Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-20 / 42. szám

3 Kedd, 1962. február 24. Teljes erővel dolgoznak a viharkárok helyreállításán A tengerár hatalmas pusztítást okozott Nyugat-Európában A könyvelt MsÁUiUffa ZÁKÁNYSZÉKEN iniiiiiniiiitiiiiiiiiiiiiiimiinutimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinii Hatalmas viharok pusztí­tottak a múlt hét végén Európa-szerte. A szokatlan időjárás még vasárnap is nagy károkat okozott főleg Nyugat-Európában. A szinte emberemlékezet óta nem tapasztalt hevességű orkán által felkorbácsolt ten­gerár beláthatatlan méretű pusztítást okozott az NSZK északnyugati partvidékén, és ahogy az ár apadóban van, egyre több halottat szállí­tanak az elöntött falvakból és a városi lakónegyedekből a rendőrség, a katonaság és a Vöröskereszt gumicsónako­kon közlekedő mentőoszta­gai. Magában Hamburgban hét­főig 167 holttestet találtak, ennél azonban jóval nagyobb az eltűntnek bejelentett sze­mélyek száma. A legújabb becslések szerint a halálos áldozatok száma az egész partvidéken jóval megha­ladja majd a kétszázat. Hamburgban hétfőn ismét erősödött a szél sebessége, de még nem öltött viharos jelleget. Az anyagi kár pontosan még fel sem becsülhető. Az egész partvidéken mint­egy 75 ezer ember vált hajléktalanná, jó részük mindenét elvesz­tette, hiszen a katasztrófa olyan hirtelen következett be, hogy a legtöbben a szó szoros értelmében egy szál ing­ben mentették meg puszta életüket. A lakosság körében sok pa­naszos szó hallatszik most amiatt, hogy a hatóságok nem figyelmeztették időben a veszélyeztetett terület la­kosságát a menekülésre, a legtöbb embert álmából riasztotta fel a félelmetes dübörgéssel közeledő ten­gerár. Hágából jelentik: Schier­monnikoog szigetén katoná­kat vezényeltek ki a helyi gátrendszerben ke­letkezett 60 méteres rés be­tömésére. A Bern közelében levő Muerren üdülőhelyet hatal­mas hólavinák már két nap­ja szinte elzárták a külvi­lágtól. Vasárnap két heli­kopter szállított az üdülők­nek élelmiszert. Salzburg közelében mint­egy ezerötszáz külföldi rekedt a hólavinák által körül­zárt hegyvidéki menedék­házakban. Közép-Angliában a hétvé­gén teljes erővel folytak a mentési munkálatok a pusz­tító ítéletidő okozta károk helyreállítására. Sheffield­ben, ebben a hatalmas ipar­városban, ahol a pusztítás mértéke a legnagyobb volt, 110 hatalmas épület teljesen rombadőlt, több mint 110 000 lakás és lakóház megrongálódott. Az anyagi károk tetemesek. Noha a hatóságok idejeko­rán riasztottak, mégis négyen életüket vesztették és tö.bb százan megsebesül­tek. * Szombaton délután két óra után a Szegeden és környé­kén végigszáguldó orkánsze­rű szélvihar a távbeszélő- és távíróvonalakon is ' nagy rombolást végzett. Szeged és az algyői híd között a vihar a távbeszélő-oszlopsorból mintegy ötven darabot ki­tört és a vasútvonalra dön­tött. Sok távbeszélőoszlop erősen megdőlt. Több helyütt a huzalok el­szakadtak, az összeköttetés megbénult. A vasútvonal déli oldalán levő távíró-oszlopsorból húsz oszlop tört ki. a többi szin­tén erősen megdőlt. Ezen a vonalon azonban, ha nehezen is, de az összeköttetést a posta fenn tudta tartani. A Szegedi Postaigazgató­ság a vihar csendesülése után a szükséges intézkedé­seket megtette. Az igazgató­ság területéről, v három megyéből az összes nélkülözhető távirdamun­kást Szegedre rendelték, s itt központilag megszervez­ték a helyreállítást. Vasárnap a vihar olyan nagymérvű volt, hogy a vas­úti töltésen megállni nem le­hetett, az embereket a töl­tésről lesodorta a szél. Ilyen körülmények között a hely­reállítás csak arra szorítkoz­hatott, hogy a vasúti forgal­mat akadályozó oszlopokat eltávolítsák, s az összeszaka­dozott huzalokat felszedjék. Hétfőn, miután a vihar megszűnt teljes erővel meg­indult a helyreállítás. Elő­ször is a tönkrement oszlop­sort javítják, s azon igye­keznek, hogy Hódmezővásárhellyel az összeköttetést a legrövidebb idő alatt helyreállítsák. Átmenetileg Hódmezővásár­hellyel Szentesen és Makón át létesítettek távbeszélő kapcsolatot. Így sem győzik a sok telefonhívás lebonyolí­tását, dp legalább Hódmező­vásárhely nincs elvágva a környéktől. A Szegedi Postaigazgató­ság dolgozói a súlyos hely­zetre való tekintettel megfe­szített érővel dolgoznak, hogy a helyreállítás minél gyorsabban megtörténjék és zavartalan legyen a megye területén a távbeszélő és táviró kapcsolat Jó órával előbb érkeztem Zákányszékre, mint ahogy az ünnepi könyvnap műsora kezdődött a művelődési ház­ban. Addig hallgattam a községi párttitkárt, meg Tóth Szilveszterné tanácselnök­asszonyt. Látszatra száraz, tételes adatokat jegyezget­tem noteszomba. Zákányszé­ken tavaly a dolgozó pa­rasztok jóval több mint 80 ezer forintot áldoztak köny­vekre. Az egy lakosra jutó könyvvásárlási érték 26 fo­rint volt egy év alatt. Szá­mítottuk a csecsemőket is! Ez a kép azonban korántsem teljes, hiszen ezt a 80 darab ezrest egyedül csak a föld­művesszövetkezet helyi bolt­jaiban hagyták ott. Bizony azt senki sem tudja meg­mondani, mennyi könyvet juttatott el ide még külön az Állami Könyvterjesztő. Mikor mennyi könVvet adott az emberek kezébe a helyi népkönyvtár és a tanyákon működő sok fiókkönyvtár? A községi könyvtáros nyil­vántartásában ez áll: a bel­területi könyvtár könyveit 2500 esetben olvasták ta­valy. Mintha ingyen adták volna... Dermesztően hideg téli szél tombolt a házak, tanyák között, biciklizni, motorozni egyáltalán nem lehetett, tgy hát a távoli tanyákról is gyalog jöttek az emberek be a faluba a könyvek vasár­napjára. Tíz órakor már há­rom és fél ezer forintnál is nagyobb volt a bevétel a központi elárusítóhelyen. (Délután négykor pedig már hatezer forint volt). Vitték, kapkodták a sok szép köny-' vet, mintha csak ingyen ad­ták volna. Boldog izgalom­mal dolgoztak a kis áttörök is. Mórahalomról kértek az ottani önkiszolgáló boltból füleskosarakat, ezekkel hordták szét a könyveket a házakhoz. Börcsök Pityu, a kis -Hüvelyk Matyi* délben 196 forinttal, üres kosárral nyar­galt elő valahonnan. Polyák Albi, Felhő Józsika, Nógrádi Marika és ördög Marika szinte óránként tértek visz­Szirmai István elvtárs előadása az MSZMP politikai akadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának politikai akadé­miáján hétfőn délután Szir­mai István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának póttag­ja, a Központi Bizottság titkára, előadást tartott az SZKP XXII. kongresszusá­nak hatása ideológiai mun­kánkra címen. A Magyar Néphadsereg Központi Klub­jában rendezett előadáson megjelent Eiszku Béla, Kiss Károly, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, a párt Köz­ponti Bizottságának, az El­nöki Tanácsnak és a kor­mánynak több tagja, jelen volt politikai és társadalmi életünk sok ismert szemé­lyisége (MTI) A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának jelentése (Folytatás az 1. oldalról.) kapott, mint 1960-ban. A te­rületegységre jutó műtrágya­felhasználás a termelőszö­vetkezetekben jelentősen emelkedett. Csongrád megye növény­termelési eredményeit csök­kentette az aszályos időjá­rás. A fontosabb szántóföldi növények közül 1961-ben csak a búza, az árpa és a kender termésátlaga volt magasabb a tervezettnél, A megye állami gazdasá­gai 19,3 mázsás őszi búza és 18,3 mázsás őszi árpa termésátlagukkal országo­san ls kiemelkedő ered­ményt értek el. Az intenzív külföldi búza­fajták vetésterületi részará­nya 1961-ben 14,5 százalék volt. Az állami gazdaságok külföldi búzafajIókból közel 6 ezer katasztrális holdon át­lag 22,5 mázsás, a termelő­szövetkezetek pedig 8 ezer katasztrális holdon 17,1 má­zsás termésátlagot értek el. Tavaly közel 300 katasztrális hold nagyüzemi szőlőt és 700 katasztrális hold gyümöl­csöst telepítettek. A szőlőtelepítés 59 százalé­kát, a gyümölostelepités 98 százalékát a termelőszövet­kezetek végezték. Az 1961. évi népgazdasagi terv az állattenyésztés terén 4,5 százalékos hozamnöveke­dést irányzott elő. A terv megvalósításához többek kö­zött a tehénállomány 1,2 százalékos növekedését, a tehenenkénti tejhozam 2370 literre való felemelését, a sertés- és baromfiállomány nagyobb arányú növelését tűzte ki célul. Az állatte­nyésztési célkitűzés a me­gyében összességében meg­valósult. 1961 végén a szarvasmarha-állomány 8 százalékkal, ezen belül a tehén- és elő­hasi üszőállomány 4 szá­zalékkal volt nagyobb mint egy évvel korábban. A ser­tésállomány tizennyolc, a ko­caállomány 5 százalékkal nőtt. A tehenenkénti tejho­zam azonban a termelőszö­vetkezetekben nem érte el a tervezetlet. A szövetkezetek közös állatállománya az el­múlt év végén — a ló kivé­telével — mintegy 30—35 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel azelőtt. A szövetkezeti gazdaságok te­nyésztési tevékenysége erő­teljesen növekedett. REÁLIS ALAPOKON C Két napra megélénkült a Duna-parti újgótikus, hatal­mas épület, törvényhozásunk immár szimbólummá vált palotájának tanácskozási ter­me, s folyosói. Ülésezett nép­köztársaságunk országgyűlé­se. Alapos előkészítő munka, az illetékes bizottságokban 112 képviselő észrevételeinek, javaslatainak figyelembe vé­tele után az 1962. évi költ­ségvetést tárgyalták. Ma már ismét csendes a nagyterem, elnéptelenedtek a süppedő bordó szőnyeggel bo­rított folyosók. Valamikor az urak T. Házában hetekig tar­tott az efféle vita: a külön­féle egyéni érdekek, csoport­érdekek ellentétei rétestész­taként nyújtották el az ér­demleges tanácskozást. Most »a dolgozó nép okos gyüle­kezete* 4 lényegről beszél, közös érdekektől, az egész nép érdekeitől indíttatva. Most valójában csak azon volt vi­ta, hogyan lehetne még job­ban, még gazdaságosabban, még hasznosabban — mind­annyiunk érdekében... • Mire ezek a sorok megje­lennek ki-ki munkahelyén van már. A köralakban elhe­lyezett padsorokban helyet foglalt képviselők ugyanúgy, mint a padsorok előtti bár­sonyszékekben ült miniszte­rek. Leszerelték az óriási reflektorokat, melyek a fil­meseknek, televíziósoknak, fotoriportereknek szolgáltak segítségül. Mindenki teljesíti feladatát, hogy eleget tegyen annak, amit megszavazott, s ami minden magyar állam­polgárra kötelező érvényűvé vált.* A kormány posztjain éppúgy, mint a munkapad­nál, a traktornál, a földeken, a laboratóriumokban vagy egyebütt: a munkahelyeken, ahonnan a képviselők, a nép államának képviselői érkez­tek és kétnapos, eredményes tevékenység után ismét visz­szatértek. De itthon is lapoz­zák jegyzeteiket, akárcsak az újságíró, felelevenítve egy­két színfoltot noteszának ce­ruzasoraiból. * Tele a képviselői padsorok, megteltek az újságíró-páho­lyok és foglallak a diplomáci­ai páholyok is. Ez utóbbiak egyikére, az elnöki emelvény­től jobbra eső első páholyra szegeződik egyszeresek min­den tekintet. Itt foglal helyet egy megnyerő, fiatalos, kreo­los arcú, keskeny bajuszú fér­fi, Leo Vigildo Fernandez, a Kubai Köztársaság külügy­miniszterhelyettese. Köszön­ti az elnöklő Rónai Sándor, mielőtt dr. Wild Erigyes elő­terjeszti a 2. Havannai Ki­áltvánnyal kapcsolatos hatá­rozatai javaslatot. Egysze r­fieruzaiorók az erizáfjqtjrdé.ihől re csattannak össze a tenye­rek s a percekig tartó taps­viharban mosolyogva, fel­állva hajol meg többször is a kubai vendég. Meghatódot­tan köszöni a népének szóló, forró üdvözlést. Aztán tolmá­csa minden szavára feszül­ten figyel, amint hangzanak a határozati javaslat meg­fontolt mondatai. "... A ma­gyar nép mélységes megér­téssel és együttérzéssel kísé­ri a kubai népnek hazája függetlenségéért és felemel­kedéséért folytatott elszánt küzdelmét.. .* Végül sza­vazásként minden kar a ma­gasba lendül: a termet a proletárnemzetköziség erejé­nek izzó melege járja át. * Már Nyers Rezső beszél, a pénzügyminiszter. Expozé­ját mondja az idei költség­vetésről. Elemzi az elmúlt esztendőt, majd rátér az idei feladatokra. S közben egy mondat különös jóleséssel ra­gad a figyelembe: "A most beterjesztett költ­ségvetés az első. amelynek összeállításakor az ország egészében szocialista terme­lőviszonyokkal számolha­tunk*. Üj, soha nem volt lehető­ségek, távlatok és alapok. Hiába, a történelmi fejlődést nem lehet megállítani! • Azt mondják a számok, statisztikák száraz dolgok. Sokszor magam is igy hi­szem. .De ezt mondhatni-c, mikor olyasmiket hall az ember, mint az expozéban? Példának okáért: Idén leg­alább 47 ezer lakás építésé­nek befejezésére kerül sor az országban. A tudományok ápolására 2 milliárd forintot fordítunk. Az állami költ­ségvetés idén minden általá­nos iskolai tanuló képzésére átlagban 1255 forintot fordít, minden középiskolás diákéra 3882 forintot, minden ipari tanulóra 4100 és minden egyetemi hallgatóra 23 ezer 336 forintot. Ezek már nem számok. Ez maga az élet. A mi éle­tünk! ... • A vidéki képviselők szinte vezényszóra emelik ceruzá­jukat. tollúkat a költségve­tésnek ennél a részénél: "A beruházásokra fordí­tott pénzösszeg 1962-ben 14 százalékkal növekszik a ta­valyihoz viszonyítva... Em­lítésre méltó, hogy az ipari minisztériumok beruházásai­nak 60—70 százaléka a vidé­ki ipar bővítését és üzemfej­lesztését szolgálja.. .» Van miről beszélgetni a szünetben. Keressük csak meg a szegedieket, a Cson­rád megyei képviselőket. Nem kell őket összeszedni, egy csoportban tárgyalják a költségvetés megkapó, reális számait a folyosón. Lacsán Mihályné. Bódi László, Ka­tona Sándor, Kurucz Márton, Pál János idéz fel egy-egy részletet. S közöttük Németh Károly is, aki már a fővá­rosban, a párt Központi Bi­zottságának osztályvezetője­ként dolgozik, de hü a me­gyéjéhez, megyéje gondjai­hoz, örömeihez, választóihoz. Akárcsak Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, aki mosolyogva lép oda a kis csoporthoz és érdeklődik a hazai újságokról, a megyei hírekről, választókörzetének életéről. Kattan is a fényké­pezőgép: megörökíti együtt az ország nagy háztartásán belül a megye ügyeit-bajait külön is szívén viselőket. * Ugyancsak a szünetből. Két szegedi ismerőssel akad­tunk össze a folyosón. Nagy beszélgetésben találtuk őket a Csongrád megyei, szegedi képviselőkkel. A Szegedi Kenderfonógyár dolgozói: Ordögh András fődiszpécser és Juszt József, az előfonó főművezetője. Érdekelte őket az országgyűlés mun­kája, s belépőt kértek a kö­zönség részére fenntartott emeletre. Lesz miről beszá­molni otthon, hogyan dol­goznak a megválasztottak. • Csakis asszony mondha­tott olyan találó megjegy­zést, mint a költségvetési vita egyik felszólalója, dr. Móricz Virág, Pest megyei képviselő, nagy realista írónk lánya: "Olyan ez az állami költségvetés, mint egy kiegyensúlyozott család megfontolt, minden részlet­re kiterjedő háztartási be­osztásra .. .* S tegyük hozzá azt a gondolatot, amit ugyancsak a vitában felszó­laló Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Központi Bizottság titkára fejtett ki. mint a költségvetés legna­gyobb értékét, hogy ez a beosztás reális alapokon nyugvó, a helyes arányokat kialakító előirányzat. Igen. igaz, nem tehetjük meg mégegyszef, hogy a vá­gyakat tervesitsük. Á költ­ségvetés, amelyet az or­szággyűlés elfogadott reális, s ha betartásán okosan, gaz­daságosan őrködünk, akkor a még jobb életet, biztos előrehaladást segitjük mind­annyiunk javára. Lőkös Zoltán sza a művelődési házba könyvekért. Népes publikum hallgatta a művelődési házban a ven­dég irót, Gergely Mihályt, aki regényhőseivel, nagy­szerű munkásalakjaival jött el ide. Sorra bemutatta írói világának népét, gyári mun­kásokat, a tatai bányászokat Elmondta, hogyan lett belő­le, az egykori favágó fiából író, akit egyébként papnak szánt a régi világ. A szellem is megkapja a maga részéi Kovács Miklós költő verse egy nagyon fáradt, öreg pa­rasztasszonyról, az édesany­járól szólt, aki mindig dol­gozott. Akinek csak néha adódott fél órácskája arra, hogy ledőljön egy kicsit, a forró tetőcserepek alatt, a kiöntött »élet*, a búza tete­jére. A szemekből olvastam: ilyenek, ilyen fáradhatatla­nok a zákányszéki asszonyok is. Tapsolt önfeledten min­denki az irónak, költőnek, a táncoló, éneklő kiszista lá­nyok szép műsorának. Takács József, a helyi is­kolák igazgatója mondta: "Nálunk a mindennapi ke­nyér és a könyv egyenrangú­vá lett. Már régóta egy bolt­ban árusítják mind a kettőt. S aki bejön az üzletbe, hogy táplálékot vegyen a testnek; annak van pénze, hogy meg­vegye a szellemnek is a ma­gáét*. Névnapra is könyv Azután, hogy vége lett az ünnepi műsornak, a nagy­teremből kiözönlő tömeg is­mét elárasztotta a könyves­pultok környékét. Egy jó negyvenes, köpcös, kucsmás gazdától, Pintér Józseftől hallottam itt: — Nálunk igen szép szo­kás alakult ki az utóbbi években, idestova hagyo­mánnyá is lett, hogy név­napokra, születésnapokra ajándékba csaknem mindig könyvet veszünk. Például Erzsébetkor, meg Katalin papkor kevés- lett a könyv a faluban. Gyorspostán kellett eligazítani a hiányt. Ez a szövetkezeti gazda­ember aztán azt újságolta el, hogy tegnap este valakitől kölcsönkapta Mikszáth Kál­mán Szent Péter esernyőjét, s éjjel 11 órára már ki is olvasta. Sietni kellett — mondta —, mert csak regge­lig adták kölcsön*. Egy nagyon jó szokás Délután könyvárusítók kí­séretében látogattam el Papp Antalékhoz. Az eladóknak már nem volt szerencséjük, mert a kis úttörők itt már elverték a "harmatot*. Az idős, 62 éves házigazda vagy 15 kötet könyvet vett a gyerekektől. — Mióta olvas rendszere­sen? — Már nagyon régen, gon­dolom, negyven éve. Az asztalon megpillantot­tam egy könyvet, gyümölcs­termesztésről szólt. Nem Ma­gyarországon adták ki, ha­nem Bukarestben. Antal bá­csi azonban külföldről is be­hozatta. Az egész falu tudja iőla, 6 volt a környék első könyvimádója. Ezért, tiszte­letből. szeretetből adták neki az "Okos* ragadványnevet is. Kint a főutcán többen is mondták, meg kellene láto­gatnom még Makra Gézáé­kat, Vas Férencéket, Módra József éket is. Igazi könyv­barátokkal ismerkedhetnére meg náluk, de az idő már estefelére járt. Ünneplőruhás fiatalok jöttek mindenfe­lől Mert könyvesbál lesz! A báli belépő mellé a helyi szokások szerint mindenki vásárol magának egy köny­vecskét is. Jó ez — mond­juk —, ígv az. ürömből, a szórakozásból haza is lehet vinni. A könyvek vasárnapja Zá­kányszéken — gondolom — hajnal felé ért véget. S azt is hiszem, a sok száz kötet­nyi -jóbarát* mindegyike meglelte gazdáját. Csépi Józaéj

Next

/
Oldalképek
Tartalom