Délmagyarország, 1962. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-10 / 34. szám

3 Szombat, 1962. február 16. Több gondot as exportra Sok a biztonsági hányad és a minőségi hiba miatt visszatartott áru Munkánkat ismerik, ter- észrevételnek — akár elis- Érdemes és szükséges meg­mékeinket szívesen fogadják merést, akár panaszt tartal- vitatni nemcsak a selejtgyár­öt világrész országaiban. Az maznak, mert ha még oly tás problémáit, hanem a egykori csikós, gulyás, ci- csekély hiba is van a nu- MERT észrevételeit és töp­gány -hódítást* évekkel ez- nőségben, vagy ha késleke- rengeni a megoldáson. A hi­előtt felváltotta a magyar dik egy vállalat a szállítás- bák megszüntetése több ipar. s ebben a szegedi üze- sal, ez rontja nemcsak az erélyt követel a vezetőktől mek termékeinek megérde- exportáló gyár. hanem Sze- , „ „. „ . „ ..,.' melt hírneve. A külföldi ged város hírnevét is. A mi- de a visszavetések elkerulé­gyáraktöl, megrendelőktől nőségi visszavetések miatt séhez nélkülözhetetlen a gyárainkhoz érkező levelek pedig könnyen megtörténhet munkások kollektív és szen­es észrevételek sok dicsére- a késedelmes szállítás. Eddig vedélyes fellépése jobb mun­kája is. Nagy Pál tet tartalmaznak. Ezek a jelzések gyorsan terjednek egy-egy üzem műhelyeiben, s az emberek büszkék rá. ha dicséretről, s vitatják, töp­rengenek a megoldáson, ha reklamációról esik szó. Nyugtalanító jelenségek Három hónappal ezelőtt egy cikkünkben a többi kö­zött azt írtuk, hogy bűnös felelőtlenség lenne megnyu­godni a paprika, a szalámi, a cipő, s a többi exportcikk eddigi sikerein. A két utóbbi hónap exportmunkáját' vizs­gálva, nyugtalanító jelensé­geket is tapasztalhatunk. Nem külföldi, hanem hazai reklamációkról van szó. Fur­csán hangzik, de úgy igaz: a szegedi exportcikkek hír­nevét védelmező reklamá­igen magas volt üzemeink­ben az export biztonsági há­nyada. A cipőgyárnál pél­dául tavaly 22,4 százalék. Ebből természetesen pótolni lehetett a visszaesést, de most ebben az üzemben is azt vállalták, hogy 11 száza­lékra csökkentik a bizton­sági hányadot, így 8 száza­lékkal több cipőt adnak ex­portra. Éppen ezért, ha a vállalást teljesíteni akarják, bizony 1962-ben -szorít* majd az exportcipő. S nemcsak az exportszál­lítmány szenvedhet kárt. Az áru minőségi hibája, a visz­szavetés rontja a vállalat költségeinek alakulását is. Nem mindegy ugyanis, hogy mennyit kap a gyár a cipő­ért, a szalámiért, s az sem közömbös, hogy egyszer vagy kétszer kell elvégezni egy­egy árun ugyanazt a munkát. ..,,,„, , u „A többszöri munka nagyon ciokro . Helyes lenne ha az ks./or többletköltséget is üzemek dolgozol ezeket is . kiesett forin_ megvitatnak, toprengenenek , á . n__ a megoldáson. Még mindig sok a selejt, az úgynevezett, belső vissza­vetés. Az utóbbi időben egy­re több az exportáruk átvé­telénél törlénő visszatartás tok a gyár. s egyben a mun kasok zsebéből hullanak ki. Érdemes és szükséges a viszonylag magas ex­portbiztonsági hányadot, a is. A Szegedi Cipőgyárban sok visszavetést látva olyan decemberben 20—30 száza- £r7As támad a kívülálló em­iékos szúrópróbás ellenőrzés- berben a cipőgyártáshoz, a sel több ezer pár cipőt tar- szaiámikészítéshez, a kon­tott vissza a MERT, a mi- zervcsomagoláshoz nem értő nőségi ellenőrző vállalat kép- dolgozókban is. hogy a régi viselője. Januárban is meg- tulajdonosok sok tekintetben ismétlődött a decemberi je- jobban vigyáztak a saját lenség. A konzervgyárban a ^b^ mint az új tulaj­mult ev utolso honapjaban ' száz mázsa naturlecsót, ja- donosok a magukéra. Azido­nuárban pedig 1700 üveg pa- sebb szakmunkások a meg­radi csom ivói evet vetettek mondhatói: a tőkések meg­vissza, mert az áru címké- követelték a szegedi üzemek­zese hiányos volt. Az export- , . . árutermelésben régi gyakor- b«n IS- hogy PéMaul a se­lattal rendelkező szalámi- lejtkészítő maga jelentse a gyárnál is vannak hiányos- „művét*. Mert ha ez utólag ságok. Két hónap alatt több der(m M m,nt most a meo_ „Szorosabb barátságot Afrika népeivel!" Nagyobb legyen az osztalék! -Kössünk szorosabb barát­ságot Afrika szabadságszere­tő népeivel* címmel érdekes pályázatot hirdetett a dorogi j vetődik bányászművelődési ház Ki: Válaszoljunk mit gyűjt klubja. A verseny­ben a klub hatezer hazai és külföldi tagján kívül részt mj agy társadalmi esemé­j^j nyek zajlanak most a falun. Egymást köve­tik a termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlések. A vezetők odaállnak a szövet­kezet gazdái elé, s megvon­ják az elmúlt esztendő mér­legét, s mindig az utolsó szótól függ: befelhősödnek-e az arcok, vagy öröm forró­sítja át a termet. Mennyi az osztalék, mennyit ér egy munkaegység? Mennyit ad­hat még a közösség most, az új esztendő kezdetén a ta­valyi termésből tagjainak?. Szépítgetés nélkül: a sok nagyszerű siker mellett ezek­ben a napokban bőségesen könyvelhetünk el vesztesé­geket is. Várhatóan a 78-ból 13 járási termelőszövetkezet számvetése mutat majd je­lentős mérleghiányt. Hozzá­vetőleg ugyanennyien lesz­nek azok a termelőszövet­kezetek, melyeknek üresen marad ugyan a veszteség­listájuk, de az egy munka­egység értéke nem haladja meg náluk a 15—18 forin­tot. Ezekben a közösségek­ben az első kérdés, ami fel­miért csak ennyi? e Balogh Zoltánnak, a csengelei Vad­| gerlés Tsz elnökének sza­vehet bárki. Azok győznek, jvaval: -Nálunk tíz forintot akik a legtöbb, nevükre cím- j ér a munkaegység, de teljes zett afrikai levelet, lapot | meggyőződésemmel állítom, gyűjtik össze. Magasabb lehetne 25 forint is. Csak pontszámmal értékelik azo- , , , „ ., , , , jobban kellett volna dolgoz­kat a lapokat, amelyeket Al­gériából, Kongóból és Ango­lából kapnak a pályázók. A klub segíti a versenyzőket: a Magyar Ifjúságban és más módon is rendszeresen közöl afrikai címeket. A versenyt májusban értékelik és a pá­lyázat első húsz helyezettjét afrikai emléktárgyakkal ju­talmazza a dorogi Ki mit gyűjt klub. nunk. Persze az aszály is so­kat számít, de ha az aszaly nincs és jól is dolgoztunk volna, most a tíz helyett legalább harminc forintot oszthatnánk- munkaegységen­ként.* Első éves tsz volt az idén a dorozsmai Űj Élet- • is, mégis harmincöt forint jut mint 3500 kilogramm téli­szalámit nem vettek át, mert a rudakat puhának, penészhiányosnak, deformált­nak találták. „Szorít" a cipő Azt mondják, külön jelen­tősége van a külföldről ér­kező mindenféle jelzésnek, nál, vagy a MER T-n él, ak­kor dupla, vagy tripla "-leto­lás* volt. Megfizettették a kárt, s megjegyezték a se­lejtkészítők nevét. Ez azt je­lentette, hogy ha valakivel többször fordult elő az eset, azt előbb-utóbb ••kiselejtez­ték* a gyárból. VIRÁGPARÁDÉ SAN REMOBAN Dr. Hans .Koch professzor előadása Szegeden Tegnap Szegedre látogatott adást tartott a Német De­dr. Hans Koch német filo- mokratikus Köztársaság kúl­zófus professzor. Kíséretében turál is életének kérdéseiről, volt Hermann Köhn, a Né- A többi között érintette a met Demokratikus Köztár- két német állam kulturális saság budapesti nagykövetsé- élete közötti különbségeket, gének kulturális attaséja. A s példákkal bizonyította a német vendégek délután el- bonni kormány antihumanis­látogattak az újságíróklubba, ta művelődéspolitikáját ame­ahol dr. Fodor Géza, a Sze- lyet a néptömegek megté­gedi Tudományegyetem tu- vesztésére használnak fel. dományos rektorhelyettese és Dr. Koch professzor hangsú­dr. Halász Előd professzor lyozta az NDK eddig elért üdvözölte őket. eredményeit a német szocia­„ „ , , . lista nemzeti kultura megte­Dr. Hans Koch nagyszámú remtésében. érdeklődő jelenlétében elő- a német professzor vála­szolt azokra a kérdésekre is, amelyeket előadásával kap­csolatban intéztek hozzá. Egyik válaszában hosszan szólott az NDK színházi és •zenei életéről. Ezt követően baráti beszél ge'tést folytatott a város kulturális életének több képviselőjével. Megrendezték San Remoban a hagyományos virágparádét, amelyen 17 európai ország kocsija és 14 európai ország népviseletbe öltözött csoportja vonult fel, mint­egy 60 ezer látogató örömére. A képen Magyarország virággá] díszített kocsija. Véget ért a tsz-asszonyok országos tanácskozása A termelőszövetkezeti asz­szonyok országos tanácsko­zásának pénteki, második napi vitáját a hasznos ta­pasztalatcsere jellemezte. Az értekezlet minden fel­szólalója megegyezett abban, hogy az asszonyok számára eddig is. sok könnyebbséget hozott a közös gazdálkodás. a múltból visszamaradt elő­ítéletek azonban még nem szűntek meg. Vállalták, hogy a baromfitenyésztés fejlesz­tését és a nőkre váró egyéb termelési feladatokat a leg­jobb tudásuk szerint oldják meg. Végül a termelőszövetke­zeti asszonyok elhatározták, hogy táviratban követelik a jogtalanul fogvatartott Gi­zenga kongói miniszterelnök­helyettes szabadonbocsátá­sát. (MTI) itt most minden munka­egységre. A magyarázat egy­szerű. Valamennyien szót értettek abban: "Dolgoznunk kell, mert csak a munka hoz jövedelmet.* Nem tűrték meg, hogy azok az emberek lépjenek most a nagy át­alakulás kapcsán a -prím­hegedüsök* szerepébe, akik egyéni gazdának sem voltak jók. Viszont a "gyenge* szö­vetkezetekben ez tavaly sok helyen így esett. Nem jutot­tak mindenütt tisztséghez, kellő szóhoz a legjobb, leg­tapasztaltabb és legmunka­szeretőbb középparasztok, vagy kisparasztok, azok, akik értelmüknél fogva ezelőtt is úgyszólván diktálták a ter­melés ütemét. Ezen a bajon rnost egy év múltán lehet segíteni. Úgy mondják: »már elvált a vér a víztől«. Lát­ható, ki való a vezetőségbe, kik érdemelték meg tavaly a bizalmat és kik nem. Á rátermett gazdák vezető sze­repekhez való juttatása tör­vényszerűen magával hozza a munkafegyelem, a közös­ségi élet megjavulását. Mun­kájuk nyomán tekintélyhez, ranghoz jut a közös ragyon, míg ez a mi gyengén záró szövetkezeteinkben úgyszól­ván Csáky szalmája volt ed­dig. A most zajló zárszám­adások tanulságai or­vosságként hatnak e szövetkezeti csecsernőbeteg­ségekre. Mind több új szö­vetkezeti gazda látja be: nem fizethetik tovább a rest­ség adóját. S okvetlen meg­találják a módját annak, hogy ne legyenek többé 10— 15 forintos munkaegységek. Az akarat és a tisztességes jószándék azonban magában véve még kevés. Minden egyes közös gazdaság fejlő­désének útját már most sok évre előre pontosan ki kell számítanunk. E számításban a vezérelv pedig az: végre is minden darab földön azt termeljünk, ami az adott körülmények között a leg­nagyobb jövedelmet nyújtja a termelőknek és a népgaz­daságnak egyaránt. E tekin­tetben szép, egészséges ki­bontakozást tapasztalhatunk még a leggyengébb közös­ségben is. A homoki szö­vetkezeti gazdáknak például határozott igényük, hogy a következő években a sivó homok ezerholdjait népesít­sük be gyümölcsfákkal, sző­lőtelepekkel. Csakhogy az egyoldalú te­lepítések — legalábbis Csong­rád megyében — egyúttal ko­moly gazdasági nehézsége­ket isc rejtenek magukban. Először is, ahol kizárólag csak a leendő nagyüzemi gyümölcsösökre számítanak, még évekig — addig, amíg az új telepek 'nem adnak termést — gyakori vendég lehet a szegénység. Ezt pe­dig nem akarjuk, s ha a jó gazdák szemével tekintünk jövőnk elé, ezt a kellemetlen "vendéget* már most szám­űzhetjük. Élnünk kell agrár­tudományunk által kínált új termelési módszerekkel. Szent meggyőződésünk pél­dául, hogy a Duna—Tisza kö­zi futóhomokokon még egy­két évtized s a szőlő és a gyümölcstermesztés lesz az uralkodó termelési ág. Eh­hez azonban okvetlen kap­csolódnia kell az új nagy­üzemi módszereken alapuló, fehérjékben gazdag, homoki takarmánytermesztésnek. K eveset termő homok­jaink egyetlen "meg­váltója* a fehérjékben rendkívül gazdag pillangós virágú szálastakarmány-nö­vények nagy családja. E csa­ládba számos olyan növény tartozik, mely csak a homo­kon érzi jól magát. Amel­lett, hogy óriási tömegű jó takarmányt adnak e pillan­gósok állatainknak, felbe­csülhetetlen mennyiségű ter­mészetes nitrogént és szerves anyagot hagynak vissza a talajban. Ha biztonsággal akarjuk termeszteni a szóló és a gyümölcsféléket, akkor egy-egy közös gazdaságon belül is évente több száz holdon kell termeszteni töb­bek között a szöszösbük­könyt. Egy-egy ma még szegény szövetkezet milliós bevéte­lekhez juthatna például sül­dőnevelésből is, ha a sertés­takarmányozás korszerűbb formáit ismernék. Például rendszeresen készíthetnének sertésszilázst, mely az eddi­giekhez képest szinte ingye­nessé tenné a sertésnevelést. A sertéssziláas alapanyaga többek között a takarmány­tök, melyből háromszáz má­zsa is vígan megterem egy­egy hold homokon. Jól te­rem a sárgarépa és ugyan­csak sertésszi lázsba való ősszel a már eladhatatlan dinnye és az utolsó sarjúlu­cerna. Mivel eddig nem tud­ták tartósítani ezeket a ta­karmányokat. jórészt a föl­deken pusztultak el. Serté­seiket viszont méregdrága szemes takarmányokkal táp­lálják télen a gazdák. A pillangós virágú takar­mányokkal kapcsolatban szö­vetkezeteinkben mindunta­lan felvetődik a vetőmag­hiány problémája. Legin­kább csak akkor termesztik ezeket, ha ad vetőmagot az állam. Ez nincsen rendjén! A méregdrága bükkönyma­got okos gazda úgyszól­ván ingyen kapja, nem az államtól, hanem földjétől. A rozs vetőmagjába 5—6 kiló­nyi bükkönyt tesz. s az új vetőmag száz mázsaszám te­remhet meg a rozs között. A termésből egyszerű triőrözés­sel is kiválaszthatjuk a ma­got. £izamtalan új, eddig »­meretlen mesterség­beli kérdést hozhat­nának fel az egyszerű, olcsó talajjavítás, trágyakezelés, komposztálás területéről is, melyek mind-mind mesés jövedelmeket ígérnek a szö­vetkezeteknek, csak hozzá­juk kell nyúlni. Ezeket a módszereket szövetkezetek nélkül korábban nem alkal­mazhattuk, mert ezek főleg a negyüzem módszerei. Alapvető szakismeretek nélkül ma már "Csak úgy ál­talában* nem beszélhetnek pártmunkásaink, falusi kom­munistáink a tsz-ek megszi­lárdításáról. A pártmunkás ma már falun egy kicsit ag­ronómus is. mert most már arra a kérdésre várnak tóle feleletet a gazdák: hogyan tovább? Tudnunk kell, hogy az igazán nagyüzemi gyü­mölcs- és szőlőtermesztésnek számos úgynevezett járulé­kos növénye van. A pillan­gós takarmányok kellenek a szőlőhöz és a gyümölcsöshöz a megnövekedett trágyaigény miatt. A kalászosoknak nemcsak a szemtermése, de a szalmája is nélkülözhetet­len a homokon. Például csak egyetlen holdnyi szőlő tele­pítéséhez tíz mázsa rozsszal­ma kell. hogy a fakadó kis rügveket megóvjuk a gyil­kos, szeles homokveréstől. Tehát hagyományos növé­nyeinkről se mondhatunk le teljesen a homokon, csupán alárendelt szerepet adunk neki. A z újfajta termelési el­járásokat nem magya­rázhatják egyedül csak a mezőgazdászok, akik legtöbbször nem is állandó jelleggel dolgoznak egy-egy faluban. A falusi kommunis­táknak. szövetkezeti vezetők­nek, pártmunkásoknak is feladatuk, hogy megismerjék és elsajátítsák a nagyüzemi termelés minimális alapfo­galmait. Állandóan emelked­nie kell mindenütt az egy munkaegységre jutó oszta­léknak, mert tulajdonkép. pen ez ad értelmet a közös munkának. Csépi iázott

Next

/
Oldalképek
Tartalom