Délmagyarország, 1961. december (51. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

Vasárnap, 1961. dccfmbcr 17. mL/ásar naptól ifflöli ti® Befejeződött az országgyűlés decemberi ülésszaka KGST varsói ülésszakának jelentősége A tárgyalások gondolata még nagyobb tért nyert Párizsban Akárcsak decamber első hetében, az elmúlt napokban is "torlódás* volt a fontosabb nemzetközi eseményekben. A KGST ülésszaka Varsóban, a Nyugat párizsi »koncentrálása«, hogy tárgyaljon-e, vagy se. a Szovjetunióval, az ENSZ-közgyülés ülésszaka, az ENSZcsapatok és Csőmbe zsoldosai között folyó harcok — hogy csak a nagy jelentőségű külpolitikai kérdések új fejleményéről szóljuk — kétségtelenül a legteljesebb érdeklődésre tarthatott számot. Ami a KGST Varsóban, december 12-én megkezdett és 15-én befejezett ülésszakát Illeti — e2en az Ülésszakon nem vettek részt az Albán Népköztársaság küldöttei, sem pedig a Kínai Népköztársaság megfigyelői, jelen voltak viszont a Koreai NDK és a Vietnami NDK megfigyelői — elmondhatjuk, hogy az ülésszak fordulópontot jelent a szocialista országok további gazdasági fejlődésében. Az ülésszak ugyani* akkor látott munkához, amikor a Szovjetunió megkezdte a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtését, illetve, amikor a népi demokratikus országok többsége elérkezett, illetve közeledik a szocializmus felépítésének befejező szakaszához. Ilyen körülmények között még nagyobb jelentősége van a nemzetközi szocialista munkamegosztás fejlettebb formál: a szakosítás és a kooperáció tovább fejlesztésére. Az ülésszak legfőképpen azt vitatta meg, hogyan lehet egyes országok műszaki és pénzügyi lehetőségeinek alapul vételével a szakosítás további tökéletesítését megvalósítani. A világpiacon ugyanis elképesztő ütemben növekszik az ú) gyártmányok száma és különösen a gép-, az elektrotechnika és a vegyiparban honosodtak meg az új eljárások és merültek fel új műszaki követelmények. A szocialista országok 1960ban a világ ipari termelésének 36 százalékát állították elő. Hogy elst a mennyiséget tovább növelhessék, a közelmúltban az együttműködés olyan nagyszerű újabb feltételeit teremtették meg, mint — egyebek között — a hazánkon is keresztülfutó Barátság-olajvezeték építése, az európai szocialista országok energetikai rendszerének egyre hathatósabb egyesítése, a nyersanyaglelőhelyek közös kiaknázása. A KGST varsói ülésszaka tehát arról tanácskozott, hogy a szocialista országok külön-külön és együtt milyen új feladatokat végeznek el, hogy 1962-ben és a további esztendőkben maradéktalanul kielégíthessék a mind nagyobb ütemben növekvő belső fogyasztást csakúgy, mint az exportigényeket. Tárgyalni kell a Szovjetunióval Németországról és a nyugat-berlini kérdésről — ennek szükségességét az elmúlt héten Párizsban, Franciaország fővárosában sorra került nyugati külügyminiszteri értekezlet, valamint az Észak-atlanti Szövetség Tanácsának ülésszaka egyaránt elismerte. Ami az angol, az amerikai, a francia és a nyugatnémet külügyminiszter hétfői és keddi megbeszéléseit Illeti, nem jutottak közös nevezőre, mert a francia kormány továbbra is kitartott álláspontja mellett, hogy a Szovjetunióval való tárgyalások megkezdésével még várni kell. Az angol és az amerikai külügyminiszter viszont azon a véleményen van, hogy a tárgyalások megkezdésének előkészítéséhez a legrövidebb időn belül hozzá kell látni. Az Észak-atlanti Szövetség tanácsa — amely a tagállamok külügy-, hadügy- és pénzügyminisztereiből álló testület — Is a tárgyalások mellett foglalt állást. Tömören tehát abban foglalhatnánk össze a "tárgyalni, vagy nem tárgyalni* nyugati hívei, illetve ellenfelel küzdelmének eredményét, hogy a tárgyalások gondolata tovább erősödött. A Nyugat elhatározását valószínűleg Kennedy és Macmillan december 21-én sorra kerülő találkozása dönti el, nem is annyira azzal kapcsolatban, hogy legyenek-e tárgyalások, vagy sem, mert hiszen az angolok is, az amerikaiak Is tárgyalni akarnak, hanem Inkább azt, hogy ezek a tárgyalások milyen szinten kezdődjenek a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között. Valószínű, hogy e tárgyalásokra külügyminiszteri síkon kerül sor. Az ENSZ-kőzgyúlés elmúlt heti munkájának legfontosabb eredménye az volt, hogy megalakult az ENSZ új, 18 tagú leszerelési bizottsága. öt-öt szocialista és nyugati, valamint 8, úgynevezett semleges ország képviselőiből tevődik össze a világszervezetnek az a testülete, amely előtt az elkövetkezőkben a legnagyobb jelentőségű feladatok állnak: meg kell kezdenie a leszerelés kérdésének megoldásához vezető út kiépítését. Egyelőre az a feltevés látszik valószínűnek, hogy a leszerelési bizottság januárban lát munkához — még nem tudni, hogy hol. Új taggal is gyarapodott az ENSZ: pénteken este Tanganyika felvételével a tagállamok száma 104-re emelkedett. Az, hogy a közayOlés pénteki ülésén nem született kétharmados többség a Kínai Népköztársaság ENSZtagsága mellett, illetve abban, hogy a Kínai Népköztársaság gyakorolja Kína ENSZ-beli jogait, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez a tagállamok többségének a véleménye. A Kínai Népköztársaság álláspontja mellett elhangzott felszólalások nagy száma arra mutat, hogy nincs már messze az az Idő, amikor a közgyűlés kétharmados többséggel ismeri el a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. P. 1. (Folytatás a 2. oldalról.) Korábban megkötött exportszerződéseinket azonban teljesíteni kell, így a hazai szükséglet kielégítéséhez feltétlenül szükség van arra, hogy a termelőszövetkezetek is foglalkozzanak ciroktermesztéssel. A háztáji gazdaságokban szegélynövényként termeszthetnének Cirkot úgy, mint korábban. Ez a munka ma kifizetődőbb, mint az előző években, mert az év közepén életbe léptetett forgalmi adó-csökkentés a cirok termelését jövedelmezőbbé teszi. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a választ tudomásul vette. Suhajda József képviselő a bírák választása, beszámolási kötelezettsége, valamint a társadalmi bíróságok létrehozása ügyében interpellált az igazságügyminiszterhez. Dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter válaszában közölte: belátható időn belül mód nyílik arra, hogy a bíróságok választására vonatkozó előírásoknak eleget tegyünk. Az Igazságügyminisztérium távlati fejlesztési tervében ezt a programot kitűzte, s a kidolgozott tervet megfelelő időben illetékes szervek elé terjeszti. A bírák beszámolási kötelezettségével kapcsolatban rámutatott arra, hogy a járási, megyei és városi tanácsoknál a bíróságok elnökei időnként tájékoztatást adnak a bíróságok tevékenységéről. A népi ülnökökkel kapcsolatban szintén hasonló gyakorlat alakult ki. A társadalmi bíróságokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy az elmúlt esztendőkben a bíráskodásnak ez a formája lényegesen megjavult. Egyébként a kormány a jövfl év első négyedében napirendre tűzi a társadalmi bíróságok további fejlesztésének ügyét. A miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés egyaránt tudomásul vette. Szabó Piroska képviselő a gyermekcipók minőségének megjavítása tárgyában intézett kérdést a könnyűipari miniszterhez. A leggyakoribb panaszok a gyermekcipők minősége ellen: hamar elvesztik fényüket, idő előtt megkopnak, bélésük szakad, a talp átereszti a vizet. A 10—14 hónapos apróságoknak puha cipők kellenének, de gyakran csak kemény talzlonistá árulásnak. A kommunista eszme tisztasága és árnyéktalan érvényesítése érdekében döntött úgy az SZKP is, hogy véglegesen megoldja ezt a kérdést, mert amíg ez a nyűg kísérti a párt tevékenységét, gondolni sem lehet a nagyszerű program maradéktalan megvalósítására. A leninista párt számára ezt jelenti a dogmatizmus elleni hare — a revizioníZmUS számára pedig mindez Csak ürügy az eszmei rombolásra, bomlasztásre. NEKÜNK IS vannak és lesznek kötelességeink a XXII. kongresszusból eredően — de ezt nem a revizionisták fogják megszabni. A mi pártunk gyakorlatilag megoldotta és helyesen oldotta meg az elmúlt öt esztendőben azokat a problémákat, melyeket a revizionisták szeretnének most újból a közvélemény napirendjére erőszakolni. Gyakorlatilag vereséget szenvedett és megszűnt a személyi kultusz káros gyakorlata — a ml dolgunk tehát ezzel kapcsolatban annyi, hogy ne engedjünk csírára kapni olyan magokat, amelyek bárhol újra teremhetnék ezt a veszélyes szemléletet. És még az is dolgunk, hogy a rókalógikával próbálkozó, zavart kelteni szándékozó revizionistáknak az orrukra koppantsunk! Mert a párt egyik elhajlást sem tartja megbocsát hat ónak: győzi a harcot az osztály ellenséggel, a revizionizmussal és a szektás, személyi kultuszos dogmát izmussal egyszerre! "Tapsolnak* a kongresszusnak az említett gondolatmenet álapján a revizionisták — a nyílt osztályellenség pedig, sajátos módon, olyan taktikához is folyamodott, hogy krokodilkönnyeket hullajt, mint némely javíthatatlan és szélsőséges dogmatikusok. Sok embernek feltűnt, hogy olyanok, akiknek soha semmi közük, nem volt a mozgalomhoz, most "részvéttel* beszélnek a leleplezett pártellenes csoportról és a Sztálin személyével kapcsolatos határozatokról. Amíg a pártvezetésnek ez az Irányvonala érvényesült, a legdühödtebben támadták — hiszen minden hiba ellenére csak a szocializmus irányába haladt a fejlődés —, most meg álarcot cseréltek és besorakoztak a "giratók« kórusába. Vajon mi indította őket erre a pálfordulásra? SENKI SE GONDOLJA, hogy az osztályellenség és az imperializmus örül a lenini elvek fölényes győzelmének. A revizionizmus után kiheverhetetlen vereséget szenvedett a dogrhatiamua is, s ezzel a kommunista mozgalom belső feszültségei feloldódtak, eltakarította a párt a szocializmus útjából az álcázott akadályokat is. Mit tehet az ellenség a gyalázkodás mellett? Azt mondja, hogy méltatlan dolog, amit a pártellenes csoport ée Sztálin ügyében határoztak, mert ezzel remél éket verni a cselekvő, egységes párt sorai közé. És sajnos, többen felülnek ennek a demagógiának, jóllehet az ellenség magatartása számukra mindig tanulságos. Amiért az ellenség "Sír* az csak a kommunista mozgalom javát szolgálhatja. Már ebből is láthatnák a szocializmushoz hú, de a kérdésben még nem eléggé felvilágosult emberek, hogy ha ugyanazt a követ fújják, nem cselekszenek eem okosan, sem pártszórúen. Csak nem gondolja komolyan senki, hogy a nyugati burzsoá politikusok és tollforgatók eggódnak a mi pártunkért és a mi társadalmunk jövőjéért? Ezek az emberek máskor és más helyen azt hangoztatták éé hangoztatják, hogy a személyi kultusz rendszere magában a szocializmusban gyökeredzik. Ezzel az "elmélettel* annak idején és ma is azt kívánták és akarják elérni, hogy lemondjunk az ellene való harcról, mint hiábavaló Igyekezetről. A mostani krokodilkönnyek ugyanazokon a csatornákon törnek elő. amelyeken a dühödt antikommunizmus. Ha ugyanis ők be tudnák bizonyítani, hogy a kongresszus ide vonatkozó döntései nem helyesek, nemcsak hogy elterelnék a figyelmet a legfontosabb kérdésekről — a kommunizmus építőiének programjáról és a béke megvédésének kommunista perspektíváiról —, hanem egyszersmind ezekkel kapcsolatban is elvetnék a kétely magvait. NEM VOLTAK ezek a gondok "kényelmesek* sem az SZKP-nak, 9em a többi kommunista pártnak, de megoldásukat megkövetelte a becsület és a történelmi szükségszerűség. Ha azt akarjuk, hogy valamely hiba sose térjen vissza, nem eltitkolni kell, hanem feltárni. A proletárforradalom és a proletárdiktatúra előtt állnak újabb népek milliói, s nem mindegy, hogy ezek a hibák megismétlődnek-e még a történelemben. Nem közömbös sem nemzetek, sem a kommunista világmozgalom számára, hogy a pártok hogyan sáfárkodnak majd a néphatalommal. Ez a probléma nemcsak a szovjet nép és más szocialista országok jövője előtt volt akadály — a világforradalom előtt is. S bárhogy csűrik-csavarják a dolgot a revizionisták; bárhogy szúkölnek, krokodilkönnyeket hullajtanak álarcos burzsoák, nem süthetik meg a kongreszszus tüzénél pecsenyéjüket. Erre a kommunista mozgalom egészének és az egyes pártoknak az egysége, józansága és következetessége szilárd biztosíték. X Simon István púak kaphatók. Mit szándékozik tenni a könnyűipari miniszter, hogy jobbak legyenek a gyermekcipők? — kérdezte. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter elismerte, hogy a gyermekcipőkkel kapcsolatos panaszok nagy része jogos, éppen ezért több Intézkedést tettek, hogy a gyermekcipők hibáit mielőbb megszüntessék. Ezenkívül különböző intézkedéseket dolgoznak ki, s vezetnek be már a következő évben a gyermekcipők minőségének megjavítására. Természetesen figyelembe kell venni, hogy amíg 3—4 évvel ezelőtt 15—20 féle gyermekcipőt gyártottunk, most 80 fajta gyermekcipő van forgalomban, a legtöbbje 8—-10-féle színben. Ilyen bő választék mellett kell tehát megfelelően gondoskodni a hibák kiküszöböléséről. Ezek között egyik legfontosabb lesz, hogy a Jövő esztendőtől kezdve nagyobb gondot fordítanak a bőr impregnálására, hogy ezzel megakadályozzák a talp átnedvesedését. Természetesen a gyermekcipők minőségének megjavítását célzó intézkedések elég jelentős költséggel járnak majd, ezért a kérdést csak a Pénzügyminisztérium és az Országos Tervhivatal támogatásával lehet kielégítően megoldani. Az interpelláló képviselő azzal a feltétellel fogadta el a könnyűipari miniszter válaszát, hogy egy év múlva az országgyűlés előtt számoljon be, milyen eredménnyel jártak a most bejelentett intézkedések. A képviselőnek az országgyűlés nagy helyesléssel és tapssal kísért megjegyzésérc Nagy Józsefné könynyűipari miniszter közölte, hogy a javaslatot elfogadja. Ezek után a választ az interpelláló képviselő és az országgyűlés egyaránt elfogadta. Bodorkós István az importgépekhez szükséges alkatrészek utánpótlása tárgydban interpellált a kül- és belkereskedelmi miniszterhez. Mint elmondotta, egy nagy teljesítményű külföldi gépeket, gépegységeket nem mindig tudunk megfelelően kihasználni, mert nincs hozzá megfelelő pótalkatrész. Úgy gondolom — hangsúlyozta —, a külföldről beszerzett gépeknél minden esetben gondoskodni kellene a szükséges pótalkatrészekből, mert az alkatrésehiány nemcsak a termelő berendezések működtetését akadáyozza, hanem a lakosság tulajdonában levő fogyasztási rikkek használatát is nehezíti. Az interpellációra Incze Jenő külkereskedelmi mi"Íiszter válaszolt. Hangsúlyozta, igen nagy gondot fordítunk arra, hogy az alkatrészellátást megoldjuk. A helyzet ma lényegesen jobb, mint néhénv évvel ezelőtt. — Meg kell azonban mondanom, hogy a kérdés kétoldalú. A baráti szocialista országokkal. mint tervgazdálkodó országokkal olyan alapon kívánjuk rendezni a kérdést, hogy tervszerűen és megfelelő ütemben megkaphassuk az alkatrészeket azokhoz a gépekhez, amelyeket megvettünk. A baráti országok viszont tőlünk megkívánják, hogy vegyük figyelembe az ő tervgazdálkodásuk végrehajtásához szükséges szempontokat is, tehát időben adjuk fel a megrendelést. Amikor Kínából hoztuk be a szövőgépeket, megrendeltük hozzá a pótalkatrészeket is. Kiderült azonban, hogy több pótalkatrészre volt szükség, s így pótrendelést kellett eszközölni. A tanulság az. hogy időben Jelezzük igényeinket, amint mi Is megkívánjak azt, hogy időben küldjék meg hozzánk is a megrendeléseket. — Ami a lakosság tulajdonában levő fogyasztási cikkek alkatrészutánpótlását Illeti, az szintén nagyfokú szervezettséget igényel. Itt is Időben kell átadnunk a rendelést, s e téren igen jelentős a külkerekedelem szerepe. Jobb belső szervező munkára. az igények helyes felmérésére és időbeli rendelésre van szükség. — Általánosságban még azt szeretném kiemelni — mondotta —, hogy nagyon pozitívnak Ítélem meg, hogy a magyar parlamentben ilyen kérdések is szóba kerülnek. Ez még gondosabb, még lelkiismeretesebb munkára ösztönzi kormányzati szerveinket A miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Somoskői Lajos Kisházi Ödön munkaügyi miniszterhez interpellált az ipari munkás-feleségek, mint termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosítása ügyében. Elmondotta, hogy Nógrád megyében a 30 000 termelőszövetkezeti tag közül körülbelül 18 000 nő, s jelentós részük ipari munkás felesége. Az ipari munkás-feleségeknek, mint termelőszövetkezeti tagoknak az a kérésük, hogy amikor a termelőszövetkezet a női tagokat nem nagyon tudja foglalkoztatni, ne terhelje őket az SZTK-járulékok és dijak fizetése. Kisházi ödön munkaügyi miniszter válaszában a többi kőzött elmondotta: — A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok betegségi biztosítására havi 6 forintot, baleseti biztosításéra havi 4,5 forintot nyugdíjbiztosítására pedig havi 27 forintot tehát összesen 37,50 forintot fizetnek. Ezért ingyenes orvosi ellátást, ha szükséges, egy évig terjedő kórházi ápolást és kedvezményes gyógyszerellátást kapnak. Munka közben előforduló baleset esetén, ha szükséges, baleseti járadék és rokkantsági nyugdíj is megilleti őket, a nyugdíjbiztosítás keretében öregségi, vagy rokkantsági nyugdijat, munkaképtelenségi járadékot kapnak a termelőszövetkezeti tagok, hozzátartozójuk pedig özvegyi nyugdíjat, árvaellátást, esetleg szülői nyugdíjat. Ismert dolog, hogy népgazdaságunk a termelőszövetkezeti mozgalmat Igen Jelentős mértékben támogatja és segíti. Ezt a kérdést nem lehet az egészből kiragadni. Vajon lelkiismeretes dolog volna-e a tsz-tagok 38,6 százalékának — ennyi közülük. « nJ * társadalombiztoeítását elhanyagolni? Most is találkozunk olyan jelenséggel. hogy valaki — korábbi években — bizonyos időt dolgozott, de nem volt bejelentve biztosításra. S most jelentkezik társadalombiztosítási jogainak érvényesítéséért Az ilyen jogokat azonban nem lehet elismerni, ha annak idején az OTI-nál, majd később az SZTIt-nál nem volt bejelentve. Milyen helyzet állna elő később, ha Valaki munkakönyvvel igazol majd 10—19 évet, mégsem lehetne semmilyen járadékot megállapítani részére, mert egykor mérlegelés tárgyává tettük, vajon lehet-e, kell-e havi 27 forintot fizetni nyugdíjbiztosításra? Vajon elviselhetetlen, ha egy családban két nyugdíj van? Nem hiszem! Ezért meggondolás tárgyává kell tenni, hogy ebben a kérdésben miben álláspontra helyezkedünk. Kormányunk Állandóan figyelemmel kíséri ezt a kérdést. Nyugodtan kérhetem tehát a tisztelt országgyűléstől, szíveskedjék ezt a felvilágosítást elfogadni. Ezzel az ülésszak véget írt. Rónai Sándor zárszavában jó egészséget, sikerekben gazdag új esztendőt kívánt az országgyűlés tagjainak. 4