Délmagyarország, 1961. december (51. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-10 / 291. szám

Vasárnap, 19«T. deceníber 19. 6 * szépség sodrában (&alael Santi 4z nrbinól, könnyed mester, ki sosem vívott a kereszttel, Csak festett, festett s idill máig; szétküldve lelkét s (figuráit. Ezüst arannyal ö az ékes, smaragdja kékkel üdvösséges, S • UJ a bíbort sárga mézzel csorgatta s pajzzsal, [kelevézzel Sohsem zihált a sátán ellen; derűs a föld Itt s langy [egekben Csak édes bambinók lebegnek, nézd, csöppke szárnyak s [dundi testek. Bárányfelhő a párna erre. s pufók pajzánul ránk nevetve Egy bölcs, nagy teremtést regélnek ez angyalocskák, is vigan élnek. Rajban, könyöklön, gyöngyfűzérrel bámulnak minket, s [hazát igy nyer E Játsziság, nincs vádja, könnye, s csak fényre lett csak [szép örömre. Kilencven egynéhány elemből s mögöttük ott a téres [csendből Még semmi sincs e tarka rendben, s még odvas űr sem [végtelenben. Közel háromszáz fok hideggel illúziót még tér se vett el, E kor lm A. s felhőn gyors rakéta se szállt, s mienk csak [bűnös Éva, Vagy szflzanyánk volt Jajjal, mélyen, a keresztfának [mord tövében, De művész mind derűbe vonta a stációkat is, naponta, A ránktörő, a sok sugárból, a- kozmikusból; annyi távol Sem ingatott még hivó lelket, varázslatából Rafaelnek, S a kört, bol állt az égi ország s bol felnőtt gyermek [látta sorsát: Itt bűvölőn egy sohsem vérzett paletta hozta s lágy igézet. Omlott felőle szikrazápor a rögre, a műben önmagából A belső, tftkos útról hozta képét a Mester, széjjelosztva. Tilt zord valót a vágy s szakadva a külvilágtól hűen adja Meséit, s tényen szuverén lett — óh, láttuk márt — [a benti élet; 8 ecset, mely nem szállt soha mélyen, s őzként szökellt [csak: úr a szépen Mégis, s csodálat tárgya szerte, rinascsimentót ránk [lehelve. De ntánoztáh; s a remeklés iparrá válva talmit nemzés l*tt ős kútfőről, h Jézus anyja: klisé, kufártól [ránkaggatva. Gyárt szériákat haszna, körme, a múlt, a tegnap szól [belőle, Csaló csalatnl vágyót lel meg, s a lanyha giccsek még [kedveltek. rtt élnek, csúcsán századoknak, hol széles úton jó ez [soknak, S ily törpe néppel búg a mába, a könnyedségek orgonája. Am rangja ls kész, s fény meg fenség ecsetje s mámor, [nem plhentség Még most sem, hogyha hfv a Mester, ki nem vénült meg [s mit se restel. Tesz, hirdet, munkál régi módon, friss nap,;;'' '•'«» most •» [sem ódon. Mert szárnya kellem lett a részen: pajtás az. cggel, [kedvtelésben. Elűzve minden fájást messze, a Nép is ö így, hogy [temesse Búját, bajit és góp-kerékkel együtt futó e vágy, e tétel, 8 kiált e sziv se színpazarló, ba újra szól a nyűgös, [gyarló Földnek, hazánknak egy-egy álma; és fátyla hull a zord [világra... FÜS8Y LÁSZLÓ Papp Zoltán: Jtátatnis í6 BL'i tná&a szerelmesek krónikájá«-ban. Komorrá, szótlanná és elmerengővé tette az eső. Eszébe se jutott, hogy egykor talán tatkozva; lám, szerelmük naggyá s felejthetetlenné formálta a múló idő. A tanácstalanság behajtotta a sikátorok szövevé tudhatta: mehet, elállt az eső, Firenze felett sötétkék és csillagos újra az ég. Elindult, hogy néhány lépés után e kapuboltozatot, merengeEldobta a cigarettát éo elindult megkeresni a Corno utcát Zuhogott az eső. Ázott a Palazzo Vecchio, a Loggia dei Lanzi árkádjai alatt némán silbakoltak a fehér márványszobrok. A Piazza zatát rajzolta a zizegő pa- vésbé) csupán a pézsmához della Signoria kövezetén hi- pírra, s amit, két utca ta- tudta hasonlítani, és nem ába kereste e porzó esőben iáikozását lesve, háztömb- értette Proust-ot, miért Savonarola máglyájának per- nek gondolt, az kőben, már- akarja elhitetni vele, hogy nyéjét. S a Mediciek, Dante ványban és aszfaltban, egész a szagok emlékeket ébreszés Michelangelo lábanyomát városrész volt. tenek. is elmosta már az idő. Az Belenyugodott a megvál- Később, hirtelenül, kigyuleső áttetsző függönyt vont toztathatatlanba. Leült a lép- ladt a villany. Cicero bronzelé és tovóbbűzte a térre, csősor második fokára és te- szobra mereven bámult, arhol Dante szobra állt, majd nyerébe hajtott fejjel Sze- can elmosódón derengett a alkergette az Amo felett gedre gondolt. A Tisza- zöldes patina. Az ülófülke magasodó Ponté Vecchión. partra. S a mélyről, a gyer- üresen ásított. És ő egy pilFelgyűrt gallérral sietett a mekkor élményei közül, tör- lanatig kísértést érzett, hogy folyóparton. Észre sem vet- tek fel benne a képek: most felkapaszkodjon a méternyi te, mint bugyborékol az eső ott is este van, süt a hold, magasságba, s eleven szoa megduzzadt hullámok sö- s míg a víz felől suhogó szél borként ráálljon a csupasz rényén. hideglelősen rázza a platán- talpazatra... De akkor észKereste a Corno utcát, azt fák leveleit, a városháza ba- revette a csendet (mely vata keskeny, néhány tízméter- rokk tornyán végigcsorog a taként fogta körül), és már nyi beszögellést, melyet Pra- fény, ezüstzöld patinával tolini festett elé a „Szegény vonja be a kunkorodó háztetőt; a halak szájából surrogva bukik elő a víz; a vár mellett, a múzeum terpeszkedő kulisszája mögött sei tanúját, nyomtalanul eléppen erre sétált Therése és szerelmesek sétálnak; a ken- nyelje a sötétség. Demarcre. a szobrász — le- dergvár vörös csillaga töré- A kétségek valósággá erőtűnt korok művészetéről vi- keny, vibráló lámpásként södtek benne: rossz helyen himbálódzik a víztükörben, kereste a Corno utcát — az Erre gondolt. Arno másik partján kellett volna sétálnia, talán a StaSzeged még meg sem szü- zíone Campo di Marté mö.. letett, amikor Róma világ- gött,- túl a sínek csillogány ébe,"hol "zub'orogva zúdult uralma lerakta Firenze alap- fon... S mert érzékeinek nyakába az eső, s a kitárt iáit. Az ő városa szürke, ap- iránytűje megcsalta, keserű ablakok mögül a magány s rácsba es jelentektelen pont szájízzel ,varta a rendőrt, a zárkózottság áporodott sza- volt 8 Tisza Partján, amikor aki kihámozza e tintafekete gai áramlottak. Lépte magá- 8 toszkán tój e szelíd és fokátorrengetegből és megnyos volt és visszhangzó színpompás hajlataban kai- mutatja a penzió fele verető Először jobbra fordult, az- <*ú hidak ívelődtek át az utat. tón balra, majd' megint Arno-n; a Mediciek két kez- „IA iobbra s ikmét iobbra míg 2el szórták a pénzt, A rendőr nemsokára elobe nem hüzédott egy kapi Machiavelli kígyóként teke- került. Biciklijét a falhoz taItiiba hol két starnvas orosz- redő mondatai fojtogatták masztotta, Szepszal, barna Sn ó'rX a léÍKáratot Firenze ellenségeit Szeged legény volt/tetszelegvema* s az emelkedés első pihenői még nem is volt amikor gasodott fdleje a <»>Uo8» lében Cicero bronzszobra Fiesole már meghalt és fel- egyenruhában. Semmit nem állt - e megilletődéitt^nUla támadt Firenze és a vörös értve, s mégis higgadtan na ban dóSi á ho^ él- liliom árnyékában kihajtott hallgatta végig a dadogás*, tévedt, s félelemmé nőtt ás virágba szökkent a rene- majd felderult az arca. anübenne a seités- rossz helv°n szánsz. kor meglatta az idegen kekeresi a Corno utcát, hol ...Meddig ülhetett így? ffben a penzió nevjegykarirodalmi emlékeit szeretné Nem ls tudta Az idő, mint tyujat. felmelegíteni. az emlékek, összekeveredett — A, Pensione Losanna — _,.. .... ,, „ benne — két város árnyké- mosolyodott el elégedetten, Süvöltve nyargalászott a pe, flzték egyrnáat A mór_ mint aki végére jár egy tiványlépcső hideget árasztott, toknak. — Via Alfieri — Az eső beszorította és lefoj- dünnyögte maga elé és intotta a levegőt: régi, áporo- tett az utasnak, hogy ködott szagokat csalt elő a fa- vesse. lakból. Egy kutya talán szét A macskaköveken csattogó szél. Az eső viharrá nőve tombolt a város felett. Aztán hatalmasat dördült az ég, s kialudt a Lépcsőházi lámpa. Vaksötétben állt tovább, mint a középkorba vissza- íüdte'volna'vátasztanf eíe-" bakanraTus7hangözta"""íé^ cseppent tétova idegen. Gyu- k£.t az egybeíolyt iUatokat, tét. ö mögötte ment, a árnyéfát gyújtott és pislákoló fé- bogy kikeresse gomolygá- ka eléje hullt, mint egy nyunyénél silabizálta az ide- sukból az olaj barnás Szag- godt, magabiztos álom kévégenforgalmi térkép összefutó zuhatagát, egy régholt sig- je. Sokáig mentek így, a vnmiait lu.i De 'a nora zsebkendőjének kekes- duruzsoló szélben, átalhágva vonalait - hol lehet. De a JUa parfömjét; de ő (ráéb- Bok.Sok szédelegtető fortjutérkép, csalóka nagyvonalú- redve arra, hogy csak agya lón> m,'g ki nem értek az Sággal, csak a főutak háló- tökéletes, érzékszervei ke- Arno-partra. A híd előtt rendőr. TáskájáA miniszterelnökség ajtón- AMBRUS ZOLTÁN állója régi ember. Ügyes újságíró lefoglalhatná magának egy napra az ország figyelmét, ha ezt az ajtónállót, aki már tíz miniszterelnököt szolgált ki, és látott alsó fehérneműben, megszólaltatna. Bizony, hogy ország-kormányzó nagy uraknak belső, házi életéről sok olvan dolgot tudnánk meg, ami közelebb vinne bennünket uz ország jó és gonosz fejlőtlésének titkaihoz. Ez a derék ajtónálló látogatóival szokta karakterizálni egykori urait ós viselkedésükről a minisztereket. Hírből tudjuk, hogy Tisza Lajos grófot így jellemezte: Olyan nagy úr, hogy még szemöldökét is vasaltatja; olyan egyenes, mint a Jegenye, de olyan hajlékony mint a fűzfa. Valami igazság e jellemzésben csakugyan van. A Tiszák között a nagy úr, a vagyonos hidalgó, a spanyol szertartás kedvelője Lajos gróf volt. Az összes Tiszáknak együttvéve sem volt annyi színes mellénye és nyakkendője, mint neki. Tisza Kálmánnak, a legvékonyabb lábszárú miniszterelnöknek volt a megállásában valamlly királyi vonás. Tisza Lászlón a legpockosabb korában is meglátszott a csaták és vigalmak egykori hőse; de Tisza Lajoson elterült és állandóan honolt a — majesztás. Valószínűleg azért lett ő az első gróf a Tisza-hadból. Úri vonás benne a dolgoztatás képessége. Aki hatalma alá került, az állandóan ott érezte az oldalában a Tisza Lajos sarkantyúját. Mindig volt ideje arra. hogy észrevegye, hogy valaki ráéhült a pihenőre és mindig volt lelke arra, hogy a fáradságot kicsinyelje — a maga munkájában is. Mikor Szegedre került: a romok fe1Tm lett egy csöndes vérű, nyugodt természetű, mindenképpen polgári természetű lakosság elhatározta, hogy csöndeskén majd csak felépíti a régi Bzegedet, amelyben nem volt méltóSZEGED A Dél-MaffyarurszAa nemrég közölte „Szeged az irodalomban ' Ciliimet I'eicr l.aizlú cikksorozatát. A szerző befejezésül adatatnak kiegészítésére, gazdagítására hívja töl Szegednek és az Irodalomnak ismerőseit, kutatóit, i: felszólításnak kívánok ringet tenni, amikor — születésének centenáriumi esztendejében — Ambrus Zoltánt idézem Szegedről szóló soraival. A kiiíínő iró a szegedi árviz 25. évfordulója alkalmával, Fadrusz dános Tisza I.ajos-szobrának leleplezési ünnepségén járt városunkban. A szoboravatásra a tóvárosi lapok legkiválóbb munkatársaikat küldték le: itt volt Mikszáth Kálmán és Bródy Sándor ls, s ók írták a legkiválóbb beszámolókat Szeged ünnepéről. Bár a lapok Ambrus Zoltán nevét a Jelenvoltak között nem említik, kétségkívül Itt volt. hiszen szokott ál-Jegyével (körben pont) ö Irta A Hét 1904. június 26-1 számában az alábbi érdekes és tanulságos cikket. Vágb Sándor ságos úr, csak egy: Dám főispán, dé az is röstelte a címét és nem akadt teremtett lélek, aki kutyabőrrel dicsekedett volna. Polgár volt ott mindenki. Harangszóra virradtak és étkeztek; csak a lefekvésnél tettek kivételt: szerettek pitylzálni homoki savanyú mellett, parádi vízzel. Szegények vagyunk, de Jól élünk. Ez a mondás senkire úgy nem illett, mint a régi szögedi polgárokra, akik az adósság nélkül való állapotot harcsás káposztával meg tejfölös lepénnyel többre becsülték, a spanyol király minden cifraságánál, kivált ha jófajta dohányt füstölhettek a tajtékpipából. Bizonyos, hogy az összeomlott várost fölépítette volna a polgárság a régi helyén, vastagabb faiakkal és nagyobb tornáczokkal; de 'adósságcsinálás nélkül s ma is szívesebben enné a pulykapörköltet tarhonyával, mint a rákmerldot angyalböggyel körözve. De jött Szögedre Tisza Lajos. Testőrséget szerzett maga köré — finom úri fajtából. Monoklit akkor láttak először Szegeden — a Tallián Béla meg a Rónay Jenő balszemén. A Tisza Lajos ifjúsági gárdája oly elegáns és oly vidám volt, hogy a szögedi menyecskék tehernek kezdték tartani azt, ami azelőtt gyönyörűségük volt: a háztartás gondjait, az egyszerű csínt, meg a nagy hűséget »ból térképet kotort elő, a {zseblámpa fénye rávetődött 'T* isza Lajos a szögedi pol- színes vonalakra és a gárokat meghívogatta Jbügykös ujj megállapodott magához ebédre. Ekkor lát- okét keskeny vonalnál: ez volt ták először Szegeden, hogy Ja Ponté S. Nicolo. Aztán az az ebédhez nem kényelem ,ujj lassan haladt előre, képkell, hanem frakk ós az ebéd Jzeletbeli csíkot húzva maga nem akkor ebéd, ha Isten ,után; egy másodpercre eltarendelése szerint déli ha- {karta a Porta a Croca-t, rangszókor évődik, hanem {majd óvatosan balra fordult esti hat órakor, amfkor a <és megállapodott egy utcakemás becsületes ember már Jresztezödésnél. régen filkózik a napi munka { Az ut;v; mindent megértett után. Ezeken az ebédeken ta- {és barátságos kézszorítással pasztalták meg a szögediek, ^búcsúzott tőle. És még viszhogy mégis csak jól eső szo- {ránézett, hogy lássa, mint kas az, ha az ember alá inas »iebeg mögötte' kisebbedő árnyomja a karszéket, pohárba {nyéka, míg be nem fordult inas tölt habzó pezsgőt és <a sikátorok útvesztőjébe. inas kínálja vitézkötéses ha- J vanna czigaróval. Az meg t egészen pompás, ha az asztal J p a„a<e Michelangiolo. alatt az ember lábát nem kapirgálja Ragyogó napfényes reggel a macska csibecsontért, hanem téve- J id' ott óm a dós bői valami selyemcipős talpacska... {Af , ' , , , Tisza Lajos gróf elvitte Szegedre a {kilátó korlátjaba kapaszkodnyugateuróp'ai civilizációt és az adós- »va. Előtte és alatta — a váságcsinálás hazafias erényét. Nem az {roB- Rómát fehér- és aranyéi bűne, hogy a könnyelmű asszony- ;szíhűnek látta Nápolyt kékkákon és a könnyelmű embereken fo-' ,, , .. .... , gott a civilizáció. A város felépült {nek- Velencei zöldnek. Figyönyörű palotasoros várossá, amely- »renze okkerbarna Volt, köbén a leggazdagabb emberek a divat- Jrülfonva a lágyan emelkedő kereskedők és talán csak a bunyevác {lankák zöld hullámaival, szabadkai menyecskéknek "állítanak Jüde ciprusokkal ég hamvasattörtebb solyemharisnyákat és csak , .. _ , ... . , , , a lipótvárosi kaszinóban ismerik olyan !ezust olajfaligetekkel. Az jól a karvastag szivarok illatát, mint Jélénkzöld keret már-mar Szegeden, ahol a minap leplezték le »vörössé erősítette a város Tisza Lajos gróf szobrát. {színeit Vízpartra való kőépítményen áll a . £zeme lassan megszokta a gróf elegáns munkás ruhában, haja- ' , rr ... , . donfővel és néz a lába elé, ahol há_ {Házrengeteget. Kulon tudta rom kőparaszt izzad a legkeményebb {választani hátterétől a Pamunkában: kubikol. A három kubi- »lazzo Vecchio karcsú, majd kos majd megszakad a munkában, 'kiszélesedő tornyát, a DuAmikor a szögedi ember meglátta ,omo kupoiáját> a CampaniFadrusz alkotását, fölsóhajtott: {. olasz Yöld e legszebb Nagy művész volt, igen nagy az a J1® l> az olasz rola e iegsz<-0D Fadrusz; mert, hogy szakasztottan így (barangtornyat. s tavolabb, a van a világi élet: a paraszt dolgozik, {folyó emelkedő párájában a az úr meg nézi. 'Ponté Vecchio zömök és |?z az ércember azonban dolgozott {utánozhatatlan ívét. Nehezen ti. a maga módja szerint: tudott » v- .. . . . . i szüntelenül parancsolni és olyan ma- {tudott belelni a 'lánnyal, jesztást kifejezni, hogy megirigyelte ,Lassú léptekkel setalt tovolna tőle a berlini imperátor. {vább az ereszkedón, a Palazzo Pitti felé, hol ai egymást követő termekben lepkerajkínt zsongta körül az aranykeretes Szépség. A képek koíorilja letompította a beáradó napfényt, az ajtóknál vizslaszemű teremőrök silbakoltak, figyelték az idegent és más idegeneket. Aztán, később, szédelegve jött ki a szabadba, hogy elpihenjen a park kőteraszán, pillantását nyugtassa a park üdezöldjén. A szobroj csak később vette észre. Fehér márványból faragták — egy kopaszfejű, potrohos firenzei ült modellt a szobrásznak kétszáz vagy ötszáz évvel ezelőtt. S mert a szobrok maradandóbbak, mint az emberek, itt ült most is "— ágyékából patakzott a víz, szökellő permet-sugára az emberi életműködés elhallgatott, de minduntalan ismétlődő törvényeire emlékeztetett. Az utas elmerülten nézte, s arra gondolt, ha megelevenedne, visszataszítóvá avatná a rútságában szégyentelen örpgség; de mert mozdulatlan és hideg maradt, egy, még a salakban is szépséget és harmóniát kereső (és találó) művészet tanúja volt. S továbbment az utas arrafelé, ahol egykor Machiavelli sétát hivatalába, ét a Ponté Vecchto-n, elhaladva Dante méltóságteljes szobra előtt (mert a száműzöttet rég visszafogadta már a város) —• és az Isteni Színjáték terrináit idézgette. Tovább követte a kamarai titkár útvonalát. Csak egy utcahosszat ment a két házsor keskenyedő résében, s már kitárult előtte a Piazza della Signoria, a város polgári főtere, hol Savonarola máglyája füstölgött, miközben a dominikánusok rendházában kénköves átkot Imádkoztak az ördögre. Boccaccio estefelé jött a térre, elvegyülve az alkonyati sétálók őgyelgő tömegében, s ugyan ki sejthette volna, mit forral fejében, amikor csendes rezignációval fülelt a borsos történetek mesélőire. Majd Michelangelo lépte kopogott a kőkockákon. A téren áradt a fény, a napsugár szinte felolvasztotta a meleg, vörösbarna színeket; a Loggia dei Lanzi árkádjai és szobrai közt félhomály bújkált, a Neptun kút vízsugara permetezve, s csillogón szökött a magasba, az ég áttetsző kék ragyogása felé — egymásbahajló fények és árnyékok keresztezték útját. Talán ekkor gondolt éJőször arra, hogy d napszakok szüntelen váltakozásának köze lehet ai pröltkévalúsághoz. És szoborba öntötte a Hajnalt,' a Nappalt, az Alkonyt és az Éjszakát. Lorenzo Medici elporladt csontjai felett immár nyomtalanul pereghet el az idő. ...Az idő, az idő, melynek oszló és emelkedő rétegeiben ott állt az utas is — s látomást és valóságot emlékké párolt benne. Az emlék néha aranyszínű volt, mint Andrea fisano jelenetekkel teleszórt bronzkapuja, másszor fehér és zöld, mint a Campanile márványberakása, hol szürke és dísztelenül tagolt, mint a Palazzo Pitti, hol meg csipkézett és élénkvörös, akár a kancellária tornya ... És az emlékek éltek. Nen) tudta elmosni őket sem a megszokás, sem a hétköznapok közönyös esője. Betegen és fáradtan, boldogan és kielégülten, pompás hajnalokon, borongós délutánokon, esőben, sárban, holdsütésben, álmatlan éjszakákon és délutánok elnyugvó bölcsességében mindig ragyogónak látta őket, és hol látomásnak hitte, hol földi másának. S csak később tudta meg, hogy szépre áhítozó szívéből nyílik mindig egy friss virág — vörös liliom: Firenze.