Délmagyarország, 1961. december (51. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

Vasárnap, 1961. december 3. 6 Az irodalom és a művészet kérdései az SZKP XXII. kongresszusán Munkásportré Ivardovsskij: A hős már él Miközben arról vltatkozurík, rrülyen legyen a mai hós az irodalomban, az életben ott van és cselek-szik, hat anélkül, hogy bármit) is törődnék azzal, milyennek is kellene lennie egyik-másik kritikusunk vagy írónk elképzelése szerint Gabonát termeszt, nyájakat hizlal, fémet olvaszt, óriás gátakat emel, gyermekeket tanít betegeket. gyógyít, betör a kozmoszba, egyszóval teszi azt, ami ma feladata, és ellenállhatatlanul halad a Jövő felé. Ahhoz, hogy milyen ember, milyen a külseje, hány éves, nem kell messze mennünk tanúságért. Csak rá kell néznünk kongresszusunkra. Itt vannak a minden féle-fajta foglalkozású, mindentéle rangú és állású mai hősök. A minisztertől és hadvezértől a bányászig és fejőnőig, a gépesftőtől, s H közművestől az akadémikusig és a világűrhajósig. Ahány ember, annyi könyv, és milyen szép, milyen lelkesítő könyv! De vajon itt van-e az ország minden hőse, még akkor ls. ha vagy ötezer ember gyúlt itt össze? Nem. Bátran állíthatjuk, kint, tul e hatalmas terem falain, tízezrével, százezrével, milliószámra vannak. Az emberi típusoknak es mintaképeknek ez a gazdag változata íróink, művészeink. filmeseink rendelkezésére áll. Ilyen lehetőségekről a burzsoá valóságban legjobb, legtehetségesebb irótársaink sem álmodhattak. Gondoljunk csak két olyan, egymástól annyira különböző, jelentős nagy művészre, amilyen Thomas Mann, a próza ragyogó mestere, az esztéta és humanista filozófus, és a burzsoá világnak talán utolsó nagy írója, a közelmúltban elhunyt, nálunk is jól Ismert Krnest Hemingway. Milyen szenvedéllyel remélte ez a két író, amikor minden lelki kapcsolatot megszakított a kapitalizmus emberellenes világával, hogy támaszra lelnek az egészséges erkölcsű hősben, aki hisz az életben és a földi boldogság lehetőségében. Ezt a hőst távol a forradalmi tábortól, távol a jövő embereitől környezetükben nem tudták megtalálni, s ezért műveiket mélységes, reménytelen keserűség hatja ét Előttünk gazdag lehetőségek állnak arra, hogy megtaláljuk a hőst közvetlen szomszédságunkban, a körülöttünk zajló életben, s most már csak az a fontos, hogy legyen elég tehetségünk és ábrázoló eszközünk a hős művészi bemutatására. Kornyejcsuk: Dolgozzunk többet ... Ügy vélem: a szovjet irodalmároknak kevésbé kellene nyugtalankodniuk amiatt, hogy milyen piedesztálra állítják őket, és többet kellene dolgozniuk, sokat, sokat dolgozniuk, tanulmányozniuk az életet. Gogol azt mondotta: ha nem megy az írás, ülj asztalhoz és irj, írj. Ha nem megy az írás — csihold ki magadból a gondolatot ... Én annak vagyok a híve, hogy többet dolgozzunk — ez a fő. Szovjet irodalmunk mindinkább kivívja az egész világon számos olvasó tiszteletét és szeretetét A kupinem álmodozásokon és óhajokon alapulnak, hanem a társadalmi jelenségek tanulmányozásán és a történelmi materializmus következtetéGribacsov: sein. Az általános béke eljön, azért, mert! a dolgok új állása, új áramlatok a tudományban és az új gazdasági szükségszerűség rábírja az embereket arra, hogy a béke állapotában maradjanak, mint ahogy az előző életfeltételek rájuk kényszerítették a háborús állapotot Eljött a dolgok új állásának ideje! Ez az új világhelyzet pártunk, népünk, testvéreink, a szocialista tábor országai, a népek hősies harca a régi és új gyarmatosítók ellen, a béke erőinek az egész világon végbemenő hatalmas fellendülése teremtette meg. Az Irodalom hatalmas fegyver ...A műalkotás folyamata a folyik, mert lehet tréfálkoztörténelem során a lét szer- ni az írókkal, de nem szaves alkotórészévé vált, s bad elfelejteni, hogy az iroennek figyelembevétele nél- dalom kipróbált, kül a civilizáció fogalma általában és a szabadság fogalma is sokat veszít értékéből. Az irodalmi és művészi értékek jelentősége anyhatalmas fegyver az emberi értelem megnyeréséért, az új társadalom felépítéséért folytatott harcban. Szobotka András szobra talista országokban élő ol- nyira megnövekedett, hogy a nemzetek büszkén tekinteés szellemi előhaladásuk legfontosabb bikongresszus zonyítékának tekintik azotársadalom kat. Erre a mai kapitalizmus is rájött, és úgy igyekszik vasóknak a szovjet irodalom valóban egy új világ nek rájuk, felfedezését jelentette... ... A XX. után a szovjet nemcsak az országon belül old meg óriási fontosságú fiatalabbnak feltüntetni mafeladatokat azzal, hogy tag- gát, hogy a művészi alkotás jai aktívan jelen vannak az támogatását ls felveszi nyeélet minden területén, alko- reségszámlájára, mintha az tóan megvitatják az össz- felvilágosultságának és szaszövetségi és köztársasági badságszeretetének bizonyfkormányok igen f&ntos tör- téka volna. Ez azonban havényjavaslatait. Folytatni ós mis könyvelési művelet, mlfejleszteni fogjuk az érintkezést a világ közéletével, mivel mélységesen hisszük, hogy csak a népek békés együttélése és együttműkövel a kapitalizmus a valóságban ugyanazzal a módszerrel nevelte a művészetet, mint a mestér Vanyka Zsukovot Csehov elbeszélésében dése, az összes vitás kérdé- — száraz kenyérhéjon, testi sek becsületes, türelmes tárgyalások útján, kölcsönösen elfogadható alapon történő megoldása az egyetlen út, amelyen örökre véget vethetünk a háborúknak. Anafenyítéssel, megalázások közepette. Igen, a burzsoázia kacérkodott a művészettel, amikor még az abszolútlzmus ellen harcolt, hiúságból egy-egy koncot dobott oda biztatásképpen, néha még a tőle Francé, a nagy fran- szabadságot is megtűrte a író mondotta: Ml, pol- számára veszélyt nem jelencta gártársak, hogy eljő földön. • mégis majd a hisszük, béke a HORVÁTH ISTVAN: EMBER AZ ORMON Az örökkévalóságot nem a sziklák, nem a hegyek. Ml hordjuk a karjainkban, ml a „különös emberek". Belekiáltom a szélbe, ekhozzátok erdők, rétek. Kitárom két munkás kezem bűvös tiz ujját fölétek. S lám, a magány átaladja birodalmát legyözötten, és a Minden miénkülve csillog fel a fiihegyekben. Megérintem a mély szívét, és a földalatti tájak csillogva napfényre kelnek, futó folyók fénnyé valnak. Mint a mágnes, irányt szabok, az éjszakát nap szántja fel, s hazám fölé a boldogság gazdag szlvárvanya íveL (m, a völgyekben gabona fészkel, mint a hullámzó, roppant tengerek. Gyárak bíborszín, lobogó ékkel eget ostromló ormaik felett, Jövőnk elébe villantják fényük. Nincsen vakhomály, csak a teremtés lázas, felséges perceit éljük, s cseng a bizalom, mint a nevetés. Nincsen elveszendő percem, eltékozolt, hervadt dalom. Minden szó. amely az építést szolgálja, a tulajdonom. Enyém a tér, az időnek íjélkülözhetetlcn vagyok. Szivem vágya versenyre kél sziporkázó csillagrajok sugarával, s ujjambegye gyöngyöz hajnal harmatától, s mint a félelemtől váltott gyermekkacaj, olyan bátor minden álmom — mert a nappal patakozza, nem az éjjel. Es a nappal, esak aratást, de lemondást sose érlel, lm, a szívekben tüzszekfü szála, s mint a jövő méz fürge kék méhe, róla remények szép raja száll a holnap kibomló titok elébe, kik már Jönnek a törvények szabott útján, végtelen örök rend szerint, hol a tervünk mint nappálya ragyog, s Plros-Helios jelünk fenn kering. Amíg a szén fényrcbomlik s a folyóból míg fény derül, sajgás perzseli a markom, s szenvedek is, de emberül. Ez az élet jelenése, és benne az erőm ragyog, s a természet fennen köszönt, mint akinek ura vagyok. 8 milyen csodás kapcsolatok! Két tenyerem sajogása átváltozik, feloldódik boldog gyermek mosolygásba, fű színébe, ciklotronok villáma lesz. leány ének, s halála a tudatlanság még lappangó istenének, lm, a világot birtokba vesszük, magunkvállalta tisztaságban már. Dal kél, erősebb, mint a nagy eskük. Forró hevünktől szépül meg a nyár, tő keretek között. De a burzsoázia alapvető természeténél fogva mindig És ezek a remények szemben állott a művészettel, éppen úgy, ahogy a barbárság szembenáll a humanizmussal, az elnyomás a szabadsággal. ... Valaki felvetheti a kérdést: minek idézzük fel a múltat a kommunizmus építésének küszöbén? Erre azt felelhetjük: azért, mert ez a múlt Nyugat számos országában ma még jelen, mert a szocialista és kommunista kultúra épitése a kapitalista ellenállás és zaKÉT KÖLTŐ ANGOLÁBÓL A Szovjetunióban, a népi a portugál Viriato nevet addemokratikus országokban ták neki, később ezen a sok afrikai író és költő írá- nyelven tanult és mégis, sa jelenik meg. Köztük Ma- amikor betöltötte tizenheterio de Andrade és Viriato dik évét, már egyik vezetőCruch versei is. ök ma az je vqlt a Fedezzük fel Anangolai szabadságmozgalom golát elnevezésű hazafias élvonalában állnak. A por- mozgalomnak, ö szervezte tugál újságoknak alig jele- meg Luandában, a fővárosnik meg olyan száma, amely- ban, a kegyetlen rendőrterben a legmocskosabb sza- ror körülményei között azovakkal ne szidalmaznák kat az illegális köröket, őket amelyeknek titkos iskoláiban írni-olvasni tanították honfitársait. 1957-ben menekül'''• ' "" ni* kellett hazájából. 1957ben barátjával, Marioval együtt in contumatiam ítélték el a portugálok. Viriato következő versében az anyja képe egybefonódik a szülőföld képével: oínyánt • V A ssem - » te . Y mindent 1928-ban, egy angolai kis városkában egy vadász felesége fiúnak adott életet. A gyermeket portugál rruszvarkeltés feltételei között szionárlusok anyakönyvezték, nemem nevedben anyám — mindent meglát, anyám. Látom fájdalmak tengerét leáldozó nap derűjét, a táj veres színét. Szemedben, látom: szikrák [gyúlnak. fényesek, forrók, lobogók, vonzanak mint varázslat, reménységgel ragyogók, erósek, mint a hit — Erősek, ahogyan hisznek a fiald; VUágrajöttünk s hirdetjük a világ, a világ s az emberiség, az emj>eriség is jövendőnk Inapját. rántotta a leplet a fasiszta gyarmati diktatúra módszereiről, a portugál •civilizáció* hordozóiról, Marlo nevéhez fűződik az első kísérlet, hogy az egyik angolai nyelven, kimbundu nyelven megteremtse a költészet alapjait. Híressé tetté őt, mint költőt a Szabalu éneke című költeménye, amelyben hatalmas érzelmi erővel ábrázolja a gyarmatosítók karmaiba került ember tragikus sorsát Egyik verse: A FIUNK Finnk a szigetre ment, Szent a sziget neve, szent, O jaj, ó jaj! Elragadták a szülői háztól, Ö jaj, ó jaj; Fiunk a szent szigetre ment. Szent a sziget neve, ó, szent; Fiunkat ott munkára fogták, igába fogták, jaj, fiunk; Korbácsok csattantak a haltán; Fiunk a szent szigetre ment. Szent a sziget neve, ó, szentTeherhordó lett ott fiunk. Mario de Andrade költő tíz teher alatt tántorog: és publicista, az angolai köz- Fiunk a szent szigetre ment, élet egyik vezető egyénisége, szentnek nevezik a szigetet. Egyidős barátjával, Virtatoval, együtt dolgoztak az illegális Iskolákban és könyvtárakban. A Presence Afrlcain című folyóiratban megjelent harcos cikkelben le[jaj Meghalt a fiunk. Nem tér [vissza többbé — O, Jajt Fiatal volt nagyon, s meghalt fiatalon. BOTAN GUEOHGUE: Ifjúság ANDRASSY LAJOS: Egy felfújt fővárosihoz Jönnél, öcsém, vidéki utcát róni, — a Parnasszustól távolabb gagyogni, s innén kiáltanál a csúcsra: hallanák-e 7 Emelnél csákányt, zsákot vállra nyögve, — s nem könnyű lány csipkés fülén gügyögve, gajdolnál söröskancsó mellől, hallanák-e7 Jönnél, öcsém, s csinálnál verset innen, — jó lenne már, b'tisten jó, azt hinnem, ha felkiáltsz oda, azt pont így hallanák meg! OND