Délmagyarország, 1961. december (51. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

I * I «ÖOMRR SOTHTS saqiuaaep T«6T •1 S £ 'tupzs V tsyzFaz BBoy "tuajzaip 'mcia jjoa iuau ap 'vzzoy tuvf -jvyv tujozs Baoqyumu jjodoy e jjoöodoy 'jjojvj^vg •pja JÍNQ JOJV gsaoyBjvy y maja jjaBaaiq jpzpg yqtlj -j/g vulQ maBuuvy v juvBBÖnq vzuicozv zv jjvpjo jan *%ua}pQ.(jgia >) vvftBoyipyv s 'uiauiazs v uivjtlunyarj aj aBBaj yvso 'j/p/pui/g — "jnyja jzaui 'Baui vfiöj — "pzBupú^azsijaffy zv aj aBBaj, — •aavqaia>taj — •uiguozsoB — •tpjnjj un loauoo} y — •jpzsasa siy BBa jjozoy uvo -jpj tafluef "uojlv td aq jjpí aaaou sopoddvu y •jjpzf -aq uias jyuas 'jvyuqiv^rrj v zjnjznn BiyvBpj aq-aiauaj -agy v Mgjiup gBanaj ssug 'joyvjqv zv ZJVJJOJJBUJ 'l jjajajsja 'juuQzsoyBaui uippi jjoa lua^j •jaBBaszsaBa vzssvB Boj JVIUQ — :jais zoyvjvBBv tv jaffaf jáunsaj sa zaujnugy 'jgysavz muvq-tlöa fgqpjvhuj'iJI dugj sofdoo 'nCvyajayaf. BBa yvsouazsBBg "tjoja yvilöy zv yvjjjy uvBuyqgu yvsa /p/g -yojijB -orr.j v jaujuaugy v ja yvjBSmj juayuaBOa 'uvsswj •jayaBajaq v yvfuvnvz jupfaj gpi jspjvBojvj y — •jvyojvBojvj v jy yvjjojijozs uvfpospjx •JVSOÍÍV zv. vfjvBojpjÓam SIBOQ tugíja vu(p BBoy 'ajaaBj • • • yunjzoyjvjmuag — •jgqspuvf jvuuots v 'yoBBva ojasjadayj yjajóuua te gzs fíl'vx ÍJMO upzvOi yauua 'vfj — lyofiöva zv tj ug — amwqturn ' JTehírköpenyes orvot lépett be az ajtón. Végigjárta az ágyakat. Kérdezgette a betegekei. Közös kórterembe helyeztek. A falak mellett két vldalon sok ágy húzódott végig. Középen egy na a V vaskályha állt, amíg fűtöttek, addig meleg voli, de reggelre *mindig vacogtak a dupla pokróc alatt. — Reszketünk a hidegtől, doktor úr — mondta a mellettem fekvó beteg. Még a vizit előtt kikutattam szomszédaim múltját. Az egyik oldalon egy elcsapott zsoké feküdt, a derekát kezeltette. Valamikor bukott a versenyen és azóta rándulása van a farcsont fölött. Emiatt nem tud rendesen járni. — Oda van az uraság. Elvitte a futólovakat. Nincs hová lenni. — Kinek a lovait futtatta? — Az Eszterházyakét. A másik oldalon feküdt a rábatamási csősz, úgy mutatkozott be. hogy 6 az öreg Miska bácsi. Olyan nagy golyva nőtt a nyakára, mint egy kiadós sárgadinnye. — Ilyenkor télidőben havas a határ. Begyüttem , vám — mondogatta száraz, dörmögő hangon — Hogy érzi magát? — fordult hozzám az orvos. — örökké szomjas vagyok. — Ihat. — Köszönöm. — De mondja csak, hogyan történt az a rettenetes baleset? — Nem is tudom. — Nézze esak, milyen furcsákat irruik az újságok • balesetéről. — Nincs kedvem olvasni. Elhiszem. — Mondja főorvos úr, mikor szabadulok? •— Azt nem tudom megmondani... Nagyon súlyos a törése. — Mindenem fáj. — Jól összetörte magát. — A legnagyobb baj az, hogy senkim sincs. Anyám, apám az Alföldön él Várnak haza... Én meg itt fekszem tehetetlenül. — Legsúlyosabb a fractura tibiae... nincs röntgenünk. — Mi az a fractura? — Törés. Sípcsont-törése van. — Miért nincs röntgen? — Hitler elvitte. •— Anélkül... •— Nagyon nehéz. — De hiszen nem tudják összerakni a csontokat. — Csak tapintással... ahogyan sikerül... Háború •fán vagyunk. Tönkreverten, szegényen. — Rettenetes. — Ne idegeskedjék, az agyrázkódás, hcmlokvarrii hamarosan rendbejön. — Nem vagyok én türelmetlen ember. — Az a legfontosabb. Nyugodtan feküdni, nem mozgatni a sérült lábat. — Köszönöm. Imcnt a zsoké, öreg Miska bácsi is itthagyta a golyváját, de én még maradtam. Közeledett a karácsony, 1946. karácsonya. A régi betegek is egyenként szállingóztak, ki a falujába, ki a 'emetőbz. Karácsony előtt két' nappal egy gerincen lőtt csornai sofőr búcsúzott a háborútői, meg az élettől. Valahol csempészeket üldöztek a fináncia, meg a halárvédelem szolgálatában, és egy magaslatról lőtték a kocsit, m sorozat őt találta. Szepszis mm mondta as orvos. » ep ' • • najaBzapupB -jnBgm UPJOA v izj JJadaj uuojvq SSOJO 'vöunfiu 'aujOcS TjnpugB ?ja sn.jvjyq BBa jassadpj hueypu uuaugja sa 'jjoutsstrj íiaiu UOÍJJn BBoy •viáj -jaBajuj 4ua api jsow sa xuouvjn jjof pjnviayaj flög • • • gjjpaBassaqas v Baui 'zpB v iji/ijaui BBoy "luopnj sa ucHuvuiaojj D iayaj U Baui 'loBunjánzj O tuaia,zcqucir.ii -O.iu BBoy 'mj inuaut uvqqo uioBuvwopnjuojoui napúiig •zayspjaaazs v ajajua uiau Baui UG • • • juaqúia jjnjmrúnp v Jjn aouppij pjzsvuiofíu ruoqpy y jaja zv ujnpui sj suau -Baui uvuuulpr iuvuuoy uvBöfj -gjauazs 'ójauazs uasojoq Baui xuvjiojjdvjip— auajjajj ojauazs — upjn BfsjtBas uiajpojazpu jnuvjDjsamívj, •jjnput uiau sa JtoBuotuvzssui unscBvavpj jnaajaj -Buauipaua ap 'tuvjjput uívjjvqgjj jjjpSaiu upjsnj upj -zv jjgja Oaudasj Bajaqgpnj o jvzssvavj uvyv 'uoy.,ui v HgBoBu ')jo6ot/oj/ "cqnty ap 'uoBupwiosj v jpCpOunö evő v luauaBuayax '"' napzajj vqspjoaziunp vduivj 'JJIÍJJ -jvy vspönz saja uojotu v jjvsa aazsHBg wcjzpx uqs -gpyoq pjv uigpvyiui Buoyaa aBBay yazs uaquuaaap y •jjujv óaudaso BS-M vuvjjojidvjjp — jupjuoj BBi BBoy 'si qqof ÖAJG — uva íjt Sjuso fjjgC iguuaui vCpnj uiau tyuas ' • • uaqvua ajpjvuoj -vy tjojfvivzs JIUVJVA "ajafjap dvusviu yvsa 'joBpsjjozjq -jupd jaBBaui v Baui vfjpjvj uiau BBoy 'jvcigjjajo tjapaua tpBvui vzssiaj vutBuuy • • • vCjgujsa BBi juaJG jvavzfl svdjvj-sauaBuaj BBa 'aqafaauid uajűtavd j/jBjaiuvjon jjoö -uojfnyja juaiiuu 'juofos saBazsau v uívjjoyuoy si uiau /p/g BOaui sa úaqiua zv jnvu yvsj sajazaduojoui d s% Bpsiuiuias uaBjxpi • • • mijoa uiojugC upvisvui v uaza uaq -uiajajp zsaöa vyjujui 'tuvBnui uiajzaua BBn sa uaqBau -*Bu v uiajjn uayBjay Baui ua 'uojouu v jjoBnq uadazs uojnBvzsuo zv uívjBouiuoui — jtuzo/oiii BDou • VJJJJIJVZVR uivBuv pfnuí jppnsoBaui ap 'fájj — 's/paöazs 'yojnpuj qqpaoj uvqjDufvy dvusviu 'upj •nzv 'jpuBvsuoyou O JOCI&U BBa zjgz^pjja uajsadvpyig »Mennyik mán vén ingyenélő. Hogy dögölne meg a mihaszna nyomorék...- Szomorú Lázár, de sokat Sírdogált a puszta szélén, csöndes estéken. Nem is tudom, hányszor mondta el: -Tudod fiam, olyanok az emberek, mint a vadak.* -Nem úgy van az, Lázár bátyám.« -Ezek két lábon járnak, a vadak meg négy lábon. Más különbség nincs.-Hoztam egy kerek kenyeret Lázár bátyám, ha nem meszi rossz néven-... Elvette a kenyeret, csonka térdére ereszkedett és úgy ette, tépte mint egy veszedelmes ragadozó. Láttam rajta, hogy régen forgott étel a szájában. Később már nem szemérmeskedett. Kérte a kenyeret, meg pénzt egy nyelet borra. -Mert olyan jó, ha az ember bódult- — mondogatta a rokkant kőműves. — Nem leszek Mitykó Lázár. Százszor pusztuljak el, mint egyszer könyöradományért forduljak... döntöttem el a sorsomat. — Jó estét, kedves betegeink! — állt meg a kórterem ajtajában az éjszakás nővér. — Jó estét! Kis gyerekek léptek elő és betlehemesdit játszottak. — Itt a mi karácsonyfánk — tipegett be az idős nappalos nővér. Földíszített fenyőfát helyezett az asztalra. Néhánjj szem szaloncukor csüngött a szürke-fehér árvalányhaj köziil. — Érezzék magukat jól! Holnap jönnek a látogatók ... De vigyázzanak ám!... Sokat enni nem szabad. Bort csak picit... — kedveskedett az ősz eszszov y. Erőltetettnek éreztem ezt a félszegen sikerült kis ünnepséget. Mégis, a kedélyek fagyossága talán engedett. Lassan megindult a beszélgetés. Jobb volna otthon. Bizony, hogy jobb. nem értettem a szavát. Kézzel-jejjel-szóvat magyaráztam, hogy -oblaszt szekretár kommunyiszt vagyok ... kötözködik a masina- — s mutogattam a rosszalkodó motort. — Segítsen rajtam., nagyon fontos dologban járok. — Nicsevo — legyintett egyet és ledobta magáról • pufajkát. Néhány szerszámot húzott elő az ülésládából, csavargatott valamit a motoron, azután kiemelt egy fehér porcelánvégű alkatrészt, felém fordította és mutatta, hogy belül kormos a vége. — Nem értem ... Nyeportyemáj ... *— Szicsász, szicsász — mondogatta. Azon tűnődtem, most mire vigyázzak, meri biztosan azt mondta, hogy vigyázz, vigyázz. Közben egy parasztszekér haladt el mellettünk kukoricaszarral megrakottan, a gazda a kocsi mellett topogott, onnan irányította a lovakat. A szovjet katona előhúzott egy bicskát és lassan fényesre vakarta a kormos kis szerkezet alját és a Kiálló fekete kampót. — Haraso, haraso — mutogatta a fényesre köszörült alkatrészt. Visszahelyezte a motorba és rácsavarta a zsinórokat, megrázta a masinát és indított. Egészségesen búgott a motor, túráztatta, ráült és néhány száz lépést szaladt vele. Megfordult, visszajött mellém, lassított, egészen óvatosan vezetett, azután haragosan rámnézett. — Nyet, nyet — csóválta a fejét és mutatta az elfzakadt lábféket és a kihasznált, megnyúlott kéziféket. Mit csináljak? Nem volt autó. Itt meg várruik. m. Kaput... kaput — hadonászott a nyakam körül M 5