Délmagyarország, 1961. december (51. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

c/t karáeiámji mtíltklele Papp Lajos Zsoltár csellóra és fuvolára "•Körülvettek vala engemet a vizek veszedelmesen, a mélység körülvett vala engemet minden felül; fú tekeredett vala az én fejemre.« (JÓNÁS KÖNYVÉ II. R. 6. tg Tört világunk kétes paradoxona: é, te béke! Holnap új nap virradjon s mezők bántatlan barma, ugrándozó báránya estig játszadozhassék s közben meg ne rontassák, ürömétől e napon pásztor meg se (osztassák: daloljon cs a dalon lányok szíve, mint a virág egyszeriben meginduljon, a nap felé forduljon s közben meg ne rontassák.,. Sorsunk képe, olajág! Kivont kardhoz hasonlóbb, mint önmagához. Ó. te békél Város népe-sokadalma új nap útjait járva estig fáradozhassak s közben meg ne rontassák... Mint galamb, szán s kitárt szárnya nem takargat. Egyre köröz fölöttünk és hallgat Hallgat. Mire vár? Holnap új nap virradjon! Biztos fénye írt adjon minden hurcolt sebekre, rángó-sokkos kezekre, megcsonkított lábakra, el s kioltott szemekre s közben meg ne rontassák: ember hivő-fáradalma, munka meghitt látványa estig el ne bontassák... Merre száll ki-kihunyó csillagszemek biztosnak hitt menedéke? Ó, te béke! Leboruló térdek néma könyörgése, arcok kialvó sora. CSURKfl PÉTER Ott, ahol a nyár aranya De az bizony kinevette: úgy terül szét a vízen, mint- — Nem egy évet mondha tündérek aranyhaja vol- tam, kislány, hanem kettőt! na, élt valamikor a víziem- A szegény kislány erre keber. Aki meglátta a nádas- servesen sírni kezdett, de ból kikémlelni, sokóig el- mit volt mit tennie, leszolkeriilte azt a vidéket Apró, gálta. a második évet is. Akkét fekete szem kukucskált ki a torzonborz emberke kobakjából, s úgy fénylett a fején a vizes haj, mint a vidrának, ha fölmerül. Évácska, a falu legszegényebb lánya, járt egyszer arrafelé. Gallyat meg száraz nádat szedegetett az édesanyjának, hogy meg tudja melegíteni kis ebédjüket. Hát ahogy ott hajladozott a nádas széle táján, megpillantotta ott a víziember, s menten így okoskodott — Ez a kislány jó lesz nekem szolgálónak! S már ment is eléba A kis Éva megszeppent! — Ne bánts engem — kor újra a víziember elé állt: — Letelt a két év, add W a bérem, jó vfziember! De az megint csak ki neve: te: — Három évet mondtam, nem kettőt! No, de most már Éva sem hagyta magát: — Ha nem engedsz haza az édesanyámhoz, beleugrom a tóba, s nem látsz soha többé! — No, ha annyira látni mondta. — Jó szándékkal já- akarod az édesanyádat rok errefelé! mondta a viziember —, el — Már hogy is bántaná- engedlek haza. De csak úgy, hogy a derekadra háncskötelet kőtök, s fogom a végét. Ha megrántom, vissza kell jönnöd. tt_,, , _ ,,, —.. , Szegényke, mit tehetett, ~ "L1*; elindult a falu felé, háncslak! Talán inkább a szerencsédet hozom! — Hogyan? — csodálkozott Éva. András és Mátyás ta- imnek. Szilveszterkor bizto- lyekben némán kimondott nyai kézbesítők san haza tudok menni. Ad- nagy örömök gyulladnának voltak. Piaci napokon a fa- dig is öleli, csókolja hü fi- ki. Mert egy kis zöld gallyat lu piacterén, a népbolt sar- uk, Gábor.* azért mégiscsak feltett Sükánál leselkedtek a tanya- Ráér ez ünnep után is. A meginé a sublót tetejére. Tasiakra, a leveleket ott kéz- szilveszteri fogadtatástól sem leszórta évről évre elrakosbesítették ki nekik. A nép késnek még el az öregek, gatott aranyfonalakkal, ezüstis megszokta már, helyükbe De meg hát miért nem jöt- zúzmarával. hópelyhekkel, ment, érdeklődött. Bizony tek be? Még mindig csapód- És ha kivinné a levélkét, nagy áldás ez, ha így a he- nak, csattognak a boltajtók, melyen Télapó lépeget mélyükbe jönnek. Nem kell tódul ki rajtuk a nép. Ez idő teres csizmákkal hófútta meforró napon, hideg sárban, tájt tán még az égben is zőkön, ijesztő, sötét háttéroszben, télben lenyomni az nagy a tolongás,, az angyalok bői, amilyet most az ég tükösszevissza tanyák kilómé- gyertyát, szaloncukrot árul- re mutat, bizonyos, hogy az tereit, legalább a két piaci nak, és megsimogatják a sze- ünnepi díszbe öltöztetett zöld napon, úgy is jut még öt lid árnyak arcát. Sümegiék ág alá helyezné. Ez lenne náp a kerékpárra. A kerék- az idén nem állítottak kará- a legnagyobb karácsonyi párral is sokszor több a baj, csonyfát? Hogy kinek? Ma- ajándék, melyet az öregek mint a haszon. Ném szupe- guknak, kettőjüknek, a sze- várhatnak a múló időtől, rál a hóban, sárban a dűlő- letetnek. Sokáig küszködött a tér utakon, ellenszélben meg Várt még egy fél óráig, közepén, zsebében az imegyenesen küzdelem rajta Nem jöttek, de még távoli máron negyven forintra felás élet Por, göröngy, pattog szomszédjuk sem, akire rá- szaporodott pénzzel. Menjen, s gumi, ha kipukkan, na, bízhatta volna. Na, de ő sem ne menjen? Előbb akkor is' akkor meg javítsd, Mátyás, viszi ki öt kilométerre a haza kellene ugrani. Vegyen Andris, ha tudod, a tikkasz- lapot. Támad az idő. Szil- még Zsuzsa valamit. Bort tó napon, vagy kézdermesztő vásrét felett máris olyan fe- okvetlen vegyen, mert rrehidegben. kete az ég, mintha bekátrá- jeg bort akar inni, ha hazaKarácsony szombatján is nyozták volna. A jegenyék jön. És addig ne gyújtsanak ott álldogáltak a népbolt baljóslatúan csóválják a fe- gyertyát, mert mit ér a kasarkánál. Fele-fele alapon jüket, mint haragos, kopasz rácsony este. ha az ember dolgoztak, ami úgy értendő, öregek, ha veszélyt éreznek, nem láthatja azt a lángot, hogy a kövesúttól jobbra, Hófúvás lesz, vagy havas- mely fellobban a gyermekmely kettében szelte keresz- eső. Ha most elindulna, öreg arcokon, a csecsebecsék, a tül a falut, postailag And- este lenne, mire kiérne. Éj- kis ajándéktárgyak láttán... rishoz tartozott, a másik fe- szaka, mire hazaérne. Elvég- . .. . és le, a Csatári-dűlőig, Mátyás- re a postás is ember, öt is HÉIK a HCemDer .jött hoz. várja odahaza a karácsony, vissza a hófútta mezőkön. Fogytak a levelek, fogytak Két kis csemete. Magdi öt- Oda-vissza tíz az emberek. Mátyás egyszer éves, Sanyika három. Ka- tett meg havat bontó karács ak felkiáltott: rácsonyfa, nem nagy, de több csony estjén — Kiürült a táskám, paj- minden csüng rajta, mint Ügy éi'ezte, össze kéne estás!.,. Ez megér nekem egy amennyi a zsebéből tellett ni a küszöbön. De ahogy jó karácsonyi ajándékot... volna. Mert ha a szeretetet belépett a kis lakásba, erőre Nem kell kimenni sehová... kilóra lehetne mérni, akkor kapott. Elrendezettnek, naAndris kis irigységgel né- az övét meg Zsuzsáét a vá- gyon szépnek látta a világot zett sorstársára, aki már át- sártéri hídmérlegen se tudlózta a teret és eltűnt a kis nák megmérni. — postahivatalban. A szerencse Éppen ezért nem vtszt kl I nem osztódik névformán az a lapot. Ezt már se isten,' emberre, gondolta, mellé az se ember, de még a főnök ; ő területe tizenöt tanyával se kívánhatja tőle. naevobb is, mint Mátvásé. , , , .-, Szóvá akarta ő már ezt ten- A kabátja ^ ! ni a főnöknél. "de mindig .. , . ' , b® öugta haevooatta. Mátvás idősebb Atvá/ a a teret- bement a is nála, három évvel, kor- mvatalba Van meg tíz foban ls. hivatalban is. Azért Fint^ ehhez ™ég hoz(zál«n csak egy a fizetés. harminc mert megigerte Kelepemének, aki amerikai Ifílanc rlaraK levele és csomagokkal seftel, hogy levelező- még ma délután felvágja a lapja hevert még táskáié- fáját. ban. Délre mind eladta, r*ak Fűrészelt, aprózott, gyoregy postai kéoeslevelezőlan san, mint a favágógép. Közmaradt. De bár ez kelt vol- ben gondolatok rágták, hana el. Kiszól ez messzire, rapdálták. Ezek a Sümegiék a berekaljai tanvasorba. an- mégiscsak jobban örülnének, nak is a legvégére, az öreg ha karácsony szombatján Sümegi-párnak. Ki is írja kapnák kézhez egyetlen fiúk nekik? Megnézi. Nyílt lap. üdvözletét. A mama tízszer Elolvashatja. Mert ha nem feltenné az okulárét, tízszer fontos, ha csak egyszerű ka- felolvasná fennhangon. -Adrácsonyi üdvözlet, maradhat dig is öleli, csókolja hű flaz karácsony utánra. Akkor 'uk, Gábor.* is örülhet a két öreg, hogy — Na lássam, hogy frja a fiúk nem feledkezett még a gyerek? — szólna tízszeri karácsonyi jókívánságaival, felolvasás után az öreg SüPersze. A fiuk írja Pestről, megi is. És ő is elolvasná ••Boldog karácsonyi ünnepe- egymás után többször. Egyket kívánok, kedves Szüle- másra vetnék szemüket, mekom a nádasban, egy kicsi szigeten. Ha eljössz hozzám, s rendben tartod a házam táját, főzöl, meg takarítasz rám, egy év múltán zacskó arany lesz a jutalmad. Éva olyan-olyan szegény volt, hogy gondolkodni kezdett a dologról. — No — kérdezte a kis ember —•, meggondoltad magad? A lányka ráállt "az alkura és szorgalmasan dolgozott a víziember házában. Meg ls volt az vele elégedve. Amikor letelt az év, odaállt Éva a gazdája elé: — Letelt az esztendő, add ki a bérein, jó viziomber! kötéllel a derekán. Ahogy távolodott, úgy tekergőzött le a kötél a víziember kezében. Így ért haza. A falu piacán nagy csődületet látott: egy serdülő fiú hatalmas medvét táncoltatott, s azt nézte mindenki. Dudaszóra dülöngélt a félelmes állat No, de amikor észrevették Évát, egyszerre nem lett érdekes a medve!. Hol voltál ilyen sokáig? ... Hát ez a kötél minek? ... Jaj, a viziember! .. S amikor a hírre futva jött az édesanyja, s összevissza csókolta a megkerült leányt, azt se tudta, rarao= sa-e, vagy örüljön neki! Mert bizony senkisem akadt, aki a vlzlemberrel szembe mert volna szállni, és megoldani a kötelet! Azazhogy... A medvés fiatalember egy ideig csak nézte Évácslcát, hallgatta az emberek tanakodását. De aztán közbeszólt: — Márpedig én nem hagyom ezt a kislányt! — S azzal már vette is elő a bicskáját, 9 elvágta a kötelet! Az emberek elsápadtak a félelemtől. Ö azonban mosolyogva rákötötte azt a medvo derekára: — Nos, most már húzhatja az a vízimanó! Hát uramí'ia, húzta is ám az! Megrándult a kötél, egyszer, kétszer, háromszor, dn a medve is megmérgesedett, hogy ki meri őt így ráncigálni! El is indult nagymérgesen, kl a faluból, a tó felé. A fiú, meg Éva utána, s messzebbről a nép. Ahogy közeledtek a nagy vízhez, látták, hogy a viziember a vállán átvetve húzza teljes erőből a kötelet, mintha hajót vontatna. Hátra sem nézett No, de amikor már egészen közei értek és megfordult, úgy megrémült a dühös medve láttán, hogy otthagyott csa/pot-papoí és futásnak eredt. Azóta sem látták. Attól kezdve aztán a falu népe vágta télen a nádat, 3 ők halászták ki a tó ízletes halait. Meg is szedte magát mindenki. Azt meg mondanom sem kell, hogy Éva és a medvés fiú egybe keltek, s a legnagvobb fába olyau odút csináltak a derék medvének, hogy azt még a mackókirály is megirigyelhette volna. Szlovák népmese nyomám írta: ZSOLNAY ED WIN N Tizenöt fiiíér em éppen csuda nagy j * ' összeg, de talán azért volt annyi bajom miatta, mert kicsi. Nagy összegekkel nincs baj. Azokat vagy ki sem utalják, vagy ha kiutalják, az ember hanyatthomlok rohan felvenni. Utast kaptam, hogy a pérut Szóval utólag kiderült, azonnal vegyem át. Mivel hogy Túlbuzgó Vállalat, éppen akkor alkotószabadkönyveit átnézvén, ezt a té- ságra készültem Seholsincs telt követelésemként ' látta Füredre, és a fejem telve fennforogni. 'Telefonon érte- volt a legremekebb témáksítettek, hogy azonnal jöjjek, kai, feltétlenül nivótlannak Mivel azonban ezt a tizenöt tartottam volna, ha utazásofillért egyelőre még nélkü- mat ilyen kicsiségért elhalözhettem, ugyanis nem hi- lasztom. Ezért megint csak ányzott sem az autóra meg- hagytam a tizenöt fillért, és spórolt hatvanötezremből, kofferommal felugrottam a sem a heti lottóra félretett délutáni gyorsra, háromharmlncamból, arra Nem úgy a vállalat. Igaz, gondoltam, nem érdemes nem jött utánam a délutáni miatta egy forintot autó- gyorson, de a jogit sem buszra kiadnom. Sőt két fo- hagyta, hogy nekem fizetrintot, mert végre vissza is hessen. Néhány nap múlva : kell jönnöm, ha már a vá- ügyvédi felszólítást küldtek kilométert j ros végére kiutaztam. Ezért utánam, hogy most már ' egy udvarias hangú levélben azonnal jelenjek meg a tijeleztem. hogy lemondok zepöt fillért felvenni, mert fenti követelésemről. mulasztásom rendkívüli kőTúlbuzgó Vállalat azon- vetkezményeket vonhat maban nem nyugodott bele ga után. Tekintve, hogy már dölyfös magatartásomba, éppen megírtam húsz oldalt Hamarosan hivatalos felszó- világhírűnek ígérkező regéPIHENŐMUNEftS AHH M m •SárT;- Hl mmrnm-: If^í-V :'iw.Wmk BSBSI^Biy tó DINNYÉS FERENC FESTMÉNYE nyomból, és főhőseiminel végre megtaláltam a közvetlen kapcsolatot, semmiképpen sem volt kedvem ele hagyni a seholsincs füredi alkotóházat, Ezúttal egy expressz-ajánlott levelet menesztettem, melyben ismételten szíves türelmüket kértem. Igen ám, de most mát nemcsak felszólítás, hanem követelés is érkezett. Saját jól felfogott érdekemben azonnal adjam postára az ügyvédi felszólítás és nz összes kezelési költségek diját, ellenkező esetben átte'szik ügyemet a megyei bírósághoz. Megrendülve olvastam ezt az érdekemben történt sok figyelmet és gondoskodást, és most már az események és következmények terhe alatt megroppanva, úgy döntöttem, hogy egy napra mégis hazautazom. Meg is érkeztem álmosan és összetörten, be is kopogtattam alázatos képpel Túlbuzgó Vállalathoz, ahol azonban közölték velem, hogy rosszkor jöttem. Az illetékesek éppen tapasztalatcserére utaztak egy másik megyébe. így néhány napig nem foglalkozhatnak kényes ügyemmel. Mit volt mit tennem, nagylelkűen fogalmaztam egy nyilatkozatot csekély hat tanú aláírásával erősítve, hogy ezennel lemondok a már néhányszor említett tizenöt fillérről. Vagy ha akarják, vegye fel helyettem valaki a pénzemet és használja fel tetszése szerint. F.n esküszöm, hogy soha ez életben nem fogom visszakérni. Viszont az ügyvédi felszólítás és enyéh velem kapcsolatos kiadásaik megtérítését természetesen vállalom. Ezek után ők is megnyugodtak és én is lelkileg meokönnvebbillve távoztam Túlbuzgó Vállalat portájáról. A n-'nrsvonat ismét viszszaszáilítntt a kies fekvésű alkotóházba, és y*knrhan volt id'm pontosan kiszámítani. honn vé-eredmévuben mennyibe került nakem ez a tizenöt fillér, amit nem fr kantám kézhez. Természetesen ez csak hamores-k, és ilyesmi sohasem történhet meg a nálósá.nban. C.nmán hasonló esetek léteznek... Szabó Ibolya