Délmagyarország, 1961. november (51. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-12 / 267. szám

5 Vasárnap, 1961. november lt. Előkészületek a moszkvai világkiállításra Már megkezdődtek az elő­készületek az 1961. évi Nem­zetközi Világkiállításra, ame­lyet a szovjet főváros c nagy kereskedelmi és ipari találkozóhoz méltán akar fogadni. Az illetékes szer­vekhez több elgondolást nyújtottak már be. Felső képünkön a moszk­vai világkiállítás központjá­nak, főterének egyik terve­zete látható, amelyet a moszkvai iparművészeti fő­iskola kollektívája nyújtott be. A hatalmas épülctóriás szputnyikot jelképez, amely­ben kiállítási termeket, ven­déglőt és kilátót rendezné­nek be. — Az alsó kép a moszkvai világkiállítás épü­leteinek makettjét mutatja be. Az érdekes tervet a Szovjet Építészeti Akadémia Kutatóintézetének kollektí­vája készítette. , Nyílt őszinteséggel a kommunizmus építésének útján A Szovjetunió Kommu- Induljunk ki abból, hogy nista Pártjának tör- miért vált ez a kérdés újra ténelmi jelentőségű időszerűvé? Ezt kérdezik so­XXII. kongresszusa befejezte kan, s az erre adott ma­már ugyan munkáját, de azt gyarázatban rejlik az első tapasztalhatjuk, hogy az a tévedés. A XX. kongresszus politikai élénkség, melyet ez már elítélte a személyi kul­a nagy esemény előidézett, tusz gyakorlatát; a párt ve­egy pillanatra sem csillapo- zető testületein és magán a dott. A kongresszus beszá- párton belül győzött a leni­molói, a hozzászólások, s ha- ni szemlélet; a párt ellenes Tanszékayaió a Szegedi Patlagógiai Főiskolán A gyakorlati oktatást segíti a társadalmi munkával kialakított főiskolai gazdasági telep Üj tanszéket avatott teg­nap, szombaton délután a Szegedi Pedagógiai Főiskola az Alsóvárosi Feketefüldek 167. számú telken, amelyen valamikor a tanárképző fő­iskola gazdasági telepe volt. Sok éven át oktatási célo­kat nem szolgált ez a há­romholdnyi terület, amelyen alig volt néhány gazdasági épület. Egy évvel ezelőtt a mezőgazdasági elméleti tan­szék létrejöttével szükségessé vált a gyakor­lati telep létrehozása is, hogy a szakirányú okta­tást megfelelő gyakorlati képzéssel tudják kísérni. A községi és falusi általános iskolákban ugyanis intenzív mezőgazdasági gyakorlati ok­tatás folyik, s ahhoz szüksé­ges kellő szakismerettel fel­vértezni a frissen kikerülő, fiatal tanárokat. A mezőgazdasági ismere­tek, s gyakorlatok tanszé­kének fiatal adjunktusa, Pálfi György irányításával kezdődött meg a gazdasági telep korszerű kialakítása a nyár folya­mán. A társadalmi munkások hosszú sora csatlakozott mel­léje, főiskolai hallgatók, akik több mint ötszázan vettek részt az építkezési munká­latokon, köztük levelező hallgatók is, valamint a főiskola műhe­lyének dolgozói, az Ifjú Gár­da Ifjúsági Város köműves­és asztalostanulói, és sok más iparos, főleg nyugdíjas szakmunkások. Kezük nyo­mán felépült egy előadóte­rem, tanári és tanulószoba, kertészeti gyakorló, hajtatú­ház, több hollandi ház, gép­szín, széntároló, szerszám­raktár, műhely és több más kisebb gazdasági épület. Szakértők becsélése szerint az épületek összértéke kö­zel nyolcszázezer forint. Ennyi értékű társadalmi munkával készült el a Sze­gedi Pedagógiai Főiskola Mezőgazdasági és Gyakorla­tok Tanszéke, amelyet Csu­kás István, a főiskola igaz­gatója vett át tegnap dél­után, népes meghívottak és vendégek jelenlétében. A mezőgazdasági oktatás szempontjából felmérhe­tetlen segítséget nyújt a főiskolai új üzemrész. Közvetlen kapcsolatot tarta­nak fenn innen a közeli Üj Élet Termelőszövetkezettel, ahol a hallgatók nagyüzemi gyakorlatokon vesznek részt. Békemozgalmi aktivisták utaztak a Szovjetunióba Szombaton délután a Ha­zafias Népfront és az Orszá­gos Béketanács 300 aktivis­tája, társadalmi munkása kéthetes látogatásra a Szov­jetunióba utazott. Az utazás résztvevői ellátogatnak Le­ningrádba, Moszkvába, s ha­zatérésük után lakóhelyükön beszámolnak élményeikről. (MTI) tározatok és a gigantikus program hosszú ideig ébren tartják az emberek figyel­mét mind a pártban, mind a csoport már nem képviselt olyan társadalmi és politikai erőt. dés J ó, jó — de szükséges volt "kiteregetni* a részleteket is? —ad­ják az újabb kérdést. Kössük az ellenség orrára, hogy mi­lyen hibák voltak a kommu­nista mozgalomban? Mit le­het erre felelni? Először is azt. hogy szamunkra, kom­munisták számára, minden­nél fontosabb a párt marxis­ta—leninista elvi egysége, s ha mi a pártvezetés egy kor­amely a helyes fejlő- szakának hibáit bíráljuk. megzavarasara, vagy szélesebb közvéleményben, újabb eltorzítására képes lett hiszen mindezek szoros ösz- volna — miért kell hát er­szefüggésben vannak az ról újra tárgyalni? Bizonyá­egész nemzetközi kommunis- ra azért — magyarázzák ta mozgalommal, a szociális- némelyek —, mert a jelenle­ta világrendszer egészének gi pártvezetés így akarja további útjával és fejlődésé- megerősíteni pozícióit. Hogy vei. így hazánk jövőjével és ez mennyire banális okfej­pártunk jövő tevékenységé- tés, az mindjárt abból ki­vel is. Részletes és alapos tűnik, hogy ha ez lenne a figyelmet érdemel ezért a cél, erre az eszközre éppen kongresszus minden mozza- nem lenne szükség. Akkor a nata, s ezen belül különö- régi gépezetet és a régi sen a program, melynek módszereket egyszerűen át­megvalósítása a már eddig vették volna — csak képe­is diadalmasan terjedő vi- ket kellett volna cserélni a lágforradalom új szakasza- kész keretekben. Egészen nak nyitánya lesz. gyáltalán nem vélet­E' len, hogy ezt a prog­ramot külföldön is úgy jellemzik, mint száza* dunk Kommunista kiáltvá­nyát; a kommunizmus meg­teremtésének elvi és gyakor­másról, más indokokról van szó, s ezek az indokok szo­ros összefüggésben vannak az új programmal. azért tesszük, hogy azoktól véglegesen megszabaduljunk. Az ellenség nyer ezen? Bi­zonyos, hogy legalábbis meg­próbálja felhasználni elle­nünk a sztálini korszak és a pártellenes csoport akcióit és módszereit. De akkor cselek­szünk-^ becsületesen, ha ta­kargatjuk ezeket a hibákat, vagy akkor, ha szigorúan el­különítjük pártunkat ezektől a hozzánk méltatlan és tőle idegen módszerektől, s a kommunisták figyelmét is felhívjuk ezek veszélyességé­re? A személyi kultusz, a pártellenes csoport tevékeny­ségének hibáit, súlyos kárte­véseit igenis nyíltan fel kel­lett tárni, hogy egyrészt a maguk veszélyes mivoltában lássuk őket, másrészt ennek következtében Ítéljük el. mint a párthoz méltatlan, a I gaz ugyan, hogy esz­meileg és szervezetileg szétzúzta már a XX ,.....,... .. ,. kongresszus a személyi kul- párt ügyét hátramozdító el­ati törvenykönyvét. Csoda- tuszt ^ fokozatosan feiszá- mélcteT és gyakorlatot. Mel­ll.foWÍ, '- magaval ragadó mo!tók káros következmé- lékcs körülmények - ha még vallalkozas es deklaráció ez, it de gondojjuk raak ol kényelmetienek is ­hoav n^nntahfn"1,-, ^ meg> hoSy hat esztendő nem nem zavarhatnak bennünket dafmi M ^ ^ fórra- ,ehetett elégséges a személyi a következetességben. Így dalmi hullám szökken; ha- kuUusz minden gyökerének van ez SztáUn ügyében is. £fhhLt a kiirtására, hiszen ezek a A személyi kultusz helytelen as mC góc<* a legfelső vezetéstől a történelemszemlélete követ­J S h^m"em ™ P°Z1CÍokig értek; keztében fordulhatott elő. hogy e^n a gy t ö rténel m i Pppugy hatottak a ^^ hogy Sztálint a nagy Lenin S e£vre iclerséceit kV ban' mint a gazda«égban; mellett helyezték el a mau­meny egyes jelenségeit ki- káderek ezrei dolgoztak, zóleumban. Temetésekor még szakítsa osszeruggesébo ; a ak;knek annak idején csont­kelletene nagyobb jelentő- Juk velejéi a seget tulajdonítson reszker- 8ztS1ini módszerek, s az el­deseknek, s az ilyen emberek múlt hat év alatt tud_ soraban szép számmál van- tak vagy akartak üj mód nak kommunisták 1S. De ne ]enini módon dolgozni KÓI kerteljünk — a "mazsoiá- 2ülük sokan nem érlettek zokrol* van szó, azokrol akik kiragadják e hatalmas meg a változás okát, s akar­• . ^ ,, va vagy akaratlan eleven gá­politikai temabol a Partelle- tat alkottak a nagy céjkjtif­nes csoporttal és az Albán megvalósítása előtt. Munkapart vezető,vei kap- H „ lehetne a kommu­csolatos megállapításokat s nizmus hatalmas programjá­a kongresszus egészétől elszi- nak megvalósításához fogni getelve tárgyaljak. Hogy ez addig am{ ezeket az ak a kiszakitas hova vezet, mi- dólyokat teljesen föl es lyen téves ítélésekre, azt vizsgáljuk meg a továbbiakban. Jllaték nhti, A NYUGDÍJAS H<£FFXÜGYFUŐ Hiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ — Nem. is tudom, hol ültessem le, vár­jon, letörlöm ezt a széket. Kérem, ne néz­zen széjjel, olyan rendetlenségben vagyok. Most költözködtem ide a Mikszáth Kál­mán utcába, festik a lakást, látja össze­vissza van minden. Ez nekem nagyon fur­csa, meg nehéz, egyedül vagyok, majd hol­nap hívok valakit, hogy rakjuk el a bú­torokat, magam nem bírom. Nem is moz­dultam én 23 évig a József Attila sugár­úti nagy házból a 2—1. alól. Hatvan lakó van ott, én voltam a házfelügyelő, meg az uram már 10 évvel hamarabb. Oda men-. tem férjhez, akkor a Pista volt 19, a Ká­roly meg 11 éves. Neveltük, tanítattuk őket, amennyire csak bírtuk. A fémipart végezték, meg a polgárit. Akkor az is nagy dolog volt, szegények voltunk, A férjem a Vízmüveknél dolgozott,, kevés kereset, sok munlca, lépcsőmosás, utcata­karítás, a három műszak. Mert éjjel ka­put nyitogattunk, a gyerekek is segítettek, kellett nekik egy kis mellékes. Aztán Pis­ta elment katonának, fogságba került, majd Budapesten dolgozott és tanult. Kar­csi a felszabadulás után lett katona, ott tanult tovább gépészmérnökként, főhad­nagyként szerelt le. Most Székesfehérvá­ron van, nemrég nevezték ki gyártásigaz­gatónak. Pista meg vasútmérnök Pesten, felnőttek a gyerekek. Meg is nősültek, gyerek is van már, bizony sok a dolguk. .De azért hazajöttek nekem segíteni, ami­kor hurcolkodtam. — Képzelje, éppen csomagoltunk össze, amikor bejött az egyik lakó. Azt mondta: jöjjek csak ki az udvarra. Kimentem, néz­tem, mi ez a tömeg. Hát ott az egész ház. Búcsúztatni akartak. Jaj de nehéz volt, az én szívem nem bírja az ilyen ün­nepséget. De nem lehetett szabadkozni, az öreg Papp István, régi lakó szólt vala­mennyiük nevében, köszönte a hosszú együttlétet. Bizony sírtam, hát hogyne, én is nagyon szerettem őket, hiszen nem volt közöttünk soha egyetlen szóváltás, békes­ségben, megértésben éltünk. Amikor oda­kerültem, a Kosztolányi Gyula is kicsi volt, most meg neves bíró. A Fogasi-lá­nyok is felnőttek, egyik tanárnő, a másik tanítónő, Illyés Marika meg orvos. Mi pe­dig megöregedtünk, eljárt az idő, én ts nyugdíjba vonultam. Milyen figyelmesek voltak. Tudták, hogy szeretem a feketét és vettek egy presszógépet, mellé kötöttek egy csomag kávét is, meg villanyfözőt, gyönyörő kristály vázát, tele csokoládéval, cukorkával és egy csokor szegfűt. Nem tudom ki találta ki ezt a kedvességet. — Pedig én nem akarok örökre onnan elmenni. Cseréltünk lakást, fiatalok ke­rültek helyembe, megértem, igy kell len­nie, már az utóbbi időben nem bírtam a lépcsőmosást, az utcaseprést. Azonban el­járok én majd a régi ismerősökhöz, akik­kel 22 év alatt úgy összeszoktunk. Már amióta eljöttem, voltam a házban, óh nagy szeretettel fogadtak. Bizony, nagyon szo­katlan ez a felfordulás, no de majd túl leszek rajta, aztán karácsonyra elmegyek Székesfehérvárra Karcsiékhoz. Most me­gint lent volt saját autóján, de csak egy napig. Azt mondta, eljön értem, elvisz és addig maradok, ameddig akarok. Gondol­tam két-három hétig utána Pistáékat is meglátogatom és majd itthon járok szín­házba, moziba. Tudja, nagyon szeretem a zenét, de amióta szegény uram meghalt, még a rádiót sem nyitottam ki. Egy éve múlt. Ugy szerettük egymást, vele együtt képzeltem az öregséget. Nehezen tudom túltenni magam nagy fájdalmamon, de muszáj. Az tartotta bennem az erőt, hogy a lakók annyira megbecsültek és szeret­nek a gyerekek. Gyerekek...? — nagy emberek ők már. vitték valamire. Hogy büszkélkedem velük, igazán nem akartam, de hát egy anyának, nyugdíjas házfelügye­lőnek így együtt mérve van öröme ... Feljegyezte: Markovi ts Tibor irreális meg- perelik? Egészen "más gaz­dasági és politikai szemlélet­re van szükség ahhoz, hogy ez a terv valóra váljék; hogy a torzulások ne gán­csolják az előrehaladást; hogy az emberek tudásuk és energiájuk legjavát adhas­sák a kommunizmus nagy művéhez. ajlamc«ak némelyek arra, hogy a személyi kultuszt, a szektás­dogmatikus magatartást úgy tekintsék, mint "módszer­beli* sajátosságot a marxiz­mus—leninizmuson belül. Sokkal többről van pedig szó! A baloldaliság, a szek­tásság is elvi véleménykü­lönbség, akár a revizioniz­mus, s eredményeiben épp­oly veszélyes lehet. Nemcsak olyan mértékben élt az 6 idejében kialakult elvi és gyakorlati szemlélet, hogy le­hetetlen volt reális érdemei szerint adni meg a végtisz­tességet. Csak most ertek meg a körülmények ahhoz, hogy Sztálint érdemei és hi­bái szerint tegyék történel­mi helyére, s egyúttal Lenin is megkapja azt a kivételes tisztességet, mely a nép szí­vében iránta él. Kínos dol­gok ezek? Kétségtelenül. De vajon kényelmesebb lenne nem az önámítás? Ez utóbbi nem kommunista tulajdonság. tem hiányzik a kong­IV H resszus idevonatkozó határozatainak és az ott elhangzott felszólalások­nak a szubjektív megítélése sem. Az említett vélemények is merő szubjektivizmusból táplálkoznak, de olyan kön­tösben jelennek meg, mintha a kommunista mozgalom te kintélyéért aggódnának. Van­nak, akik mindezt zaját szemszögükből ítélik meg Azt mondja egy pártmun­kás: "Hiába, azért csak más­ként haladták akkor a dol­gok ... Kiadtam a szempon­tokat és ment minden, mint a karikacsapás .. .* Utólag kiderült, hogy először is nem így ment minden, másodszor pedig nyilvánvalóvá vált jobbról, balról is alá lehet hogy a szocializmus felépíté­ásni a szocializmus épületét! séhez nemcsak az emberek A baloldali torzulások felhal- munkájára van szükség, ha­mozódása éppúgy letéríthet nem az emberek hitére és pártokat és népeket a leni- őszinte lelkesedésére is. A nizmus útjáról, mint a revi- személyi kultusz viszont eze­.zionizmus. A történelem szol- ket fedő alatt tartja, gáltattá a sajnálatos példát: A példák tucatjai kj'nál­az albán vezetők éppúgy elju- koznak annak illuszt­tottak a nacionalizmus, a rálására, hógy a XXII szovjetellenesség, a személyi kongresszusnak következete­diktatúra álláspontjára, mint sen végig kellett mennie a Jugoszláv Kommunisták azon az úton, amelyet a XX. Szövetségének vezetői. kongresszus megjelölt. Kü­Vegyük csak a történelem lönben hiába a nagyszerű példáit Mikor a bolsevikok pártja nagy harcra, történel­mi akcióra határozta el ma­gát, az első lépés mindig a saját frontok tisztázása volt. program! Tartania kell a pártnak mind a két frontot, hogy a helyes lenini úton járhasson, s elvben és gya­korlatban egyaránt elhatárol­Lenin az 1905-ös forradalom- ja magát a revizionizmustól, hoz megírta a Két taktikát; a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a Baloldali­ságot Miért? Azért, hogy a program véghezvitelét ne za­varhassa semmiféle párton belüli elhajlás, hogy a káros nézetektől megszabaduljon a párt, s a .harcban vagy a munkában meglegyen a mar­xista alapon nyugvó elvi és gyakorlati egység. melynek terméke a jugo­szláv példa, s a személyi kultuszos szektásságtól, mely Albániában okoz nagy káro­kat a szocializmusnak. Aki ezt nem érti, annak meg meg lehet magyarázni, de aki nem is akarja megér­teni, az pártunk helyes irány­vonalával és a marxizmus— leninizmussal kerül szembe, nem eléggé elítélhető tuda­tossággal. Simon István

Next

/
Oldalképek
Tartalom