Délmagyarország, 1961. november (51. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

7 Kedd, 1961. november 7. NABUCCO tllltllllltllllllllllf lllllIlIflIJIJIf llllllllllltllllllllllllllll IlllltlIlllllllltlItlIIIIIIII-lllKtlflIllllltlIllltlftltllK (Verdi ő fierá/a CL Saeqedi Qlemzeti Színházban Mi volt a legszebb, leg­tiszteletreméltóbb ebben a bemutatóban? Kétségtelenül a hit és a bátorság, a szán­dék és az igény. Felújítani ságát kínálja. Ebben a mnz- maradéktalanabb érvényesí­zanatban van bi zonyos drá- tésére, az egység megterem­mai lehetőség. De mi törté- tése: ez jellemzi munkáju­nik? Ismael azonnal és ha- kat. A mű hibáit magától „ tarozottan visszautasítja az értetődően, nem javíthatták egy hazánkban közel száz ajanlatot. Zavaros Nabucco ki, de mindaz, amit a Na­éve nem játszott operát, egy alakja is: a király azután buccóból ki lehetett hozni olyan művet, amelynek stí- kezd a néző számára rokon- vo;t eleven erővel érvé­szenvesen és helyesen gon- nyesüit'és hatott a dolkodni, miután elveszí­tette az eszét... Ezeken az utóbb emiitett apróbb hibákon természete­sen lehet vitatkozni. Az lusa, felépítése, szelleme egészen más, mint amit a közönség mindenekelőtt ép­pen Verditől megszokott, ehhez a vakmerő vállalko­záshoz nem kevés bátorság kellett, és a zenének, a mes- azonban egy pillanatig sem térségnek, a szinházcsinálás- lchet kétséges, hogy az iga­nak, a műnek olyan szenve- z} drámai küzdelem hiánya délyes szeretete, a hitnek érdektelenné teszi a művet: olyan magas foka, ami ön- nincs ami magával ragadja, magában is tiszteletreméltó felemelje a nézőt a és becsülendő. drámai élmény magasságai- szw tomea mozaasat. A Szegedi Nemzeti Szín- ba­ház operaagyüttese az el- Segít-e ezen a zene? A múlt években többször be- Nabucco nemcsak egyszerű­bizonyítottá, hogy van bá- en fiatalkori operája Verdi­torsága új utakra lépni, a nek, hanem olyan műve, konvencionálisnál többet, amelyben először mutatko­jobbat, érdekesebbet adni: zott meg zsenialitása, tehet­a Nabucco szombat esti pre- ségének az a kivételes vo­mierjén is ennek az útkere- nása. hogy dallamai meg­sésnek láza és hite fűtötte felelnek ugyan a bel canto a művészeket. Mindannyian összes követelményeinek, de úgy énekeltek, játszottak, emellett izzig-vérig drámai színpa­don: semmi nem sikkadt el az előadásban, ami szép és jó a műben. A rendezésnek nyilván külön gondot és ne­hézséget okozott a passzív tö­megek mozgatása, de Versé­nyi Ida rendezése ebben is a legtöbbet adta: amennyire csak lehetett drámaivá vál­szív tömeg mozgását. A szereplő színészek kö­zül a másik kiemelkedő ala­kítást Szalma Ferenc nyúj­totta. Zakariás zsidó főpap szerepében a drámát hangsú­lyozta és emelte ki. Ének­ben, játékban egyaránt jól érvényesült ez a törekvése, azzal a jó eredménnyel, hogy a főpap így "aktívabbá", drá­maibb figurává vált. Nagyon végén lehull a függöny, ad- erre a halhatatlan Szabad­dig teljesen meggyőzzék a sáp-dal. De nem egyetlen közönségei: érdemes, sőt példa. Hasonlóan kifejező, szükséges volt ezt az operát felejthetetlenül szép például felújítani. Sikerült-e ez? a második felvonás kvintett­Atragadt-e a közönségre a művészek hite, lelkesedése? Hiba lenne a kérdésre egy­szerű igennel vagy nemmel válaszolni. A dolog bonyo­lultabb. Az operát Erich Geigcr átdolgozásában és Szabó je is. Verdi zenéjének ezek a legszebb részletei csökken- efíetáre is tik, sőt valósággal feledte- tlte7lcre ls' tik a librettó súlyos hibáit. De a Nabucco muzsikájára nemcsak ez jellemző. A drámai szerkesztésmód itt NHMÓS költői szépségű fordi- ° r ' rakban, meg nem tudta át­fogni az egészet. Olyan rész­ger dramaturgiai munkájá­nak nagy előnye, hogy ha­tározottan és sikerrel töre­kedett a mű humanista mondanivalóinak kiemelésé­re és elhagyta azokat a ré­szeket, amelyek ezt a kon­centrációt zavarták vagy hatékonyságát csökkentet­lék. Ilymódon a mű meg­győzőbben emeli fel szavát még nem vált annyira Verdi !eít' ,söt' bizonyos érteleik­- - • ben kiemelte a figura monu­mentalitását, de a változás után könnyedébb —pontosab­ban egy kissé kuszább — letekkel is találkozunk a műben, mint az első felvo­nás sztakkátó-lcórusa. Az ötlet önmagában zseniális — mozgás és tartás talán kife­jezőbb lett volna. Vadas Kiss László Ismael színtelen sze­Verdi később a Rigoletlóban tepében — színészi feladatok híján — az énekszólam mi­nél tökéletesebb kidolgozásá­ra törekedett, s ebben emlé­kezetes teljesítményt nyúj­tott. Melódiaépitésének ola­szos felfogasa, stílusos, kul­turált, árnyalat előadómódja a bemutató legjobb alakítá­saihoz csatlakozik. Harmath Éva szerepe szürke és egé­szen kidolgozatlan, de a mű­vésznő hangjának szépsége, ismét feldolgozta — de saj­nos nem ebbe a műbe, és főképpen nem ebbe a felvo­násba való. Ebben a meló­diában jókedv. vidámság, „ . . .„ trpfa van' kiáltó ellentmon­ja ^ MberTtZzlse ei- dá?ban a »*öveg< a len, ^az embLfg nlvében Zmörsáoár^ ^^ vádol és tiltakozik. Mindaz, ko^rsagával. amit az opera erről mond. Mindennek ellenére egyál­kapcsolatban áll korunk, a talan nem mondhatjuk azt, mai ember gondjaival is, hoüV a Nabucco szombat esti meg a — nem félünk ezt premierje nem volt több egy clöadasmódjanak hanguMtok­kimondani — harmadik vi- sikerült zenetörténeti őrá- kai teli, lírai jellege, magas­Xáaháború elhárításának, a nál- l9azi színházat láttunk, ra emelte a szerepet, és igy békéért való harcnak a élményszerű, értékekben gaz- 02 alakítás jól illeszkedett az problémáival is. Szabó Mik- előadást. Nagymértékben együttes munkájába. Sinkó lós fordításának nagy érdé- köszönhető ez annak, hogy az me. hogy nemcsak korszerű- operaegyüttest az a hit és sítette, a mai emberhez kö- lelkesedés fűtötte, amelyről zel hozta a müvet, hanem az bevezetésképpen már szól­is. hogy ezeket a gondnlato- tunk. Ez a láz kovácsolta kat, ezt a mondanivalót ér- együttesé az operistákat: a vényre juttatta munkájú- bemutató legrokonszenvesebb han. vonásaként kell kiemelnünk Hibája viszont az átdolgo- a művészi munka színvona­zásnak, hogy a cselekmény, iának egyöntetűségét. Min­a szöveg, a librettó kiáltó den szereplő tehetsége, tudá­gyengesegeivel szinte cgyál- Sa legjavát igyekezett és tud­tclan nem törődött. Itt most ia adni. főként nem is arra gondo­György Baál főpapjának rö­vid szerepében erőteljes, jel­lemző figurát formált. Ab­dalló szerepét Gaál József énekelte. Anna. szerepében Kemény Kliót láttuk. Rendkívül nagy feladata van a műben a kórusnak. A Szalay Miklós karigazgató vezette együttes gondosan ki­dolgozott, a legkisebb árnya­latokat is tekintetbe vevő, lünk, hogy a mű tele van történelmi képtelenségekkel, , .. . , . , - ­kezdve attól, hogy Nabucco Íü.tasanak csúcsára érkezett , • . . '.. Pl n. fl.ni.nl mmlPírun unplfr,­kifejező előadásmóddal álko­Karikó Teréz Ahigail alaki- tott figyelemre méltót, amel­tásával például eddigi pálya­önként megszünteti a zsi­dók rabságát — egyébként ez súlyos dramaturgiai, sőt tartalmi jelentőségű hiba is — egészen addig, hogy Baál főpapja felháborodik azért, mert Nabucco istennek ki­áltja ki magát. Bármennyi­éi a fiatal művésznő. Éneké­nek, játékának minden moz­zanata egyaránt meggyőző és kifejező volt. Hangjának drámai ereje, s aztán az a bravúros könnyedség, amely­lyel legyőzte ennek az ének­technikailag roppant igé­re kínos is, a néző hajtan- nyes szólamnak a nehézsé­dó elnézni a történelem áh- Oeit, továbbá az a szemléle­ráznlásának ezeket a hibáit, tes. plasztikus erejű színészi Sokkal nehezebben viseli el játék, amelyet nyújtott: mél­viszont a drámai szerkesz- tán érdemelte ki a kivételes tésmód és az emberábrázo- sikert és elismerést. Már lás fogyatékosságait. A Na- amikor először megjelent a bucco cselekményében színpadon, a maga teljessé­ugyanis a drámai küzdelem- gében "hozta" a figurát, lég­nek még csak a nyomait köre, levegője volt, atmosz­sem lehet felfedezni. Az el- féra alakult ki körülötte, nyomott és rabságba taszí- tudtuk, ki az, milyen ember, tott zsidók hisznek ugyan a akit a színpadon látunk, s szabadulásban, reménykrd- még azt is sejtettük, hogy nek is benne, de az égvilá- később mit várhatunk tőle. gon semmit sem tesznek ér- Egyetlen kifogásunk van te; valójában e műben nin- csupán, igaz. ez" egészen apró lett, hogy — s ez szereplésük egyik legdicsérendöbb voná­sa — végig érthető szöveg­mondásra törekedtek. Tekint, ve, hogy a közönség számára általában ismeretlen operáról volt szó, ennek különös a fontossága. A korhű, stílusos díszlete­ket Sándor Lajos tervezte. ökrös László CHAGALL (Libanon) VERS LENINRŐL - erőteljes, kifejező erejű ala­dolgoztak a színpadon, hogy ihletesuek és hatásúak. Leg- kítást láttunk Littay Gyulá­mire a harmadik felvonás szebb, legmeggyőzőbb példa tói. Szerepe a színészi Szerepe munkát, a színészi feladato­kat is tekintve — az opera egyik legérdekesebb szerepe, s Littay Gyula nemcsak énekben, de játékban is meg­győző, kifejező volt. Annak hogy mozgását néhol nehézkesnek, merev­nek éreztük. A nagy király ábrázolásában ez ugyan se­hol nem hibaként jelentke­Mint ős mesék vadonja, mely kövekből, sziklák öléből tépte el magát s hatalmas léptekkel leszállt a völgybe, — a nép is így tör minden gáton át, és szétmorzsolja, bármi áll elébe. Sokágú karma széttép éjt, ködöt.: a gyász ködét s a rabság éjszakáját, míg hajnalt lát az ingovány mögött... A megfejtetlen titkokból az embert Lenin az új fényhez vezérli el, a csillagot mind egy csillagba gyűjti s a tisztult ég ormára tűzi fel. A múlt sivár epesztő pusztaságán vezette át a karavánokat az árnyas, enyhítő oázisokba, hol szomjazót kristály-forrás fogad. Akik gyötrelmek árán építették a győzelem felé vivő útat, a rabság múltán napsütött egekbe emelhetik ma büszke arcukat. RANDAL SWINGLER (Anglia) Mert sok viszályon át. ezer viharban feltűnt a messze láthatár előtt a boldog part, mely oly magasra tör fel, ameddig még egyetlen hegy se nőtt. Lenin eszének tündöklő varázsa sok milliárd piciny homokszemet kemény beton-tömeggé gyúrt, melyet már elem vagy ember tönkre nem tehet. Lenin fejtette meg a világ könyvét, amelyben embérsorsok a sorok, csodás betűkkel írta költeményét, s ez olthatatlan lánggal ég, lobog! Mély szakadékokon keresztül ívelt karcsú hidakat, — s most is útra lel a fényben-özvegy őserdők sűrűjén és fokról fokra lép a csúcsra fel. A népek lelke együtt, összeforrva halad merészen fölfelé, hol int a cél: a kommunizmus orma. LANGSTON HUGHES (Egyesült Államok) LENIN IGÉJE NINCS HATÁRA Rideg falvakban s városokban éltünk, Hitünk a rest közönyben elveszett; De megvilágította lángeszed A hős utat, hogy napközeibe érjünk. A hazugságnak sok könny volt a sarca, Már bölcsőnkben lesett reánk a csel, De félelmünket te oszlattad el, S vörös zászlóddal indultunk a harcba. Habár egünkön éj van, ólmos árnyék, A szikla méhében a vas szilárd még És mint elszánt dacunk, olyan kemény. Tekintetünk nem fúl csalárd ködökbe; Lenin szavából nő a nagy remény, Ez ad igazságot s erőt — örökre. Átmegy Lenin a nagy fehér világon. Határok többé nem zárják el öt; Már nincs poroszló, hogy elébe vágjon. Se drótsövény, se sorvasztó erőd. Amegy Lenin a nagy fehér világon: Néger, fehér vagy sárga — mind barát; Más-más a nyelv, de minden .népet átfon, Mindenki érti Lenin bölcs szavát. Átmegy Lenin a nagy fehér világon, Gyújt és világit, — ö a fény maga. És átsugárzik éjen, ködhomályon A legszebb hajnal vörös csillaga. FRANYÓ ZOLTÁN fordításai Szegedi képzőművészek ünnepi megemlékezései Kiállítás és előadások as Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján — Megkoszorúzták a mártírhalált halt Kukoveez Nana síremlékét Ünnepi programmal emlé­keztek meg Szeged mai képzőművészei a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom évfordulójáról. Két elő­adás is kapcsolódott az ün­nepi eseményhez: Tápai An­tal szobrászművész "A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom jelentősége az ábrá­zoló művészetben" és Szele­st Zoltán művészettörténész "Szegedi képzőművészek a munkásmozgalomban« című előadása. A Hazafias Népfront Vö­rösmarty jjtcai nagytermében "Szeged képzőművészete« címmel emlékkiállítást is rendeztek, amelyen több, jó­részt eddig kevésbé ismert alkotásukkal szerepelnek mindazok a haladó festők, akiknek születési, vagy ha­láluk évfordulója erre az esztendőre esik. Dinnyés Ferenc, Heller Ödön, Hódi Géza. Parobek Alajos, Papp Gábor és Tar­dos-Taussig Ármin több mű­vével találkozunk ezen a ki- darabja a magyar forradal­állításon, amelynek számos mi múlt ábrázolásával mél­csenék szembenálló felek, egymásnak feszülő, egymás­sal küzdő ellentétek. Emi­att nem alakul ki forró hangulatú, sodró erejű drá­ma. Nabucöo és Abigail szembenállásában nincs igazi dráma, sőt a mű még az apró részletekben is minduntalan kisiklatja a dolog: feltétlenül szükség van-e azokra az intrikus mo­solyokra? E kiugró teljesítmény ter­mészetesen nem független az előadás két művészi vezető­jének, a rendező Versénvi Idának és Vaszy Viktornak a munkájától. Gondosság, az drámát. Abirm.il vártául fel- apró részletek alapos kidol­ajánljn szerelmet t~mn»lnck, gozása, s emellett törekvés a Baráti kapcsolat létesül a várnai operaház és a szegedi színház között A Szegedi Nemzeti Szín­ház szombat esti Nabucco bemutatója igen sok vendé­get, színházi szakembereket, újságírókat és kritikusokat vonzott a fővárosból és a vidékről. A Nabucco bérmu­tató előadását megtekintet­te többek között a hazánk­ban tanulmányúton tartóz­kodó Borislav Ivanov, a vár­nai operaház igazgatóhelyet­tese is. a Bolgár Népköztár­saság budapesti nagykövet­ségének kulturális és katonai attaséja kíséretében. Színház igazgatóját és Ver­sényi Ida rendezőt, s mind­kerttőjüknek melegen gra­tuláltak a Nabucco bemu­tatójához. A bolgár vendégek szege­di látogatásáról a követ ke­zőket mondotta Vaszy Vik­tor: — Megegyeztünk kedves vendégeinkkel, hogy a Sze­gedi Nemzeti Színház a kö­zeli jövőben kapcsolatot te­remt a várnai operaházzal kölcsönös vendégszereplésre. Az előzetes megbeszélés sze Az előadás után a vendé-1 rint a Szegedi Nemzeti Szín­cserébe a zsidók szabad- mondanivaló minél teljesebb, 1 tort, a Szegedi Nemzeti lője, két énekes és egy kar­mester tesz majd látogatást Várnában. Még nem szüle­tett döntés, hogy melyik mű­ben lépnének majd fel. Szó­ba jött az Aida, a Truba­dur, a Don Carlos és a Bo­hémélet. Az is meglehet, hogy a várnai művészek megelőzik a szegediek ven­dégszereplését, amelyet ta­vaszra tervezünk két alka­lommal. Reméljük, a várnai operaház és a Szegedi Nem­zeti Színház között létrejö­vő baráti kapcsolat mindkét részről nagyon gyümölcsöző lesz mind kulturális, mind pedig művészi sikerekben. tán hívja fel magára a fi­gyelmet a Hazafias Népfront és a Magyar Képzőművészek Szövetsége szegedi munka­csoportja rendezésében. Képzőművészeink ünnepi programjában szerepelt a Magyar Tanácsköztársaság időszakában mártírhalált halt festőművésznő, Kuko­vecz Nana díszsírjának meg­koszorúzása a Belvárosi te­metőben. ahol a munkás­mozgalmi parcellában, a mai szegedi festőművész-társa­dalom összefogásával, emel­tek méltó emléket a mártir nemrégiben exhumáltatott hamvai fölé. Képünk ICuko­vecz Nana sírjáról készült, amelyet Tápai Antal szob­rász művészi kivitelezésű sír­emléke díszít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom