Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

V Vasárnap, 1961. október 15. Azóta van itt hit és remény.. V

ILÁGOT, ÉLETET nézni értelemmel, érzelemmel — csak igy lehet. Ilyenek az emberek: napjuk egymásutánján, múló évek oss^gezett mérlegén ügyelik: mit nyújtott az élet? S okosan, jó szándékkal, önmagukban felteszik az ellenpólus elmaradhatatlan kérdését: mit nyújtottam én az élethez? A mindennapos vizsgálódások eredménye nem lehangoló, nem kelt szomorúságot, rezlgnációt, mint régen. Mert akkor is megvolt a számvetés: »lent« is, "fent* is — s két ellentétes szaldó mutatkozott: kétségbeesés, kilátástalan, sivár tegnap, reménytelen holnap lent, és ennek az ellenkezője fent, a brilliánsok pompájának \ nyugodt, gondtalan szférájában. Bármit nyújtott az élethez az ember lent — az élet soha nem fizetett. Láttam mindkettőt. Sok milliónyian hiteles tanuk vagyunk. íj' e tanúságunkból egy kicsit hitünk is buggyan, rossz sorsunk emléke sokszor túláradó érzelmi hullámot vet, amikor jobb életet szeretnénk, kevesebb megpróbáltatás!;, több örömet... mert értjük, mert éltük a múltat. Az elmúlott évek összegezett eredménye előttünk áll. Nemcsak országgyűlési jegyzökönyvek sűrű soraiban, napilapok közleményeiben, hanem az élet legapróbb mozgásában, és a legnagyobb cselekedetekben egyaránt: a családok reggelijétől a DCM befejezéséig... a házat építő munkástól a második ötéves terv reális számadataiig. J

ÓL CSINÁLTUK eddig. S ezt nem mi állapítjuk meg önmagunkról, hanem hazánk felnőtt lakossága nyilatkozik így. Ennél a nyilatkozatnál nincsen becsesebb, magasztosabb elismerés. Hiszen kormányzópártról még soha nem nyilatkoztak ilyen egységesen, egészségesen^ őszintén a mi hazánkban, mint a Magyar Szocialista Munkáspártról. Hogy ez mit jelent, legjobban abból érzékelhetjük, amit Kádár János elvtárs mondott el az országgyűlés most zárult ülésszakán: •A kormányt átszerveztük; megítélésünk szerint azonban új kormányprogramra nincs szükség! A Magyar Népköztársaság forradalmi munkásparaszt kormánya eddigi programunk alapján dolgozik tovább. A mi programunk: a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa irányelveinek megvalósítása, az országgyűlés által alkotott törvények végrehajtása és megvalósítása az életben. Ehhez anynyit tehetek hozzá, hogy hatékonyabb és következetesebb megvalósításra gondolunk, valamint arra, hogy erősítsük munkánk jó vonásait, és szüntessük meg kétségtelenül meglevő gyenge oldalait. Amikor a kormány munkájáról és programjáról szólok, szeretném emlékeztetni az országgyűlést arra a programnyilatkozatra, amelyet a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya 1956. november 4-ének hajnalán hirdetett meg. Ügy gondolom, joggal állapíthatjuk meg, hogy az a program helyes volt, és mi becsülettel, eredménnyel harcoltunk megvalósításáért. Ehhez természetesen hozzátartozott, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi életének eszmei ihletője és politikai irányítója, a párt is óriási fejlődésen ment keresztül. Visszagondolva egy nehéz időszakra, most már megállapíthatjuk, hogy pártunk marxista—leninista irányvonala győzött a jobboldali népárulás felett is és az álbaloldali kalandorpolitika felett is«. E

LINDULNI 1956. NOVEMBER 4-TÖL és öt év alatt bebizonyítani, hogy kálváriás utakat járt népünket nyugalmas révbe viszi az MSZMP — csak úgy válhatott valósággá, hogy a párt, a lakosság közvetlen és távolabbi, de minden esetben személyes érdekeiből kiindulva alakította elképzeléseit. Az elmúlt öt év majd kétezer napja mind-mind egy-egy bizonyító tény amellett, hogy a szocialista társadalom biztosítja — és csak ez a társadalom biztosítja — népünk boldogulását. Soha nem jutottunk volna ilyen eredményekre, ha lakosságunk zöme nem érezné, hogy a part politikája, tevékenysége legsajátabb emberi igényének kifejezője. Népünk értelmében és érzelmében fogant, abból sarjadt és virágzott ki a párt programja, általános tevékenysége. Ez a politika a dolgozó, küzdő, alkotó embereké: az ő közreműködésükkel teremtődött, és ők hajtják végre. Ennek igen plasztikus példája a magyar mezőgazdaság átalakítása. Több mint egy évtized múlt el abban a küzdelemben, hogy a szerencsétlen egzisztenciájú kisparcellát végre elhagyja a dolgozó paraszt. S' ez az évtized nem volt elegendő e nagy gazdasági — és hozzátehetjük — világnézeti, társadalmi, lelki átalakuláshoz. Mert amikor nagyobb arányú fejlesztést kezdeményeztünk, rendszerint visszaesett az általános életnívó, zavarok keletkeztek a gazdasági élet IRTA: SIKLÓS JÁNOS vérkeringésében, kapkodás tünetei mutatkoztak az állami adminisztrációban, a paraszt nem értette meg szándékunkat stb. Három évvel ezelőtt a mezőgazdaság átalakításának napirendre kerülésekor, alig két esztendővel a súlyos szellemi és anyagi károkat okozó ellenforradalom után, a nagyüzemi mezőgazdasági termelés anyagi és morális diszkreditélása után nyúlt a párt e rendkívül bonyolult kérdéshez. A mélypontról indult az átalakítás gyakorlata, hiszen alig volt szilárd termelőszövetkezetünk... S ma? A magyar mezőgazdaság nagyüzemi keretek között termel. Az egyéni termelő — szövetkezeti gazda lett. Az életszínvonalban nem következett be visszaesés, nem jelentkeztek zavarok a gazdasági életben, a fejvesztettség jeleit sehol sem tapasztaltuk... s egész országunk támogatásával megoldódott a felszabadulást követő legnagyobb kérdés: a mezőgazdaság átalakítása. H

OGYAN TÖRTÉNHETETT MEG ilyen gyorsan és viszonylag simán ez az átalakulás? Erre csak egyetlen magyarázat van: az MSZMP helyes politikája, mely a tömegekben él, a dolgozók millióiból meríti erejét és hatékonyságát. Ha nem látnák az emberek e pártvezetésben akaratuk kifejezését, vágyaik elérésének garanciáját, akkor ma nem jelenthetné be a miniszterelnök, hogy a szocialista rendszer alapjainak lerakását egy-két éven belül befejezzük és gyors ütemben építjük a szocialista társadalmat. Nem sikerülhetett volna a mezőgazdaság átalakítása, ha parasztságunkban nem bontakozik ki az a meggyőződés, hogy a nagyüzemi gazdálkodás anyagi és szellemi felemelkedést eredményez. Parasztságunk hiszi, meggyőződésévé vált, hogy ez a paraszti jövő, mert ezt 'a párt állítja! S az utóbbi öt esztendőben nem fordult elő egyetlen eset sem, amely kétséget támasztott volna a párt szavai és tette között meglevő egységben. Ez a politikai és erkölcsi hitel a legnagyobb vívmány a párt utóbbi ötéves tevékenységében. Ebből következik, hogy nincsen szükség politikai változásokra, az irányvonal módosítására. Ez a politika jó, a dolgozó emberek magukénak érzik és mint az elmúlt esztendők bizonyítják, erőteljesen támogatják. Ezt a támogatást szélesíteni és mélyíteni kell, hogy munkánk eredményesebb legyen, gyorsabban haladjunk reális, szép céljaink elérése érdekében. Kádár János elvtárs a következőket mondta idézett országgyűlési beszédében: •Ami viszont a kérdés másik és számunkra fontosabb oldalát illeti: a kormány — a párt helyes ösztönzése alapján a népfrontpolitika szellemében — egész tevékenységét arra építi, hogy szükség van a párttagok és pártonkívüliek, az egész dolgozó nép, az egész nemzet tömörítésére. Kormányunkat a párt Központi Bizottsága mellett a népfront elnöksége ajánlotta megválasztásra. Mi ezt megbízatásnak vesszük. Törekvésünk a mind erősebb nemzeti összefogás, amelyben világnézetre való tekintet nélkül helye van minden becsületes, tisztességes magyar embernek«. TTEJ EMCS AK A KORMÁNYRA vonatkozik, hogy megbízásnak veszi a kezébe adott hatalmat, ez községi, járási, megyei tanácsainkra éppen úgy érvényes, mint a kormányra. Vezető posztokon dolgozó emberek a nép szolgálatára kaptak megbízatást. A •népfrontpolitika* nemcsak központi gyakorlat, hanem országosan is alapkérdés munkánkban a párttagok és pártonkívüliek, az egész nemzet tömörítésében, a párt politikájának végrehajtásában. A nemzeti összefogás ápolása minden választott szerv feladata, minden párttag kötelessége. Nem tesz jó szolgálatot dolgozó népünknek és pártunk politikájának az a vezető — legyen bármilyen magas, vagy kicsi beosztásban —, aki szem elől téveszti, hogy a szocialista társadalom építéséhez és e társadalom javainak élvezéséhez minden becsületes állampolgárnak joga van. Akik nem értik meg, hogy az ország tízmillió emberé, azok nem értik meg a párt politikáját, szocialista építésünket, mely milliók és milliók szorgalmas munkájának az eredménye. A vezetés kérdéseivel más vonatkozásban is szükséges foglalkozni. Második ötéves tervünk végrehajtása, oktatásügyünk reformjának fokozatos realizálása, szocialista építésünk gyorsítása megkívánja a vezetés rendszeres javítását. Eredményesebb, hatékonyabb legyen a vezetés. Ez vonatkozik a termelőszövetkezet brigádvezetőjétöl, az üzem művezetőjétől a kormány munkájának javításáig. A hozzáértés, a szakértelem, a vezetés gyakorlatiassága igen nagy szerepet kap a következő években. Minden vezető munkáját főként aszerint ítélik meg, hogy a reá bízott területen hogyan érvényesülnek azok a célkitűzések, amelyeket a párt és a kormány elhatározott. Tehát nem aszerint mondanak véleményt egy vezetőről sem, hogy ő mit tart saját magáról, hanem mit produkál a reá bízott munkaterület. Gazdája-e, szakismerője-e annak a munkakörnek, amelyben dolgozik. Miért fontos ezt hangsúlyozni? Azért, mert a vezetőkön múlik sok minden. Ha igaz az, hogy a párt politikája, elgondolása a dolgozó emberek véleményében gyökerezik — — márpedig ez igaz —, akkor e politika jó és eredményes végrehajtását a dolgozó emberek megkövetelik a vezetőtől. Azt mondják, hogy jók az elgondolások, gyerünk a végrehajtással! »Te vezető vagy, hárítsd el az akadályokat, hogy gyorsabban és jobban dolgozzunk. Vagy mondd meg, miben segítsünk .. .* Ez az igény jogos! S kielégítése elsőrendű feladata a vezetőnek. Ehhez viszont magas szakmai felkészültség, széleskörű gyakorlati ismeret szükséges. •Vannak vezetők — mondja Kádár elvtárs —, akik mindig csak elvileg szólnak hozzá a kérdésekhez, időnként nagy előadásokat, hosszú beszédeket tartanak, sokat értekeznek, meglehetősen jól el is mondják, mit, hogyan kell csinálni, csak azt nem mozdítják elő kellően, amit éppen meg kell csinálni. A három év alatt elért eredményekben a vezetők munkája is benne van. Kötelességünk azonban tovább javítani a vezetést. Itt-ott vannak még olyan emberek, akik nem tudják elősegíteni a fejlődést. Az ilyen helyeken az érdemi munka nem mozdul előre. Az emberek ne legyenek megbékélve az ilyen vezetőkkel, hanem azt a vezetőt becsüljék, akinek irányításával a műhelyben gazdaságosabban többet termelnek, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a brigád többet, gazdaságosabban, jobbat termel. A jó vezető irányításával boldogul és többet keres a becsületes ember, de nem boldogul a munkakerülő. Ha ez nem így van, akkor annak a területnek a vezetője nem lehet jó vezető.* Nemcsak a vezetés kérdéseivel függ össze az erőteljesebb kritikai hang hiánya. Sokan úgy értelmezik a demokráciát, a párt által hirdetett és gyakorlatban érvényesített emberséget, hogy nem merik megmondani a vezetők munkájának gyengeségeit, hibáit, amelyek javításra szorulnak. Ennek az a következménye, hogy a vezetők egyik-másika nem is látja, hogy tevékenységében hol van javítanivaló. Elhiszi magáról, hogy hibátlanul dolgozik és amikor sok apró hiba egybehalmozódik, elterebélyesedik, akkor egyszerre löttyentik nyaka közé a sok bajt. Ezen a hibás felfogáson különösen pártszervezeteinknek kell változtatniok ott, ahol erre szükség van. H

AZANK BOLDOGULÁSA, dolgos népünk gyarapodása mindenekelőtt saját munkánkon múlik. Az országgyűlés által jóváhagyott második ötéves terv szép jövőt ígér. Szorgalmas munkánkat támogatja a szocialista tábor, támogatja a Szovjetunió. S ezt nem lehet •általában*, csak úgy odabiggyeszteni egy cikk végére csupán azért, mert »így illik*. Hiszen mi a Szovjetunió támogatása nélkül nem építhetnénk fel szocialista hazánkat, nem biztosíhatnánk tízmillió embernek ilyen életszínvonalat, nem élhetnénk biztonságban, félelem nélkül. Azóta van itt hit és remény, amióta nem egyedül állunk a világban. Mert a szovjet—magyar barátság nem okmányok barátsága, hanem egymásra utalt népek szövetsége, testvérisége. Mi a feszült nemzetközi viszonyok között is nyugodtan, magabiztosan látunk munkához, második ötéves tervünkhöz, mert meggyőződésünk, hogy azt végrehajtjuk. Ez kizárólag rajtunk múlik, mert a külső és a belső feltételek kedvezőek. Mi pedig tervünket végre akarjuk hajtani népünk boldogulása érdekében. Azt hiszem, jól foglaltam össze Csongrád megye válaszát: komoly, megfontolt emberek százezreinek a véleményét. Ünnepi előkészületek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára Szombaton delelőtt az MSZMP Szeged városi bi • zottságán a párt, a tanács., a KISZ és a Hazafias Népfront képviselőinek bevonásával előkészítő bizottság alakult november 7, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulójának megünneplésére. Az elmúlt évekhez hasonlóan az üzemekben, intézményekben, hivatalokban, általános és középiskolákban, az egyetemeken, ünnepségeken emlékeznek meg az évfordulóról. A városi nőtanács, a KISZ Szeged városi bizottsága és a városi úttörő elnökség baráti találkozókat rendez az ünnep előestéjén. A kereskedelmi vállalatok kirakatversenyt rendeznek. November 6-án, hétfőn — amely idén az előtte lévő vasárnap helyett lesz munkaszüneti nap —, az évforduló előestéjén az MSZMP és a tanács városi végrehajtó bizottsága. a Hazafias Népfront városi bizottsága díszünnepséget rendez este 7 órai kezdettel a Szegedi Nemzeti Színházban. Itt Piros László elvtárs, az MSZMP Szeged városi végrehajtó bizottságának tagja mond tinnepi beszédet. Az Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója napján november 7-én, kedden reggel 10 órakor koszorúzás! ünnepségek kezdődnek Szegeden a Széchenyi téri két szovjet emlékműnél, valamint a Dugonics-temetőben, a hősi halált halt szovjet katonák sírjainál. Hatvanezer vagonnal több tüzelik hoznak forgalomba 3 baráti országokból ütemesen érkeznek a szállismányok A kereskedelem 670—680 ezer vagon tüzelőanyagot hoz forgalomba, ez a mennyiség a tavalyinál 50—60 ezer vagonnal több. A lakosság számára szükséges tüzelőanyag jelentős részét külföldről szerezzük be. Különösen a tűzifánál szorulunk nagy behozatalra, de i választék növelésére vásá•olunk az NDK-ból brikettet, a központifűtéses házak számára lengyel borsószenet, a háztartásoknak a tavalyinál jóval több kokszot és Csehszlovákiából barna diószenet is. Az NDK-ból a tavalyinál mintegy 25 százalékkal több brikett érkezik. A megállapodásokat a barátt országok hiánytalanul teljesitik. A legtöbb tűzifa Romániából érkezik, ezenkívül vásárolunk a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyelországból és Jugoszláviából is. A szállítás ütemszerűen halad. Az igények, a kereslet felmérésénél számoltak azzal, hogy a vidéki lakosok, főleg a mezőgazdasági dolgozók több tüzelőt vásárolhatnak, mint régebben. így előreláthatólag az ellátás itt is zavartalan lesz. (MTI) Országgyűlési képviselőjüket fogadták Móra Ferenc magyarjai Egy nap múlt csak el azóta, hogy bezárult az országgyűlés, s most megint gyűléseznek. Ezúttal a falvakban és a tanyákon. Visszajöttek a választottak, hogy elmondják, mit döntöttek, mit határozlak a nemzet nevében odafönt az országgyűlésben. öttömösön tegnap este ugyancsak képviselőjüket fogadták a falu gazdái. Nem volt diadalkapu. mint a díszmagyaros világban, soIzan csak úgy jöttek a gyűlésre, ahogy a szőlösatulást, a kukoricatörtést és az építkezést abbahagyták benn a termelőszövetkezet épülő majorjában. És nagyon sokan jöttek! Zsúfolásig megtelt a művelődési ház nagyterme. Száz meg száz komoly, rendíthetetlenül nyugodt tekintet kíséretében lépett emelvényre a képviselő, Komócsin Zoltán elvtárs, a Politikai Bizottság póttagja, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője. Láthatóan nem készült különösképpen a találkozóra, hiszen amit mondani akart — és aztán mondott is — a szívében, a lelkében hozta el, s ezt a beszédet semmiképpen sem lehetett volna papírra írni. Tájszótára sem volt, mint annak a valamelyik Tisza grófnak, akiről néhány évtizeddel ezelőtt Juhász Gyula írt, aki heteken keresztül készült a voksokért, végül mégsem tudta pontosan, hogy is szólítsa meg ezeket az alsótanyai magyarokat: ömberek vagy embörök. Mégis — vagy éppen ezért — mindenki maradt volna most a találkozón akár virradatig is. Miről tárgyalt parlamentünk? — tette fel már beszéde elején a szemekből is kiolvasható kérdést a képviselő. A munkáról, a nép kultúrájáról és népünk békéjéről volt szó — mondotta, s aztán egyenként sorbavette ezeket a vezérgondolatokat. Erveit és bizonyított, amellett, hogy musodilt ötéves tervünk — melyet törvényerővel ruházott fel most az országgyűlés — nemcsak teljesíthető, de túl is szárnyalható. Aztán az öttömösi plénum elé került a német kérdés, ennek kapcsán Európa békéje. A képviselő nem kertelt, nagyon keményen beszélt a puszta igazságról. S közben a sűrű tömött sorokban mosolyogva, felszabadultan lélegeztek, cigarettáztak az emberek. Boldogan nyugtázták, hogy a háború elkerülhető, mert mi sokkal erősebbek vagyunk. Ha mégis akadnak őrültek, kik kezet emelnek az országhoz jutott népekre, azoknak nemcsak napjaik, de perceik is meg vannak számlálva. Sokat, érdekeset beszélt a képviselő a törvénybe iktatott új oktatási reformról is. Elmondta, hogy új törvény született, mely a mi népünk köztük az öttömösi parasztok velük született tehetségét kivirágoztatja, s érvényesülésével kielégíti azt a kultúra éhséget, mely a felszabadulás óta nőttön nő minálunk. Jó kilenc negyedórát tartott a beszámoló, s a végén lelkes taps zúgott. Pedig egy szó kevés, de annyi csábos Ígéret sem hangzott. »Csak azzal számolhatunk — mondotta Komócsin elvtárs —, amit magunk megalkotunk, s egyelőre a kormány voronkívüli segítségét sem kérhetik ilyen vagy olyan ügyben az öttömösiek*. Azt is elmondta, hova kell most először is a pénz. Mégis nagy volt az öröm. Móra Ferenc tudott volna tán igazán szép riportot írni erről a találkozóról. Azért említjük éppen őt, mert sok szép elbeszélésében siratta meg egykor az »öttömösi embört* akinek nincstelenségénél csak szellemi kitaszítottsága volt nagyobb valamikor. Most pedig ország—világ dolgáról, mi több, az emberiség sorsáról tárgyal, s tárgyalnak vele. Csépi József •