Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

3 Pentek, 1981. október 13. Kádár János elvtárs beszéde a parlamentben (Folytatás a 3. oldalrol.) erejű kérdéseket előzetesen — tehát még mielőtt eldöntjük — megtárgyaljuk azokkal. akiknek majd végre kell hajtaniok. Minden nagy kérdést így kell megtárgyalnunk. Ezt a törvényt abban a meggyöződesben szavaztam meg, hogy ha az illetékes allami irányító szervek, a pedagógusok és általában a társadalom, a szülök részéről továbbra is olyan egyetértés mutatkozik, mint az előkészítés idején, akkor a végrehajtás is minden bizonnyal sikeres lesz. Nos, még azt mondanam, hogy a minisztériumokon, a pedagógusokon és a szülőkön kívül még egy érdekeltnek az egyetértésére és támogatására is szükség \an, akit én nem hallottam emlegetni, de ajánlom. hogy vegyék figyelembe, a tanuló egyetértésére. (derültség). Y egeredmeny ben ne feledkezzünk meg róla, hogy fökeppen róluk van szó. A vezetés kérdései Kádár János a továbbiakban a vezetés kérdéséről szólott. Itt valaki már idézte a kongresszus megállapítását, hogy a vezetést tovább keli fejlesztenünk. Ez természetesen szisztéma kérdése is. Például, ha figyelembe vcszszük a magyar faluban történt forradalmi átalakulást, akkor kétségtelen, hogy ott másféle igazgatásra, intézkedő szervekre lesz szükség, mint amelyek korábban voltak az egyéni paraszttársadalom idején. És felmerülhet az ipari, vezetés értelmes továbbfejlesztése ilyen vagy olyan tekintetben. Általában az irányítás kérdése. S itt egyet szeretnék csak megemlíteni. Foglalkozunk ilyen kérdésekkel, de nem vagyunk hívei a meggondolás nélküli szervezgetésnek. Nagyon megfontoltan foglalkozunk a szükséges fejlesztéssel, igyekszünk elkerülni minden felesleges átszervezést. A jó vezetésnek nagyon fontos követelménye a gyakorlatiasság. Vannak vezetők, akik mindig csak elvileg szólnak hozzá a kérdésekhez, időnként nagy előadásokat, hosszú beszédeket tartanak, sokat értekeznek, meglehetősen jót el is mondják, mit hogyan kell csinálni, csak azt nem mozdítják elő kellően. amit éppen meg kell csinálni. A három év alatt elért eredményekben , a vezetők munkája is benne van. Kötelességünk azonban tovább javítani a vezetést. Itt-ott f annak még olyan emberek, akik nem tudják elősegíteni a fejlődést. Az ilyen helyeken az érdemi munka nem mozdul előre. Az emberek ne legyenek megbékélve az ilyen vezetőkkel, Két dologra hívnám fel a vezetők figyelmét. Az egyik a reprezentáció, amely nálunk hovatovább népi sajátossággá vált. (Derültség.) Kezd ez olyan méreteket ölteni, hogy megálljt. kell mondani. A nyáron például meghívott a lakodalmára egy egyszerű ember. Amikor megkérdeztem, hányan lesznek, azt mondta, 260-an. Az még csak hagyján, ha a vendéglátó maga viseli a költségeket. De mit mondjunk. amikor a közalapból vendégelnek meg embereket és arra törekszenek, hogy minél több embert hívjanak meg, hogy minél több legyen a fogás? Nem szabad tétlenül nézni a pazarlást! A másik dolog a különféle támogatások kérdése. Támogatni kell — mondják — a klubot, aztán az üzem sportegyesületét és ki tudja még mi minden egyebet. A támogatásra érdemes ügyet igenis támogatni kell; a társadalmi munkát, a patronázs feladatokat, a gyermeknevelést, ideértve a sportot és a kultúrházat is, dc ugyanakkor tudni kell. hogy aki ad. az a népéből ad. nem a sajátjából. Ez pedig nagyon fontos különbség. Mert a saját magáéból mindenki annyit ad. amennyit akar, de a népét, a közösségét nem adhatja számolatlanul oda. Fel kell hívnom a figyelmet a közösség vagyonának fokozott megóvására, a bűncselekmények megelőzésére, az elszámolás, az ellenőrzés fontosságára. A reális tervezés létfontosságú kérdés. Szükség van a reális tervezésre, tehát arra, hogy annyit tervezzünk. amennyit el tudónk érni. másrészt szükség van a tervszerű végrehajtásra is. A terv nagyon nagy túlteljesítése például nem mindig egészséges jelenség. Ez bizonyos anarchikus elemeket rejt magában. Következménye rendszerint az, hogy sok-sok millió értékű áru fekszik az egyik, vagy másik raktárban, benne fekszik a munka, a beruházás, a nyersanyag és előfordul, hogy nem értékesíthető. A teljesen Öntudatos emher tisztában van jogaival is, kötelességeivel is. De f annak olyanok, akik betéve tudják a jogokat — s talán az év három hónapját azzal töltik, hogy jogaik után járnak —, de vajmi keveset tanultak meg a kötelességekből. Nekünk segítenünk kell az ilyen félig öntudatos embereket, hogy teljesen öntudatosak legyenek és a kötelességeiket is úgy tudják, ahogyan tudniok kell. Nézzük például a mi nyugdíjtörvényünket. Nem kétséges, hogy egyes nyugdíjasoknak nem jönne rosszul még vagy 100 forint, de ahogy jelenleg van, arra is elmondhatjuk: nincs a világon még egy ország — legyen bár szocialista vagy kapitalista — amelynek nyugdíjrendszerével ne előnyösen hasonlíthatnánk össze a miénket. Sokat tettünk már. a munkából kiöregedett vagy megrokkant emberekért. Lassan a paraszti társadalom is megéri, hogy sok lesz ., közöttük a nyugdíjas. S milyen kérdéseket hallunk mégis? Mikor szállítják már le a nyugdíj-korhatárt? — Hangzik áz egyik kérdés. Pedig az életkor általában növekszik és állítom, hogy nálunk világviszonylatban is igen magas a nyugdíjasok részáránya. Egyesek mégis a korhatár leszállítása iránt érdeklődnek. Bizony, egészségtelen helyzet állna elő, ha a társadalom 30 százalékának kellene a társadalom 70 százalékát eltartania. Márpedig, ha a korhatárt lecsökkentenénk, akkor ilyesféle aránytalanság alakulna ki. Száz-, meg százezer idős ember gondját segítettük és segítjük megoldani és ezzel könnyítettük az eltartásukra kötelezett fiatalok gondját is. Nem hiszem, hogy az ilyen vívmánnyal kapcsolatban ez lenne a helyes kérdés, hogy mikor szállítják le a mostani korhatárt. S vannak másféle emberek is. Tavasszal jártam egyik gyönyörű lakótelepünkön, ahol találkoztam egy aszszonnyal, aki két hónapja kapott lakást, azon a lakótelepen. S akkor arról kezdett panaszkodni: »Milyen kár, hogy a nővérem és az édesapám nem itt lakik-. Ugye, azt akarja mondani, jó lenne, ha az édesapja és a nővére is új lakást kapna —, kérdeztem tőle. Hát bizony nem fog új lakást kapni — mondtam, mert az emberek, a családok százezreinek van még lakásgondja és mi lenne, ha a maga családja három új lakást kapna ezen a lakótelepen. Az lenne a helyes, ha az ilyen emberek mindig megkérdeznék a dolog másik felét is, vagyis azt: mit kell tenni, hogyan kell dolgozni azért, hogy a kívánt viszonyokat megteremtsük, hogy megvehessük, amire igényünk van. Mert emberi munkával születik minden. Szerencsére az ilyenfajta ember — kisebbség nálunk, de még erős kisebbség. Valami uton-módon azonban az ö szellemi fejlődésüket is ösztönözni kell. Az a legegészségesebb. ha a velük együtt dolgozó emberek segítenek nekik. Kinek lehet igénye a társadalomtól? Annak, aki a társadalom iránti kötelezettségének eleget tett! Nálunk 720 000 olyan ipari munkás van, aki munkabrigádban fan. olyanban, ahol felajánlást tettek a jobb munkára, 200 000 ember van olyan brigádban, ahol a szocialista emberneveléssel is foglalkoznak, és vagy félszázezer ember tagja olyan brigádnak, amely elnyerte a szocialista brigád címet. Nagy eredmény! Ezek között az emberek között most már nemcsak ipari munkások, hanem falusi emberek — állami gazdaságok dolgozói, termelőszövetkezeti tagok — is vannak: a szocialista munkaverseny-mozgaiom ma már százezreket ölel fel. Hasonló fejlődés mutatkozik és értelmiségi dolgozók körében. Ott is kibontakozott a példamutató. helytállás. Tudjuk, hogy készül a távlati tudományos terv. önök közül sokan ismerik. Ez nagy eredmény lesz, mert ha a kutatási program hosszú évekre tervszerű lesz, az nagyban előmozdítja a tudomány munkáját is és a mindennapi alkotó-termelő munkát is. kodnak, hogy foglalkoznak a népek nagy kérdéseivei, látják, mi történik a világban és azt a következtetést vonták le: mivel szükség \an rá, kérik, hogy bent maradhassanak a nép szolgálatára. Ötezerkétszáz ember aláírása nem kevés. A címzett a Központi Bizottság, a kormány, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, illetve a Honvédelmi Minisztérium volt. Azóta részt vettem egy katonai aktiván is és megkértem a vezető honvédtiszteket, hogy kézszorításunkat, tiszteletünket adják át ezeknek a katonáknak. (Taps). Jó érzés úgy harcolni és dolgozni, ha tudjuk, hogy az emberek egyetértenek velünk. Nem akármilyen kérdésről van szó, hanem arról, hogy egy katona két év után még bent marad. Ez nem akármilyen kérdés az egyen életében. A parancs kihirdetése után újabb levelek, táviratok érkeztek a kormányhoz, a Honvédelmi Minisztériumhoz és máshová. Nagyon szép levelek ezek. -Nagyon vártuk a leszerelés napját, szerettünk volna részt venni az ötéves terv munkájában, szüleinkkel, barátainkkal, hozzátartozóinkkal találkozni, s alig vártuk már a leszerelést De kihirdették a parancsot, gondolkoztunk, megtárgyaltuk a helyzetet, megértettük, helyeseljük, végrehajtjuk!* — hangzott az egyik levél. Ez a helyes és igaz beszéd. Mert, ha azt mondták volna: -Hurrá, haza se akartunk menni!* — nem mondtak volna igazat! Hiszek azoknak, akik azt mondják: -Nem hurráztunk, de értjük, helyeseljük és megcsináljuk! Tudjuk, hogy országunk békepolitikát folytat és 'mi ezért készek vagyunk szolgálni is, dolgozni is, harcolni is«. Az értelmiség is ott van az élet áramlatában rakban, állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben él és alkot. Mindez — ismétlem — dicséretes szép dolog. Az értelmiségről szólva meg kell még azt is mondani: Összpontosítsuk erőnket második ötéves tervünk végrehajtására Ötéves tervünkkel kapcsolatban arra is fel akarom hivni a figyelmet, hogy legközelebb, amikor ötéves terv készül — hamarabb készüljünk el vele. A terv maga jó; most már törvény. Azt mondom, hogy most már minden erőnket a terv jó végrehajtására összpontosítsuk. Meggyőződésem: ha jol dolgozunk, teljesítjük az ötéves terv előirányzatait, sőt még jobb eredmény is lehetséges. Természetesen csak akkor, ha a terv minden követelményét betartjuk. Nagyon fontos ebből a szempontból a helyesen értelmezett anyagi érdekeltség is. Meggyőződésem ugyanis, hogy ameddig egy gyárban a jelenlegi nyereségrészesedés és prémiumrendszer lesz érvényben, addig az a gyár menynyiségileg mindig túlteljesíti a tervét, — akár kívánatos az a népgazdaság szempontjából, akár nem. Ezen a helyzeten megfelelőbb anyagi ösztönzéssel is változtatni kell. Ha egy gyárnál a mennyiségi terv túlteljesítése is kívánatos, akkor a nyereségrészedés és a prémium erre is ösztönözzön, de ha csak a Száz százalék kívánatos, s mellette a többi termelési mutató fokozott javítása a követelmény, akkor a nyereségrészesedés és a prémium ezt a célt segítse. Ezt kívánja a népgazdaság érdeke. A feladatokat most megterveztük a következő évekre, de magától értetődik, hogy mindent nem lehet a legapróbb részletekig előre megtervezni. Bizonyos, hogy lesznek eltérések is az évek folyamán, tehát, tartalékra is szükség van és szükség van rugalmas vezetésre, hogy minden feladatot időben megoldhassunk. Ezen a terven — nagyszerű és szép dolog ez is — több mint kétezer szakember és tudós dolgozott, s hozzá kell tenni, hogy saját akaratukból, saját elhatározásukból. Önként, külön, rendes munkájuk mellett foglalkoznak ezzel. Mérnökök. agronómusok, pedagógusok, művészemberek, újságírók — akik saját helyükön is elvégzik munkájukat — nagyon fontos társadalmi munkát végeznek: felvilágosító előadásokat tartanak, szakismereteket oktatnak, tanítanak iskolákban, technikumokban, falusi tudományos körökben és másutt. Legutóbb a Csepel Autógyárban találkoztam technikusokból álló szocialista brigáddal. Léteznek máiilyenek is. szintén nagyszerű, szép dolog; Elmondhatjuk tehát: az értelmiség most már ott van az élet áramlatában és úgy dolgozik. Akik ezzel foglalkoznak, tudják: soha annyi könyv nem jelent meg és soha ilyen szép számban és soha olyan gyorsan el nem fogytak, mint napjainkban. A nyáron végződött színházi évadban az országban 27 új magyar színművet mutattak be. Nyolcvan képzőművészünk rövidebb-hosszabb ideig gyáfiistbe ment az imperialistáknak az a reménysége, hogy a társadalmi rétegek közül az értelmiséget a szocializmus ellen tudják fordítani. Véleményeltérések természetesen lehetnek minden kérdésben, ezeket meg kell vitatni, de az értelmiség, a tapasztalat szerint nem a szocializmus ellen van, hanem bizonyos hibák ellen van, amelyek zömükben az építés gyakorlatából adódnak. Ha ma — s a nyugatiak ezt talán nehezen fogják megérteni — azt mondanák, hogy a Hortobágy közepén, egy kút. mélyébe, vagy bárhol a világon egy titkos szavazási urnába, amely minden titkot megőriz, a magyar intelligencia beledobhatja a szavazatát, hogy kapitalista rendszer kell-e neki, vagy szocialista, én kijelentem, hogy 98 százalékban a szocializmus mellett szavazna, még akkor is, ha néha "morog* erre a rendszerre. Céljainkat elérjük Mi tudunk rendszerünkről Az utóbbi hónapokban én is vitatkozni. Egy vezető tőkés jártam Budapest jó néhány azt mondta nekem, hogy a gyárában — a Gammában, magyar prosperitás nem a Beloianniszban es mas rosszabb, mint az osztrák, gyárakban —, aztán Pest Mondom: ezt kellemes hal- megyeben, Vácott az epitkelani öntől. — Az a vélerné- zéseken, továbbá Nogradnyem - folytatta hogy ban> Tolnában, Somogyban, ha itt egyéni vállalkozás vol- Csongradban Találkoztam na, mint Ausztriában, akkor munkasokkal banyaszokkal, még nagyobb lenne. Mon- értelmiségiekkel, falusi em, . , , , , -„ , • berekkel, szövetkezeti padom latja, ebben on teved, tervező irodák mert a mi rendszerünk cel- ' , iai a mi aazdasáei céliaink dolgozoival, egyetemek tanajai, a nu gazöasagi ceijamK ^ hallgatóival. egeszen mások. Igaz, hogy a ' ° végrehajtás olykor kicsit ne- Ilyen találkozásokon elhézkes, de azért tovább ha- mondjuk elképzeléseinket, ladunk a történelmi úton és aztán ők is elmondjak az ő céljainkat sorra-rendre elér- elképzeléseiket, kívansagaijü. A végrehajtás lesz még kat. Azt mondják a dolgofürgébb is és erősödik, fejlő- zók, hogy ilyen megbeszélédik a szocialista társadalmi sek után jobban tudnak doirendszer. A mi rendszerünk gozni és mi magunk is úgy még most születik és fejlő- érezzük, hogy nékünk is jobb dik — még nincs megköve- egy kicsit. Amikor az emsedve. S ha mi a tőkések ber -napszámba* olvassa a fürgeségét alkalmaznánk a 20—10 oldalas elöterjesztemi szocialista céljaink meg- seket es jelenleseket, utana valósításában, biztosan még jólesik egymassal szot valgyorsabban haladnánk. Egy tani, beszelgetm, polerruzalkicsit jobban kell dolgoz- dicsérő szot mondani, nun)c vagy valami csipkelődő celElmondhatjuk. hogy ^ tenni. Ez valóban új az országgyűlés tanácsko- erot ad a munkahoz. zása visszatükrözte mun- Azt szeretném, ha maga a kormány is jobban dolgoznék. következetesebben hajtaná végre a helyesnek bizonyult politikát. Erő dolgában jól állunk. Tudjuk, hogy a párt és a kormány a magyar nép támogatását élvezi, és erre vigyázzunk, ezt őrizzük, mert amig a magyar nép döntő többsége egyetért velünk, addig beszélhetnek az ellenségeink, amit akarnak, nincs olyan nehézség, amelyet le ne tudnánk küzdeni. kánk lényeges vonatkozásait: a szocialista célt, az egyetértést, ncpfrontpolilikánkat. s ha -vékonyan* is, de kritika is volt. A munkánkat ösztönző kritika a továbbiakban erősödhetne. Az országgyűlésben népi-nemzeti frontunk képviselői helyes döntéseket hoztak, s nagyon jó az, hogy a háttér is erős és széles: a velünk egyetértő nép! Képviselőink mostanában sokszor járnak választóik között. A kommunizmus felé megyünk előre Másik bázisunk és taroa- Mert tudjuk — ami a magaszunk a szocialista világ, a biztosság kérdésében nagyon magyar—szovjet barátság, a fontos —, hogy varsói szerződés, amelyhez mi hűek vagyunk és leszünk. Amikor a magyar—szovjet barátság melletti cletre-halálra szóló hűségről beszélünk, nem misztikus fogalmat hirdetünk. Ez a magyar nép életének és jövőjének legfontosabb kérdése, mert a Szovjetunió a szocialista világ, az emberi báladás élén jár, a szocialista fejlődés, a béke zászlóvivője, és a magyar azokról a szőlőtőkékről, amelyeket most ültetünk, soha többé nem fognak grófok és bárók szüretelni, liancm mindig a dolgozo magyar nép szüretel és azokat az erdőket, amelyeket most ültetünk, 80 esztendő múlva is a dolgozo magyarok fogják kitermelni. Itt soha többé nem lesz kapitalista, földesúri viiég! Mi bizakodunk és egész Az ifj'úságról Az öntudat fontossága Azt szoktuk mondani, hogy népünk öntudata nagyot fejlődött, s ez valóban így van. Mennyit fejlődött 1945 óta a magyar munkás, s az egész munkásság szemlelete. gondolkodása, tudása, élettapasztalata, politikai bölcsessége! Állítom, rengeteget! S ez igen kedvező körülmény. De nem mindenki fejlődött egyenletesen. Vannak olyan ertiberek. akik — talán azt mondhatjuk — amolyan felöntudatra tettek szert. Külön meg akarom említeni, mint a nép büszkeségét. azt az ifjúságot, amelyik most a mi néphadseregünkben szolgál. Munkás-, parasztfiatalok, értelmiségiek, olyanok, mint a többiek. Mi a minisztertanácsban meghoztuk art a bizonyos döntést, hogy a honvédelmi miniszter adja ki parancsban: akiknek le kellene szerelniök most a közeli hetekben, ideiglenesen bennmaradnak és topább szolgálnak. A megelőző napokban kézhez kaptam körülbelül 150 levelet. Egyénektől és emberek kisebb-nagyobb csoportjaitól érkezett leveleket, amelyeken összesen 5200 aláírás volt. Ezeket a leveleket katonák írták, akik második évüket szolgálják. Ezek a levelek arról tanúsnép ezen az útón sa ját .iö- népünk bizakodhatik. Dolvendő boldogságát védet- gozni kell, helyt kell állni, mezi és biztosítja. ébernek kell lenni. Ha lehet, De nemcsak itt vannak még jobban kell dolgozni, szövetségeseink, — Vannak mint eddig és az eredmények szövetségeseink az egész vi- még nagyobbak lesznek, lágon. És nem is csak a A szocialista Magyarorkommunisták — akik per- szág felépül. Nemcsak az sze szövetségeseink a föld alapok, hanem az egcsz bármely országában —, ha- szocialista társadalom, nem maguk a népek. És a kommunizmus felé meA mi kormányunkban és gyünk előre. Ez bizonyos, a Párt soraiban nyugalom Az.?let Pedjg evrol evre fejés rend van lodik, szebb es jobb lesz — fejezte be hosszantartó, nagy Nyugodt magabiztossággal tapssal fogadott beszédét lehet és kell a jövőbe nézni. Kádár János. Zárszó Ezután Rónai Sándor el- hogy az országgyűlés vegye nök mondott zárszót. tudomásul Kádár János elv— Ugy gondolom, képvl- társ felszólalását. (Nagy selőtársaim nevében is ki- taps.) jelenthetem — mondotta a Az elnök ezután a feladatöbbi között —, hogy min- tok sikeres megoldásában dent megteszünk a hozott nagy eredményeket, sok sitórvények és határozatok kert kívánva a képviselőkvégrehajtasaert. Javaslom, nek, az ülésszakot bezarta.