Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

7 Vasárnap, 1961. október 1. SZEGED az irodatomöan •VmiHKillCflilf IIIII Vlfllll IIIIIltltMI Itlllllllllltllllll MlllllllIlIlllllllllilllllllflflftlIlllttlIltlIVIIIlIV írja: PÉTER LÁSZLÓ »Szegednek népe, nemzetem, büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa, mélyen megilletődve hajlok meg előtted« — mondotta az alföldi toborzóútja során Szegedre érkezett népvezér 1848. október 4-én. »Olw hatalmasnak hiszem én a népet, hogyha felkel és összetart, a ropogva öszszerogyó ég boltozatait is képes fenntartani erős karjaival.« Ezek a bizakodás szavai voltak. De fél évvel később már ott kísértett beszédében a nemzethalál sötét képe is. Hatvanezer szegedi hallgatta a Kárász-ház erkélyéről utoljára a magyar nemzethez szóló Kossuthot. »Ha — mint előre megjósolám — Debrecen lesz a hely. hol hazánk függetlenségét kivívjuk úgy Szegedről fog Európáinak a szabadság kihirdettetni; s vagy egy nagyszerű sír Tesz az, hol a világszabadság eltemettetik, vagy terített asztal, hol a szabaddá lett népek é'vezik a boldogság áldomását.* Próféciájának tragikus első fele vált valóra: Szeged után Arad és Világos következett, s a magyar florradalom elbukására mindenütt Európában a reakció, az elnyomatás korszaka. Ám Kossuth még emigrációjában is tartotta a kapcsolatott Szegeddel, a szegediekkel. Több Heveiét ismerjük, köztük azt, amelyben az árvíz (1879) utáni újjáépítéssel kapcsolatos elképzeléseit vázolja föl. Értnek utóiratában írja a hírrel kapcsolatban, hogy az újjáépítés irányítására királyi biztosul Tisza Kálmán öccsét, Tisza Lajost nevezte ki: »Tisza Lajos úr érezni fogja, hogy neki nagy sikert kell felmutatni, miszerint igazolva legyen, hogy érdem állította a gátra, nem nepotismus.« Kossuthtal együtt jött Szegedre Jókai is. Békésen gyűjtögette a növényeket Újszegeden, amikor a lőszerraktárként használt Zsótér-magtár nem messze tőle a levegőbe repült. A robbanás hangját Orosházán is meghallották, s áldozatainak számát a város történetírója nyolcszázra becsüli. Az ablakok városszerte betörtek, a Tisza kicsapott medréből, a dereglyéket, hajókat, malmokat fölforgatta, partra vetette. Jókainak csodálatosképpen semmi baja sem esett. Ebből az élményéből született Katonadolog című kis elbeszélése, Szarka Peti huszárról, aki a kötelességteljesítés mintaképe: a parancs szerint magával vitt s kezében tartott tárcát még akkor sem engedte ki a kezéből, amikor a robbanás a levegőbe dobta, s onnan a Tiszába ejtette. Egy másik 48-as emléke volt Jókainak a Rózsa Sándorral való találkozása. Kossuth megbízásából ő vitte az amnesztia-levelet a szegény-legények vezérének. Egyhelyütt leírja találkozását Rózsa Sándorral, s csalódásáról ad számot. Ugy járt, mint Móra Ferenc Szél ángyója Munkácsy képének Árpád vezérével: csekélyletúe a rablóvezért. S az is kiábrándítóan hatott rá, hogy Rózsa Sándor csaik a kapitányi fizetést firtatta, más alig is érdekelte. így volt-e, vagy se, ma már nem tudjuk. Móricz Zsigmond, aki Jókai nyomán belekomponálta ezt a találkozást híres regényébe, nem ad igazat a mesemondónak. Föltételezi, hogy nem Rózsa Sándorral, csak az egyik alteregójával tárgyalt Jókai, vagy — tán álmodta az egészet... Alighanem ez az utóbbi a valóság: előkerült ugyanis Jókai Kossuthhoz írt jelentése, melyből kiderült, hogy nem is találkozott Rózsa Sándorral! Jókai azonban még sokat írt Szegedről, szegedi dolgokról, olyannyit, hogy az ő szegedi vonatkozású írásaiból külön kötet is kitelnék, s még akkor nem is számítottuk ide regényét, a Lélekidomárt, amelyben a szegedi vár hírhedett betyárpusztító urát, Ráday Gedeont festette meg, pedig ez is tele szegedi motívumokkal. Az árvíz ihlette meg tollát. Rögtön a katasztrófa után Szegedre jött, Keméndy Nándor és Mikszáth Kálmán társaságában ladikon járta be a szerencsétlen várost a Jókai utcától a Makkos erdőig. Megdöbbentette az ár által fölszaggatott temető, ahonnan a koporsók beúsztak a városba... S a halál e komor képével szemben ott volt a szóbeszédben halott vízen ringó bölcső is, amelyről Jókai — verset írt! Nem megoldhatatlan feladat Nagyobb rendet a kisvasút szegedi állomásán A szegedi kisvasút sok köz- hatalmas tócsa áll, az ide-oda idén, mert — .éget, nagy külső területeket közlekedő gépkocsik messzi- meggondolatlan köt össze a várossal. Több re fröccskölik a sarat. Valóhelység lakosságának nincs színüleg csőrepedés lehet vais más közlekedési eszköze, lahol, de azzal senki sem töJellemző a forgalomra, hogy rődik, hogy utána járjon a naponta nyolc vonat indul dolognak. Az állomásnak az átrakó pályaudvarról ki- egyetlen mellékhelyisége van, felé, s kilenc érkezik Ásott- amely általában koszos, piszhalom és Pusztamérges felől kos. Nem idevaló, hogy leíroda. Szerdán, szombaton és juk, pontosan milyen, de jóvasárnap kettő, illetve három érzésű utas bizony undorral szerelvénnyel tóbb vonat van lép ide be. forgalomban. Közepes piaci A por, a szemét már megnapon mintegy kétezer, más- szokott dolog. Igaz, hogy kor valamivel kevesebb utas dolgozik egy takarítóasszony, dT állomásán. ^ ak> öt óra tájban a Azért tartottunk őrjáratot MAv ifiazgatosagán kezdi a valószínűleg fiatalok — telefirkálták a falát. A kisvasút tizenöt korszerű, négytengelyes kocsit kapott — melyet némelyek nem értékelnek kellően. A cigarettavéget eldobálják a linóleummal borított padlón, úgyhogy az tarkállik a kiégett lyukaktól. Mások a csirkét, vagy szennyező árut a kényelmes, párnázott padra helyezik, s összpiszkolják azt. A vonatok érkezése után az átrakó pályaudvaron, munkáját, s valamikor nyolc- alig győzik a kocsikat takahogy megtudjuk, valóban olyan elhanyagolt-e, mint ahogyan azt sokan panaszolták? Az első benyomások Az odavezető úton nem valami kecsegtető kép fogadott. Jobb oldalt, a nagyállomás rendet. Meleg idők járnak tisztaság kell a kisvasúion és vasúti töltése mellett, hosz- mé mindi Mé ; ali az átrakóállomáson) s ezért szan elszórva bűzlött a pap- . .. , ,„ . . , , , , rikafeldolgozótelep hagyma- ket Pad ail kinn a szabad- sokat tehetnek az utasok, de és egyéb hulladéka. A vál- ban, a többi a várótermek- intézkedni kellene a MÁV ilfél kilenc felé ér ki az állo- rítani — s ez utóbbi esetben másra. De bizony nem győzi, a MÁV dolgozóinak van s mikor délután három óra- igazuk, amikor több fegyelkor lejár a munkaideje, egy mezettséget kérnek az utaideig gyűlhet a hulladék, a soktól. szemét, míg késő este a pá- Megállapítható mindenlyamunkás nem tesz némi esetre, hogy nagyobb rend, A böicsö ottan úszik egyedül. S a gyermek alszik benne csendesen, Az óriás ár dajkája neki: Hulló romból nem bántá semmi lem, A hullám szíve rajta megesett; Felvette a karjára s rengeti. Jón boldogabb kor. örökséged ez! A rombul űj város emelkedik. Régi fájdalmat új öröm fedez! (A böicsö) Persze, igaza van Mikszáthnak: ^Bármily rendkívüli is volt a. látvány, a nagy költőt nem. hangolta valamely munka megírására, melyben e világrázó katasztrófát megörökítette volna — nem ösmerte jól Szegedet és eredeti népét, nem volt alkalma megmelegedni iránta .. .* Jobban húzott a szíve a számára ismertebb Debrecenhez, annak a színeit használta alföldi történeteihez. Sokkal több köze volt azonban Szegedhez és népéhez Jókai életrajzírójának, s említett szegedi útikalauzának, Mikszáth Kálmánnak. Az ő Szegedről írott tárcái nem is egy, hanem két kötetet is kiadtak, s ami ezekből, a kétkötetes Szeged könyvéből kiszorult, még megtöltene egy harmadikat is. Mondtuk már, hogy több mint két esztendőt töltött városunkban, úgyszólván itt kezdte írói pályáját, s nem túlzás vallomása, melyet élete végén, írói jubileumakor, 1910-ben: "Hoí ide. hozom át szülőföldemet, Nógrádot, hol oda viszem át Szegedet a nógrádi mezőkre, és a kettő összeforr egy darabbá, egy szülőfölddé...* Itteni korszaka, írói fejlődésének rajza Nacsády József kutatómunkájának jóvoltából egyike a szegedi irodalomtörténet legalaposabban kidolgozott fejezetének. Számos Szegedről szóló cikke közül most csak egyet idézünk," az árvízről szólót, melynek A legborzasztóbb éj a címe. Mikszáth az 1879. március 11-ről 12-re virradó éjjelen az ár elől a Széchenyi téri Zsótér-házba. ebbe a nagy múltú műemlékbe tért, barátjának és szerkesztőjének, Enyedi Lukácsnak (Zsótér vejének) lakásába. Ebben az erős épületben akkor már több mint kétezer menekülő húzta meg magát. Enyediék ablakai az első emeleten éppen a város tanácstermére néztek. x-A városház kivilágított tanácsterme — írja Mikszáth — egészen üres volt, csak a vaskos tintatartók állottak ott a zöld posztóval bevont asztalon. Az egyik nyitva feledett ablakot odacsapta a szél vadul a falhoz; az üveg csörömpölve mállott ezer darabra, a szél bejutott a tanácsterembe s a csillár gázlángjait lobogtatta enyelegve. E pillanatban megkondult a harang a rókusvárosi toronyban. Velőt megrázó vészkongása utat hasított magának a vihar zúgásán. Ércnyelve tülkiállott mindent.* Egyszerre csak elaludt a gázláng a tanácsteremben: a viz e pillanatban ért a gázgyárhoz. (Folytatjuk) lalat később bizonyára másra használja ezt a nemrégiben átvett területet, de most az. nyílt szeméttároló. A hagymahulladékban "guberálók* kotorásztak, mert — mint ahogy a vasutasok elmondták — mindig találnak még egész hagymát. Nem ben zsúfolódik, ahol érthetően fülledt a levegő. Ha valaki megszomjazik, s inni akar: ott áll egy közkifolyó, s nekihasalhat a csapnak, pocsolyában taposva. Az állomás mellett üres, letékeseinek is. K. B. Amerikai nagyiparosok budapesti tárgyalásai Eredménnyel végződtek az ifj. Cyrus Eaton, valamint a W. R. Daley amerikai nagyiparosokkal Budapesten, a Magyar Kereskedelmi Kamarában folytatott tárgyalások. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese szeptember 29-én fogadta az amerikai vendégeket és vacsorán látta őket vendégül. Budapesten ülésezett a KGST szekció/a A KGST építésügyi állandó bizottságának regionális tervezési és városrendezési szekciója a közelmúltban Budapesten ülésezett. A szekció sok városrendezési és regionális tervezési kérdésekről tárgyalt. Többek között megállapította, hogy részletesen ki kell dolgozni majd a városok szocialista rekonstrukciójáról szóló ajánlásokat. E munkában különösen fontos feladat a régi lakónegyedek átépítése és a rekonstrukció gazdaságos megvalósításának gondos megtervezése. jellemző napjainkra az ilyen poros térség tátong, nincs gyűjtögetés, s éppen ezért rajta egy fűszál, egy virág. nem valami épületes látvány cz a kisvasút, de a »nagy«vasút utazóközönségének sem. Főleg az utóbbiak csodálkozhatnak el, akik az ország más részéből, vagy éppen külföldről érkeznek, s a '•napfény városában« ez az első benyomásuk ... A paprikaícldolgozótelep és Nos, csak ennek a sorsában tudott felvilágosítást adni az állomásfőnök: állítólag jövőre parkosítják. Egyébként más korszerűsítésre a MÁV igazgatóság III. osztálya sem adott ígéretet. Pedig akadna sürgős tennivaló. Legfona pincegazdaság előtt hepe- tosabb lenne egy elfogadhahupas gyalogjárda vezet az tó WC, némi átszervezés a várakozók kényelmére, legalább egy — a gyermekjátszótereken is használatos — tanácsnal azon vannak, hogy . . , ivókút felszerelese, s nagyobb miol/lhK ftmFnTtrtrtrí., 1- r-'-4 M állomásig. Ez azonban előreláthatólag nem lesz sokáig így, mert a III. kerületi mielőbb aszfaltozzák azt a munkások és az utasok érdekében. Szemét van, ivókút és korszerű WC nincs A vágányok közét felveri a helyenkint embermagasrend a környéken. Az utasokon is múlik a rend Éz utóbbi esetében azonban az utasokhoz is szólni kell: becsüljék meg jobban a meglévő létesítményeket. A mellékhelyiséget például ságnyi gaz. A WC közelében háromszor meszeitették az ÚJ APOLÓNÖOTTHON Űj ápolónő-otthon készült el nemrégiben Budapesten a Frankéi Leó utcában. A kényelmesen berendezett, korszerű épületben 21 kórház és egészségügyi intézet 71 dolgozója talált otthonra. A nemzetközi közvélemény nyomására a nyu' gatnémet hatóságok kénytelenek voltak rendeleteket és utasításokat kibocsátani annak lehetővé tételére, hogy bizonyos számú, úgynevezett Blutrichter (vérbíró) határidő előtt nyugdíjállományba kerülhessen. A nyugatnémet kormány felhívással fordult azokhoz az ügyészekhez, akik vétkesnek érzik magukat, hogy önként nyújtsák be kérelmüket az időelőtti nyugdíjaztatásra. Ezek az intézkedések arról tanúskodnak, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya maga is beismeri: nem teljesítette az igazságszolgáltatási apparátus aktív náciktól való megtisztogatásával kapcsolatos kötelezet tségei t. A náci bírók által hozott ítéletek könyörtelensége és bestialitása csak akkor válik előttünk teljesen világossá, ha alaposan áttanulmányozzuk az ítéletek állítólagos bizonyítékanyagát. Az anyag felülvizsgálatával foglalkozott a Demokratikus Jogászok Szövetségének nemrégen Berlinben ülésezett bizottsága. így például dr. Neubauer bíró, mint a lódzi Külön Bíróság (Sondergericht) elnöke halálos ítéletet hozott két lengyel .ellen, azért, mert néhány tyúkot és egy kis szenet lovtak (aktaszám: 9 Sd LKs. 20/43 Pov II, 304/43, a tárgyalás időpontja 1943. július 2.). Ugyanez a bíró tyúk- és nyúllopásért halálra ítélt egy lengyel nőt, és az ítélet indoklásában kiemeli, hogy a vádlott "mérhetetlen kárt okozott a német rendnek és ezért büntetése csak halál lehet* (Aktaszám 8 Sd. KLs. 4/43—II. 20/43). Dr. Hornst Neubauer jelenleg szenátusi elnök Essenben a Landessozialgerricht-nél. A német bíróságok a lek ellen alkalmazott terror fontos eszközei voltak, és feladataik közé Felhívás a náci „lelkiismeret" Vérbírók kényszernyugdíjazása Nyugat-Németországban tartozott, hogy engedelmességre kényszerítsék a lengyeleket az úgynevezett "áthelyezett némettel* szemben, akiknek irányában a lengyelek — a náci fogalmak szerint — rabszolgai engedelmességgel tartoztak. Kowalski bíró, aki jelenleg bírósági elnök az esseni járásbíróságon, 10 évi koncentrációs táborra ítélt egy 18 éves lengyelt (József Mikolajczyk, szül. 1924. III. 15.) azért, mert egy német nemzetiségű suhancot megütött a következő körülmények között: a 17 éves német suhanc, a Hitlerjugend tagja, akin akkor nem volt egyenruha, felszólította Kutnóban az utcán arrahaladó munkást (vagyis az említett J. Mikolajczykot), hogy segítsen neki egy csónak szállításánál: a lengyel megtagadta a segítséget, mire a nácipalánta arcul ütötte, amit a lengyel ugyancsak ütéssel viszonzott. Az ügyész halálbüntetést követelt, a bíróság azonban »kegyesen« csak 10 évi koncentrációs táborra ítélte a lengyel fiút, kiemelve az ítélet indokolásában, hogy a lengyelek kötelesek minden körülmények között engedelmeskedni a németeknek. Nyilvánvaló, hogy a 8—10 évi koncentrációs tábor egyértelmű volt a halálbüntetéssel és ezzel a bíráknak tisztában kellett lenniük. Az iratok tanúsága szerint a lengyel 1 éven belül elpusztult Auschwitzban. Sajátosan terrorista gyelirtó jellegük volt azoknak az ítéleteknek, amelyekkel német nőkön elkövetett állítólagos erőszakért ítéltek halálra lengyeleket. Így például a már említett dr. Neubauer bíró halálra ítélt egy lengyelt, német nő ellen elkö_ _ vetett állítólagos erőszakért, holott magában az ítélet indokolásában megállapította a bíróság, hogy "a nő beszélte ra a tiltott nemi viszonyra*. A német bíróság azonban nem tudott belenyugodni abba a gondolatba, hogy egy német nó kényszerítés nélkül hajlandó legyen közelebbi kapcsolatba lépni bármilyen lengyellel, ezért az elítéltet "fondorlatos csábítónak* minősítette. Alapjában véve tehát csak azért ítéltek halálra egy embert, mert lengyel volt és "csábító*. Három hónappal a halálos ítélet kimondása után kivégezték a lengyelt (aktaszám: 8 Sd. KLs. 11/43 Po V—II. 220/43 Sondergericht II., Lódz, az ítélethozatal időpontja 1943. május 11.). A lengyel területen gyakorolt náci igazságszolgáltatás másik jellemvonása a rendkívüli könyörületesség azokkal a németekkel szemben, akik lengyelek terhére követtek el bűncselelönényeket. így például az említett Neubauer nevezetű bíró egy lengyel férfi meggyilkolásáért 4 hónapi börtönre ítélt egy németet, és az indokolásban kiemelte a bíróság hogy azért kellett terhelő ítéletet hozni, mert az ilyen gyilkosság "bizonyos mértékben* csorbítja a németek jóhírét. A nyugatnémet hatóságok a bevezetőben említett módon a bűnösökhöz fordulnak, hogy önként kérjék felmentésüket a szolgálat alól "a normális nyugdíjjogosultság biztosítása mellett*. Azok lelkiismeretéhez akarnak tehát szólni, akiknek —• amint ezt előző ténykedésük bebizonyította — egyáltalán nincs lelkiismeretük.