Délmagyarország, 1961. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-17 / 220. szám

3 Vasárnap. 1961. szept. 17. PARKOSÍTJÁK A NAGYKÖRÚTAT Békeszerződésért háború ? Teherautók, lovaskocsik hordják el a felesleges földet a Nagykörút parkosításra szánt földsávjáról. Gyorsan halad a munka, mert kézi erő helyett Zetor markológép emeli a földtömeget a teherautóra, s így nemsokára megkezdik a parkosítást. Bővül a magyar—román árucsereforgalom A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság képviselői Budapesten jegyzőkönyvet írtak alá az 1961. évi árucsereforgalom bővítéséről. A jegyzőkönyv értelmében az ez évre tervezett árucsereforgalom mintegy tizenhárom százalékkal növekszik. Az orvosi műszerek és berendezések intézete Leningrádban megalakult az orvosi műszerek és berendezések összszövetségi tudományos kutató intézetének íióktagozata. Ez lesz a Szovjetunió egyik legnagyobb intézete, amely profilaktikus, diagnosztikai és gyógyászati berendezések kidolgozásával foglalkozik. E berendezések szerkesztésében széleskörűen felhasználják a rádióelektronika, az optika, a kibernetika, az automatika és a távirányítás legújabb vívmányait. Az intézet munkatársai a tudományos kutató és kísérleti munkát a Leningrádban dolgozó legnagyobb szovjet orvosokkal, biológusokkal és technikusokkal karöltve végzik. Az intézetben kb 30 tudományos osztályt és laboratóriumot szerveznek. megbeszélést, mert igen sok hasznos javaslatot kaptak a további munkához. * A MÁV Szeged pártszervezetének Magyarországra látogat Sosztakovics, a világhírű szovjet zeneszerző Dmitrij Sosztakovics, a dődnek 12. szimfóniám próLenin-díjas világhírű szovjet bái. Ezt a szimfóniát októzeneszerző közelgő magyar- ber 1-én Leningrádban muországi látogatásáról beszél- tatják be Jevgenyij Mragetett a Magyar Távirati vinszkij, a kiváló karmester Iroda moszkvai tudósítójá- vezényletével, val. Sosztakovics ezután a ma— Nagy örömmel látoga- gyar zenéről beszélt. — Natok a Magyar Népköztársa- gyon szeretem Bartók Béla sagba — mondotta. — Még és Kodály Zoltán muzsikásohasem jártam ebben a szép ját — mondotta. — A maországban. örömmel várom gyar klasszikusok közül mina találkozásokat kollégáim- dig szívesen hallgatom Liszt mai, a magyar zeneszerzők- Ferenc zenéjét, és mindekei, akik műveikkel és elő- nekeIött L™agy*r népZe"ét ... . . , Befejezésül hangoztatta, adoi muveszetukkel egyaránt hogy tervei között opera, oly sok dicsőséget szereztek kamarazene, s néhány dal hazájuknak. Sajnos ezúttal megírása is szerepel. Követesek rövid időt tölthetek ?/ö,n,agy°bb ™űvét » szov" jet dolgozóknak, a kommuMagyarorszagon, mivel szép- nizmus egyterű építőinek tember 23-án már megkez- kívánja szentelni. Á parféiét eseményeiből Az elmúlt napokban kö- újságolvasáson és a rádió zös értekezleten vettek részt hallgatásán kívül igénylik a a pedagógus pártszervezetek pártszervezetektől is a rendtitkárai. a városi pártbi^ott- szeres tájékoztatást. A késág mellett működő kőzne- réseknek tett eleget a kenvelési bizottság tagjai, vala- derfonógyár pártbizottsága, mint a pedagógus pártszer- amikor a pártaktivisták révezeteket patronáló párták- szére külpolitikai tájékoztativisták. Megbeszélték a tót tartott. Az előadó Kispártszervezetek előtt álló pál Jenő, az MSZMP Szeged feladatokat, a pedagógusok városi bizottság ipari osztáideológiai továbbképzésével lyának munkatársa ismerkapcsolatos kérdéseket. A tette a jelenlegi nemzetközi párttitkárok és a pártakti- helyzetet, visták kérték a közeljövő- * ben is tartsanak ehhez ha- Tr , , , , sonló közös megbeszélést Valamennyi párt-alapszerK0Z0S egD sze est' vezet készül a pártvezetőségek újraválasztására. Az eddigi gyakorlattól eltérően a vezetőségújraválasztó taggyűlés beszámolója az üzem állomás dolgozóinak közös munkájájavasla- val készül. Munkabizottsátára munkabrigádok alakul- gok alakultak, s ezek az tak. A brigádok tagjai mun- üzemi élet egy-egy területét ka után közösen keresték fel vizsgálják, s erről adnak az újszegedi partfürdőt és részletes tájékoztatót a vea medence építésénél segít- zetőség beszámolójához. Több keztek. Volt olyan nap párt-alapszervezetnél, igy amikor százan vettek részt például a falemezgyárban, a az építkezésben. Főként a konzervgyárban, a poslaigaznagyállomás dolgozóinak kö- gatóságon és a vágóhídon a szönhetö, hogy a társadalmi brigádok elvégezték a rájuk munkával épülő medence bizott feladatot. Ezekben a földmunkálatai két nappal a párt-alapszervezetekben jehatáridő előtt elkészültek. A lenleg a szervezeti előkészíszámítások szerint az állo- tések folynak, más dolgozói több mint száz- * ezer forint értékű munkát Hivatalosan is megkezdővégeztek a medence építésé- dött ^ új, az 1961—62-es nél- > párt oktatási év. Az MSZMP Csongrád megyei bizottsága A Szegedi Kenderfonó- az elmúlt napokban Szegegyárban is ugyanúgy, mint den a vezető propagandisták szerte az országban az utób- részére kétnapos tanfolyabi időben igen nagy az ér- mot szervezett. A tanfolyadeklődés a nemzetközi ese- ™>n az MSZMP Központi mények iránt. A dolgozók az Bizottsága osztályainak munkatársai — Huszár István az államgazdálkodási osztály és Molnár Endre az agit.-prop. osztály munkatársa — tartott előadást a második ötéves tervről, illetve az SZKP programtervezetéről. Az MSZMP Szeged városi bizottsága szeptember 25 és 30-a között az időszerű politikai kérdések, valamint a marxizmus—leninizmus I— II. tanfolyam propagandistái részére tart előkészítőt. T

izenhat esztendei diplomáciai kezdeményezés, tárgyalások és hátráltató huzavona után érdekes pillanatához érkezett el a német kérdés: minden mást mellékessé törpítő főszerepet kapott a történelemtől. Korábban napirendre tűzték tízszer és húszszor, majd elnapolták vagy felfüggesztették a tárgyalásokat — most azonban sürgető időszerűségével ott kopogtat minden kormány ajtaján; ott van a villamoson a feszült párbeszédekben; jelen van nagygyűléseken és meghitt családi beszélgetéseken; ott van a mi asztalunkon is a kenyérrel... Anélkül van ott, hogy bárki akarta, vagy kívánta volna: történelmi szükségszerűségből. Olyan óriáskígyóvá vált ez az ügy tizenhat esztendő alatt, melynek tekervénye New York-tói Tokióig, Melbournetől Washingtonig ér, és lezárásában minden kormány és minden nép érdekelt. Hiszen ez a rendezetlen és visszás helyzet — az, hogy máig sem született meg a második világégést lezáró békeokmány —mindeddig úgy magasodott Európa és a világ fölé, mint a háború lidérce. A lidérc pedig lassanként kezdett valóságos testet ölteni, vaskereszttel és horogkeresztes zászlóval, nyíltan és szemérmetlenül. M ajdnem föltámadt tehát a sátán ... már emelte és emeli a fejét, de az emberiség nem várhatja meg, hogy talpra is álljon egészen, mert a kölyökoroszlánt könnyebb meg-> fékezni, torkon ragadni, vagy kalodába zárni, mint a felnőtt vadat. Ezért ma világszerte követelés lett a népek nyelvén a korábbi óhajból: pontot kell tenni a második világháború végére; véglegesen rendezni kell Európa szívében a német kérdést! Azon, hogy ilyen hirtelen, s ma már ilyen határozottsággal, követelő történelmi szükségszerűséggel lép elő a német kérdés a többi tucatnyi világpolitikai probléma közül, először sokan elcsodálkoztak, majd megijedtek. Különösen akkor lett izgatott a légkör, amikor a békés szándékú és józan, korrekt szovjet javaslatra, mondhatjuk békeszerződéstervezetre Nyugat érdemi válasza az volt. hogy Kennedy elrendelte 250 ezer tartalékos behívását, a hadikiadások minden eddiginél magasabbra való felsrófolását, tüntető hadgyakorlatokat tartott a NATO számos egysége és végtelen suskus kezdődött a nyugati hatalmak katonai vezérkaraiban. Ügy voltunk, hogy ennek fele se tréfa, de visszanyertük nyugalmunkat, amikor arról értesültünk, hogy minderre tízszeresen méltó válasszal tudott előrukkolni rákényszerített helyzetben a Szovjetunió. N

yugodtabbak lettünk, igen — meg nyugtalanok is maradtunk. Mert hiszen ki szeretné azt, hogyha a diplomaták helyett a fegyverek diskurálnának? Ki szeretne akár győztes is lenni egy új háborúban, leszámítva azokat, akiknek fasiszta hagyományokból, vagy üzletszerzésből elemük a világpusztítás? Pedig az ember, mikor azt látja, hogy nagyobb jelentőséget kapnak Országszerte megkezdődött a rizsaratás Hajdú megye kivételével barnulásos megbetegedése, az egész országban megkez- Ezt annak tulajdonítják, dődött a rizs aratása, Szol- hogy kevesebbszer fordult nok és Csongrád megyében elő a hirtelen hőmérsékletpedig néhány helyen a csép- csökkenés, lés is. Idén egyáltalán nem A rizshántoló malmok a lépett fel a rizs legveszedel- szokásosnál 10—12 nappal mesebb ellensége, az úgyne- korábban, már e hónap 25-e vezett bruzóne, azaz a rizs körül megindulhatnak. a fegyverek a békében szokásosnál, óhatatlanul latolgatni kezdi a háború lehetőségét. Hát mégha bőszült és elrugaszkodott nyilatkozatokat is hallani nyugati közéleti személyiségektől! Mi tagadás tehát, moöt mi is politikai és diplomáciai „szakértők** vagyunk valamennyien," és mérlegelünk. Először is megpróbáljuk meghatározni ennek a „német kérdésnek® a fajsúlyát. Lehet ebből háború? Az egyik ember azt mondja, igen, a másik azt mondja, nem, és mind a kettő érvel. S egyszercsak az optimistából kipattan két mondat, amely kérdés is, bizonyítás is: „Békeszerződésért háború?! Példátlan a történelemben!® V

alóban, ennek az érvnek nagyon nagy súlya van. Hiszen a békeszerződés nem érinti a történelmileg kialakult helyzetet, nem sérti egyetlen nép érdekeit sem — ami igen nagy dolog: a legyőzött népét ugyanúgy tiszteletben tartja, mint szomszédaiét. Mi ok maradna akkor háborúra? Nemhogy háborút idézne elő ez a kérdés, éppenséggel a tartós béke esélyeit növeli, hiszen Berlin és a két Németország helyzetének rendezetlensége, s ezek egyikének, az NSZKnak más népekhez való viszonya, politikai törekvései és katonai tervei egész Európát nyugtalanítják immár több mint egy évtizede. Itt egy későbbi agresszió veszélyes tervét dajkálták világra, s ha meglesz a békeszerződés, ennek a tervnek a méregfogát is kihúzzák. Ugye, hogy nincs ok a fegyverek mérkőzésére? Szó ami szó, oknak nemhogy elégtelen, de amellett átlátszó is volna a nyugatiaknak a német békeszerződés megkötése, amellyel kapcsolatban nekik, mint volt szövetségeseknek, ugyancsak kötelességeik vannak. Ürügynek azonban éppen elég ... Ennél kisebb dolgok ürügyén is indítottak már háborút imperialista hatalmak, s ha éppen szükségét érezték, mind „okot**, mind „ürügyet® kreáltak maguknak. Ilyen dolgokban elég iskolázottak, s háborús terveket nem tesznek függővé kicsinységektől. Láttuk a „példát® Koreában, Vietnamban, Laoszban és Kubában. De kérdés: szükségük van-e most bármilyen „okra® vagy „ürügyre®? Olyan helyzetben vannak-e most az imperialista hatalmak, hogy éppen egy békeszerződés szorgalmazása és szükséges megkötése miatt lépnének fel fegyveresen? Nem szükséges katonai szakértőnek lenni ahhoz, hogy erre a kérdésre összerakjuk a feleletet. I

nduljunk ki abból, hogy egy üj világháború kezdeményezése teljesen ellentmond a józan észnek. Olyan ismeretlen veszélyeket rejteget egy esetleges háború, amelynek követelményei felmérhetetlenek. Mi magunk mégis azt szoktuk mondani; hogy ahol őrültek kezében is van fegyver és hatalom, onnan bármi várható. És ez is igaz. De ezek az őrültek sem annyira agyalágyultak, hogy legalább a saját életükre ne gondolnának. Bizony, maguk is gondolnak arra, hogy nincs olyan fedezék többé, amely megvédené őket, s egyik-másikuk mégis kezdi ezt megfontolni. Azt mondja egy amerikai szenátor, aki nemrégen még maga is a fegyveres összetűzés híve volt, hogy a kommunizmust már nem lehet feltartóztatni sem propagandával, sem blokádokkal, sem fegyverrel, s ha nem tartogat egyéb sorsot a történelem, jobb vörösnek lenni, mint halottnak. Persze, ennél tartalmasabb érvek is vannak. Nyilvánvaló és a nyugatiak által keserű szájízzel elismert tény, hogy a szocialista tábor katonai ereje, védelmi készültsége, a haditechnika minden ágában kivívott meghatározó fölénye kemény, fogat törő dió! Százmillió tonna trotil hatóanyagú nukleáris töltet... olvastuk a Szovjetunió kormányának az atomfegyverkísérletek kényszerű felújításáról szóló közleményében. Mi csak azt tudjuk, hogy ez valami hallatlan fegyver, de a nyugati katonai szakértők azt is tudják, hogy nekik nem jöhet a nyelvükre ekkora szám. És azt is tudják, hogy azzal az űrhajóval, amellyel Gagarin és Tyitov repült, vagy azokkal a rakétákkal, amelyek több ezer kilométer távolságból a Csendes-óceán meghatározott kis területén potyognak majd a tengerbe, háborús szükség esetén a föld bármely pontjára el iehet juttatni ilyen terheket. Ezektől a fegyverektől, melyek a mi biztonságunkra vannak, nekik nem kell félniök, ha nem nyomják meg a hadigépezet gombját, hiszen a Szovjetunió többszőr is ünnepélyesen kijelentette, hogy nem kezdeményez háborút. I

lyen erőviszonyok mellett egy új háború az imperializmus öngyilkosságát jelentené — jóllehet az öngyilkos milliókat rántana magával. Kennedy viszont még elnök akar maradni, Rusk külügyminiszter, Adenauer pedig kancellár. Ezért nem lehelnek már olyan meleget, mint a német kérdés megoldása sürgetésének és az NDK jogos határvédelmi intézkedéseinek első napjaiban. Sem saját bőrüket, sem társadalmi berendezkedésüket nem célszerű nekik „vásárra® vinni, s ezt a tárgyalási hajlandóság helyenkénti kinyilvánításából kiolvashatjuk. A kancellár úr, Európa rossz szelleme, miután látta, hogy nem eszik olyan forrón a berlini kasát, s az „ellenintézkedések** késlekednek a szövetségesek részéről, maga is kénytelen volt leszállni a háborús fenyegetődzés nyergéből. Ha választási propagandából is, de rákényszeredett a nyugatnémet közvélemény előtt, hogy tárgyalásokat javasoljon! Nincs rá okunk, hogy bízzunk szavai őszinteségében, de jellemző a helyzetre és az emberiség közhangulatára, hogy a farkasnak frizurát kell változtatni. Az ilyen aprócska kuriózum jelentéktelen ugyan, mégis fontos nekünk tanulsága miatt. ®Még egy dolgot kell na[y^ gyon számontartani a német kérdéssel és a jelenlegi külpolitikai helyzettel kapcsolatban, nevezetesen azt, hogy nem egészen egy gyékényen árulnak a nyugati szövetségesek ebben a dologban. Ezen a dinnyehéjon már elcsúszott Adenauer a berlini „ellenrendszabályok® beígérésekor. Az angolok és franciák saját nemzetük testén éreztek Hitler ostorcsapásait, s akkor is azok dirigáltak a birodalmi hadseregnek, akik ma a Bundeswehrnek. Az angol és francia katona vajon vásárra vinné a bőrét a bonni kormány presztízséért? Ürügyre és okra nemigen lesz tehát szüksége az imperializmusnak. A kockázat túl nagy lenne, s a haszon semmi. Egy dolgot tehetnek: esetleg nem vesznek részt a német békeszerződés megkötésében, hogy így konzerválják Nyugat-Németország jelenlegi fegyverkezési állapotát. De ezzel meg végképp leleplezik önmagukat a világ közvéleménye előtt. Egyéb nem történhet józan számítás szerint, s a szocialista tábor mégis pontot tesz a második világháború végére. Simon István