Délmagyarország, 1961. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-16 / 219. szám

5 Szombat. IMI. szeptember 18, Tíz év után a városban Otthonában keresték fel pénteken özvegy Tóth And­vásné Füredi utca 4. szám alátti lakost a Fonalfeldol­gozó Vállalat kiszesei. Az üzem fiataljai három éve minden születésnapkor fel­keresik Tóth nénit: így tör­tént ez most is a 95-ik szü­letésnapon. Virággal, süte­ménnyel kedveskedtek neki. Özvegy Tóth A ndrásné mar lá éve nem mozdult ki otthonából. De mint újság­olvasó Is igen kíváncsi a megváltozott Szegedre. Ezt közölte fiatal barátaival, A Fonalfeldolgozó Vállalat ki­szesei ezért most kedves meglepetést szereztek Tóth vén i számára. Ifj. Csorba •lenö erre az alkalomra el­kérte családjától a személy­gépkocsit, s körsétára vitték ösv. Tóth Andrásnét. A 95 évei asszony meghatóan há­lás volt ezért a figyelmes­ségért, s nem akart hinni a szemének, amikor az új vá­rosrészeket szemlélte. Felavatták a Balaton medrében épített vasúti pályát Balatonkenese éa Fűzfő terület hiányában — ezáz­kőzött, a Balaton medrében százharminc méterre a Ba­épített vasúti pálvát pénte- latonba helyezték át. A pá­ken ünnepélyesen felavat- lyaépítők, bár az elemi erők ták. A vasúti pálya régi he- sokszor hátráltatták a mim­lyén a földcsuszamlások mi- kát, a csaknem hatvanmillió att többször került veszély- forintos építkezést hatmillió be a forgalom, ezért most a forintos megtakarítással, há­három kilométeres vasúti rom és fél hónappal a ha­pályaszakaszt — szárazföldi taridő előtt fejezték be. Százforintos mozgalom a malomiparban A malomipari vállalatok dolgozói ellenterveket készí­tettek az üzemi tervekkel szemben. amelyekben az iparág előtt álló legfonto­sabb feladatok teljesítését, illetve túlteljesítését tűzték célul. A malmokban új kezde­ményezés született.: megkez­dődött az úgynevezett száz­forintos mozgalom, amelynek az a lényege, hogy minden LŐKŐS ZOLTÁN: fpávimi pillánatők dolgozó a maga munkaterü­letén minden hónapban 100 forinttal csökkenti az ön­költséget. A mozgalom már­is nagy vissz.hangra talált. A malomipar dolgozói [ légeredményben arra vállal­koztak. hogy az idén 4.6 százalékkal javítják a ter melékenységet és terven fe lü! 19 millió forintot takarí tanak meg önköltségcsök kenttesel. dezés Román Sykala érde­me. A vidámpark című zenés vígjáték előadá­sával más oldaláról mutat­kozott be az együttes. Olyan Szeged lengyel testvérvárosának színháza Magyarországon A Lódzi Tcatr Powszechny nagy sikere Pécsett Nemrégiben a Pécsi Nem- nács vezetője és Waclaw te nélkül is tökéletes mimi­zeti Színház művészei a lód- Urbanski, a lódzi Glos Ro- kával ragadta meg a nézőt, zi színház meghíváséra több botniczy napilap munkatár- Az összeforrott, kitűnő ren­napot töltöttek Lengyelor- sa is. szagban és szeptemberben A következő napon a len­Szeged testvérvárosának gyei színészek ismerkedtek színháza, a Lódzi Teatr a várossal, utána megkezd­Powszechny együttese vi- ték a pécsi színházban szontlátogatásra érkezett Magyarországra. Budapestről Anouilth: Pacsirta „„_.. „ „_ két. nagv autóbusszal és sok (Szent johanna változatai művet játszott'amely a ma­szemelyautovat indultak darabiónak a próbáit. gyar közönségnek a nyelvi Pécs felé a lengyel művé- Voltaire szabad szellemű nehézségek ellenére kelle­szek- képromboló kedvű. Schiller mes szórakozást nyújtott. A ot •• iy _,,„.; c.i.lí, romantikus. Anatole Francé Marionawicz színpadra tett N0mzetI ,llnn« racionális, Shaw irónikus szövegét Gaczek és Pawlow­elöl három nagy autóbusz, társadalombíráló műve után ski zenéjét Román Sykala sok autó indult - tele a Anouilth lírikus gyöngéd- művéMseti jgazgató kitűnő színház művészeivel, muara- sésgel rajzolta meg Johanna „ ki dolgozóival es a színház színpadi alakját. .Teán Anou- rendezésében elvezhettuk. zenekarával, fúvósegyüttes- ilth nemigen múlt 50 éves Kulikowa asszony Iskóko­seh fáklyák sokasagaval és és ma is a modern francia esija « vidámpark területim virágcsokrokkal — a város színpad egyik legtehetsége- táborozik. Kulikowa egvlk szélére a Lódzi Teatr Pow- sebb művészei közé tartó- .. . . . , sleehnv egvüttes fogadására, zik. A Pacsirtában, amelyet "nyanak, Manskanak név­l^ndrai Ferenc Jászai-díjas Párizsban 1953-ban mutat- napjára a kocsiban megje­főrendező sorba állította a tak be először. közismert lennek a 20-as évek külváro­türelmet.len embersereget, történeti témát dolgozott fel saina,k lumpenproletárjai amely énekelve rendezgette eredeti szellemmel. emberek, rajongó virágcsokrait. Aztán végre, a cselekmeny -semleges® , , hosszas várakozás után 10 színpadon játszódik. A keret Sérelmesek, csábos szepse­őra előtt néhány perccel Johanna kihallgatása az ink- «pk, kis csibészek, furfangos fáklyát gyújtottak, mert kö- viznció előtt és közben film- vagányok..: A bonyolult kö­zelgő gépkocsikat láttak, szerűéin, egymást váltó, egy- média a végén jól rendező­Közben Paulusz F.lemér ve- másba montírozott képek- . • , zertyletével a fúvószenekar b„ megelevenedő a múlt vtgjatékba be­razendített a nagyim kedves , "„Jüfu„™"T lktatott magyar nyplvú ked­ves párbeszédek vidám kedv­(A szerző felvétele) A Szajna-parton. A híres bmujniniste, az antiquáriusok sorának egy részlete. VIII. BÜCSŰZAS A SZAJNA-PARTON lengyel dalra: -Szto lát...-, Johanna látomása, beszélge­amelyet a nyáron a pécsiek tése apjával es anyjaval, ta- ^ der(tettek a köZönséget. A még Lódzban tanultak. Ami- lólkozás Beaudricourt-ral, . ,, , „ __. .. „ UÁ, to„i„i , kellemes dallamu zene, a ki­kor a lengyel szfnhaz tagjai majd látogatása a kirá vnál. . . - ,.„ .. .. . elhagyták a gépkocsikat, a . . . - , . fejező slágerek, a jo diszle­két csoport - mintegy 200 A címszerepet, Johannát, a <ek jelmezek valamint a ember - egymás felé szaladt pacsirtát, Alicja Knast ját-sz- kltűnö színészek jateka szó_. s viharosan üdvözölték egy- sza. Játéka szenvedélyes, rakratató elmPnn nviljtott. 1 • « 'nháv .tfvotteré erÖtelÍeS- átéK alakítaS' A Mindkét előadás után vi­A lodzi színház együttesé- sok alakítás közül ki kell . , , . . . , vei Pécsre érkezett. Stanis- eme]ni Waclaw Schihor haros tapssal es sok kosár law Piotrowski szinhazigaz- viraggal köszönte meg a pe­gatón te Román Sykala fő- (Cauchon), Ryszard Soboleuv ^ k6zftnség a ^ Xeatr rendezőn kívül Jan Zbipniew ski (inkvizítor) te Alexsan- PoWMechnv kitúnő művészi Pastuszko, a lengyel kultu- der Fogiel (Beaudricourt) j8téka, amelv mé köíe!ebb rális ügyek minisztériuma- játékát. - . . u u ^ = — ízi. hozta egymáshoz a baratsag­nak igazgatója, Stefan Klaj­man. a lódzi városi pártbl­Az elismerés az znttság titkára. Regina F.l- együttes kollektív játékának kanova, a lódzi városi ta- szól. amely a nyelv ismere­eRes2 ban élő két népet. Jan Soholewski Kecskeméti háromszobás, összkomfortos villát cserélünk szegedi háromszoba, Összkomfortos I. eme­leti lakásért -Azonnali beköltözés lehetséges® Jeligére Károlyi u. hirdetőbe. 46 906 Szegedi Ipari nagyvalla­lathoz főkönyvelőt keresünk. Előfeltétel leg­alább mérlegképes oklevél, 10 éves ipari, vezető be­osztásban eltöltött munka­idő. Ajánlatokat részletes életrajzzal. „Komplikált terület" jeligére kérünk a Károlyi u. hirdetőbe. 4s92í SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ 1061—62 színiévadot 1961 SZEPTEMBER 22-ÉN, PÉNTEK ESTE 7 ÓRAKOR SHAKESPEARE: Romeo és Júlia előadásával nyitja meg. Jegyek előre válthatók: a színház szervező irodájában. Ká­rász u. 15. (Tel.: 33-65) de. 9—13. du. 15— 17-ig. 1961—62-ES SZINIÉVADRA KEDVEZMÉNYES BÉRLET MEGVÁLTHATÓ. Minden bérlethez 5 darab Kamnrasztnhaz 15° „ kedvezményes szelvényt adunk. Néhány pillanat volt csu­pán, amelyet kaphattam ez­úttal Tőled, „szép ámulások szent városa, Párizs«... S maris búcsúzunk egymástól. A búcsú pillanatai idevon­zottak ismét a Te lassú, ál­mos. olajzöld, csendes fo­lyód, a Szajna partjára. Né­zem a vizét, melyről az első tekintetre az idegen még azt sem tudja hamarjában meg­mondani, vajon merre fo­lyik, olyan tószerií csendes­léggel simul a medréhez. Nézem és emlékezem ... Fény városa — igy nevez­nek, Párizs. S eszembe jut egy mondás, már nem tu­dom kitől való, hogy a vi­lágító gyertya tövében a legsötétebb az árnyék. Ezért van talán, hogy itt, az egy­kor az egész világot lelkesí­tő, beragyogó forradalmak, a haladó kultúra, a tudo­mány és a művészetek nagy­szerű városában ma annyi az árnyék, s úgy nőnek az ár­nyak. Fényből cs árnyból szőtt csodálatos város... Csodáltam azokat a fé­nyeidet is, melyek csak a szemet kápráztatják. Nagy­szerű látvány volt az esti Champs F.lysees neonjainak fényözönével, nyolcas sor­ban szüntelen száguldó au­tóival, az elegáns, ötletes, sőt művészi kirakatokkal. Végigsétálva rajta áhítattal álltam meg a Diadalívvel, az Arc de Triumphe 50 mé­ter magas kolosszusánál, melynek csillagalakú tercre — igy is hívják: Place de l'Etoile — szerető testvér­ként fut össze a lüktető nagyváros 12 sugárút ja. Va­lósággal megelevenedtek sze­mem előtt a diadalív pom­pás. hatalmas domborművei, szobrászati remekei, s szinte fülembe zúgott a Marseillaise dallama Rude zseniális szo­borcsoportjáról, az 1792, év bevonulási énekéről. Meg­csillant a nagy fényességben egy kis aprócska fény is: az örök láng az Ismeretlen Ka­tona. síremlékén a diadalív alatt. Még az első világhá­horú emléke ez, de a máso­diké is, melynek végén oly boldogan meneteltek át az íu alatt a francia katonák 1944. augusztus 26-án, Pá­rizs felszabadulását ünnepel­ve. S ti, párizsiak, ti fran­ciák oly könnyen felejtené­tek ezt a napot? A NATO öltözékében újrafegyverzett fasiszta német tábornokok vezényelnek ismét csapato­kat francia földön. Az isme­retlen katona csendcsen nyugszik a diadalív alatt, de az élő franciák nem hagy­hatják, hogy újabbak feküd­jenek mellé. Nézem a Szajna vizét és emlékezem ... Mit is idézzek még a sok­sok pillanatból? Találkoztam magyarokkal is. Mert Párizs mindig von­zotta népünk fiait, kit igy, kit úgy. Néha tüzének fé­nyével, máskor a toími csit­logással. Sajnos, Párizsban még ma »s elég keveset tud­nak rólunk, s látatható, ki­nek a hibájából. Alig talal­tuk meg a Magyar Intézetet a Pierre Curie utcában, amelynek JS-as házán egy névjegynyi réztábla jelzi, hogy az emeletre kell felmennünk. Egy debreceni magyarra bukkantunk ott, Nagy Géza adjunktusra, az egyetem magyar intézetéből, aki ösz­töndíjasként tölt néhány he­tet Párizsban. Főként az új francia irodalom kérdései foglalkoztatják, amelyek va­lóban érdekes, formálódó ké­pet nyújtanak e nagy iro­dalmi múltú nemzet kultú­rájából. S egy munkáslakta negyedben, a Freder ic Sehneider utcában nemrsak hazánkfiára, hanem szegedi­re is leltem. Itt él Csáky Jó­zsef szobrászművész, aki már 1908 óta dolgozik odakinn. Elismert művész. Tavaly itt­jártakor vette át -Táncosnő® szobrát a szegedi tanács, s állította fel a Honved téren. Az idős mester szeretettel, melegen góndol szülővárosá­ra. Magyar emberrel talál­koztunk Párizs másfélszáz éves múltra tekintő hírneves nagy revűszinházában, a Fo­lies Bcrgerben is. melynek Gyarmati nevű igazgató-fő­rendezője harminc éve a kezdődő fasizmus elől ván­dorolt ki. Szerencséje mel­lett tehetségével, művészeté­vel vitte sokra. Szívesen lá­tott vendégei voltunk a szín­házban, mikor megtudta, mi járatban vagyunk két egri újságíró kollégámmal. De az 56-os disszidens magyarok­tól óvakodik. Sok kellemet­len, rossz fényt vetettek. — mesélte — magatartásukkal a magyarokra. Igen, a disszi­densek!... Akadnak még köztük hetvenkedök, de so­kan töprengenek már a ha­zajövetelen. Épp itt, a Szaj­na partján történt.. Ültünk a padon és beszélgettünk. Mel­lettünk piszkos, rossz ruhás férfi, hordárféle sapkával a fején. S egyszercsak megszó­lít: „Inkább önöknek szólok, uraim, mint Idegennek. Ma­guk magyarok, én is az va­gyok. Még 49-ben jöttem ki ide, bár ne tettem, volna. Éhezem, Adjanak pár fran­kot«. S kiderült, hogy mun­kát alig kaphat, mert előbb a franciákat elégítik ki. Van azok között is bőven munka­nélküli. S ha állásba is jut, mint „étranger<'-nek rend­szeresen jelentkeznie kell a rendőrségen, s könnyen új­ból az utcán találhatja ma­gát. Szakmája egyébként szobafestő. Nálunk a napok­ban jelent meg egy statiszti­ka, amely szerint némely szakmákban hiány mutatko­zik. Szobafestő sincs elég .., De Párizs, miért is adnál kenyeret magyaroknak, mi­kor tömőd kell a tieidnek is' Nem élnek éppen rosszul lakóid, de láttuk fiaidat a metró zárásakor, éjjel fél egykor, kis csomagjaikkal álldogálni a bejáratnál. Var. tak, hogy bezárják az ajtó­kat, s a földalatti állomás padjain tölthessék az éjsza­kát. De láttunk alvókat a falak mentén is az utcán. Láttunk diákokat a Quar­tier Latinben és a Champs ElysSes-n, amint a járdára rajzoltak, hogy müvükért, amelyet elmos az első eső, némi pénzt kolduljanak ösz­sze. Párizs, láttuk az árnyai­dat... Láttuk a hullámzó árakat, a pénz hajszáját az üzletek­ben. Ugyanazt az árucikket kétszer annyiért vagy feléért is megkaphatod, Minden in­gadozik. Például, amikor a viszonylag olcsó Dreyfus áruház bezárt egy napra, a közelében lévő üzletben nyomban felszöktek az árak. S borravalók, mely nélkül mozdulni sem lehet.' Azt már itthon is megszoktuk, hogy borravalót adunk a pincér­nek, a borbélynak — ha aka­runk, Ott valósággal megkö­vetelik még a színházban, moziban is a jegyszedők, amikor helyrevezetnek. láttunk sok furcsaságot, sok árnyat, de mégis szép vagy. Párizsi Szép látvány itt a Szajna­parton is a sok-sok bougui­niste. Sajátos párizsi érde­kesség. hagyomány ez Száz­nál is több antiquárius bódéja al! itt, végtelen hosszan mind a kél parton, mint ahogyan állt száz esztendőkkel ezelőtt. Könyveket, képeket, folyó­iratokat vehetsz. Sajnos as árnyak ide is belopóznak, mert a világirodalom nagy­szerű műveit ponyvaregé­nyek, rémtörténetek, pornog­ráfia tarkítja. Böngészni nem lehet: minden könyvet cellofánba csomagoltak és leragasztottak. Csak a cím­lapot láthatod. S hirtelené­hen úgy érzem magam ezek­kel a könyvekkel, mint egész Párizzsal. Valójában alig is láttam belőle valamit, csak egy futó pillanat volt. még mielőtt igazán felnyithattam, beleolvashattam volna e nagy város életébe. Mégis ismerem vagy leg­alábbis sejtem a lelkét. Mert a külvárosokban járván egy­egy szó. egy-egy felirat fel­tűnt a házfalakon, állomás kerítésén: Negochiez! (Tár­gyaljatok), Paix! (Béke). S mellette sarló és kalapács. Csak mésszel festették vagy krétával rajzolták, de úgy tetszett mégis, ez ragyog a legerősebb fénnyel a Fény Városában. (Vege.) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom