Délmagyarország, 1961. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

Vasárnap, 1961. szeptember 3. 6 NGUYEN CONG HOAN: Ki tudná megmondani, mióta sétáltatja üres kocsiját, kulihintóját az a szegeny ember, aki ott halad el éppen az utcasaroknál? Ügy tetszik, mintha reménykedve utasokra lesne. Máskülönben miért ls bolyongana az év utolsó napjának esté- nem hallani más zajt, mint a dinnyemagok roppanását jén utcáról utcára? Minden ajtó zárva most, nagyon kevés az utas fogai között. Hirtelen kivilágosodik az ég, száz és az olyan ember, kinek kedve támadna hazulról elmenni, száz rakéta röppen fel, jelezvén az év utolsó pillanatának A KULI ES AZ UTCALÁNY tatja útját, ugyanolyan sietős tempóban — Fogalmam sincs. Kérdezze meg a kulijától. Sietek: a feleségem beteg, orvosért rohanok! Két kétségbeesett sóhaj követi egymást, rövid időközszó. A hintóhúzi megint. Menne hát inkább egyenesen haza, családja körébe! Nem az lenne a legjobb? Felesége, gyermeke már régen fülelik léptei neszét. Nemsokára vége lesz az évnek és itt van a Tét nagy ünnepe. m

GEN AM, DE MIT CSINÁLJON az, aki nem régen kelt fel súlyos betegségéből, amely félreelérkezését. — Hány óra van, asszonyom? — kérdezi a hintóhúzó. — Megőrültek, hogy ilyen hamar köszöntik az újévet! Még csak háromnegyed tizenkettő van. S a kuli álmodozásba kezd: »Tizenöt perc múlva hatvan sous-om lesz. Hatvan meg húsz az nyolcvan. Kikönyör_____ tett pénzecskéjét az utolsó fillérig felemésztet- gök a hölgytől még tíz sous-nyi újévi ajándékot, és kite? Ráadásul elszalasztotta az év utolsó forgalmas napjait, lencven sous-m lesz. Ajándékot kapni pont az újév küamikor legjobban lehetett volna keresni, és most köl- szöbén, ez lesz aztán az igazi szerencse! Egész esztendőcsőnkért pénzen bérelt kullhintóval szaladgál, hogy néhány ben jól fogok keresni! Tízszer, százszor többet keresek tál rizsre valót szerezzen. Mert hogyan is lehetne máskép- majd, mint a múlt esztendőben!* pen megünnepelni a Tét-et? Gondolatában egészen elmerülve, gépiesen a korDe micsoda átkozott napot választtott ki? Kora dél- mányzó kórháza felé irányítja lépteit. S visszaérkezve a után óta lót-fut, és nem keresett többet húsz nyomorult kiindulási helyére, megáll. sous-nál. Pedig még sötétedés elótt is tolongtak az embe- — Valószínűleg éjfél van. Kérem asszonyom, fizesrek az utcákon, selyembe-bársonyba öltözött gazdagok, és sen kl. nem akadt senki, aki figyelemre méltatta volna könyörgésszámba menő invitálását. Egyáltalán van értelme o A nő zavarba jön. — Most mindjárt? Itt hagyna csak úgy? Felfogadom további reménykedésnek? A legdühitőbb az, hogy már itt még egy órára. Hallgasson rám. Erőltesse meg még magát is, ott is vidám rakéták suhannak fel az égre, és nagyokat egy kicsit! pukkanva cslllagsátort boritanak a néma házak fölé. A legszívesebben rászakasztaná a kicicomázott eget az egész világra. S ha a dőzsölök Tét ünnepére gondol, keserű, maró — Későre jár, haza kell mennem! — Istenem... nem titkolok ön előtt semmit el. Én is, én is úgy vagyok, mint maga. Kuncsaftot, egy palit kerenyállal telik meg a szája. Azok a bitangok az ablakon sek. 5 ön volt a tanúja, hogy fütyültek rám a férfiak, szórják ki a pénzt, versengenek egymással, hogy ki tud Arra számítottam, hogy az ipsétől majd előleget kérek, több aranyat elpazarolni, és ö itt áll, kétségbeesetten, a amivel magát kifizethetném, és most csávába kerültem, gondtól elcsúfított arccal, mert azt a néhány sous-t se jobban mondva: kerültünk. Hogyan lehetne ebből kikectvdta megkeresni, amely holnapra kellene, De hirtelen megáll és hátranéz. — Kulihintó! — Parancsoljon! S rohanva-rohan a hölgyhöz, aki kiáltott. — Hová óhajt menni, asszonyom? A járdán álló hölgy lehet vagy harminc éves, barna szaténból készült tunikát visel, fejét fehér sál födi, melynek két vége vállát veri. — ön órára is kibérelhető? — kérdezi a hölgy. — Hány órára, asszonyom? — Egy órára. — Hatvan sous, asszonyom. — Olyan drága? Húsz sous! — Tét ünnepe van ma, asszonyom. S ez időben hinmeregni ? — Hü, a huncut mindenségit a betyár világnak! Maga. gyönyörűség, este kilenc óra óta szaladgáltat, mint a futóbolondot, és most derül ki, hogy egy vasa sincs? — Mit tegyünk, istenem, mit tegyünk? — Gyerünk, viszem a rendőrségre! — Ha nem tud jobb megoldást találni — ám legyen. — Micsoda pimaszság! Volt pofája alkudozni velem, kicsalni tőlem az utolsó húsz sous-mat, hogy rágyújthasson, hogy dinnyemagot rágicsáljon, ez aztán a teteje mindennek! — A Tészta utca sarkán lakom, 1 szám alatt. Megfizetem a tartozásom, ha holnap fölnéz hozzám. Igazán kár ekkora hű-hót csapni. — Legalább száz Tészta utca van még a városban, tót már sehol sem talál: túl keveset ígér. Különben, máris hog találjam én meg magát? 1. Cl C, , _ tVAé- né fii G11 i, tin/iti/) lioconm oe/i/n- u J hazamennék, hogy a Tét-et otthon ünnepelhessem, családom körében. ME LELKESEDÉS NÉLKÜLI magatartás láttán a hölgy hátat fordít. A kuli megijed. E — Mégis, mondja asszonyom, mennyi nem lesz sok? — Húsz sous. Így is túlajánlottam. Hétköznapokon a hintó bére óránként tizenöt sous. JHI^JHIHi „ — ötven sous, asszonyom. Kevesebbért egy lépést sem vagyunk: ön is, én is Az utcán keressük a kenyerünket. — Igazán mondom, tökéletesen le vagyok égve. Kutasson ki, ha nem hisz nekem. — Kutassa ki a halál. Fizessen és kész. — Nézze, itt van a sálam, a tunikám, az órám, vegye el, ami tetszik. — És mire mennék a maga rongyaival? — De kérem, mérsékelje magát, ne dühösködjék! Hallgasson meg! Mind a ketten ugyanabban a szorítóban zel. Mire való volna itt megindul. — Belepusztulok... Ahogy maga kibánt velem! — Ugyan kérem! — Még az a szerencséje, hogy nem találkoztunk a magafajta nőkre vigyázó zsarukkal. — Talán azt hiszi, hogy. megijedtem volna tó/vk? Ugyan! Itt az igazolványom! Üjra egy hosszú rohanás és senki-senki a láthatárán. A nőcske így szól végül: — Idehallgasson, engedjen engem leszállni, őszintén akarok önnel beszélni. Nemsokára náppal lesz. Fölösleges az utcákon most már bolyongani. Az eredmény ugyanaz lesz. Egy fityingem sincs, ez a valóság. A sálam, a ruhám, az órám felajánlottam biztosítékul, de magának nem kell. Fogalmam sincs, hogy másszak ki a bajból Gyerünk! Vigyen egy félreeső helyre és én mindenbe beleegyezem, amit ön óhajt. — De mi az ördögöt tudnék én magával csinálni? I rí ILMOSOLYOD7K, a lány fintorba rándult Uj arccal, megfogja a kuli kezét és megveregeti ! ! a vállát. — ön aztán igazán mafla valaki — szólt a nó. — Azt akartam mondani, hogy egyedül vagyunk, itt a testem, tegyen vele, amit akar. — Közönöm, nem kérek belőle. Az lenne aztán az igazi fizettség, ha felruházna valamilyen betegséggel! — Semmi kockázat! Éppen tegnap voltam orvosi vizsgálaton. — Hagyjon engem békén. Legyen egy kis szíve, szálljon ki, haza akarok menni. De előbb fizessen. — Ha így áll a dolog, menjünk hozzám, és ön azt viszi el zálogba, amit akar. S megint nekiindulnak. A kuli fogai között duruzsolja: — A ringyónak egy vasa sincs és gyaloghintóra száll. A ringyó felvág, tisztességes nőt játszik! A ringyó dinnyemagot eszik és cigarettázik — az én pénzemen. Ennek a személnek nincsen szégyenérzete! Am a gyalázó szavak süket fülekre találnak. Az utcalány néma marad, mint a szobor, jó érzékkel hagyja elfüstölögni a jogos haragot. Egy hotel elótt haladnak el éppen, s a leány megszólal: — Álljon meg egy pillanatra. Megpróbálom itt elcsípni egy ismerősömet. Petárdák száraz pukkanása riasztja föl. Az árgyélusát! Hol az a dög? ÉLVE KOPOGTAT a hotel ajtaján. Egy portás nyit ajtót, nem valami barátságos arccal. . — Bocsánat uram, egy kis felvilágosítást, az teszek. — Ha toy van, akkor sajnálom. S a hölgy megint hátat fordít, elindul most már Ezt az éjszakát alaposan kifogtuk, nem tehetünk semmit. Mért nem mondta meg nékem mindjárt az igazságot? A bútorozott szobák utcájába vittem volna. De nem! végleg, úgy tetszik. A férfi kocsijának támaszkodva, ke- Onaccsága meg akarta őrizni a látszatot! resztbe tett lábakkal figyeli a távozót, s felméri, mit ér. __ Nem tudhattam, hogy így alakul a helyzet. Vegye Ügy latja, hogy a hölgy a lepasszollak rendjébe tartozik, elö a jobbik eszét! Ha itt tiagV: egy vasat Se fogok fizetni, aki többet csakugyan nem tudna fizetni. Fogja magát és Ez önnek igy biZt0s kár. De ha lenne olyan szíves engem a nő után iramodik. tovább vinni, akkor még szerencsénk is lehetne. Bárcsak — Nem bánom, szálljon be, asszonyom, húsz sous... akadna valaki utamba, lenne pénzem, ajaj, és ön igazán Huszonöt sous, asszonyom! nem bánná meg. Ez utóbbi szavakra a hölgy, aki mar lábat feltette ~ kocsi lépcsőjére, hirtelen visszalép. t— Nem! Húsz sous, vagy nem kötünk üzletet! «— Jól van. Jól van! Szálljon be, asszonyom! A hölgy felemeli kezét és megnézi óráját: — Kilenc óra öt perc, igaz? De mondjuk, kilenc óra. kin^zése Es a hintóhúzó viszi a nőt hotelról hotelre, hogy munkát találjon számára, mivel azonban nagyon késő van, sőt. most már korán, mert a kakasok is kukorékolnak, nem akad vállalkozó. Ahogy a Kender utcába érnek, egy férfivel találkoznak, aki siet ugyan, de amolyan lumpalak Kezdetiben a kuli azt hiszi, hogy utasának csakugyan valamilyen elintézni való dolga van valahol, és kocogni kezd a kocsival. De csakhamar észreveszi, midőn a nő csak úgy vaktába irányítja egyik utcából a másikba, hogy' amolyan »éjszakai lepke* egyikével akadt dolga, aki mostt kocsin viteti magát a kenyere után. { Százszor is a nyelv hegyén volt, hogy megkérdezze, tőle, mert egy kitűnő kuncsaftot tudna néki ajánlani, dej mindig magába harapta a szót arra a gondoltra: hátha té-, vedett, s akkor a nő a sárga földig lepocskolja s ráadásul* majd még nem is fizet. , — Akar még egy óra hosszáig kocsikáztatni? — teszi* fel a kérdést hirtelen a hölgy. , — Igen. ugyanennyi viteldíjért. * — Rendben van!... Ah! Van aprópénze? Adjon köl-* csőn néhány sous-t, majd bankóban mindjárt megkapja,, igy kényelmesebb. J Tf KULI ÖVE ZSEBÉBEN egy darabig keresgél,* aztán előveszi utolsó húsz sovs-ját és átadja aj I hölgynek, ki leszáll a kocsiról s belép egy tra-* fikba. cigarettát, gyufát vásárol magának és száritottj dinnyemagot. van. A nőcske megkockáztat hozzáintézni egy kérdést, hogy meg tudná-e mondani, merre van ez meg ez. Micsoda balszerencse! A férfi megrázza a fejét s folya nő, fehér kendővel, aki az imént lépett be, itt lakik? — Minden szobánk üres. — Dehát akkor hová lett? — Tüstént távozott, már van egy jó perce! — Távozott? Melyik ajtón? A portás hüvelykujjával hátrabök egy szúk, hátsó kijáratra. A kuli megdermed, mintha villámcsapás érte volna. — Na, menjen a csudába, becsukom az ajtót. Aztán semmiféle disznóság, értette? — Qe uram, de uram! A portás vállon ragadja a kulit és kilöki. Az ajtó kemény csattanással becsukódik. A kuli fogait csikorgatva, kétségbeesett dühvel szívében tér vissza kocsijához, felkapja a kocsi ülőkéjét és belevágja a kocsiba. Aztán zsebéből gyufát vesz elő, meggyújtja, hogy megátkozza átkozott végzetét. Aztán lábával felemeli a kocsi nyelét, kézbeveszi és apró léptekkel elindul. A petárdák vidáman ropognak, a tavasz érkezését köszöntik. Fordította: madAcsy lAszlö MÓRICZ ZSIGMOND; Tő&l a&lt, k&L nem aalt, eqij kisdiák cAradon f áét... Móricz Zsigmondnak ezt a köteteiben nem szereplő, elfelejtett írását a Jeles aradi irodalomtörténeti kutató, Ficzay Dénes találta mer az Aradi Közlöny 1933. évi 2S9. számában. Sem Kozocsa Sándor Móriczbibllográfiája. sem a szakkutatás nem ismeri. A gyermekkori emlékét fölidézó írás igen Jelentós, mert a Légy Jó mindhalálig forrására vet fényt. a i • J- 'L. ha a tükör meg Az a kisdiák, nem hazudtolná, A kuli megint futni kezd, aztán lelassít. Végül is meg-* én lettem volna. . ' -» r . m iei+ ír- G w/vn tltonil kockáztat egy kérdést: — Kit keres, asszonyom? — Egy ismerősömet. — Hol lakik? — Nem tartozik magára! nem A tükör azonban, J mint koronatanú, ellentmond. A tü* körrel nekem világéletemben sok harJ com volt. Ha kicsi fiú koromban bele * találtam pillantani az édesanyám _ ' nyitva hagyott fiókos tükrébe, akkor A kocogás 'folytatódik "egyhangúan. A hölgy ismerőse,;6 úgy megijedt ezen * óságomon, iiAiceWiTnt ' mintha mindjárt az ordog markában kérni, hogv kocsimatJ ? g^hivaíko^á"n^k"ebbe szabaddá tenni szíveskedjék, mert az utolsó vonat utasai* tar'°'ia™m^f ® SZ^k Most között biztosan akad egy. ki igénybe venné szolgálatomat.í ^ — Vállalna még egy órai kocsikáztatást? t a ]eányaim szobájában álló nagy tü— De asszonyom, a vonat érkezésekor, vagy a mozi-J kör, s véletlenül belebámulok: a leáelóadás befejezésekor egy-egy rövidke úttal megkeresem, nyok lesnek meg, s kacagnak feleta húsz sous-mat. J tébb az apjuk hiúságán. — Semmi sem olyan biztosi Kevés a méz és sok a* De hiába is keresem ebbra a 1rtilölégy. higgyen nekem, végül is üres kézzel térne. haza* ^Tf'S&S 1898-ban Aradra indult a kerületi SS aSTiTK-TTi sgsHssrSLAf££ Erőltesse meg magát egy kissé, sétáltasson engem még egy, 1H«8-Dan Araara mauu u = órácskát. Megkeresi a maga pénzét, kényelmesen, szinte* tornavizsgára. a kisújszállási gimnáagyonrohanni magát? , emJ-éket Talán a szem egyetlen, | T-t I SZAVAK JÖL ESNEK a kuli fülének, és megintj amiben vélek valami ismeretséget az tL újrakezdi a céltalan bolyongást. Am a járó-, emlékezettel. I I kelők mind ritkábbak lesznek és az ajtók vég-, Mondjuk tehát: Nyilas Misi. leg becsukódnak. A Szobrászok utcája, a Pipák utcája a* Nyilas Misi már nagy fiú ebben a Kosarak utcája. Sivár nyugalom mindenütt. S a csöndben, kisdiákkorban, hatodik gimnázista. S A szerző 1903-ban született A vietnami realista irodalomj Mar túl volt mindenen, s előtte volt egyik legkiválóbb képviselője, ms-ban a végnélküli ú t, mindennek. Már Kemény Zsigmond című regényét a gyarmatosítók Indexre tették. A 'or"»S»l""JJ Gyulai Pálját olvasta, s Jókait félreclóttt Idők elnyomatásban éló emberei eletének hu és művészi* «" •> .. ... tnnnlmiSnvnlrkal ábrázolója, amint az itt közölt müve is ezt igazolja, - tette. Mar fUozofiai tanuimanyokkai foglalkozott, Büchner: Erő és anyagját együtt ette Schopenhauerrel, mint kenyeret a szalonnával. Nyilas Misi ebben az időben olyan nagy úr volt, amilyen soha se azelőtt, se azután: bátyja a gimnázium igazgatója volt, s így 6 hallotta meg legelőször, hogy az iskola kerületi tornaversenyre megy Aradra. Nyilas Misi éppen összeütközésben volt a lélek és a test küzdelmében; közelharcot vívott benne a gondolat, hogy melyik sereg katonájának esküdjék fel örökre. A tornaverseny ideája azonban nagyot lódított a testkultusz terén, főleg azért, mert kilátásba helyeztetett, hogy egy nagyvárost sikerül meglátogatnia: a híres neves, nevezetes Aradot. Igy Nyilas Misi megemlékezett arról, hogy valami 300 pontja van a tefrnában, húzódásból a nyújtón, emelésből a korláton és sarkalásból. Bizonyos műveleteknél szintén nem marad szégyenben, s tornagyakorlatoknál, bár olyan rémítő kunsztokra, mint a nagy halál, álmában sem gondol. Talán, talán el lehetne érni, hogy bekerüljön a válogatottba. A verseny az iskolai év végén volt, mikor már itt voltak a jó meleg nyári napok. Nyilas Misi megkapta a vadonatúj búzavirágkék tornainget, s vékony kis alakján virított a választott vitézek dressze a többi tizenkét fiú közt, akiket az iskola szűkös anyagi viszonyai mellett kieresztettek. hogy szerezzenek hát dicsőséget a gimnázium fiatal nevének. Még akkor csak néhány éve volt nyolcosztályos az iskola, ráfért egy kis hősi hírnév. * ' sj„aa, • határtalan büszkeNyilas MISI SÉF?ET ÉR7ETT MIKOT. új cipőjében verte az aradi kövezetet az állomástól a reáliskoláig, ahol el voltak szállásolva. Különösen arra volt büszke, hogy volt az iskolának egy ragyogó réztrombitája és egy olyan kürtöse, amilyen kettő sem akadt a nagy tumultusban. Az aradi utcák úgy harsogtak a kisújszállási trombita zöngésétől, hogy Nyilas Misi dagadó szívvel érezte a dicsőséget. Sötét volt, mikorra beértek a szálláshelyre. Óriási tömeg, ezer diák nyüzsgött, mint a hangyatábor. Roppant teremben megkapták a maguk tizenkét ágyát, egy sarokban száz ágy között, s elhelyezték kis felszerelésüket. s akkor mentek vacsorázni. Szédületes látvány. Csupa egykorú fiúk. egészségesek, tiszták, vidámak. Idegenek egymás nyakéba ugrottak, s első pillantásra örök szerelemmel hűséget esküdtek. Különös, különös emlék. Nyilas Misi egy Héder Jani nevű vékony, szelíd aradi diákkal csókolózott össze. Első fiú. akit vad szeretettel magához ölelt, s mindjárt féltékeny is lett rá. hogy ez az egy, akit nyert, el ne váljon tőle, meg ne ismerkedjen mással és kizárólagosan csak az ő barátja legyen és maradjon. * ij'j. | ; ott is maradt, s a Heder /oni két flú azonnal a leghevesebb vitába bacsátkozott Büchnerről. A föld létrejötte kötötte össze őket. Nyilas Misi büszke volt. hogy ő az olvasottabb, s Héder Jani csak magától, s magából vett érvekkel tud replikázni. Neki rendelkezésére állott az egész Büchner összes tudományá-