Délmagyarország, 1961. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-24 / 226. szám

7 Vasárnap. 1961. szept. 17. RÁCZ LAJOS: DCltezer kilotiwler A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN 7. Felmordul, bőg a tenger... ta Ismét úton vagyok. Reg­gel indult a "rapid" Kons­tancába. Száguld a vas pari­pa a kiégett, poros dob­rudzsat síkságon. Balról is, jobbról is végeláthatatlan kukoricafenger. Fctesti után már a Duna-delta követke­zik. Kilométer hosszú hida­kon robogunk keresztül, alattunk a delta ingoványa. A Dunán méltóságteljesen uszályokat vontatva úsznak a hajók. Talán, ami most halad el a vasútihíd alatt magyar árut visz a kikötő­be. Aztán már csak rövid út és befut a vonat Kons­tanca gyönyörű új pályaud­varára. Itt is mindenfelé építkezés. Az állomás előtti teret már szép új emeletes lakóházak határolják. Vilá­gosszínű trollybuszok sikla­nak csendesen az épület elé, s indulnak be a városba és tovább, végig a tengerpar­ton Mamidba. Kanyarodik a taxi és egyszeresak előt­tem a tenger. Előbb úgy véltem, magaslatra érkez­tünk és az eget látom, míg- nem nem ezen az "égen" fehér hajót pillantok meg: a ki­kötő előtt horgonyoz, ki tudja milyen távolról érke­zett és a révkalauzt várja. Eppenúgy észrevétlen jött elém a tenger, mint amikor valamikor először pillantot­tam meg Lepsényt elhagy­va a vonatból a Balatont. Konstavcán persze az el­ső út a kikötőbe vezet. Ép­pen ott horgonyoz a Ordzso­nikidze nevű hatalmas szov­jet turista tengerjáró, amott p9V görög, távolabb francia, s számos román hajó vetett horgonyt, Csikorognak a daruk és valamelyik most érkezett tengerjáróról lágy dallamot és gitárhangot hoz a szél. Fájdalmas férfibánat száll a dalban a smaragd­színű víz felé. Kitudja el­viszi-e a tenger a vágyako­zást a távolmaradt kedves­hez? A világítótorony mesz­sze benyúlik a tengerbe, egészen idáig besétálhatok. A part kiszögellésén a dél­utáni napsütésben ragyog a Kaszinó fehér palotája. A sirályok vijjogva kérnek en­nivalót, egészen megközelí­tenek, majd lecsapnak a vízbe egy-egy apró halacs­káért. A Kaszinó melletti akvárium villódzó fényei aztán bepillantást engedtek a vizalatti élet rendkívüli változatosságába is. Az egyik téren fejét le­hajtó tógás férfialak: az an­tik Rómából ide száműzött költő: Ovidius szobra. Felmordul, bőg a tenger, rákezd a vad nyitányra akár a réti farkas, acsar­kodóan vonít... — írja ver­sében Ovidiusró I Cicerone Theodorescu, a román nép ismert költője, majd így folytatja: Tenyerén egy sirály ül; [időtlen idők óta merengő tengerparton így [látod állni öt gerpartra? Es aki igazán szépet akar látni sétáljon egyszer majd este végig, ha módja adódik Konstancától Bukó nap bíborában izzik Mamaiáig a tengerparton. [vállán a tóga. Üvegváros, színes kaleidesz­s a tenger, antik kórus, kóp, mihez hasonlítsam? A [dicséri a dicsőt, tervező mérnöki elképzelés Tényleg az embert sokfaj- gazdag fantáziájával művé­érzés keríti hatalmában szien megkomponált, har­ahogyan áll a nagy víz mel­lett: a régi város, ahol most tárták fel az egykori keres­kedelmi negyed egy száz méter hosszú csarnokának csaknem teljesen ép moza­ik padlózatát; Ovidiusra gondolva az antik Rómára emlékezik; a tenger kerít hatalmába, amelynek hiába kutatod szemeiddel végét; a hullámok vad csobbanása, ahogyan kitudja hány száz­ezer év óta hordják és bont­ják a szárazföldet. És a ten­ger színe: másként látod holdvilágtalan éjjelen és megint másnak, ha a Hold aranyhidat ver sugarával a végtelen víztükör felett. Más hajnaltájt, amikor csak­mozdulatlanná válik • • monikus esztétikai gyönyö­rűség ez a látvány. És csu­pa egészség: jó ízű kissé pá­rás, kissé sós levegő és eny­he hűvös jön a viz felől a legtikkasztóbb napokra is. Az ember nem szívesen fekszik le. Sajnál minden percet elszalasztani. A ven­déglőben vérpezsdítő ma­gyarcigányzenét muzsikál­nak, még az itt üdülő ame­rikai nagykövet is megpró­bálkozik a csárdással, per­sze ez nem olyan, mint ami­kor a mi népi együtteseink legényei virtuskodnak, de a jófajta román bor végigbi­zsereg az emberen akkor is, f„ * , s , A híres konstancai kaszinó partmentén a víz, délelőtt világoszöld smaragdként ra­gyog, kora délután viszont már piszkos szürke. De ha beleállsz a finom fövenyü vízbe, áttetszően tiszta, ked­ved lenne megkóstolni, de ha úszás közben mégis a szádbacsap a hullám, akkor érzed tényleg milyen sós a tenger... Es a homok. Eforiában és Vasile Roiiában régebben kiépült a tengerpart, mint Mamaián. Az előbbi két für­dőhelyen több a virág és a ha nagykövet, vagy csak, ha egyszerű magyar újságíró, és a zene nem hagyja a lá­bait pihenni. Meghitt csendes beszélge­tés a tengerrenyíló balko­non. Könnyed társalgás, mert az ember szeme a sö­tétbe rejtőzött tengert ku­tatja, talán feltűnik a távol­ban egy érkező hajó lámpá­sa, mintegy üzenetet küldve előre az érkezésről. A ten­ger azonban sötét, sejtelmes cs titokzatos, csak a hullá­mok csobbannak a parton, fa, mint az utóbbin, de (ezt fehér habot hagyva nyo­Ovidius szobra a turistáknak mondom!) ha fürödni szeretnek, Mamaiá­ba menjenek. A lisztszerű finom tengerihomokban olyan jól esik a lustaság. Mélyen besétálhat az ember a tengerbe, s olyan hosszú sétát tehet a parton, lubic­kolva a sekély vízben, hogy mire visszatér oda, ahonnan kiindult, rákvörösre, vagy csokoládébarnára festi a tengeri ragyogás. Persze, mindenütt színes nemzetközi társaság: len­gyelek, csehek, magyarok, északiak: norvégek, svédek, akik csak itt élvezhetnek igazi napsütést, de sokan a nyugati tőkés országokból is. Hallatlan fellendült a ro­mán tengerpart idegenfor­galma. A népi állam sokat is áldoz szállodákra. Ma­maián most fejeződött be egy modern csupaüveg szál­lodasor-kombinát, a Flóra, a Viktória és a többi épí­tése, de újabbak vannak da­rabban, még az idén ezek is beköltözhetök. Egy-egy időszakban harmincezer em­ber ücVülhet a román ten­gerparton és aztán ki tartja nyilván azt a sok ezer für­dözőt, aki sátrakban lakik, vagy különvonatokkal csak egy napra ruccan le a ten­mukban. A vén tengerészek állítólag értik a hullámok nyelvét, állítólag megértik belőlük más földrészek üze­netét. Én csak egyhangú csobbanásokat hallok, de en­gem is hatalmába kerít a természet... VÉGE LEVÉL TYITOV ŰRHAJÓS SZÜLEINEK... Újabb előrehaladás az izsevszki és a szegedi munkások kapcsolatában Mór irtunk arról a meg­hitt, baráti kapcsolatról, ami a véletlen, meg az eszpe­rantó nyelv segítségével szö­vődött az Udmurt Autonóm Köztársaság fővárosának egyik üzeme, az Izsevszki Állami Nyomda dolgozói és dió riportere, a Szegedi Ecsetgyár dolgo- Dettre Béláné —udmurt barátság brigád üdvözletét és ajándékait a szegedieknek. Egy szovjet turistacsoporttal érkezett a a fővárosba Uvarov, az Izsevszki Pravda munkatár­sa és Kataev, az Izsevszki Rá­Budapesten fogadta a zói között. Mert véletlen Szegedi Ecsetgyár neveben a volt az valóban, hogy Dettre kedves vendégeket, akik a Béláné, ennek a baráti kap- Kozmosz-emlékmű kicsinyi­csolatnak a kezdeményezője tett mását es egy díszes cra­és egyik mozgatója, az Ecset- lékalbumot hoztak maguk­gyár adminisztratív dolgo- kai: az izsevszki nyomda zója éppen az izsevszki magyar—udmurt baratsag nyomdában működő Jakov kommunista brigadja tagjai­Fleisz-sze! került levelező nak: Leonid Tyertyinnok, Szeged új szobra barátságba az eszperantó nyelv útján. A körülményeknek e sze­rencsés találkozása és a ked­vező alkalomra lelő embe­rek tiszta lelkesedése, örö­me teremtette meg a két rokonnép fiainak ezt a szép és példamutató kapcsolatát. Hogy aztán ez a kapcsolat tovább szövődjék, s szoros barátsággá erősödjön. Őszinte barátság S a Szegedi Ecsetgyárban így jött létre a udmurt— magyar barátság szocialista brigádja és így alakult meg az izsevszki nyomdában is a magyar—udmurt baratság kommunista brigádja. S' a két brigád most versenyez egymással minél jobb ered­mények eléréséért. A két brigád tagjai levelekben szá­molnak be egymásnak éle­tükről, munkájukról, az or- izsevszki levél arról számolt szagról, a városról és min- be, hogy a Moszkvai Rádió denröl, ami az egymás sor­sára szeretettel figyelő ba­rátokat érdekelhet. Pusztai József, a Szegedi Ecsetgyár volt igazgatója pe­dig, aki Dettre Béláné mel­lett a másik istápolója volt e baráti kapcsolatnak, most a Szegedi Vendéglátó Válla­lat igazgatójaként már azon fáradozik, hogy a Vendég­látó Vállalat dolgozói is ke­ressenek kapcsolatot a tá­voli udmurt néppel. Jönnek-mennek a levelek. S minden levél egy-egy újabb szállal fonja szoro­sabbra, erősíti a szegediek és az izsevszkiek barátságát. Irtunk már arról, hogy az ecsetgyáriak magnetofon­szalagra rögzített félórás műsort küldtek Izsevszkbe, amely az ottani rádióban is elhangzott. Most arról kell beszámolnunk, hogy Izsevszk viszonozta ezt a szegcdi ajándékot. A Szegedi Ecset­gyár címére érkezett mag­netofonszalagon udmurt nép­művészek dalai, énekszámai, s az izsveszki rádió kóru­sának egy szép kórusszáma szólal meg, üdvözölve a tá­voli rokon Magyarországot, a szegedi testvéreket Ajándék a szegedieknek De nemcsak a válaszmú­sor érkezett meg azóta, ha­nem júliusban izsevszki ven­dégek is elhozták a magyar Cipőgyári ifjúsági exportbrigádok helytállása A Szegedi Cipőgyárban idén hét ifjúsági exporlbri­gád alakult. A brigádok el­sősorban az exporttervek teljesítését. illetve túlteljesí­tését vállalták. Ezzel együtt a minőség javítására és az importanyagok megtakaritá- érte el. el jó eredményt. A KíSZ­brigád élenjár az anyagtaka­rékosságban. A brigád tag­jai közül a legjobb ered­ményt hónapról hónapra Ncmet.h István, a cipőgyári KISZ-alapszcrvezet titkára sára is ígéretet tettek. A takarékossági mozgalom elsősorban a szabászokat érinti. Az ifjúsági exportbri­gádok közül itt Hunya Zsu­zsa brigádja dolgozik, s ér Az elmúlt fél évben jó munkája eredményeként a csákozóban dolgozó ifjúsági brigád pedig kiérdemelte a szocialista címet. Befejeződtek az országos molnárnapok A pénteken kezdődött 4. Az előadások után megvá­országos molnárnapok ta- laszlották a mezőgazdasági nácskozásainak második és élelmiszeripari tudomá­napján, szombaton a malom- nyos egyesület malomipari ipari szakemberek újabb elő- szakosztályának új vezető­adásokat tartottak az iparág ségét, s ezzel befejeződtek a legfontosabb műszaki és negyedik országos molnár­technológiai kérdéseiről. napok tanácskozásai. is készül adni az Nyomda barátság már egy műsort Izsevszki Állam: magyar—udmurt kommunista bri­Vera Szaviának, Gaina lCo­lukovának és Zója Djemen­tyevának ajándékait és jó­kívánságait. S a levelek jönnek és men­nek azóta is. Izsevszkből megírták, hogy a magyar— udmurt barátság kommunis­ta brigádja féléves tervét 130 százalékra teljesítette. Sze­gedről megírták, hogy az ud­murt—magyar barátság szo­cialista brigádjának tagjai valamennyien túlteljesítet­ték alkotmány ünnepi fel­ajánlásaikat, hogy a brigád négy tagja: Korom József né, a brigádvezető, Madarász Györgyné, Bogvó Istvánné és Kalmár Vincéné az eszpe­rantó, a többi kettő: Kenéz Györgyné és Bíró Mária az orosz nyelvet tanulja. Örömteli hír Tovább szövődnek a ba­rátság szálai. A legutóbbi A carrarai fehér márvány­ból faragott új szobor Sze­geden, az új szemészeti kli­nika mögött levő kertben áll. most még nem a leg­méltóbb környezetben. A Szegedi Orvosegyetem az cvi beruházáshoz kapcsolt 2 ez­relék. képzőművészeti alko­tásokra fordí'ható összegé­ből állíttatta fel a szobrot az Egészségügyi Minisztérium hozzájárulásával. A "Fiatal lányt" ábrázoló aktszobor Antal Károly szobrászmű­vész alkotása. gádjárói, s a Szegedi Ecset­gyárban most izgatottan várják a hírt: mikor hang­zik el ez a műsor, hogy meg­hallgathassák itt, Szegeden is. De nemcsak ez a hír hoz­ta lázba az udmurt—magyar barátság szocialista brigád­jának tagjait, hanem Jattov Fleisz levelének egy másik, szintén örömöt adó közlése is. A levél beszámolt arról, hogy a második űrutas, Ger­mán Tyitov édesapja régi eszperantista, s hogy az izsevszkiek rendszeres kap­csolatban állanak a Tyitov­családdal. S megírta a címei­ket is. Dettre Béláné és a sz.egedi brigád tagjai most írják a levelet a hős űrre­pülő édesapjának... Hozza és viszi a posta re­pülőgépek szárnyán a leve­leket. Végvári Istvánné, a gyár új igazgatója éppolyan izgalommal és lelkesedéssel figyeli ennek a barátságnak a sorsát, mint az előző igaz­gató, Pusztai József. S nem­csak ő, hanem az egész vá­ros, sőt már az ország is — hiszen az Ország-Világ hosszú képes riportban, a Népszabadság tudósításban, a Magyar Rádió pedig ugyancsak egy riporban szá­molt be Izsevszk és Szeged, fejlődő, erősödő kapcsolatá­ról. S ha az udmurt—magyar barátság szegedi brigádjá­nak tagjai olyan jól dolgoz­nak, hogy elnyerik a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság pályázatának első diját, a kéthetes szovjet társas­utazásban való részvételt, akkor talán személyesen is találkozhatnak majd végre izsevszki barátaikkal. Papp Lajos feuziik A Mátyás tér rendezése A szeged-alsóvárosi Má­tyás tér már évek óta ren­dezetlenül áll. A rendbeho­zását eéy időben az gátolta, hogy a belvárost Hattyaste­leppel összekötő aszfaltűt­építés tartott sokáig. Az új, korszerű út azonban már el­készült, s most joggal vár­ják a környékbeliek — s valószínűleg a vidékiek is, akik a török-korabeli mű­emlék-templomot érthető ér­deklődéssel szokták felke­resni —, hogy mi lesz már a térrel? Megkezdődött az iskolaév. A Hámán Kató Általános Iskola növendékei tornaóráikat gyakran itt tartják, de egyébként is sok­sok gyermek játszik a Má­tyás téren naponta. Ezzel szemben kerékpárosok, sőt motorkerékpárosok is vígan száguldoznak a téren. Az il­letékesek legalább tilalmi táblákat helyezzenek ki, a kerületi tanács és a rendőr­őrs pedig gyakrabban ellen­őrizze ezt a területet. Ami pedig a tér rendezé­sét illeti: most gyűjtik a III. kerületben is a tanácstagok a jövő évi városfejlesztési tervhez a javaslatokat. He­lyes volna, hogy körzeti ta­nácstagjukat elgondolásuk­kal időben megkeresnék mindazok, akik szivükön vi­selik a Mátyás tér rendezé­sét. A sok okos javaslatból könnyebben tud majd vá­lasztani a III. kerületi ta­nács. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom