Délmagyarország, 1961. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-03 / 181. szám

Csütörtök. 1961. augusztus 3. tídtt vzóíá ét* íny,. #, Üzemi munkások a Kővirág felejthetetlen előadásáról A francia király: Bilicsi Tivadar Beszélgetés a népszerű művésszel a János vitézről A moszkvai Nagyszínház világhírű bale ttegy ü tteséne k Kővirág előadása — mint ismeretes — igen nagy érdeklődést váltott ki. Nemcsak értelmiségieket láttunk a nézőtéren — nemrégiben még sokan azt hitték, a balett csak az iskolázott értelmiségnek szóló színházi műfaj —, hanem igen nagy számban munkásokat és dolgozó parasztokat is. Különösen örvendetes a szegedi üzemek munkásai között kibontakozott nagyarányú érdeklődés. Az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalat dolgozói például 260 jegyet váltottak a Kövijág előadásaira, a Szegedi Kender dolgozói I90-et, a DAV-nál 170, a MAV-nál több mint 300 jegyet vásároltak. Ha a többi üzemeket is sorra vennénk, így sorolhatnánk tovább a számokat. Rábeszélés nélkül A Délrost újszegedi telepének munkásai 200 jegyet vettek és kedden este mind a kétszázan ott ültek a szabadtéri színpad hatalmas nézőterén. Ott voltak az üzem legjobb dolgozói, kiváló és kitüntetett munkásai, köztük Burger Pál osztályozósegítő, Molnár Istvánné tilos, Méhesi Mihályné adagoló, Gortva Mihály művezető, feleségével együtt, aki szintén az üzem dolgozója. Az előadás közös megtekintésének szervezése az üzemben könnyen és gyorsan ment. Amikor megtudták, hogy a Kővirág előadásaira még kaphatók jegyek, a vezetők rövid tanácskozást tartottak, majd a rostüzemben Polestyuk Sándor főművezető, a lemezüzemben pedig Papp Mihály osztályozó összeírta a jelentkezéseket. Nem volt ehhez szükség hosszadalmas rábeszélésre. A telep dolgozói egy-kettőre elkapkodták a 25 forintos jegyeket. Nem is tartott sokáig az összeírás: az egész munka alig másfél óra alatt lezajlott. Pedig a kétszáz jelentkező munkás közül igen sokan, mintegy nyolcvanan, vidékiek voltak, akiknek előadas után a fél egyes éjszakai vonattal kellett Szöregre, Deszkre, Klárat'alvéra, Ferencszállásra. Kiszomborra. sot. Csanádpalotára hazautazniok, és másnap, természetesen, ismét munkába állniok. Felejthetetlenül szép este De megérte. Vidékieknek szegedieknek egyaránt. Egy életre szóló felejthetetlen élményt nyújtott a Kővirág A Délrost dolgozóinak egy csoportja a Kővirág szabadtéri előadásán előadása a Délrost munkásainak is. Boda Ilona fugoló például ezt mondta az előadás után: — Felejthetetlenül szép este volt. Nekem különösen két jelenet tetszett. Az egyik a befejező rész, amikor Danyilo és Katyerina ismét egymásra talált A másik az a jelenet, amelyben a kis Katyerina a Rézhegyek királynőjének könyörgött. Nagyon szép volt a drágakövek tánca és a cigánytánc. A szereplők közül legjobban Maja Szamohvalova tánca tetszett. A Rézhegyek királynője, Szamohvalova csodálatosan nagy művész... Köszönet a nagy élményért Így vélekedett az előadásról Frányó Irén és Kiss György laboráns, a telep KISZ-titkára is. A többi munkásnak is hasonló volt a véleménye. S nemcsak a Dél- meS- egyöntetően azt rnondrost dolgozóié. Bárkivel is tók: köszönettel tartoznak a moszkvai Nagyszinhaz műbeszelgettünk, bármelyik vészeinek a Kővirág felejtüzem munkásait kérdeztük hetetlenül szép előadásáért. Bilicsi Tivadarról, a kitűnő színművészről bizonyára sokan tudják, hogy annakidején, 1924-ben, az Országos Szinészegyesület iskolájának ! elvégzése után itt, Szegeden : kezdte pályáját. Aztán Pést] re került, majd ismét visszajött Szegedre, Tarnai Ernő társulatához. Olyan később híressé vált tagjai voltpk itt akkor a színháznak, mint — többek között — Páger Antal és Jávor Pál. Bilicsi Tivadar most ismét Szegeden dolgozik. A János vitéz szabadtéri előadásaira készül: ő játssza a népszerű dalműben a francia király szerepét. — Sohasem játszottam még ezt a szerepet — mondja Bilicsi Tivadar a próbák szünetében. — Eddig elkerültük egymást. Sőt: tulajdonképdi szabadtéri színpadon pedig Gázon Gyula. — Nagyon megkönnyíti a munkám, hogy a rendező Békés András felfogása a darabról és az én szerepemről teljesen megegyezik elképzeléseimmel. A rendező a művet mesének tekinti, a meseszerűséget hangsúlyozza, s elhagyja az erőltetett aktualizálást. Éppen most olvasom Hevesi András könyvét, A drámaírás iskoláját. Örömmel állapítottam meg. hogy nagy színházi rendező és esztéta is lényegében hasonlóan látja a János vitézt. — A bemutatóra egyébként lányommal, Máriával együtt. készülünk. Mária most érettségizett, színésznő szeretne lenni, és jövőre jelentkezik majd a Színművészeti Főiskolára. A János vitéz első felvonásában parasztlányt. alakít, a másodikban pedig egy udvarhölgyet. Akármilyen rövid is ez a két szerep, mindenképpen hasznosak lesznek számára az itt szerzett tapasztalatok. — A hatalmas szegedi szabadtéri színpadot és az óriásit nézőteret talán így lehetne legjobban jellemezni: félelmetes. Egyszerűen félelmetes a színész számára ilyen nagyméretű színpadon, ennyi néző előtt szerepelni. Ezek a méretek különleges technikát kívánnak. — A húszas években két esztendőt töltöttem itt Szegeden. Ezer és ezer fiatalkori Mnlék fűz ehhez a városhoz, melynek úgyszólván minden utcáját, minden kövét ismerem. De azért most néha zavarban vagyok. A város anynyit fejlődött, hogy vannak helyek, amikre egyszerűen nem lehet ráismerni. A beszélgetés eddig igen komoly volt, szakszerű. Bilicsi Tivadar komikus is: méghozzá egyik legkitűnőbb komikusunk. Ezért hát befejezésül azt kérdezzük, nem lehetne-e ezt a komoly beszélgetést valami vidám dologgal zárni? — Egy öt-hat • éves budapesti kislányt Szegedre küldtek nyaralni, a nagymamához. A kislány az itt töltött hetek alatt hozzászokott az ö-zéshez. Amikor hazatért, az első napon, mosakodás közben, kicsúszott kezéből a szappan, s hiába kereste, nem találta sehol. Végül a mamájához fordult: — Anyu, nem tudod hol a szappan? — Mögötted, kislányom. Mire a kislány, felháborodva: — De. anyu! Hogy képzeled? Én nem eszek szappant. Kaphatók még jegyek a János vitéz előadására A Szegedi Szabadtéri Já- még vásárolhatók jegyek, tékok igazgatósága ezúton is Ugyancsak kaphatók jegyek közli, hogy a János vitéz — szintén mérsékelt számaugusztus 8-i, keddi és au- ban — Az ember tragédiája gusztus 10-i. csütörtöki elő- augusztus 15-1 és 17-i clőadáadására mérsékelt számban sara. „Ismerlek-e még, Széchenyi téri fák?" U uszonnégy évi távollét után hazajön" ni a szülőhazába, s találkozni rokonokkal, rőgi ismerősökkel, s a szülővárosban a házzal, amely a gyermekkor élményeit rejti: megríkató élmény. Magda Gaellie New York City-ből, az Amerikai Egyesült Államokból tért "haza látogatóba Szegedre, itthoni rokonaihoz. — Nem győzök betelni szülőhazámmal, s a várossal, amely olyan kedves nekem — mondotta. Gyermeki örömmel járom végig sok-sok utcáját, amely régi élményeim, emlékeim őrzi. Kérdezem a házakat, a tereket, a Széchenyi tér öreg platánfáit: ismertek-e még? Hazajöttem látni és csodálni egy megszépült országot és boldog népet, amelyből valamikor kiszakadtam. Jó most itt élni, boldog és büszke lehet, aki ma ezt a hazát a magáénak vallhatja. — Ha visszamegyek Amerikába — folytatta —, minden alkalmat megragadok, hogy a mai Magyarországról szóljak és valljak. Szépségeiről mesélni is élmény, nemhogy látni és érezni mindazt, ami most körülvesz: a szülőföld csodálatos varázsa. pen még a János vitézben sem játszottam. Pontosabban: 1920-ban Miskolcon, mint kórustag szerepeltem. A francia király szerepét akkor Herczeg Vilmos játszotta, aki a szegediek egyik legnépszerűbb színésze volt. A harmincas években pedig a János vitézből készült filmben Bartolo csillagász' szerepét alakítottam. A francia király Csortos Gyula volt. — Nagy elődök után kell tehát a francia király alakját a szegedi szabadtéri színpadon megformálnom. Herczeg Vilmoson és Csortos Gyulán kívül olyan nagy színészek is játszották ezt a szerepet mint — a bemutalón — Németh József, aki akkor nagyon népszerű színész volt, Papir Sándor, és később évtizedekig a nagy Rátkai Márton, a régi szegeIme: a héthúrú viola (Llebmann felv.) Lapunk július 29-i számában rövid cikket közöltünk arról, hogy Perényi Pál zeneiskolai tanár áldozatos tevékenységének eredményeként, a Bánk bán szabadtéri előadásán, a második felvonás úgynevezett lírai jelenetében, Erkel eredeti partitúrájának megfelelően — vidéken először — egy régi és ritkán hallható hangszer, a héthúrú viola, illetve a Viola d'amour szólalt meg. A cikk megjelenése után Nagy Istvánné szegedi olvasónk levelet küldött szerkesztőségünknek, melyben kéri. hogy az érdekes hangszert állítsuk ki valamelyik kirakatba, hogy az érdeklődök közelebbről megismerjek. Tekintve, hogy szerkesztőségünknek semmiféle kirakata nincs, a héthúrú violát nem tudjuk kiállítani. Viszont szíves örömest közöljük a hangszerről készült képet. íme: a héthúrú viola, Perényi Pál kezében. A Bánk bán előadásain Perényi Pál játszott ezen a hangszeren. Kiállítás a moszkvai Nagyszínház életéből Magda Gaellie nem meg.v i issza üres kézzel Amerikába. A Kárász utcai népművészeti boltban matyó babát, kedves emléktárgyakat vásárol amerikai barátainak. A Moszkvai Akadémiai Nagy Színház élete képekben — ezt a címet viseli a Panteonban megrendezett totokiailitás, amelyet naponta sok érdeklődő tekint meg A kiállítás gazdag anyagában szerepelnek a Kővirág impozáns képei is