Délmagyarország, 1961. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-13 / 190. szám

Vasárnap, 1961. augusztus 13. 6 Matteo Bandello: A rászedett apát Egy szegény ember elmés ravaszsággal az úrnőt, és ha a hölgynek pénzt csikar ki az apát úrtól és az apát még több pénzre lenneszükPÁSZTORLÁNY Hozzákezdve a történethez, melyet el akarok nektek beszélni, tudnotok kell, hogy Párizsban, ebben az igencsak népes városban, mely duskálkodik szép és gyönyörteli nőkben, élt egyszer, talán még most is él, egy igen gazdag apót úr, aki is nagy szerelemmel szeretett egy gyönyörűséges hölgyet. A Jó apót úr addig tett-vett és mondogatott, oly kitartóan kérte szíve asszonyát, mígnem az övé lett és boldogan élvezhették kettesben szerelmüket. Az apát úr úgy gondolta, hogy méltó az 6 hölgye minden kedveskedésre, ezért hót, amije csak volt, a szeretett nő lábához rakta. Ugyanígy tett a hölgy ls. Történt pediglen egy nyári napon, hogy az apát úr és hölgye — kedvükre időzvén egy kertben — elérkeztek egy hívogatóan hús, árnyas lugashoz; kettőjükön kívül nem volt teremtett lélek a kertben, s bízvást úgy gondolták, hogy nem látja őket senki; minek okából a kiadós séta után leheveredtek a lugas tövében a selymes, üde pázsitra, s szerelmetesen gyönyörűségüket lelték egymásban, az ördögöt a pokolba űzvén, és incselkedtek, már ahogy ez az effajta dolgoknál történni szokott Am a kerttel szomszédos ház tetején ott ült egy szegény ember, ki ls világosan látta, ml mindent mívelt a két szerelmes, és mivel jól ismerte az apát urat és a hölgyet, tüstént különböző gondolatokat kezdett el fejében forgatni. Jól tudta, hogy a hölgy igencsak gazdag, Párizs egyik legpénzesebb emberének a felesége. A szegény ember igen sok gondolatot meghányt, s vetett de egyiknél sem kötött ki, mindazonáltal tovább fűzte ábrándjait, és gyúrta álomképeit; végül is elhatározta, hogy — ha a legkisebb reménység is megvan rá — minden veszély nélkül némi pénzt fog a maga részére szerezni: kitalál majd valami huncutságot, és egyazon napon, egyazon módon egyszerre fogja kijátszani az apát urat és hölgyét, mégpedig olyanformán, hogy a szerelmeseket a pénz elvesztésén kívül más bántás. vagy sérelem ne érje. Minekutána tehát elhatározta magát, és bízott is a sikerben, meglátogatta egyik barátját, kinek a boltja telve volt mindennemű ócska gönccel: a holmikat azonban kifoldozták, szinte újjá varázsolták, mivel igen fineszesen kimesterkélték belőlük a koszt, a zsírfoltokat és a pecséteket. A szegény ember a termetére igazíttatott egynémely ruhadarabot — mintha csak reá öntötték volna! —, illő mődon rendbeszedte magát: aki látta, azt hihette róla, hogy valamely köztiszteletben álló nemes úr Ispánja. Mondottam már, hogy a szegény ember ismerte az apát urat és hölgyét, és tudta, hogy azok nem ismerik őt. Azt is tudta még, hogy az apát úr legkedvesebb olvasmánya az ördög bibliája, a hölgy pediglen napszámra csak karpereceket, lánrocskákat, vert aranyból készült felékeket, öveket, füzéreket és más női holmikat vásárolt, s amit megvett, gyakorta másnap már kl is cserélte. A szegény ember ép° ' pen ezért nem késlekedett tovább, hanem összeszedte minden bátorságát, elment az apát úr házába, s béüzent, hogy szólani kéván úr szeretőjétől. sége, küldjön csak el hozzá minden serénykedés nélkül. A szegeny fickó vidáman útnak eredt, s egyenest a hölgy házába ment: a hölgy ott ült egy teremben, körülvéve asszonyaitól, a szegény ember ülő módon meghajolt előtte, és kérte, hogy bizalmas dologról szólhasson véle. Mire is a hölgy felvéle. Amikoron bevezették kelt, odament az egyik abE novella srerzAje, Matteo Bandello Boccaccio után a legismertebb olasa reneszánsz novellista, 1485-ben született Castelnuovo Servlzióban. Milánóban tanult, szerzetes lett, majd püspAk. Késóbb lemondott egyházi rangjáról. Egy Ideig Mátyás klrtly Átverve, Beatrix udvarában élt. 1562-hen halt meg. A rászedett apát eimű novellájából, mely a Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában az Olcsó Könyvtár egyik legutóbbi kötetében jelent meg, az alábbiakban réaaletet köalünk. az apát úr szobájába, kellő tisztelettel meghajolt ős ezeket mondotta: — Nagyságos és főtisztelendő uram, ilyen, s ilyen nevű nemes asszony, az én úrnőm — és itt megnevezte lakmélyedéshez, és várta a küldött szavait. Az pedig imígyen szólott: — Ürnőm, főtisztelendő apát urunk legalázatosabban Nagyságod kegyeibe ajánlja magát, ö mostan a Louvreaz apát úr szerelmesét — palotában időzik, hol is humélységes alázattal Nagyságod kegyeibe ajánlja magát, és könyörgő szívvel esedezik, kegyeskednék Nagyságod és Főtisztelendőséged kétszáz aranytallérokkal segedelmére lenni, mit is ő egy hónap múlva vissza fog adni; lévén hogy valamely nemes asszony most kinólt szonegyest játszik; erszényében nincs elegendő pénz, arra sincs módja, hogy hazamenjen a lakására, ezért esedezve kéri Nagyságodat, kegyeskedjék kétszáz tallérokat kölcsönbe adni néki, mit ő holnap nem mulaszt el Nagyságodnak visszafizetni. És hogy bizalom adasneki megvásárlásra igencsak sék annak a kérésnek, mit én az ő nevében elmondok, üzeni, hogy e hét keddjén Nagyságod kihúzta az ő egyik fűzőzsinórját... És sorjában eimondot' ta azt, mit az apát úrnak mondott volt A hölgy nem sokat töprenkedett, úgy hitt a küldöttnek, mintha maga az apát úr szólna hozzá, bement a hét keddjén, mikor együtt szobájába, elővette a kétszáz sétáltak ennek, s ennek á tallérokat és odaadta az kertnek a lugasa alatt, úr- embernek, nőm kihúzott egyfűzőzsinórt Az pediglen, mihelyst Nagyságod öltözékének bal megkapta a pénzt, elment, olcsó áron egynémely vert aranyékszereket, és úrnőm nem szeretné elmulasztani a kedvező alkalmat, mivel ugyancsak ritkán adódik ilyen, ötszáz aranytallérokban alkudtak meg, de ez idő szerint nincs többje háromszáznál. És hogy szavamnak hitele legyen, úrnőm meghagyta: bizonyító . jelként mondjam el, hogy a mostani feléből. A szegény fickó ugyanis, mikoron a ház tetején ült, látta volt, hogy a hölgy, az apát úrral enyelegvén, kihúzott bal felöl annak a zekéjéből és harisnyájából egy fűzőzsinórt. Az apát úr pediglen, hallván az ily jól kiagyalt történetet, és úgy tudván, hogy teremtett lélek nem volt a kertben rajtok kívül, valóban elhitte, hogy az ember az ő hölgyének a szolgája. Minek következtében halogatás nélkül kinyitotta pénzesládálát, előszámolt kétszáz tallérokat, odaadta az embernek és lelkére kötötte, köszöntse nevében visszaadta a ruhákat barátjának, felvette ócska öltözékét, és ujjongott örömében, hogy négyszáz tallérok hullottak az ölébe. Az apát úr és a hölgy egynéhány napig szót sem ejtett a kölcsönadott pénzről. Később véletlenül szóba került a dolog, és mivel nyomát sem lelték az embernek, ki a tallérokat felvette. rájöttek, hogy kijátszották őket, és hogy valaki meglátta volt együttlétüket a kertben. Minek következtében attól fogva a lehetséges legjobban elrejtezve mívelték dolgaikat. HATVANI DÁNIEL: A XXI. század felé Almomban már a XXI. század teregeti meleg lankáit hol a fényesség a borongás fölé nőtt megremegtetett századunk után bizony egy meghittebb kornak kell már jönni ahol a madarak nem menekülnek a fákró' s életünk folyóiban leülepszik a háborgó iszap Óh kristály-tiszta tekintet varázsa fürödni a hegyek fény-tavaiban mélyebb tudattal építni életünk eltűnődni a csillagok titkain az évszakok illatos lépcsőin járni föls békében aludni át az éjszakát az öldöklés szerszámai csak a múzeumokban lelnek tanyát s úgy nézzük őket megborzadva mint most az ősgyíkok csontvázait ám ma még csikorogva küszködünk szándékunk mégis a vérünktől forróshogy társadalmunk acél-húrjáin felharsanjon az álmodott kor nyitányr s ez összevissza disszonanciában örök harmóniát teremtsünk végre SIMÁI MIHÁLY: ESTI SZONETT A fák — szénrajzok — lassan összefolynak az önmagát Is eltörlő homállyal. Az est bazalthegysége egyre zordabb, szikláin árnyak jelbeszéde szárnyal, De szép is volt, míg dübörögve szállt fel a kitörő sugárzás tűzlmája. Kihűlt vulkán a táj most, néma kr " s szilárd a csönd, mint régesrégi lá De ott, ott fenn már hangokat csiho. meleg szavak dúsított érce olvad, nagy, szögletes ház szobra dől az égbe s míg mély örömben arra ballagok, a hirtelen kigyúló ablakok arany sortüzet nyitnak a sötétre. MATYAS JÓZSEF MÜVE KELEMEN JÁNOS: Szeptemberi vasárnap Bolondos ifjú szív: űzi kamasz-vágya, szúrós akáctövis egyre birizgálja. Versek ölelgetik, nyughatatlan álmok, de szépek a szépek: a virágos lányok. Szűzi fiatal szív, szép a lobogásod, s az Illatos szúrós akáclövls-álraok. Mégis, ugye. néha elcsitul a véred, mikor már a nap is gyérebb tűzzel éget. Hív a mama — hallod — magozni a szilvát, kinn a fakó lombok nem sokáig bírják. S lányokra, virágra, versre nem Is gondolsz —a fazékban fortyog, fó a szilvásgombóc. POLNER ZOLTÁN: Az öröm nyarai Virágok tengelyében fekszem a szélben és haragos zöld erdők suttognak szívemen. Az ég hatalmas mezején fent merészen, mint piros lábú gólya lépked képzeletem. A végtelenül kék időben, zengőbben egyre valahol harsányan egy tücsök dalol. Kezemhez füvek merészkednek vállamra hajlik le a nap s a jelen fűzfái alatt elúszom lassú halk folyóval, úszom a szikrázó vizén s az öröm nyarait viszem. — Mama, beszélj Klárival! Képzeld, meg akarja hívni Kovács Mikit a piknikre! Ezeket a szavakat Gizi nyafogta el a tükör elótt. miközben húga, az a bizonyos Klári merengő ábrázattal hajolt algebrafüzete fölé. A mama, akihez a szóbeli beadvánnyal fordultak, csinos fiatal asszony volt, csak néhány órás elfoglaltságot vállalt egy intézménynél, hogy mégis gyarapítsa a családi jövedelmet, viszont minél több időt szentelhessen két serdülő lánya nevelésére. G

izivel elég jól ment minden, miatta sohasem voltak aggodalmak, de erre a taknyos Klárira vigyázni kellett. Ez túlságosan demokratikus ... Most is ezt a Kovács Mikit erőlteti. Nem, hát Miki nem rossz gyerék, a papája is tisztes iparos, csak éppen az a baj, hogy a fiút nem vették fel az egyetemre, és most szakmát tanul. Mig a többi hozzájuk járatos fiatalember csőnadrágban és hegyes cipőben illeg végig a főutcán, ez a Miki kék zubbonyban, szurtosan csörtet, sót már látta ládát is cipelni. Persze, azért ő barátságosan és jó hangosan visszaköszönt neki, hogy ne legyenek szegény fiúnak kisebbségi érzései, dehát egy piknikre meghívni, az mégis más. Csak azért, mert Klárival a tavalyi diákbálon jobban összebarátkoztak? Nem, ez még nem ok... — Hát igen, van benne valami... — kezdte finom lelkű nőhöz illő óvatossággal. — Van benne valami, hogy az a Kovács Miki nem ide való. Jelenléte valahogy felesleges lenne... Gizi táncosai egyetemisták, te is inkább gimnazistákat hívj meg, mégii jobban illenek ebbe a társaságba. Gizi elégedetten mosolygott. A hajába próbált új csattal és mama szakvéleményével egyaránt meg volt elégedve. No meg egészben véve önmagával is. Nem hiába nyert tavaly szépségversenyt. Persze, csak ifjúságit, nem olyant, ahol fürdőruhában kell végigsétálni a zsűri előtt. ttt lóri minden zavaró körülmény ellejt nére sem látszott lehangoltnak és elkeseredettnek. Bár pillanatnyilag dühös grimaszt vágott a nővéréré. mama felé diplomatikus hangot ütött meg. —• Mikivel nem vallunk szégyent! Tud ő úgy viselkedni, mint a többiek! Különben is jó, ha van valaki a társaságban, aki ért a gramofonhoz, meg a rádióhoz... Adódhat hiba, amit meg kell javítani! — Na hiszen! Akkor meghívhatnánk egy festőt és egy kőművest is! Hátha eső lesz és beázik tánc közben a plafon! — fintorgott Gizi, de már csak egyedül. Mama nem tartott vele. Mégis szeget ütött fejébe Klári okoskodása. — Hát jó, majd gondolkodunk a dolgon. Ügyis •megbeszéljük a többiekkel, meg papával is... * És a piknik napján valóban nemcsak Gizi egyetemista gavallérjai jelentek meg hegyesre öltözve, hanem megjelent az előzetesen sokat vitatott Kovács Miki is. Meghívását különböző fórumok tárgyalták le, amíg Klári győztesnek érezhette magát. A kis taknyos remek ügyvédnek bizonyult. Minden fórum előtt hangoztatta. hogy Miki jelenléte mennyire fontos, Miki cseppet sem felesleges ... Végre is mindtnki belátta, hogy egy modern házimulatság nem lehet meg szerelő nélkül. Igy azután Kovács Miki is betoppant frissen borotválva, egy csomag pralinét szorongatva csontos kezében... Mondanom sem kell, hogy az összejövetel pompásan sikerült. A barátnője elhozták a megbeszélt mennyiséget kaiából és gavallérokból eovardnt, sőt a mamák is eljöttek a sötétség beálltával, hogy szemrevételezzék az ifjúságot és vigyázzanak az erkölcsökre. És mikor már mindenki együtt volt, valóban hihetetlen dolog történt... elromlott a gramofon... — No majd rádiózunk! — kiáltotta harsányan a fiatalság, és máris nekiugrottak a készüléknek. De elképzelhetetlen balszerencse folytán a rádió sem szólt... .4 társaság rémülten nézett össze, szegény házi mama is majdnem kiejtette kezéből a süteményestálat. Csak Klári ragyogott. Sugárzó arccal lépett Mikihez. — Mikikém... ne haragudj... Te olyan ügyes vagy!... Miki zavartan pislogott. — Iáén... hát nagyon szívesen... de nincsenek itt a szerszámaim... — óh, van nekem mindenem! — búgta a kis taknyos, és valami rejtekhelyről megfelelő ciavarhúzót és fogót varázsolt elő. M

ki csodálkozva vette tudomásul a precíz felszerelést, így már valóban elfogadhatta a felkérést. 'Egy kis nekigyűrkőzés, és máris rávetette magát arra a bitang gramofonra. — Addig ti játszatok társasjátékot! — rendelkezett Klári, és míg a többiek letelepedtek egy asztal köré, ő maga Mikihez szegődött segítségnek. Alig pepecseltek, tisztán és kellemesen szólni kérdett egy lemez. A lányok elismerően sikoltoztak. — Nahát Miki, hogy te milyen remek srác vagy! — Még a rádiót is csináld meg!... — suttogta bájosan Klári. Mijét nem tudott ellenállni. Néhány perc, ós a rádió is hallatta hangját, Gizi mindezt természetesnek vette, ö csak saiátmagával törődött már. és a versennyel, amely körülölte kialakult, Kicsit azért hálás volt Klárinak, hogy ezt a Mikit ideerőltette. Mégis csak jó ötlet volt egy szerelöt is meghívni... A fürdőszobában azonban, mikor Klári törülközőt hozott Mikinek a kézmosáshoz, a fiú furcsán nézett a lányra. — Azért nem értem.. Valaki szándékosan lazíthatott meg néhány csavart és vágott el egy drótot.., Igazán különösVajon ki lehetett? — Na hallod! Csak nem képzeled, hogy valaki ok nélkül ilyesmit csináljon! — intette le Klári ártatlan képpel. Es ezzel a bemondással teliesen igaza volt. Ok nélkül ilyesmit nem is csinál az ember.,, SZABÓ IBOLYA