Délmagyarország, 1961. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-12 / 189. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK? M A G 51. évfolyam, 189. szám SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Ara: 60 fillér Szombat, 1961. augusztus 12. Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspí Központi Bizottsága Augusztus 10-én kibővített ölést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Az ülésen Kádár János elvtárs tájékoztatta a Központi Bizottságot a varsói szerződésben résztvevő tagállamok kommunista és munkáspártjai első titkárainak Moszkvában tartott értekezletéről és néhány időszerű belpolitikai kérdésről. A Központi Bizottság a tájékoztatót, a moszkvai tanácskozáson részt vett küldöttségnek a német békeszerződés megkötése tárgyában elfoglalt álláspontját egyhangú helyesléssel tudomásul vette. Nemzetközi sajtótájékoztatót tartott a Vosztok-2 hőse Újabb részletek a páratlan űrutazásról — Tyitov válaszai az A Vosztok-2 tíz napig is repülhetett volna újságírók kérdéseire A Moszkvai Egyetem aulájában^ryitov őrnagy pénteken sajtóértekezletet tartott, amelyen beszámolt a második Tovjet űrhajón végzett sikeres repüléséről. A tömeg zsúfolásig megtöltötte a több mint 1500 főt befogadó termet. Jelen voltak a szovjet és a külföldi lapok, távirati irodák, rádió- és televíziós társaságok tudósítói. Meghívták az értekezletre a szovjet tudományos élet kiemelkedő képviselőit, a diplomáciai testület tagjait. Jelen voltak a Moszkvában megnyílt nemzetközi biokémiai kongresszus 57 országából érkezett résztvevői is. A sajtóértekezletet Keldis akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. — Jurij Gagarin hőstettét — jelentette ki többi között — annak idején joggal hasonlították össze Columbus és Magelhaes hőstettével. Germán Tyitov repülése viszont nem hasonlítható össze semmi olyasmivel, ami az emberiség történelmében ismeretes. Ez a repülés újabb hatalmas , lépés volt a világűr meghódításának útján, újabb történelmi jelentőségű győzelem volt. Az akadémia elnöke hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió rakétatechnikában elért, rendkívüli eredményeit a béke és az emberi haladás szolgálatába állította. — A szovjet űrhajó-szputnyikok útjai azt mutatják, hogy nincs messze az idő, amikor az ember megvalósítja a nagy álmot: elrepül a Holdra, a Marsra, a Vénuszra es még melyebben hatol be a világmindenségbe. Azok az új jelenségek, amelyekkel mas bolygókon találkozunk majd, a földi élet megjavítását fogják szolgálni. — Az űrhajó útja — folytatta Keldis — igen értékes tudományos eredményeket hozott. Feldolgozásuk után közzétesszük és az egész világ tudósai számára hozzáférhetove tesszük ezeket az eredményeket. akadémiai elnölr ezután kijtíeúmte, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia elismerve Germán Tyitov űrrepülésének óriási tudományos jelentőségét, a Ciolkovszkij-aranyérmet adományozta a pilótának. Keldis akadémikus viharos taps közepette át is nyújtotta Tyitovnak a megtisztelő kitüntetést. !) Az űrrepülés sikerének tényezői Befejezésül Tyitov közölte, hogy jól érzi magát, semmiféle változást, vagy rendellenességet nem tapasztal, és az orvosok sem észleltek szervezetében semmiféle elváltozást. \ A sajtóértekezleten ezután a megjelent újságírók tettek fel kérdéseket. A súlytalanság nem hatott ki Tyitov hangulatára Az első kérdés így hangzott: a szovjet kormány közölte, hogy az űrhajó felbocsátása békés rendeltetésű. Vajon külföldi tudósítókat is odaengednek-e a felbocsátásra, mint ahogyan ez az Egyesült Államokban történik? Az első kérdésre Msztyiszmegismételte, hogy ez az állapot nem hat a hangulatra. Hangulatom igen jó volt, de nem a súlytalanság, hanem a sok-sok újszerű élmény miatt — mondotta. A második kérdés: hogyan tudott felébredni pontosan a megállapított időben? lav Jfcldis,. a. Ssovjeí -Tudó- TYITOV VÁLASZA:. Már mányós Akadémia ' elnöke mondtam béVezető beszeEzután Tyitov őrnagy szólalt fel. Kijelentette, hogy négy feltétel mozdította elő az űrrepülés sikerét. — Először is — mondotta — a Vosztok—2 tudósaink, mérnökeink, technikusaink és munkásaink alkotása. Alaposan kitanulmányoztam az űrhajót, szerkezetét és felszerelését többször is kipróbáltam a repülőút során. — Másodszor; tudtam, hogy mindent, ami az ember életműködését biztosítja az űrhajó kabinjában, a Földön és repülés közben, számos kísérlet során kipróbáltak. — Harmadszor; az űrrepülés sikerének fontos eleme, hogy irányítani tudjuk az űrhajót. Én vadászrepülő vamok. Ez segített. t A negyedik feltételként az űrhajós az erkölcsi tényezőt emiitette. — A büszkeség hazámra és az irántam tanúsított bizalom lelkesítően hatott rám — mondotta. Ezután Tyitov kijelentette, hogy jól bírta azt a folyamatot, mialatt a rakéta kijutott Vályújára. — A súlytalanság kezdetén első benyomásom az volt — folytatta —, hogy lábbal lefelé fekszem, de néhány Másodperc múlva minden rendbejött. , — Moszkvai idő szerint 10 órakor, feladatomnak megfelelően bekapcsoltam az űrhajó kézi irányító készülékét. Az irányítás könnyű volt és Kényelmes, a hajót be lehetett állítani minden megaáott helyzetbe és minden Pillanatban oda lehetett irányítani, ahova szükséges volt. Az űrhajó urának érezem magam — jelentette ki Tyitov. — Készségesen engedelmeskedett parancsomnak, Minden kézmozdulatomnak. Amikor a hetedik kört tettem * Eöíd körül, a tudományos megfigyelési programnak megfelelően újból bekapcsoltam a kézi irányító művet. Az űrhajós megelégedéssel emelte ki, hogy egész repülőútja során megbízható kétoldalú kapcsolat állt fenn a Vosztok—2 és a Föld között, rövid- és ultrarövid rádióhullámok segítségével. — Amikor a második kört tettem a Föld körül — folytatta —, jelentést adtam Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak az útról. Hamarosan megkaptam Hruscsov választáviratát, amely igen meghatott. — Repülőutam során rádióüzenetet küldtem moszkvai elvtársaimnak, a Szovjetunió, Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália népeinek. Fénykoszorűk a Föld körül Tyitov kijelentette, hogy rendkívüli, szokatlanul szép látvány tárul az ember elé, ha a világűrből tekint a Földre. A Földet körülvevő kék sugárzástól a szivárvány minden színe kibontakozik, amikor pillantásunkat a fekete égbolt felé fordítjuk. Néha úgy tűnt, hogy a földgolyó a fejem fölött függ — mondotta, majd megjegyezte, hogy a repülés egész idején az űrhajóban normális időjárási viszonyok uralkodtak, a légnyomás, a hőmérséklet, a levegő összetétele a megszokott volt. — Utam során nem éreztem különösebb étvágyat — mondotta ezután Tyitov. — Mégis moszkvai idő szerint 12 óra 30 perc körül megebédeltem, a hatodik fordulóban pedig megvacsoráztam. A kidolgozott program a hetedik fordulótól a tizenkettedikig pihenést és alvást írt elő az űrhajóspilótának. Tyitov a tizenharmadik kör elején ébredt fel. Utja során tornagyakorlatokat végzett és az orvosok által előírt programnak megfelelően megfigyelte saját magát. — A tizenhetedik kör elején — folytatta Tyitov —a programnak megfelelően bekapcsolták a leszállást biztosító automatikus berendezést Az űrhajó a megadott irányba helyezkedett, bekapcsolódott a fékező mű és a Vosztok—2 rátért a leszállás pályájára. — A leszállás előtt nem zártam be a kémlelőnyílást és nagy érdeklődéssel figyeltem, milyen világosan ragyog az űrhajót körülvevő levegő, miközben a Vosztok —2 behatolt a légkör sűrűbb rétegeibe. Miután áthaladtam a magashőmérsékletek és a súlynövekedés övezetén, üzembe lépett a földreszállást biztosító berendezés.. — A Vosztok—2 szerkezete a földreszállás két módját teszi lehetővé — mondotta Tyitov. — Vagy olymódon, hogy a pilóta az űrhajó kabinjában marad és vele együtt száll le, vagy pedig kioldja az ülést és ejtőernyővel ereszkedik le. Elhatároztam, hogy a naásodik módszert próbálom ki. Nem nagy magasságban az űrhajós ülése levált a hajóról és a továbbiakban a leszállás ejtőernyővel történt válaszolt. Igen — mondotta —, mindent megteszünk, hogy minél előbb külföldi tudósító is ott lehessen a felbocsátásoknál. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a hordozórakétának nemcsak békés rendeltetése van. Azt hiszem — folytatta —, *ha az amerikaiaknak olyan tökéletes hordozórakétáik lennének, mint a mieink, ők sem mutogatnák külföldi újságíróknak. Mi mindent megteszünk, hogy ezeket a rakétákat csakis békés, tudományos célokra használják fel. A szovjet kormány mindent elkövet, hogy tető alá hozza az általános és teljes leszerelést, s ha ez megvalósul, semmi akadálya sem lesz, hogy külföldi tudósítók bármilyen szovjet rakéta felbocsátásánál jelen lehessenek. A második kérdésre szintén Keldis válaszolt. A kérdés így hangzott: mi lesz az űrrepülés következő állomása? VÁLASZ: Tudósaink, tervezőink nagyvonalúan terveznek, széleskörű terveken dolgoznak. Az egyik irány: az úgynevezett orbitális repülések (a Föld körül keringő űrhajók felbocsátása); a másik irány: a naprendszer közeli bolygói felé irányuló repülés. Feladatunk, hogy tovább növeljük az űrrepülések időtartamát, tovább tökéletesítsük a rakétákat, az űrhajókat. A pontos programot ismertetni fogjuk, ha feldolgoztuk a Tyitov űrutazása által szolgáltatott sok-sok tudományos adatot. Ezután Germán Tyitov őrnagy válaszolt a további kérdésekre. A pozsonyi Pravda munkatársának kérdése így hangzott: igaz-e, hogy a súlytalanság bizonyos könnyed érzéssel, optimizmussal, örömmel tölti el az embert? Tyitov válaszában kijelentette, hogy már beszélt a súlytalanság állapotáról és demben, hogy a program — program, azt mindenáron teljesíteni kell. Áz űrhajózás közben minden perc ki van számítva, az ember hozzászokik ehhez. Igaz, hogy az alvási tervet -túlteljesítettem-: 35 perccel tovább aludtam. A légkondicionáló berendezés kitűnően működött KÉRDÉS: Milyen testhelyzetben, ülve vagy fekve aludt? VÁLASZ: a súlytalanság állapotában nehéz meghatározni, hogy az ember ül, áll vagy fekszik-e. (Derültség.) KÉRDÉS: Ismeretes, hogy az ember élete bizonyos 24 órás biológiai életritmusban folyik. Nem érezte-e a nap és az éj sokszoros és gyors változása miatt ennek az élettani ritmusnak a megszegését? Milyen hatást tett volna szervezetére, ha ez még tovább tart? Tyitov ismét kijelentette, hogy errő] már bevezető beszédében szólt. Semmi rendellenességet nem tapasztalt. A repülés 24 óránál kicsit hosszabbra volt tervezve s a megadott idő alatt be is fejezte. A Pionyerszkaja Pravdának, a szovjet úttörők lapjának tudósítója megkérdezte: gyakran nyitotta ki és csukta-e be repülés közben a védősisakját, vagy csak evéskor nyitotta ki a sisak nyílását? Tyitov válaszában nevetve kijelentette, hogy a sisakot egyáltalában be sem csukta. A levegő ugyanis az űrhajó fedélzetén sokkal jobb volt, mint a Földön, a földi városokban, A légkondicionáló berendezés tökéletesen működött. Az úttörők lapjának másik kérdése így hangzott: tudjuk, hogy ébredése után tornagyakorlatokat végzett. Miből álltak ezek? Általában hogyan segített az űrrepülésben a sportolás? Tyitov válaszában elmondotta: a sajtó már sokszor megírta, hogy az űrhajósnak fizikailag sokoldalúan fejlett embernek kell lennie. Ez természetes, mert az űrrepülés igerl nagy fizikai felkészültséget igényel, ebbe pedig a sport is beletartozik. A Vosztok—2 fedélzetén orvosokkal és tornatanárokkal megbeszélt, előre összeállított gyakorlatokat végzett. Természetes, hogy ezeket a gyakorlatokat az űrhajó kabinjának sajátos feltételeire alkalmazták. A következő kérdés így hangzott: milyen tanácsokat tudna adni az amerikai űrhajósoknak, egyáltalán mit üzen nekik? Tyitov finom humorral jelentette ki: nekünk, szovjet űrhajósoknak igen nehéz feladat tanácsot adni az amerikai kollégáknak, mert egészen mások az ő repüléseik. Kívánni azonban tudok valamit: sok sikert a világűr békés meghódításához. Valaki megkérdezte, képes-e a Vosztok—2 távoli űrrepülésre? Tyitov őrnagy válaszában elmondatta, hogy a Vosztok—2 több mint 700 000 kilométert tett meg, ez pedig elég nagy távolságnak számít. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a dolgot, akkor természetesen képes a Vosztok—2 a nagy távolságú űrrepülésre. Ha viszont a kérdést úgy vizsgáljuk, képes-e a Vosztok—2 más bolygókra repülni, a válasz ez lesz: a Vosztok—2 orbitális repülésre, tehát a Föld körüli repülésre készült. Egy újságíró megkérdezte, elfért volna-e két űrhajós a Vosztok—2-n? A válasz így hangzott: elvben természetesen ketten is utazhattak volna ezen az űrhajón, de a Vosztok—2 egy személy számára készült. Kellemes volt visszatérni a megszokott állapothoz KÉRDÉS: A 25 órás súlytalanság után nem volt-e nehéz visszatérni a rendes földi állapothoz, a nehézkedési volt-e nehéz erőt nem megszokni? VÁLASZ: erről már be(Folytatás a 2. oldalon.)