Délmagyarország, 1961. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-17 / 193. szám

Csütörtök. IMI. aug. 17. 6 HOGY MINÉL KEVESEBB B 4 LESET LEG YEN... Jól segítik a közlekedésrendészetet az önkéntes rendőrök Dinnyés Ferenc emlékkiállításán r\ innyés Ferenc emlékkiállítását — amelyet a nemrég elhunyt művész születésének 75. évfordulójára rendezett <* Móra Ferenc Múzeum — sokan tekintették meg a mester volt műtermében, amelynek ajtaja még vasárnapig lesz nyitva a nagy­közönség előtt. A hetven kiállított mű sok érdekességet tartogat a látogató szá­mára. A neves szegedi mester számos, ed­dig ismeretlen alkotása került most be­mutatásra. Egyrészük ezeknek a művek­nek nem szerepelt még kiállításon, s most a felfedezés örömével üdvözölhetjük a szegedi és tiszai táj egy-egy kedves vo­nását grafikában, akvaretlben és olajfest­ményben. Ha valaki, akkor Dinnyés Ferenc ennek a tájnak és embereinek volt a szerelmese. Egyaránt hangulatteremtő melegséggel tudta ábrázolni az alsóvárosi házakat, a Tisza-parti füzeseket, a jellegzetes szege­di utcákat, a hazafelé tartó munkásokat, a tanyai világot. a kézimunkázó nőt, a be­szélő felhőket, a pihenés idilli csendjét, holdsütötte Maros partot, a tiszai halászo­kat —, azt a miliőt, amely körülvette gaz­dag munkásságát. ÁS narcképet is most beszélnek legin­^ kább. Egy rejtett lélek tárul fel előttünk arcvonásaiból: csöndes harcok és keserű fájdalmak, mosoly és harag, s egy végtelen kibékülés az Emberrel — szere­tet, csüggedés és rajongás a győző és le­győzhetetlen. élet nevében. Felvételünk a kiállítás egy sikeres képét, a »Tiszatáj«-at mutatja be. L. F. ÚJRA ITTHON sírtak, mint a záporeső ők azonban boldogok voltak, a felesége is. Pedig az asszony francia, sohasem járt ná­lunk. Mégis tudta azt, ami­ről a fiatal férj csak ide­genben győződött meg iga­zán, hogy itt szebb az élet. — Hogyan ment Francia­országban a soruk? — Nehezen — válaszolt tömören Molnár János. — •Sok mindent próbáltam, hogy meg tudjunk élni. De drága volt az élet. a kere­set meg csekély, s közben még két gyermekünk is szü­letet. Például régi frankban 28—30 ezret fizettek a ke­mény munkáért, ebből nyolc­ezer ment a bútorozott szo­bára. Akkor kőműves-segéd­munkás voltam, később vas­gyárba kerültem. Itt már jobb lett a sorom, de la­kásra mégsem tellett. De hozzájutottunk egy üres he­lyiséghez. amihez mosdó járt. Ezért egy beteg néni­ről gondoskodtunk, elláttuk a háztartásét vóje ls biztosítva van Ma­gyarországon. A harmadiké is, akit most várnak ... „Nagyon jól..." — Comment Vous-portez­Vous? — érdeklődtem cse­kélyke francia tudásommal e hfr hallatára a fiatal me­nyecske hogylétéről, aki mo­solyogva válaszolt: — Tres­bien! Trés bien! Napron jól... Később bi­zonyára még jobb^p, ami­kor megismerkedik az em­berekkel, akik nálunk meg­értő társadalomban élnek. Ezt megerősítette Molnár Já­nos is, aki elmondta: fele­sége is munkás volt, de a nehéz munkát már nem tudta volna végezni, miután születtek a gyermekek. Hi­szen a kapitalistáknak ki­sebb gondjuk is nagyobb an­nál, minthogy olyan szere­tettel gondoskodjanak a gyermekes anyákról, s ma­gukról a gyermekekről, mint ahogyan azt nálunk teszik. K. B. Még májusban irt a Dél­Magyarország több szegedi fiatalról, akik a messzi ide­genból — ahova néhány éve meggondolatlanul disszidál­tak — forrón vágyakoznak haza. Molnáréknál. a tisza­szigeti Kolozsvári utcában is nagyon várták már az idős szülők fiukat. ismeretlen, francia menyüket, s a csak fényképről lótott kisunoká­kat A napokban azután ötömmel újságolta az édes­anya egy másiknak, aki még mindig várja a gyermekét: >-Az enyimek már itthon vannak!" őröm költözött a tiszán­túli kis házba. Amikor is­mét felkerestük őket, pöt­töm emberke futkározott a napsütött udvaron. Játszado­zott a pipivel, a cicával, a pocával. s nugy "csókolom­mal« köszönt. Ennyit már megtanult magyarul néhány rmp alatt a kis Jánoska. A nagymamát könnyű volt neki megszólítania, mert az bi­zony Franciaországban is mama. A még apróbb Péter­ke aludt az új ágyacskában, amit a nagyszülők rendez­tek be jó előre neki. — Hogy mit éreztem? Ne­héz lenne ezt elmondani. Végtelenül megilletődtem, amikor újra magyar földre léptem — mondta a hazatért Molnár János kérdésünkre. Sírtak a fiúk S utána még sokat mesélt. Amikor búcsúzott a magyar fiúktól — hiszen még ma­radtak kinn többen —, azok Romániában* az azugai üveggyárban felszerelték a második radióaktiv izotóp­pal működő készüléket az üveg olvadási fokának meg­állapítására. A készüléket a Román Népköztársaság Atomfizikai Intézetének mér­nökei és technikusai szer­kesztették az üzem mérnö­keinek és technikusainak közreműködésével. A készü­lék pontosan jelzi az üveg olvadási fokát; korábban ezt csak hozzávetőlegesen tudták megállapítani. Alkalmazása révén számottevően etnelke­Kis felhő borult a fiatal férj arcára, de hiszen nem is jó a rosszra visszaemlé­kezni. Ezután másképp lesz. A takaros házban közösen festik az idősebb Molnár Já­nossal a harmadik szobát, ahol ők laknak majd. Az asztalon máris ott állt né­hány játék — de vesznek még többet is a gyermekek­nek. Ízlik a hazai koszt is, lám érkezésüket is finom, gyors ebéddel: rizsesgalamb­bal ünnepelték. Hamarosan lesz munka, a gyermekek jö­dik a munka termelékenysé­ge, a kemencék két javítás közötti időtartama pedig kö­rülbelül 10 százalékkal no Most szerelik a harmadik ilyen készüléket, s mind a hármat rövidesen hozzákap­csolják a kemencéket rakodó gépekhez, ami a rakodás tel­jes automatizálását jelenti majd. A plojesti iparválla­latoknál — főként a kőolaj­és vegyiparban és a kőolaj­felszereléseket gyártó üze­mekben — az idén széleskö­rűen elterjedt a radioaktív taotopok aütalmazasa A Szeged Rókusi Állomá­son gyakorlattá vált. hogy amikor az 1619-es számú sze­mélyvonat reggel 7 óra 12 perckor Békéscsaba felől megérkezik, a vonat felét a leszállási oldalon teherko­csikból álló szerelvény állja el Ilyen esetekben 150—200 ember szorongva iparkodik az egymás melletti sínpáron elhelyezkedő két szerelvény között, hogy mielőbb villa­mosra szálljon és pontosan tudjon munkahelyén megje­lenni. Emiatt előfordul, hogy a vagon alatt, a vagonok lépcsőin és ütközőin mennek át az utasok, remélve, hogy igy gyorsabban el tudják ér­ni a villamost. Ugy látszik, ez az állomás dolgozóinak tetszik, mert nem egy alka­lommal látják az ilyen esete­ket és mégsem tesznek meg­szüntetése érdekében sem­mit. Ugy gondoljuk, részükre | fontosabb a virágokkal tele I park féltése — mert az melle A kisteleki tanyavilágban, a kömpöci úton fékezett le Mészáros Ernő gépkocsive­zető. Megállította az illegó­billegő motorkerékpárost, Balog Endrét, aki a siványi tanyarész 45. szám alatt la­kik. Néhány szóváltás után az ittas fiatalember tapasz­talhatta, hogy nemcsak a hatósági közegek, hanem a társadalom rendőrségét se­gítő önkéntesek is vigyáznak az útvonalak biztonságára, a közlekedési szabályok betar­tására. Figyelmeztetéssel... Csamangó Ferenc, az Út­fenntartó Vállalat szegedi munkása is szívesen műkö­dik közre a közbiztonság vé­delmében. A Pusztaszer Ta­nya 88. szám alatt lakó Dé­kány Ferenc motorkerékpá­rost is kellemetlen meglepe­tés érte Szegeden. A for­galmas útvonalon több mint 60 kilométeres óránkénti se­bességgel száguldott egészen addig, amíg Csamangó Fe­renc meg nem állította. Ka­sza Pál Kápolna utcai lakos is fittyet hányt a közlekedé­si szabályoknak. Elmulasz­totta az irányjelzést — ami egyébként sok baleset forrá­sa. Fekete Mihály, a Finom­mechanikai Vállalat lakatosa igazoltatta és figyelmeztette a feledékeny motorkerékpá­rost. Eredményes munka — Nagy segítséget jelente­nek a társadalmi munkások számunkra — mondotta a Csongrád megyei rendőrfő­kapitányság közlekedésren­dészeti osztályának vezetője. — Szegeden és a megyében szinte hónapról hónapra emelkedik az autó- és mo­torkerékpárt ulajdonosok szá­ma. Nagyobb a forgalom, több a baleseti lehetőség. Idén például 131 baleset volt. s ebből nyolc végződölt halálosan. Ha az okokat nézzük, sorrendben az ittas vezetés, az irányjelzés el­mulasztása és a gyorshajtás következik. A legtöbb ka­rambolt a motorkerékpáro­sok okozzák, utánuk jönnek a kerékpárosok, a lovasko­csik. a teherautók, a gyalo­gosok Ys végül a személy­gépkocsik. Elmondotta még a közle­kedési rendészet vezetője, hogy a társadalmi munká­sok, az önkéntes rendőrök segítő társaik közreműködé­sével egyre eredményesebb harcot folytatnak a kihágá­sok ellen. A mostan megte­kinthető kamaraszínházbeli közlekedési kiállítás is az ér­dekeltek figyelmét hívja fel a rendeletekre, a szabályok­ra. Az önkéntes rendőrök munkaterületükön és külön­igen gyakran őrt állítanak —. de az emberek testi ép­ségét nem féltik. Az is elő­fordult. hogy a már induló és az álló szerelvény között a tömeg összezsúfolva, las­san tolult előre és az egyre jobban felgyorsuló személy­vonat négy ajtaja is nyitva volt. Csak a szerencse men­tette meg az embereket a szerencsétlenségtől, kisebb balesetek így is előfordultak. Két tanulságot kell ebből levonni, a Rókusi Állomás dolgozóinak. Az egyik: a te­herszerelvényt ötven méter­rel hagyják kintebb, mint ahogy az esetenként szokott lenni és ne szánják azt virá­goskertet védelmező kerítés­nek. Másrészt bármennyire fontos a vonatok pontos in­dítása ezt nem szabad meg­tenni mindaddig amíg a két szerelvény között ott tolong a sok ember . Simon Sándor ben is sok ember figyelmét felhívják az ottani doku­mentációk megtekintésére. Sajnos, sok elrettentő példá­val tudta a Csongrád me­gyei rendőrfőkapitányság bemutatni a gondatlanság súlyos következményeit. — Azért vállaltam az ön­kéntes rendőri feladatot — mondotta Dobó Mátyás, a Xl-es Autójavító Vállalat gépkocsivezetője —, mert segíteni szeretnék a kolle­gáimon, embertársaimon. So­kan megfeledkeznek maguk­ról, családjukról és kisebb­nagyobb szabálytalanságok tragédiát okozhatnak. Hogyan dolgozik egy önkéntes rendőr? Dobó Mátyással és az egyik közlekedésrendészeti törzsőrmester elvtárssal ko­csira szálltunk A meleg, nyá­ri délutánon gyorsan suhant a Moszkvics a szegedi és környékbeli utakon. Egyik italbolttól tisztes távolság­ban motorkerékpár veszte­gelt. Az. önkéntes rendőr kö­rülnézett. nem látta sehol a vezetőt, ekkor benézett az kéntes rendőr igazoltatta, s akkor vette megdöbbenéssel észre, hogy ittas az illető. De menetközben is, a rö­vid járőrszolgálat során több elgondolkoztató eset fordult elő. A Mérei utcai kitérőnél egy középkorú szőke nő sza­ladt meggondolatlanul az úttestre. Dobó Mátyás meg is jegyezte: "Lám, ha az őr­mester elvtárs történetesen a megengedettnél gyorsab­ban hajt, elütöttük volna ezt az asszonyt, s hiába várták volna odahaza a vacsorá­val." A gondatlan járókelő­nek ugyanis hálószatyor volt a kezében, tele a zöldség­boltban vásárolt főznivaló­val. Persze, nemcsak ne­künk jegyezte meg ezt az önkéntes rendőr, hanem ud­variasan, baráti szóval fi­gyelmeztette az asszonyt is. A Maros utcában Barta — vagy Borka? — Jenőke ne­vezetű kis óvodás rollerezett az úttesten. Nem tudtuk a kisfiú nevét rendesen kiven­ni, hiszen megszeppenve da­dogott. Dobó Mátyás meg is jegyezte: érdemes volna az édesapjával beszélni, hogy miért engedi ki a forgalmas útra a pici gyereket. Dehát erre nem volt idő. nem tud­tuk felkeresni a szülőket, a személyes szavak helyett hát álljon itt ez a néhány sor. „Saját érdekében ..." Az olva*ó írja: Eltorlaszolt kijárat a rókusi állomáson italbolt söntéséhez. A veze­tő javában iszogatta — nem tudni hanyadik korsó sörét és meglepődött, amikor Do­bó Mátyás rászólt. Pillana­tok alatt kiderült, hogy in­tézkedésre jogosult "Civil egyénnel-"'van dolga, és kö­nyörögni kezdett: "Ne je­lentsen fel az elvtárs — kér­lelte a söröző .motorkerék­párvezető az önkéntes rend­őrt —, három. gyermekem is van". — No, látja, barátom — válaszolt Dobó Mátyás — inkább csokoládét vett vol«­na a gyerekei részére. Tud­ja, hány súlyos baleset tör­tént amiatt. hogy valaki motorvezetés közben italo­zott!? És elmondott jónéhány példát okulásul. Remélhető­leg használt, mint feltehe­tően annak a Szeged kör­nyéki gyógyszerésznek is. akit egy másik alkalommal valóságos "hajtóvadászat" után fogott el az önkéntes rendőr. Az illető Csepel motorkerékpárral 35 kilomé­teres sebességgel hajtott rá a főútvonalra, és nem állt meg a jelzésre. Dobó Mátyás nem volt szolgálatban —az önkéntes rendörök heti négy órát töltenek járőrben —, hanem vállalatának Opel­Blitz kocsijával eredt a sza­bálysértő után. Az még a bajai út felé haladva két vasúti átjárón is nagy se­bességgel száguldott keresz­tül — pedig szomorú szege­di példák is tanúskodnak arról, hogy halálos szeren­cséi lenségek következtek be ilyesmi miatt. Zavartan vé­dekezett az önkéntes rendőr figyelmeztetése után: -Na­gyon sietek, és azért nem álltam meg" — mondotta. A motorosnak egy betétlap­jába került ez a szabályta­lanság, amit bírság követett. Felnőttek és gyerekek épségéért Útközben, míg a rendőrség Moszkvics kocsijával cirkál­tunk, még több esetet me­sélt el Do-bó Mátyás. Egy­szer az algyői úton tűnt fel neki egy motorkerékpáros, vasárnap délelőtt, amikor vállalatának bejáratás kocsi­jával közlekedett. Bizonyta­lanul haladt ez a pannóniás, és az önkéntes rendőr a nagykörúton követte egé­szen Űj-Petöfitelepig. Az ottani földművesszövetkezeti 'talboU'al át.tellenben lef ir­dult egy mellé?: út-a a 70 kilométeres sebességgel szá­guldó motoros. Nem sokat haladt, nekiment a kerítés­nek. Á saoigálatonkivüli ön­A törzsőrmester elvtárs és az önkéntes rendőr még több más ügyben is intézkedett röpke néhány óra leforgása alatt. M. A.-né, Lomniczi ut­cai lakoss mellett Sz. E., Fel­sővárosi feketeföldek 83. szám alatti lakos kerékpá­rozott. pedig a rendeletek előírják, hogy a kerékpáro­sok egymás mellett nem köz­lekedhetnek. B. Szabó Fe­renc vásárhelyi lakos útke­reszteződésben, irányjetzés nélkül előzött egy személy­gépkocsit. Amikor az önkén­tes rendőr megtekintette a menetlevelét kiderült, hogy azt is szabálytalanul állítot­ták ki. Barátom, most nem bün­tetjük meg — mondotta. — Ellenben szívlelje meg a közlekedésrendészeti szabá­lyokat saját maga és a családja érdekében. Majdnem karamboloztunk a petőfitelepi feljáró elótt a TÜZÉP-telepnél. Mak Jó­zsef. Petőfitelep 51-es utca 1170. szám alatti lakos fuva­rozgatott, de arra már nem volt gondja, hogy jobbra és balra nézzen, jön-e valami­lyen jármű. Az.átjáróról le­felé haladó tehergépkocsi emiatt hirtelen kitérni kényszerült, s ahogy szok­ták mondani, majdnem »megstuccolt" bennünket. Zádori Miklós, Kiskundo­rozsma, Tisza utea 14, szám alatti 21 éves legény a Vid­ra utcánál kanyarodott nagy sebességgel, s csaknem fel­borult. Dobó Mátyás kilyu­kasztotta az ellenőrző lapját, elvett egy betétlapot és el­mesélte a fiatalembernek, hogy az elmúlt héten hason­ló dolog miatt történt egy halálos gázolás. A motorke­rékpáros ugyan megmene­kült. és most a kórházban van, de az áldozatát még so­káig siratják. — Nem gondol maga arra, ifjú barátom — mondotta az önkéntes rendőr —, milyen tragédiát okozhat a gondat­lanságával. Hogyan élne maga azzal a tudattal: a fe­lelőtlensége miatt feldúlta egy család életét? A törzsőrmester elvtárs még annyit fűzött ehhez, hogy az „önkéntes rendőrö­kön ktvül az egész társada­lomnak is segíteni kell a közlekedési szabályok betar­tásában. S ebben igaza van. k. bl Radioaktív izotóppal mérik az üveg olvadási fokát \

Next

/
Oldalképek
Tartalom