Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-05 / 156. szám

3 Szerda, 1961. július 5. A BORDÁNY! SZÖVETKEZETI GAZDÁK JELENTIK: Bordány egész határában befejeződött az aratás Mint már tegnapi számunkban jelentettük, a szegedi járás számos községének határában a teljes befejezéshez közeledik az aratás. Szép, gyors, veszteségmentes aratás teljes befejezesét jelentették tegnap a bordányi termelőszövetkezetek gazdái is. Elsőként a Munkásőr Tsz közössége készült el a nagy munkával. De ezután nyomban jelentették az aratás befejezését a Dobó István, a Mező Imre, a Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezeti csoportok gazdái is. Másfél heti megfeszített munkával a bordányi határban learattak 1088 kataszteri hold rozsot, 216 kataszteri hold őszi árpát, és 188 kataszteri hold búzát. Ugyanakkor már készülnek a cséplés megkezdésére. Előreláthatóan e hét végén Bordány szövetkezeteiben megkezdődnek a próbacséplések. A bordányi szövetkezeti gazdák most az aratás közvetlen befejezése után sem p;herinek. Azonnal hozzáláttak a tarlóburgonya, a csalnmádékukorica és a többi tartói takarmányfélék vetéséhez. Ügy tervezik, idén jóval nagyobb területeken termesztenek másodnövényeket, mint a korábbi esztendőkben. Segítenek az ipari tanulók A szegedi iparitanuló intézet diákjai a szőregi. Aranykalász. a szegedi Felszabadulás és Dózsa Termelőszövetkezet gazdóinak segítettek. Az Aranykalász Termelőszövetkezetben egy hétig naponként 30 fiatal dolgozott, hét régén pedig hatvanan keresték fel a szövetkezetet. A Felszabadulás Termelőszövetkezetben pedig két napig 120 fiú, a Dózsában 120 leány gyomtalanította a kukoricát. A tanulóintézel mezőgazdasági gépszerelő részlege vállalta, hogy nyáron az artásban is segédkezik. A termelőszövetkezetek igényeinek megfelelően aratógépekkel és kombájnokkal vesznek részt az aratásban. Egy géphez hattagú brigád tartozik, és egy-egy oktató irányításával dolgoznak a mezőgazdaságban. A napokban az ifjú aratók felkeresték a tápéi Ady Endre Termelőszövetkezetet. A szegedi Haladásban két artógéppel, a domaszéki Rákóczi és a szegedi Dózsa szövetkezetben pedig kombájnnal, dolgoznak a földeken. Szegedi kiszesek a röszkei földeken r§m ' 'ár***A Délalföldi Mezőgazdasági Kísérlett Intézet kiszesei gyakran felkeresik a röszkei Petőfi Termelőszövetkezetet és segítenek a mezőgazdasági munkákban. Legutóbbi látogatásuk alkalmával 16 kutató, technikus, laboráns, adminisztrátor és munkás (Kovács Károly felv.) az aratásban .segédkezett. Az axatógép után keresztbe hordták a búzakévéket. Egy délelőtt 10 hold búzaföldről gyűjtötték össze a kévéket és ebből közel 300 keresztet raktak. Felvételünk a kutató intézet kiszeseiről készült munka közben. Befejeződhetett ? Nem fejeződött be a normák rendezése az újszegedi szövőgyárban Most már egyelőre befejeződtek a munkafelmérések, időelemzések az Űjszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál, s ahol szükségesnek mutatkozott, rendezték a normákat is. A lazaságok feltárása számos eredményt hozott, s rávilágított arra a tényre, hogy havi 100—120 féle termék gyártása esetén is megteremthető a munka és a követelmények egysége. Csakhogy igen alapos intézkedésekkel. Akadt mit helyreigazítani Az elmúlt évek során rengeteget fejlődött a gyár, nagyon sok technológia, munkafolyamat megváltozott. Hogy csak néhányról essék említés: felgyorsították a szövődéi gépek fordulatszámát, vetélőtöltő automatákat szereltek fel, a felvetőben új technológiát vezettek be. Az elemzések kimutatták, hogy a vetülékcsévélőben nagy az úgynevezett aláterhelés (sok a veszteségidő). a felvetőben is öt százalékkal több időt lehetett volna munkára fordítani. A szövődében csökkent az elsőosztályú áruk mennyisége, mert a felvető hibás hengereket szállított. És még hoszszasan lehetne sorolni azokat a hasznos észrevételeket, melyek a rendezés alapját képezték. Heteken, hónapokon át folyt az új normák bevezetése. Üzemrészről üzemrészre haladtak pontos intézkedési terv szerint. Hogy a munka alapos volt, annak egyik bizonyítéka: a rendezett normák mintegy 6—6 és fél százalékánál fordult csupán elő utólagos reklamáció, s ezek közül a méltányos panaszokat figyelembe is vették, mint például a szövődé két új gépének esetében. A feltételek biztosítása A rendezett normák nagy részénél tehát már korábban megértek a feltételek, különösebb műszaki intézkedésekre nem volt szükség ahhoz, hogy a termelés zökkenőmentes legyen. Ennek ellenére igyekeztek átsegíteni a dolgozókat az első, nehezebb napokon. A normák rendezésekor a szövők hoszszú kopszokat kaptak, s a szaporátlanabb rövid kopszokat egyelőre félretették, őszintén szólva azonban előfordult hiányosság is. Az állványos gépeket kiszolgáló munkások napjait sokáig megkeserítette a tárcsahiány. Az ilyen esetek tanulságul szolgálhattak a műszaki vezetés számára: a legkisebb szervezetlenség is kárt okoz. Minőségi bérezés Néhány helyen merőben új technológiát és munkaszervezést is alkalmaztak a rendezésekkel kapcsolatban. A cérnázóban kevesebb szálat sodornak, a szövődében bevezették a kétaépes rendszert, és megoldották a szőnyegvetélők cseréjének folyamatosságát. Ezek a változtatások a gyakorlatban kitűnően beváltak, s nem rontják a minőséget sem. A len-kenderiparban meglehetősen ismeretlen fogalom a minőségi bérezés. Az újszegedi gyárban évekkel ezelőtt kísérleteztek bevezetésével, de nem sikerült. Viszont — amint már szó esett róla — a felvetők munkájának minősége a közelmúltban leromlott, s emiatt ismét felmerült alkalmazásának szükségessége. A felvető dolgozóinak minőségi bérezése a mennyiségi teljesítményért járó béren alakít. A felvetett hengereket a szövődében minőség szerint veszik át, s ha rosszak, a dolgozó büntető pontot kap. A hónap végén azután a selejt nélkül dolgozók minőségi prémiumban részesülnek, a selejtgyártóknak viszont levonás jár. A módszer bevált: korábban havi 28—30 hibás hengert kapott a szövődé, mostanában legfeljebb 10— 15-öt. A len-kenderipari igazgatóság a többi testvérüzem számára bevezetésre javasolta ezt az igazságos és hasznos új bérezési formát. • Nem egészen pontos a megfogalmazás, ha azt mondjuk, hogy befejeződött a normák rendezése az Űjszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál. Legfeljebb az elmaradt normák korszerűsítése az, ami befejeződött. Ezután remélhetőleg sosem lesznek elavult normák, s így sosem kerülhet sor ilyen nagyarányú rendezésre. Fehér Kálmán Hatalom és néphatalom A

"Sajkódi esték*-et olvasgatom mostanában, Németh László tanulmányainak új kötetét. Az író könyvét, aki valaha mester volt, az ifjúság egy részének tanítója, s akiről annak idején sokan úgy hitték, jól felel a kor nagy kérdéseire. Aztán az idő és a történelem bebizonyította. hogy sok mindennel együtt ebben is sokan tévedtek: a kor más válaszokat várt és követelt. Az író néhány éve összegyűjtve kiadott társadalmi drámái például hatalmas szakadékokra világítottak rá. amelyek az író és a kor között nemcsak ma — valójában és lényegében mindig is ott tátongtak. A "Sajkódi esték* azonban bizonyos mértókig az író újszerű magatartását szemlélteti és többek között arra is bizonyíték, hogv az író igyekszik ezeket a nagy szakadékokat csökkenteni. Olvasom a könyvet, hallom benne a múltat és keresem a jelent, s egvszercsak egy mondatnál meg kell állnom. Ez a mondat arról beszél, mit csinálnak most, ma. egyesek, hogyan tekintenek népi demokratikus hatalmunkra. De nemcsak erről szól: valahogyan sugalmaz is. Azt is mondja, mit kell tenni; a kettő összetartozik. -Vagyont, számottevőt — írja az író — nem is lehet gyűjteni, a hatalom nem kívánatos, a jövőjét féltő ember inkább húzódik tőle-...- Meg kell itt állnom: régi élmények zuhannak rám. olvasmányok és elmélkedések emlékei. A múltat támasztja fel egy pillanatra ez a mondat, azok a gondolatok és elvek élednek benne újjá, amelyekkel annak idején az iró és a többi -népi* ideológus általában a hatalomra tekintett. Mit is tanítottak ők a hatalomról? A »népi* ideológusok szerint a hatalom általában rossz dolog, a fog és az igazság nem fér össze vele, nincsenek erkölcsi gátlásai, emberellenes, antihumanista, s aki birtokába jut, előbb-utóbb erőszakossá, gőgössé, felfuvalkodottá válik, s jelleme eltorzul. Ahogy tehát ők tanították: a hatalom gonosz, démoni és pusztító erő, amely magát a hatalom birtokosát is elpusztítja idővel. M

indezt természetesen nem dk találták ki először, bár kétségtelen nálunk, Magyarországon ők fogalmazták meg ezeket a gondolatokat a legrészletesebben. A probléma gyökerei azonban ott vannak a történelemben. A szabadság és a munka mellett a hatalom kérdése régtől fogva egyik legnagyobb problémája az emberiségnek. Arra, hogy a népiesek milyen utakon keresték a kérdés megoldását, egyetlen példa is szemléletes bizonyíték: Nietzsche is hozzájuk hasonló választ adott erre a kérdésre, ö is — nyilván a népiesek előtt — azt tanította, hogy a hatalom természeténél fogva gonosz. Ezt mondották hát a népiesek a hatalomról. Ki tagadhatná, hogy a "Sajkódi esték* idézett mondatának mindehhez köze van? Miért nem kívánatos egyeseknek a hatalom ma? Miért húzódoznak töle a -jövőjüket féltők*? Ennek több oka lehet természetesen, de ezek között ott van — s nem is számít jelentéktelen tényezőnek —, hogy a mai hatalomra, a nép hatalmára is úgy tekintenek egyesek, mint a régire, s a "népi* ideológia ismertetett tanításainak hatására is úgy vélik, a hatalom lényege semmit sem változott, s ilyen szempontból szerintük és számukra még az is közömbös, hogy a munkásosztály vette át a hatalmat, a munkásosztály a hatalom birtokosa. A hatalom természete — mondják — ezzel egyáltalán nem változott meg. A népi ideológusok ugyanis nemcsak azt tanították a hatalomról, amit az előbb elmondottunk erről, hanem ezen felül még azt is, hogy tanításuk, a hatalom "örök mibenlétét- fejezi ki. Vagyis hogy szerintük történhet bármi, foroghatnak a történelem kerekei, megváltozhatnak a társadalmi és politikai rendszerek, a hatalom végzetszerűen elrendelt valami, mindig olyan marad, amilyen volt, s ezen nem segíthet semmi és nem is lehet segíteni. Ezzel szemben mi az igazság? A hatalom természete: változó t>alami. Jellege társadalmi feltételektől függ. A történelem egyes szakaszaiban valóban pusztító és démoni erő volt. Ebből azonban méa egyáltalán nem következik, hogy az emberiség egész életútját emberrontó tényezőként kísérik végig. Az osztálytársadalmakban a hatalom az egyes országokban befelé és kifelé egyaránt — az ország népével és más népekkel szemben — időnként változó mértékben ugyan, de végül is azonos jelleggel és lényeggel, valóban igazságtalan és egyáltalán nem normális indítékú tettekben nyilvánult meg. De az osztálytársadalmak megszűntével, sőt már az osztálynélküli társadalom építésének kezdetével — tehát már az átmenet szakaszában — a szocializmus építésének idején, lényegesen és alapvetően megváltozott a hatalom jellege, átalakult korábbi természete és démoni, antihumanista, pusztító tényezőből — építő erővé vált, amely a társadalom és az egyén fejlődését, az ember képességeinek a történelemben soha nem tapasztalt kiteljesedését szolgálja. mjálunk mi a helyzet? Alkotmányunk IM világosan kimondja, hogy hazánkban minden hatalom a dolgozó népé. Ez sok egyéb más mellett azt is jelenti, hogy az alkotmány a hatalmat kollektív testületekre ruházza. A hatalom gyakorlásának lépcsőfokain, a legalsótól a legfelsőig, .mindenütt ezek a kollektív testületek döntenek a nép életének jelentős kérdéseiről. Ezek a nép minden rétegét képviselő és magukban foglaló testületek biztosítják egyrészt azt, hogy a hatalmat valóban a dolgozó nép gyakorolja, másrészt pedig e kollektívák erkölcsi garanciája, ereje a hatalom tisztaságának. Ki merne e testületek elé olyan javaslatokkal odaállni, amelyek ellentétben állnak a nép érdekeivel? Vagy ha esetleg oda is állna valaki, nyilvánvaló, hogy ezeket a javalatokat visszautasítanák és sohasem valósítanák meg őket.. A rosszhiszemű gyülölködőkön, ellenségeinken kívül senki sem állíthatja ma ennek az ellenkezőjét. Miért van, miért lehet ez így? Azért, mert ezek a kollektív vezető testületek a népért, a nép érdekében dolgoznak, s hatalmuk ezért más. mint a régi volt. Ma a hatalom, a vezetés törekvései és a nép érdekei nem válnak ketté ét egészen más irányúvá, hanem teljesen és nyilvánvalóan azonosak. 4

"népi* ideológusok — a hatalom természetéről beszélve — annak idején állandóan emlegették annak erőszakos, háborúra, törő természetét és ennek egyik legfontosabb vonásának tekintették, hogy a hatalom külpolitikája a háború, nem pedig a nyugodt, tárgyalások útján elérhető megegyezés létrehozása. »Ez nem is lehetséges — írta az egyik vezető népi ideológus —, mert az erre irányuló hajlandóságban már a hatalom gyengüléset látná a másik fél* és ezt — mondja tovább az író — semmilyen hatalom sem tudná elviselni. Kell-e magyarázni, menynyire más természetű a mi hatalmunk, a szocialista országoké. A mi külpolitikánk alapja nem a háború a tárgyalásokat nem tartjuk elképzelhetetleneknek, sőt, ezen az úton akarjuk megoldani a vitás nemzetközi kérdéseket, ezt tekintjük külpolitikánk legfőbb eszközének. Még az se aggaszt bennünket különösebben, hogy valaki ebből esetleg gyengeségre következtet. Csak arra figyelmeztetjük: minden erőnk megvan a támadó megsemmisítéséhez. A mi hatalmunk ugyan lényegében más, mint a régi és a mai kapitalista országoké, de azért hatalom. S nemcsak arra elég, hogy a nép jobb jövőjét építsük vele, hanem arra is, hogy a szocialista országok közös erejével visszavágjunk az agresszornak. Mindez természetesen egyáltalán nem akarja azt jelenteni, hogy mindennapi életünkben a hétköznapokon talán ne találkoznánk felfuvalkodott, gőgössé vált emberekkel, vezetőkkel, olyanokkal, akik visszaélnek a néptől kapott hatalommal. Nincs okunk tagadni: csakugyan vannak elvétve ilyen emberek. De az ilyenek —• akárhonnan is jöttek — már elszakadtak a néptől, nem azonosak, hanem idegenek a néphatalomtól, a mi hatalmunktól. S nem a mi hatalmunk rontotta el őket, ellenkezőleg: ők akarják megrontani a mi hatalmunkat. Ezek az emberek azt hiszik, hogy ez a mai hatalom olyan, mint a régi( s ezért nem támaszkodnak a népre, a kollektív testületekre, hanem felfuvalkodott gőgjükben azt képzelik, hogy a rájuk bízott területen minden hatalmat kizárólag és korlátlanul az ö kezükbe adott az állam. Bárhol álljanak is: a vezetésben töltött óráik meg vannak számlálva, s előbbutóbb ki kell lépniök a vezetésből, félre kell állniok, mert elszakadtak a néptől, idegenné váltak a népi hatalomtól. S hogy ez előbb-utóbb, de mindig így történik. azt az eddigi tapasztalatok is bizonyítják. V

ilágosan és határozottan beszél alkotmányunk a hatalomról. Az alkotmány mondata — minden hatalom a dolgozó népé — azt is jelenti, hogy azoknak, akik kisebb-nagyobb részben részesültek ebből a hatalomból, tehát valahol valamilyen vezetők, a nép javára kell dolgozniok. Ez nálunk a hatalom feladata. Kinek nem kívánatos az ilyen hatalom? Ki menekül ez elől? Egyrészt azok, akik gyűlölik rendszerünket, a népet, másrészt azok, akik rosszul gondolkodnak és azt hiszik, hogy ez a hatalom olyan, mint az osztálytársadalmak idején volt, amelyet kétségtelenül joggal tarthattak és tartottak legalábbis "nem kívánatosnak*. Akik gyűlölik a népet, azokkal nincs beszélnivalónk. De azokkal, akik a hatalomtól önmagától félnek, mert helytelenül gondolkodnak, nem látják világosan a hatalom lényegének változásait, természetének átalakulását, de egyébként becsületes emberek, a népért akarnak dol* gozni — velük szót kell értenünk és arra kell biztatnunk őket, vállaljanak részt ebből a hatalomból, vagyis — ami ezzel egyet jelent — minél intenzívebben és eredményesebben vegyenek részt a szocializmus építésének munkájában. Népünk jobb jövőjének biztosítósa, hazánk érdekei kérik és követelik ezt. Ökrös László \