Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-30 / 178. szám

Vasárnap, IMI. Július W. 6 BERTALAN ISTVÁN: Igazán jó fiú ~j.JÓ tn/erek volt f- — Miért nem akarta meg- volt nekem a Julit!... A mondta a férfi. csókolni a keresztet? — fa- fattyú... Ha már olyan bo— Az — felelte az asz- kadt ki belőle a kérdés, szony . nagykendője sar- _ Nem tudom _ meren_ kával petyegó könnyeit tó- gett ^ ember _ Pedíg jó rotgette fiú voU _ szófogadó... Is— Ne rtjj. Mondatunk tenfélő tV'-d6rnÖ^"a - Tán elrontották ott a 'mLf, tf, fe} l vVé0l°, Misánkat... Ki tudja, nUket Tzán beszéltek be neki három hószán. Szája akár egy teli . .. cmj.v „„„ liszteszsák betüremlett nyi- - Csak nem lett lása. A kézfej pergamen- _n'SJa!. szerű, barna bőrén kékszínű " tetovált halálfej, alatta év- merek az. lond volt az a gyerek — isten nyugosztalja —, hogy elvette ezt a kódis-lányt. legalább a férje halála után ment volna akárhová az a rongy!... De nem! Ö maradt és pusztította a kenyeret az én házamban!... A senki lánya!... Hát volt annak valamije?... SemmiNem olyan je!... Aztán még kölyköt akart gabalyitani a cafat!... szám: 1914—18. A férfi ha- ~ Igaz ~ bólintott az asz- Mit tudom én, kivel kurválmuszin szemöldöke olyan , kodott! — hunyorgott sunyin dús volt, mintha a szeme Hallgatas. Lépteik üteme- az öreg. Hirtelen elvörösöfölött is bajusz sörtélkedett $en kopogtak a kisváros dött a nyaka, mert eszébe volna. macskaköves utcáján. jutott, hogy 6 teperte le meg— Szép misét mondás- ~ Az ünneplője majd jó özvegy ült menyét az őszön a sunk — szipogta az asszony. 'eu Bálintnak — szólott a kazal mögött, tőle lett váFekete kendője alól kinyúló férfi- randós. Julis ettől kezdve hosszú, szürke orrával kö- — Hót a főd? kimondhatatlanul gyűlölte vér varjúra emlékeztetett. A főd?... Lepalább apósat, de félt tőle, nagyon — Csakis — hagyta rá a egyben marad... Nem kell félt... Nem merte elárulni, férj. kétfele osztani. hogy tőle kezdett nőni a ...... . — Igaz — mondta halkan hasa. A vasútállomásra igyekez- ^ „„^ s eszébe }utott A "LSa^L h°™ ^ mÍndÍg ÍS CSak városba, bár még delet egy mereket akart< hogy a már hazafelé fm egyben maradjon. Még jó, hogy a ml faAz öreg asszony szótlanul tipegett az ura után. se ütöttek, tartottak. — Nem is romlott le a Misa. Egész jó húsban van meg ismét az lunkban nincs szövetkezet — jegyezte meg sietve, hogy másra terelje gondolatait. ryorgolódtak a gondolaP tok a férjiben. *Misa gyűlölte sógornőjét, mert amikor egyszer megfogdosta a mellit, az az öregek előtt a szemibe mondta neki, hogy utálja akár a békát, ne merjen többé hozzá — szólalt asszony. _ ,_ — Adnak ott enni eleget. . ~~ Felőlem!. Engem Nem koplalnak a rabok. huznanak be trakMeg aztán egész nap csak torral «em... Nekem ugyan ül, nem dolgSzik... A többi- táncoltathatják a mézesmad- nyúUái f lut "cm ek igen, de neki nem lehet z«aot, nem visznek lépre! — « volt nehéz Julis ellen for... Minek is? — vont vállat A férfi hangja recsegett, a férfi. mint <t zsákrepedés. _ [gaz. Az asszony szaporán bóloÓ már többi nem dol- gatott, akár a hullott kölest goeik. szemezgető varjú. — Soha többé — szipogott — A főd megmarad ... újra az asszony. Egyben... — húzta be zsák— No ne rijj... Könnyű száj-pampuskalesőjét a férj. MÉRT ELVEI VANNAK... r t - r.- t a Malompatak hídján FuSienneni szoktunlt találkozni. A múltkoriban láttam barátomon, hogy valami nyomja a szívét Barátom tizenkilenc tavaszával jó két évvel idősebb nálam, de nincsenek, egymás előtt titkaink. — Ide figyelj — mondta, miközben cigarettára gyújtott —, végeztem! — Végeztél? Mivel? — Hát Annival. — Nocsak — mondtam —, kiadta az utadat? — Én végeztem vele, érted? Vasárnap este voltam utoljára nála. — És? — kérdeztem. — Mi az, hogy és? Isten áldjon, babám, mondtam neki, és ezzel kész. Egy ideig csendben álltunk egymás mellett a híd korlátjára támaszkodva és a vizet néztük. — Miért szakítottál vele? — kérdeztem néhány perc múlva. Barátom nagy ívben a malomárokba dobta cigarettáját. — Micsoda kérdéseket teszel fel — mondta aztán. — Éreztem, hogy nincs már értelme, érted? Egyszerűen nem szeretem már. Ha aztán az ember tovább csinálja, olyan páncba kerül, mondhatom neked, hogy nézheti, hogy kerül ki belőle. Az ilyen dolgokban ™éJL fordítani ... No, meg persze szófogadó gyerek volt a Misa..." — Aztán a temetés... az nem kerül pénzbe? — károgott bele a csendbe az aszszony. — Nem ... Misát az állam halála lesz... Láttam olyant Hosszú hallgatás. Monoton temeti ...Ez igy szokás ilyen a fronton tizenhétben... Szö- léptek kopogása. esetben. " " mondatunk kött katona volt. — Nem szenvedett? •—A... Hamar túlesett rajta. — Beszentelték? — Be hát... — Misát is beszentelik? — Biztos... Hivő ember _ Szófogadó', volt, nem akármilyen. No meg jó gyerek, nagyon — Mégis furcsa, hogy nem akarta megcsókolni a keresztet ... — kerepelt aztán megint az asszony. JTurcsa ... Pedig nagyon jó fiú volt... IstenféTisztelte a szüleit... Nem tett egy J° keresztül szalmát sem... A tárgyaláson is hallgatott... esetben. — Szép misét érte. — A legdrágábbikat. «— Vállalja majd a pap? — Miért ne?... — Hát hogy igy... Hát aztán! Hisz megfizetem! — fortyant fel hirtelen a férfi. Igaz — bólintott gyorgyerek. ál* alatt TTeglaZu^n- ^Jn^* meg^TogVén san az'asszony. - S egylzép döcsücsköt: biztattam... - Igaz. Minden vasárnap , Az "*"»»» Oedten kapta eljárt a misére. Ott énekelt Jel a a kántor mellett. — Még aznap is « bólintott a férfi. — Akkor? — Akkor... — Biztosan szi az isten. magához veF

zébe jutott az asszonynak, hogy Misa búcsúzás előtt semmiképp sem akarta teljesíteni kívánságukat. Ott állt előttük a látogatóseobában a kissé szűk rabruhában, konokszótlanul, leszegett fejjel. Hiába tartotta elé anyja a keresztet, s unszolta, hogy csókolja meg, Misa csak a fejét rázta. — Maga? — Én hát!... Azt is én mondtam, hogy vigye Julis testét a padláshoz a létra alá ... Odavitte, igaz, de aztán rájött az ijedtség, s amikor jöttek a rendörök, el- átszellemült szólta magát... Meg a bal- tak valami ta... Véres maradt a balta foka... Nem tudott tagadni Misa... Még jó, hogy rólam hallgatott... Jó fiú volt, no! Igazán jó fiú! Az asszony riadtan pislogott az urára, de nem szólt. Az ember folytatta: — Mióta meghalt a legnagyobbik fiú, a Jóska, útban miséért talán azt is megbocsátják odafönn, hogy nem akarta megcsókolni a keresztet. A férj hümmögetett. közeli templom tornyában megszólalt a déli harangszó. Mindketten arccal motyogájtatosságot és sietve keresztet vetettek. nem nagyon ismertem ki magam, így hát nem firtattam tovább a dolgot. Inkább saját magamnak mondtam egy idő múlva: — Háromnegyed évig szeretted, és most egyszerre már nem. Furcsa. — Egyáltalán nem furcsa — morgott a barátom. — Van ez így néha. Valami nem tetszett nekem a dologban. Ügy látszott, barátom túlságosan könnyedén veszi a dolgot. Ismét hallgattunk és feszülten néztük a vizet a híd alatt Aztán megkérdeztem: — Milyen volt a búcsú? Bőgött? Barátom rekedten nevetett: — Ahogy te az ilyesmit elképzeled! Búcsúzás minden ósdi kellékkel: könnyek, veszekedés, csókok és mit tudom én. Az lég volt öregem, jegyezd meg magadnak. Ma az ilyesmi egészen másképpen megy. Megbeszéltem vele, érted? Szóval, kislány, mondtam neki, nem akaszthatom fel magom ezért, de vége. Egv ideig egész jól bírtalak. De már nem. vigyen el engem az ördög. Ha most tovább folytatjuk, minden hazugság, egyszerűen erkölcstelen. Tisztességes kapcsolathoz szerelem kell. Ezt be kell látnod! — Belátta? — Azt hiszem — mondta barátom röviden. — És tényleg, egy- kicsit se sírt? — No, Igen — mondta barátom akadozva —, esküdni persze nem mernék rá. Végül is a kapuban álltunk a sötétben. Némelyik lány hangtalanul sír. Csak úgy leperegnek a könnyek az arcukon. Hallani mindenesetre nem hallottam semmit ... Persze pár lépéssel arrébb álltam, mert — azért nekem sem volt könnyű. De ez mind K^Z egyéb. Mindenképpen véget kellett vetni. Végül is szakoktató vagyok. Nem állhay«mmm>iw»mw«hww*iwhwmi>mllltmimwmitfwwhwmwfmmwwm>iiih» tok oda délután a fiúk elé szocialista erkölcsről prédikálni nekik, ha este aztán elmegyek az égyastársamhoz. Igen, ágyastárs — jól hallottad. Mi volna egyéb, ha már nem szeretem. Gondolkoztam. Ördögien igaza volt. De még nem adtam fel. — Talán ő még szeret téged — mondtam orvul. Nagy lendülettel ellökte magát a híd korlátjától és felém fordult. — Mit változtat ez? — kérdezte, minden szót külön hangsúllyal, energikusan vetve felém. — Mit változtat ez a dolgon, ha én már nem szeretem? — Jól van, jól vart — nyugtattam —, nem kell mindjárt felizgatnod magad. Hiszen lehet, hogy szeret téged. És ez mindenesetre bonyolultabbá tenné a dolgot — Nekem mindegy — morogta — Vagy — firtattam tovább — csalódtál. Egypár hónappal ezelőtt még verekedni akartál miatta, csupa szerelemből, meg ilyenek. Ma meg megállapítod, hogy fölöslegesen szereztél klshíján kék monoklikat. Első számú csalódás. Elmúlik néhány hónap. Egyszerre csak ott állsz elképedve, a homlokodra ütsz és azt mondod: "Micsoda marha voltam- Az ördög vigye el az egész okos megbeszélést, hiszen még mindig szeretem. És ez volna a második számú csalódás. — Elég, hagyd abba — mondta fenyegetően —, mert elfeledkezem magamról. — És miután mély lélegzetet vett, így folytatta: — Még egyszer mondom neked, mint barátomnak: vége van, maradéktalanul, teljesen és véglegesen, befejeztük, nincs tovább. Felfogtad? Megadtam magam, itt nem volt mit tenni. A barátomnak elvei voltak. Vállat vonva ismét a korlátra támaszkodtam, néztem a hullámzó vizet, és átgondoltam a világ folyását. Egyszerre csak keményen megmarkolta a karomat. — Mi történt? — kérdeztem ijedten. — Jön! — suttogta. — No és azután — vetettem oda közömbösen. — Hadd jöjjön! Mit érdekel az minket. Anni üde kis nyári ruhájában vidáman karikázott a hídon. Lefékezte előttem kerékpárját. kezet adott nekem és ígv szólt: — Csakhogy téged ís látni egvszer. Hol bujkálsz folyton. Ml szépet csinálsz mostanában? Zavaromban először ls nagyot nyeltem. — Hát istenem — mondtam aztán —, mit Is csinálnék. Az ember éldegél és megvannak a maga problémái. Egy kéz galléron ragadott. — Tűnj el — suttogta a barátom fenyegetően —, tűnj el. de azonnal! Ezt a hangot ismertem. Az ellentmondás itt nem lett volna helyénvaló Kezdő sebességemet jelentősen megnövelte egy lökés hátulról. Amikor a híd ™*ött' gyors pillantást vetettem hátra. Barátom leforrázva állt Anni előtt. Még mielőtt elfordultam volna, láttam, amint kezét a lány kerékpárjának kormányára teszi. — Ahá — gondoltam —, a második számú csalódás. Joachim Nowotny • ihiwiaimtmhhmim : Papp Lajos: KATONASÍR KOLTUNOVA ASSZONYNAK AJÁNLOM A fiú alszik itt harcoktól elfáradtan virággal beborított parányi domb alatt szőke hajából egy fürt egy kép olvashatatlan levél a fájó emlék: belőle ez maradt Tizenhét éve friss vidám nótát dalolt a félórás pihenőben két ütközet kőzött egy lengyel lány Krakkóban kétszer szájon csókolta a zubbonyára vérpiros pántlikát kötött Ssép magyar lány szemét is őrizte a szivében akihez visszajönne majd a háború után s a Tisza-parti város egy kerítése tövében golyó ütötte homlokon másik az oldalán Még rdndult görcsösen azután mozdulatlan feküdt és eltört szemén a kék ég sugara vére az útra futott csörgedező patakban fölé hajolt a riadt jegenyék sudara Tizenöt éve már hogy végetért a szörnyű erdőket szaggató halálos zivatar a barack újra virágzik s az ágon lepke-könnyú szellő hintázik nevet s ezüstös port kavar A fiú alszik itt harcoktól elfáradtan s az anya ezüst hajjal megáll a drága sir elótt ajka könnyes-idegen szavakat formál halkan tán szép álmokat kíván vagy csöndes pihenőt. : A hattyastelepi ifjúsági építőtáborban A KISZ ifjúsági építőtáborainak színes, változatos élete, a közös munka és a közös szórakozás nagy élményt jelent a munkában résztvevő fiataloknak. Többek között az is bizonyítja ezt, hogy a tábori élet, a művészetek iránt fogékonyabbakat, alkotásokra ösztönzi. Versek, novellák, rajzok, képek születnek az Ifjúsági táborokban. Mellékelten Fráter Lórántnak, a Szegedi Orvostudományi Egyetem hallgatójának két rajzát közöljük a hattyastelepi tábor életéről. / \ zi FIATAL ÉPÍTŐ L -ú* \ . V7/1 1 \ \ PIHENÉS