Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-29 / 177. szám

9 Saombftt, Wfl. Július 39. NYARALÁSI LÁZ i Tetőpontján a nyaralási láz. A magyar dolgozók, öregek és fiatalok az ország legszebb vidékein pihenik kl évi fáradalmukat. Az ország nagyobb pályaudvarairól külön ki ránduló vonatok indulnak a Balatonra, vagy a hegyvidékre. Különösen nagy a forgalom az egyes üdülési turnusok váltásának idején. A SZOT hetenként több száz iskolást visz nyaralni a Balatonra. Képünk * budapesti Déli-pályaudvaron az egyik balatoni vonat indulása előtt készült 8. 21. 33. 88. 86 — m lottó m heti nyerőazámni A 33. játékhéten 4 169 409 szelvény érkezett a Sportfogadási és LoMó Igazgatóságra. Egy-egy nyeröosztályra ennek megfelelően 1 563 528 forint nyeremény jut. A Hévízen kihúzott számok a következők: 5, 21, 33, 68, 86. I A jövő heti tárgyjutalomsorsoláson a 28. heti lottószelvények vesznek részt. Elkészítették a lottó első j félévi mérlegét, Az érdekes számadatokból kitűnik, hogy az idén hat hónap alatt ! 118 047 674 lottószelvényt töltöttek ki a játékosok. Ezek közül 8 888 858 nyert, amelyekre több mint 170 \ millió — pontosan 177 059 566 — forint nyereményt fizel-1 tek ki. Eddig háromszor volt az idén ötös találat a lottón. A havonta ismétlődő tárgyjutalom-sorsolásokon 3738 nyeremény talált gazdára. SIKLÓS JÁNOS: A PUSZTA SZELEIN Jegyzetek két fényképkiállításról Kelly Zsigmond színes Szeged-képei Még néhány évvel ezelőtt w röppent körülményes, drága és eredményét tekintik nem is a legsikerültebb ága volt a fotoművészetnek a színes fényképezés. A kísérletek közben előállított "próbacsíkok" sokasága után is eaask néhány szín találta el a téma természetes színeit. a többi meg sem közelitette az eredetit. A Fővárnál Fotó Vállalat neves művészének, Kelly Zsigmondnak a szegedi újságíróklub. ban bemutatott fényképkiállítáaa bárkit meggyőzhet arról, hogy a színes foto kinőtte már gyermekcipőit, alkalmassá vált a művészi ábrázolásra, Persze azt korábban is tudni léhetett, hogy van jövője a színes fotónak, hiszen számtalan Iriállításon láthattunk színes felvételeket — a fehér-fekete képek mellett, mintegy kiegészítésül, utalásképpen arra, hogy él és fejlődik a fotóművészet legifjabb ága. De önállóan, nem néhány, hanem egy egész kiállításra való képpel Szegeden talán először bizonyítja Kelly a színes foto művészi erejét. Számunkra, szegediek számára külön öröm. hogy városunk nevezetességeit látjuk viszont a Fővárosi Foto Vállalat kitűnő művészének felvételein, aki a megyei jogú városi tanács Idegenforgalmi Hivatalának felkérésére örökítette meg Szeged utcáit, tereit, szép régi és új épületeit, a speciálisan szegedi ipart, a város kulturális életét — mégpedig mindig olymódon. hogy a -benszülött- szegedi számára is lud újat mondani Régen megfogalmazott igazság, hogy az ember nehezen ves/.i észre a megszokottban a szépet, érdekeset. Kelly képel csokorba gyűjtik, és úgy tálalják a néznivalót, hogy azt meg is kell látni bennük. A régi házak mellett — melyek egy részét már képeslapokból ismerhették az ország más vidékein i.s — most először vonulnak fel azok a nevezetességek. melyekkel már a felszabadulás óta gazdagodott a város. Ha pedig a helybeliek számára is meglepő ez a briliáns technikával alkotott hatalmas, és szinte egésznek mondható színes album, nyilvánvaló, hogy idegenforgalmi szempontból még sokkalta nagyobb Jelentősége. Valljuk meg őszintén: a színes kép. színes film mindig .csal egy kicsi!. Nem úgy, hony meghamisítja a valóságot, hanem mert jobban rátereli a figyelmet arra, ami szép. Ez a színek varázsa. Az, hogy a varázs tökéletes. Kelly érdeme, s végeredményben az ó dicséretét jelenti, hogy sajnáljuk, amiért ez a nagy koncepciójú kiállítás nem szegedi fotós fényképezőgépében fogant. Szinte megelevenednek az ujségíróklub falai Kelly Zsigmond Ks^sed-kiállításá- hatni, hogy -A kiállítás ágétól. S mivel ez a klub a ve- szere jellemző a korábban ros idegenforgalmának is oly nagy mértékben prnpaegyik központja, a vendé- Bált riportfény képezés re vagek és a vendéglátók gyakori lé törekvés, ez. azonban többtalálkozóhelye. kár volna nyire idillikus, érzelgős és színes virágait — alig, hogy hamis életképekben reakinyíltak — letépni. E mű- lizálódik. Sajnálatos tévedés vészi képsorozat itt tölthetné ez. s fotokritikánk súlyos he leginkább hivatását! Az Országos Fotoszalon tárlata hiányosságaira mutat" Sajnos, ezekkel a megállapításokkal nem vitatkozhatunk, viszont kiegészítésül hozzá kell tenni még egyet: a kritikán nem múlik majd a vidéki fotosok további, s irányba haladó Pécsről került Szegedre a Fotoklubok IV. Országos Egészséges Szalonja képkiállítása, mely fejlődésé! — már az elején meg keil mondani — csalódást keltett, Ke"y Zsigmond színes s ahelyett, hogv a klubok Szeged-felvételei az újságmunkájának fejlődését mu- uoklubbap naponta este 6 tatná, inkább helvbentopo- orato1 é.lfélig belépődíj nélgásról tanúskodik. Ezt a ki- kul megtekinthetők. A IV. jelentést nem úgv kell ér- Országos Fotoszalon delelótt tenl, hogv a kiállított két- 10:tf>l es,e fi-'K tart nyitva a száz fénvké- között egyetlen DAV Klauzál téri székházájó sincs: sok jó kép van. de nak művelődési termében, igazán kiemelkedő, művésze- Mindkét kiállítás a szabad2S. r ^ kezesei, aunak. hogy a fotoklubok al- Busrtus 20-ig várja látogatal összefogott vidéki művé- tóit. szek alkotásai és az elismert, országos. sőt világhírű budapesti művészek alkotásai közti színvonalkülönbség észrevehetően lecsökkent. Amennyire örömmel üdvözöltük az akkor felmutatott minőségi fejlődést, annyira elszomorító, hogy ez.t nem követték további eredmények. A zsűri ítélete alapján a bemutató fotoklubok közül a budapesti nyerte el a vándordíjat. Ez többé kevésbé jogos is. Tény azonban, hogy köztük, valamint a győri, a miskolci, a szegedi és a pécsi klubok színvonala között nehéz elsőséget megállapítani. Valamennyi kiállított fényképük megbízhatóan közepes, szinte bosszantóan egyenletes. A többinél pedig a közepesek és a gyengék váltakoznak. Néhány felvételt mégis érdemes kiemelni. Például a budapesti Selmecz.i Tóth János: A jövő sampionjai, a ceglédi Kacz.ur Pál: Vihar után-ja, a pécsi Halász Rezső: Elhiszed? című képéi, és utánuk még következhetne a hosszú-hosszú felsorolás olvan fotókról, melyek egyenként szemügyre véve szintén mind jók. de együttesen meg sem kísérlik az. ••egek verdesését". Inkább néhány tapasztalatról adunk számot tehát. Többek közt arról, hogy alig van a kiállításon portré, még kevesebb az egyéb emberábrázolás, munkaképet pedig egyenesen nagyitóval kell keresni. A szegedi Somogyi Káról,vné: Könnyedén a magasba című — általunk már ismert — kepe szinte egyeduralkodó a mezőnyben. Az alkotások tűlnyomo többsége tájkép, helyzet-. életkép — vagy a már kialakult koncepciók halárain belül, vagy az át nem érzett, esetleg félreértelmezett modernség hamis felfogásától "ihletve". A kiállítás pécsi prospektusának bevezetőjében o)vasFehér Kálmán Megkerestem életem — gyereksorsom panaszos ismerősét. Petőfitelep végétől nyúlik, mint nagy citromszín abrosz, majdcsak a Tiszáig ér túlsó széle Algyö és Tápé alatt, a szántóföldek között. Csak a tanyaiak járják, a gyeviele, akiknek útja a pusztai csapáson visz a városra. Oda mentem a p úszta szélére, a kis csatorna vadvizes, kopasz partjára, régvolt békafogó helyemre, az agyagos gödörbe. Regen ásták a gödröt, valamelyik vályogviskó került onnan a puszta szélére, egy szegény telepes keze nyomán. Túl a csatornán, a csapás mentén áll a vén Puró fehér háza: igaz, a nótás-sehajdik kalapos csontja elporladt már a halottak országában, de szarvasbogárszögletes házának piros-cserepes tetejét azóta akáclombbal borították az elszállt évtizedek. Nem tudom, hogy most kik bírják az egykori vigasztalan, kopár portát, mert a kalapcsinálá sok gyereke úgy széjjel szelelt onnan, hogy tán senki sem tudná még egyszer összecsalogatni őket. Mnst is oIv"* • ms'u ifIUSI IS mint harmin( esztendeje. Ügy szúr « ktrálydinnyetüsök, meg a csalán s kopár szikes plaecán egyformán megsápad a /il, törik, ákár a száras nád. Szivárványszínű apró szöcskék pattannak fel a tikkadt földről és a csatornamenti Zfombékos laposban neszeznek a ptisrlai rovarok, cincogó-csattogó egyhangúsággal. Az alkonyuló nap fáradt sugarai aranyozzák a száraz pusztát, bágyadt szürkeség lebeg a túlsó szélén, ahol a látóhatár borul a tunyán elnyúló parlagra. A csapás .mellett áll a Bullás-tanga, ide látszik a vén tölgy, mely mnst is úgy őrködik fölötte, mint régen. S változattanul vigyáz a magános ház békés nyugalmára a fehértörzsű nyurga nyárfa. Sokat pihentünk gyerekfáradsággal a csclédtanya tövében, a vén tölgy TÖRPEKUKORICA alatt, amikor nem hajtolt a puszta nagyhangú, furkósbottal vigyázó őre. Tilosban jártunk nyűtt rizses zsákunkkal a cserepes forróságban — túzrevalót szedtünk, Megroggyant öregek, éhes sáfrányszin-arcú asszonyok és erólködó bordáscsontos gyerekek — napszárította tehéntrágyát szedtünk a gulya járásán, mivel olyan jól égett ez a fajta tüzelő, mint az olaj. Milyen nagy bennünk, ha kétszer fordulhattunk és másodjára hazafelé Bullás fája alá ereszkedtünk. "Megvan a heti tüzelő mondogattuk és örültünk, hogy tüzelhetünk a főznivaló alá. De szeretnék még egyszer, csak még egyszer úgy örülni valaminek, gyerekes tisztasággal.., mint ott a pusztán, a tölgyfa árnyékában. Mert tudtam, hogy ha Hazaérek, szorgalmamért anyám megcirógatja izzadt homlokomat. Másképpen is végződött a tiizelöhordas. A puszta egyegy mélyedésében lapult a csősz és rendsrarint megvárta, amig teleszedjük a zsákot. Ilyenkor azután előlépett. Durva hangjától ugy megijedtünk, hogy reszkettek gyereklábaink. — Kiönteni! Kiönteni, bitang tolvajok.' — emelte ránk ijesztgető furkósbot ját a vagybajuszos hatalom. Mi sírva, szipogva engedelmeskedtünk. — Letenni az üres zsákokat! — parancsolt ránk a mogorva ember. Könyörögtünk neki, keservesen rimánkodtunk: — Aranyos jó bácsi, ne vegye el a zsákot. Hiába. Megemelte félelmetes botját, mint Toldi a vendégoldalt, és utat mutatott a puszta széle felé. — Kifelé a puszta hál! l7r« Lón-ol mentünk IJres he»*el Ps tünk, hogy elkerültük a verést. De otthon szótlansagával is vádolt minket anyánk. Pedig mi ugy iparkodtunk volna... Annyira akartunk... Hiába. Csöndes most a puszta. Nem hordják onnan a tűzre valót. Nem. legel a tápai gulya, elenyészett a gémeskút görbe ága... és a nagykorúmnak nyomát is elmosta az idö. Fecskéket sem látni. A tágas magány pihenteti a nyugtalan idegeket. A némaság erjesztójében felgyöngyöznek az emlékek alján veszendőbe induló gondolatok. Megsokasodott kínunkkal jártuk a pusztát és a magány esendcsttö, elrenderő óráiban levezekeltük korán sebesre vert gyereklelkünk bűneit. Mikor nagyon megalázott a város, sértett önérzettel ültünk a puszta szélén, a kis csatorna partján és elkeseredetten szőttük terveinket: miként fizessünk sérelmünkért, mí telepiek, életcél nélkül élő suhancok. Haragi,<l1unk™*Z>_ néztek minket, nem szerettük a fölényes legénykéket, mert mindig kicsinyeknek... mihasznaltnak éreztük magunkat, S nem. találtunk kivezető utat abból az élet aljára pántolt ketrecből, amelyben vergődtünk és csakis kicsinyeknek érezhettük magunkat. Az elviselhetetlen eoyhangusagba bomlott idegekkel irtóztunk az ismeretlen élettől, de rettegtünk a minden napok szomorú változatlanságától. Már túljutottunk a gyerekkor játékán, de még nem értettük a felnőttek életét: félszegen, bizalmatlanul jártunk-keltünk keshedt rongyainkban... pedig annyira szerettünk volna valami szépet, jót, emberibbet kapni, de sajnos megbojdult érzékenységünket nem vette észre soha senki. A pusztán éreztük magunkat biztonságban, este a csöndben, ahol senki nem látott. nem hallott beszédünkből és nem gúnyolódott rajtunk... Most kerestem a nagy beszélgetések emlékét, visszaidéztem atmoszféráját és valahogyan csalódtam, nagyot csalódtam, mert nem laláltam meg szintén, amit negyedszázaddal előbb otthagytam. Időközben lement a nap, a pusztaszéli akácos mögül langyos szellő szaladt elő. Távolban felzúgott egy aratógép motorja és a csapáson egészen messze motorkerékpárok berregtek, a város fali haladtak. — Nam olyan a puszta, mint régen. Megváltozott, furcsán megváltozott — fanacstalankadtam hiányérzetemben. Kerestem a változást, de szemlátomást nem találtam. A »Batke-lak« most is olyan, mint régen volt, egyedül terpeszkedik a kis csatornakanyarban, gyümölcsfák között. Onnan néhány százmeterrel odébb, a diilöút mellett éppen olyan roskatagon ál' Kovács Lajos hácsi tanyája, mint a harmincas évek elején. Van egy egészen új ronás a pusztán, most vettem estre: a középen nagy vasoszlopok sorjáznak, drótok viszik az áramot a Tiszáig, onnan meg Maroslele felé, a volt püspöki uradalom új embereinek hajlékába. Ez n változás ... De ez nem okoshat ilyen idegenséget,* furcsa kielégiiletlenséget... Valami egészen más történhetett velem emlékeket kereső nézelődésemben. Más... Nem laláltam meg, amit kerestem: a szeplősképű. szomorú suhancot, a puszta félszeg panaszkodóját, akinek annyira szép áa csúnya, kegyetlen és haritságos volt ez a puszta. Tűnődve indultam onnan a meghnrpadt kocsijárón ír, föl a Nagy-útra« — a telep házaihoz. — Többet nem nézem meg a pusztát — mondogattam magamban. Pedig tudtam, hogy még sokszor találkozunk: a puszta meg én. Felnőtt lettem, sgy'r rekkorból csak emlékek marad trfk és ezek közül a puszta őrizgeti a legkeservesebbeket. pr sajátói vonósa nz életnek, hogy mig én felnnitem, felnőtt a környező világ is. Valahogyan egyszerre lettünk emberek, nagyok.,. s ami gyerekkoromban volt. elmerült az egész magyar történelemmel. Szerencsére elmerült és átért nem tudok én szépeket, derűseket írni a legszebbről: a gyermekkorról,,, mert nem volt szép és nem volt derűs, könnyed, egeg-seges lelkű, vidám az az élet , .. (A befejező részt Innunk holnapi szamában közöljük.) Egyiptomban épült fel az első afrikai atomreaktor (Tóth Béla felv.) A Délalföldi Mezőgazda.sági Kísérleti Intézet kukoricanemesitő csoportja új fajtákkal folytat kísérleteket. A törpe fajta, amelyet krpiink bemutat, csak embermagassáxúra nő, de ugyanolyan jó termést ígér. mint a megszokott kukoricák. Ugyanakkor utolérhetetlen rlönyri Is vannak: alacsony és erős szárú, tehát gépekkel könnyen betakarítható, ['mellett szárazságlűröbb a nálunk köztermesztésben levőknél és rendkívül állóképes, viharos, zivataros időjárás sem lesz henno kárt. fgy minden tulajdonsága megvan althoz, hogy nagyüzemi növénnyé váljék. Felvételünk az. Hthslml Állami Gazdaságban készüli a törpekukorica izolálásakor Kairó közelében megtartottak az Egyesült Arab Körtársaság és az. egész afrikai földrész, első atomreaktorának próbaüzemelését, melyet az atomenergia békés felhasználására a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság között 1956. július 12-én megkötött együttműködési tíerzödés értelmében szovjet technikai segitséggel építettek fel. A reaktor berendezésének tervét ls a Szovjetunióban dolgoztait ki, felszerelését pedig szovjet üzemekben készítették el. A reaktort arab és szovjet szakemberek helyezték üzembe a megállapított program szerint. A szovjet berendezis kifogástalanul működött.