Délmagyarország, 1961. június (51. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

Vasárnap, 196L június í LŐKÖS ZOLTÁN — SIMOK ISTVÁN ) SZEGEDI BŰNEIBŐL m •NEM BIR JÖNNI? LÖJ BELE!* Ricse ... Itt találtak egymásra a szegedi munkásmozgalom külön csoportokban elhurcolt harcosai. Levegőtlen. zsúfolt vagonokban, összebilincselve, több napi éheztetés után érkeztek meg a hírhedt táborba. Előzőleg Pesten tartották okét fogva, a gyűjtőfogház penészes pincéjében. Hetekig i oltak itt, fekhely és takaró nélkül, a pince betonpadlóján lebetegedve. Tüdőgyulladás, reuma, vesebaj. fertőző betegségek ... Hányukat elkísért máig is az itt szerzett betegség a megmaradottak közül... A legyengült, kiéheztetett foglyokat mindjárt nehéz fizikai munkára fogták. Csak az tartotta bennük a lelket, hogy együtt voltak, s bíztatták. erősítették egymást. Itt volt Balázs György, Bauer Erzsébet, Bernát András, Bodnár Lajos. Bozóki Lajos, Cseh Imre, Dáni János, Dobó Miklós, Eidus Bentián, Éngi István, Erős István, Erős Istvánné, Gladics Gyula, Gombai Mihály, Gyólai István, Katona András, Kiss József, Komócsin Antal, Komócsin Illés, Komócsin Mihály, Mayer Böske, Papdi György, Schwarcz Lipót, Szekeres Vince, Szögi István, Tápai József, Tombácz Imre ... S egy reggel belopakodott közéjük a halál. — Elvtársak, Erős István meghalt... — Kezdődik hát... — Ügy pusztulunk el, mint a legyek... — Kitartani! Kitartani! Közeledik a front... Dobo Miklóst munkára gyakran kirendelték a faluba, ahol újságot szerzett A lapot Bodnár Lajos csempészte be, s Komócsin Mihály volt a felolvasó. Amig olvastak, ketten-hárman az őrcket meg a tábori spicliket tartották szemmel. — Az egyesített német— magyar hadsereg, az ellenségnek súlyos veszteségeket okozva, tervszerűen visszavonul, hogy elfoglalja a megerősített állásokai... 1— olvasta Komócsin Mihály. — Ha ezt a német mondja, pácban van ... Közeledett a front, s Ricséről nyugat felé indultak a rongyos, szánalmas menetek. Néhányan hazakerültek, mások a halál és aszenvedes egyre szélesedő országútján vonszolták életüket öt szegedi — Balázs György. Bodnár Lajos, Bozóki Lajos. Dani János és Papdi György — visszakerült Pestre, a gyűjtőfogházba. Itt élték át a borzalmak éjszakáját, a nyilas őrségváltást. Elszabadult az addig is hosszú és laza pórázon tartott gyilkos őrület. A gyűjtőfogház udvarán egymás után dördültek el a sortüzek; a fogdákból velőt remegtető üvöltés szivárgott _ a rettenetes kínzások észbontó zaja. Lábukkal fölfelé akasztották fel a kiválasztott foglyokat, és a talpukat verték; mások kezét a lábukhoz bilincselték, s Így Ütlegelték a tehetetlen aldozatokat, addig, amíg mozdulni tudtak, amig az élet csöpp szikráját látták bennük. A megmaradtakat pedig elhajtották nyugatra, felajánlották őket a »Führernek* és Eichmannak. Hosszú és rövid volt ez az út. Rövid volt Bauer Erzsébetnek, Dáni Jánosnak Eidus Bentíánnak, Maver Böskének és Schwarcz Lipótnak, akik ismeretlen gödörbe buktak az éhségtől, vagy a gyilkos golyótól elpusztulva: hosszú Papdi Györgynek. aki az utolsó percekben menekült meg. s még hosszabb Bodnár Lajosnak, aki teljesen végigjárta a véres ösvényt. Kétszáznégyen vitték, a még megmaradotindultak el egy büntetőszá- takkal, hogy amig mozdulni zadban, s nemcsak a beteg- tudnak, dolgozzanak a »biség, meg az elmaradót lete- rodalomnak*. Bécsben verítő golyó ptisztitotta óket, réssel fogadták őket, mert hanem a parancsra adott nem bírták a kezüket sortűz is. emelni. — Nem bir jönni? Lőj be- — Szimulánsok! Disznó le, az anyja istenit! — így partizánok! — köpködte őket biztatták, egymást a nyilas a német őr, s dühében felörök, Eichmann magyar hó- rugdosta a horpadt csajkáhérsegédei. S míg Sopron- kat, melyekben a napi egybánhidára értek, számuk szeri étel, a marharépahetvenötre apadt. Az agyon- leves gőzölgött, tépett rongyok már lesza- Nem voltak már csak harkadtak róluk. Hányan fol- mincnégyen, s hogy végül toztak össze maguknak ru- hányan maradtak meg hírhát papírzsákból! Hányan mondónak, azt sem lehet csavarták lábukat zsákdara- tudni. Az utolsó napok volbokba a tél hidege ellen! tak a legfélelmetesebbek. Az élőnek felejthetetlen az- Ekkor már csak a fegyverek éjszaka, melyet egy nyitott szóltak vissza az elhurcoltak csűrben töltöttek 1944 telén, panaszára. S aki nem tudott térdig érő hóban, koszt és elszökni, elrejtőzni közülük ruha nélkül. Száraz falevelet az osztrák főváros felszabakotortak elő a havas árok dulásáig, annyi gyötrődés, mélyéről, az volt a fejük al- emberfeletti szenvedés után ja, s a németek szemét- éhen lialt, vagy a halál dombján összeszedett pené- "szebbik neme*, a puskagoszes kenyér a koszt. Nyolc lyó áldozata lett. halottat tettek ki az első éj- Hány meg hány ilyen cs® szakán a szérűből. A puszta port pusztult el! hó volt a szemfedőjük és a Ezek a halaimenetek temetőjük. a magyar munkásmozgalom Papdi György már nem auschwitzei jvolták ... tudott mozdulni... Utolsó (Következik: erejével elbújt.:. lema- "HAGYJANAK radt... így menekült meg. AZ .De Bodnár Lajost tovább AGYAMBAN MEGHALNI*) Nemzetközi biológiai ter? A szovjet biológusok országos bizottsága megvitatta a különböző országok tudósai által összeállított nemzetközi biológiai terv programját. Ez a program a Nemzetközi Geofizikai Évhez hasonló elgondolás, amely' három esztendő alatt az ismeretek maximális mennyiségének összegyűjtését irányozza elő. Az adatok a biológia területén az egész emberiséget érdeklő számos problémára kiterjednek. Alexandr Sztugyickij, a tanácskozás résztvevője kij® lentette, hogy a szovjet szaíkemberek a nemzetközi bi® lógiai terv keretében olyan feladatokat javasoltak, amelyeknek célja az új technika rohamos fejlődésével, az atom- és nukleáris energia termelésével az állati és emberi szervezetben végbemenő ártalmas elváltozások leküzdése. „Afrika rádió" Egy Kairóban megtartott rádiókonferencián az afrikai rádióállomások egyesületének megalapításáról tanácskoztak; az egyesület székhelyének Kairót javasolják. A taná.cskozáson Dahomey, Elefántcsontpart, Ghana, Guinea, Líbia, Mali, Marokkó, Niger, Nigéria, Szomáli, Tunézia, az Egyesült Arab Köztársaság és Volta képviseltette magát. „Oda megyek, ahol szükség lesz rám"... Hogyan indult a pályán Török László tanító? Á kübekházi általános iskola legfiatalabb pedagógusa ifj. Török László tanító. Mindössze 21 éves és tavaly óta tanít a határmenti községben. Jóformán, alig száradt meg oklevelében a tinta, mikor beilleszkedett egy ismeretlen közösségbe, amely viszont mégsem volt tőle idegen. Minden otthonos volt előtte, hiszen ő maga is falun nőtt fel, Deszken, ahol a szülei ugyancsak a pedagógus hivatásban élnek hosszú esztendők óta. Ez a helytállás, es a becsületes élet volt ifj. Török előtt is a példakép, hogy a pedagóguspályát válassza élethivatásul, éspedig ugyancsak falun. A falu öröme és gondja az övé is Mint ahogy mondja: — Nem úgy indultam, hogy csak a város elégítheti ki vágyaimat. Az ember bárhol teljes értékű munkát végezhet, ha akar. S hogy ez a kijelentése szemléletében tényleg reális valóság, azt bizonyítja gyakorlóéves tanítóskodása Asotthalmon, az úgynevezett Bokor-iskolában. Mikor odakerült, első dolga volt. hogy az ottani fiatalok öszefogásával KISZ-szervezetet hozzon létre. Titkárnak őt választották meg. Nemsokára műkedvelő színjátszó csoportot szervezett a KISZ-tagok sorából. Nappal a kis nebulókat oktatta, este pedig a szinté vele egyidős fiatal® kat tanította a helyes magyar beszéd gyakorlására, énekre, szavalatra, táncra. Szerették, közvetlenségét, lelkesedését, szorgalmát. A pedagógust tisztelték benne, holott csak gyakorló volt még, aki hosszú éjszakákat tanult és olvasott át, hogy képesítő vizsgáján is helytálljon. A gyakorló év letelte után nem kérte magát sehova. — Oda megyek, ahol szükség van rám — mondotta. így került Kübekházára, pedig kérhette volna magát Deszkre, ahol éppen szabad státusz is volt, amit betölthetett volna. Mégsem kérte, nem állt elő követelésekkel, mint mások, akik egyéni érdekük előtérbe helyezésétől nem látták, vagy nem akarták látni a társadalmi érdekeket. Ez esetben azt, hogy a falunak is nagy szüksége van jó pedagógusokra, akik nemcsak ott laknak, hanem együtt is tudnak élni a falu népével, és annak minden örömét és gondját a sajátjukénak érzik. Már oda tartozik Ifj. Török László Asotthalomról csak havonta egyszer tudott hazajárni. Most viszont naponta, de nem kevesebb áldozatvállalással. Reggel akkor kel, mikor a legtöbb üzemi munkás a városban, fél 6-kor, hogy az autóbusszal idóben Kübekházára érjen. Délután 3 óra tájban érkezik haza, ha csak egysz® rű, sima tanítási napja van. Rendkívüli esetekben este 8 óráig is Kübekházán marad, S e "rendkívüli" esetek nagyonis köznapi elfoglaltságot jelentenek ifj. Török számára: korrepetálást tanítványaival, családlátogatást. kisdobos-összejövetelt, vagy mint éppen most: a nyolcadik osztályosok tablójának elkészítését, más esetben a község műkedvelő cs® portjának plakátot fest, vagy ottani rendezvényeken segítkezik. Megannyi olyan munka, amely közvetlenül vagy közvetve hozzátartozik mindennapjaihoz, a falusi iskolai tanításhoz, illetve ahhoz a környezethez, amelyben szerepet vállalt embertársai szolgálataban. Jóformán ebhez a községhez tartozónak érzi már magát, pedig csak egv iskolai év köti még oda. No peréze más is, illetve valaki, egy reggelenként vele utazó óvónő, aki Szegedről jár dolgozni Kübekházára. Mint a szülők ' Közeli jövőjükről nem kérdeztem egyikójüket sem. Annyi viszont bizonyos, hogy szívesen raknának együtt fészket, akár holnap is Kübekhózór — a városi lány és a falusi tanító, akik a hivatásszeretetben találtak egymásra. Valamikor így kezdték ifj. Török László szülei is. Annak idején Szegedről költöztek Deszkre, s hivatásuknak éppen úgy élhettek ott is, mint a városban, amely sok tekintetben kedvezőbb feltételeket nyújtott és nyújt ma még a munkához és a szórakozáshoz. Hogy annak idején ifj. Torok László testvérei — bátyja, aki most orvostanhallgató s még másik két testvére, egy gimnazista és egy általános iskolás — úgy döntenek-e majd a pálya kezdetén, mint ö, arról még korai beszélni. Ö azonban példát mutatott, hogy az életet hogyan lehet válogatás nélkül fe mégis igényesen szeretni. Igényesen úgy, hogy az oklevél bizonysága szerint megszerzett tudásanyaggal, készséggel, fenntartások nélkül szolgáljuk és emeljük fel a falut, s teremtsünk benne minden tekintetben a várossal egyenrangú életet. L. F. Eletének minden pereéhen a pártot4 a népet szolgálta Kalinyin halálának 15, évfordulójára 11 ihail Ivanovics Kalinyin, a szovjet állam egyik vezetője, a nagyszerű kommunista ember 1946. június 3-án halt meg. Olyan államférfit vesztett el benne a szovjet nép, aki megtestesítette magában a szovjet állam mélyen demokratikus lényegét, olyan hazafit, akinek személyében a szovjet nép legnemesebb és legmagasztosabb tulajdonsagai jutottak kifejezésre. Kalinyin egyike volt a Szovjetunió legnépszerűbb v® zetőinek. Ezer és ezer kilométerről, a Szovjetunió legtáv® labbi falvaiból, városaiból keresték fel az egyszerű szovjet emberek, munkások és parasztok, személyesen vagy 1® vélben, hogy elmondják néki gondjaikat, bajaikat, panaszaikat. Tudták, hogy ó mindig megtalálja és követi az egyszerű szavak mögött rejlő igazságot. Kalinyin életének mindem percét a párt, a nép, a tömegek ügyének áldozta. Tevékenyen részt vett az első orosz forradalomban, 1911-től 1917-ig pedig a Pravda szerkesztőségében dolgozott. Ekkor kezdett Leninnel levelezni, később, az októberi forradalomban és annak győzelme után, Lenin közvetlen munkatársaként, harcostársaként a párt legfelső vezetésében dolgozott. A polgárháború idején a Vörös Hadsereg érdekében kifejtett munkájáért kétszer kapta meg a Vörös Zászló Érdemrendet, 1935-ben Leninrenddel tüntették ki, 1944-ben pedig megkapta ,a Szocialista Munka Hőse címet. Kalinyin munkája a legnagyobb munka volt, amiben valaha is részt vett az ember: a szocializmus építése. Az ő vezetői munkájának is része volt abban, hogy a szovjet nép győzelmesén befejezte a szocializmus építését és hogy később, a második világháború idején didalmaskodni tudott a fasiszta támadókon. meg az ifjúság a szocializmusért mozgalom első évi Jelvényét Sok hasznos munkát végeztek a fiatalok Néhány náp óta egyre több fiatal ruháján láthatunk egy új jelvényt. Felső részén egybefonódó nemzetiszínű és vörös zászlók, alatta felírás: Ifjúság a szocializmusért. Ez alatt pedig kis kerek, fehér mezőben egy római egyes. Szép ez az új jelvény. Még szebb azonban a gondolat, ami kifejez, és az, hogy azok viselik, akik teljesítették már az ifjúság új, nagyszerű, öt évre szóló mozgalmának elsó évében az Ifjúság a szocializmusért-mozgalom különböző követelményeit. A Szegeden idén végző egyetemi hallgatók, középiskolások és ipari tanulók közül ezerhatszázan kapták meig ezt a díszes jelvényt. Ezek a fiatalok a tanulásban, a társadalmi és kulturális munkában, valamint a sportban egyaránt szép sikereket értek el, s így érdemelték ki, így lettek jogosultak a jelvény viselésére. Ezek a fiatalok sok segítséget nyújtottak a környékbeli termelőszövetkezeteknek a különféle építkezések meggyorsításában, és a falusi kulturális élet fellendítésében ís szép eredményeket értek el. Valamennyi iskola fiataljairól nem tudunk itt megemlékezni, de azért néhány példát megemlítünk, mert feltétlenül dicséretre méltó, hogy az Építőipari Technikum diákjai a mozgalom keretében háromezer órát dolgoztak a tápéi Tiszatáj Termelőszövetkezetben, ahol egy istálló építkezásehez nyújtottak segítséget. Az iskola növendékei a KISZszerrezet felhívására a szegedi tsz-ekben is dolgoztak. Csaknem kétezer órát dolgoztak a móravárosi iskolánál és a béketelepí pártház építésénél is. így érték el, hogy több tanuló a mozgalomban vállalt 20 óra helyett negyvenötven óra társadalmi munka elvégzéséről is számot adhatott. Szép sikereket értek el a Móra Ferenc Iparitanuló Intézet növendékei is. A mezőgazdasági gépszerelőtanulók a környék termelőszövetkezeteinek 130 erő- és munkagépét — köztük több traktort — javítottak ki társadalmi munkában. A szegedi egyetemek hallgatói azzal tűntek ki az Ifjúság a szocializmusért-mozgalom kulturális feladatainak teljesítésében, hogy részt vállaltak a falusi kulturális élet fellendítéséből. A dél-alföldi megyék községeiben jogi. orvos-egészségügyi és más ismeretterjesztő előadásokat tartottak. Eljutottak a könyvtárakba, ahol népműv® lő munkát végeztek. Az egyetemisták sok helyen részt vettek a falusi KISZ-szerv® zetek erősítésében, az ottani ifjúság tanulási és szórakoztató programjának össz® állításában. Dicséretes, hogy a felsőoktatási intézmények hallgatói több, mint ezer munkaórát dolgoztak az Ady téri sporttelep szebbé tételén, A szegedi diákok szép sikereket értek el a kulturális szemlék bemutató előadásain is. így most méltón és büszkén viselhetik a szép jelvényt, amelyet az év végén bizonyára még sok ezer ifjú kap majd meg a városban, ha teljesítette a különböző követelményeket D. 1.