Délmagyarország, 1961. június (51. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-17 / 141. szám

3 Szombat, 1961. június 17. Csehszlovák katonaművészek kiállítása és a Román Néphadsereg művészegyüttese Szegeden A szocialista országok néphadseregeiben a magas­színvonalú kiképzésen kívül művészeti munka is folyik. Erről ad most tanúbizony­ságot a csehszlovák néphad­sereg képzőművészeti stúdió­jának kiállítása, amelyet a baráti ország felszabadulásá­nak 16. évfordulója alkal­mából készítettek. A cseh­szlovák néphadsereg művé­szeinek kép-, szobor- és gra­fikai kiállítását nemrégiben mutatták be Budapesten. A jelenleg debreceni múzeum­ban lévő gazdag anyagú ki­állítást június 4-én, szomba­ton délután 5 órakor mutat­ják be a szegedi Móra Fe­renc Múzeum képtárában. A megnyitón a csehszlovák nagykövetség katonai attasé­ja is részt vesz és a kiállí­tás, amely a csehszlovák nép­hadsereg életét és harci ha­gyományait tükrözi — jú­lius 3-ig lesz nyitva Szege­den. A másik eseményre június 22-én, csütörtökön kerül sor: ekkor érkezik Szegedre kínai és csehszlovákiai útjáról a Román Néphadsereg művész­együttese. A 170 tagú ének­és tánckarból álló együttest délután 2 óra körül a Széche­nyi téren ünnepélyesen fo­gadják és este fél 8 órakor a Szegedi Nemzeti Színház­ban tartják bemutatkozó műsorukat. Tudományos ülésszak az élelmiszeriparról A Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Tudományos Egyesület rendezésében pén­teken megkezdődött a két napig tartó második élelmi­szeripari tudományos ülés­szak. A kétnapos ülésszakon hét előad® foglalkozik az élel­miszeripar átfogó kérdései­vel. majd különböző szek­ciókban 24 előadást tartanak egy-egy jelentősebb kutat®i eredményről. Az előad®okat vita követi. Még egyszer: „Merre tart, doktor úr? 99 Orvosegyetemi hall­gatók körében és a közvéle­ményben nem kis vitát vál­tott ki a lapunk május 21-i számában megjelent „Merre tart „doktor" úr?* című cik­künk, amely arra próbált felel®® adni, hogy a Szege­den most végző, leendő or­vosok közül miért olyan ke­vesen választják gyógyító munkájuk kezdetének a fa­lut. Doktorrá avat® előtt ál­ló k® orvostanhallgatót kér­deztünk meg erről a témá­ról, Tóth Saroltát és Böross Gézát. Mindkettő elmondta a maga érveit Tóth Sarolta ezt: »Tisztelem a közkatoná­kat, de a faluról nincs visz­sgaút." Boross Géza mint párttag és lelkes KISZ-fiatal falun végzett politikai és társadal­mi munkája által jól tiudja, hogy miért van ma szük­ségük a falvaknak az orvo­sokra. „öt év múlva szíve­sen megyek falura, ha szak­orvos lettem* — mondta má­sodik beszélgetésünkkor a miskolci fiú. Most tehát nem. Az apja ugyanis Mis­kolcon belgyógy®z-főorvos, s ezek szerint nemcsak a szak­orvosi képzettség megszer­zése, hanem a család város­hoz fűződő tradíciója is tá­vol tartja a fiatal Borosst a falutól. Valljuk be, hogy ez itt az igazság és minden m® magyarázat csak mellé­beszél®. Boross — azért is szólaltattuk meg —, mint párttag is példát mutathat­na társainak, évfolyamán — sajnos sokaknak, akik úgy félnek a falutól, mint ör­dög a tömjénfüsttől. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy cikkünk meg­jelen®e óta nem szaporodott a falut önként választó le­endő orvosok száma. Ez a tájékoztatás Wenner Miklós tanulmányi osztályvezetőtől származik. Tőle tudjuk, hogy milyen „tragikus* meg játszások szoktak lezajlani a bizottság előtt, amely abban dönt, hogy ki hol kezdi meg or­vosi hivatása gyakorlását. Wenner Miklós már előre tart az újabb megjátszások­tól, az ál-rosszullétektől, amikor X vagy Y fiatal or­vossal közlik: — Kollegám, ön bizonyára jó körzeti or­vos lesz majd saját szülő­falujában. „Merre tart, „doktor" úr?« című korábbi cikkünkre szá­mos levél érkezett szerkesz­tőségünkbe. Ezekből válasz­tottuk ki Mohos Dénes or­vostanhallgató levelét. Mo­hos ezt írja: »Falura vagy nem falura?'. A kérdés azon­ban nem ilyen egyszerű. Az orvostanhallgatók nagyrésze azt vallja — helyesen —: szakosítani kell magam. Van ennek a nézetnek viszont egy hátránya: a falunak pil­lanatnyilag általános orvo­sokra van szüksége. Dicsé­retes az a tudásvágy, ami a szakosításra készülő orvosok egy részénél megvan, de saj­nos a többség a falutól való menekülés egyetlen útját látjd benne. Mi tehát az oka, hogy a fiatal diplomá­sok ennyire félnek a falusi élettől, de inkább a falusi munkától? A diplomát szer­zett fiatal fél a falutól, mert éveken keresztül a városban élt, hozzászokott pezsgő for­gatagához, bőséges kulturális programjához... mert hat­éves egyetemi tanulmányai alatt a klinikákon, s a kór­házakban látott nagyszerű műszerekről, jól felszerelt rendelőről álmodik. Ügy hi­szem, fél attól a nagy fele­lősségtől, ami egy-egy falu 2—3 ezer vagy több lakossá­gával reá nehezedik, ügy gondolom, ez a fő ok, a töb­bi csak kifogás.« „Az igazság az — folytat­ja levelét Mohos Dénes —, hogy a nagy felfelé törek­vésben a hallgatók egy ré-i sze elfelejtette és elfelejti: honnan is indult el? Szégyel­li szülei foglalkozását és szinte felsőbbrendű lénynek tartja magát. Egy pillanatig sem gondol arra, hogy hány ezer, sőt tízezer forintot köl­tött rá az állam, a nép álla­ma az egyetemi évek alatt, s hogy az a nép, aki fillé­reiből adta össze a tízezre­ket, csak ennyit, ilyen keve­set kér mindezért. A falu megindult már felénk, s szocialista falu erkölcse — a kommunista erkölcs — már alakulóban van, s nekünk is lépnünk kell. egyet ezen az úton, közelebb a falu felé! Tudom és tudjuk még jóné­hányan, hogy nem lesz kany­nyű feladat sem ez, sem pe­dig a ránk váró munka. Egy­szer találkoznunk kell ne­künk — most végzett, s haj­dan végző diplomásoknak — a faluval! Akkor nem fog ilyen címmel kezdődni új­ságcikk, hogy »Merre tart, „doktor" úr?" Helyette: A doktor elvtárs falura megy! A Tóth Sarolták, a Boross Gézák is... meg a többi­ek..." Az éremnek azonban van egy m®ik oldala is, ez pedig az, hogy az elhelyez­kedéseknél ne szakítsanak szét családokat, mint ahogy erre volt ® ma is vap pél­da. Egy ugyancsak most vég­ző hallgató, leendő orvos, dr. Hoffmanné Dömök Ella et­től fél. Férje a Sebészeti Klinikán tanársegéd, s van egy 14 hónapos kisfiúk. — Nem félek a falutól, sem a Szegednél kisebb várostól, ha mindketten együtt dolgozha­tunk: férjem továbbra is a műtőasztalnál, én pedig akár körzeti orvosként — mondot­ta, majd így folytatta: — Bárhová kerülünk is, hivatá­sunknak élünk. De mi lesz, ha két háztartás gondja szakad rám? Ezeddig ugyan­is nem biztattak semmi jó­val, azaz Szegeden kapni bármilyen orvosi beosztást. Mondjuk ki nyíltan ezt is: Dömök Ella attól tart, hogy láthatatlan összekötte­tések révén esetleg másokat r®zesítenek előnyben vele szemben, nőtlen fiatalembe­reket, hajadonokat, akiknek pedig mindegy lenne, hogy hol, falun vagy városon kez­dik-e meg hivatásukat. A láthatatlan összeköttetések szálait term®zetes, hogy idő­ben elszabdalja majd az a bizottság, amelynek feladata, hogy az új orvosok elosztá­sánál a legmesszebbmenően figyelembe veszi és mérlegeli a családi körülményeket is, ® semmilyen tekintélyre, nagybácsira, papára, sógor­ra-komára nem lesz tekin­tettél. Nem engedi megcsú­folni az igazságot, tüleked­jen ® könyököljön ellene bárki. Ezzel tudjuk biztatni Dömök Ellát, és a hozzá ha­sonlókat, ® azzal: ha igaz­ságtalanságot ®zlel sorsa alakulásában, akkor ne hall­gasson róla, hogy mi is szó­vá tehessük. Lődi Ferenc Szedik és szállítják az őszibarackot A szatymazi gyümölcstermelő körzetben — amint lapunkban jelentettük — rekord őszibaracktermést szüretelnek a szövetke­zetek gazdái. Az ízes, finom gyümölcs napról napra jobban érik, s így mind na­gyobb mennyiségben szállíthatják el a korszerűsített szatymazi felvásárló telep­ről. A korán érő, Myflower elnevezésű őszibarackot Budapestre és az ország kü­lönböző részeibe szállítják, s természete­sen bőven jut belőle Szegedre is. Hama­rosan megkezdődnek a nagyobb arányú külföldi szállítások is. Kopasz Sándorné, a szatymazi Barack­virág Tsz egyik kiváló gyümölcstermelő­jének felesége — amint első képünk mu­tatja — szüreteli a finom gyümölcsöt. Má­sodik felvételünk a szatymazi felvásárló telepen készült, ahol őszibarackkal telt ládákkal pakolják meg a fővárosba in­duló gépkocsit. (Siflis felv.) S^zalxadlí^i A Szegedi Szabadtéri Já­tékokat kísérő széleskörű programban jeles helyen áll az Idegenforgalmi Hivatal által rendezendő sétahajó­kirándulás a Tiszán. Vasár­naponként a menetrendsze­rinti hajóval háromórás sé­tahaj ó-kirándul®t rendeznek divatbemutatókkal, fürdőru­ha-bemutatókkal. E kirándu­lásokon zen® műsort adnak a Szegedi Nemzeti Színház tagjai. Eg®znapos hajóki­rándulást is terveznek Már­télyra reggel 8 órától este fél 6 óráig. Az első hajó­kirándulást július 2-án ren­dezik. * Nagy sikere van a Szege­det ismertető előadássorozat­nak, amelyet a városi ta­nács idegenforgalmi hivata­la és a TIT rendez a Juhász Gyula Művelődési Otthon­ban. Az eddig megtartott két előadásnak igen nagyszámú hallgatósága volt, s ugyan­csak érdekesnek ígérkezik a június 21-én, szerdán este tartandó előadás »Szeged vá­ros története a felszabadu­lástól napjainkig* címmel. Előadók: dr. Dáni Sándor, a városi tanács v. b. titkára és Beszédes Kornél városi fő­mérnök. Előadásukat film­vetítés kiséri. * Minden eddigit felülmúló érdeklődés nyilvánul meg az idei Szegedi Szabadtéri Játé­kok iránt, legalábbis ezt bi­zonyítja többek között az is, hogy az Idegenforgalmi Hi­vatal alig tudja kielégíteni szálláshellyel a fővárosból és a vidékről érkező vendége­ket. Az úgynevezett csúcs­forgalmi napokra szinte ki­merültnek látszik már min­den elszállásol®i leh®őség. A játékok megindulásának napjára, július 22-ére pél­dául 700 vendégnek kellene még szállást biztosítani. Az Idegenforgalmi Hivatal most szélesebb körre terjeszti ki a fizetővendég-szolgálatot, ® más elszállásol®i lehetősé­gek után is kutat. Értesülé­sünk szerint a felújít® alatt lévő Tisza Szálló egy r®zét is üzemeltetik turistaszálló­ként a játékok időszakában. * Az eddigi bejelentés sze­rint csak Budapestről 23 vegyes különjáratot indíta­nak Szegedre a szabadtéri játékokra. Repülők, autóbu­szok és különvonatok szere­pelnek e rendkívüli járatok­ban. Vidékről viszont 36 ezer 631 vendégnapot kötöttek le eddig a különböző szálláshe­lyeken az ideérkező vendé­gek. A szállodák ugyanakkor napi 300 férőhellyel körülbe­lül 10 ezer vendégnapot számlálnak majd a játékok időtartama alatt vendégeik után. * Nyugatról számos külföldi vendég jelentette be érkezé­sét eddig a Szegedi Szabad­téri Játékokra. E külföldiek jobbára saját gépkocsijukkal érkeznek Szegedre s szállá­saikat úgy kívánják biztosí­tani, hogy magukkal hozan­dó sátrakban kívánnak lak­ni. E sátrak felállít®ához már előre kérik a helykije­lölést az Idegenforgalmi Hi­vataltól, amely valószínűleg Újszegeden a Tisza-part va­lamely festői részén biztosít helyet a sátortáborozásra. A Panteon előtt, a Beloian­nisz téren reprezentatív pa­vilont állít fel a játékok időtartamára a szegedi Ide­genforgalmi Hivatal. Számos érdekes kiadvány mellett e pavilonban árusítják a Fő­városi Foto Vállalat által készített színes fotofelvétele­ket Szegedről. A várható nagy idegenfor­galomra való tekintettel, a szegedi Idegenforgalmi Hi­vatal jelenlegi helyiségei már nem alkalmasak a rep­rezentatív jellegű szolgálat­ra. 88 ezer forintos költség­gel bővítik majd a hivatal jelenlegi helyiségeit. Ugyan­csak bővítik majd a Turista Szállót is. Negyven vendég befogad®a helyett száz sze­mély r®zére biztosítanak itt kényelmes száll®t. Sikeresen vizsgáztak a jutaáru gyár fiataljai (Levelezőnktől.) A Szegedi Jutagyárban is igen fontosnak tartják a szakmunkások továbbképzé­sét a termelékenység növelé­sének szempontjából. Ezért szervezte meg a „Szakma if­iú mestere* tanfolyamot is a KISZ, az üzem adottságai­nak megfelelő tananyaggal. A tanfolyam tavaly február­ban kezdődött, mintegy nyolcvan fiatal r®zvételé­vel. A tanfolyam követelmé­nyei olyan nagyok voltak, hogy a r®ztvevők nem bír­ták a tanul®t, s r®zben ezért. r®zben mert más mun­kabeosztást kaptak, vagy ki­léptek a vállalat köteléké­ből, igen sokan lemorzsolód­tak. A vizsgákra most jú­niusban került sor. A har­minchat vizsgázóból hárman elérték az aranyfokozatot, ti­zenegyen az ezüstöt, míg ti­zenhármán bronzjelvényt kaptak. Rendelet a borszőlő, a must és a bor forgalmának sza bá lyozásáról A Magyar Közlöny leg­utóbbi száma közli az élel­mezésügyi ® a belkereske­delmi miniszter együttes rendeletét a borszőlő, a must ® a bor forgalmának sza­bályoz®áról. A földművelés­ügyi, a külkereskedelmi és a pénzügyminiszterrel, vala­mint a SZÖVOSZ elnökével egyetértésben kiadott rende­let kimondja, hogy szőlőt az abból nyert must és bor továbbeladás útján történő értékesítése céljából kizáró­lag az Élelmezésügyi Minisz­térium irányítása alá tarto­zó állami pincegazdaságok vásárolhatnak. Mustot és bort továbbeladás céljából a termelőktől ugyancsak az állami pincegazdaságok vá­sárolhatnak. Kivételt képez­nek e korlátozás' alól: Mo­nimpex Külkereskedelmi Vállalat, a Vendéglátóipart Országos Szövetkezeti Köz­pont és az Állami Gazdasá­gok Kereskedelmi Irodája. A kocsmai és a vendéglői te­vékenység gyakorlására jo­gosító iparigazolvánnyal ren­delkező magánkereskedők borszőlőt feldolgozás, vala­mint mustot és bort tovább­eladás céljára a termelőktől csak annak a helységnek államigazgatási területén sze­rezhetnek be. amelyen telep­helyük van. Állami, szövetkezeti és társadalmi szervek italméré­si tevékenységet folytató egységei — üdülők, kanti­nok. klubok stb. — termelő­től mustot és bort közvetle­nül nem v®árolhatnak. Ezek a rendelkezések az irányadók az állami, a szö­vetkezeti és a társadalmi szervek által esetenként — alkalmi italmérési engedély alapján — kimérésre kerülő must vagy bor vásárlására is. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom