Délmagyarország, 1961. június (51. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-11 / 136. szám

9 Vasárnap, 1961. június 11. A miami „biba"-égetők ís ölnUMiá munkaHÍMiüU IIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllllillllllllllim Az idegen, aki ez év tavaszán Floridába, az USA kies fekvésű tengeri fürdőjébe Miamiba látogatott, különös látványnak lehetett szemtanúja. Az utcákon hatalmas tűzrakásokon életnagyságú fababákat égettek el és közben fiatalok és öregek, rongyosak és jólöltözöttek, férfiak és nők. vad táncot lejtettek a máglyák körül, míg hangos „biba* kiáltozásaiktól visszhangzott a környék. Távolról se higyjük, hogy valami ősi népszokás felelevenítéséről van szó. „Biba* — nem titkos varázsige, egyszerűen a „Business is better dlready angol mondat rövidítése, magyarul annyit jelent, hogy „az üzlet megint jól megy. Közben a szertartás résztvevői énekelnek, táncolnak, kölcsönösen megfogadják, hogy tartózkodnak a rossz gazdasági hírek terjesztésétől és nem vesznek tudomást a közelgő gazdasági válságról. Olyan ez a látvány, mint a félénk gyermekek módszere, akik a sötét szobában behunyják a szemüket és egyre ismétlik: -nem félek, nem félek, nem félek ., .« A félelmetes folyamatot mégsem tudják megállítani. A folyamatót, mely a detroiti autógyárakban több mint kétmillió el nem adott gépkocsit halmozott fel, amely 5 milliónál több munkanélkülit termelt ki, mert a gyárak és vállalat® raktáraiban túl sok szén és acél, hűtőszekrény, mosógép, televíziós készülék és autó áll eladatlanul Az USA-ban jelenleg 5 millió 705 ezer munkanélkülit tartan® nyilván. Nagyrészük kilométer hosszúságú emberkígyókban áll sorba a A detroiti autógyárak elbocsátott munkásai a Jézustársaság ingyenes levesére várakoznak. A Jézus-társaság vezetője: Mc Auley, aki nagy jövedelmű részvényese a munkásokat elbo csátó Ford autógyáraknak. SOMFAI LÁSZLÓ: HÁROM STÁCIÓ ÍS6.I — Vigyázzon a tanárnő, mert itt kubikgödrök következnek! Legjobb, ha libasorban megyünk, én megy® tíöl, pontosan a nyomomban jöjjön! Az eső szemerkélt — Hova vezet? — Hát ahova menni akar. Valakivel beszélni szándékozott, nem? — De igen. S erre van? •— Csendesebben!... Jó helyen van, ta biztos Most balkézről hullámosod ott a terep, a sötétben esak sokára lesietett észrevenni, hogy szőlődombok feküszn® itt Az eső sűrűbben hullott. Magda fejére húzta az esőköpeny csuldyáját Lába meg-megcsúszott az agyagos kocsiúton. — Vigyázzon, mert itt könnyen leülhet az emberfia, olyan föld ez! — mondta halkan, megfordulva a hatalmas szál ember, akinek széles válla-háta úgy eltakarta Magda elöl a a világot, hogy semmit sem látott. Még vagy félórát mentek, majd balra be egy dűlőn. Emelkedett. A lábuk vissza-visszacsúszott Aztán végtére megállott Donkó. Helyben vagyunk... — A farzsebében kotorászott. Két lakatkulcsot, zseblámpát meg egy revolvert húzott elő. — Mit akar? — Bemenni a présházba... — A bal kezére nézett, amelybe most áttette a pisztolyt. — Ja ez?... Nézze tanárnő, én jól ismerem ezt a három embert, akit itt fogva tartunk, de nekem családom van, gyerekem is, és még élni szeretnék. Mondom, jól ismerem őket. szeretem is, és az égvilágon nekem ezekkel még semmi bajom nem volt. És most mégis az őrzőjük lettem. Ha nem teszem, a mostani urak engem is idezárnak. De ez a három szegény ördög ezt nem értheti. Hagyjam, hogy szétmarcangoljanak? Ezért köll a fegyver... Két lakatot is kinyitott, a zsebebe vagta okét, vastag vaspántot emelt le derékmagasságban a tólgyfaajtoról aztán bekiáltott a keskenyre nyitott resen. — Menjetek a hátsó falhoz! ... Én vagyok az, Donko Illés' Ne féljetek, nem rossz hírrel jövök, de ti se rúgdalódzatok!... Vajda Sándor, téged keres valaki! JóBFLRÁT , « rr A vakító fénnyel égő óriási zseblámpa szinte belelőtt a présház éjszakájába. Magda egyenként meglátta (hatnyolc lépésre a három embert. Szalman ültek, szakallas volt mindegyik. Alig ismert az EGYIKBEN a gépállomás párttitkárára. De az semmi életjelt nem adott magaro hisz csak a szemébe vágódó fenynyalabot latta, s ettől mindhárman leszegték a fejüket. ,. Középütt keskeny, hosszú asztal állott, kétoldalt locával. Előbbre léptek. _ , ,.., _ Tessék ide leülni!... — Donko belülről bezarta az ajtót valahová a sarokba állt úgy. hogy az asztalra és a háttérben gubbasztó bárom emberre egyarant feny esett. — Vajda Sándor, téged keresnek. A megszólított meg sem mozdult. — Kolonics tanárnő van itt velem. Hallod? Veled van beszéde. Erre az egyik ember hitetlenkedve emelte fel a fejét. Ugyanakkor a fény rásiklott Magdára. Vajda felpattant. — Kolonics Magda!... Hihetetlen! — De én vagyok, Sándor, én!. i. — Hogy jutott ide?! — Én csak! De maga?!... Engem ez a jóember, ez a Donkó ülés hozott magához. Látja, abból, hogy elárulta, hol őrzik magát, elhiheti, hogy jó ügyben járunk... Közelebb jöhet, Donkó úr? — Persze. Leül oda szembe az asztalhoz. Vajda úgy lépdelt, mint a vakok. Leült a padra. — Hogy kerül maga ide, ebbe a patkány lyukba? — Hogyan? Ide vezetett a véletlen, és beszélni afeartaflw magával. — Rabokkal? Ugyan mi szava lehet ahhoz, aki a halálra van szánva? — Ne legyen Ilyen keserű, Sándor!! Majd vége lesz ennek a lidércálomnak. — Kétlem, hogy én megérem. Ezektől minden kitelik... Dehát miért vezette ide magát ez a... ez a porkoláb? — Ne bántsa Donkó ülést! Az életét mindenki védi és félti. Ha ő most nem volna a maguk börtönőre, már talán nem élne. — Lehet... Ezek az aljasok!... — Ne adja fel a reményt,. Sándor! — Hogy jutott eszébe hozzánk jönni? Hiszen hallottam, valahol egy alföldi városban tanít... S az ura, az a költő? Magda torkát sírás fojtogatta. — Ne is kérdezze, Sándor! Nagyon szerencsétlen tem. Az uram, gondolja csak el, Pesten harcol. Az oroszok ellen. Vajda szájában igen megkeseredett a szó. — Ezt gondolhattam volna ... — Ne. .. ne ítéljen el érte! Borzalmas lett az az ember. Nem tudom megmagyarázni, mi történt vele. De én otthagytam, mert nem tudom elviselni, ahogy él. Lehet, hogy csupán gyávaságból jöttem el mellőle, lehet, hogy most is szeretem ... Ne ítéljen el, kérem, Sándor! Magam sem látom tisztán, hol az igazság. — Az igazság a mi oldalunkon van. — Kik azok a mi?! — Kik! Azt hittem, maga ezt éppúgy tudja, mint én. — Egy éve még tudtam. Ha maga ott lett volna, ahol én, s azt látta volna, talán most maga sem ennyire biztos az igazában. — Ebben téved. En minden helyzetben csak az lehetek, aki vagyok. Ezt én nagyon biztosan tudom. — Miből tudja? — Mibői? Hát... abból például, amit mi tizenkét év alatt építettünk. Az nem csalhat. Ideig-óráig le lehet törni a népet, de kinő újra, mert ráízlelt, hogy az övé itt minden. — Dehát Mindszenty, meg egy csomó Nyugatról hazajött régi úr azt állítja, hogy ők a független Magyarország képviselői. S a tömegek hallgatnak rájuk. — Szóval a hercegprímást is előszedték? És Nyugat- í ról özönlenek be? 5 — Képzelje, a Bór gyógyszerész öccse is itthon van. Ebben magának lett igaza ... J Donkó Illés a sarokban közbeszólt. !' — Mégha csak itthon volna! De uralkodik. ítél és > gyilkol! (Folyt, köv.) jóléti intézmény® adományaiért, hogy a család egy kis liszthez, babhoz, tejvagy tojásporhoz jusson. William Donough pl. már több, mint két éve van munka nélkül és felesége, valamint két gyermeke részére heti 16 dollár segélyből él, ami alig fedezi a lakbér ösz,szegét i Milyen kiáltó ellentét, mii|kor egyik oldalon ruhaneműkből, használati és háztartási eszközökből látszólagos {többlet mutatkozik, ugyanijakkor a lakosság egy része a legszörnyűbb nyomortanyákon »slum*-okban a szemétgödrök hulladékából ten{geti életét. A munkanélküliek elhelyezése szinte lehetetlen. A közvetítő irodák ablakain hiába kopogtatnak, {felvétel sehol sincsen és a {helyzet egyre rosszabbodik. Az elhelyezkedési lehetőség arányszáma jelenleg l^öhöz. Kennedy elnök a kongresszustól a munkanélküli 'segély idejének felemelését kérte. Idő előtti nyugdíjazásokat foganatosítottak, az állami tartalékok kiosztását meggyorsított® és megnövelték. Bizonyos, hogy százezrek részére mindez egy kis átmeneti segítséget jelent, de a közelgő válságot nem oldja meg. Munkanélküliség és csökkentett munkaidő révén 5,2 milliós dolláros munkabér kiesés jelentkezett. Ezt a helyzetet alamizsnaosztással többé nem lehet megoldani. Kennedy elnök saját bevallása szerint igen súlyos gazdasági helyzetben vette át az USA elnöki tisztét. Kiutat a válságból ő sem talál, hiszen azt a kapitalizmus gazdasági rendszerének törvényei hozták létre. Sem Kennedy, sem a miámi »biba«-égetők nem tudnak immár segíteni. A „biba* máglyák önámító tüzei elaludtak, a bádogtrombiták hazug vidámsága elhallgatott. A válság karuszszel félelmetes dübörgéssel halad előre feltartóztathatatlan útján. M. Magyar színmű vitája Moszkvában azt hol letmű fordítása során felmerült kérdésekről. A felszólalók elismerően nyilatkoztak a darabról és az előadásról egyaránt, ugyanakkor több bíráló megjegyzés is elhangA moszkvai Sztanyiszlavszkij Színházban nagy sikerrel játsszák „Heten Théba ellen* címmel Mesterházi iLajos „Pesti emberek* című színdarabját. Az SZMBT a közelmúltban vitát rendezett zott. iaz előadásról. Elmondta vé- Végül Mihail Jansin, a leményét a színműről és az Sztanyiszlavszkij Színház műlelőadásról Szirotkina, a Di- vészeti vezetője és Szalant namó gyár könyvtárosnője, színművész számolt be az Trusin • mérnök, Mihajlova előadás előkészítéséről, majd irodalomtörténész, Pogozsev Oláh József, a Magyar Népjogász és mások. A színmű köztársaság moszkvai nagyJfordítója, Lejbutyin, Mester- követségénél! tanácsosa köházi irodalmi munkásságáról szönte meg az érdeklődést a beszélt és beszámolt a szín- bemutatott darab iránt. Kezdődik a jó horgászidény A Csongrád megyei halászati felügyelő a megye vízterületein megszüntette a ponty, kecsege, harcsa és márna horgás#zási tilalmát, így a sporthorgászok most imár mindenféle halra horgászhatnak, s a méretnek Imegfelelő kifogott halakat'szákjukba tehetik. A víz partjait most már sok sporthorgász keresi feL A Tisza szórványos virágzása megnövelte a fogási esélyeket. A horgászok a Tiszán horogra tűzött kérészeket úsztatnak, s így bálin® kat, keszegeket zsákmányolnak a szerencsések. Voltak horgászok, akik fantázialegyekkel is jó eredményt értek el. Jó minőségű száraz forgácsmentes fürészpor korlátlan mennyiségben kapható az Újszegedi Ládagyárban. 224