Délmagyarország, 1961. június (51. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-09 / 134. szám

3 Péntek, 1381. Június 9. Ülést tartott a Hazafias Népfront elnöksége Csütörtökön Kállai Gyulá­nak. az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa elnökének elnökleté­ve! ülést tartott a Hazafias Népfront elnöksége. Elfogad­ta a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és országos elnöksége második félévi munkatervét és megvitatta a népfrontmozgalom időszerű feladatait. (MTI) Héoy és W milliárd tolni kiadás 3 vízellátás lejiesiíésére hazánicbasi Csütörtökön sajtótájékoz­tatón számolt be a lakosság és az ipar vízellátásáról Vajda József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság fő­igazgatóhelyettese. Elmondotta, hogy az or­szág folyói és egyéb lelőhe­lyei másodpercenként mint­egy ezernégyszáz köbméter vizet adnak. Ez bőven fe­dezi az ország jelenlegi és még a későbbre tervezett vízigényét is. A lakosság és az ipar vízfogyasztása tizen­öt év alatt csaknem megkét­szereződött. A vízellátás sok pénzébe kerül az országnak, ezért a vízműveknek és a fogyasz­tóknak egyaránt fontos fel­adata a pazarlás megszün­tetése. A "fogyasztók gondat­lansága miatt elfolyó víz mennyisége eléri az évi har­mincmillió köbmétert. Ebből a négy legnagyobb vidéki város: Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged vízellátását lehetne fedezni, s megtaka­ríthatnánk negyvenmillió fo­rintot. A felszabadulás óta mint­egy 4,5 milliárd forintot köl­tött népgazdaságunk a víz­ellátás feljesztésére. A táv­lati tervek szerint azonban országosan még napi 3—4 millió köbméterrel kell nö­velni a vízellátást. (MTI) A szocialista országok segítsége támogatja a kubai forradalom sikereit — jelentette ki Maximo Perez Diaz a szakszervezeti aktivek szegedi értekezletén Tegnap, csütörtökön dél­után 4 órai kezdettel a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának elnöksé­ge aktívaértekezletet tartott Szegeden levő székházának kongresszusi termében. Az értekezleten részt vett és felszólalt Maximo Perez Diaz, a hazánkban tartózko­dó kubai szakszervezeti kül­döttség tagja, a népi milícia csoportvezető parancsnoka, aki Kopta Károlynak, a HVDSZ elnökének kíséreté­ben tegnap délben érkezett Szegedre. Miután megtekin­tette a szalámigyárat és a város nevezetességeit, eljött a szegedi szakszervezeti ak­tívák gyűlésére is. Az értekezleten Juhász Jó­zsef. az SZMT titkára mon­dott bevezetőt, majd Kiss László munkavédelmi felügyelő a SZOT X. teljes ülésén® határozatáról tájékoztatta a résztvevőket. Ezután Szilágyi Sándor, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője szá­molt be a magyar szak­szervezeti küldöttség há­romhetes kubai látogatásá­nak élményeiről. A küldöttség meggyőző­dött arról — mint mondot­ta —, hogy az egész kubai nép forró lelkesedéssel tá­mogatja a forradalmat és Fidei Castrót. Jellemzően bizonyította ezt a kubai dol­gozók hihetetlenül lelkes május elsejei felvonulása is, amely Havannában reggel 8 órakor kezdődött és este 9 óráig tartott. Az óriási tö­megnek Fidel Castro négy­órás beszédet mondott, s amikor éjfél körül bejelen­tette, hogy most már rövid® sen befejezd beszédét, a tö­meg kiabálva követelte a folytatást. — Azt tapasztaltuk Ku­bában — mondotta Szilá­gyi elvtárs —, hogy a népben a mélységes haza­fiság mellett egyre inkább erősödik az őszinte szere­tet a Szovjetunió és a szo­cialista országok iránt, a nekik nyújtott támoga­tásért. Viszont határtalan gyűlölet él a népben az ame­rikai imperializmussal szem­ben. Amikor az Amerikai Egyesült Államokban kikép­zett zsoldosok megtámadták a kubai népet, akkor velük szemben a gyűlölet és a for­radalom iránti lelkesedés vezette győzelemre a ku­baiakat. Szilágyi elvtárs a továb­biakban Kuba történetét is­mertette, majd a mai társa­dalmi viszonyokat elemezve elmondotta, hogy Kubában véglegesen fel­számolták a feudális vi­szonyokat. Elvették a volt nagybirto­kosok földjeit, államosítot­ták az ipar nagyrészét, a bankokat és a külkeresk® delmet, s megkezdték a terv­szerű gazdálkodást, a mező­gazdaságban pedig a term® lőszövetkezetek szervezését. E változásoknak megfelelően jelentette ki Fidel Castro május elsejei beszédében, hogy rövidesen hozzákezde­nek az ország új szocialista alkotmányának kidolgozásá­hoz. Ezek után Szilágyi Sán­dor elvtárs arról a szolida­ritási hullámról beszélt, amely a kubai forradalom sikere nyomán a latin-am® rikai országokban mindenütt kibontakozott a munkások és a parasztok között. A nagy tapssal fogadott élménybeszámolót követően Fuksz András, a Fiatalok Irodalmi Színpadának tagja, Csanádi János Fidel Castro című versének elmondásával köszöntötte a gyűlés kubai vendégét, majd percekig zúgó taps közben Maximo Perez Diaz emel­kedett szólásra. — A kubai nép forró üd­vözletét hozom a magyar népnek — mondotta. — Az egész kubai nép köszöni azt a segítséget, amelyet a szo­cialista országokkal együtt az önök hazája Kubának nyújtott. — A kubai nép meg­védte a szabadságát, s tudta, hogy harcában nincs egyedül. A szocialista országok segít­sége, népünk szilárdsága mellett, egyik legfontosabb biztosítéka volt a győzelem­nek. A kubai nép meg van győződve arról — mondotta —, hogy ez a támogatás a jövőben sem marad el, és ezért rendíthetetlenül kitart továbbra is igaza, a forrada­lom mellett. Beszéde után kis kubai zászlót adott át Juhász Józsefnek, az SZMT titkárának. A lelkes hangulatú gyűlés végén a szegedi szakszerve­zeti bizottságok virágcsok­rokat és ajándéktárgyakat adtak át a kubai nép kül­döttének. m és színvonal M a már európai rangon kezdik emlegetni a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Két sikeres esz­tendő alatt elvitte a hírét a sajtó, a rádió, a televízió, de főként a sok ezer kül­földi vendég még távoli földrészekre is. Jchevű és nagv népszerűségű kulturá­lis lapok szívesen áldoznak tekintélyes terjedelmet a mindig szűk ólommezőből a nyári szegedi kulturális ün­nepnek, és érdeklődő levelek tucatjai jelzik naponta, he­tente, hogy erről az ese­ményről tudnak már Euro­pa-szerte, s erre számítanak, készülnek is oroszok, fran­ciák. lengyelek, angolok, bol­gárok . . . Szeged ezzel a kezdeményezésével és az első két esztendő kezdetnek imponáló sikereivel hazánk kirakatába került* és kerül ezután minden nyáron. Mert hiszen minden rátartiság nélkül vallhatjuk, hogy nya­ranként itt Szegeden talál­kozik nagyszerű produkciók­ban színházi, zenei, művé­szeti életünk színe-java. A játékok rendező bizottsága nem egy, sem pedig 2—3 színházra, művészeti együt­tesre támaszkodik, hanem nagy körültekintéssel válo­gatja össze a művészi gár­dát mindenhonnan, s ezzel olyan minőséget, olyan szín­vonalat nyújt, amelyre kü­lön-külön egyetlen színhá­zunk, együttesünk sem ké­pes. E zekkel a megállapítá­sokkal korántsem akarjuk megöntözni a helyenként burjánzó . elége­dettség fáját, hiszen ország­világ előtt beismerjük, hogy azt, amit az első években produkált Szeged e hagy® mányos hírességével, nagy­jából és egészében kísérlet­nek, előtanulmánynak te­kintjük a teljes kibontakoz­tatáshoz. Nem titkolt terv ugyanis, hogy a Szegedi Sza­badtéri Játékokat a népek nagy találkozó és barátkozó helyévé, művészetük fóru­mává kívánjuk fejleszteni, ahol haladri külföldi együt­tesek találkoznak a magyar művészekkel, s ezek 1 együtt a nemzetközi összetételű kö­zönséggel. Ennek jegyében szerepel újra a szovjet ba­lettegyüttes a játékok szín­padán, s már ennek jegyé­ben hívták meg a nagy né­ger énekművészt, Paul Robe­sont is, jóllehet a színpad eddig is megtartotta, s ez­után is megtartja nemzeti jellegét is. Ez a kettősség vi­szont azt a kötelességet rója ránk. hogy a nemzeti pro­dukciókat is nemzetközi színvonalon mutassuk be. Egy ér alatt 1500 közérdekű javaslat a tanácstag-beszámolókon a város fejlesztésére A tanácstagok tömegkapcsolatáról tárgyalt a szegedi városi tanács ülése Tegnap délelőtt 9 órai kezdettel ülést tartott Sze­ged megyei jogú városi ta­nácsa. Dr. Dáni Sándornak, a végrehajtó bizottság titká­rának jelentése alapján a tanácsülés megvitatta a ta­nácstagok tömegkapcsolatát. Megállapították, hogy az el­múlt évben, s ez év első felében is tovább javult, erősödött a tagjai részére sokkal na­tanácsok és a lakosság, gyobb segítséget és megbe­Odesszai képkiállítás nyílik Szegeden A Magyar—Szovjet Baráti gyarországi lapjának közve­Társaság Csongrád megyei títésével — gazdag, sokol­elnöksége már korábban ba- dalú fényképanyag érkezett ráti kapcsolatot épített ki a Szegedre. A nagyméretű, Szovjet—Magyar Baráti Tár- mutatós, szép felvételekből saságnak szovjet, testvérvá- kiállítást rendez a Magyar— rosunkban, Odesszában mű- Szovjet Baráti Társaság ködő bizottságával. Arra Csongrád megyei elnöksége kérték őket. nyújtsanak se- a Szegedi Kenderfonógyár gítséget ahhoz, hogy megis­mertethessék a szegediekkel az odesszaiak mindennapi életét és magát a szovjet testvérvárost is. Rigó utcai művelődési ter­mében. A mintegy 70 képet bemutató kiállítást június 13-án. kedden délután fél 3 órakor ünnepélyesen nyitják A kérdést örömmel telj® meg. A tervek szerint egy sítették. és Odesszából — a hétig tartják nyitva a kiál­Szovjet Híradó, a Szovjet— lítást, majd sorra bemutat­Magyar Baráti Társaság ma- ják több szegedi üzemben is. kapcsolata. Ezt bizonyítja az is, hogy a tanácstagbeszámolókon 1960­ban mintegy 12 ezer 600 fő jelent meg. A beszámolókon több mint 1500 közérdekű bejelentés hangzott el a hoz­zászólások során. A válasz­tók által elhangzott közérdekű javaslatokat a kerületi tanácsok össze­gyűjtötték és a városfej­csülést nyújtsanak. A továbbiakban Bárdos Miklós építés- és közlekedési osztályvezető előterjesztése alapján az útburkolatok felbontá­sának szabályozásáról szóló tanácsi rendeletterve­zetet beszélték meg. A ter­vezet indokolása kimondja többek között, hogy évek óta jelentős nehézségeket okoz a lesztési terv készítésénél közművek és utak, útburko­figyelembe vették. Megállapította a tanács­ülés azt is, hogy a tanács­tagok tevékenységében van még tennivaló, különösen a gyakorlati munka eleveneb­bé tétele érdekében. Nem mindig kielégítő a tanácsta­gok megjelenése a tanács­üléseken. A részvételt sok esetben akadályozzák az üzemek és vállalatok veze­tői is. arra hivatkozva, hogy mindenekelőtt első a tervtel latok építésének, felújításá­nak összehangolása. Ezért tanácsrendelet vált szük­ségessé, amely szabályoz­za, hogy melyek az útbur­kolatok félbontására jogo­sult szervek, és milyen feltételek alapján lehet útburkolatot bontani. A vita végén határozat szü­letett. mely szerint a végre­hajtó bizottság elnöke a ta­nácsi rendeletet a Népköz­jesítés. Ezzel kapcsolatban a társaság Elnöki Tanácsához tanácsülés elhatározta, hogy terjessze fel. majd annak felkeresik a vállalatok veze- nyilatkozatától függően gon­tőit és kérik, hogy a tanács doskodjék kihirdetéséről. Mindezzel eddig nem is lenne különösebb baj, de fel kell hívni a figyelmet egy másik szigorúan elhatározott, de mindeddig kis részben megvalósított elvre is, amely­nek az. előbbivel való össze­függése igen kézenfekvő. Még nézőtér és színpad sem volt, amikor az előzőekkel egyidőben leszögezték illeté­kes testületek, hogy a játé­kok kiemelkedő programja mellé szükséges ahhoz méltó egyéb művelődési, szórako­zási lehetőségekről gondos­kodni. Az indítóok világos és egyszerű- a játékok egy, vagy több előadásának meg­tekintése nem minden eset­ben, sőt általában nem tölti ki az itt-tartózkodó vendég idejét és érdeklődését sem elégíti ki egymagában, ma­radék nélkül. Ha valaki el­jön Szegedre Szombathely­ről, Hajdúnánásról. Gyulá­ról, Nagykanizsáról, vagy Helsinkiből, Leningrádból, Ulan Bátorból, Bordeauxból, Prágából — és így tovább —, jogosan igényli, hogy mást is, többet is mutassunk neki abból a kulturális kincs­ből, amelyen ez a nagy mű­vészeti kezdeményezés, vál­lalkozás felnőtt. S itt érke­zünk el a fontos kérdéshez: mit? A z első két esztendő­ben a mindent aka­rás hibájába estünk, s jóhiszemű és eredményeire büszke házigazda módján mindent feldicsértünk, min­dent eredetinek és egyedül­állónak véltünk. A játéko­kat kiegészítő programba egészen kicsinyes, nekünk kedves, de az utazó, többfelé megforduló embernek már érdektelen és közönséges dol­gokat is beiktattunk. Az idegenforgalmi konjunktúra számos intézményt csábított arra, hogy rendezvényeit a játékok idejére tűzze ki. Pe­dig könnyű belátni, hogy je­len esetben nem a számsz® rűségnek van jelentősége, hanem a minőségnek. Amit magunknak és magunk kö­zött megcsinálunk, vagy megcsinálhatunk, valamilyen helyi hasznossága miatt, azt felesleges a Játékokkal kap­csolatba hozni csupán a program sűrítésére, akár közvetett módon is. Nekünk ugyanis a játékok időszaká­ban különös gonddal kell ügyelni minden rendezvé­nyünk színvonalára; arra, hogy amit rendezünk a já­tékok mellett, az a játékok fényében is önálló rangra tehessen szert. 3 ó néhány figyelmezte­tő gondolatot adott ehhez a témához a közelmúltban lezajlott buda­pesti idegenforgalmi tanács­kozás is, amelyen megálla­pították jogos észrevétel­ként, hogy a játékok kiegé­szítő programját eddig álta­lában provinciális szemlélet jellemezte. Ezzel az igazság­gal szemben nincs hatásos ellenérvünk. Mert gondoljuk csak meg őszintén: mi szük­ség van például arra, hogy kézimunkakiállításra, heve­nyészve megrendezett népi­táncos fesztiválra, vagy szok­ványos bélyegkiállításra csa­logassuk a Szegedtől ez idő­ben minden téren sokat váró hazai és külföldi ven­dégeket? Ennek ellenére korántsem azt kezdeményezzük, hogy szűkítsük le a kiegészítő programot — ellenkezőleg: tegyük minden eddiginél változatosabbá abból, amivel valóban nem vallunk szé­gyent, inkább dicsőséget szerzünk. Vajon mi lesz az egykor oly nagy népszerű­ségű muzsikáló nyári estek­kel? Vajon miért ne tudna a Szegedi Nemzeti Színház néhány Ivan Szuszanyin­előadást nyújtani? Egyelőre ezt az operát sehol más szín­padon nem láthatja orszá­gunkban a vendég. A Móra Ferenc Múzeum nem tudná eredetiben bemutatni az egyedülálló gazdagságú nagy­széksósi hun fejedelmi aranyleletet7 A képtár — országos tárlat, sőt tárlatok mellett! •— nem tudná kiál­lítani erre az időre vala­mennyi pazar festményét, azokat is, amelyek mint leg­féltettebbek, soha nincsenek a közönség szeme előtt? SS Ö tletszerű kiragadásoké példák, s csupán arra szolgálnak, hogy szín­vonalat jelezzenek. Ilyesfé­lékre lenne szükség és or­szágos rendezvények (kiállí­tások. bemutatók stb.) "ide­telepítésére* erre az időre, mert hiszen amint a játé­kok ügye nem csupán sz® gedi ügy, a méltó kiegészítő program előteremtése sem lehet csak az. Természete­sen a magunk ereje ennek az elvnek a megvalósításához kevés lenne. Ehhez éppen úgy szükséges a minisztéri­umok és egyéb magas v® zető fórumok támogatásának megszerzése? mint a játé­kokhoz. De segíthet a Fil­harmónia és az Országos Rendező Iroda is. Idén nem rendezik meg Szegeden sem az ipari vá­sárt, sem a mezőgazdasági kiállítást. Ezek a rendezvé­nyek mind speciális érdekes­ségükkel, mind színvonaluk­kal rengeteg embert csábí­tottak ' vendégeink közül. Lesz-e most ilyen mágnes a játékokon kívül? Lesz-e este 8-ig, az előadások megkez­déséig hol művelődni, szó­rakozni a Szegedre érkezők­nek? Most még nem lenne késő sok mindenre előkészülni merész, de okos fantáziával. S' kell is készülnünk, mert kötelességünkké válik or­szágos szinvonalat nyújtani a játékok mellett számos rendezvényen. Az erők és eszközök koncentrálása al­kalmat és lehetőséget adna arra, hogy ne ötletszerűen, ki-ki saját kis portáján mu­tassa be azt, amit éppen al­kalmasnak vél, hanem ma­gasabb szinten határozzák meg: mi az, amivel a játé­kokon kívül ki kell ruk­kolni? H asznos . lenne olyan társadalmi bizottság működése — akár a népfront keretein belül —, amely a kezdeményezéseket felülvizsgálná és megállapí­taná róluk, hogy életkép® sek-e a játékok fényében, vagy sem. Hasznos lenne né­hány elaludt ötletet is szor­galmazni. Így például az egy­szer már Szegedre szánt filmfesztivált; a legnagyobb és leghíresebb munkáskóru­sok szegedi találkozását; nemzetközi fényképkiállítás megszervezését és így to­vább. Érdekes lehet ugyanis a dorozsmai szélmalom, a paprika' és a papucs, meg a Körösi csárda, de ezek csak a balatoni kecskeköröm ma­gasságáig érnek, s csak ku­riozitásukkal jöhetnek szá­mításba. Ide tartalom kell, művészeti és kulturális kincs, aminek híján éppen nem vagyunk, legfeljebb magunknak ls fel kell még fedeznünk az ilyen értéke­ket. Joggal vetették szemünkre a kiegészítő rendezvények alacsony színvonalát — a já­tékok és a mellékes program nívójának egyenetlenségét. Rajtunk a sor, hogy fontos kötelességet teljesítsünk e téren önmagunkkal és híres­ségünkkel, a szabadtéri játé­kokkal szemben is. Simon István

Next

/
Oldalképek
Tartalom