Délmagyarország, 1961. június (51. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-29 / 151. szám

i Csütörtök, 1961. június 23. Kiállítás az iskolai gyakorlatokról Az akácosok gyengébb hozama után jól halad a nyári virágmézbegyűjtés Százhetven mázsa mézre számít a Szegedi Méhész Szakszövetkezet A tanév befejeztével több szegedi általános és középiskolában rendeztek kiállítást á tanulók gyakorlati foglalkozásának eredményeiből. A Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Általános Gimnázium ia bemutatta házi kiállítását —, Itt készült képünk — amelyet dr. Lessl Viktor tanár igazán kitűnő érzékkel rendezett meg. E kiállításon többek között láthattunk fizikai és rádiószerelő eszközöket, kémiai modelleket, amelyeket a tanulók készítettek. Növényritkaságot fedeztek fel Csongrád megyében Lapunk Jánius l«-i «simában h'rí adtunk d r, Kiss Istvánnak, a Szegedi Pedagógiai Főiskola tanárának ardekns felfedrzéaéról. Növényritkaságra bukkant ugyani« Békés megyében, rsorvás wörny"1kén: a Volga menti héricsre. A nél-Magyarországnak irt alábbi cikkében most ezzel kapcsolatos Ujabb énék>s kutatási eredményéről értesíthetjük olvasóinkat, miszerint legújabban Csongrád mégyeben is teliéit« e növény példányalt. A Volga menti hérics (Adonis volgensis Stev.) Békés megyei, illetve pontosabban Caorvás környéki előforduláséról részletesen beszámoltam az orosházi Szántó Kovács Múzeum 1960, évi évkönyvében. Hangsúlyozom, hogy a Volga menti hérics csorvási előfordulását Herkner Zoltán MAV vasúti főmérnök, észlelte első ízben 1935-ben, amelyről Jávorka Sándor akadémikus adott tudósítást. Ennek nyomában indult meg 193« tavaszán a magyar flóra eme akkori új tagjának részletesebb feltáró munkája, amelyben magam is részt vettem. A Volga menti hérics hazánkban mindeddig csak Csorvás környékéről volt Ismeretes, illetve Csorvás volt e növény legnyugatibb előfordulási helye egész Euró-, pá batt. Ez alkalommal számolok be első izben arról, hogy legiijabban Csongrád megyében is megtaláltam. Dél-alföldi gyújtőútjaim során — Szeged és Gyula között — e héricsfaj után is kutattam. Végre ez év április 2-án Hódmezővásárhely határában találtam rá. a csorvási előfordulástól több mint egynapos járóföldre. Így moat már Hódmezővásárhely határa tekinthető legnyugatibb előfordulási helyének. A Csorvás környéki nép különben már évszázadok ótH ismeri és állatgyógvászati szerként használja. Még 193(1 tavaszán megállapítottam. hogy aun. »tályog gyökér« vagy »táragy gyökér« a Tiszántúlon az Adonis volgensis|ől, s ennek egv testvérfajától, az Adonis vernalistól ered. E feketeszínű gyökér-dróg Szegeden nem kapható, az orosházi és a békéscsabai hetivásáron azonban még napjainkban is árusítják, A vásárokon az a hír járja, hogy e gyökérhez árusítóik nehezen jutnak hozzá, mert »messze keletről«, illetve »hegyvidékről« hozzak. Ez azonban csak Palástolás, mert az igazi forrás úgyszólván helyben van, de arról csak nagyon kevesen, illetve csak a »beavatottak- tudnak. A beszerzés helyéről szavahihetőbben beszélnek Hzok a sötétlő ásónyomok, amelyeket a Csorvás környéki maradványgyepeken minden tavasszal láthatunk az elsuhanó vonat ablakaiból,,. E droggal valamikor a tályogképzödéses mirigykórt akarták gyógyítani. A »táragy«, illetve Mészöly Gedeon megállapítása szerint ennek régebbi formája a »tárgy«, a lótályog ősi elnevezése. Hazánkban a Volga menti hérics nemcsak növényritkaság, hanem a jégkorszak elmúlása utáni melegebb éghajlatú kor emléke, amely a jó mezőségi lőszfoltokon napjainkig megmaradt. A jégkorszak elmúlása után, időszámításunk előtt kb. 12 000—8000 esztendővel, kezdett ismét beerdösödni az alföldi táj. A klíma a mainál hidegebb volt, (gy az erdősödésben elsősorban az erdei fenyő és a nyírfa szerepelt, Az időszámításunk előtti 8000—5000 esztendővel jelentős felmelegedés következett. Ebben a mainál melegebb és szárazabb időszakban vándorolt be a Kárpátmedencében kelet felől a Volga menti hérics, s megtelepedett a mezőségi jellegű löszhátakon. Az a hazánkban élő (ősember, amely ennek szemtanúja lehetett, már nem tisztán pattintással készítette kőeszközeit, hanem részben csiszolással is. Ez az ún, középkor vagy mezolitikum, Midőn évezredek múltán eljött az az Időszak, amelyben a kora tavaszi napsugár már nemcsak a héricsek Virágfejecskéit csalta életre, hanem a szántóvető ekevasan is megcsillant, e növények és régi pusztai társaik szűkebb térre vonultak. Ma az Alföld kultúrtáj. 94 százaléka mezőgazdaságilag jól hasznosított, s a régi idők növényi úttörői már csak Imitt-amott, a vasúti töltések oldalán és a búzamezők szegélyén szoronkodnak. Tudjuk, mindez nem jelenti. hogy a régi idők krónikásainak ne jutna napsugár. Szeged régi házaira műemlék-táblák kerültek, amelyek a szépópítószeti alkotásoknak az eljövendökben is fennmaradást biztosítanak, Bizonyosak vagyunk abban, hogy Csongrád és Békés megye tanácsai minden segítséget megadnak az élö természet szép reiiktumainak védelmében is. Dr. Kiss István A Szeged és Vidéke Méhész Szakszövetkezet tagsága befejezte vándorlását az ország messze videkoin. Méhcsaládaikkal megjárták Nngrádmarcal, Szíigy. Puszlavacs, Debrecen környékét, ahol aránylag jó termest takarítottak he. Mátraminds/ent. Gödöllő. Isaszeg, » a közelebbi Asotthalom. Rúzsa és Aövényháza, meg más tájak akácosai már gyengébben fizettek Nem tudtak a méhek megfelelően gyűjteni az akácvirágzáskori gyakori esőzések miatt Ennek ellenére a szakszövetkezet tavalyinál jóval nagyohb létszámú tagsága — jelenleg már több mint kétszázan vannak — körülbelül negyven mázsa rínom akácmézet szállított he a szegedi. vagy más gyűjtőhelyek ee. Most. a derült. 1ó idő beálltával újra teljes lendü- , lettel dolgoznak a méhészek. ! Már az elmúlt napok ered- | ményei azt mutatják, hogy a szegedi ée környékbeli termelőket kárpótolja a most nyíló sokfajta, mézelésre elsőrendű tarló- ós rétvirág, a többi között a bükköny, lucerna, s más virágzó növény. Szeged környékét* és a megye távolabbi részeibe ismét százával telepítették ki a méhcsaládokat, s Bödő Szilveszter, meg mások elmondották, hogy családonként a napi méshozam eléri a 90 dekát, sőt az egy kilót is, A szakszövetkezet., s a szegedi földművesszövetkezet vezetőinek becslése szerint idén w ha csak valamilyen újabb, rendellenes időjárás be nem köszönt — be tudják gyűjteni a méhészek a szerződésben vállalt százhetven mázsa mézet. A mézgyűjtéssel egyidejűleg szépen halad a viasztermelés és felvásárlás is. Ebben az évbén már tíz mázsa körül van a hozam, s országosan még jobb az átlageredmény. Ennek eredménye lesz az is, hogy előreláthatólag idén már nem szorulnak ebből a fontos anyagból behozatalra a magvar méhészek, s valószínűleg még exportra is jut. Egyébként a méhészek időn kapott újabb kedvezménye is meggyorsította a felvásárlást: egy kiló méhviaszért nyolc és fél kilogramm méheukrnt kapnak a termelők. fg.v ki fizetőbbé válik a méhek átleleltetése, s több méz jut fagyasztásra is. Az idén jelentkező újabb méhészetek indulását elősegíti a szegedi szakszövetkezet többi között a viaszból előállított míiléppel. Az érdeklődés ugyanis az időnként bekövetkező nehézségek ellenére növekszik. Bizonyítja ezt például, hogy a szakszövetkezet tagjai általában sgáz forint részjegyet jegyeztek ötven helyett. s ma már úgyszólván teljesen saját erőből, bankhitel nélkül gazdálkodnak. A szegedi járás községeiben működő kis méhész társulások közül is több érdeklődik a fejlettebb szövetkezés iránt, s kérte a felvételét. A termelőszövetkezetek közül idén a szegedi Haladás már öt mázsa méz szállítására szerződött. a baksi Üj Elet pedig méhészetet létesített, s a szegedi szakszövetkezet biztosított számara képtárakat és m ii lépet. Szeged és vidékének méhészei ma mar több mint háromezer méhcsaláddal rendelkeznek, s a hátralévő heteket szorgos munkában töltik el, hogv biztosítsák a szerződésben vállait százhetven mázsa mézet a közfogyasztásnak. További tervük a családok szaporítása, a felvásárlás fokozása, új tagok toborzása. Az utóhbiak részére az idény befejezése után szaktanfolyamokat rendeznek, s továbbképzik a már évek óta méhészettel foglalkozó tagokat is. Közel ezer Csongrád menyei gyermeket üdiiltetnek a nyáron a szakszervezetek Jövő héten szerdán reggel elindul Szegedről a Csongrád megyei gyermekek elsó idei üdülő csoportja Balaton boglárra és Budapestre a Széchenyi hegyen lévő gyermeküdülőbe. Az első turnussal 150 gyermeket kiild el a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa. A gyermekek 5 órakor gyülekeznek a Szeged állomáson és a budapesti gycg-asal utaznak el, A beutalójegyeket a szakmák taglétszámának arányában osztotta el az SZMT einöksége. Július elején egv nagyobb csoport. 40« gyermek kap beutalót. Ez év nyarán a tanév megkezdéséig 790 Csongrád megvet gyermeket üdültet a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanáé»», A textilipari ü?A»mek dolgozóinak gyermekeit a textiles szakszervezet üdülteti Balatonföldváron és Iregszemesén. Mintegy 250 textilipari dolgozó gyermeke üdülhet majd e két üdülőhelyen. Az első csoport I regszemcsére 6-án, Balatonföldvárra pedig 7-én indul el. A yestorüzem és az Ilona utca környékén lakók jogos panasza GUAM SZIGETÉN mostanáig tartott a háború ? A Csendes-óceán egyik szigetcsoportját Marianna-szigeteknek nevezik. Talán a legnagyobb sziget közöttük az 534 négyzetkilométer kiterjedésű Cuam. A kis szigeten alig 40 ezer ember él. ha az amerikai hadsereg tagjait leszámítjuk. Ugyanis Guam —néhány évi megszakítástól eltekintve — 1S0S óta az USA birtoka. sőt újabban erős katonai támaszpontja. Kikötőjében más nemzetiségű hajók csak külön engedéllyel köthetnek ki. Még a második világháború idején, 1941-ben japánok szállták meg a szigetet, Mivel azonban az Egyesült Államok kormánya mindig is »szerette« a japán népet, a nagaszaki és hirosimai atombombák »békét« teremtettek közöttük, Cluam újra Amerikáé lett. De Buneo Minagava és Tadesi lto, a japán hadsereg két katonája nem tudta ezt. Ok azt hitték, amit esküjükben megtanultak: hogy a japán hadsereg legyőzhetetlen, s katonáinak örökkévalóságig a császár parancsol. Mivel pedig Hirohito kisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem két hű katonájának külön engedelmet adjon a feltétel nélküli megadásra, bevették magukat a dzsungel sűrűjébe és vártak, Múltak az évek. 1948-ban meghalt harmadik társuk, {főszerük régen elfogyott. ruhájuk lerongyolódott. Csigákat, patkányokat ettek, s döghúst. Néha pedig az amerikai laktanya szemétdombjára jártak csemegézni. Idegennel kerülték a találkozást, csak egymásközt beszélgettek. Hol a távoli otthonról, hol a császárról meg az istenekről, Guam ültetvényein dúsan terem a cukornád, kókuszdió, kakaó és déligyümölcs. de ők mit sem sejtve a világ folyásáról, úgy éltek, mint az ősemberek. Hoszszú évek teltek el, mire lassan ráébredtek: nincs értelme sem a császár, sem az istenek tegitségében bízni. Tizenhat ív! Ennyi kellett ahhoz, hogy ezekben az emberekben megtörjön a vakfegyelem. hogy föleszméljenek. Ha talán első hallásra kissé komikus is, alaposabban átgondolva, szörnyűséges a történetük. Nem a fanatizmus tartotta őket évekig a dzsungel mélyén, hanem valami más: az évezredes népb utitás! Amikor pedig Bunco Minagava és Tadesi ]to a tizenhat'évi várakozást megunva, jelentkezett az amerikai hatóságoknál, Japánba vitték őket. Ekkor tudták csak meg, hogy vége a háborúnak, hogy az amerikaiak ma Japán "barát ai". Már hogyne tudtak min.t meg! Hiszen fejenként 11 ezer jen ajándékot kaptak az allamtól. Micsoda öröm volt, legalábbis addig, mii1 rá nem ébredtek, hogy a pénz mennyire elértéktelenedett. s egy ruhára sem futja abból az összegből, ami tizenhat évvel azelőtt vagyonnak számított, Rájöhettek a nagynagy barátságra abból is, ahogy a régen látott rokonok éltek, ahogy QZ ismerősök elmesélték a japán— amerikai katonai szerződés történetét. És még sok mindent észrevehettek, és még nagyon sok mindénhen csalódhattak. Ók jobban tudjak, mint mi, itt messze Európában, akik sokszor csak az egzotikumot vesszük észre a Távol-Keleten. Ikeda, Japán miniszterelnöke valószínűleg nem dicsekedett el Wflshinotanban a Guam szigeti esettel. Okinnwa látszat-hnvatartozá. sáért könyörgött csupán, mert nem csak Cuam. a japán Okinau a is az USA kas fonni támaszpontja már, Mintha a japán u ra 1 kodóosztályok mnguk akarnák rádöbbenteni a Runeo Minagavák és Tadesi ltok millióit, hogy nem barátjuk sem Amerika, sem kiszolgálói, a szamurájok elkorcsosult utódai. A KONZERVGYÁR yestnriizemére könnyűszerrel íáakadna az Ilona utcában az is, aki egyáltalán nem járatos Szegeden. Hiszen meszsziről fölhívja rg a környéken járók figyelmét az az erős és kellemesnek egyáltalán nem mondható szag, amelyét — mint megtudtuk — a hűsklvonat készítése során felszabaduló vegyületek, a fehérjebomlás melléktermékei és a hús maratásához használt sósav gőzének sajátos »illatkeveréke« okoz. A yestorüzem eredetileg kísérleti jelleggel kezdte meg működését a* illetékes kftz! igazgatási és egészségügyi szervek hozzájárulásával. A termelés szempontjából igen jó eredménvt mutat ez a kísérleti időszak — a húskivonat egyik fontos, értékes vaJutát uozó exportcikkünk , így aztán a Szegedi Konzervgyár megkapta a yestorüzem további üzemszerű működtetéséi* is az engedélyt. Azóta negyedévenként már több mint 300 mázsa húskivonatot termel, s tervbe vették — éppen a gazdasági haszon miatt — az üzem kapacitásának további fejlesztését, bóviféset is. Nekünk nem is a nagv gazdasági hasznot hozó ü/emág letrehozása és további fejlesztése ellen van kifogásunk, hanem az üzem működését kísérő, s a környék lakosságának életét — különösen most, a meleg nyári hónapokban — megkeserítő bűz ellen, amelynek ereje — ha az Üzemet nem látják el megfelelő elszívóberendezéssel, s a sósavgozael torhelt levegőt az üzem ablakain át továbbra is a/, utcára hajtják ki a ventillátorok — minden bizonnyal együtt növekszik majd az üzem növekedésével, bővülésével, JOGOSNAK és helyénvalónak érezzük éppen ezért az Ilona utca lakólnak panaszát. akik 56 lakos aláírásával ellátott panaszos levelükkel felkeresték már a II. kerületi tanácsot. a Közegészség- és Járványügyi Állomást és a többi illetékes hatóságokat. A Közegészség- és Járványügyi Állomás H he jelentés nyomán ki is ment az Ilona utcába és a helyszínen műszeres vizsgalatokkal ellenőrizte a panaszok valódiságát. A vizsgálatok eredménye a lakosság és az Ecsetgyár dolgozóinak jogos panaszét igazolta. Az üzem közvetlen környékén, az Ilona utcának az üzem elóttí szakaszán a megengedhetőnél nagyobb százalókban találtak sósavgőzt a levegőben. Az emberi szervezetre közvetlenül még nem ártalmas ez a mennyiség, de állandó jelenléte és nem utolsósorban a kellemetlen szag méltán keltheti föl a környék lakosságának ellenérzését, felháborodását. S árt a sósavgőz a növényeknek Is. Hogy mennyire árt. az megfigyelhető az üzem ablakain kiáramló, sósavgőzzel telített levegő útjaba eső fákon, amelyeknek levélzetét teljesen lemarta, lepörkölte a sósav. A RÓJAM, — nagyon helyesen -- utasította a Szegedi Konzervgyárat, hogy az említett védőberendezések alkalmazáséval szüntesse mea ezeket a körnvék lakosságának egészségéi veszélyeztető állapotokat a vestorilzemben. Amennyiben a Konzervgyár nem hajtía végre a KÖTALL utasításét, a Közegészség- és Járványügyi Al'omás nem engedi mes az Ilona utcai üzem további működtetését. Egyetértünk a Közegészség- é* Jérvánvögvi Állomás határozatával. Csak annvit fűznénk hozzá: vajon annak ideién, amikor enaerjélvf adták a yestnrilzem működtetésére lakott területen, az Illetékes hatóságok nem gondoltak arra, hoav elóbb-utóbh számolóink kell majd a kó'mvék lakos, ságának e jogos nanászával, amelvnek orvoslása bizonyára sülvog százezrokba kerül a Szegedi Konzervgyárnak? P. L.