Délmagyarország, 1961. május (51. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

Szerda, 1981. május S. Apró Antal elvtárs beszéde a szegedi nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) is. Többek között 15 millió forintos költséggel bővítettük a pozdorja-Iemezgyártást, 7 millió forinttal bővítettük a Makói Gépgyár kapacitását, a termelés növelését szolgáló beruházást hajtottunk végre a Szegedi Szalámigyárban, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál és 14,5 millió fo­rintos költséggel bővítettük a Hódmezővásárhelyi Haris­ny agy árat is. Nemrég kezdte meg működését a Szegedi Ruhagyár szentesi részlege, a Kantakta Gyár szentesi telepe és folyamatban van egy erőtakarmány építése 50 millió forintos költséggel. Mindezek eredményekép­pen a múlt évben már 35 ezer 500 fő dolgozott Csongrád megye ipari üzemeiben, ez 20,2 százalékkal több, mint 1957-ben. Itt jegyzem meg, hogy a felszabadulás előtt összesen 7 ezer ipari munkás volt a megyében. Számos ipari üzem bővítését szolgáló beruházás is fo­lyik. A Makói Vágóhidat tejüzemmé alakítják át, a Szegedi Kábelgyár fokozato­san tovább épül, 200 férőhe­lyes diákszálló épül közel 10 milliós költséggel. — Tudom, hogy számosan az elvtársak közül azt vár­ják tőlem, hogy most arról is nyilatkozzak, hogy Csongrád megye és Szeged mennyi ipari üzemet kap a második ötéves tervben. Az elvtársak tudják, hogy a második öt­éves terv még nem készült el, most dolgozunk rajta. Vi­szont a pártvezetésben és a kormányban azt is tudjuk, hogy a kétségtelen jelentős megyei és azon belül szegedi fejlődés dacára, vannak ko­moly nehézségek is. Több munkaalkalmat kellene te­remteni. A mezőgazdaságból sokan felszabadultak és a városok felé jönnek munkát keresni. Azon leszünk, hogy addig is, amíg a második öt­éves terv beruházásait jóvá­hagyjuk, a várost fejlesztő közmunkákkal segítsük elő új munkaalkalmak teremté­sét. A szocialista rendszer sem képes rövid évek alatt a kapitalizmustól örökölt termelési viszonyok szerke­zetét megváltoztatni. A Csongrád megyei kép­viselők, a pártbizottság, a tanács mindig szorgalmaz­zák a kormánynál, hogy több ipari üzemet adjunk a megyének. De azt is meg steretném mondani, hogy csak addig tudunk nyújtózni, ameddig a takaró ér. Leküzdjük a nehézségeket — Figyelembe kell venni, hogy most sorrendben a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének megszilárdítása, az új mezőgazdasági nagy­üzem kialakítása, a terme­lés fokozása a legnagyobb népgazdasági feladatunk, és azokat az átmeneti nehézsé­geket, amelyek jelentkeznek, fokozatosan le fogjuk gyűrni. — Világosan kell beszél­nünk és látni kell, hogy a közös gazdaságok egy része még nem szilárdult meg, nem tud több terméket adni a népgazdaságnak, pedig a szükségletek nőnek, a fo­gyasztás emelkedik. Az át­meneti időszak hatalmas összegeket követel a népgaz­daságtól, több gépet, építő­anyagot, műtrágyát. A kormány 1960-ban a ter­melőszövetkezetek részére 1,7 milliárd forint hosszú­lejáratú és 1,1 milliárd fo­rint középlejáraté hitelt biztosított. Az elmúlt három évben az előirányzott 9 milliárd fo­rinttal szemben ténylegesen 15,2 milliárd forintot bizto­sított a kormány mezőgazda­sági beruházásokra, gépekre, felszerelésekre. — De azt is világosan meg kell mondani, hogy bár az állami gazdaságok és terme­lőszövetkezetek termésered­ményei évről évre növeked­nek, számos nehézséggel kel­lett az utóbbi években meg­küzdeni. Például a múlt év­ben a mindenki által ismert nagyfokú aszály, csupán Csongrád megyében több mint 120 millió forint jöve­delemkiesést okozott. Pedig dolgozó parasztjaink példá­san dolgoztak tavaly is és dolgoznak az idén is. Csak az elismerés hangján lehet beszélni arról, ahogyan fo­lyik a munka, de sajno6, ma még ott tartunk, hogy áz idő­járás nagyon befolyásolja a mezőgazdasági termelés ered­ményeit. — Az elvtársak tudják, hogy tavaly gyenge szőlő- és gyümölcstermés volt. Emiatt a vendéglőkben nem lehet annyi bort kapni, mint amennyit meg tudnának in­ai- Ez egyszerűen azért van, mert a múlt évben a terve­zetthez képest egymillió hekioliter borral kevesebb termett. Például Csongrád megyében a hoídankénti sző­lőtermés csak 12 mázsa volt az 1959. évi 18,1 mázsával szemben. — Mivel az emberek ke­resnek. pénzük van elég, ru­hára, italra, így többet, sze­retnének szórakozni, több bort, sört fogyasztani. De elvtársak, mi csak azt tud­tuk biztosítani, ami megter­mett. Sajnos, ezenfelül ke­oyérgabonát, húst, bort —a növekvő szükségletek kielégí­tésére — import útján kel­tett biztosítani. Ezért na­gyon helyeseljük a megyei Pártbizottság, a tanács azon törekvéset, hogy növelik a gyümölcs, a szőlő telepítését, erőfeszítéseket tesznek az állattenyésztés fejlesztésére, mert például — amíg Csong­rád megyében 100 kataszteri hold szántóra 15,8 szarvas­marha jut — addig az or­szágos átlag 21 darab. De még ez is alacsony. Ezt is növelni kell. — Akkor, amikor átmene­ti nehézségeink vannak az állattenyésztésben, semmi sem indokolja, hogy ne nö­vekedjen a megyében a ser­tés- és a baromfitenyésztés. A megye és a város vezetői tőbb húst kérnek a közpon­ti készletből. Sajnos, elvtár­sak, a rossz termés követ­keztében a megyében a múlt évben 440 vagonnal kevesebb vágósertést vásároltak fel. Nem teljesítette a megye a borjú- és a baromfifelvásár­lási tervét -sem. Vágómarhá­ból, tojásból és tejből már kedvezőbb eredményeket ér­tek el. — A legfőbb feladat a nö­vénytermesztés. a gyümölcs­és szőlőtelepítés mellett a megyei vezetők számára te­hát az, hogy az állattenyész­tést fejlesszék, mert több húst csak abból lehet adni, amit megtermeltünk. Nem akarók én most itt a kór­mány részéről perlekedni az elvtársakkal. De amikor a megye ellátottsága iparcik­kekből viszonylag jó, min­dent kövessenek el a taná­csok és a termelőszövetke­zetek vezetői, elnökei, az ag­ronómusok. az állattenyész­tők, az állami gazdaságok igazgatói, hogy ebben a me­gyében — ahol olyan nagy tradíciója van az állatte­nyésztésnek — növekedjék az állatállo­mány és több húst, növé­nyi és állati terméket ad­janak az országnak, mert nem rendezkedhetünk be hosszú évekre nagy mennyiségű húsimportra, — Ezek a nehézségek — elvtársak — átmenetiek és le fogjuk őket küzdeni. Minden lehetőség megvan arra, hogy ezek a hiányosságok meg­szűnjenek. Rajtunk, a mi munkánkon, a kisebb és na­gyobb beosztású vezetők munkáján, a dolgozpk mun­kafegyelmén múlik, hegy javuljon a helyzet. — Nem lehet csak a fo­Alig lépett ki a Szabadság munkások, gyasztást növelni. Ahhoz, hogy többet fogyasszunk, először többet kell termel­ni az iparban és a mezőgaz­daságban egyarátt. Ez olyan törvény, amit megszegni nem lehet. Nem lehet és nem szabad többet eloszta­ni, mint amennyit, megter­meltünk, mert akkor nehéz­ségek mutatkoznak az ország fizetési mérlegében, az ál­lam költségvetésében. A lakosság fogyasztása és igénye évről évre emelkedik. Ki akarjuk elégíteni a nö­vekvő szükségleteket, de ezt csak a többtermelés útján lehet. Az államnak sokirányú köte­lezettsége van. Például amíg 1957-ben 2,5 milliárd forin­tot fizetett ki az állam nyug­dijakra, ma mái évenként több mint 4 milliárd forintot fizet ki. Ma már az ország lakosságának 85 százaléka részesül társadalombiztosí­tásban. (Liebmann felv.) Filmszínházból Apró Antal elvtárs, máris körülfogták a akikkel szívélyesen elbeszé Igetett gozó parasztok jó gazdák, tudnak dolgozni, nagy ta­pasztalatuk van és a közös gazdaságok — ahol mind­jobban kialakul a közös munka, a közös felelősség, ahol egynek mindenkiért, s mindenkinek egyért kell dol­goznia — rövidesen meg fog­ják hozni a tőlük várt ered­ményt De addig természe­tesen a magyar iparnak, a mun­kásosztálynak sokfélekép­pen kell segítenie a mező­gazdaságot és az egész népgazdaság erő­forrásai nak maximumát kell áldozni a mezőgazdaság fej­lesztésére. Magasabb jövedelem, több juttatás Pártunk politikája az, hogy a szocializrpus építése során évről évre javuljanak a dol­gozók élet- és munkakörül­ményei, de a fogyasztást meg kell előznie a termelés növe­kedésének. 1960-ban közel 30 százalék­kal több árut adott el a me­gye kiskereskedelme, mint 1957-ben. Nem akarom itt felsorolni, hogy megnöveke­dett bútorból, rádióból, tele­vízióból a lakosság igénye. Amíg 1958-ban 76 televíziós készülék működött a megyé­ben, a múlt évben már 2 ezer 400 televíziót vásárol­tak a Csongrád megyeiek, és ez a szám hétről hétre emel­kedik. — Évről évre — ha sze­rényebb mértékben is —de nő a dolgozók jövedelme és nőnek a különböző jut­tatások. A múlt évi jó munka ered­ményeképpen a dolgozók kö­zött 21 millió forint nyere­ségrészesedés került kifize­tésre. Mindez azt hiszem meggyőzően mutatja a me­gyében a fejlődést, az ismert hiányosságok ós problémák dacára. — Ahol jár az ember a megyében, mindenhol több lakást kérnek, pedig több ezer lakás épült itt a me­gyében is. Igaz, nőnek itt is az igények. A megyében három év alatt 4 ezer 56 lakás épült fel és ezen belül Szegeden 2 ezer 48. A szegedi elvtársak többet kérnek. Megértjük őket. Biztos, hogy sok a la­kásigénylők száma, de csak fokozatosan tudjuk ezeket az igényeket kielégíteni. Meg­értjük ezeket a problémákat, s nyíltan, őszintén beszélünk erről. A Központi Bizottság­ban és a kormányban ismer­jük a szegedi elvtársak gond­jait, bajait. De ismerjük a többi város, és az egész or­szág gondját, baját és ne­künk mindenütt segíteni kell! Sok évtizedes lemaradást nem tudunk rövid évek' alatt felszámolni. A második legnagyobb győzelem — Az előttünk álló leg­nagyobb feladatnak a mező­gazdaság megszilárdítását je­löltem meg. Gondoljuk csak végig, elvtársak, hogy a ma­gyar falvakban milyen tör­ténelmi, forradalmi átalaku­lás ment végbe és amit 12 évvel ezelőtt a dolgozó pa­rasztság legjobbjai elkezd­tek T— milyen nagy felada­tot oldottunk meg. Az or­szág 1 millió 150 ezer elap­rózott kisgazdasága 4 ezer 607 közös gazdaságba, ter­melőszövetkezetbe tömörült. A kisüzemből nagy üzem lett! Megszűnt a föld évszázados elaprózódása és megnyílt az út egy magasabb szintű me­zőgazdasági technikán, tudo­mányos gazdálkodáson . ala­puló szocialista mezőgazda­ság megteremtéséhez. A szo­cialista forradalom győzelme után ez a második legnagyobb győzelme népünknek és meg vagyunk győződve, hogy rövid idő alatt le tud­juk gyűrni az átmeneti ne­hézségeket. A magyar dol­Minden feltételünk megvan — Az előttünk álló tör- percet Ne feledjük: amit ténelmi feladatok megvív- ma elmulasztunk, nem biz­tosításához minden félté- tos, hogy holnap pótolni tud­tellel rendelkezünk. juk. Ipari üzemeinkben is Kedvező a nemzetközi hely- a gazdasági és műszaki ve­zet, a szocializmus erői gyors zetés sokkal inkább köve­ütemben növekednek. telje meg a munka jobb Dolgozó népünk helyesli szervezését, a kiadott felada­pártunk politikáját és ak- tok következetes ellenőrzé­tivan részt vesz annak sét. Mindez természetesen megvalósításában. együtt kell hogy járjon a — Mire van szükség, hogy dolgozókkal való fokozot­előrehaladásunk még' zökke- tabb törődéssel, nőmentesebb legyen? Első- Kommunista lelkiismeretes­sorban arra, hogy a terme- seggel lépjünk fel a felü­lőszövetkezetekben éppen letesség, a nemtörődömség, úgy, mint az üzemekben, minden ehhez hasonló je­jobban szervezzék meg a lenséggel szemben, munkát, javítsuk a munka- _ Itt teszem szóvá — fegyelmet és ne tűrjünk mondotta Apró elvtárs — semmifélu lazaságot. Az em- a takarékosság szükséges­berek akarnak dolgozni és ségét is. esak helyeslik a határozott intézkedéseket. Igen sok mú- Népgazdaságunknak mm­lik a termelőszövetkezete- den ,Ulérre 3ZÜksége vau" ken, a brigádvezetőkön, a Éppen ezért elsősorban különböző beosztású irányító anyaggal, különösen az im­poszton dolgozó elvtársakon, portanyagokkal — de az Az időjárás kedvező, rajta energia minden fajtájával hát, használjunk ki minden is takarékoskodnunk kell. A szocializmus már nem távoli jövő Az elmondottakból követ­kezik, hogy a gazdasági irá­nyító munkát, a vezetést minden szinten meg kell ja­vítani. Éppen azért, mert feltételeink kedvezőek a szocializmus építéséhez, na­gyon sok múlik saját mun­kánk hatékonyságán. A ter­melőszövetkezetekben, álla­mi gazdaságokban, a köz­ségi és járási, valamint vá­rosi tanácsszerveinknél min­denki érezze a felelősséget a VII. pártkongresszus ha­tározatainak végrehajtásá­ért. Jobban vezessék, ellen­őrizzék a rájuk bízott terü­leteket. a hozzájuk tartozó szervek munkáját, a párt és a kormány politikájának gyakorlati végrehajtását A pártunk VII. kongresszusa által kitűzött oélok a szo­cialista Magyarország felépí­tését — egesz társadalmunk előtt álló lelkesítő feladatot jelentenek. A szocializmus az embe­riség jövője, ezért érdemes élni, dolgozni és küzdeni. A szocializmus, a kom­munizmus már nem távoli jövő, hanem a közeli évek reális való­sága. — Mindenki szemtanúja lehet annak, hogy napról napra erősödik, mind szi­lárdabbá válik népünk, nemzetünk egysége. Mind­azok, akik hívei a népi de­mokratikus rendszerünknek, a szocialista társadalom felépítésének és a békének, összefognak a hétköznapok harcaiban. Ebben az egy­ségben vezető erő a mi munkásosztályunk, amely a dolgozó szövetkezeti pa­rasztsággal összefogva küzd új társadalmunk felépítésé­ért. Ügyünk világméretekben gy©2 Ma mindenki láthatja: (Somogyi Károlyhé fejv.) A nagygyűlés után városnéző sétára. Indult Apró Antal elvtárs. Kénünk art a nilla­natot örökítette meg, amikor karonfogta. Szufkov vezérőrnagyot és Török Lászlót, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága, első titkárát. Több százan kisérték városnéző körútján pártunk politikája helyes, és a gyakorlatban kézzel foghatőan jelentkeznek végrehajtásának eredmé­nyei További előrehaladásunk és győzelmünk záloga: ta­pasztalt, pártunk -szilárd ve­zetése és dolgozó népünk összefogása. Ugyanakkor biztositéka békés építőmun­kánknak a testvéri szövet­ség. "amely Permünket a többi szocializmust építő népekhez, a Szovjetunióhoz, az egész szocialista tábor­hoz fűz. — Ügyünk világméretek­ben győz! Május elseje szimbólum: a nemzetköziség, a szabadság szimbóluma. Május elseje az emberiség felszabadulásónak, a kom­munizmusnak a szimbóluma. Harcoljunk ügyünkért,, győ­zelmünkért, új sikereinkért! — fejezte be beszédét Apró Antal elvtárs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom