Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

3 Vasárnap, 1961. áprflls 16. 3 Az első felvétel az indulásról BMfWPP m síi* i aa ... . . " rfpilil&ffii ' • * • SSiisSitf • I A' " IfilSill MmMH If»«tl SiSSÍSK MHMMii •jmmmá • - mt nh»- ÉI p 5 iv II Gagarin űrruháját ellenőrzik indulás előtt (Rádiófotő — MTI) (Folytatás 2. oldalról.) a^t a szubjektív következtetést, hogy kozmikus repülésben huzamosabb idő is eltölthető. Jurij Gagarin szerint az űrrepülés valódi körülményei alig különböznek azoktól a körülményektől, amelyeket Konsztantyin Ciolkovsakij oly nagyszerűen leírt műveiben. S milyen érzelmeket élt át, amikor a kozmoszból visszatért szülőföldjére? — szólt a következő kérdés. Jurij Gagarin kijelentette: — nehéz lenne visszaadni az általam átélt érzelmeket. Öröm, büszkeség, boldogság töltött el, hogy végrehajtottam a kozmikus repülést, hogy teljesítettem a rámbízott feladatot Boldoggá tett az a tudat hogy az űrrepülést a Szovjetunióban, szovjet tudósok valósították meg, hogy az élen haladó szovjet tudomány újból tovább lépett előre. Az egyik tudósító megkér* dezte, mennyi Gagarin fizetése és kapott-e külön díjazást az útért. — Az én fizetésem, mint minden szovjet emberé, teljesen elegendő szükségleteim kielégítéséhez — válaszolt Gagarin, majd hozzáfűzte, hogy megkapta a Szovjetunió hőse címet. »Ez hazánkban a legnagyobb jutalom* — mondotta. Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint ő utazik-e másodszor is űrhajón, vagy valaki más, Jurij Gagarin kijelentette: már jelentette a pártnak és a kormánynak, hogy kész teljesíteni hazája és népe bármilyen újabb megbízatását. — örülni fogok és hálás leszek — jelentette ki —, ha a második kozmikus utazást is rám bízzák, de sok űrhajósunk van, akik szintén szeretnének felmenni, és az űrutazást rájuk lehet bízni. Megkérdezték Gagarintól, hogy ablakon keresztül, vagy televíziós készülékkel szemlélte-e a Földet. Kijelentette, hogy az" űrhajó kis fülkeablakán át látta a Földet. Arra a kérdésre, mikor kerül sor a legközelebbi űrutazásra, Gagarin ezt a választ adta: »A szovjet űrhajósok akkor bonyolítják le ezt az utazást, amikor erre szükség lesz*. A teremben derűs élénkséget és nevetést keltett az a Gagarinhoz intézett kérdés, hogy ő lesz-e az űrhajós szakszervezet elnöke. — Elmondhatom — válaszolta Gagarin —, hogy ez nem tőlem függ, ha megválasztanak, én leszek. A Gagarinnak feltett utolsó kérdés így hangzott: »Más program keretében elrepülne-e ön a Holdra?* A "Vosztok*-űrhajó rendeltetése nem ez — válaszolta az űrhajós. — Erre a célra nálunk más űrhajókat fognak készíteni. Az újságírók mindvégig feszült érdeklődést tanúsítottak az első űrhajós és a szovjet tudósok sajtóértekezlete iránt. A Tudósok Háza környékén lakók órákig álltak az utcákon, Rogy személyesen láthassák a hős űrhajóst. Jurij Gagarint észrevehetően feszélyezte az általános figyelem, de mindig mosolygott, igen jókedvű volt, válaszaiban szívesen tréfálkozott. Az újságírók többször is tapssal fogadták Jurij Gagarin szellemes, határozott válaszait. A televíziós és filmfelvevő lámpák valósággal átizzították a zsúfolt termet A jelenlevők a páratlan utazás minden részletét fáradhatatlan érdeklődéssel hallgatták, bár a sajtóértekezlet mintegy két óra hosszat tartott A szovjet és a külföldi sajtó képviselőin kívül jelen voltak a diplomáciai testület tagjai, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökségének tagjai, neves tudósok és Moszkva társadalmi szervezeteinek képviselői is. Amikor a sajtókonferencia befejeződött, a tudósítók valóságos ostrom alá vették az első űrhajóst — ezúttal azonban nem kérdéseket adtak fel neki — jegyzetfüzetükbe kértek aláírást Jurij Gagarintól. Azok a kevesek, akiknek ez sikerült, többet már nem használják jegyzetfüzetüket: ez az aláírás ma értékesebb talán minden más nevezetes személyiség autogrammjánál. A fotoriporterek, filmhíradósok a legkisebb részletet is megörökítették. Amikor Jurij Gagarin elhagyta a Tudósok Házának épületét, a várakozó gépkocsit ugyancsak gyűrűbe fogták a fotosok, filmesek. Amikor végre elindulhatott a gépkocsi, az utca közönsége ismét lelkes ünneplésben részesítette a történelem első űrhajósát. Új időszámítás Kitüntetik az űrrepülés sikerét biztosító szovjet dolgozókat Az SZKP Központi Blzot tsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa úgy határozott, hogy ki kell tüntetni azokat a tudósokat, munkásokat, technikusokat, mérnököket, akik részt vettek a "Vosztok* szputnyik-űrhajó megalkotásában és az első űrrepülés sikerének biztosításában. Megbízták az illetékes minisztériumokat és hivatatokat, hogy terjesszék elő az említett személyeket. Gagarin általános iskola Szegeden Az iskolás gyerekek, a jövendő űrhajósai is rendszeres újságolvasók ezekben a napokban Nagy esemény színhelye volt tegnap a déli órákban a Kolozsvári téri általános iskola. Az összegyűlt pedagógusok és diákok, miután megemlékeztek Jurij Aleksze, jevics Gagarinról, a hős első szovjet űrhajósról es izgalmas útjáról a világűrben, elhatározták, Gagarinról nevezik eí iskolájukat. Az indítványt kitörő lelkesedessel fogadták az ünneplő jelenlévők, s így a Kolozsvári terl általános iskola a tegnapi napon felvette a hos űrhajós, Jurij Alekszejevics Gagarin nevét. M

a vasárnap van, s szerda óta, április 12-e óta a világ csodálkozása nem csökkent: "egy szovjet őrnagyot kilőttek az űrbe, és élve, egészségesen visszaérkezett a földre, pontosan arra a helyre, ahová parancsolták*. Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy, szovjet szakmunkás egyedüli ember a Földön, aki "kívülről* nézegette azt a bolygót, amelyen él. Meglátta az emberi értelemmel még nem fogható mindenség egy darabját úgy, ahogyan élőlény még sohasem látta. Ö mondja, hogy: »az átmenet a Föld fényes felszínétől a vaksötét, de csillagokkal pompázó égig rendkívül színes. A Föld kékesszínű és ettől a halványkéktől a mélyfeketéig igen lenyűgöző és árnyalt az átmenet.. .* Ezt a halványkék fényt csak Gagarin látta ... álmodó költők, dús fantáziával alkotó írók ugyan megírták milliószor, de ami eddig a pszihé látomásával nyert megfogalmazást, most a személyesen megfigyelt tények alapján "reálisan* kerül az emberek elé. Valószínű nemcsak Verne Gyula hipotézisei módosulnak ... lehetséges, hogy nagy álmokat szövő líránk megannyi képzelt képe, aforizmája. számlálhatatlan zseniális sejtése módosul a tények alapján. Mi még nem értünk el addig, hogy véges elménk érzékelje a végtelent. Nem tudjuk a szó fogalmának realitását képzeletünkben megformálni. Mert — Ciolkovszkij kifejezését használva — "a Föld az emberiség bölcsője*. S a bölcső kőfala áthatolhatatlan korlátként meredt elénk. Most elérkeztünk oda, hogy az emberiség kilép bölcsőjéből, széjjelfeszíti a felfogóképesség korlátait. Nemcsak új ismeretekkel gyarapszik, de elindul azon az úton, amely elvezeti az emberi" elmét a végtelen fogalmának realizálódásához. Különösebb elméleti fejtegetések nélkül mondhatjuk: a világ anyagi, s megismerhetőségére vonatkozó marxista filozófiai tétel végső igazolásának időszakát éljük. Elérkeztünk a »végtelen« megértéséhez vezető úthoz. T

alán csak nagy szavak ezek? Nem hiszem, mert Jurij Gagarin kozmikus térségeket járó útjával valami más is fordulóponthoz jutott: az emberiség jövője, s jövőjének fő kérdései. Anélkül, hogy elrugaszkodnánk a Földtől, mégis megkockáztatjuk azt a kérdést: vajon van-e, helyesebben lesz-e "létjogosultsága* (lehetőség az imperialisták részéről) egy következő világháborúnak? Szerintem valamennyi szovjet űrutas, aki felmegy a kozmoszba és onnan visszajön, jelentést ad az emberiség előtt... minden szavával és mondatával a háború képtelenségét jelzi, ahogyan ez Gagarin esetében is történt. Azáltal, hogy pontosan felmegy a szovjet ember, meghatározott feladatokat "intéz el* és másodpercre, méterre oda érkezik meg ahova parancsa szól és beszámol a világegyetem titkairól, voltaképpen az óriássá nőtt ember jövőjéről ad számot. S ez a jövő nemcsak optimizmussal, hanem hihetetlen mértékű élnivágyással tölti el az emberiséget: megtudni mindent, mindent amit csak lehet az ismeretlen sötétségről, a hidegen sziporkázó, csillogdáló naprendszerekről... s arról a Földről, amelynek burkát, ködgázát eddig csak műszerekkel tanulmányozta az ember. Ez a jövő nagy kérdése, az emberiséget izgató kérdés: a magasra csapott emberi széni fényes győzelme. Ezzel nagyon nehéz szembeállítani a háborút, az emberiség elroncsolódásának perspektíváját. Éppen most, amikor az ember kilép "bölcsőjéből*, hogy szelleme kitárulkozzék és befogadja a megismerhető világegyetemet Jurij Alekszejevics Gagarin útja 89,1 perc volt, de következő útja már nagyobb távolságra és hosszabb időre szól majd. S ez így megy: egymásután, mindig messzebb, messzebb.* mindig többet és többet hozni a földre az emberiség javára. Tehát erre az életre rendezkedünk be, ezt valljuk természetesnek, szellemileg, lelkileg magunkhoz valónak. Ezért mondom, hogy mindegyik szovjet űrutas fölrepülése a kozmoszba és visszatérése a földre nagyobb akadályt jelent az imperialista háborút tervezőknek, mint akár 200 nehézsúlyú hidrogéntöltetű rakéta. Ezt a gondolatot Charlie Chaplin a következőképpen fogalmazta meg: "E nagyszerű és lelkesítő eredménynek ... az emberi értelem fejlődéséhez kell vezetnie*. Chaplin végül megjegyzi, hogy örökre azokkal küzd egy táborban, akik az űr meghódításán munkálkodnak, akik szembenállnak az emberiséget pusztító háborúval. S

Louis Aragon valósággal megkérdezi az emberiségtől: "... Nem kellene-e új időszámítást bevezetni attól a naptól kezdve, amikor az ember egyetlen ugrással a képzelet határainál magasabbra emelkedett?* Az biztos, hogy a krisztusi időszámítás saruval kezdődő világával és kétévezredes révületével együtt alámerül, mert új korszak kezdődött el, amely felforgat mindent, összetöri a hamis képleteket, fölrúgja az ostoba konvenciókat, félrelöki a görbe vágányokon futó természet és társadalomtudományokat ... szemétdombra veti a hamis igéket... Merész mondatok ezek? Nem hiszem, mert Jurij Gagarin kozmoszbeli útja és fekete-Afrika ébredése az új időszámítás naptárénak azonoö dátumára esik. Mikor az ember egyik felével és kezével a csillagok mechanizmusát tapogatja, vajon képes-e másik felével és kezével pocsolyába kötözötten vergődni? Erre nem képes az ember. A világűr ostroma és"-az emberiség szabad, félelem nélküli életének megteremtése a Földön, e korszak szervesen összetartozó folyamata. A kettő csak együtt lehetséges és együtt is valósul meg. Amikor a szovjet űrhajó kirohan a sztratoszférából, föl a mélyfekete univerzumba, Afrika fölött is elfut. Nem képletesen értendő ez, a színesbőrű gyarmatvilág gondolkodó egyéniségei világosan látják benne a szabadulás biztos és fényes jelét. S minél több űrhajó fut föl az égbolton túl a magasba, annál több színesbőrű érti meg, hogy egy régi időszámítás éli utolsó napjait a Földön. S a régi és az új küz* delmében nekik is megvan a sajátos, de egyértelmű szerepük. Biztos, hogy nem virradna föl fekete-Afrika sötét egén az új kor fényessége, ha az űrhajón Jurij Gagarin helyett mondjuk az amerikai Victor Anfuso fia utazott volna. Nem, mert akkor a kozmoszban járó űrhajó nem az emberiség új korának hírnöke lett volna, hanem az emberiség egyik felét pocsolyába lökő társadalmi berendezkedés dicsőségére szolgáló szimbólum. A

z új >>naptárírásra* tett Aragcm-javaslat úgy érthető meg jobban, ha hozzávesszük, hogy új rend, új világ küldötte indult el először az égi pályán és nem az évszázadokat számláló, az emberiségnek siralomházat teremtő kapitalizmusé. Fiatal társadalmi rend a Szovjet Köztársaság. Negyvennégy éves. S a fekete, sáros humuszba ragadt faekétől a csillagokig járó technikát, tudományt teremtett e néhány esztendő alatt. Milyen nagy életerő és roppant élniakarás feszül ott, ahol céltudatosan, szabadon él, dolgozik az ember. A XX. század cézárai, cárjai elnyomorítottak kétszáz milliót... és ma ezen a helyen virágzik a szellem, egekben jár a tudomány, saját munkájának édes gyümölcsét fogyasztja a dolgozó nép. Jurij Alekszejevics Gagarint az űr Koiumbuszának nevezik Nyugaton. Mindenhol, nyugaton is bámulattal és csodálattal adóznak e páratlan hőstettnek. De az űr Kolumbusza mögött munkáskezek milliói, összefogott szellemi erők óriási ereje áll, Gagarint kétszázmilliós nép alkotó energiája, szívós hétköznapi munkája röpítette az égbolt fölé és térítette vissza szovjet földre. Szabad, független, erős nép első nagy tette volt az, hogy képviselőjét eljuttatta a világmindenségnek azokba a térségeibe, ahol még ember sohasem járt. Ezt nyilvánvalóan nemcsak fekete-Afrikában tudják, hanem New Yorkban, Londonban. Párizsban is. A kapitalizmus fellegváraiban a munkások is tudják a gyárakban, bányákban, laboratóriumokban. S ott is gondolkodnak, nagyonis gondolkodnak és nap mint nap nehezebben lehet "félretájékoztatni* az embereket a szocializmus országainak valóságos helyzetéről. A világűrben először a szocializmus országának küldötte nézett széjjel és nem Amerika megbízottja... S ahány szovjet űrhajó megfordul a kozmoszban, annyiszor mondják nyugaton a gyárakban, bányákban a szellemi élet körében: »ez a szocializmus mégiscsak csodálatos világ lehet*. Mert ennek a társadalmi rendszernek az alkotásai kézzelfoghatóan bizonyítják óriási életképességét és azt is, hogy a jövő a szocialista társadalmi berendezkedésé. Ez is adalék az új időszámításhoz és nem is csekély adalék. Az emberiség új korszakához ez a társadalmi rend ad a legtöbbet, minden vonatkozásban a legtöbbet. S mi magyarok külön büszkék vagyunk arra, hogy egy oszlopban menetelünk az emberiség új történelmének útján, az új történelmet elsőnek alakító szovjet emberekkel. J

urij Gagarin őrnagy a legcsodálatosabb hőstettet valósította meg. Ma a világ legközismertebb és legbámulatraméltóbb embere. A szovjet repülők egyenruhája feszül rajta, kabátja belső zsebében a Szovjetunió Kommunista Fártja tagsági könyve, sapkáján az ötágú csillag, sarlóval, kalapáccsal. Ez a szovjet ember új utazásra készül és vele együtt a rakétatechnika, az űrkutatás sok-sok szellemi, technikai és fizikai munkása. Célratörően, rendíthetetlen nagy hittel és energiával dolgoznak: hazájukért, azért az eszméért, amelyet képviselnek... és dolgoznak ... az új időszámításért. Jó élni ebben a korban: a földi-világ megújulásának idején. Mert az időszámítás megújításában nekünk is megvan a szerepünk, feladatunk. Mi ugyan nem küldünk űrutast a Holdra — legalábbis egyelőre nem küldünk —, de az új időszámítás lehetőségeinek megteremtésében nekünk is megvan a feladatunk. Szocialista társadalmi berendezkedést építünk, s ennek megvalósítása részünkről a legnagyobb Jdalék az új időszámításhoz. SIKLÓS JÁNOS