Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-14 / 87. szám

Péntek, 1961. Április 14. 4 Megérdetnlik-e a gondaskodást? A'társadalmi ösztöndíjasok eredményeit, magatartását értékelteti a Szegedi Tudományegyetem ankétján az ösztöndíjat alapító szervek képviselőivet költséggel Egyenes, nyílt beszéd jel­lemezte a Szegedi Tudo­mányegyetem arikétját, me­lyet a társadalmi ösztöndí­jasok, az ösztöndíjét alapító üzemek és intézmények, p az egyetem vezetőinek részvé­telével rendeztek az Ady Vé­ri egyetemen. A társadalma ösztöndíjasok elmúlt féjéyi mttióó forintos gimnáriuna. '— Húsz évvel ezelőtt — mondotta — ugyanebből a községből lóv.ontatású jár­művel szállították reggelen­te a polgári iskolásokat Bat­tonyára. Vegyék tudomásul az egyetemi hallgatók, "külö­nösem a társadalmi ösztön­tanulmányi. eredménye^ s ki- díjasok, hogy* falun és váro­nefc-kinek jó, vagy kevésbé örvendetes emberi magatar­tása méretett Olyasmi veit ez, mint valami sztjlöi értekezlet, esak ezúttal a szülőket a társadalmi ösz­töndíjat alapító üzeipek, iá­tézmények kiküldöttei viselték. ígéretek és megvalósítások . Ki-ki megláthatta, hogy választottak-e ösztöndíja­suk személyében, aki annak idején levélben és kérvény­ben például azt ígérte, hogy majd mint tanár tér vissza szülőhelyére. Ez az ígéret közben "módosult* néme­lyeknél, akiket elkapott, "megbabonázott* a nagyvá­ra* varázsa, és arra gondol­tak, hogy gyengébb tanul­mányi eredménnyel, bukás­sal, halasztott vizsgákkal is rászolgálhatnak a havi 500— 800 forint társadalmi ösz­töndíjra. Akadt olyan h, aki őgy vélekedett: "Sajnos, X. ta­nácstól kaptam ösztöndíjat, ez pedig azt jelenti, hogy öt évre ki kell majd mennem falura*. — Sajnos? — kérdezte Kálmán Gyula, a Békés me­gyei tanács művelődésügyi osztályvezetője, aki fiókja?, ban őrzi ösztöndíjasaik le«3 . X son egyaránt épülnek gim­náziumok, középiskolák, s mindenkit oda várnak visz­sza, ahonnan jött, azok vár­ják vissza. akik tanulni küldték őket. VHkcze János a mezőko­kép- vácsbári járás képviseleté­ben mondotta, hogy iskolá­ikba 40 pedagógus kellene sürgősen. Éppen ezért jövő­re nem 35, hanem ennél jó­val több társadalmi ösztön­díjat alapítanak. Tanulnak ösztöndíjasaik szinte az or­szág minden egyetemén és főiskoláján és éppen ezért a községek lakosai érdeklődés­sel várják a hírt egy-egy fiukról, lányukról: ki ho­gyan tanul, ki hogyan szol­gált rá a bizalomra? — Nem .tetszik — mon­dotta —, hogy némelyik or­vostanhallgató fölényeske­dik a bölcsészhallgatókkal szemben, mondván: »Mi majd Chewrolettel suha­nunk, ti meg belevesztek a falu sarába*. Ez a nézet ma már senkihez sem méltó, nemhogy társadalmi ösztön­díjashoz, de a valóságban nem is állja meg a helyét, mert például csak Békés megyében 35 pedagógusnak van már saját személygép­kocsija. Mi igenis, érdeklődni fogunk a jövőben is ösztön­díjasaink előmenetele, em­beri magatartása iránt, s a kellő tájékoztatást el is vár­juk az egyetemektől, főis­hogy nem a szóla-' kóláktól — jelentette ki. az ösztöndíjért szü- B^VálfOtt és beváltatlan remények veleit, amelyben ott áll szebnél-ezebb fogalmazásban az ígéret: az egyetem után hazamegyünk, hogy tanít­hassunk. — Hiszem —mon­dotta —, mért, a lettek ezek az ígéretek. Majd anpak idején kinek-kinek eléje terítem a levelét, s a szerződéskötést, mert az ál­lam, a társadalom megtette a magáét. Moet az ösztön­díjasokon a sor. Mikor én végeztem ugyanezen az egyetemen, akkor az nyug­talanított bennünket, hogy Meghökkenést, de egyben | megnyugvást is jelentett ki-i nek-kinek a kép, amit rövid | jellemzésben mindhárom, a. jogi, a bölcsész- és a ter-, mészettudományi kar jelen-i lévő társadalmi ösztöndíja' és jórészt annak tulajdonít­ható, hogy szakmai tárgyai­ból csupán kettes és hármas érdemjegyeket tudott a fél­év végén is szerezni. Mint társadalmi ösztöndíjastól és mint parasztszármazású fia­taltól példamutatóbb maga­tartást várunk«. Zömmel viszont olyan jel­lemzések hangzottak el a társadalmi ösztöndíjasokról, mint például Bognár László elsőéves matematika-fizika szakosról. Tanulmányi átla­ga 4,36. Tanulását elmélyü­lés jellemzi. Igen széleskö­rű érdeklődésű. Irodalmat igen sokat és szívesen ol­vas. Minden vizsgáját jeles eredménnyel tette le, s re­mény van rá, hogy év vé­gére megszerzi esetleg a ki­tűnő átlagot ís. fokozott figyelemmel Az ankét bevezető előadá­sát tartó, majd a hozzászólá­sokat összegező Gruber László osztályvezető a Sze­gedi Tudományegyetem kép­viseletében ígéretet tett a társadalmi ösztöndíjat ala­pító üzemek és intézmények képviselőinek, hogy a jövő­ben még többet foglalkozik az egyetem a társadalmi ösz­töndíjasokkal. Munkájukat fokozott figyelemmel kísérik, s arról megfelelően tájékoz­tatják a küldő szerveket is. A Művelődésügyi Miniszté­riumnak pedig javaslatot tesznek, hogy a társadalmi ösztöndíjak összege a ren­dűség, az előmenetel ará­nyában emelkedjék, Illetve adott esetben csökkenjen. Erről majd tudomást szerez­nek az ösztöndíjat alapítók is, hogy egy-egy ösztöndíja­sukra miként számíthatnak, kinek miben kell segíteni, ki érdemli és ki nem érdemli meg a bizalmat, a társadal­mi gondoskodást SOMFAI LÁSZLÓ: Jól gazdálkodnak, de nagyobb munkafegyelemre yan szükség a Felszabadulás Tsz-ben Ülést tartott a 11, kerületi tanács Jóváhagyták az 1961. évi végleges költségvetést A II. kerületi tanács teg- vét is. E feladattá: megva­nap, csütörtökön tartotta lósításához a szövetkezet ülését. Ezen megvitatták az több mint félmillió forint általános mezőgazdasági értékű állatistállókat, ólakat helyzetet az őszi és a ta- építtet, s hasonló összeget vaszi munkálatokkal kap­csolatos . tapasztalatokat, majd a Felszabadulás Ter­melőszövetkezet zárszámadá­sáról és idei terveiről szóló jelentést. Az utóbbi elöljáróban meg­állapította, hogy a Felsza­badulás Termelőszövetkezet­ben még mindig sok olyan tagot tartanak nyilván, aki egyáltalán nem dolgozik, vagy pedig nem teljesíti a kötelező munkaegységet. Ezek egy része kiöregedett, vagy beteg, de sokan van­nak, akik a túlzott háztáji állattartással foglalják el magukat, s ezért nem vesz­nek részt a közös munká­ban. Az ilyen tagok egyike­másika négy-öt tehénnel, vagy harminc-negyven bir­kával is foglalkozik. Éhtől eltekintve azonban a termelőszövetkezet időben végezte el a mezőgazdasági munkákat, s kedvező a hely­zet minden termelési ágban. Jelenleg már 566 kataszteri holdat öntöznek, az ötéves terv idején ezer holdra növe­lik az öntözött területet. Az idei tervek közül kü­lönösen figyelemre méltó az állattenyésztés fejlesztése. Ez évre például tehenenként 2700 liter tejtermelést ter­veztek, ezzel szemben verseny Indult a 3408 liter eléréséért. Ennek a versenynek a győz­tese háromezer forint jutal­mat kap. A termelőszövetke­zet idén lényegesen több ál­latot szándékozik átadni a közfogyasztásnak, mint ta­valy. Felemelték a kertészeti növények értékesítési tér­kőit a további gépesítésre. A tanácsülés tudomásul vet­te és helyesnek találta a ter­vet, s egyetértett a munka­szervezéssel, bérezéssel, pre­mizálással és a munkafegye­lem megszilárdításával kap­csolatosan tervezett intézke­désekkel is. A tanácstagok felhívták a figyelmet a termelékenység növelésére. Javasolták, hogy a tsz vezetősége rendszere­sen értékelje ne csak a mun­kaegység mennyiségét, ha­nem az emögött lévő telje­sítményt is. Végül határoza­tot hozott a tanács, s esze­rint a végrehajtó bizottság egész évben rendszeresen el­lenőrzi a termelőszövetke­zetek megsegítésére és ellen­őrzésére készített intézke­dési terv végrehajtását, to­vábbá a mezőgazdasági ál­landó bizottság tagjai és a népfrontaktivisták felvilágo­sító munkát végeznek a munkaegységet nem teljesítő gazdáknál. A II. kerületi tanács vé­gül jóváhagyta az 1961. évi végleges költségvetést, 12 millió 586 ezer forint ki­adással. A korábbi költségvetés a felsőbb szervek jóváhagyása után 37 ezer forinttal csők­kent így némi összegszerű módosítást hajtottak végre az egyes tételekben. Csök­kentették az úttisztításra és parkok karbantartására elő­irányzott kiadósokat? Ugyan­akkor viszont az útak és gyalogjárdák felújítására 70 ezer forinttal többet össze­sen másfélmillió forintot fordítanak az idén. cÁ {Iliéinek l\e tessék megijedni, ™ nem valami borzal­mas • bűntényről lesz szó. Még esak nem is egyes nyugati politikusokról. Közismert jelenséget sze­retnénk szóvá tenni. Olyat, amellyel közülünk naponta néha több ezren is talál­koznak. A félfejű embe­rekről akarunk szólni. Ezekről a torz figurákról, szörnyalakokról, 'akik ami­kor meglátjuk őket, az el­ső pillanatban még olya­nok, mintha teljesen nor­mális, rendes emberek len­nének. De csak addig amíg ülnek. Amikor azonban felállnak, mintha kicserél­ték volna őket: egy pilla­nat alatt eltűnik a fejük felső fele. Ám továbbra is élnek, esznek, isznak, ber szélnek, halljuk még a hangjukat is, de látni csak az álluk mozgását látjuk. Ha valaki még ezek­után sem tudná: a Szabad­ság Mozi szerencsétlen megoldású vásznáról van szó, amely mintha egy ha­talmas és éles borotva lenne egy vérengző gyilkos kezében, könyörtelenül le­metszi a filmszereplők fe­jének felső felét. Nem kí­mél senkit, még a közön­ség rajongva szeretett vi­lághírű filmcsillagait sem. Az ok, amiért, ilyen vé­rengzővé vált a máskülön­ben szelid természetű mo­zivászon? Annakidején, amikor a mozit néhány év előtt átalakították, a vász­nat rosszul méretezték: most szélesnek elég széles, de nem elég magas, s emiatt a vetített képek .nem férnek el rajta. Elég hosszú idő telt már el az átalakítás óta, elég sok viz lefolyt már a Du­nán és a Tiszán is azóta. Mégsem történt változás: a vetítés egy szemernyit sem javult. Pedig a vászon magasítása viszonylag könnyen megoldható, hi­szen még hely is van rá. Az igyekezet azonban, úgy látszik, egyelőr# hi­ányzik ... HÁROM STÁCIÓ hány évig tengődünk majd elé tártak. L- PaPP Edit má­sodéves matematika—ábrá-1 zoló geometria szakos társa-' dalmi ösztöndíjasról így szólt" a jellemzés a félévi vizsgák! után; "Tanulmányi átlaga1 3,11. Szakmailag közepes ér-! deklődésű. Képességeinél1 fogva pedig jobb eredmé-! nyeket is elérhetne. A ta-' nuláshoz ás a munkához! való viszonya nem kielégítő' állás nélkül, vagy kit hova ránt, veszejt el a háború. I hivatástudat Mosta hivatástudatnak kell dominálnia, s nem álproblé­mát feszegetni. Czuth Béla egyetemi tanársegéd Mező­kovácsháza példáját említet­te, ahol nemrég épült sok 9. S ekkor hirtelen megfájdult a szíve, mert minden az eszébe jutott A kamarakóirusí madrigálpróbák, Lassus, Dowland, aztán a nagykórus próbái, a Jézus és a kufárok, az öregek, a Molnár Anna Az operai kórus. A Trubadur, a Carmen. No és Róna Jenő. ö is persze. És a fájdalom még annyira eleven volt, hogy összemarkolt valamit a mel- tócsából eg kitanulná az autóvezetést. Megfullad odahaza a falu­ban. Nincs itt már semmi élet, még olyan hely sincs jó­formán, ahol az ember vasárnap délután kedvére berúg­hatna, azt is elvette az új tanító, a kocsmai különszobát; valamiféle kultúresoportot akar összeszedni' a fiatalabbjá­ból. Apa be se teszi a lábát a műhelybe ilyenkor, amikor elfogy az őszi mezei munka, azt mondja, ő gazdálkodó, nem iparos: "Csináld te, elég erős vagy, volt időd megta­nulni!* Bezzeg tavasszal meg nyáron megkívánja, hogy az egész család a földet túrja Ő akkor iparos... így panasz­kodott levelében a bátyja. , Alig jártak az utcán. Négy órakor már sötétedett, köd ült a házakra, s ebbe egyre mélyebben süppedtek bele. A villanyok ritkásan égték, s bizony kapkodhatta a lábát a Gyermekkönyvtár-sorozat a Móra Kiadó terveiben: Aüandóan visszatérő té­mája a sajtónak, rádiónak gyermekeink helyes nevelé­se. A cikkeket elolvassák, a közleményeket meghallgat­ják a szülők és pedagógu­sok és az országban ezer és ezer jóakaratú ember szövi­fonja, tárgyalja tovább a nagy kérdést: hogyan nevel­jük gyermekeinket, mivel kössük le idejüket, hogy el­könyvtáram* sorozatával. Ez! a sorozat az Ifjúsági iroda­lom »aranykönyvtárát* ki-1 vánja a tíz éven felüli fia-í talok kezébe adni. A különös gonddal készh tett sorozatban az Ifjúsági | irodalom remekeit találják a' kis olvasók és akár Górdo-j nyi Géza Láthatatlan em-\ bérét, akár A Pál utcai fiúk­vonjuk figyelműket a rossz at, Vagy Mark Twain Koldus; és királyfiját olvassák — ma-' radandó emlékkel gazdagod-• példát mutató barátoktól. Egyik legfontosabb cé­lunk, hogy gyermekeink sza­bad idejüket jó szórakozás­sal, kellemesen töltsék el és ez az időtöltés hasznukra váljék. Az olvasási kedv felkelté­se is segít ebben bizonyos mértékig. Gyermekkönyvtár megalapítását kezdeményezi ezért a Móra Ferenc Könyv­kiadó június elején megin­duló 50 kötetes »Az én nak. Az örökbecsű művek­ből álló sorozat kötetei ne-; mes gondolatokat szülnek,; irodalmi műveltséget nyújta-| nak olvasóiknak, és így se-j gítenek bennünket gyerme-; keink helyes nevelésében. A sorozat nem kerül bolti! forgalomba, csak a könyves­boltokban és az üzemi1 könyvterjesztőknél lehet elő-| jegyezni. lében, érezte, mint szalad le fejéből a vér, ilyenkor gyor­san le kellett ülnie, nehogy elveszítse az eszméletét. Ta­lán mint férfira ls gondolt Rónára, mit tagadja. Hisz azon a ponton volt — amikor utoljára Pestre felment —, hogy nem utasítja többé vissza őt Úgyis megesküsznek hetekein belül. Ez is fájt persze. De legjobban mégis az, hogy aki­hez egy életre szóló hűséggel oda akarta kötni az életét, az az ember ezt tehette vele. Az emberben csalódott a leg­nagyobbat Hogyan, hát ő ennyire ostoba, vak, tapasztalat­lan, ennyire nem lát a dolgok mögé? Vagy hát ilyenek az emberek? Felelőtlenek, léhák, megbízhatatlanok? A november hetedik! ünnepség végén ismerős arc kö­zeledett hozzá. — Gratulálok, elvtársnö! Igazán szépen énekeltek ezek a kis diákok. Az ismerős arc ugyanazé az emberé volt, aki idejötte­kor a csomagtartóról leemelte a nehéz kofferjét Vajda elvtárs, a gépállomás párttitkára. — Jó napot kivánok! Köszönöm a gratulációt. — Megismert? — Természetesen'. Olyan hevesen vitáztak akkor a fül­kében, hogy önkéntelenül oda kellett figyelnem. — Ja, a Dány úrral! Nehéz eset, tudja, de szeretek ve­le csatázni. Hadd tisztázódjanak az elvek ... Az igazgató lépett hozzájuk. —• Beszélgetnek? Igen. Régi ismerősök vagyunk. Amikor a tanárnő ide utazott, egy fülkében ültünk... Éppen mondom, hogy nagyon szép munkát végzett ezekkel a kisgyerekekkel — A Kolonics kartársnő ügyesen foglalkozik növendé­keinkkel... A titkár elvtárs kisfia is énekelt? Ugye? — Igen, ott állt az első sor közepén. — A mezzoszopránban. Jó füle van, s átütő, erős hang­ja. A párttitkár szeme ragyogott az örömtől. Kisnövésű, de vaskos, keménykötésű gyerekről beszéltek, a Jóskáról. Aki anya nélkül növekszik, a nagyanyja gondjaira bízva, mert az anyját agyonlőtte negyvennégy őszén egy hirtelenszőke német katona. De erről nem szeretett beszélni Vajda elv­társ, s persze most sem hozta szóba. — Egyszer keressen fel bennünket a tanárnő! Mint szülőt, ha már a keze alá került ez a rosszposztó... Jó két hét múlva eszébe jutott Magdának ez a hívás. Ezen a napon nagyon elkeseredett volt. Otthonról kelle­metlen híreket kapott: anyja gyengélkedett, kimerült A bátyja elégedetlenkedett, mint minden ősszel, ha beállt a hetes eső. Most is panaszkodott — nem is szokott írni kü­lönben, csak mindig ilyentájt —, s ha nem nézné beteges anyját, itthagyna csapot-papot, és elmenekülne ebből az istenverte faluból. El valahova a várasba, üzembe vagy akárhova, villamosvezetőnek vagy akár kalauznak is, esetr t Rótta a Nefelejcs utca hosszú sorát. A gépállomás felé lépdelt. Megbeszélte a kis Vajda-gyerekkel, hogy vár­ja fél ötkor az utca végén, s onnan kalauzolja tovább a jó félkilométerre fekvő gépállomásra. A virgonc kisfiú előtte játszott a zseblámpa fényével, villogtatta, mutatta, hol fényes, hova ne lépjen a tanár néni. Róna Jenő a. kitűnően világított barátságos főiskolai folyosón lépdel ilyenkor, belép a tanszéken kényelmes szo­bájába, szakkönyvet emel ie a polcról, a karosszékben abba mélyed; vagy a zongorához ül, Lisztet játszik, mert azt szereti; esetleg Bartók Divertimentóját teszi fel a Supraphon lemezjátszóra, mert sűrűn és meggyőzően han­goztatja, mennyii-e rajong Bartókért. De Itt a sáros, korán leszállt éjszakában Kolonics ta­nárnő meg van győződve róla, hogy ez sem Igaz. mint ahogy semmi sem ebben az emberben, még a levegő is ha­mis körülötte. És a vigasztalanul rideg és barátságtalan sárban nem az fáj a tanárnőnek, hogy nem lett a felesége ennek az embernek, hanem most csak azt látja, micsoda ég és föld ez a két élet. A Rónáké meg az övé S a Ró­náké is az övé lehetett volna, de ehhez más kell, mint ami ő. Több bátorság, felelőtlenség, kevesebb töprengés. Ott volt a kapuban, megvolt a megbízatása, de el kellett dob­nia magától. Olyan áron nem kellett, ahogy kínálták neki. Minden idegszála azt akarta, hogy csak mennél messzebb attól a világtól, s most mégis belesajog a szíve a puszta gondolatba is, hogy talán a Parasztbecsület húsvéti kóru­sát énekelné ezen az estén. Most ehelyett csatangol az őszi locspocsban, maga sem tudja, mi okból és céllal; talán nem is másért, hanem mert egy melegszemű elvtárs ezt kérte tőle pár hete esetleg csupán pillanatnyi ötletből. Vajda Sándor a nagy udvar alsó végében várt rájuk. — Jó estét, elvtársnő! Hát mégis eljött — Persze. Hisz hívott, Vajda elvtárs. — Igaz. Kerüljön beljebb! Utánam, mindenütt a nyo­momban, így talán nem bukik fel ezekben a szerszámok­ban, gépekben, amikkel tele az udvar. Barátságos irodaszobában töltöttek ketten jó félórát Agyat is látott benne Magda. — Csak nem maga alszik itt? — Nem is adom albérletbe! Én alszom, bizony. Néha a Jóska gyerek is velem, mint teszem föl ma este. Hacsak haza nem megy a tanárnővel. Bár a község túlsó vége messze van. Ott él a gyerek az édesanyámmal. Én jobbára ide vagyok láncolva, ritkán alszom otthon. Tudja, van itt tennivaló elég, s ezek az emberek úgy rámszokt.ak, hogy alig szabadulok tőlük. (Folyt kövj

Next

/
Oldalképek
Tartalom