Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-14 / 87. szám

Péntek, 1961. Április 14. 4 Megérdetnlik-e a gondaskodást? A'társadalmi ösztöndíjasok eredményeit, magatartását értékelteti a Szegedi Tudományegyetem ankétján az ösztöndíjat alapító szervek képviselőivet költséggel Egyenes, nyílt beszéd jellemezte a Szegedi Tudományegyetem arikétját, melyet a társadalmi ösztöndíjasok, az ösztöndíjét alapító üzemek és intézmények, p az egyetem vezetőinek részvételével rendeztek az Ady Véri egyetemen. A társadalma ösztöndíjasok elmúlt féjéyi mttióó forintos gimnáriuna. '— Húsz évvel ezelőtt — mondotta — ugyanebből a községből lóv.ontatású járművel szállították reggelente a polgári iskolásokat Battonyára. Vegyék tudomásul az egyetemi hallgatók, "különösem a társadalmi ösztöntanulmányi. eredménye^ s ki- díjasok, hogy* falun és váronefc-kinek jó, vagy kevésbé örvendetes emberi magatartása méretett Olyasmi veit ez, mint valami sztjlöi értekezlet, esak ezúttal a szülőket a társadalmi ösztöndíjat alapító üzeipek, iátézmények kiküldöttei viselték. ígéretek és megvalósítások . Ki-ki megláthatta, hogy választottak-e ösztöndíjasuk személyében, aki annak idején levélben és kérvényben például azt ígérte, hogy majd mint tanár tér vissza szülőhelyére. Ez az ígéret közben "módosult* némelyeknél, akiket elkapott, "megbabonázott* a nagyvára* varázsa, és arra gondoltak, hogy gyengébb tanulmányi eredménnyel, bukással, halasztott vizsgákkal is rászolgálhatnak a havi 500— 800 forint társadalmi ösztöndíjra. Akadt olyan h, aki őgy vélekedett: "Sajnos, X. tanácstól kaptam ösztöndíjat, ez pedig azt jelenti, hogy öt évre ki kell majd mennem falura*. — Sajnos? — kérdezte Kálmán Gyula, a Békés megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője, aki fiókja?, ban őrzi ösztöndíjasaik le«3 . X son egyaránt épülnek gimnáziumok, középiskolák, s mindenkit oda várnak viszsza, ahonnan jött, azok várják vissza. akik tanulni küldték őket. VHkcze János a mezőkokép- vácsbári járás képviseletében mondotta, hogy iskoláikba 40 pedagógus kellene sürgősen. Éppen ezért jövőre nem 35, hanem ennél jóval több társadalmi ösztöndíjat alapítanak. Tanulnak ösztöndíjasaik szinte az ország minden egyetemén és főiskoláján és éppen ezért a községek lakosai érdeklődéssel várják a hírt egy-egy fiukról, lányukról: ki hogyan tanul, ki hogyan szolgált rá a bizalomra? — Nem .tetszik — mondotta —, hogy némelyik orvostanhallgató fölényeskedik a bölcsészhallgatókkal szemben, mondván: »Mi majd Chewrolettel suhanunk, ti meg belevesztek a falu sarába*. Ez a nézet ma már senkihez sem méltó, nemhogy társadalmi ösztöndíjashoz, de a valóságban nem is állja meg a helyét, mert például csak Békés megyében 35 pedagógusnak van már saját személygépkocsija. Mi igenis, érdeklődni fogunk a jövőben is ösztöndíjasaink előmenetele, emberi magatartása iránt, s a kellő tájékoztatást el is várjuk az egyetemektől, főishogy nem a szóla-' kóláktól — jelentette ki. az ösztöndíjért szü- B^VálfOtt és beváltatlan remények veleit, amelyben ott áll szebnél-ezebb fogalmazásban az ígéret: az egyetem után hazamegyünk, hogy taníthassunk. — Hiszem —mondotta —, mért, a lettek ezek az ígéretek. Majd anpak idején kinek-kinek eléje terítem a levelét, s a szerződéskötést, mert az állam, a társadalom megtette a magáét. Moet az ösztöndíjasokon a sor. Mikor én végeztem ugyanezen az egyetemen, akkor az nyugtalanított bennünket, hogy Meghökkenést, de egyben | megnyugvást is jelentett ki-i nek-kinek a kép, amit rövid | jellemzésben mindhárom, a. jogi, a bölcsész- és a ter-, mészettudományi kar jelen-i lévő társadalmi ösztöndíja' és jórészt annak tulajdonítható, hogy szakmai tárgyaiból csupán kettes és hármas érdemjegyeket tudott a félév végén is szerezni. Mint társadalmi ösztöndíjastól és mint parasztszármazású fiataltól példamutatóbb magatartást várunk«. Zömmel viszont olyan jellemzések hangzottak el a társadalmi ösztöndíjasokról, mint például Bognár László elsőéves matematika-fizika szakosról. Tanulmányi átlaga 4,36. Tanulását elmélyülés jellemzi. Igen széleskörű érdeklődésű. Irodalmat igen sokat és szívesen olvas. Minden vizsgáját jeles eredménnyel tette le, s remény van rá, hogy év végére megszerzi esetleg a kitűnő átlagot ís. fokozott figyelemmel Az ankét bevezető előadását tartó, majd a hozzászólásokat összegező Gruber László osztályvezető a Szegedi Tudományegyetem képviseletében ígéretet tett a társadalmi ösztöndíjat alapító üzemek és intézmények képviselőinek, hogy a jövőben még többet foglalkozik az egyetem a társadalmi ösztöndíjasokkal. Munkájukat fokozott figyelemmel kísérik, s arról megfelelően tájékoztatják a küldő szerveket is. A Művelődésügyi Minisztériumnak pedig javaslatot tesznek, hogy a társadalmi ösztöndíjak összege a rendűség, az előmenetel arányában emelkedjék, Illetve adott esetben csökkenjen. Erről majd tudomást szereznek az ösztöndíjat alapítók is, hogy egy-egy ösztöndíjasukra miként számíthatnak, kinek miben kell segíteni, ki érdemli és ki nem érdemli meg a bizalmat, a társadalmi gondoskodást SOMFAI LÁSZLÓ: Jól gazdálkodnak, de nagyobb munkafegyelemre yan szükség a Felszabadulás Tsz-ben Ülést tartott a 11, kerületi tanács Jóváhagyták az 1961. évi végleges költségvetést A II. kerületi tanács teg- vét is. E feladattá: megvanap, csütörtökön tartotta lósításához a szövetkezet ülését. Ezen megvitatták az több mint félmillió forint általános mezőgazdasági értékű állatistállókat, ólakat helyzetet az őszi és a ta- építtet, s hasonló összeget vaszi munkálatokkal kapcsolatos . tapasztalatokat, majd a Felszabadulás Termelőszövetkezet zárszámadásáról és idei terveiről szóló jelentést. Az utóbbi elöljáróban megállapította, hogy a Felszabadulás Termelőszövetkezetben még mindig sok olyan tagot tartanak nyilván, aki egyáltalán nem dolgozik, vagy pedig nem teljesíti a kötelező munkaegységet. Ezek egy része kiöregedett, vagy beteg, de sokan vannak, akik a túlzott háztáji állattartással foglalják el magukat, s ezért nem vesznek részt a közös munkában. Az ilyen tagok egyikemásika négy-öt tehénnel, vagy harminc-negyven birkával is foglalkozik. Éhtől eltekintve azonban a termelőszövetkezet időben végezte el a mezőgazdasági munkákat, s kedvező a helyzet minden termelési ágban. Jelenleg már 566 kataszteri holdat öntöznek, az ötéves terv idején ezer holdra növelik az öntözött területet. Az idei tervek közül különösen figyelemre méltó az állattenyésztés fejlesztése. Ez évre például tehenenként 2700 liter tejtermelést terveztek, ezzel szemben verseny Indult a 3408 liter eléréséért. Ennek a versenynek a győztese háromezer forint jutalmat kap. A termelőszövetkezet idén lényegesen több állatot szándékozik átadni a közfogyasztásnak, mint tavaly. Felemelték a kertészeti növények értékesítési térkőit a további gépesítésre. A tanácsülés tudomásul vette és helyesnek találta a tervet, s egyetértett a munkaszervezéssel, bérezéssel, premizálással és a munkafegyelem megszilárdításával kapcsolatosan tervezett intézkedésekkel is. A tanácstagok felhívták a figyelmet a termelékenység növelésére. Javasolták, hogy a tsz vezetősége rendszeresen értékelje ne csak a munkaegység mennyiségét, hanem az emögött lévő teljesítményt is. Végül határozatot hozott a tanács, s eszerint a végrehajtó bizottság egész évben rendszeresen ellenőrzi a termelőszövetkezetek megsegítésére és ellenőrzésére készített intézkedési terv végrehajtását, továbbá a mezőgazdasági állandó bizottság tagjai és a népfrontaktivisták felvilágosító munkát végeznek a munkaegységet nem teljesítő gazdáknál. A II. kerületi tanács végül jóváhagyta az 1961. évi végleges költségvetést, 12 millió 586 ezer forint kiadással. A korábbi költségvetés a felsőbb szervek jóváhagyása után 37 ezer forinttal csőkkent így némi összegszerű módosítást hajtottak végre az egyes tételekben. Csökkentették az úttisztításra és parkok karbantartására előirányzott kiadósokat? Ugyanakkor viszont az útak és gyalogjárdák felújítására 70 ezer forinttal többet összesen másfélmillió forintot fordítanak az idén. cÁ {Iliéinek l\e tessék megijedni, ™ nem valami borzalmas • bűntényről lesz szó. Még esak nem is egyes nyugati politikusokról. Közismert jelenséget szeretnénk szóvá tenni. Olyat, amellyel közülünk naponta néha több ezren is találkoznak. A félfejű emberekről akarunk szólni. Ezekről a torz figurákról, szörnyalakokról, 'akik amikor meglátjuk őket, az első pillanatban még olyanok, mintha teljesen normális, rendes emberek lennének. De csak addig amíg ülnek. Amikor azonban felállnak, mintha kicserélték volna őket: egy pillanat alatt eltűnik a fejük felső fele. Ám továbbra is élnek, esznek, isznak, ber szélnek, halljuk még a hangjukat is, de látni csak az álluk mozgását látjuk. Ha valaki még ezekután sem tudná: a Szabadság Mozi szerencsétlen megoldású vásznáról van szó, amely mintha egy hatalmas és éles borotva lenne egy vérengző gyilkos kezében, könyörtelenül lemetszi a filmszereplők fejének felső felét. Nem kímél senkit, még a közönség rajongva szeretett világhírű filmcsillagait sem. Az ok, amiért, ilyen vérengzővé vált a máskülönben szelid természetű mozivászon? Annakidején, amikor a mozit néhány év előtt átalakították, a vásznat rosszul méretezték: most szélesnek elég széles, de nem elég magas, s emiatt a vetített képek .nem férnek el rajta. Elég hosszú idő telt már el az átalakítás óta, elég sok viz lefolyt már a Dunán és a Tiszán is azóta. Mégsem történt változás: a vetítés egy szemernyit sem javult. Pedig a vászon magasítása viszonylag könnyen megoldható, hiszen még hely is van rá. Az igyekezet azonban, úgy látszik, egyelőr# hiányzik ... HÁROM STÁCIÓ hány évig tengődünk majd elé tártak. L- PaPP Edit másodéves matematika—ábrá-1 zoló geometria szakos társa-' dalmi ösztöndíjasról így szólt" a jellemzés a félévi vizsgák! után; "Tanulmányi átlaga1 3,11. Szakmailag közepes ér-! deklődésű. Képességeinél1 fogva pedig jobb eredmé-! nyeket is elérhetne. A ta-' nuláshoz ás a munkához! való viszonya nem kielégítő' állás nélkül, vagy kit hova ránt, veszejt el a háború. I hivatástudat Mosta hivatástudatnak kell dominálnia, s nem álproblémát feszegetni. Czuth Béla egyetemi tanársegéd Mezőkovácsháza példáját említette, ahol nemrég épült sok 9. S ekkor hirtelen megfájdult a szíve, mert minden az eszébe jutott A kamarakóirusí madrigálpróbák, Lassus, Dowland, aztán a nagykórus próbái, a Jézus és a kufárok, az öregek, a Molnár Anna Az operai kórus. A Trubadur, a Carmen. No és Róna Jenő. ö is persze. És a fájdalom még annyira eleven volt, hogy összemarkolt valamit a mel- tócsából eg kitanulná az autóvezetést. Megfullad odahaza a faluban. Nincs itt már semmi élet, még olyan hely sincs jóformán, ahol az ember vasárnap délután kedvére berúghatna, azt is elvette az új tanító, a kocsmai különszobát; valamiféle kultúresoportot akar összeszedni' a fiatalabbjából. Apa be se teszi a lábát a műhelybe ilyenkor, amikor elfogy az őszi mezei munka, azt mondja, ő gazdálkodó, nem iparos: "Csináld te, elég erős vagy, volt időd megtanulni!* Bezzeg tavasszal meg nyáron megkívánja, hogy az egész család a földet túrja Ő akkor iparos... így panaszkodott levelében a bátyja. , Alig jártak az utcán. Négy órakor már sötétedett, köd ült a házakra, s ebbe egyre mélyebben süppedtek bele. A villanyok ritkásan égték, s bizony kapkodhatta a lábát a Gyermekkönyvtár-sorozat a Móra Kiadó terveiben: Aüandóan visszatérő témája a sajtónak, rádiónak gyermekeink helyes nevelése. A cikkeket elolvassák, a közleményeket meghallgatják a szülők és pedagógusok és az országban ezer és ezer jóakaratú ember szövifonja, tárgyalja tovább a nagy kérdést: hogyan neveljük gyermekeinket, mivel kössük le idejüket, hogy elkönyvtáram* sorozatával. Ez! a sorozat az Ifjúsági irodalom »aranykönyvtárát* ki-1 vánja a tíz éven felüli fia-í talok kezébe adni. A különös gonddal készh tett sorozatban az Ifjúsági | irodalom remekeit találják a' kis olvasók és akár Górdo-j nyi Géza Láthatatlan em-\ bérét, akár A Pál utcai fiúkvonjuk figyelműket a rossz at, Vagy Mark Twain Koldus; és királyfiját olvassák — ma-' radandó emlékkel gazdagod-• példát mutató barátoktól. Egyik legfontosabb célunk, hogy gyermekeink szabad idejüket jó szórakozással, kellemesen töltsék el és ez az időtöltés hasznukra váljék. Az olvasási kedv felkeltése is segít ebben bizonyos mértékig. Gyermekkönyvtár megalapítását kezdeményezi ezért a Móra Ferenc Könyvkiadó június elején meginduló 50 kötetes »Az én nak. Az örökbecsű művekből álló sorozat kötetei ne-; mes gondolatokat szülnek,; irodalmi műveltséget nyújta-| nak olvasóiknak, és így se-j gítenek bennünket gyerme-; keink helyes nevelésében. A sorozat nem kerül bolti! forgalomba, csak a könyvesboltokban és az üzemi1 könyvterjesztőknél lehet elő-| jegyezni. lében, érezte, mint szalad le fejéből a vér, ilyenkor gyorsan le kellett ülnie, nehogy elveszítse az eszméletét. Talán mint férfira ls gondolt Rónára, mit tagadja. Hisz azon a ponton volt — amikor utoljára Pestre felment —, hogy nem utasítja többé vissza őt Úgyis megesküsznek hetekein belül. Ez is fájt persze. De legjobban mégis az, hogy akihez egy életre szóló hűséggel oda akarta kötni az életét, az az ember ezt tehette vele. Az emberben csalódott a legnagyobbat Hogyan, hát ő ennyire ostoba, vak, tapasztalatlan, ennyire nem lát a dolgok mögé? Vagy hát ilyenek az emberek? Felelőtlenek, léhák, megbízhatatlanok? A november hetedik! ünnepség végén ismerős arc közeledett hozzá. — Gratulálok, elvtársnö! Igazán szépen énekeltek ezek a kis diákok. Az ismerős arc ugyanazé az emberé volt, aki idejöttekor a csomagtartóról leemelte a nehéz kofferjét Vajda elvtárs, a gépállomás párttitkára. — Jó napot kivánok! Köszönöm a gratulációt. — Megismert? — Természetesen'. Olyan hevesen vitáztak akkor a fülkében, hogy önkéntelenül oda kellett figyelnem. — Ja, a Dány úrral! Nehéz eset, tudja, de szeretek vele csatázni. Hadd tisztázódjanak az elvek ... Az igazgató lépett hozzájuk. —• Beszélgetnek? Igen. Régi ismerősök vagyunk. Amikor a tanárnő ide utazott, egy fülkében ültünk... Éppen mondom, hogy nagyon szép munkát végzett ezekkel a kisgyerekekkel — A Kolonics kartársnő ügyesen foglalkozik növendékeinkkel... A titkár elvtárs kisfia is énekelt? Ugye? — Igen, ott állt az első sor közepén. — A mezzoszopránban. Jó füle van, s átütő, erős hangja. A párttitkár szeme ragyogott az örömtől. Kisnövésű, de vaskos, keménykötésű gyerekről beszéltek, a Jóskáról. Aki anya nélkül növekszik, a nagyanyja gondjaira bízva, mert az anyját agyonlőtte negyvennégy őszén egy hirtelenszőke német katona. De erről nem szeretett beszélni Vajda elvtárs, s persze most sem hozta szóba. — Egyszer keressen fel bennünket a tanárnő! Mint szülőt, ha már a keze alá került ez a rosszposztó... Jó két hét múlva eszébe jutott Magdának ez a hívás. Ezen a napon nagyon elkeseredett volt. Otthonról kellemetlen híreket kapott: anyja gyengélkedett, kimerült A bátyja elégedetlenkedett, mint minden ősszel, ha beállt a hetes eső. Most is panaszkodott — nem is szokott írni különben, csak mindig ilyentájt —, s ha nem nézné beteges anyját, itthagyna csapot-papot, és elmenekülne ebből az istenverte faluból. El valahova a várasba, üzembe vagy akárhova, villamosvezetőnek vagy akár kalauznak is, esetr t Rótta a Nefelejcs utca hosszú sorát. A gépállomás felé lépdelt. Megbeszélte a kis Vajda-gyerekkel, hogy várja fél ötkor az utca végén, s onnan kalauzolja tovább a jó félkilométerre fekvő gépállomásra. A virgonc kisfiú előtte játszott a zseblámpa fényével, villogtatta, mutatta, hol fényes, hova ne lépjen a tanár néni. Róna Jenő a. kitűnően világított barátságos főiskolai folyosón lépdel ilyenkor, belép a tanszéken kényelmes szobájába, szakkönyvet emel ie a polcról, a karosszékben abba mélyed; vagy a zongorához ül, Lisztet játszik, mert azt szereti; esetleg Bartók Divertimentóját teszi fel a Supraphon lemezjátszóra, mert sűrűn és meggyőzően hangoztatja, mennyii-e rajong Bartókért. De Itt a sáros, korán leszállt éjszakában Kolonics tanárnő meg van győződve róla, hogy ez sem Igaz. mint ahogy semmi sem ebben az emberben, még a levegő is hamis körülötte. És a vigasztalanul rideg és barátságtalan sárban nem az fáj a tanárnőnek, hogy nem lett a felesége ennek az embernek, hanem most csak azt látja, micsoda ég és föld ez a két élet. A Rónáké meg az övé S a Rónáké is az övé lehetett volna, de ehhez más kell, mint ami ő. Több bátorság, felelőtlenség, kevesebb töprengés. Ott volt a kapuban, megvolt a megbízatása, de el kellett dobnia magától. Olyan áron nem kellett, ahogy kínálták neki. Minden idegszála azt akarta, hogy csak mennél messzebb attól a világtól, s most mégis belesajog a szíve a puszta gondolatba is, hogy talán a Parasztbecsület húsvéti kórusát énekelné ezen az estén. Most ehelyett csatangol az őszi locspocsban, maga sem tudja, mi okból és céllal; talán nem is másért, hanem mert egy melegszemű elvtárs ezt kérte tőle pár hete esetleg csupán pillanatnyi ötletből. Vajda Sándor a nagy udvar alsó végében várt rájuk. — Jó estét, elvtársnő! Hát mégis eljött — Persze. Hisz hívott, Vajda elvtárs. — Igaz. Kerüljön beljebb! Utánam, mindenütt a nyomomban, így talán nem bukik fel ezekben a szerszámokban, gépekben, amikkel tele az udvar. Barátságos irodaszobában töltöttek ketten jó félórát Agyat is látott benne Magda. — Csak nem maga alszik itt? — Nem is adom albérletbe! Én alszom, bizony. Néha a Jóska gyerek is velem, mint teszem föl ma este. Hacsak haza nem megy a tanárnővel. Bár a község túlsó vége messze van. Ott él a gyerek az édesanyámmal. Én jobbára ide vagyok láncolva, ritkán alszom otthon. Tudja, van itt tennivaló elég, s ezek az emberek úgy rámszokt.ak, hogy alig szabadulok tőlük. (Folyt kövj