Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

11 Vasárnap, 1961. április 2. —. ,Ügy érzem, ide én hazajöttem" Sorok egy „sze^c^ szovjet professzorról Harmadik évtizedét a pedagógiai pályán a Szegedi, Tudományegyetem Oros^ ?ílológiai Intézetében feezdte meg V. A. Maikin profeszBzor, az irodalomtudományok doktora, aki mindössze két hónapja mondja magát "szegedinek". 1 — Budapesten azt mondták nekem — mondja mosolyogva —, hogy a világon nincs még egy város, ahol oly#n patrióták lennének az emberek, mint Szegeden. Ha egy kicsit túlzott is ez az ítélet, tény, hogy minél többet él az ember ebben a városban, annál inkább megszereti, annál inkább a szivéhez és az értelméhez szól. Nem túlzok, úgy érzem, hogy ide én, hazajöttem. Ezt az érzést akkor éreztem először, amikor egy-két heti itt-tartózkodás után Debrecenben és Budapesten tartott élőadásaimról visszatértem. S ez az érzés jó, nagyon jó. J6 barátaik egymásnak A tanári kar s a diákok, akikkel Maikin professzor együtt dolgozik, ezt az érzést tovább táplálják benne. Tudják, hogy egész szeretetét hozta magával a voronyezsi egyetemről, ahol előzőleg tanított. Családját viszont egy időre otthagyta a szegedi egyetemért, az itteni diákokért, akikről így beszél: — Már az első napon megszerettem őket, már az első napon találkoztam velük?... Kém formális előadáson, amelyen Tolsztojról beszéltem nekik. Akkor este a vendégük voltam a kollégiumban, s ugyanazt éreztem, mint otthon. Nemcsak benyomás, hanem egyben dicséret is: a diákjaim itt is ugyanolyan jó barátaim, mint akiket odahaza hagytam. És fordítva: ők is barátjuknak tekintenek engem. Közös munkánknak ez az alapja, mint ahogy közeli munkatársaim is barátjukká fogadtak és viszont. Nyugodt és kellemes az egyetemen a légkör, amely már önmagában is ösztönző a tudományos munkálkodásra. Falusi tanítóságtól a professzori katedráig Maikin professzor keveset beszél önmagáról. Mosolyogva mondja, hogy a fiatalság "bűne**, a versírás vitte közel az irodalomhoz még tanítóskodása időszakában. Aztán elmaradtak a versek és csak tanulmányokat írt: Lermontovról, Nyekraszovról, Dobroljubovról, majd következett a leningrádi főiskola, utána az aspirantitúra Moszkvában, később pedig a voronyezsi egyetem irodalomtörténeti tanszékének vezetése. "Az orosz irodalom Galíciában" című monográfiája avatta őt az irodalomtudományok doktorává, legutóbbi munkái pedig az orosz és ukrán irodalmi kapcsolatokat tárják fel. Egész családfája viszont a végtelen orosz földekhez kötődik. Gyermekkorában maga is a mezőgazdaságban dolgozott, s jól ismeri a fizikai munkát és a munkások örömét és gondját, amely ma is éppen olyan közel allhozÚJ TECHNOLÓGIA A RÉGI GYÁRBAN (Somogyiné felv.) V. A. Maikin .professzor szabad idejében is szívesen beszélget tan ítványaival. zá. mint amikor az első lépéseket tette a tudományos pályán, a falusi tanítóságtól a professzori katedráig. Népes hallgatósággal Diákjai, munkatársai s újabban a szegedi általános és középiskolák orosz-szakos tanárai jobban ismerik öt, semhogy egy riportba sűríthető lenne, amit egyéniségéről tudnak. A nagy orosz költő, Nyekraszov munkássága és az orosz klasszikus verselés problémái témakorbői hirdetett speciál-kollégiúmát népes hallgatóság látogatja az orqsz-szakos tanárok közül. Rendszeresen konzultálnak nála debreceni ' egyetemi hallgatók is, akik az orosz vagy a szovjet irodalomból merítik szakdolgozatuk témáit. Maikin professzor — mint mindezekből is kitűnik — eléggé elfoglalt ember Szegeden is. Szabad idejében azonban a magával hozott új témák feldolgozását kés-zítgeti az orosz és a szovjet irodalomból. Hiába, az ifjúságnak az a speciális '"bűne", hogy verset írni szép és jó dolog, most már végképp fogva tartja őt, ha nem is mint költőt, de mint irodalomtörténészt. A múlt korok és a ma irodalmi- életének pulzusán tartja a kezét, kihallva az eleven lüktetésből az emberiség szívének dobogását, a szépséget, a nagyszerűt, az örökké előrevivő erőt a haladás, az élet szolgálatában. L,ődi Ferenc Az asszonyok vasalás előtt nedvesítik a ruhát, hogy alkalmasabbá váljék a vasalásra. Valamiféle ilyen jellege és szerepe van a kender és a kóc pácolásának a Szegedi Kenderfonógyárban. Azzal a különbséggel természetesen, hogy a pácolás nem vasalásra, hanem nagyüzemi gyártásra készíti elő az anyagot. Ezt a módszert, a feldolgozásra kerülő kender- és kóc olajos anyaggal való pácolását, permetezését, részben már bevezették a Szegedi Kenderfonógyárban, részben pedig most terjesztik ki és teszik általánossá. Kísérlet és termelés A módszer egyébként nem teljesen új: a jutagyárak régóta ismerik és alkalmazzák. Sőt már a kenderfonógyárakban is kísérleteztek vele. A kísérletek azonban abbamaradtak anélkül, hogy a módszer mindennapos termelési eljárássá vált volna. Most viszont már nem kísérletképpen, hanem nagyüzemi módon alkalmasszák, A pácolás ma már a Szegedi Kenderfonógyár munfcájáfiak is egyik legfontosabb alkotóeleme. Mi tette ezt szükségessé? Több körülmény. Először is: amióta a rostkikészitő üzemek a gépi tilolásra tértek át, azóta az az anyag, amit feldolgoztak, általában dur- . vább, mint a kézi tilolású. Ha lehet is ezen a későbbi minőségi osztályozással valamennyit segíteni, a kenderfonógyárak számára ez a problémát nem oldja meg véglegesen. Másrészt pedig a takarékos, gazdaságos munka követelményei is szükségessé tették új módszerek kidolgozását és alkalmazását. A pécsi kezdeményezés Elsősorban ezért tértek •vissza a régi módszerre, illetőleg ezért vált a pácoláskísérletből termeléssé. A kezdeményezés a Pécsi Kenderfonógyár nevéhez fűződik. A pécsieknek jutott először eszébe, hogy kidolgozzák és megvalósítsák a pácolás nagyüzemi alkalmazásának módszereit. A szegediek az ő tapasztalataikat használtál! fel és honosították meg üzemükben. A pácolásnak az a jelentősége, hogy fonhatóbbá, hajlékonyabbá teszi az anyagot, csökkenti a veszteséget, a hulladékot. Ugyanannyi anyagból a gyártás számára több érték keletkezik a páták. A pécsiek például a kendert azelőtt pácolják, mielőtt az a puhítógéipre jutna. Szegeden pedig — az adottságoknak megfelelően — két "puhítás" között; vagyis a gyártásnak abban a szakaszában pácolnak, amikor az anyag az egyik törögépről átmegy a másikra. Lényegében hasonló, de ennél nagyobb eltérések jelentkeznek a kócpácolás módszerének szegedi alkalmazásában. A pécsiek a feldolgozást a pácolással kezdik, a szegediek viszont csak a gyártás későbbi szakaszában permetezik a kócokat Pácolás előtt az előkártológépeken még tisztítják az anyagot, hogy a minősége teljesen kifogástalan legyen. A technikai megvalósítás Nagy gondot okozott a szegedi üzemben a pácolás A Hwetéf az emberi értelem, az emberi psziché sajátságos megnyilvánulása. Nevetünk jókedvünkben, örömünkben, s mosolygunk vagy hahotázunk, ha mulatságosnak találunk valamit és derültek lesznek arcvonásaink akkor is, ha kinevelünk valami fonó,kságot. Megsemmisítő, ítéletet mondó is lehet a nevetés. Valami ilyesféle, mondhatnánk, vegyülete lehet annak az élénk derültségnek is, amely minden előadáson felhangzik most a Szabadság Moziban, új magydr filmünknek, az Alba Regiának egy jeleneténél. Pedig ez a jelenet egyáltalán nem nevezhető mulatságosnak, mégis a nézőket nevetésre • ingerli. A filmrendezők hibája lenne. Egyáltalán nem, mert hiszen ... De figyeljük meg inkább a jelenetet. Az ostromlott város kórházában _ vagyunk. A főorvos beszélget a kedvesnövérrel, egy fiatal apácával »az oroszok közeledéséről*. S az apáca remegve ejti maga elé a szavakat, a halk kérdéseket arról, vajon igaz-e, hogy az oroszok a templomokból mozikat csinálnak, a papokat ólombányába hajtják, csajicarendszert vezetnek be, meg nőközösséget. Vagyis mindazt mondja, amit akkoriban széltében-hosszában terjesztettek. S itt már az első szavaknál felhangzik az a bizonyos nevetés. A kis apácát nevetjük? Lehet. Őrajta is mosolygunk, kicsit szánakozón, hogy te szegény teremtés, miféle badarságokat nem hitettek el veled. Kicsit kinevetjük őt, de valójában és elsősorban nem is őt, hanem azokat nevetjük ki. akik ilyen ostoba hazugságokat vetettek be annak idején esztelen háborújuk »csodafegyverei* mellé. Igen, kinevetjük őket! Kineveti őket mindenki a moziban, az utcán, egész közéletünkben. Ma már nincsen egyetlen józaneszű ember sem ebben az országban, aki ne tudná, hogy ez is egyike volt a náci uszítás hazugsághadjáratának, a gyalázatos antibolsevista manővereknek. Valóban, ma már mindenki kineveti e mesterkedéseket. Ma már... De vajon ezelőtt 16—17 esztendővel, felszabadulásunk előtt is mindenki kinevette-e. A moziban ma derűsen mosolygók mindegyike szívére merné-e lenni a ke*ét hogy valaha nem hitte ezeket az ostobaságokat vagy más hozzá hasonlokat? Felesleges lenne ezt kutatni, inkább nyugtázzuk jólesőn, hogy a megváltozott társadalmi viszonyaink, a megismert valóság az emberek százezreinek szemét nyitotta fel. Felnyitotta-e azonban eléggé? Nem kétséges, hogy ezeket a régi, bárgyú meséket, hazugságokat ma már senki sem hiszi nálunk. A régi meséket! Nem ülnek-e azonban fel némelyek az új köntösben jelentkező hazugságoknak. Mert jelentkeznek ilyenek. Nem vesztek ki azok, akik gyártják őket, s oly szellemi rokonságban állnak az egykori náci hazugsággyárosokkal, sőt talán maguk is közéjük tartoztak egykor. A.z újjáéledő német militarizmus, a náci jelvények alatt szervezkedő egyesületek földjén, NyugatNémetországban működik a Szabad Európa adó, melynek hullámhosszán és más titkos utakon, mint a mocsári bűz terjengenek ezek a friss életünket beszennyezni akaró híresztelések. A nevetés azonban figyelmeztet. Az időt, az emberek felvilágosulását nem lehet megállítani. Nemcsak a 16 év előtti hazugságokon nevetnek, de — ha egyáltalán meghallgatják — egyre inkább azokon az újabbakon is, amelyet javíthatatlan hazudozók tálalnak eléjük. Hazudozók, akik egyre inkább maguk sem hisznek, saját szavaikban, még inkább azok hatásában, de kénytelenek utolsó lehetőségként még ebbe is kapaszkodni. Ugyanazokkal az indítékokkal, mint 1945 előtt: az úri rend védelmében, a kizsákmányoló társadalomért. Ezért gyalázzák mindenekelőtt a kommunistákat, ezért szidják szocialista vívmányainkat, ezért riasztanák el az embereket mindattól, ami a dolgozó ember számára a jobb élet lehetőségét jelenti. Kár egy szót is idézni hazugságaikból, amelyet az előzőekhez hasonlóan elfúj úgyis az idő. De ne feledjük, hogy tegnap még az óorosz veszedelem csajkameséjével« fenyegettek, aztán kialakuló új életünk eredményeinek. maradandóságát vonták kétségbe, ma egyebek között a termelőszövetkezeti jobb jövő ellen izgatnak, de egyre halkul a hangjuk, egyre inkább beléjük szorul a szó. Elfojtja a világ népeinek mindenütt s mindjobban felharsogó megsemmisítő nevetése. Lököő Zoltán (Somogyiné felv.) K c v eró he rendezés a kender pácolásához colással, mint anélkül. Sőt, alkalmazása következtében még az úgynevezett szálhozam is növekszik. Finomabb, vékonyabb és értékesebb anyagot nyernek így. A módszer szegedi módosításai Mindezt már nemcsak a pécsi, hanem a szegedi tapasztalatok is igazolják. Az új módszer itt Szegeden is kilépett a kísérleti stádiumból, s hasznosságáról, eredményességéről már itt is meggyőződtek. A kendert a szegedi üzemben körülbelül már egy esztendő óta pácolják, a kócok pácolását pedig nemrég tették általánossá. A szegediek dicséretére szolgáljon, hogy a pécsi módszert nem mechanikusan vették át, hanem — anélkül, hogy lényegén változtattak volna — kísérleteztek vele, és végül saját adottságaikhoz, lehetőségeikhez igazítottechnikai megvalósítása. Kezdetben ezt úgy csinálták, hogy minden gépnél volt egy kis tartály, amelyből olajos anyaggal öntözték, permetezték a kócokat. Most ezt az eljárást korszerűsítették. Az olajos anyag, a "permetté" egy központi tartályból csőhálózaton át érkezik a gépekhez. Az új módszer teljes és általános bevezetésének ezenfelül még további feladatai is vannak. A kócokat eddig csak az előkártológépeknél pácolták. A második negyedév egyik legfontosabb feladata a Szegedi Kenderfonógyárban, hogy kikísérletezzék, miképpen, milyen módszerekkel kell és lehet az anyagokat a finomkártolás után is pácolni. Percenként 45 torina föld ... Dél-Ukrajnában, a bogdanovi külszini mangánércfejtőhelyen üzembe helyezték az ES—25/100 típusú óriási lépegető ex kává tort. Az egyedülálló kotrógépet az uráli nehézgépgyár készítette. Kotrókánalának 1 befogadóképessége 25 köbméter., karjának hossza 100 méter. A gépóriás percenként 45 tonna földet emel ki 50 méteres mélységbűi és szállít úiegyedkilométer távolságra. A 8 emeletnyi magasságú kotrógép fülkéjében két televíziós kamera segiti a vezetőket, hogy szüntelenül figyelemmel kísérhessék a munkálatok frontját, továbbá, hogy ellenőrizhessék a lépegető szerkezetek és a más gépegységek munkáját. A gépóriás irányítása teljesen automatikus. Kiszolgáló személyzete 3 emberből álL