Délmagyarország, 1961. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-12 / 61. szám

5 Vasárnap, 1961. március 12. NYÍLT TARGYALÁS Bővül a szegedi telefonhálózat EGY SÜLYOS BÜNTÍGY tartja lázban Szentes városát. A nyomozásról és az ügyészi vizsgálatról kiszivárgott híreket izgatottan tárgyalják az emberek Mégsem érdemelnének többet a történtek egy bírósági hírnél, ha nem vált volna ez a bűnügy — politikai üggyé. Mert a 34 000 lakoeú város és környéke most azt lesi feszült figyelemmel: mit tesz ebben az ügyben a párt? Az a hír kapott lábról, hogy menteni próbálják a bűnöst. /í szentesi járásbíróságon "Bozó-ügy* néúien szerepel az usset. Bozó Sándor az egyik legismertebb ember Csor^rád megyében. Mindenki tudja róla, hogy a felszabadulás óta volt mármagasra.agú, fontos beosztásban dolgozó katonatiszt, a Földművelésügyi Minisztériumban felelős vezető, Szentesen városi párttitkár, a megyei pártbizottságon osztályvezető, s jelenleg is egy nagyvállalat: a megyei magtermeltető igazgatója. Tudják róla azt is, hogy személyesen ismeri a megye majdnem mindegyik mai vezetőjét. Ezek után érthető, hogy Bozó Sándort a környék egyik befolyásos politikai személyiségének tartják az emberek. És nemrég Bozó Sándor 19 éves fiát, ifjabb Bozó Sándort letartóztatta a rendőrség. Egy fiatalkorú garázda banda évek óta rémületben tartotta Szentest. Tagjai verekedéseket kezdtek, belekötöttek békés járókelőkbe, fényes nappal, a főutcán ablakokat törtek be, megtámadtak nőket, férfiakat, rendőröket. Egy ízben minden indok nélkül, pusztán szórakozásból megpofoztak egy öregasszonyt, majd egy este, •megyei nyomozók«-nak adva ki magukat, razziát tartottak a ligetben. Egy idősebb féffa nem akarta felszólításukra igazolni magát, erve elgáncsolták, s amikor az földre került, össaerúgdostyik. A banda vezéralakja ifjabb Bozó Sándor volt. AMIKOR ELŐSZÖR VITTÉK garázdaságért a rendőrségre, Garai elvtárs, a város rendőrkapitánya is részt vett a kihallgatáson. A rendőrtiszt a Horthy-faSizmus éveiben qgyütt dolgozott kubikosként a fiú apjával. Egy volt a sorsuk, együtt nyomorogtak, kínlódtak, s együtt harcoltak, küszködtek az emberibb életért. — Mit tegyek a fiaddal, Sándor?! — kérdezte a kihallgatás után az apától. — Ha bírósági ügyet csinálunk a garázdaságából, nyoma marad, s nehezen mossa majd le magáról. De neirl hunyhatok szemet, rendőrtiszt vagyok, aki felelős a város rendjéért, békéjéért. Móndd, mit tegyek? — Igazad van, megértelek — válaszolta az apa. — Ha legközelebb elkövet megint valami gazságot a fiú, verjétek meg az én felelősségemre. Helyettem is. .. A pofonok azonban nem sokat használtak. A fiú részegeskedett, s ha fejébe szállt az ital, nem ismert se istent, se embert, megütötte még a saját apját is. A rendőrkapitány és Bozó Sándor között egyre dühösebbek lettek a viták, mind többször hozta be az őrjárat a ©ereket. A rendőrség az egyre durvább ügyek láttán elhatározta, hogy a fiút átadja a bíróságnak. Bozó Sándor azonban ekkor fűhöz, fához szaladt. Kért, rimánkodott, fenyegetőzött. A város pártbizottsága is megtárgyalta a fiú ü©ét a rendőrség vezetőivel, s azt a tanácsot adták, hogy még egyszer engedjék el. de most már utoljára. Ifjabb Bozó Sándor ezek után, amikor bevitték a rendőrök, már így biztatta társait: — Ne izguljatok, a faterom úgyis elsimítja a dolgokat. Es valóban, minden ésetben í© történt. Akkor is, amikor a rendőrkapitány végül is elhatározta, hogy most már nem hallgat senkire, s garázdaságért, szabálysértés címén, húsznapi elzárásra ítélte ifjabb Bozó Sándort és egyik társát. Az apa felháborodottan rohant Szegedre, a megyei rendőrkapitányságra. Másnap mindkét fiú szabadlábon volt. Szentes kis város. A történtekről beszéltek az emberek, s nem telt bele fél óra sem, már mindenki tudta: a Bozó-gyerek újra megúszta. NÉHÁNY HÉTTEL EZELŐTT azonban végképp betelt a pohár: ifjabb Bozó Sándor egy társával együtt erőszakot követett el e© 17 éves lányon. A kislány 11 napig feküdt a kórházban az aljas bűntett után. Most már oda jutottak a dolgok, hogy vannak, akik azt mondják: — Bozó kommunista, ezért mindig kihúzták a fiát a pácból. Most' is megmentik. Bezzeg, ha egy egyszerű ember gyereke követte volna el! A kommunisták meg úgy érzik, ho© az ö becsületükön esett folt, őket szennyezi a Bozó-ü©. Volt olyan ember is, aki felállt a párttag©űléserr és Török László elvtársnak, a me©ei pártbizottság első titkárának a szemébe mondta: — Ha a párt közbelép a Bozó-ügyben, visszaadom a tagsági könyvemet. S miként vélekedik Bozó Sándor? — Milyen kommunisták az ilyen emberek?! — kérdezte felháborodva Bozó Sándor, amikor a taggyűlésen történteket elmondták neki. — Semmilyenek, befurakodottak! Néhány alak szándékosan politikai ügyet akar faragni a fiam esetéből. Pedig ez nem a fiam ügye elsősorban, hanem az enyém, a kommunistáé. Nem a fiút, engem, a kommunistát akarnak büntetni! S így érvel: — Tanultam a marxizmust, s jól tudom, hogy mit jelent a környezet, a társadalom hatása. Kimondom kereken: azért; ho© a fiam idáig jutott, egyedül a társadalom a felelős! A kozmopolita, életromboló zene, ez a kannibál muzsika. A vadnyugati öltözködés, a nyegle modor, amely divattá válta fiatalok körében. Én, mint kommunista elítélem mindezt. És elítélem, mint apa is, mert ez a környezet juttatta börtönbe a fiamat. "MARXIZMUS, KÖRNYEZET, TÁRSADALOM* — mondja Bozó Sándor, s az embernek olyan érzése támad, mintha szemináriumon ülne, s a rosszul felkészült hallgató értelmetlenül hajtogatja a bebiflázott, meg nem értett leckét. S ez még a jobbik eset. Mert, ha valóban érti Bozó Sándor saját szavait, s tudatosan mondja, amit mond, akkor mindez nem .más, mint a marxizmus kifigurázása. Igaz, a kommunisták elismerik és val> ják a környezet emberformáló, nevelő erejét. Az embernek azonban legközvetlenebb környezete a család. Milyenné nevelte ifjabb Bozó Sándort a csaUdia? Ré-. szeges, izgága, garázda, minden erkölcsi érzék nélküli", felelőtlen, társadalomellenes emberré. És most álljon elő a társadalom és vállalja magára Bozó Sándor, az apa bűnét, a családnak a fiúval szemben elkövetett mulasztásait?! Bozó Sándor maga is elismeri, hogy a gyerek nem sok jót tapasztalt otthon. Az apa és. az anya mindig civódtak egymással. Viták és veszekedések között nőtt fel a fiú. S a gyereket, mindkét szülő saját magának i©ekezett megnyerni a másikkal szemben. Az anya suttyomban dugdosta pénzzel, ha sor került rá, .megvédte az apja hirtelen haragjától, ha pedig bajba jutott, az apa mindig kimentette. — De én mégis megtettem a magamét, és felneveltem a fiamat! Miatta nem váltam el a feleségemtől Én eleget tettem a kötelességemnek. Ami ezután történt és történni fog, azért már a társadalom a felelős! — mondja határozottan, és még hozzáteszi: — Ha most elítélik a fiamat és nem segítenek rajta, tudom, hogy ezentúl mihez tartsam magam. Én is úgy viselkedem majd, ahogy velem bántak. Bozó Sándor fia felett a társadalom jogerős bírói döntés formájában erkölcsi ítéletet mond. Ügy értsük hát, hogy Bozó Sándor, a kommunista, ezt visszautasítja, s ő akar ítéletet mondani társadalmunk felett?!, Szakadék ez Bozó Sándor, a kommunista, és a szocializmust építő társadalom között. De önmaga vájta, mély szakadék. A vórme©e régi urai megtehették, hogy semmibe veszik a törvényt, ha a dzsentri csemeték bűnöztek. A mi törvényeinket azonban a nép hozta a társadalom védelmében, s ezért elsősorban a kommunistáknak kell tisztelniük, megtartani • uk azokat. S hogy ifjabb Bozó Sándor esetében nem így történt, abban hibásak azok is, akik — bár jó szándéktól és érthető emberi érzésektől vezérelve — közbeléptek, s elvtelenül me©édték a fiút. A BOZŐ-ÜGYNEK azonban van még e© keserű tapasztalata. Szentesen is tudják az emberek és mondják is: az ország vezetői őszintén jót akarnak. Érzik, látják ezt, ott is. E városban például gondot okoz több családnak, hogy nincs mindenki számára otthonához közel, megfelelő munkalehetőség. Tudják azonban azt is, ho© a megyei párttitkártól kezdve mindegyik kommunista vezető változtatni akar e helyzeten, hogy könnyebb legyen a sorsuk. Miniszterek utaznak Szentesre, hogy a helyszínen vizsgálják, • hova lehet ©árat építeni. Es Szentesen rövidesen lesz gyár, lesz munkaalkalom. Szívből örül ennek minden becsületes, dolgozni szerető ember. S ekkor közbejön egy ilyen Bozó-ügy, amely mélységesen megzavarja az embereket. S egyszeriben kevesebb szó esik az új ©árról, a kommunisták gondoskodásáról, s csak a Bozó-fiú körül történteket tárgyalják. Mert ami történt, az sérti a kommunisták és a pártonkívüliek, minden becsületes, tisztességes ember erkölcsi és igazságérzetét. S ez a legsúlyosabb kár, amit eddig a Bozó-ügy okozott. És ez az, amit nem képes megérteni Bozc Sándor. Egy apának mindig tragédia, ha a fiából bűnöző lesz. Rettenetes csapás minden szülőnek, há börtönbe kerül gyermeke. Ezért megértjük az apa fájdalmát. De elsősorban ő maga a bűnös azért, ho© így nevelte gyermekét. És súlyosan hibázott azzal is, ho©' kommunista mivoltával fedezte fia garázdálkodását, s menteni próbálja azt még ma is. Ami azonban megtörtént egy ízben, még egyszer nem fordulhat elő. * Szentesen bűncselekmény történt. A nyomozás és az ügyészségi vizsgálat befejeződött. A járásbíróság a Bozó-ügyben március 14-én (LIebmann Bála felv.) Szeged fejlődésével, az épiüö űj lakéházak számának n övekedésével együtt fejlődik, bővül a szegedi telefonhálózat is. A napokban ismét új telefonállomások bekapcsolását végezte el. vagy ennek lehetőségét készítette elő a Szegedi Posta szerelőbrigádja. Képünkön a három tagú brigád (balról jobbra: Turi Antal, Kiss Imre és Nylri József) a Sztálin sétányon a földbe fektetett új kábelek összeszerelését végzi. Egy igazgató jcgyzcííiizcicLól K. S. elölegügye — H. M. rendkívüli szabadságot kér — Élüzemfeltételek kihirdetése — A Fonalfeldolgozó Vállalat kérelme nyilvános tárgyalást tart. SÖLYOM JÖZSEF (A Népszabadság 1961. ] március U-i számából) Egyszerű, kékszínű műanyaggal borított jegyzetfüzet. A sok használattól már megtört. Lapjain egy üzem mai történetét jegyzi a krónikás. az igazgató. Csak rövid címszavakban, így: K. S. előlegügye, — H. M. rendkívüli szabadságot kér, — A fonalfeldolgozó kérelme. A mondatok olvasása, a magyarázat elhangzása után rajzolódik elém a kép— az üzemé, meg a krónikásé is. Móczán Lajos 1957. július 15-e óta igazgatója a Szegedi Textilműveknek. Az első pillanattól otthon érezte magát, hiszen korábban is üzemben dolgozott, csak éppen nem ilyen beosztásban. A dolgozók hamar megszerették a halkszavú igazgatót és bizalommal fordultak hozzá segítségért, mert ha a kérés jogos volt, mindig segített. Mit reltenek a tőmondatok ? Igen gyakran rövid félóra alatt 5—6 kérést, javaslatot hallgatott meg Móczán elvtárs. Ki tudná mindezt fejben tartani, hiszen egy igazgató naponta sokfajta megbeszélésen, tárgyaláson vesz részt, ahol ugyancsak a tennivalókról esik szó. Ő pedig számon tartja a soksok feladatot. Hogy miként? Titka e©szerű: kékszínű, műanyaggal borított jegyzetfüzetében. Most vele e©ütt lapozgatunk ebben a füzetben. Gyakran derül fel az arca, mert néhány beszélgetésre kedvesen emlékszik vissza. Máshol komolyan jegyzi meg: "Ez nehéz ügy*.. De nézzük, mit rejtenek a tőmondatok. »K. S. előlegügye«. — Az előlegkérelmeket végső soron — mondja Móczán Lajos — én hagyom jóvá. Feltűnt, hogy az üzemi bizottság a hónap elején az egész hónapra járó előlegkeretet szétosztja, sokszor nem is a legrászorultabbak között. Ha pedig hónán végén valaki nagyon indokolt esetben előleget kért. nem tudtunk adni Ezen feltétlenül változtatni kellett. Megbeszéltem a dolgot a szakszervezeti titkárral. — Az üev elintézett. Ezt jelzi a piros áthúzás. Tágasabb lesz az öltöző »öltözőszekrények« — olvassuk a következő lapon. Az asszonyok egyik termelési értekezleten szóvá tették, hogy az öltöző könnyű függönyét a huzat könnyen télrerántja. Javasolták, nehezebb anyagbóL készítsenek függönyt. Ez a kérés már teljesült, de az igazgató nem elégszik meg félmegoldással. A következő feladat a női öltözők túlzsúfoltságának megszüntetése. A válaszfalakat akarják kiszedni, í© tágasabb lesz majd az öltöző. »A Fonalfeldolgozó Vállalat kérelme*. A Szegedi Textilművek igazgatója nemcsak saját üzemének tervteljesítésével törődik. Azoknak az üzemeknek is maximális segítséget ad, melyeknek anyagot szállítanak. A napokban a Fonalfeldolgozó Vállalat igazgatója fordult kéréssel, hogy lehetőleg sürgősen küldjenek anyagot, mert nem tudnak dolgozni. A kiutaló március 3-án érkezett az üzemhez. A márciusi kiutalás 1300 kiló, s még ezen a napon a Textilművek 1248 kiló anyagot szállított a Fonalmentő Vállalathoz. Termelésbővítés — beruházás nélkül »Az élüzem feltételek ki-, hirdetése«. Már ez sem jelent több gondot, ott a piros jelzés. Nagy hirdetőtábláról olvashatják a dolgozók, mit kell tenniök, hogy a ©ár elnyerje az élüzem címet. A termeléssel kapcsolatban is sok-sok feljegyzést találunk. "A normák kiigazításával szabadul-e fel munkaerő?* »A tervteljesítéshez van-e megfelelő mennyiségű és minőségű anyag?* "Javaslatkészítes: a termelés bővítésére — beruházás nélkül*. Ezekhez a feljegyzésekhez alig kell kommentár. Ezek nemcsak az igazgatónak adnak sok-sok munkát, hanem az üzem műszaki vezetőinek is. A kérdésekből a több, a jobb termelésre való törekvés is kiolvasható. Hogyan lehetne még jobban, még többet? Ezt a kővetkező bejegyzés is igazolja: "Hogyan váltak be a gépekre felszerelt motorok?* Ehhez tudni kell, hogy körülbelül egy évvel ezelőtt tíz darab motort szereltek fel a gépekre a többtermelés érdekében. Az elképzelés akkor az volt. ha beválik, minden gépen elhelyeznek még egy meghajtó motort. Bevált, s most újabb gond a gépek beszerzése, felszerelése. A legnehezebb ügyek Móczán Lajos véleménye szerint a legnehezebb ügyek azok, melyekben emberek sorsa felett kell döntenie. A notesz lapjairól sok ilyenre emlékszik vissza. . Az igazgató minden hónapban váltja noteszében a tömböket, tehát évenként sok ezer kérést, feladatot old meg. Munka végeztévelMóczán Lajos gondosan íróasztala fiókjába rejti a noteszt, de tartalmától sohasem szabadul meg. Elviszi otthonába, a színházba, a moziba, mert ahogy ő mondja, a kényes, bonyolult kérdések sohasem hagyják pihenni. Horváth Zsuzsa Budapesten leleplezték Mikszáth Kálmán szobrát A Mikszáth Kálmán téren ünnepélyesen átadták Budapest népének Mikszáth Kálmán szobrát, amelyet a fővárosi tanács állíttatott az író halálának 50. évfordulója alkalmával. A szobor Kocsis András Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. Az ünnepségen megjelent Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Számos író és neves közéleti személyiség. A Mikszáth Kalmán-emlékbizottság nevében Illés Béla Kossuth-díjas író, az emlékbizottság elnöke mondott beszédet. Az ünnepi beszéd után a szobor talpazatára elhelyezték a párt. a kormány és a társadalmi szervek koszorúit, majd az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget.