Délmagyarország, 1961. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

0 1 Vasárnap, 1961. március 26. A SZEGEDI MOZIK MÜSORPOLITIKÁJÁNAK „MIÉRT"-JE1 ötven év alatt nemcsak a film járta meg a maga dia­dalútját és lett a kezdet idegborzolóan -újszerű* lát­ványosságából a határtalan tevlatokat és lehetőségeket felcsillantó művészetté, ha­nem ezzel egyetemben meg­változott annak közönsége is. Igényesebb, kritikusabb, hoz­záértőbb lett. A film a leg­demokratikusabb, legszéle­sebb tömegeket megmozgató, s hatását tekintve a legin­tenzívebb művészet. Mint ilyen, a dolgozó tömegek esz­tétikai és kulturális nevelé­sének kiváló eszköze. Ná­lunk is az lehetne, mint ahogy az a Szovjetunióban és a többi szocialista ország­ban. S hogy ez nincs így, annak magyarázatát nem is annyira a »jó film — rossz film* problémában kell ke­resnünk. Hamis jelszó Soltkai in­kább azokban a felelős ve­zetőkben, akik a mozik műsorterveit -kivite­lezik*, akik felelősek azért, hogy ez az általuk képvi­selt műsorpolitika ahelyett, hogy irányítana, s tartalom­mai töltené meg a közönség nevelésének feladatát, ahe­lyett. hogy hatni, helyös irányban befolyásolni igye­kezne a közönséget, -ezt igényli a publikum!* jelszó­val, s az egyedül üdvözítő kasszasiker reményében le­mond erről a feladatáról. Sok baj van általában a mi -szocialista* műsorpoliti­kánkkal, de különösen a mozi terén szembetűnőek, s az említett -legdemokratiku­sabb* jellegénél fogva itt legveszedelmesebbek ezek a műsorpolitikai hibák és zök­kenők. Két, új filmeket bemutató és egy utánjátszó filmszín­ház van Szegeden. A prob­léma szempontjából elsősor­ban a két bemutató film­színház műsorai szolgálnak véleményünket igazoló pél­dákkal. 1960 novemberétől 1961. március 22-ig vizsgál­tak meg a két mozi műso­rát. A vizsgalat a következő figyelmet érdemlő tanulsá­gokkal szolgált. A műsor­szerkesztők véleménye szerint a szegedi közönség elsősorban a semmitmondó, de látvá­nyos. csillogó, de üres és tar­talmatlan filmeket kedveli, s nem a kifejezésben igényes, művészi, tartalmában pedig mágvas filmeket. Hiszen a Dr. Faustot elvitte az ördög. a Babette a háborúba megy. a Szilveszteri puncs, az Úz, a csodák csodája, a Hamupi­pőke és tartalmi és kifeje­zésben igénytelensége miatt a Serdülő. lányom című fil­meket összesen 49 játékna­Egy kis statisztika pon vetítették' a szegedi filmszínházak. Ezzel szem­ben ugyancsak. 6 olyan, mind tartalmában, mind a kifeje­zés művészetében igényes és értékes jó fűm, mint a Foma Gorgyejev, az EZ nem kül­dött levél, a Köpeny, a Ró­meó, Júlia és a sötétség, a Messzi utca s az Ármány és szerelem csak. 22 játéknapon szerepelt a két bemutató filmszínház műsorán. A közönség lekicsinylése, lenézése benne van ebben a -műsorpolitikában*, s ez fel­háborító. FeKiáborító minde­nekelőtt, meart igazságtalan és indokolatlan is egyben. Hiszen ez a közönség szóvá­tette, hogy miért csak 3 napig játszotta a Vörös Csil­lag Mozi a Köpeny-t, miért csak négy napig vetítették a Foma Gorgyejev-et, s ez a közönség háborodott fel amiatt, hogy olyan rossz, tar­talmatlan és művészietlen filmeket műsorra tűzünk, mint a korábban játszott Ki­hívás című olasz film. A műsor­Mit szeret szerkesztők a közönség? véleménye szerint — s ez az előbbiekből egyene­sen következik — a szegedi közönség csak a nyugati fil­meket szereti, persze azokat is válogatva, főleg a rosszát: a felszíneset, a tartalmatlant, a művészietlent. Olyant, mint volt a nyugatnémet Lámpaláz, vagy az olasz a bíró. vagy az angol Különös kirándulás. 1 Ezért vetítették Batalov nagyszerű filmjét, a Kö­peny-t annakidején 3 napig, amikor 7 napon át játszották a nevelő hatását tekintve eléggé vitatható Babette a háborúba megy című francia filmet Ezért ment csak 7 napig Szegeden a Ballada a katonáról című nagyszerű filmköltemény, míg 14 na­pon át volt műsoron a se nem túl igényes, se nem túlságosan tartalmas, gye­rekközönség számára készült amerikai mesefilm, az Öz, a csodák csodája A szegedi közönség pedig azidőben számonkérte ezek­től a műsorszerkesztöktől a Ballada a katonáról című fil­met, s számonkérték azóta Igénytelen­ség, vagy gondat­lanság már a Messzi utcá-t, az El nem küldött leoél-t, meg a szintén csak 3 napig vetített Borús reggel-t is. A szovjet filmekkel kapcsolat­ban van még egy do­log, egy probléma, ami kiderítést, megnyugtató választ vár, s ezt a választ csak az emlí­tett -műsorpolitikusok* ad­hatják meg. Miért van az, hogy amikor az egyik bemu­tató filmszínházunk műsorá­ra új szovjet filmet tűznek, a másik mozi ugyanabban az időben szinte minden eset­ben űj magyar filmet vetít, ami iránt — hazai filmről lévén szó — mégha rossz is, nagy az érdeklődés? Tessék csak megfigyelni! Február 27-tci március l-ig játszotta a Vörös Csillag Mozi az El nem küldött levél című szov­jet filmet. Ugyanebben az időben február 23-tól már­cius l-ig a Szabadság Mozi a Próbaút című új magyar filmet játszotta. Február 9­től 15-ig vetíti a Vörös Csil­lag Mozi a Messzi utcá-t. A Szabadságban ugyanakkor, február 9-től 15-ig a Zdpor-t mutatják be. Ha szándékos­ság van ebben, nem értjüké szándék indítóokait. Ha vé­letlen, akkor a műsorszer­kesztés -páratlan* igényte­lenségének, gondatlanságá­nak kell betudnunk, s a ne­velő szándékú műsorpolitika hiányát kell sejtenünk mö­götte. u Hiszen az volna az ésszerű, ha a műsorszer­kesztők vi­lene tenni, s minél több me­sefilmet és ifjúsági filmet vetíteni a felnőtteknek szánt, de szintén egy számunkra érthetetlen meggondolásból a vasárnapi matinéra kárhoz­tatott filmek helyett. Sorolhatnánk tovább a ta­nulságokat, hiszen volna még mit fölemlíteni. De úgy hisszük, ennyi példából is nyilvánvaló, mihez vezet az igényesség és a filmmel való nevelés célkitűzésének fel­adása, mit eredményez az ilyen műsorpolitikai balfo­gások sorozata. Papp Lajos Nemsokura less elegendő jó minőségű isl.olaeeset A megfelelő, jó minőségű és vidraszörből készültek. A iskolaecset hiánya régóta problémája az iskoláknak, a diákoknak, a szülőknek éi a kereskedelmi vállalatoknak. Ilyen cikk mostanában vagy nem volt elegendő mennyi­ségben a papír- és írószer­üzletekben, vagy pedig ha voit is, a minősége nem volt megfelelő. Hogy a szülők, tanárok és tanulók gondjain enyhítsenek, a Szegedi Ecset­gyárban az év eleje óta új­fajta iskolaecsetek gyártásá­val kísérleteznek. A jó minőségű iskolaecse­tek régebben igen értékes és igen drága anyagokból, nyest­fe'zegedi Ecsetgyárban most jóval olcsóbb anyagból, pó­nilovak szőréből gyártják ezeket az ecseteket. Ezek minden szempontból — ter­mészetesen minőségileg is — tökéletesen pótolják a drá­gább 'szőrből készíttetteket. A nyersanyagot Kínából kapja a szegedi vállalat és az új gyártmányból már szállított is a kereskedelemnek. Egye­lőre még természetesen ke­veset, de — tekintve. Hogy a kísérletek igen jól sike­rültek — remélhető, hogy nemsokára nem lesz hiány jó minőségű iskolaecsetek­ben. Ésszerűbb műsor­politikát gyáznának arra, hogy a két bemutató filmszínház ilyen párhuzamosságok miatt ne legyen kénytelen rivalizálni egymással. Ha már két be­mutató filmszínháza van Szegednek, az volna a ' he­lyes. ha ésszerűbb, körülte­kintőbb műsorpolitikával va­lamiféle munkamegosztást alakítanának ki közöttük a fent említett műsorszerkesz­tők. Ahogy a vasárnap délelőtti filmelőadásokat is elsősor­ban ifjúsági matinévá kel­• * Ünnepélyesen... Asottlialmon tavasszal Hó­virág, Aranykalász, Alkot­mány, Uj Elet, Petőfi, Előre, és Kossuth névvel hét kö­zös gazdaságot alakítottak a dolgozó parasztok, határré­szüknek megfelelően. Az új termelőszövetkezeti csopor­tokban a tagság szorgalma­san végzi a tavaszi felada­tokat. Tegnap, szombaton mind a hét közös gazdaság életé­ben jelentős esemény tör­tént. A községi pártszervezet székházában ünnepélyesen, a járási pártbizottság képvi­selőjének. valamint a község vezetőinek jelenlétében meg­alakultak a termelőszövetke­zeti csoportok pártszerveze­tei, hogy a tszcs-ék egész tag­ságának javára segítsék a feladatok végrehajtását. Szegedi miniatűrök Irta: Tiszai Viktor Eötvös Károly Szegeden Híre-neve volt a századfordulón a sze­gedi városháza köz­gyűléstermének, a fapados Forum Ro­manumnak — aho­gyan nevezték. Né­pes is volt, különö­sen a karzata, ahova szabad volt a fölme­netel az ifjúság szá­mára is. Élmény volt innen végighallgatni a különböző szónok­latokat, azok közül is Pillich Kálmán dör­gedelmeit. De itt-lar­totta felolvasó ülése­it a Dugonics Tár­saság is. Hogy is maradt volna el azokról az ifjúság, különösen Szász Ká­roly előadásáról, melyben a magyar irodalom elhalt je­leseit méltatta, vagy amikor a -magyar Homér*, Eötvös Ká­roly emelkedett szó­lásra. Igy volt ez 1902 szeptember 18-án is, mikor a Társasag Kossuth 100 éves év­fordulóját ünnepel­te. Szerepeltek más előadók is, mégis az érdeklődés központ­ja Eötvös előadása — Epizódok Kossuth életéből — volt. Végre az általános kíváncsiság tárgya beszélni kezdett". Mindjárt azzal kezd­te, hogy ne várjon senki tőle felolvad sást, ö csak fölsora­koztatja mindazokat az emlékeket, amik benne Kossuthról él­nek. Beszéde legmara­dandóbb része az volt, mikor méltatta Kossuth Lajos írói nagyságát. Elmon­dotta, hogy Shakes­peare, Hugó Victor vagy mások talán nagyobb költők s írók voltak nála, de van egy hely Kos­suth Iratai negyedik kötetében, ahol fö­lülmúlja említett óri­ásokat -is. Ez az a részlet, amikor Ga­ribaldit rajzolja. Az olasz szabadsághősl. ki" harcot vívott a nápolyi királyság s a pápaság világi uralma ellen, de el­bukott. A hatalom törvényen kívül ál­lónak. üldözött vad­nak tekintette. A hősnek nincs már se­rege, csak puszta élete s hűséges élet­társa, Anetta. Me­nekülése közben fe­lesége is meghal. A királyság körrendele­te értelmében súlyos büntetés vár arra, aki befogadja a bű­nöst, vagy a község­re, amely helyet ad temetőjében a holt­testnek. Garibaldi cipeli, cipeli magával halott asszonyát er­dőkön-mezőkön át, sziklákon, barlango­Egyszerűség, gazdag érzelem, reális szemlélet Somogyi Károlyné fény képkiállításáról kon és hegyeken ke­resztül ... — No, hát ahogyan ezt Kossuth Lajos le­írja, azt sem Hugó, sem Shakespeare úgy leírni nem tudta volna ... Eötvös Károly be­széde magaslatára jutva, szinte centi­méterekkel mérics­kélni kezdte az em­lített írók és költők nagyságát. Szinte átérezte a -Nagy per* írója en­nek a városnak tör­ténelmi levegőjét, Kossuthról beszélve, akinek ebben az elő- i adásában érezte meg s hirdette igazi nagy­ságát: életcélt terem­tett a nemzet számá­ra, olyan jövőbeli távlatokra irányítot­ta a nép figyelmét, amelyről a költők ihlete is hallgatott s amiről Széchenyi Deák még csak modni sem tudtak. Jól ismerik VÜ gyí Károlynét: gyermekké­peivel tisztelőinek nagy tá­borát gyűjtötte össze szemé­lyes ismerősei körében, a fotoklubban, és mióta a Dél­Magyarországnál dolgozik, még inkább megismerték ne­vét az emberek. A kiállítás megnyitójára összegyűlt tö­meg azt jelképezte, hogy sok híve van Szegeden a fény­képezésnek. és sok híve van magának Somogyinénak is. Ez az érdeklődés bizonyos fokú várakozással párosult, hiszen így együtt szemlélve több mint ötven képet, már sokkal könnyebb megállapí­tani, mint eddig, hogy hol tart Somogyiné és merre visz az útja tovább. Sok jó fénykép látható a kiállításon, sok közepes, és néhány gyenge is, úgy, ahogy ez már lenni szokott. A fény­képek sokaságából ki-ki megkeresheti, ami neki tet­szik. Nagy sikert aratnak el­sősorban a gj-ermekf el véte­lek, melyekkel Somogyiné pályáján elindult. Némelyik kis remekmű a maga ne­mé'pen, s erre elég emlé­keztetőül felhozni a Vacak pertli, a Margitka, az Altató, vagy A bizalmatlan' beteg című képeket. Ilyen kitűnő megfigyeléseket csak asz­szony tehet, ilyen bensősé­ges, meleg hangulatokat csu­pán anya érezhet meg. Ezek­nek a képeknek előadás­módja egyszerű és világos, technikája hagyományosan biztos. E kellékek pedig ter­mészetszerű 1 eg biztosítják a sikert. As egyszerűség jellemző tulajdonsága So­mogyinénak, erénye, s egy­úttal gyengéje is. Erénye legtöbb gyermekképnél, és gyengéje például a tájfelvé­telek között. Az Alkony a tóparton, a Tavasz igényte­lenségében a húszas-harmin­cas évek szentimentális, sőt émelygős fotostílusa kísért. Látható azonban, hogy rö­videsen átlépi a maga szab­ta korlátot, mert romanti­kus-szentimentális korszaka után munkaképei egyre in­kább reális szemléletet tük­röznek. Közelebbi rokona is az egyszerűségnek a realiz­mus, ha esetleg nem is kö­veti oly egyértelműen a kö­zönségsiker! A Szegedi faze­kasmester, .vagy az öreg fa­faragó című képei az élet­ről és a mesterségről szánté ódai szárnyalással vallanak. De még egy lépést jelent előre az Ember a magasban és a Könnyedén a magas­ban. Ezeket a fényképeket mintha egy másik — új han­gú — Somogyiné alkotta volna. Családjukba tartozik még a Gép és ember, a Ká­nikula című felvétel is. Ben­nük a korszerű mondaniva­ló korszerű technikával pá­rosul, s ezért a kiállítás fénypontját képezik. Mérle»elve a tótotta­irierie^eive ^ Vltat. hatatlan tény Somogyiné te­hetsége és technikai készsé­ge, melyeket azonban nem fűt még át a szükséges ta­pasztalat és élményanyag. Ebből az ellentétből ered a bizonytalan szemlélet és a képenként változó felfogás­mód. A látottakból azonban következtetni is lehet. A szintézis világosan megmu­tatja, hogy a bizonytalanból n biztos felé, a hagyomá­nyosból a korszerű felé ha­lad. Más szavakkal: van ere­je ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra szakítva kö­töttségeivel, a szocialista rea­lizmus alapján bontakozzék ki tehetsége. f. k, Csigabiga gyere ki. es ál­Könnyedén a magasban

Next

/
Oldalképek
Tartalom