Délmagyarország, 1961. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-19 / 67. szám

FELEJTIHIETIETLEM133 MAP ^yyy yy vywvyy vvyyvw wvwvvv yywvyvv vv ^v w w wvwwywv wv vvywy wyy vv vyy vv> ywvwwwwv; Plakát a Tanácsköztársaság idejéből "Félelmetesen szcp és nagyszerű pél­dája a megújhóduU világnak, köszöntünk téged: felkelő vörös Nap. ki az orosz ke­leten ébredtél és tüzes orcáddal a Kár­pátok gerincéről most egész Európa feió sugárzol* — ezekkel a szép szavakkal kö­szöntötte 1919 márciusában a híres író és esztéta, Kárpáti Aurél a Magyar Tanács­köztársaság kikiáltását. Nemcsak a cikk írója — minden jószándékú ember tudta, hogv a március 21-én megvalósult •prole­tárdiktatúra valóban megújhodást, újjá­születést jelent, a véres háború és az év­százados nyomorúság után a dolgozó nép­nek valóban szebb Jövőt Ígér és valósit meg. Annak a rövid 133 napnak a törté­nete, ameddlk a dicsőséges Tanácsköztár­saság fennállott, minden Intézkedése, min­den tette ezt bizonyltja. Most a 42. évfor­dulón ezért tekintünk ml, a késői utódok, a nagy hagyomány örökösei ós folytatói, különös büszkeséggel történelmünk e di­csőséges szakaszára és ezért vállaljuk szívbéli örömmel a diadalmas példa köve­tését BARTA LAJOS: üííágszaóadság (")tt, j»hol én ^ voltam, kisgyerek mindenütt szép, nagy egyenes földek (•annak. A szem ott mfndo­nütt messzire láthat, de az szálltak, megindultak a nagy darab földek és elfutnak qmberek lelke abban az idő- azok alul, akik eddig a lá­bén mégis nagyon szűk kis helyen mozgott. Akkor még az egyszerű ember lelkének nem volt szárnya, hogy a gondolat erejével átrepüljön az egész világon. Az országút mellett, a fa­lutól nem messze, ott egy csárda állt. Kijöttek hozzánn kai nem várják, hogy jon-e a csárdába az öreg emberek a harmadik, vagy negyedik beszélgetni. Fölültettek a tér- faluból egv ember, akitol dükre és úgy folyt a szó megkérdezzek; köztük. A hajuk már fehér — Mi újság arrafele? Mo­volt, az arcuk ráncos. Sokat ™g-c valami a világban? beszéltek egy nagv harcról. Aki megkérdezte őket: — Milyen harc volt az? Annak azt felelték: -— A szabadságharc!.., Bent a faluban nagy há­zak is voltak, a széles tor­nácok eleje vastag oszlo­pokra nehezedett. De a falu végén cSak kis házak all­tak. szülmatetejüket a szél régóta cibálta, tépte és nagy lyukakat szaggatott rajta. Ezekben a kis házakban lak­lak a zsöllérek. ök voltak azok, akik a csárdába be­szélgetni kijártak, akiknek a térdén de sokat lovagol­tam. Már reszketeg, öreg tes­tek voltak, erejük beleve­szett a mások földjébe. N agy darabokban feküd­tek ott a földek. Be­láthatatlan nagy tagokban, se szélük, se hosszuk... A Zsöllérek akármerre nér.tek: — csupa uradalom! Grófi uradalom, hercegi uradalom, főhercegi uradalom, papi uradalom. Idegen föld. ne­héz robot, sovány napszám ­Akkoriban még nem vol­tak arra nagy vasutak, az emberek nem tudtak hazul­ról mozdulni, csak nagyrit­kán láttak más vidékről való embert... Nent tudtak meg semmit arról, hogy mozog-e valami a világhnn és hogy nz emberek másutt hogyan gondolkodnak? ... Nem tud­ták azt, hogy azon a hatá­ron túl vannak-e nekik test­Véreik, akiknek az fáj. ami nekik ls fái, akik éppen olyan reménytelenségben él­nek, mint ök is, mert nincs valami jobbra, valami nagy­szerűbbre kilátásuk. Csak azt érezték, hogy az uradal­mak nem mozdulnak és az 6 életük és azoknak az élete Is, akik őutánuk jönnek, már nem lesz más, csak örökös napszám ... Testükben, mint szűk ketrecben, repdesett a lélek, magukra voltak ha­gyatva és fázott bennük a lélek a nagy testvértelenség­ben. A csárda és a falu közt feküdt a temető és az öre­gek sirba is szálltak anél­kül, hogy csak a remény is bcvillámlott volna.a lelkük­be, hogy lehet ez egyszer még másképp is!... Azóta is többször jártam arra! Az uradalmak még akkor sem mozdufcak meg! Csak a régi napszámosok helyén dolgoztak új napszá­mosok; az apákat fölváltot­ták a fiúk, az unokák... A nagy földek még mind mozdulatlanok voltak! De az Időben, a levegőben, az em­beri koponyákban már moz­gott valami! Valami, amit nem lehet látni,' amit nem lehet megfogni! De az a va­lami erösebb mindennél, ami látható, ami megfogható: — a gondolat... É" s most azon a vidéken megyében, de nagy Orosz­is, ahol a régi öregek országban, a megvert Né­még reménytelenül sírba metországban, u gőgös Fran­ciaországban, a forró Olasz­országban, a hatalmas Ang­liában, mindenütt ott van­nak az ő testvéreik és egy­azért harcolnak mindnny­nyian: visszaveszik a földet és fölszabadítják nemcsak magukat, hanem az egész vi­lágot! ... Ott, ahol én kisgyerek voltam, mindenütt szép, nagy, egyenes földek vannak. És a régi zsöllérety unokái most már nemcsak az ég aljáig látnak el, ha­nem a lelkükkel végigrepül­nek az egész világon... A világszabadság nagy lehele­te zúg most végig a világon és a régi zsöllérek unokái­nak lelke benne zúg ebben a leheletben ... bukat szétterpesztve rajta álltak. Es ha megkérdezed a régi zsöllérek unokáit: •— Ti miért .harcoltok? Akkor azok már azt fele­lik: — A világszabadságért! És a régi zsöllérek uno­Mert .ők tudják, hogy mi mozog a világban. Tudják, hogy A nagy darab földek mindenütt megindultak azok alatt, akik azokat eddig csak bitorolták. Tiidják azt, hogy nemcsak a szomszéd határ­ban, nemcsak a másik vár­(Világszabadság. április 2.) 1919. MÓRICZ ZSIGMOND: ÚJ KÖZÖNSÉG 1919 március 22-én jelent meg a Forradalmi Kormány­zótanács határozata a színházak államosításáról. Két­nappal később pedig a Közoktatásügyi Népbiztosság rendelete a munkásság részére adandó leszállított áru színházjegyekről. E rendelkezések következtében új közönség került a színházakba. Móricz Zsigmond ri­portja az első irodalmi válasz erre az új jelenségre. A Nemzeti Színházban — Micsoda marhák van­voltam ma este, s új közön- nak a világon, ség ült körülöttem. Ez igen: közönség. Ennek nem játék a szín. pad, sem az élet. Ez szivé­Meg voltam hatva és voltam bűvölve mikor a igazságot s nem gróf Széchényi Béla pAho- . kiütn?onnan. lyaban három dohánygyán áhítattal lehet megkö­kisasszonyt és egy öreg fe- zeliten?n\a™k lehet értel­kete fejkendős nénit láttam. ^ ^ mondani. ez me. Az egész zsúfolt színház- nedéke a művészet igazsá­ban proletár-érzék izzott, gának. Ez nem a kultúrába Mi az, ami a prnletársigot belecsömörlett habitüé, en­annyira megismerhetővé te- nek nem kell rossz szagú szi? A szemek fénye! Tiszta iparművészet: ez ember, ez és nyílt tekintetek, ártatlan él. ez igazságszerető lélek, és őszinte nézés. Mintha le- Egészen megújhodtam ezen akasztják a függönyt az ab- az estén s valami magas és lakról a nyári sörét szobán tuzta érzések keltek föl s egyszerre beomlik gazdag bennem o művészet fölada­aranyfény: a proletár sze- tárói. mékből úgy lobog ma a szív (Budapest, 1919. március hősége, az értelem fénye. 37 ) Jó és szép világ. Legszebb, minden világok közt: em­bervilág. Valahogy érzik az emberi lélek. Mindig izgató volt és cso­da: ezer szempár, ahogy a színpadra figyel, ezer- szív, ahogy a színpadi hangot föl­issza, de ma egy egészen új értéke volt ennek a csodá­nak. Ma valahogy életté lett a színijáték, együtt éltem át a publikummal a hajós asz­szonyok életét, akik a ten­geri vihart lesik, mi lesz a hajóval, a vizén szálló ked­vesekkel. Soha ily közelről nem ütötte meg a szívet a Remény sorsa. Valóban a remény dolga volt ez olt ma: a jövő, az emberiség élete szállt a fekete vízen... Mikor a nyílt színen tap­solni kezdtek a szegény, sze­rencsétlenül itt maradt ár­va-leánynak, aki gyermeké­vel szive alatt maradt el a társadalmi osztályuralom boldogtalan siralom völgyé­ben, a kapitalizmus' elesett áldozata. — mikor mondom, a színésznő kiment, a ked­ves kis nő, megmarkolászta "az uzsorás hajósgazda tor­kát, — tapsolni kezdtek itt­ott: feláll mögöttem valaki, lepisszegte a tapsot s azt dörmögte: .11 HiSZ GYULA: Forel Ágostonnak A szegedi költő a híres svájci professzorhoz, a háborúellenes mozgalom egyik kiemelkedő vezető­jéhez Írta ezt a Dél-Ma­gyarorazág 1919 március 27-1 számában megjelent versét. Már oszlik, mint sötét köd A véres, tompa mámor, Mely e világra hullott S ötödfél szörnyű évig A tébolyt hozta nékünk! Már az agyak homályán Derengeni kezd a hajnal, Egy emberibb jövendő Kijózanult világa. A roppant kevesek közt, Kik tiszta öntudattal I.átt^k a balga rontást, Te végig ott maradtál Jövendő orvosának Tanító mesterünknek! Fogadd üdvözletünket, Kik téged ünnepelvén Az Embert ünnepeljük, Az Embert, aki alkot Az élet és Igazság Békés, szent műhelyében, Keresve ismeretlen Titkát örök erőknek, Hogy ezután e földön Ünnep legyen az élet És mámor az igazság S ember legyen az ember, Szabad és boldog. Ámen. KOMJAT ALADÁR: Bolsevikiek Bennünk fölreng a föld. S mégis: cöveklünk kimozdíthatatlan. A szavunk törvény. 8 minden jövendölésünk: megtörtént bizonyos. •pe .'.- vl' VSC Kerülő nincs. Az abszolut vagyunk. A temérdek. A meg nem mérhető. 8 az akaratos végig-változás! A rendnek csúfolt véres [zűrzavarból új rendel a világra! Törjön szemerre a levő. Mert semmi épje. Atalig mérgezett. S csak mindennek [a visszája jó. FÖLYA TIVADAR ALKOTÁSA A proletárdiktatúra ELSŐ NAPJA — Renirplrc napsütés kéntes előadók támadnak, leszi — magyarázzák a proletár-ura­mondták hajnalban, hazaté- lom mibenlétét, — egyszer­rőben, a proletárdiktatúra el- re mindenki érdeklődik, aki ső éjszakájának virrasztói. eddig süket maradt; most Komor felhők tépett vitor- egyszerre mind tanulni akar­lái rohantak a hajnali égen nak, mohón vásárolják <t és reggelre csakugyan ra- kommunista kiadványokat: gyoyó márciusi nap mosoly- heves nosztalgiával vetik gott le Budapestre. Amilyen magukat az emberek az új esős, borús, sötét, komor tanítások felé. Lesik a sza­valt az idő tegnap, olyan vakat, híreket, — egyszerre, mosolygós, desüs .lett ma varázsütésre mohó vággyal reggel. Az emberek is ra- termékenyítette meg a lel­gyogó arccal siettek az ut- keket az új eszmék világo­cákra, melyek méltóságosan kon álhömpölygő áradása, nyugodtak és ünnepélyesek. Csak kijöttünk az utcára, LélekemelŐen . nagyszerű az csak hallgatjuk egy kicsit a utcák ünnepélyessége: ez a beszélgető embereket és lát­rend és fegyelem, ez -a biz- juk, hogy egyik napról a tosság és zavartalanság, ez másikra megérett ez a nép a nyugodt, derült demonstrá- arra, hogy átlépjen egy új dója az utcának, a proletár- világba, uralom biztos, erős kezét A bankok előtt őrségek érezteti, — mindjárt az első állnak, csak 11 óra után bo­reggelen. c látják be a közönséget. Őrjáratok haladnak a $ű- Senki se türelmetlen, min­rű rajokban tolongők tarka *g{ SAJJSS^ sokaságában, vidám arccal, A sétálók között sűrűn piros kokárdával. Sehol sincs tűnnek fel az orosz-kucsmás rendzavarás. Autók is szá- emberek. Ezeket érdeklődés* nincs ^"S^WrKílE ZMSSt ™*hol az "úttá népgyűlések támadnak körű rendje. Egy volt szegedi vöröskatona Kond&sz Ferenc ma 68 áves. Régen sikerűit mar Szegedről. A fővárosban egyik külke­reskedelmi vállalat dolgozója. 1820, április 17-én kelt törvényszéki Ítélettel bűnösnek mondották kl a 27 éves, szeged! születésű lakos, nőtlen asztalossegédet súlyos testi sér­tés bűntettében és becsületsértés vétségé­hen. Az összbüntetés 4 évre, 6 hónapra és 600 korona pénzbüntetésre szólt. AZ alábbi feljegyzést Csongor Győző „A forradalmak szegedi szemtanúi" cimü köny­véből közöljük. ...A MÁRCIUS 26-1 ÉJSZAKARA gon­dolok, amikor a franciák nyomágára kény­telenek voltunk elhagyni Szegedet... a letartóztatás veszélye számunkra állan­dóan fennállt. Tehát még az éjszaka ki­vonultunk Szegedről, a direktórium veze­tésével. A karhutalom 3—400 főből állott. 3—4 gépfegyverrel. Körülbelül 10 huszár Kisteleken a Tóth-féle vendéglőben ütött tábort. Itt értesültünk arról, hogy a tő­lünk nem messze lévő Sándorfalván ki­tört az ellenforradalom. ... Jól emlékszem a sándorfalvl meg­mozdulás főkolomposaira, Vígh Gyulára, a Pallavlchini-uradalom főintézőjére, El­gecz József malomtulajdonosra, Mayer Ádám tanítóra és Hunya József községi jegyzőre. Ezek az ellenforraSalmárok a Sándorfalván elhelyezett kisszámú vörös­őrséget leszerelték, s bementek Szegedre, ahol felkeresték a franola városparancs­nokot, s arra kérték, hogy a franciák szállják meg Sándorfalvát,.mert csak így kerülhetik el a birtokfelosztást. Azt han­goztatták. hogy inkább az ellenséget ele­tik, mint a vörös bitangokat. Sándorfal­löttük és ök beszélnek az orosz szovjet-köztársaságról \1iwuL>nLint>k úísáa 0 Ks cáfolják a hazugságokat, imnat nhintih kezében, ámiket eddig terjesztettek vitatkoznak, tárgyalnak; ön- Oroszországról. A falakra ragasztják az új plakátokat. A régi plakátok, mint sápadt anakronizmu­sok tünedeznek el a friss és új világot bejelentő plakátok mögött. Piros zászlók 'tT* házakon, hevenyészett új zászlók olyan épületeken is, amelyekről sose gondolták volna, hogy piros zászlókkal diszittk magukat. A mágnás kaszinón is piros zászló leng. Nem nagyon törődik vele az utca népe. Estig szakadatlanul hul­lámzik az utca. Itt-ott feltű­nik egy-egy friss katonai csapat. . . Éljenzik, kendőt lobogtatnak utánuk. Vala­honnan, a távoli utcákról a Marseillaise ütemé csap az utca népének vérébe, s át­hömpölyög az utcán a pro­letárok dala, a most megint históriai kegyetlenséggel ak­tuális szöveggel: "Ellenünk a zsarnokság serege Véres zászlót emele.. .* vára kiment erőink letartóztatták az el­lenforradalmárokat, Nekem, mini lakta­nyaparancsnoknak, azért adták út őket, hogy vegyem fel személyi adataikat, s utána kísértessem őket Kiskunfélegyhá­zára, u forradalmi törvényszók elé. Nem telel meg a valóságnak, hogy össze-vissza vertem őket. Igaz, hogy Elgecz és Mayer egy-egy pofont kapott, de nem többet. Hunya Józsefet többször is megkérdez­tem, hogy ő kicsoda, mindig azt vála­szolta: — Kérem, én királyi körjegyző vagyok. Ezt én humorosnak találtam a forra­dalmi időben. — Ügy, háti bizonyára tud írni? — kér­deztem tőle. IGENLŐ VÁLASZA UTAN átadtam őt Sándor Konstantinovlcs volt orosz hadi­fogoly kozáknak, akkori segédtisztemnek, aki egy nagy seprűt nyomott a kezébe: — Írja csak össze a két nagy Kocsma­szobát ... Ennek elvégzése után még vagy 3—4Q0 csajkát mosattunk el vele. amelyeket nz elrendelt riadó miatt a vöröskatonák mát nem tudtak kitisztítani. Átkísértük a vád­lottakat Kiskunfélegyházára. . Ezért ítéltek el becsületsértés címén H hónapra, a két pofonért pedig négy évre. • Kondász Ferenc csak egy kis szerep­lője a nagy időknek. De az ilyen -kis szereplők* bátor helytállása jelentette a Tanácsköztársaság erejét... Esteledik. Buda felett ko­moran esik a sűrű eső, míg Pesten még süt a nap: visz­szanéz derűs fénnyel, mert örömét leli egy boldog, sza­bad, új világra született né­pén a földi tereknek. (Világ. 1919. március 23.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom