Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

3 Vasárnap, 1961. február 18. Reprezentatív kiállítások, tanulmányutak, pályázatok j a szegedi képzőművészek idei programjában | Első alkalommal tanács­koztak pénteken este a sze­gedi képzőművészek 'sajátos problémáikról, mióta létre­jött a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége, illetve sze­gedi munkacsoportjának in­téző bizottsága. Nem vár­hattak ugyanis addig, amig a munkacsoport szervezeti­leg is létrejön, mert akkor kifutottak volna az időből, lemaradtak volna az 1961. évi szegedi képzőművészeti tervekről és rendezvények­ről. Noha Szegedről 25 kiál­lító művészet terjesztettek fel a megalakulandó mun­kacsoport tagjaiul, nem biz­tos, hogy ennyi tagot jóvá is hagy a Magyar Képzőmű­vészek Szövetsége, éppen azért, hogy a munkacsoport minden tekintetben megfe­leljen jövendő hivatásának. Szeged kulturális életé­nek vizsgálatában az utóbbi időben igen jelentős figyelmet szenteltek a párt- és álla­mi szervek a képzőművé­szetnek. A népművelési tanács ez évi első ülésének napirend­jén is a szegedi • képzőmű­vészet, az alkotás és az al­kotók iránti megbecsülés szerepelt, különösen az, hogy a fiatal művészeket segí­teni kell szegedi letelepe­désükben. Az úgynevezett generáció­frissítéssel szorosan . össze­függ a képzőművészek ideo­lógiai és esztétika képzése, úgyszintén az alkotófeltéte­lek megteremtése. Mindeb­ből pedig következik a kép­zőmiivészek tulajdonképpe­ni életeleme, a kiállítások rendezése, amelyek szinte egyedüli értékmérői egy-egy művész fejlődésének. • Több szegedi festőművész tavaly lezajlott kőszegi ta­nulmányújának gazdag eredménye azi alapja többek között, hogy az Idén művésztelep! beutalások is szerepelnek az egész évi programban. A rajztanár képzőművészek­nek pedig alkotónapokat és órakedvezményeket biztosí­tanak, ugyanakkor szerepel a programban szegediek meghívása is műcsarnoki kiállításokra. Az új alapokon indulóáin­álló munkacsoport máris megtalálta a kapcsolatot a szegcdi nagyüzemekkel. A közeli napokban zajlott le több üzem vezetőinek cs képzőművészeknek baráti találkozása, amelyen megbeszélték a feltétele­ket és lehetőségeket az üzemekben végzendő alko­tómunka zavartalan bizto­sítására. Remélhető, hogy ez a kap­csolat több lesz, mint té­makeresés, tanulmánygyűj­tés. Ez a kapcsolat minden bizonnyal konkretizálódhat egyes megbízatásokra, vagy alkotássorozatokra, egy-egy üzem életének, dolgozóinaki a művészet eszközeivel való ábrázolására. Bíztató remé­nyekre jogosít az a tény, hogy szinte kivétel nélkül valamennyi szegedi kiál­lítóművész -odatartozik* már valamelyik szegedi üzemhez, s a vázlatkönyvek és a vász­nak hamarosan meggyőznek majd bennünket e kapcso­latok termékeny voltáról. Sőt már hamarabb is bi­zonyságát szeretnénk látni ennek a kaocsolatnak, pél­dául az április 4-re meghir­detett tanácsi pályázat tük­rében, amely majd arra is feleletet ad. hogy milyen siker várható a Szegedi Sza­badtéri Játékok időszaká­ban megrendezendő orszá­gos nyári tárlaton, s az ez­zel egyidőben szereplő Csongrád megyei fiatal kép­zőművészek kiállításán. Mindkét, kiállítás országos érdeklődésre tart számot, noha külön pályadíjak nem szerepelnek, annál inkább az erkölcsi megbecsülés és a várható képvásárlás. Na­gyon is reális alapokon szá­míthatunk erre, hiszen, több üzem képviselője nyilatko­zott már, hogy a Szegeden megrendezen­dő országos nyári tárlaton komoly összegű képvásár­lásra számíthatnak a mű­vészek. Természetesen a vásárlások mértéke elsősorban a mü­vektől függ, illetve a mű­vészektől, hogy tnivel ruk­kolnak ki, mi az, amit mű­vészetükből a dolgozók ma­gukénak vallanak. Erre a kiállításra országos nevű művészeket is meghív­nak, akik! szegedi kapcsola­tokkal rendelkeznek, vagyis erről a tájról és népéletből alkotott munkájukkal részt kívánnak venni a reprezen­tatív kiállításon. Az ez évi három nagy ki­állítás, az április 4-i, az or­szágos nyári tárlat és a Csongrád megyei fiatalok szerepeltetése nagy felada­tot ró képzőművészeinkre. Nem is számítva most az egyéni, vagy társulással ren­dezendő gyűjteményes kiál­lítást Rimanóczy Géza, Hemmert János, Vincze András, Szekfú János, Szőke Győző és még többek mű­veiből. A nagy erjedés, amely most megindult a szegedi képzőművészetben, bizonyára dicséretes dolgo­kat eredményez, amelyekre nem kis türelmetlenséggel már régóta vár a közvéle­mény, hogy valóban felvi­rágzásban lássa a szegedi pikturát, nem kevésbé a kis­plasztikát, grafikát és szob­rászatot is. (,. F. Bőrgyógyászati szakrendelés a szegedi üzemekben A szegedi Bőr- és Nemibe­teggondozó Intézet zsúfolt­sága jelentősen csökkent az utóbbi időben. Noha — 1952­höz viszonyítva — csaknem háromszorosára emelkedett a szakrendelést igénybeve­vők száma, ez korántsem je­lenti azt, hogy több a be­teg, mint régen. Az elmúlt esztendőben például egyet­len egy új szifiliszes beteg sem jelentkezett, friss fer­tőzés nem történt a korábbi évek alapos megelőző intéz­kedései miatt A szakrende­lés vezetője elmondotta, hogy évekkel ezelőtt — fő­leg a felszabadulás előtti időben — ilyen nagy ren­delőintézetnél naponta tíz­tizenöt új beteget is nyil­vántartásba vettek. Hasonló eredményt értek el egy má­sik, régen gyakori betegség, a gonorrhea megszüntetésé­ben. Elvétve, talán negyed­évenként jelentkezik csupán egy-két beteg. Terjednek a gombás bőrbetegségek Mégis, az intézet rendelé­sén ma havonta átlag 14—15 ezren jelennek meg, az 1952­beli öt-hatezeres beteglét­számmal szemben. A ' pá­ciensek azonban a különbö­ző, legtöbbször enyhe lefo­BÁL ELŐTT A gazdaságosabb tervezésért, takarékosabb munkáért Lassan vége már a farsangnak. T)e nincs vége a szegedi lányok és asszonyok izgatott báli készülődésének. Még mindig szinte tucatszám készülnek a báliruhák a varró­nőknél és az állami divatszabóság üzleteiben is. Kisestélyi, nagyestélyi, fémszálas és nylon-költemények találnak gaz dára a varrodákban és a szegedi üzletekben egyaránt. Ké pünkön az Altami Divatszabóság Mikszáth Kálmán utcai szalonjában egy csinos kislány éppen feketecsipke nagy­estélyit próbál. A tükörbe és a szabásznőre. Matravölgyi Józsefnére vetett elégedett pillantása bizonyítja, szép lett a báliruha, lesz majd sok táncosa a bálban. Bár kétségtelenül nem igaz az, a széltében-hosszában el­terjedt és némi iróniával megfogalmazott mondás, hogy -nem az építkezés, ha­nem a terv a drága*, mégis bizonyos, hogy napjainkban a tervező vállalatok egyik legfontosabb feladata éppen a gazdaságosabb tervezés, a takarékosabb munka. Ha ol­csóbban tervezünk, a rendel­kezésünkre álló pénzből töb­bet tudunk építeni: ennél jobb érvre nincs is szükség ahhoz, hogy az épületek ter­vezésével kapcsolatos munka fontosságát belássuk. A Szegedi Tervező Válla­lat pártszervezete éppen ezért rendszeresen foglalko­zik a gazdaságos munka problémáival, vagyis abból a szempontból is értékeli, ta­nulmányozza a dolgozók munkáját, hogy az mennyi­re gazdaságos, takarékos. Az első pillanatban esetleg úgy tűnhet, hogy ez a kérdés és a belőle következő problé­mák kizárólag a vállalat ál­lami vezetésére tartoznak. A valóságban azonban poli­tikai kérdés is ez, és a párt­szervezetnek politikai mun­kát is kellett végeznie azért, hogy a gazdaságosság, a ta­karékosság gondolata még jobban érvényesüljön a ter­vezők munkájában. A pártszervezet már hó­napokkal ezelőtt vezetőségi ülésen beszélte meg az ez­zel kapcsolatos tennivalókat. A vita után határozatot hoz­tak, azután a párttagokra és a vállalat más, politikai szerveire, elsősorban a KISZ­re és a szakszervezetre tá­maszkodva megkezdték vég­rehajtásukat. Típusterv és önállóság Tudott dolog, hogy az épít­kezések számának növekedé­sével párhuzamosan nő a tí­pustervek, a különböző szab­ványok jelentősége. Egyre többször használunk és al­kalmazunk ilyen megoldáso­kat. Kezdetben azonban a tervezők bizonyos fokú ide­genkedéssel fogadták ezeket. Az építészek joggal tartják magukat alkotóművészeknek; a típustervek iránti kezdeti idegenkedés éppen ezzel kapcsolatban abból adódott, hogy egyesek úgy érezték, a típusok és szabványok alkal­mazása az alkotók önállósá­gát korlátozza. Nos, a párt­szervezet. ilyen esetekben a népgazdaság, az egész nép érdekeire hivatkozott, s nem is eredménytelenül. A neves fiatal építész, Borvendég Béla például szószólója lett a pártszervezet által elindí­tott mozgalomnak, s igyeke­zett meggyőzni a dolgozókat a típustervek alkalmazásá­nak jelentőségéről. A pártszervezet megbízá­sából a gazdaságosabb terve­zéssel kapcsolatban jelentős munkát végzett a vállalat KISZ-szervezete is. A fiata­lok az olcsóbb építkezések elősegítése érdekében doku­mentációs anyag összegyűj­tését vállalták. Tudott do­log, hogy annak az épület­nek a felépítése, amelyikhez kevesebb anyagot használnak fel, vagyis amelynek a súlya könnyebb, kevesebbe kerül, mint a nehezebb, sok anya­got igénylő épületeké. A KISZ-fiatalok az újonnan épült szegedi házak súlyára vonatkozó adatokat gyűjtöt­ték össze, s a vállalat dol­gozói most ezeknek az alap­ján tanulmányozzák a súly­csökkentés lehetőségeit, vagyis azt, hogyan lehetne könnyebb, azaz kevesebb anyagot igénylő, olcsóbb épü­leteket tervezni, illetve épí­teni. Ugyancsak ennek a prog­ramnak a keretében dolgoz­tak ki a KISZ-fiatalok egy országos jelentőségű új mód­szert az előregyártott ele­mekből való építésekhez. Az úgynevezett, előfalazott tég­lablokkos módszer beveze­téséről van szó. Ezt a mód­szert alkalmazták már az ország más építkezésein is, szegedi felhasználását az te­szi újszerűvé, hogy itt, az Újszegeden nemsokára meg­épülő négyemeletes házak­nál alkalmazzák majd. Ez a módszer, mint minden más hasonló megoldás, nemcsak meggyorsítja és megkönnyíti az építkezést, hanem azzal, hogy a régi értelemben vett építés helyett itt mái: in­kább szerelésről, az előre­gyártott elemek összeszerelé­séről van szó, lényegesen ol­csóbbá is teszá. Elavult premizálási, rendszer A Szegedi Tervező Válla­lat pártszervezetének is nagy gondot okoz a tervezők mu n­kájának elavult premizálási rendszere. A jelenleg ér­vényben lévő — egyébként alig egy éve bevezetett — jutalmazási rendszer ugyanis egyáltalán nem ösztönöz ta­karékosságra, gazdaságosabb munkára. Prémiumot — leg­alábbis e rendszer szerint — meglepő módon, nem az kap, aki olcsóbban tervez, hanem az, aki drágábban — bár a gazdaságos munka napjaink­ban a tervező irodák egyik központi feladata. A jutal­mat a tervezett érték után fizetik; aki, mondjuk, egy ötmillióra tervezett épület tervét új és olcsóbb megol­dásokkal négymillióra ké­szíti el, kevesebb prémiumot kap, mintha nem törte vol­na a fejét új, takarékosabb módszerek alkalmazásán, ha­nem egyszerűen elfogadta volna az eredeti elgondolá­sokat A gazdaságosság szempontjának érvényesítése Ez a premizálási rendszer nyilvánvalóan teljesen hibás, mert ellentétben áll azzal, amit szóban kérünk a terve­zőktől és azzal is ellentétes, amit a munkájuktól követe­lünk. A szegedi vállalat pártszervezete többször kér­te, követelte, változtassák meg az egészet. Mindeddig azonban eredmény nélkül. De, hogy mentsék a veszett fejsze nyelét, saját hatáskö­rükben, hogy ügy mondjuk, a maguk szakállára, a vál­lalaton belül a pártszérvezet kezdeményezésére és az ál­lami vezetéssel egyetértés­ben, helyesen, úgy járnak el, hogy a gazdaságosabb mun­kát is jutalmazzák. Ber­niczky József például egy lakóház tervezésénél újszerű módszerek és megoldások al­kalmazásával mintegy ki­lencvenezer forintot takarí­tott meg; gazdaságos mun­kájáért prémiumot kapott. Barna György szintén a gaz­daságosabb megoldások be­vezetéséért, a takarékosabb tervezésért kapott jutalmat Ezek természetesen csak kiragadott példák. A válla­lat jutalmazási rendszerében állandóan érvényesül a gaz­daságosabb teivezés szem­pontja. A pártszervezet ja­vaslatára a szakszervezet is szem előtt tartja ezt a mun­kaverseny értékelésében. • A gazdaságosabb munka másik nagy akadálya, ame­lyen helyileg, a Vállalaton belül nem is tudnak segíte­ni, hogy a tervezők nem Is­merik előre feladataikat. Je­lenleg például még azt sem tudják, mit fognak tervezni a következő negyedévben. Ez a megrendelő vállalatok, a beruházók hibája, mert nem adják meg időben a megrendeléseket. * I A Tervező Vállalat párt­szervezete jól foglalkozik a gazdaságos tervezés problé­máival. Ennek eredménye, hogy a tervezés színvonala egyre javul, s ez többek kö­zött kifejeződik abban is, hogy a szegedi mérnökök, szerkesztők, rajzolók, tech­nikusok egyre több, egyre olcsóbb terveket készítenek. lyású bórhantaímaik miatt keresik fel a szakorvosokat. Gondolhatná valaki, hogy e számbeli növekedés egész­ségtelen, s esetleg valami kü­lönös oka van. Korántsem. Az elmúlt években jelentősen megnövekedett a biztosítot­tak létszáma, s megnöveke­dett az emberek egészség­ügyi igénye. Olyan pana­szokkal, melyekkel régen nem is fordultak orvoshoz, most felkeresik az intézetet. Főképpen a gombás bőrbe­tegségek vannak túlsúlyban, melyek könnyen gyógyítha­tók és kezelhetők, azonban nehéz megelőzni. A fürdő­kultúra fejlődésével város­szerte tért hódítottak a kö­zös zuhanyozók, üzemi fürdők, melyekfertőtlenítése egyelőre még nem megoldott feladat, s főleg a dolgozók lábai fer­tőződnek gombásodással. Akadnak azután szép szám­mal foglalkozási betegségek. Ez utóbbiak tervszerűbb gyógyítása, s a betegek ké­nyelme érdekében vezették be több szegedi nagyüzem­ben a helyi bőrgyógyászati szakrendelést. Enyhül az intézet zsúfoltsága Egyelőre a konzerv-, a ru­ha-, a kenderfonó, az újsze­gedi szövő és a paprikafel­dolgozó gyárban rendelnek rendszeresen, de az intézet vezetője vándor bőrszakor­vosi vizsgálatokat is tart ki­sebb üzemekbén Ezzel a módszerrel nagyban enyhí­tettek a Honvéd téri rendelő zsúfoltságán, azonkívül több más előnye ls van. Már ko­rábban, mielőtt az üzemor­vosi hálózatot fejlesztették volna, feltűnt az orvosok­nak, hogy hasonló panaszok­kal érkeznek egyes üzemek dolgozói. Most a helyszínen megismerkednek a munkafo­lyamattal, az anyagokkal, melyekkel a betegek dol­goznak. Tanácsokat tudnak adni az előadódó börbántal­mak megelőzésére. Érthető tehát, hogy mind az üzemek vezetői, mind pe­dig a dolgozók örömmel fo­gadják a tyelyi szakrendelést. Távolabbi terv, hogy ezt to­vábbfejlesztik, kiterjesztik más vállalatokra is. Ugyan­ilyen elgondolás, hogy a Honvéd téri Bór- és Nemi­beteggondozó Intézetet to­vábbfejlesztik. Az elmúlt évek során korszerű beren­dezéssel, gépekkel látták el, kitűnő felszerelése van az intézetnek. csak egyelőre helyszűkében szenved. Az új játékok műhelyében (Somogylné felv.) Igen szép, újtípusú, miniatűr bababútor készítését kezd­ték meg Dán Károly játéktervező elgondolása alapján a szegedi NIVÓ játékkészítő kisipari termelőszövetkezetben. A képen látható parányi bútorok mintapéldányok, most kezdik sorozatgyártásukat, egyelőre a külkereskedelem szá­mára, rövidesen azonban a szegedi üzletekben is láthat­juk majd, az apróságok örömére. Felvételünkön a tervező, Dán Károly készíti a mintapéldányokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom