Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

a Vasárnap, MffL február í. Vannak-e valóban „botfülű" gyermekek?' Dl VATTANÁCSOK Zenepedagógusok az alsófokú zeneoktatás tapasztalatairól Indokolt-e föltenni a cím­be foglalt kérdést? Minden bizonnyal az. Hiszen manap­ság is nem egy szülő ezzel az egy szóval intézi él, dob­ia félre a lehetőséget, hogy gyermekét zenére oktassa, taníttassa. Minek az? Úgy­sem érné meg. Hiszen -bot­fülű-" a gyerek!... S külö­nösen korábban hány és hány zenei tehetség kalló­dott el felismeretlenűl, pallérozatíanul éppen az ilyen elhamarkodott, s hozzá nem értő szülői, meg jó­szomszédi ítéletek miatt. Kodály Zoltán zenepedagó­giai munkásságának talán legnagyobb érdeme, hogy fölhívta a zene pedagógusai­nak figyelmét ezekre a pusz­tító előítéletekre, hogy elő­ször kezdett hatásos és ered­ményes harcot ezek ellen a szajkózott ostobaságok ellen. Megfelelő módszerek a hallás fejlesztésére A modem zenepedagógia jelenlegi s a gyakorlati mun­kában kikristályosodott ál­láspontja szerint a gyerme­keknek csak egy igen cse­kély mintegy 4—5 százaléka igazán -botfülű*. olyan, akin semmiféle módon nem lehet segíteni, a többi bot­fülűnek mondott legföljebb gyönge, bizonytalan hallású gyermek. Ezeknek a hallá­sát biztossá, csaknem töké­letessé lehet fejleszteni meg­felelő módszerekkel. Ezekről a módszerekről beszélgettünk a Liszt Ferenc Állami Zeneiskola igazgató­nőjével, Zucker Hildával és az iskola egyik szolfézs taná­rával, Földes Józsefnéval. — Mindenekelőtt — kezdi Zucker Hilda — azt szeret­ném leszögezni, hogy véle­ményem szerint egyetlen szülő, mégha zeneértő is, ak­kor sem ítélhet gyermeke zenei hallása, képességei fe­lől nyugodt lelkiismerettel anélkül, hogy meg ne kér­dezné a szakembert, a zene­pedagógust. ki ne kérné an­nak a tanácsát. Sőt, mi ma­gunk ís csak akkor tudha­tunk egy gyermek zenei adottságairól világos képet alkotni és ítéletet mondani, ha előbb szívós és kitartó munkával megpróbáltuk föl­deríteni ezeket az esetleg gátlások mögött lappangó adottságot, megpróbáltuk gátlásaitól megszabadítani, fejleszteni, napvilágra hozni. Erre szolgál a nálunk folyó zeneoktatás első éve, amely éppen ezért próbaév is. Altit ml ez után az év után tovább tanulni nem enge­dünk. az — nyugodt lelki­ismerettel állítom — valósá­gosan és javíthatatlanul -botfülű* kell, hogy legyen. Ez az említett -próbaév* ugyanis kizárólag hallás és ritmiusfejlesztési gyakorla­tokkal telik el. De erről többet tud mon­dani Földes Józsefné, aki többek között éppen ezeket a foglalkozásokat is vezeti. Lantos Jóska fejlődése — Az év első hónapjában a legelemibb gyakorlatot vé­gezzük csak. Két hangú gyer­mekdalokon keresztül tanít­juk meg két zenei hang: szó-md: megkülönböztetését és tiszta éneklését. Csak ez­után az egy hónap után té­rünk rá összetettebb hallási és ritmikai gyakorlatokra. Szívós és sokszor hálátlan­nak tűnő munka ez, mert csak később hozza meg az annyira várt eredményt, év végére. De aztán akkor, amikor a gyerekek már egy­szerre három ritmust tudnak megkülönböztetni és vissza­adni lábdobbantással, taps­sal és énekkel, amikor hallás után kezdenek szolmizálni és pontosan, tisztán megkü­lönböztetik az egyes hango­kat például kézjelek után, örömmel telik meg akkor a pedagógus szíve. S mennyi öröm van sokszor külön egy­egy gyerek fejlődésében is! Volt egy növendékem. Lan­tos Jóska, aki a felvételin képtelen volt két külö.nböző magasságú hangot tisztán énekelni. £v végére az egyik legjobbja volt az osztálynak, s míg hozzánk járt mindig ötös tanuló volt Az ő ese­te jól bizonyítja, mennyire felelősségteljes a mi alapo­zó munkánk. S amikor a szülőket év vége felé meg­hívjuk egy-egy órára, hogy maguk győződjenek meg gyermekük előrehaladásáról, tesszük ezt azért is, hogv megértessük velük: bízzák ránk, szakemberekre, zene­tanárokra a végső szenten­cia kimondását. Azért nem minden gyermekből lesz Mozart — Persze, ezzel nem azt akarjuk mondani — veszi át úrja a szót Zucker Hilda igazgató — hogy az említett módszerekkel minden átlagos hallású és képességű gyer­mekből muzsikust lehet ne­velni. Más a muzsikus és más a muzsikát szerető, a muzsikához értő ember. A mi tanítványainknak leg­többjéből muzsikát kedvelő ember lesz csupán. S már ezért sem tudunk egyetér­teni némely, a ló másik ol­dalára billent szülőveL aki gyermekéből tűzzel-vassal. minden áron muzsikust akar faragni, s ezzel esetleg azt éri el, hogy a gyerek ahe­lyett, hogy megszeretné, szív­ből megutálja a zenét. Az ilyen szülőknek is tanulságo­sak a mi már előbb emlí­tett -zenés* szülői értekez­leteink, mert ott összevethe­tik gyermekük tudását és képességeit más gyermekek képességeivel, s megértik: nem minden gyerekből lesz Mozart, aki mutat egy kis hajlandóságot a zene iránt. A beszélgetés egyik tanul­sága válóban ez. A másik viszont az, hogy szinte min­denkiből lehet zenéhez értő. zenét kedvelő ember, ha nem sajnálja ezért a fáradságot, ha szülei nem sajnálják őt zeneiskolába, zenepedagógu­sok kezébe adni. S ha maga is, még gyerekkorában szí­vós akarattal, szorgalommal igyekszik fejleszteni fejlet­len, csökkent hallási érzé­kenységét. Botfülű gyerek lényegében tehát nincs, hi­szen attól az elenyésző 4—5 százaléktól nyugodtan elte­kinthetünk. Vannak viszont elhamar­kodottan, felelőtlenül ítélő szülők, akik egy könnyelmű­en kimondott frázissal mind­örökre bezárhatják gyerme­kük előtt azt a kaput, ame­lyen át a zene csodálatos művészetének megismerésé­hez, megszeretéséhez vezet az út. Figyelmeztessék őket az itt említett érvek és ta­nulságok! P. L. Ki milyen színű ruhát viseljen? Nemcsak az öltözködés, hanem a szí­nek kiválasztása is gondosságot követel. Sokszor látni fekete hajú, barna bőrű nőt barna ruhában, ami a természet adta szí­neihez egyáltalán nem illik. Rossz benyo­mást kelt a vörös hajú nő is piros ruhát ban. A színek kiválasztását mindig az egyé­ni adottságok határozzák meg. A színhar­mónia szabályai általános érvényűek, ha tehát ízlésesen és egyéniségünkhöz megfe­lelően akarunk öltözködni, ezeket a sza­bályokat mindenkor vegyük figyelembe. A divatszíneket azért nem kell teljesen mel­lőznünk, mert a színek pasztell árnyalatai közül mindenki számára akad megfelelő. A barna vagy fekete hajú nőknek, ha barna bőrűek, illik a szürke minden ár­nyalata. Ne riadjunk vissza attól, hogy a szürke "öreges*, mert a fekete nő szürke holmikban is lehet csinos. Megfelelő szí­nű stóla, gyöngy vagy egyéb kiegészítő kellék elveszti a szigorú komor jellegét a szürke ruhának. A fekete vagy barna hajú nőknek illik még a szürkéskék, a viola­lila, a levendulakék és a zöld szín hal­ványabb árnyalatai. Ha zöld holmit ve­szünk fel, arcunkat erőtebben fessük ki, mert különben az sápadtnak látszik. A fehér bőrű fekete nők feketét, a barna szín világosabb árnyalatait, a szürke árnyala­tokat, zöldet, kéket viselhetnek. A sötét­kék és a közévkék kivételt képez. Az idő­sebb korosztályú nőknek már tjem aján­latos a sárgaszínű ruha viselése, mert ez a szín "felhívja a figyelmet* az arcukon levő szarkalábakra és azokra a ráncokra, amelyek a leghamarabb jelentkeznek. A szőke, kreol bőrű nőknek, ha barna szeműek, előnyös a krém szín, a kék kö­zépárnyalatai, a terakotta, a sárga és a zöld. A sárgának csak az aranysárga ár­nyalata előnyös számukra. Ha krémszínű ruhát vesznek fel, helyes, ha élénkítik kék, vagy zöld színű stólával, tarka gyönggyel. A szőke, kék szemű nők leghatásosabb szine a kék valamennyi árnyalata, a meggypi­ros, a fehér, a rózsaszín és a barna. Vörös hajú, barna szemű nők viselhet­nek drappot, különböző barna árnyalato­kat, világosszürkét, szürkéskék árnyala­tokat, nem utolsósorban zöldet, de leg­inkább a halványabb pasztell színű ruhá­kat. A kék szemű, vörös nőknek ajánljuk a homokszint, a drappot, a halványké­ket, a feketét és a szürke minden árnya­latát. Elrettentő például a pirosat és « lilát említjük. A lila egyébként öregít, te­hát már ezért is előnytelen. Ösz hajú, sötét szemű asszonyok visel­jenek kékesszürkét, drappos árnyalatokat, rózsaszínes lilákat, sötétcikláment, sötét­barnát, vagy feketét. Ha fekete ruhát vesz­nek fel, mindig élénkítsék valamilyen vilá­gos díszítéssel. Az 50 éven felüli ősz asz­szonyok még nem öregek, tehát nem he­lyes — de még az öregeknek sem —, ha örökké feketében járnak. Szépen keretezi arcukat a lila vagy a kékesszürke. És ha egy borostyán vagy tekla gyöngyöt vesz­nek fel, még nem lépték túl az illendőség határait. ösz hajú, kék szemű asszonyoknak szin­tén előnyös a szürke, a legvilágosabb ár­nyalattól a legsötétebb grafitszürkéig. A lila viszont már csak a kékes — püspök­lila — árnyalatában viselhető. Ezenkívül illik még a sötétkék és a bordó. Ameny­nyiben fekete ruhát vesznek fel, egészít­sék ki azt fehér madeira gallérral vagy tetszés szerint '— lila vagy szürke — stó­lával. VENDÉGVÁRÁSKOR Sűrűn előfordul, hogy ven­déget fogadunk. Ilyenkor sokszor szendviccsel kínál­juk kedves látogatóinkat. Most néhány jó szendvics­receptet adunk közre, első­sorban a kezdő háziasszo­nyok számára. A szendvicsekhez zsúrke­nyeret veszünk. A zsúrke­nyeret ferdén, szép egyenlő vékonyságú szeletekre fel­vágjuk és a szendvics jelle­gének megfelelő anyagok­kal és módon díszítjük. Dí­szítésnél vajhoz vagy majo­nézhez, műanyagból készült nyomócsövet használunk a legkisebb csillagcsővel. TOjASPASTÉTOMOS SZENDVICS 2 db keménytojást ketté­vágunk. Sárgáját áttörjük és 5 dkg vajjal habosra kever­jük; a tojás fehérjét apróra összevágjuk, megsózzuk és egy késhegynyi A mustárral együtt a vajhoz vegyítjük. Púposán kenjük a kenyérre, a szendvics széleit körül, metélőhagymával szórjuk meg. KÖRÖZÖTTES SZENDVICS 5 dkg vajat 10 dkg juh­túróval elkeverünk, késhegy­nyi mustárral, pár szem kö­ménymaggal, 1 mokkáska­nálnyi pirospaprikával, ke­vés sóval, kb. 20 szál apróra vágott metélőhagymával és egy kiskanál sűrű tejföllel jól kikeverjük. A kenyere­ket púposán megkenjük ez­zel a masszával és a széleit nyomócsövei vajjal feldí­szítjük. KOLBASZOS SZENDVICS 10 dkg gyulai kolbászt hajszálvékony szeletekre fel­vágunk. A kenyérszeleteket vajjal megkenjük és a kol­bászszeletekből csíkot ra­kunk rá. Vékonyan felkari­kázott zöldpaprikával díszít­jük. NYELVES SZENDVICS Egy kisebb füstölt sertés­nyelvet puhára főzünk. Bő­rét lehúzzuk és ha kihűlt, vékony szeletekre vágjuk. Vajjal megkent kenyérszele­tekre rakjuk. Reszelt tormá­val és vaj rózsákkal díszít­jük. SONKÁS SZENDVICS Vajjal megkent kenyér­szeleteket egy pontosan ak­kora szelet sonkával bebo­rítjuk. Közepére egy ke­ménytojás karlkát teszünk, majd jobbról és balról sa­vanyú uborka karikákkal dí­szítjük. SZARDINlAS SZENDVICS A kenyérszeleteket vajjal megkenjük; minden darab szardíniát hosszában ketté­vágunk és ráfektetjük a ke­nyérre. Kevés kaviárral és majonézzel díszítjük. SZALÁMIS SZENDVICS A kenyérszeleteket vajjal megkenjük és 2—3 kisebb szalámi szelettel befedjük. Nyomócsőből a legkisebb csillagcsővel vékonyan becsí­kozzuk krémsajttal. 3Ce dn e nee Ink ne k A divatos gyermekfehérnemű nemigen tér el a fel­nőttekétől. Szinte minden forma megtalálható ezeknél: a háromnegyedes és rövidnadrágos -babydoll*, a lefelé kissé bővülő blúzos pizsama és a hosszú és boka felett végződő hálóing. Különbség talán csak a kivágásnál mu­tatkozik, míg a nőké merészen dekoltált, addig a gyer­megfehérneműnél a zárt jelleg dominál. Több a fodor, a paszpól, és masni. Mint az egyéb gyermekholmiknál, itt is a jól kezelhetőség, a könnyen moshatóság a fő szem­pont. Igy anyaga az egyszínű, sima és mintás cloké, az élénk egyszínű satana, a mintás flanell és delén. RAJZAINK: L Aprómintás delén hálóing, teilos megoldással. A gallér szélén és az ujjavégződéseknél paszpolozást is le­het alkalmazni. Z. Térdnadrágos •babydoll* egyszínű cloké anyagra. Keskeny fodorral (2 cm) és elütő színű paszpolozással, mely masniban végződik. Legszebb a világoskék rózsa­színnel. 3. Aprópettyes flanell hálóing. A gallér és a holtpánt szélén keskeny csipkével díszítjük. 4. Türkizkék satana pizsama. Nvaknál fodorral, me­lyet fehér keskeny pánttal fogunk le, elől középen mas­nira kötjük. Természetesen mintás anyagra is igen csinos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom