Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

1 Vasárnap, 1961. február S. Két érdekes bemutató a Szegedi Nemzeti Színházban A Szegedi Nemzeti Szín- február ll-én pedig a Kaházban két eredeti bemuta- maraszínházban Paál Ferenc tá követi egymást: február „ . - . , . , 10-én Lion Feuchtwanger A Zsnfcutta cimu haromfelvosátán Bostonban című há- násos színművét mutatromíelvonásos drámáját, ják be. A sátán Bostonban Feuchtwangernek, a hala- tott és élt. TársadaLomkritidó gondolkodású német író- kai regényében — Az Opuak eddig egyetlen színpadi pehheim-család; Simoné — műve sem szerepelt hazánk- élesen támadta a fasizmust, ban. Jobbára csak magyar de hősei általában magányonyelven is megjelent regé- sak, a tömegek mozgalmányeit ismerjük, noha Feucht- val kapcsolatot nem találó wanger drámaíróként kezdte értelmiségi lázadók. A mápályáját. Különös érdeklő- sodik világháború után írt déssel fordult a történelmi müveiben, a Capet özvegyédrámák felé s regényei té- ben, A balgáik bölcsességémáit ugyancsak történelmi ben már közelebb jutott a korokból merítette. néptömegek történelmi szeNem öncélú volt azonban repének helyes felismerésécz az erdeklődése. A múlt hez, s irodalmi munkássága ábrázolásában Feuchtwanger érdeméül 1963-ban a Német kora problémáira keres fe- Demokratikus Köztársaság leietet. s ha nem is mindig Nemzeti-dijával tüntette ki. következetesen, de leleplezi A sátán Bostonban című a reakció mesterkedéseit. A drámája is határozott szemsiker című regényében pél- benállását fejezi ki a fasizdául az első világháború mussal, a modern boszorutáni bajor reakciós polgári kányüldözést éppúgy elítélvilag szatirikus élű rajzát ve, mint minden körök boadja. Hitler hatalomra jutá- szorkányüldözését, amikor a sakor Feuchtwangernek — társadalmi ellentmondásokat mint annyi sok haladó szel- a sötétség, a kegyetlenség lemű társának — is mene- eszközeivel akarták megolkülnie kell. Előbb Francia- dani. A boszorkányüldözés országba emigrál, majd 1936 ténye ugyanaz volt, mint a —37-ben a Szovjetunióban fasizmus — állítja fel a pártartózkodott. huzamot Feuchtwanger, de A másfldik világháború ugyanakkor azt is megmondeveiben Amerikába ment és ja, hogy a sötétség, a buta1958-ban bekövetkezett ha- ság csak ideig óráig lehet láláig Kaliforniában alko- hatalmon: Zsákutca A Szegedi Nemzeti Szín- lú publicistát, aki Prágában, ház másik újdonsága a szín- Berlinben és Párizsban delpadi szerzőként még nem is- gozott tovább az illegális mert Paál Ferenc első szín- lapokban, majd a németek a műve, a Zsákutca. Ez a mű mauthauseni koncentrációs ugyancsak a történelemből táborba száműzték. A felszatneríti témáját, amely a fel- badulás után mint publiszabadulás előtti hetekben cista jelentős szerepet töllátszódik le, s a semmire tött be Paál Ferenc a masem használható akkori ural- gyar sajtóban. Több lap fekodóosztály intellektueljeinek lelős szerkesztője is volt, tíz meghasonlását, tehetetlensé- év óta pedig a Magyar Nemgét állítja pellengére. zet külpolitikai rovatvezetőPaál Ferenc korábban re- je és a Magyar Rádió külgényíróként indult, majd politikai kommentátora. Üj ^í^f f , u^f™^' könyve Egy nemzet születése makkal foglalkozott. Hor- ' , , thyék azonban emigrálósra ®ímen a közeli hetekben jekényszerítették a kiváló tol- lenik meg. Aki halmilüó emlier gyilkosát védi Látogatás dr. Servatius kölni ügyvéd irodájában A Wochenpost munkatársa mazású állampolgára nevéfekereste dr. Róbert Serva- ben, köztük Riesenburger tiust kölni ügyvédi irodájá- rabbi, Hans Eisler zenebari, amelyet a háborús fő- szerző és Stefan Heym író bűnösök ismert nevű próká- nevében, részt óhajt venni tora — nem véletlenül — a a/- Eichmann-per tárgyalá"Deutsche Bank« hohenzol- san' lemingi palotájában rendé- 7a! zett be. pott «ss jgy fenyegetőzött: Wiestflecker mindenekelőtt Lássák be végre: ha azt szerette volna tisztázni, felmentik Eichmannt, akkor hogy kinek a felkérésére maid a magánvádlók fizetvállalta dr. Servatius a tö- hetik a perköltségeket... meggyilkos Eichmann vé- Az újságíró erre megjedelmét. Erre a kérdésre dr. gyezte: az izraeli és a nemServatius a következő do- zetközi közvélemény után donai választ adta: ítélve nem keU attól félni' - Lássa be kérem, hogy hogy fel merik menteni több én oroszlánvadász vagyok és nem lövöldözök nyulakra. Az ügy azonban nem olyan titokzatos, mint gondolják. Biztos lehet afelől, hogy minden tisztázódik. Arról beszélnek, hogy a náci szervezetek pénzelnek engem. Bár így lenne, sajnos azonban erre nem hajlandók. Herr Göringnek, Herr Streichernek, Herr Leynek és társaiknak is joguk volt védőre, -tehát miért ne lehetne védője Eichmannak is? De honnan teremtsék elő a szegény Eichmann-család tagjai az ügyvédi költségeket? Az újságíró a továbbiakban utalt arra, hogy immár nyílt titok a "védelem* szándéka: meg akarják akadályozni, hogy Eichmann ígéretének megfelelően "kipakoljon* a tárgyaláson és megnevezze egykori bűntársait, akik közül többen — mint például dr. Hans Globke államtitkár, a nyugatnémet kancellári hivatal vezetője és Adenauer első számú bizalmasa — ma is aktív szerepet játszanak NyqgatNérnetorszag politikai életében. Ezzel kapcsolatban az újságíró megkérdezte, van-e dr. Servatiusnak tudomása arról, hogy dr. Kaul profeszszor a Német Demokratikus Köztársaság több zsidó szármint hatmillió ember gyilkosát. (MTI) fyaUy,axuHk, g-altpazpatuHlt? . •. Február eleje egyebek — kellő szakértelemmel renmellett a fák gallyazásának delkező irányítás nélkül, szokott ideje is. A Szegedi A tanulók magukra hagyKertészeti Vállalat dolgozói va gallyaztak, gallyazgattak annak rendje és módja sze- ahogy tudtak. Bizonyítják rint folytatják is ezeket a ezt az említett utcák alapogallyazási munkákat, már san össze-vissza nyesegetett ahol folytatják... és — már fái, s hogy ne menjünk ahogy! messzire bizonyítja az uszoÜjszegeden például végzik, dát szegélyező élősövény Végezték már az elmúlt hé- girbegurbára nyesegetett, ten is. Mégis nagy az elége- összedibolt sora is. E miatt detlenség újszeged-szerte, de mindenekelőtt nem a tanukülönösen a Tanács, a Sepsi, lókat Illeti elmarasztalás, a Kézdi, a Hargitai meg a han<;n> magát a vállalatot, . , , amelynek foltetlenul gondolFurj utcán lakok koreben. nia kellett voina erre M gsAz történt ugyanis, hogy hetőségre. az említett vállalat a mes- De ha már "gallyaztak* térségét még nem eléggé is- legalább a lenyesegetett ága... ,, . ... ...... kat takarítsák el az említett mero kertesz tanulókat kuld- ^ utcábóli hiszen jónéhány te ki Újszegedre gallyazni. S nap elmúlt a gallyazás beami aztán már helytelen volt fejezése óta. Az utolsó szegedi fazekas műhelyében i - kismesterek nyoUtolso mában jamnk Azokat a régi mesterségeket kutatjuk, amelyeknek egyegy művelőjét ma még vallatóra foghatnánk. Az utolsó órában, mielőtt — a mesterségből kiöregedve — ők is abbahagynák a munkát. Ezúttal Palotás János alsóvárosi fazekasmestert kerestük föl. Még javakorabeli ember — alig múlt ötvenéves — és ez meg is látszik a munkáján, élénk természetén és beszédmodorán. Amíg kérdezgetem, jegyezgetem szavait, addig is dolgozik, és korongolás közben érdekes, jellemző történeteket mesél el a régi iparoséletről, saját inaséveiröl. Látszik, hogy szereti mesterségét és nem túlzás, amit a felesége mond: sokszor még a vasárnapot is a műhelyben tölti, alig tud megválni tőle. Palotás mester ősi fazekascsalád sarjadéka. Apja, nagyapja, sőt dédöregapja is fazekas volt. — Kilencéves koromban, még le se ért a lábam, már rúgtam a korongot — emlékezik vissza első lépéseire. Nézzük meo h°gyan PfezzUK §' munkálja meg a fazekas a nyersanyagot, milyen módon válik a Jenő nem válaszolt, Lezöttyent egy székre az asztal mellett, körülményesen rágyújtott és megint megállt egy ponton a tekintete. Gizi odament hozzá, átkarolta a nyakát és az ölébe fészkelődött. Puha, hársillatú arcat az uráéhoz cirógatta és behízelgő lágysággal kezdte: — Látod, ilyen vagy te, Jencikém. Őrlődsz magadban, hallgatsz, mintha kuka lennél. Hát nem mered velem megosztani, ami bánt? Azért, mert én nem vagyok benne a pártban, megérthetlek. Vagy nem? Biztosan megint beolvastál valakinek és — Eh, dehogy! — reagált élénkén Jenő. Könnyedén letette öléböl a feleségét és járkálni kezdett a szobában. — Ne mesélj nekem — zsörtölődött tovább az aszszony, miközben felvette Lackót. — Megint belédfojtottak valamit, mint a múltkor. Ezt értik máma, egyebet se. Csak azt nem vagyok kepes felfogni, ha veled, a nagy kommunistával is ezt csinálják, hogyan bánnak el azokkal, akik ... — Hallgass! — vágott közbe Jenő —, nincs igazad ... Azazhogy... — tette hozza csendesebben — a keresztelő miatt.. Az asszony karja megrándult. Jobban magához szorította a gyereket, s nagy, tágult szemekkel nézte emberét. — Nem ertem — csúszott ki a száján gyanakodva. — Azt mondtad, el van intézve. Jenő akkor a keresztelés miatti perpatvar lezárása után megfogadta, hogy többé nem hagyja magát elragadtatni. Most eszébe jutott ez, s bár nyelve hegyén bizsergett az ütös válasz, igyekezett magát higgadtságra togni. — Persze... el volt intézve — válaszolt sikerületlen nyugalommal. — Legalábbis azt hittem. Sápinénak, aki benne van a pártvezetőségben, elmondtam akkor, hogy áz anyósom, meg a drágalátos feleségem akaratom ellenére megkeresztelték a fiamat. Megkérdeztem tőle, most mit tegyed? Azt mondta, rendben van, fő az, hogy őszinte vagyok a párthoz, elvégre nem verhetek az anyósom lejére. — És aztán? — sürgette Gizi. Az ember maga alá húzva egy széket, mintegy a szoba padlójának tagolta csendesen, — Most meg behívattak a pártirudára. Ott volt mindenki, s azzal fogadott Anti bácsi, a titkár: "Mondd, Sarró elvtárs, illik ez egy kommunista lakatoshoz?* Aztán kifejtette, hogy a keresztelőről van szó. Mintha kést szalajtottak volna belém, de próbáltam türtőztetni magam. Nem illik, mindtam, mikor sikerült lenyelnem az indulatot, de nem tehetek a dologról. Ott volt Sápiné is, de az nem szólt, tudta, hogy leveles a szememben Gizi sietve letette Lackót a helyére és csípőre kapta a kezét. — Szóval ez a baj? Jenő iéloldalvást sandított fel rá, cseppet sem lett hangosabb a támadóállás láttán. Csak a jobb tenyerét^ emelte fel, úgy folytatta. — Türtőztesd magad, nagyon kérlek. Elég, ha én begerjedtem ott. Hiába, na. Mihelyt a keresztelést meghallottam, egyből robbant bennem valami. Kiabálni kezd lem, mint egy hisztis nő, hogy én szóltam annak idején Sápinénak, de úgylátszik, hallgatott vele, liogy most viszs za vág hasson, mivel a múlt heti szakszervezeti gyűlésen jól odamondogattam nekj. Nem vette észre, hogy a felesége gúnyos fintorokat, csinál az arcával, s úgy bólogat, mintha ő mindent tudna előre. — Két külön világból boronálódtunk mi össze, hiába Ahelyett, hogy amúgy, férfiasan visszautasítanád az ilyen vájkálást a te ügyedben, lógatod a fejed. S magadban nem őket okolod, hanem engem. Hirtelen emelkedett a hangja és lábával indulatosan dobbantva szinte kitört. — S miért? Minden normális ember megkereszteli a gyerekét, mégse szégyelli senki előtt. Amint elhallgatott, ijesztő csend szakadt rájuk. Az ablakon át már behunyorgott az utcai lámpa fénye, Jenő csüggedten zárta le szempilláit, hogy ne is lássa. Mást várt. Egy kis megértést, egy kis simogató együttérzést, egy kis asszonyos vigasztalást. Bent a pártirodán megmondták kerek-perec, hogy ügyét átadják a fegyelmi bizottságnak, itthon meg éppen most jut eszébe a fele ségénelc megbántódni és kinyilatkoztatni, hogy nem egymáshoz valók. Dehát miért nem? Az ipa két hold kivesézett földet jussolt a Tályaréten, azon bajlódott egy cirmos kancával, mindig a lét és a nemlét mezsgyéjén ellensúlyozva. Hiába lakott hátul az istállóban, hiába adott a kehes Rémusznak több csókot, mint az asszonyának, csak egy városszéli házacskát tudott összegecmer- § kedni. Mikor látta, hogy minden erőlködés ellenére se viszi többre, dacosan szembefordult környezetével. Ez abból állt, hogj' egyik napról a másikra elkezdte hangoztatni kicsit uras gőggel: neki nem is kell semmi, csak egyesegye'dül a mennybéli úristen. Ettől kezdve szokatlan buzgalommal temetkezett az imádkozásba, elismerte, hogy a feleségének van igaza, miszerint a boldogság csak az égben várja a szegény embert. A lányának is jóformán csak egy darab istent adott hozományul. Aztán mintha egy idő múlva megint észbekapott volna, hirtelen elhatározással belépett a téeszbe. De ott se lelte meg önmagát. Egy év múltán. tavasZi szántás idején pedig leült a hideg földre, felfázott és hirtelen meehn't. lev végezte. (Folytatjuk) formátlan agyagrögből for- át a kályhásságra, mert más edény a mester keze annyira csökkent a kereslet, alatt! Régen az agyagbányá- hogy többen nem tudtak a ból hazaszállított jó minősé- fazekasságból megélni. Pegű, zsíros tapintású nyers- dig néhány évtizeddel ezelőtt anyagot a műhelyben ku- még a parasztháztartás edépacba rakták és salló-val nyei — lábas, fazék, tésztaszeletekre szelték. A salló szűrő, vajköpülö stb. — megakadt az idegen anya- mind cserépből készültek, gokon, köveken, amiket fél- — A szögedi fazekasok — redobtak. Egy idő óta a sze- a nép gölöncséreknek nevezlést az iszapolás helyettesíti, te őket — szöbb állású edéA fazekas az agyagot jól át- nyöket csinállak, mint a vámossá, majd miután meg- sárhelyiek — mondja büszszikkadt, kockákba vágja és kén Palotás János, de azért a pincébe hordja. Ezután hozzáteszi: — Igaz, hogy következik a taposás vagy azok mög szépen virágoztak, gázolás. Az agyagkockákat a müvészködtek. Valóban, a mester mezítláb, sarokkal fazekasmunkak tájanként |széttapossa szabályos körala- más és más ízlés szerint kékú lepénnyé, hogy a csomó- szültek. A nagyobb alföldi kat eldolgozza benne. Gázo- fazekasközpontokon: Mezölás után ismét kockákra túron, Tiszafüreden, Hódmevágja, majd utána jön a zövásárhelyen ma is él szógyúrás. A gyúrópadon ala- vetkezeti keretek között ez a posan átgyúrja az anyagot, kisiparág. Másutt — így Szehogy egyenletessé tegye a geden is — kihalóban van. sűrűségét. Ezután következ- Ma azonban még dolgozik het csak a korongolás, ami az utolsó fazekas és készíta fazekasmunka igazi próbá- ményei: a jellegzetes szegedi jft. A fazekas lábbal rúgja a vörösedények és a virágozott korongot és keze nyomán a fehéráruk ott tarkállnak mingyorsan forgó korongon egy filcdarab, egy fakés és egy famérték segítségével a szemünk láttára, percek alatt formálódik ki a karcsú tejesköcsög. Egy vékony dróttal leveszi a korongról és már készíti is a következő darabot: csirkeitatót, virágcserepet vagy kistálat — amit kívánunk. A korongon megformált agyagedény ezután megszikkad, majd jön a fülezés, festés, teljes száradás után a mintás festés vagy virágozás, utána pedig az égetés. A fazekaskorong állása* óta így készült évezredeken keresztül a cserépedény és így készül ma ls. Csakhogy ina már nagyon kevesen tudják készíteni. A múlt század végén 110 fazekasmester, segéd és inas dolgozott a szegedi műhelyekben. má pedig már csak egy műhelyben folyik a munka. Egy másik működő mester, a móravárosi Szalma János néhány éve tért den szerdán és szombaton a Marx téri hetipiacon. Juhász Antal muzeológus „A Balaton fényei és virágai" Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában 52 képből áll Halápy János festőművész emlékkiállítása. A balatoni képek ihletett alkotója tavaly, 67 éves korában, sajnos örök nyugovóra tért, képei azonban beszélnek helyette. A "Balaton fényei és virágai* címmel összeállított kiállítást ma, vasárnap déli 12 órakor Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitja meg. A megnyitón részt vesz Halápy János özvegye, a művész segítő munkatársa is.