Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

1 Vasárnap, 1961. február S. Két érdekes bemutató a Szegedi Nemzeti Színházban A Szegedi Nemzeti Szín- február ll-én pedig a Ka­házban két eredeti bemuta- maraszínházban Paál Ferenc tá követi egymást: február „ . - . , . , 10-én Lion Feuchtwanger A Zsnfcutta cimu haromfelvo­sátán Bostonban című há- násos színművét mutat­romíelvonásos drámáját, ják be. A sátán Bostonban Feuchtwangernek, a hala- tott és élt. TársadaLomkriti­dó gondolkodású német író- kai regényében — Az Op­uak eddig egyetlen színpadi pehheim-család; Simoné — műve sem szerepelt hazánk- élesen támadta a fasizmust, ban. Jobbára csak magyar de hősei általában magányo­nyelven is megjelent regé- sak, a tömegek mozgalmá­nyeit ismerjük, noha Feucht- val kapcsolatot nem találó wanger drámaíróként kezdte értelmiségi lázadók. A má­pályáját. Különös érdeklő- sodik világháború után írt déssel fordult a történelmi müveiben, a Capet özvegyé­drámák felé s regényei té- ben, A balgáik bölcsességé­máit ugyancsak történelmi ben már közelebb jutott a korokból merítette. néptömegek történelmi sze­Nem öncélú volt azonban repének helyes felismerésé­cz az erdeklődése. A múlt hez, s irodalmi munkássága ábrázolásában Feuchtwanger érdeméül 1963-ban a Német kora problémáira keres fe- Demokratikus Köztársaság leietet. s ha nem is mindig Nemzeti-dijával tüntette ki. következetesen, de leleplezi A sátán Bostonban című a reakció mesterkedéseit. A drámája is határozott szem­siker című regényében pél- benállását fejezi ki a fasiz­dául az első világháború mussal, a modern boszor­utáni bajor reakciós polgári kányüldözést éppúgy elítél­vilag szatirikus élű rajzát ve, mint minden körök bo­adja. Hitler hatalomra jutá- szorkányüldözését, amikor a sakor Feuchtwangernek — társadalmi ellentmondásokat mint annyi sok haladó szel- a sötétség, a kegyetlenség lemű társának — is mene- eszközeivel akarták megol­külnie kell. Előbb Francia- dani. A boszorkányüldözés országba emigrál, majd 1936 ténye ugyanaz volt, mint a —37-ben a Szovjetunióban fasizmus — állítja fel a pár­tartózkodott. huzamot Feuchtwanger, de A másfldik világháború ugyanakkor azt is megmond­eveiben Amerikába ment és ja, hogy a sötétség, a buta­1958-ban bekövetkezett ha- ság csak ideig óráig lehet láláig Kaliforniában alko- hatalmon: Zsákutca A Szegedi Nemzeti Szín- lú publicistát, aki Prágában, ház másik újdonsága a szín- Berlinben és Párizsban del­padi szerzőként még nem is- gozott tovább az illegális mert Paál Ferenc első szín- lapokban, majd a németek a műve, a Zsákutca. Ez a mű mauthauseni koncentrációs ugyancsak a történelemből táborba száműzték. A felsza­tneríti témáját, amely a fel- badulás után mint publi­szabadulás előtti hetekben cista jelentős szerepet töl­látszódik le, s a semmire tött be Paál Ferenc a ma­sem használható akkori ural- gyar sajtóban. Több lap fe­kodóosztály intellektueljeinek lelős szerkesztője is volt, tíz meghasonlását, tehetetlensé- év óta pedig a Magyar Nem­gét állítja pellengére. zet külpolitikai rovatvezető­Paál Ferenc korábban re- je és a Magyar Rádió kül­gényíróként indult, majd politikai kommentátora. Üj ^í^f f , u^f™^' könyve Egy nemzet születése makkal foglalkozott. Hor- ' , , thyék azonban emigrálósra ®ímen a közeli hetekben je­kényszerítették a kiváló tol- lenik meg. Aki halmilüó emlier gyilkosát védi Látogatás dr. Servatius kölni ügyvéd irodájában A Wochenpost munkatársa mazású állampolgára nevé­fekereste dr. Róbert Serva- ben, köztük Riesenburger tiust kölni ügyvédi irodájá- rabbi, Hans Eisler zene­bari, amelyet a háborús fő- szerző és Stefan Heym író bűnösök ismert nevű próká- nevében, részt óhajt venni tora — nem véletlenül — a a/- Eichmann-per tárgyalá­"Deutsche Bank« hohenzol- san' lemingi palotájában rendé- 7a! zett be. pott «ss jgy fenyegetőzött: Wiestflecker mindenekelőtt Lássák be végre: ha azt szerette volna tisztázni, felmentik Eichmannt, akkor hogy kinek a felkérésére maid a magánvádlók fizet­vállalta dr. Servatius a tö- hetik a perköltségeket... meggyilkos Eichmann vé- Az újságíró erre megje­delmét. Erre a kérdésre dr. gyezte: az izraeli és a nem­Servatius a következő do- zetközi közvélemény után donai választ adta: ítélve nem keU attól félni' - Lássa be kérem, hogy hogy fel merik menteni több én oroszlánvadász vagyok és nem lövöldözök nyulakra. Az ügy azonban nem olyan titokzatos, mint gondolják. Biztos lehet afelől, hogy minden tisztázódik. Arról beszélnek, hogy a náci szer­vezetek pénzelnek engem. Bár így lenne, sajnos azon­ban erre nem hajlandók. Herr Göringnek, Herr Strei­chernek, Herr Leynek és társaiknak is joguk volt vé­dőre, -tehát miért ne lehetne védője Eichmannak is? De honnan teremtsék elő a sze­gény Eichmann-család tag­jai az ügyvédi költségeket? Az újságíró a továbbiak­ban utalt arra, hogy immár nyílt titok a "védelem* szándéka: meg akarják aka­dályozni, hogy Eichmann ígéretének megfelelően "ki­pakoljon* a tárgyaláson és megnevezze egykori bűntár­sait, akik közül többen — mint például dr. Hans Glob­ke államtitkár, a nyugat­német kancellári hivatal ve­zetője és Adenauer első szá­mú bizalmasa — ma is aktív szerepet játszanak Nyqgat­Nérnetorszag politikai életé­ben. Ezzel kapcsolatban az újságíró megkérdezte, van-e dr. Servatiusnak tudomása arról, hogy dr. Kaul profesz­szor a Német Demokratikus Köztársaság több zsidó szár­mint hatmillió ember gyil­kosát. (MTI) fyaUy,axuHk, g-altpazpatuHlt? . •. Február eleje egyebek — kellő szakértelemmel ren­mellett a fák gallyazásának delkező irányítás nélkül, szokott ideje is. A Szegedi A tanulók magukra hagy­Kertészeti Vállalat dolgozói va gallyaztak, gallyazgattak annak rendje és módja sze- ahogy tudtak. Bizonyítják rint folytatják is ezeket a ezt az említett utcák alapo­gallyazási munkákat, már san össze-vissza nyesegetett ahol folytatják... és — már fái, s hogy ne menjünk ahogy! messzire bizonyítja az uszo­Üjszegeden például végzik, dát szegélyező élősövény Végezték már az elmúlt hé- girbegurbára nyesegetett, ten is. Mégis nagy az elége- összedibolt sora is. E miatt detlenség újszeged-szerte, de mindenekelőtt nem a tanu­különösen a Tanács, a Sepsi, lókat Illeti elmarasztalás, a Kézdi, a Hargitai meg a han<;n> magát a vállalatot, . , , amelynek foltetlenul gondol­Furj utcán lakok koreben. nia kellett voina erre M gs­Az történt ugyanis, hogy hetőségre. az említett vállalat a mes- De ha már "gallyaztak* térségét még nem eléggé is- legalább a lenyesegetett ága­... ,, . ... ...... kat takarítsák el az említett mero kertesz tanulókat kuld- ^ utcábóli hiszen jónéhány te ki Újszegedre gallyazni. S nap elmúlt a gallyazás be­ami aztán már helytelen volt fejezése óta. Az utolsó szegedi fazekas műhelyében i - kismesterek nyo­Utolso mában jamnk Azokat a régi mesterségeket kutatjuk, amelyeknek egy­egy művelőjét ma még val­latóra foghatnánk. Az utolsó órában, mielőtt — a mester­ségből kiöregedve — ők is abbahagynák a munkát. Ezúttal Palotás János al­sóvárosi fazekasmestert ke­restük föl. Még javakorabeli ember — alig múlt ötven­éves — és ez meg is látszik a munkáján, élénk termé­szetén és beszédmodorán. Amíg kérdezgetem, jegyez­getem szavait, addig is dol­gozik, és korongolás közben érdekes, jellemző története­ket mesél el a régi iparos­életről, saját inaséveiröl. Látszik, hogy szereti mester­ségét és nem túlzás, amit a felesége mond: sokszor még a vasárnapot is a műhely­ben tölti, alig tud megválni tőle. Palotás mester ősi faze­kascsalád sarjadéka. Apja, nagyapja, sőt dédöregapja is fazekas volt. — Kilencéves koromban, még le se ért a lábam, már rúgtam a korongot — emlé­kezik vissza első lépéseire. Nézzük meo h°gyan PfezzUK §' munkálja meg a fazekas a nyersanya­got, milyen módon válik a Jenő nem válaszolt, Lezöttyent egy székre az asztal mellett, körülményesen rágyújtott és megint megállt egy ponton a tekintete. Gizi odament hozzá, átkarolta a nya­kát és az ölébe fészkelődött. Puha, hársillatú arcat az uráéhoz cirógatta és behízel­gő lágysággal kezdte: — Látod, ilyen vagy te, Jencikém. Őrlődsz magad­ban, hallgatsz, mintha kuka lennél. Hát nem mered ve­lem megosztani, ami bánt? Azért, mert én nem vagyok benne a pártban, megérthet­lek. Vagy nem? Biztosan me­gint beolvastál valakinek és — Eh, dehogy! — reagált élénkén Jenő. Könnyedén letette öléböl a feleségét és járkálni kezdett a szobában. — Ne mesélj nekem — zsörtölődött tovább az asz­szony, miközben felvette Lac­kót. — Megint belédfojtottak valamit, mint a múltkor. Ezt értik máma, egyebet se. Csak azt nem vagyok kepes felfogni, ha veled, a nagy kommunistával is ezt csinálják, hogyan bánnak el azokkal, akik ... — Hallgass! — vágott közbe Jenő —, nincs iga­zad ... Azazhogy... — tette hozza csendesebben — a keresztelő miatt.. Az asszony karja megrándult. Jobban magához szo­rította a gyereket, s nagy, tágult szemekkel nézte em­berét. — Nem ertem — csúszott ki a száján gyanakodva. — Azt mondtad, el van intézve. Jenő akkor a keresztelés miatti perpatvar lezárása után megfogadta, hogy többé nem hagyja magát elra­gadtatni. Most eszébe jutott ez, s bár nyelve hegyén bi­zsergett az ütös válasz, igyekezett magát higgadtságra togni. — Persze... el volt intézve — válaszolt sikerületlen nyugalommal. — Legalábbis azt hittem. Sápinénak, aki benne van a pártvezetőségben, elmondtam akkor, hogy áz anyósom, meg a drágalátos feleségem akaratom elle­nére megkeresztelték a fiamat. Megkérdeztem tőle, most mit tegyed? Azt mondta, rendben van, fő az, hogy őszinte vagyok a párthoz, elvégre nem verhetek az anyósom lejére. — És aztán? — sürgette Gizi. Az ember maga alá húzva egy széket, mintegy a szoba padlójának tagolta csendesen, — Most meg behívattak a pártirudára. Ott volt min­denki, s azzal fogadott Anti bácsi, a titkár: "Mondd, Sarró elvtárs, illik ez egy kommunista lakatoshoz?* Az­tán kifejtette, hogy a keresztelőről van szó. Mintha kést szalajtottak volna belém, de próbáltam türtőztetni ma­gam. Nem illik, mindtam, mikor sikerült lenyelnem az indulatot, de nem tehetek a dologról. Ott volt Sápiné is, de az nem szólt, tudta, hogy leveles a szememben Gizi sietve letette Lackót a helyére és csípőre kapta a kezét. — Szóval ez a baj? Jenő iéloldalvást sandított fel rá, cseppet sem lett hangosabb a támadóállás láttán. Csak a jobb tenyerét^ emelte fel, úgy folytatta. — Türtőztesd magad, nagyon kérlek. Elég, ha én be­gerjedtem ott. Hiába, na. Mihelyt a keresztelést meg­hallottam, egyből robbant bennem valami. Kiabálni kezd lem, mint egy hisztis nő, hogy én szóltam annak idején Sápinénak, de úgylátszik, hallgatott vele, liogy most visz­s za vág hasson, mivel a múlt heti szakszervezeti gyűlésen jól odamondogattam nekj. Nem vette észre, hogy a felesége gúnyos fintorokat, csinál az arcával, s úgy bólogat, mintha ő mindent tudna előre. — Két külön világból boronálódtunk mi össze, hiába Ahelyett, hogy amúgy, férfiasan visszautasítanád az ilyen vájkálást a te ügyedben, lógatod a fejed. S magad­ban nem őket okolod, hanem engem. Hirtelen emelkedett a hangja és lábával indulatosan dobbantva szinte kitört. — S miért? Minden normális ember megkereszteli a gyerekét, mégse szégyelli senki előtt. Amint elhallgatott, ijesztő csend szakadt rájuk. Az ablakon át már behunyorgott az utcai lámpa fénye, Jenő csüggedten zárta le szempilláit, hogy ne is lássa. Mást várt. Egy kis megértést, egy kis simogató együtt­érzést, egy kis asszonyos vigasztalást. Bent a pártirodán megmondták kerek-perec, hogy ügyét átadják a fegyelmi bizottságnak, itthon meg éppen most jut eszébe a fele ségénelc megbántódni és kinyilatkoztatni, hogy nem egy­máshoz valók. Dehát miért nem? Az ipa két hold ki­vesézett földet jussolt a Tályaréten, azon bajlódott egy cirmos kancával, mindig a lét és a nemlét mezsgyé­jén ellensúlyozva. Hiába lakott hátul az istállóban, hiába adott a kehes Rémusznak több csókot, mint az asszonyá­nak, csak egy városszéli házacskát tudott összegecmer- § kedni. Mikor látta, hogy minden erőlködés ellenére se viszi többre, dacosan szembefordult környezetével. Ez ab­ból állt, hogj' egyik napról a másikra elkezdte hangoz­tatni kicsit uras gőggel: neki nem is kell semmi, csak egyesegye'dül a mennybéli úristen. Ettől kezdve szokat­lan buzgalommal temetkezett az imádkozásba, elismerte, hogy a feleségének van igaza, miszerint a boldogság csak az égben várja a szegény embert. A lányának is jóformán csak egy darab istent adott hozományul. Aztán mintha egy idő múlva megint észbekapott volna, hirte­len elhatározással belépett a téeszbe. De ott se lelte meg önmagát. Egy év múltán. tavasZi szántás idején pedig leült a hideg földre, felfázott és hirtelen meehn't. lev végezte. (Folytatjuk) formátlan agyagrögből for- át a kályhásságra, mert más edény a mester keze annyira csökkent a kereslet, alatt! Régen az agyagbányá- hogy többen nem tudtak a ból hazaszállított jó minősé- fazekasságból megélni. Pe­gű, zsíros tapintású nyers- dig néhány évtizeddel ezelőtt anyagot a műhelyben ku- még a parasztháztartás edé­pacba rakták és salló-val nyei — lábas, fazék, tészta­szeletekre szelték. A salló szűrő, vajköpülö stb. — megakadt az idegen anya- mind cserépből készültek, gokon, köveken, amiket fél- — A szögedi fazekasok — redobtak. Egy idő óta a sze- a nép gölöncséreknek nevez­lést az iszapolás helyettesíti, te őket — szöbb állású edé­A fazekas az agyagot jól át- nyöket csinállak, mint a vá­mossá, majd miután meg- sárhelyiek — mondja büsz­szikkadt, kockákba vágja és kén Palotás János, de azért a pincébe hordja. Ezután hozzáteszi: — Igaz, hogy következik a taposás vagy azok mög szépen virágoztak, gázolás. Az agyagkockákat a müvészködtek. Valóban, a mester mezítláb, sarokkal fazekasmunkak tájanként |széttapossa szabályos körala- más és más ízlés szerint ké­kú lepénnyé, hogy a csomó- szültek. A nagyobb alföldi kat eldolgozza benne. Gázo- fazekasközpontokon: Mezö­lás után ismét kockákra túron, Tiszafüreden, Hódme­vágja, majd utána jön a zövásárhelyen ma is él szó­gyúrás. A gyúrópadon ala- vetkezeti keretek között ez a posan átgyúrja az anyagot, kisiparág. Másutt — így Sze­hogy egyenletessé tegye a geden is — kihalóban van. sűrűségét. Ezután következ- Ma azonban még dolgozik het csak a korongolás, ami az utolsó fazekas és készít­a fazekasmunka igazi próbá- ményei: a jellegzetes szegedi jft. A fazekas lábbal rúgja a vörösedények és a virágozott korongot és keze nyomán a fehéráruk ott tarkállnak min­gyorsan forgó korongon egy filcdarab, egy fakés és egy famérték segítségével a sze­münk láttára, percek alatt formálódik ki a karcsú te­jesköcsög. Egy vékony drót­tal leveszi a korongról és már készíti is a következő darabot: csirkeitatót, virág­cserepet vagy kistálat — amit kívánunk. A korongon megformált agyagedény ez­után megszikkad, majd jön a fülezés, festés, teljes szá­radás után a mintás festés vagy virágozás, utána pedig az égetés. A fazekaskorong ál­lása* óta így készült évezre­deken keresztül a cserép­edény és így készül ma ls. Csakhogy ina már nagyon kevesen tudják készíteni. A múlt század végén 110 faze­kasmester, segéd és inas dolgozott a szegedi műhe­lyekben. má pedig már csak egy műhelyben folyik a munka. Egy másik működő mester, a móravárosi Szal­ma János néhány éve tért den szerdán és szombaton a Marx téri hetipiacon. Juhász Antal muzeológus „A Balaton fényei és virágai" Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály ut­cai képtárában 52 képből áll Halápy János festőművész emlékkiállítása. A balatoni képek ihletett alkotója ta­valy, 67 éves korában, saj­nos örök nyugovóra tért, ké­pei azonban beszélnek he­lyette. A "Balaton fényei és virá­gai* címmel összeállított ki­állítást ma, vasárnap déli 12 órakor Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója nyitja meg. A megnyitón részt vesz Halápy János özvegye, a művész se­gítő munkatársa is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom