Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-25 / 48. szám

Szombat, 1961. február 18. 6 Miért nem tanít egy gyakorhí tanító ? A 41oj __ számot csázom. tar— Halló! Boszorkánykony ha? — Igen. — Horváth Attila seakos raktárkezelőt telefonhoz. tő. Ez pedig azért kellett volna, mert tovább tanultam és tanulok. A Zeneművészeti Szakiskola harmadéves énekszakos hallgatója ielmű- vagyok. Annak idején erre kérem kértem a kedvezményt a szegedi városi tanács és a — Azt a színészfélét? — Csongrád megyei tanács mükérdezik vissza. velődésügyi osztályától. — Nem tudom, hogy az-e. Mindkét hatóság méltányolTudtommal tanítójelölf, csak- ta kérésemet és azzal bízhogy nem tanít. tattak, nem lesz akadálya Ilyen bemutatás után is- annak, hogy tanulmányaimat merkedtem meg Horváth a gyakorló tanítás mellett is Attilával, aki az elmúlt tan- tovább folytassam. S végül évben Szegeden, a Tanító- a Rúzsa községtől négy kiképzőben fejezte be tanulma- lométerre lévő Ruki II. isnyait, illetve vált tanítóje- kólába kaptam kinevezést, löltté. S hogy nem tanít, ar- Szegedtől körülbelül 40 kilóra a városi tanács művelő- méterre, ami azt jelentette désügyi osztályvezetője hív- volna a gyakorlatban, hogy ta fel a figyelmünket, mond- a zeneművészeti szakiskolai ván: „hálátlanság, hogy egy tanulmányaimnak befellegszép reményekkel hivogató zeR pályának és élethivatásnak _ E é g >>bhátat fordít egy 19-20 éves .. ®f. e" "agy X' ... ... , • , , nom«, amit most bizonvara fiu, akit pedig eddig dédel- . ,' , y, . , gettünk*. Egy időben KISZ- ^ teS™*góg^ VlsZOnt titkár is volt az iskolában meg,s, peafgo?^ . es később is vezetőségi tag- !gaz- hogy kesobb es nagy ként dolgozott. Apja és anykerülővel, amíg megszerzem ványa kérését és teljesítését, a tanítóképző hatáskörébe azonban nem tartozik ' az ügy elintézése. Horváth Attila viszont elmondta, hogy ő nem élt semmilyen trükkel, amit egyesek a kihelyezések előtt megtettek. Volt, aki öngyilkossági kísérletet játszott meg szerelmi bánat miatt, s ennek következtében Szegedre került a mamája szoknyája mellé. A kihelyezések előtt és után — mondja Horváth Attila — Petőfitelepen hetekig üresen állt egy tanítói állás, amit kért, de mással töltötték be. Fűtfát megmozgatott, hogy ne kényszerüljön „hálátlanságra*, amit most a fejére olvasnak, pedig azelőtt jó fiú volt: lelkes társadalmi munkás, az iskola kulturális életében szerepet is vállalt, s 1 eszek^ m0St a Vendéglátoipari Vállalatnál is azt nézi, hol tevékenykedhetne a vállalati ja is —« . nevelik a pedagógusok a sa- mal jót gyermeküket? Inkább engedik. hogy fiuk a vendég- Széö és IPOZ T- 3 látóiparhoz szerződjön alkal- , * tarozottmi munkára, semmint hiva- sag- ameIy ™ogott "emi csalása gyakorlásához használ- lódás húzódik meg. Horváth ná fel a diplomáját? Éscsu- Attilát annak idején bíztatÍT" ,aZértA tne7 i?Z'fge~ ták, hogy ügyét kellő ködén kapott beosztást? Kulon- .... , . , , ,., , ben is, csak a kötelező gya- rultekmtéssel kezelik, hogy kor ló tanitás leteltével sze- tehetsége kibontakoztatása rezheti meg a tanítói képe- elé nem gördítenek akasftést. A gyakorlói év nélkül pedig nem nyer képepedagógus. Hát hogy az énekszakos tanári diplo- kulturális életben. Mellesleg sítést és jogosságát is eldályt, s ő hitt ebben a bíztatásban. Hát most mégis ő veszti rá. ha most: nem ta- a hibás? Tegyék csata a színit. pantomimt is tanul, s ezért kapta « »színészféle« nevet, ami egyesek szemében nem tetsző, viszont Horváth Attila mégis csak „tanítójelölt*, ha nem is tanit, mert még tanul. Igy és eddig ügyét, amely egyedi jelenség, s minthogy tehetséges fiatalemberről van szó, körültekintőbben intézhették volna el kérését, hogy tani— Hát így állunk. Attila — idézem a súlyos vükre a kezüket az ilyen ügyek elintézéséért felelős tójelöltsége ne szenvedjen emberek, és kérdezzék meg csorbát, s ő maga ne csalódszavakat a megnyerő arcú önmaguktól, hogy tehetnék-e hasson az emberekben. Szofijjtalembernek. JCi a^ felelős vakon bárkinek is ígéretet, rult helyzetében ki cselekeJfatr*csak°Szegeden leheti- ha a körülmények annak dett volna másképp, mint ciogulni a pedagógusnak? teljesítését nem teszik lehe- ahogy ő cselekedett: vállalva Pedig a „lámpások*, a fia- tővé? a nehezebbet. Pedig találtai és bizakodó tanítók úgy Különben a fiú apja sze- hattak volna számára könykéllenek ma a falunak, mmt .. . . ... .. , , . még soha. Te nem akarsz méIyesen >art el az ugyben nyebb utat lsilyen lámpás lenni, világi- annak idejen és nem pro- Hódi Ferenc Munkahelyemen j hosszú folyosók és ; morgás kartársak : vannak. Senki ne gondolja ebből azt, hogy azért morognak, mert rossz a kedvük. Erről szó sincs. Itt naponta több viccet mesélnek el, mint amennyi más vállalatoknál • az egy negyedévre eső, előre »beütemezett* viccmennyiség. Az én kartársaim csupán köszönés alkalmával morognak, illetve ahelyett. Ez MORGÁS eszembe olyasmit állítani, hogy nem tudnak köszönni, hiszen felnőtt, komoly, felelős beosztásban lévő emberekről van szó. Viszont a baj anynyira általános és gyakori jelenség, hogy ezen segi'eni kell, ebben a házban titkos baktériumok vannak. Ismerek egy kitűnő géválaszoltam a morgásra. — Jó napot kívánok! — mondtam én, mert szerintem ez a legszebb köszöntés. Vannak persze olyanok is, akiknek csak "napot- kívánunk, de hát már ez is szép dolog, ha figyelembe vesszük az illető személyét... Szómekkorát tévedtem akkor, amikor légzőszervi megbetegedésre gondoltam és komoly aggodalom élt bennem a közegészségüggyel kapcsolatban. — Szervusz! —» harsogta már meszsziről, tisztán, csengő hangon, érthetően és hallhatóan. Na, tessék. Elhatároztam abban a szent pillanatban, hogy végtelen dacos leszek a továbbiakban. a betegség már any- gészt, elhatároztam nyira elterjedt épü- tehát, hogy minden„ . ........ Morgasra morgással If t fe'elek. Lényegében leiünkben, hogy a hosszú folyosó néha zeng a morgástól. Mert sajnos, itt betegségről van szó, pusztán betegségről Szegény kartársak kivel közlöm a címét, szabaduljanak meg a kartársak minél előbb ettől a fölöttébb kellemetlen betegségtől. Éppen ezen gondolkoztam. vö jókívánságra ez volt a felelet: — Krmhn... Ebből értsen aztan ez a helyes, mert úgy kell nekem, miért nem születtem főnöknek, nem igaz? ki egy értelmes han- Akkor majd nekem got az ember! is köszönnének, nemkollektívelégzőszervi amiJcor a hoss?lí fo_ bantalmakban szenvednek. Ugyanis egy Ivosón gyalogoltam s pillanatig sem jutna érthető köszöntéssel Közben a hosszú csak morognának, folyosó végén feltűnt Egyszóval, kedves közkedvelt főnökünk alakja s morgás kartársam ebben a percben bebizonyította, olvasó: jó napot* azaz, dehdgyis: — Krmhn! Kuti Judit Munkás-paraszt asszonyok falaikozóia A szegedi városi nőtanáes kezdeményezésére csütörtökön munkás-paraszt asszonyok találkozóját rendezték meg Zsombó termelőszövetkezeti községben. Szegedről számos üzemi dolgozó vett részt a találkozón, amelyen nagy eszmecsere folyt; a község asszonyait az üzemiek élete, míg az ben folyó munka érdekelte. Beszélgetés közben előkerült a kóstoló, majd a községi általános iskola VIII. osztályos tanulói és a KISZ községi kultúrbrigádja adott műsort. A találkozó befejezését egyedül az idö múlása sürgette, s az üzemi aszszonyok meghívták a zsombóiakat, hogy március 8-át, üzemi dolgozókat a község- a nemzetközi nőnapot ünneben, a termelőszövetkezet- peljék együtt Szegeden. Gyógyszermérgezés — szülői gondatlanság miatt Február 22-én a délutáni szeres dobozra A belloidos órákban Üllésre hívták a doboz akadt a kezükbe, s mentőket. Az 5 éves Sz. E.-t, ahogy látták a felnőttektől, egy kislányt és 6 éves fiú kinyitották és bevettek bepajtását, G. J.-t kellett sür- lőle valamennyit, szerencségősen a Gyermekklinikára re nem halálos adagot. A szállítaniok. szülők eszméletlen állapotA két gyermek szülei ta- ban találták a két gyereket, nyában laknak, Ullés, Petőfi Előbb a körzeti orvosi rendülő 24. Szám alatt. A szú- ^öbe futottak el velük, de lök nem voltak otthon, dol- „„,, . „„m . gozni mentek, s a két kis- az orvost nem talaItak ott" gyerek, ahogy a szobában h<>n 8 ezért fölhívták a menjátszott, ráakadt a gyógy- töket. Újra 25 tsz-tag megy üdülni Dobogókőre A tsz-önsegélyző csoportok megyei biztosított tagjaiból a megye intéző bizottsága március 2-án újabb 25 tsztagot küld tíz napra üdülni Dobogókőre. Az üdültetés teljesen díjmentes. Egyes tesz-ek vasúti költségeket is megtérítik a dolgozóknak. A mostani csoport tagjai Hódmezővásárhelyről, Szentes környékéről és Szegedről kerülnek ki. A korábbi csoportok legnagyobb része a makói járásból utazott üdültetésre. Ebben az évben megyénkből eddig 166 tsz-gazda üdült Dobogókőn. Néhányan azonban a gyulai reumatikus gyógyintézetben is üdültek, főként az idősebbek közül. tani a lelkekbe, az értelem tekciót kért, csak körültefényét, meleget sugarozva kjntő figveImetj amit neki ist egy eleten at? , , ... • . . niegigertek. Vegul az o tud— De igen, akarok es az , ... .. . . is leszek, pedagógus - taval döntött a fia ugy, hogy mondja határozott rövidség- kényszerűségből egyelőre hágei. tat fordítson a pedagógus — Hol, a Boszorkánykony- pályának, s járja inkább a ha ban, mint raktáros vagy nehezebb utat a magasabb felszolgáló? Na persze, an- képzettség megszerzéséért, nak a munkának is van be- Az apja ugyanis 25 évvel csülete és megbecsültetése, ezelőtt éppen a mostoha köcsak éppen nem tanítójelöl- rülmények miatt nem íolytek számára rendszeresítet- tathatta a fiáéhóz hasonló lék. — Én nem Szegedhez ragaszkodtam a tanitójelöltségre — folytatja —, csak a városhoz olyan közeli helyhez, amely autóbusszal, vagy vonattal közvetlenül elérhetanulmányait. Azóta viszont nagyot változott a világ, s ez a változás számukra is csak kedvező lehet. A tanítóképző igazgatóhelyettese, Valkusz Pál 1 különben szintén jogosnak tartotta tanitBővülő kapcsolatok szegedi és a csehszlovák botanikus kertek között A Szegedi Tudományegyetem Növénytani Intézetének füvészkertje Brno, Prága, Kassa, Pozsony, Pruhonice, Tábor, Mlinany és Liberec tizenkét botanikus kertjével áll kapcsolatban már évek óta. Most ezek a gyümölcsöző és mindkét részről értékes kapcsolatok tovább fejlődtek: Olomoucból és Prágából újabb három intézmény jelentkezett, s közölték, hogy szívesen cserélnének magvakat és dugványokat. Egyben megküldték saját jegyzéküket és katalógust kértek, hogy mielőbb megindulhasson a csereforgalom. A legszorosabbak a baráti szálak az észak-csehszlováakivel gyakori levelező kapcsolatot tartanak fent — külön köszönetet mondott azért, hogy a szegediek segítségével hosszas, sokéves próbálkozás után sikerült meghonosítania a pompás indiai virágot. Levelében azt is megírta, hogy az elmúlt évben ötvenezren keresték fel a libereci botanikus kertet. Igen jó a kapcsolat a világhírű pruhonicei arborétum mai, ahol — északi fekvése ellenére — sikeresen nevelnek a szabadban délszaki növényeket. Sok értékes növény — mint például kárpáti páfrányok, sziklalakó virágok — magja érkezett az elmúlt hónapokban a prágai és a pozsonyi egyeTAKÁCS TIBOR JHéra uiazqatéúr... VI. Mig az embereket verbuválják a bandagazdák, János alaposan körülnéz. Igaza volt Hinkó Vilmosnak, van itt akár egy hónapra való munka, csak úgy első ránézésre. , Megtartja a szemlét sírokon, embereken, s lelkükre köti, holnap pontosan legyenek a „Libanyakánál mindanynyian, úgy kilenc tájban, mert autóval érkeznek. Minden így. történt. EGYÜTT VOLTAK az emberek, mennek a csatornapartra és ásnak ... Alig szívja el Móra az első szivart, már meglett az első csontváz! Az új emberek betanítása Kotormány tiszte. Megnézi a csontot, s már rajzolja a sír alakját.. Felhívja az emberek figyelmét, hol a koponya, Ijol a bögre, tele csirkecsonttal, hol lelik a kést. Az emberek isszák a tuBEÁLLIT egy ember a múzeum epületebe. Akibe először botlik: János. Tudakolja a vendégtől, mi járatban van. — Móra Ferenc igazgató urat keresem. Merre talá- dományt. lom? Ásnak tapintatosan. — Semerre! Kint van a városban. De minden pillanat- Jön az ebédidő. ban várjuk. ' Nem szégyenlősek az emberek. Valamennyi szegeny, A látogató kíváncsi, de közvetlen ember. Nem tudja egynek se kell dugdosni az ennivalóját. Csak a jómódú magában tartani az újságot. szégyelli a gazdag ebédet. Móra nézi a falatozókat. Ke— Nem tudja, az igazgató úr, hogy szokta végezni az nyeret harapnak, s hozzá hagymát kanyarítanak. ásatást? Kotormány elmosolyodik. — Tudom én, merthogy én szoktam csinálni — mondja nem Jkis büszkeséggel. -r' Maga? — Én hát! — ezzel bemutatkoznak egymásnak, s Hinkó Vilmos most már nagyobb respektussal meséli. Odainti Jánost. — Nem lehetne kérni egy kis hagymát? —Dehogynem, igazgató úr! Móra hozzáteszi magyarázatképpen: Olyan jóízűt esznek, gusztusa támad az embernek. — Kollár, jöjjön ide! — intézkedik János. A vörös Kollár, a csapat legjobb munkasa. Lehet olyan — Akkor elmondom magának is, mi járatban vagyok negyvenéves. Értelmes, talpraesett ember. Hagyma kell? — és elmondja. Kora tavasszal a Rónay uraság földjén Ugrik, szalad a szomszédos hagymaföldhöz, Kiválogatja a furcsa dolgokra akadt. Tavaly arrafelé dolgoztak a kubi- legszebbet. Van itt elég, urasági föld ez! kosok, csinálták a belvízlevezető csatornát. Hát erről a Móra elfogadja, földről van szó, talált ő benne bögréket, csontokat meg — Nem lesz ebből baj? valami zöldeket. — Baj? — nevet Kollár. — Fogyassza jp egészséggel — Bronz az — mondja János — vagy réz. az igazgató úr! Mi is úgy vagyunk, legalább' hagymából Hinkó Vilmos ráhagyja. Látja, hogy tapasztalt ember- együnk' eleget! rel áll szemközt. Nincs a földben vetemény, lehetne is A két csapat ember úgy megszerette Mórát,'hogy mikezdeni a munkát. kor fogytán volt,a pénz, megint csak Kollár szólt az igazkiai Liberec város botanikus temi füvészkertekből. Cserékertjével. Innét nemrégibén tizenötfajta különleges trópusi orchicfeagyűjtemény érkezett. Cserébe a szegedi füvészkert legszebb virágját, indiai Vituszokat küldtek. Pável Smrz, a libereci botanikus kert igazgatója — be az exotikus növény mellett igen nagy számban kértek a csehszlovák társintézmények paprikát, paradicsomot és más Szeged környéki gazdasági tájnövényeket, T. B. Várják az igazgató urat. Mert János mégse ültetheti föl vendégét, hátha változik a program. De már itt is Móra. — Mi újság, János? — Ez a fiatalember ásatási dolgot jött jelenteni. — Na, jöjjön az irodámba. Bent tárgyalnak, tanácskoznak. Kotormány a kupogató úrnak. — Kérjen már kölcsön az igazgató úr valahonnan, el ne eresszen bennünket nyárderékon. — Hohó — nevetett Móra —, hogy aztán itthagyjanak majd aratáskor! — Mi ugyan nem! Ilyen napszámot egyik gazdánál se kapunk! Meg ha kevés a pénz, akár olcsóbbért is maralacsarnokban tevékenykedik. Igy szokta ezt az igazgató úr. dunk. Jobb itt, mint máshol! Felhívja magához a vendéget, megkínálja kurta szivarral vagy pántlikással, bár maga csak a rövidet szereti. Jönnek a vendégek, legtöbbje a múzeumra kíváncsi,' mások az olvasóterembe iparkodnak. De már szól is a csengő. Jánost hívja. — Van-e kedve kimenni Kiszomborba? — Hova nincs nekem kedvem? — jön a felelet. — Ha egyszer ásatni kell! — Jól van — bólint Móra —, akkor készüljön fel! Holnap én is kimegyek, maga addig is intézkedjen. János tudja a tennivalót. Felkeresi a kocsmákat. Előbb a „Libanyak*-ba téved, majd a „Diihöngő*-t választja. Tárgyal, nem sietve, módosan, van idő. A sírok már úgyse futnak el. A verbuválás úgy történik, hogy mindkét kocsmában megállapodik egy-egy emberrel, elmondja, miről van szó, de kiköti, hogy csak hallgatag emberek jö- akkor ásunk tovább, hetnek, mert a fecsegőket nem szereti az igazgató úr. Móra pénzt szerzett, a társaság meg bevonult a Vajkosba, ahogy a vályogos részt nevezték. Itt akadtak csak, szép, érdekes sírokra! Lakótelepre is bukkantak, megszenesedelt csontvázakat találtak a beomlott házakban. ARATÁSKOR megint csak felteszi a kérdési Móra: — Emberek, ki megy el aratni? Az az őszinte beszéd, pénzt ugyan keríthetnék megint csak valahonnan, de mi lesz, hogyha maholnap kiderül, nincs egy fia sir sem? Akkor aztán mehet mindenki isten hírével. Én ezt nem akarom! A maguk érdeke... — Köszönjük az igazgató úr jóságát — felel Kollár —, de mi már megmondtuk a magunkét. Ez a napszám jó. meg a munka se olyan nehéz, mint aratáskor. Maradunk. — Jól van — válaszol Móra — keressünk úi helyet, (Folyt, köv.)