Délmagyarország, 1961. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

7 Vasárnap, 1961. február 19. Felnőttoktatásunk fejlődéséről Hazánkban a felszabadu­lás előtt tömegeket megmoz­gató felnőttoktatás nem volt, s a lakosság 15 százaléka analfabéta maradt. Ezt a sú­lyos örökséget már az ideig­lenes nemzeti kormány igye­kezett megszüntetni, s 1945­ben létrehozta a dolgozók is­koláinak szervezetét. Célja az volt, hogy mindazok, akik a múlt rendszer hibájából utóbbi két esztendőben ug­rásszerűen megnőtt a 20 éven aluliak száma a dolgo­zók iskoláiban. Az idei be­iskolázás szerint például a Radnóti Gimnáziumban az elsőosztályosok 75 százaléka nem érj el a 20 évet Ez a tény oktatási és nevelési vo­natkozásban újabb problé­mákat hoz magával. Oktatásügyünk reformter­nem tanulhattak, hiányaikat vezete igen sok lehetőséget pótolhassák. Népünket a tanulás iránti vágy jellemzi. Hogy ez mennyire így van, azt a fel­vet fel a korszerű felnőttok­tatás megteremtése érdeké­ben. Ezek az új szempontok elsősorban azoknak a kísér nőttoktatással kapcsolatos leteknek az eredményeit fej­statisztikai adatok világoséin mutatják. Az 1946—47. isko­lai évben az általános isko­la esti tagozatán 3586 volt a hallgatók száma, az 1959— 60. iskolai évben ez a szám elérte a 43 785 főt. A levele­ző tagozaton az 1955—56. év 6407 tanulójával szemben a létszám az 1959—60. tanév­ben 12 833-ra nőtt. A dol­gozók középiskolájában az esti tagozaton 1948—49-ben 10 200 a hallgatólétszám, de 1959—60-ban már 18 472. A levelező tagozat pedig 10 200­ról 40 104 főre duzzadt. A dolgozók középiskolá­jában érettségit — képesítőt tettek száma ugyancsak ha­talmas. 1951—1959-ig az esti tagozaton 20 876, a levelező tagozaton pedig 10131 fő érettségizett. Az említett idő­szak alatt tehát 31 007 fel­nőtt tett a dolgozók iskolá­jában érettségi — képesítő vizsgát. De nagyszerű az analfabétizmus elleni küzde­lem adata is. 1945-től 1959-ig 37 000 fő végezte el az alap­ismereti tanfolyamot. A legnagyobb fejlődés felnőttoktatásban az 1959— 60., illetve a jelenlegi tan­évben következett be, mi­kor is a dolgozó tagozatok létszáma az előző évekhez viszonyítva szinte háromszo­rosára emelkedett. A felnőttoktatásunk ered­ményeire tehát büszkék le­hetünk. Ha azonban azt a léteit vizsgálom, hogy ná­lunk a rendszeres felnőttok­tatás. a dolgozók általános mü\ Itsége színvonalának emelése, továbbá a közép és felsőfokú szakemberek képzése kultúrpolitikánk lé nyegéből fakad, s ezen a té­ren vannak tennivalóink, alt kor nem lehetünk teljesen megelégedettek. Első hiá nyosságunk az, hogy igen sok területen a dolgozók rendszeres oktatása még nem vált eléggé társadalmi üggyé. Probléma az is, hogy dolgozók iskoláiban igen riagy a lemorzsolódás. A ré­gebbi években 30—35 száza lék volt az év közben kima­radottak száma. Ez a nagy szám az idén körülbelül 10 százalékra csökkent, de ez százalék még így is magas. Mi ennek az oka? Elsősor ban az, hogy az esti oktatás­ra járó dolgozók nem min denütt részesülnek azokban a kedvezményekben, melyet méltán megérdemelnének. Megnehezítik a helyzetet a dolgozók iskoláinak tantervi és tankönyvi problémái is. Felnőttoktatásunk ugyanis jelenleg mind tartalmában, mind szervezetében a rendes korúak iskolájához igazodik. Ettől az elvtől a középisko Iában el kell térni. A felnőt­tek többsége gazdag élmény­tapasztalatokkal rendelkezik, az iskolánkívüli népművelés, szaktanfolyamok és önműve­lés révén sok tudományos is­meret és tudás birtokába jut. Ezért a felnőttoktatásban más tantervi felépítést, más oktatási-nevelési módszert kell alkalmazni és más tan­könyvet használni, mint í rendes korúaknái. Még job­ban meg kell találni a kap­csolatot az élettel. A dolgo­zók joggal kívánják, hogy az iskolában szerzett ismere­tek olyanok legyenek, ame lyek egy részét termelőmun­kájuk során közvetlenül hasznosítani tudnak. (Ezzel kapcsolatosan Szegeden, a Szilién sugárúti és a Hámán Kató általános iskolában már a második év óta foly­nak igen eredményes kísér­letek.) A felnőttoktatás érde­mi részét illetően a jövőben,] számolni kell azzal, hogy az lesztik tovább, amelyek pár évvel ezelőtt megindultak. A* eddigi tapasztalatok alapján a dolgozók iskolái­ban segíteni kell a tanulók általános és politikai nevelé­sének a helyzetén is. A hall­gatók többsége az üzemi, s más politikai jellegű tovább­képzésben nem vesz részt a továbbtanulása miatt. Szük­séges tehát, hogy a minden­napi élet világnézeti, politi­kai stb. kérdéseire választ kapjanak. Ennek érdekében a szegedi Radnóti Mik­lós Gimnázium javaslata alapján Budapesten és Sze­geden a Radnóti Mik­lós Gimnáziumban kísérleti jelleggel bevezették az esti tagozaton két osztályban az osztályfőnöki órát, ahol a hallgatók politikai, filozófiai, erkölcsi és kulturált maga­tartásbeli kérdéseket beszél­nek meg az osztályfőnök ve­zetésével. Az eredményesebb felnőtt­oktatás érdekében szükséges, hogy az iskola az eddiginél még nagyobb segítséget és támogatást kapjon az üze­mektől, vállalatoktól. Ez egyrészt a felnőttek tanul­mányi eredményének ellen­őrzésében és iskolábajárásá­ban nyilvánulna meg. De .együtt járna ezzel a dolgo­zók tanulásra való ösztönzé­se is. Feladata lehetne az üzemi párt- és KlSZ-szerve­zeteknek is a dolgozók isko­lájába járó hallgatók tanul mányi és politikai fejlődésé­nek a szemmelkísérése. Egyes munkahelyek a párt­és a szakszervezet javaslatá­ra az arra érdemes tovább­tanuló dolgozók számára tár­sadalmi ösztöndíjat biztosít­hatnának. Az iskolareform az elkö­vetkezendő években igen nagy szerepet szán a felnőtt­oktatásnak, s annak irányel­vei elősegítik a felnőttokta­tás fejlődését és szélesebb­körű kibontakozását és a fel­sorolt hiányosságok tantervi és tankönyvi részét nemso­kára megszünteti. Ahhoz azonban, hogy az „Irányel­vek* minden téren valóság­gá váljanak, a társadalom részéről még nagyobb támo­gatásra és megértésre van szükség. Bánfalvi József A munka főbb magszervazíséret, a normák kiigazításával jelentősen emelkedett a termelés, csökkent a veszteségidő <i Délrost ujszegedi telepének lemezüzemében Másfél vagyis az hónappal ezelőtt, lópapír elbirja ezt a meg- nyebb a helyzet. Az üzent _ _ új esztendő kez- növekedett igénybevételt is, vezetői ugyanis tavaly au­detén a Délrost ujszegedi te- és a lemezek minősége emi- gusztus óta tartalékalkatré­lepénék lemezüzemében be­fejeződött a normarendezés, a normák kiigazítása. Ez a munka a dolgozók nyolcvan százalékát érintette. Hogyan változott azóta a termelés? Mik az első tapasztalatok? Változás az eredményekben Az év eleje óta a termelés att egyáltalán nem romlott, szeket gyűjtöttek össze ha bármelyik gépen most Ami a vezetők eltörik, elromlik egy alkat­dolsa volt ^z, ebből az alapból egy* ® szerű cserevei gyorsan tud­Tévedés lenne azt hinni, nak javítani a hibán. A góp­hogy ezek a példaként em- állási idő most már esetet* lített jó eredmények kizá- ként legfeljebb fél óra. rólag a normarendezés kö- Javult az anyaggal való vetkezményei. Elsőrendű ellátottság is. A lemezüzem szerepet játszik benne az is, ugyan már jóelőre megkap­hogy az üzemrész vezetői ta a terv teljesítéséhez szük­jelentősen növekedett. Míg gondoskodtak a munka jobb séges anyagot. Ez azonban például 1960 januárjában 430 megszervezéséről, az anyag- nem voit elég a túlteljesí­köbméter volt az összes ter- ellátás és a' gépkarbantartás téshez, ami időközben be­melés, az idén januárban, javításáról, a veszteségidő következett. Ehhez Nagylak­lényegében hasonló feltéte- csökkentéséről. Az idei és r<y külön kellett anyagot lekkel, 834 köbméter, vagyis a tavalyi munkafeltételek szállítani, s mivel ez már a tavalyinak majdnem a két- nem teljesen azonosak te- megtörtént, az anyagellátás szerese. Februárban pedig hát. Ezt a változást azonban továbbra is zavartalan lesz. már a hónap közepére tel- nem új gépek beállítása, jesítették szinte ugyanazt a vagy a technológiai feltéte­mennyiségiet, amit tavaly lek „jelentősebb módosulása február hónapban, ugyan- okozta — ilyen szempontból csak változatlan munkakö- a helyzet továbbra is válto­rülmények között. zatlan — hanem a jobb Javult azóta az anyagta- munkaszervezés. Régebben például nagy karékossági munka is. Jel­lemzően mutatják ezt pél- gondot okozott, ha egy gép dául a csiszolópapír felhasz- munka közben elromlott, el­nálásának számai. A múlt törött vagy más módon év decemberében egy mű- tönkrement valamelyik al­szak alatt 8—10 alkalommal katiésze. Gyakran egy tel­cseréltek csiszolópapírt a j«i műszakot állt a gép, sőt jHSggSrtSeírid" A^dól^ gépen, ma már csak áRalá- néha meg masfel műszakot ^ ^p^t^ ismerlk a ban négyszer, legfeljebb hat- is mert nem volt az elrom- ; tervet, tudják mit tel­— i n —i. AAA_ I,,f í h^lv^H m*»0Ti»leln Rl'kat- . . ' , -* .... Nem kétséges, Napi értékelés, egyenletes termelés A lemezüzem vezetői egyéb intézkedésekkel is se­gítették a jobb munkát A csiszológépnél dolgozók tel­jesítményét például napon­ta, illetve műszakonként ér­tékelik, a napi tervet pon­tosan tartalmazó kimutatá­sokon, amelyeket a gép mel­szor rére. kerül sok erre a cse- lott helyett megfelelő alkat- - ítenek A jóminőeégű csdszo- rész. Ma lényegesen köny- ^nnek A POLITIKUS ÉS A KÖLTŐ — PATRICE LUMUMBA EMLÉKÉHEZ — Az őstársadalmakban tör­vényszerű, hogy a népek, törzsek főnökei egyúttal sá­mánok, orvosok, költők s tu­dósok ís. Talán ennek a to­vábbélése, hogy a gyarmato­sítás alól fölszabaduló új nemzetek élén küzdő, vé­kony értelmiségi réteg ki­emelkedő vezetői is egyszer­re politikai és szellemi veze­tői népüknek. Mintha ma­guk akarnák betölteni a. hi­ányt, s kivenni részüket az évszázados gyarmati elnyo­más következtében elsor­vadt nemzeti irodalom gaz­dagításából is. A kongói nép mártírrá magasztosult vezetője, Pat­rice Lumumba (1926—1961) is költő és politikus is volt egy személyben. Tanulmá­nyai után, 18 éves korában Zoía írásainak hatása alá került. Életkörülménye nem kedveztek ugyan irodalmi hajlamainak — eleinte pos­tatisztviselő, majd postames­ter, utóbb sörfőzdéi üzemve­zető volt — de politikai am­bícióinak, népe fölszabadítá­sáért folytatott harcának te­ret nyitottak. Hamarosan el­ismert szónokként emelke­dett ki környezetéből. Mun­kahelyéről elbocsátották, s már ekkor többször megülte a belgák börtöneit. 1958-ban ő alapította meg hazája első nemzeti politikai pártját, a Kongói Nemzeti Mozgalmat. 1958 decemberében a kongói küldöttség élén részt vett az afrikai népek akkrai konfe­renciáján. 1959 áprilisában a kongói pártok luluabourgi kongresszusán tűnt ki föl­szólalásával: azonnali füg­getlenséget követelt Kongó­nak. A stanleyvillei belga­ellenes tüntetés letörése után a gyarmatosítók „za­vargáskeltésért* félévi bör­tönre ítélték. 1960 januárjá­ban a brüsszeli kerekasztal­értekezleten részt vevő kon­góiak követelték Lumumba szabadon bocsátását és be­vonását a tárgyalásokba. A belgák kénytelenek voltak e kívánságnak eleget tenni: Lumumba a börtönből egye­nest a tárgyalóasztalhoz ült. A tavaly májusi választáso­kon a 137 mandátumból az ő pártja 41 helyet szerzett meg, s más pártokkal koalí­cióban 1960. június 30-án 6 alakította meg Kongó első független nemzeti kormá­nyát. Kormányprogramjában a szociális igazság és a ha­ladás ügye mellett kötelezte el magái. Ettől kezdve életét, sor­sát már az egész haladó em­beriség kisérte figyelemmel. Emlékszünk még, hogy a függetlenségi ünnepségen a belga király jelenlétében vá­dolta a gyarmatosítók gaz­tetteit, emlékszünk még a belgák „divide és impera* taktikájának első sakkhúzá­saira, aztán az ENSZ be­avatkozására, Lumumba mesterséges elszigetelésére, „háziőrizetére*, majd elfoga­tására, megkínzására, s vé- irányul a fehérek ellen. Ne­gül gyalázatos eszközökkel künk csak egy ellenségünk végrehajtott megölésére. van: a gyarmati rendszer. Annikor még szabad volt Nem az európaiak az ellen­Lumumba, egyik legutóbbi ségeink. Fölszólítjuk a jó­nyilatkozatában, melyet a akaratú európaiakat, állja­Népszabadség 1960. kará- nak mellénk, támogassanak csomyi száma közölt, többek bennünket. Én nacionalista között ezeket mondotta: „Föl- vagyok, aki hazájáért harcol. hívok minden afrikait és az afrikai népek szabadságának minden hivét, vívjuk meg a végső csatát a gyarmati rendszer ellen. Harcunk nem PATRICE LUMUMBA: Szenvedtél, fekete testvér Néger, te ezredévig teagödtél, mint az állat, hamvad a szélbe szórták, s hóhéraidnak itt e földön építettéi díszes templom-csodákat — halál-templom megannyi, keserved hirdetik. Csatákban tönkreverten, előzve otthonodból — barbár idők: ököljog acsargott ellened! — nyomort, avagy bilincset várhattál csak a sorstól s az erdők rejtekén is a szomjas vég lesett. Vérengző vad rohant rád. kígyók kígyózva kúsztak ölelve tested, ölni, s feléd sziszegve száz búvóhelyről, kicsordult mohó méregfoguknak tajtéka — és lesújtott, elsorvasztott a láz. Majd újból s aljasabbul vetett csapdát a sanda fehér: tüzes vizével megszédített, sötét nyakadba tette jármát, elvette nőd, te balga, s a kincsedet kicsalta rossz, talmi gyöngyökért. Dübörgött, jajt kiáltva, hazádon át a tamtam. szívmardosó panaszt vitt, gyászt vitt a felriadt falvakba! O, te néger, a könnyet, vért patakban öntötted — elrabolták leányod és fiad!... Ilajókürf búg, hajó megy az átkos messze földre, hol úr-király a dollár, s mindenható gyapot az isten: gyermeked, nőd robotra hajtva, nyögve sínylődik majd, s felőrli gyötrelmes munka ott! Ember vagy! Rád parancsolt a kényszer, hogy feledd s tanulj litániákat, hidd: — isten hív haza, ha Golgotád bejártad ráfüggesztett szemekkel, — remény a túlvilágon: rabszolga vigasza! Tűz mellett ülve, álom és félsz borult fölébed, dünnyögted száz hasonló koldús-társ énekét, de néha bús szilajság szállott meg, forrt a véred s vad elragadtatással táncoltad át az éjt. Érzelmeid felizztak, s miként vihar ha tombol, bősz, férfias zenéjét érchangon zúgva, ez erő volt, ezredéves nyomorból, fájdalomból fakadt, csatára hívő kiáltás volt — a jazz! Ma egy világ csodálja, s az ámuló fehérek riadtan ismerik fel, mit zúg a harci ének. mint hirdeti: miénk lesz ez a fekete fóld! Csodás dal! bátorítván, új hittel tölti kebled, testvér, biztat s erőt ad az egykoron ledőlt reményben újra hinnünk: a hajnal elközelgett! Ö. lásd ígéret-osztó jövőnk arcába nézve szabad nap virradását, lásd földerülni végre boldogságunk: miénk lesz, miénk a nagy folyó, víz, part és duzzadó föld, száz kincset hordozó! És szüntelen sugáraó napfény szikkasztja könnyed akkor, hogy rádkovácsolt rabláncaid letörted: szabadságodra, testvér, mint égitest tüzére, fölszárad majd apáid kiöntött szolga-vére. Megcsúfolt nemzedékük mártfrkeresztet hordott, te építsz most helyettük szabad, nagy. büszke Kongót, új, szebb hazát: ilyennek álmodtad, vágyva, régen: boldog hazát, itt, Afrika szívében! el Ebben a harcban találtam országokat, amelyek fegyver­rel - támadnak ránk, máso­kat, amelyek segítséget ígér­tek cserében az uránért megint másokat, amelyek segítséget adtak és nem kértek érte semmit Utasít sam vissza a segítséget, ne­hogy kommunistának vádol­janak? Mi mindent mond­tak mér rólam! De gondol hatja-e valaki, hogy ez a rágalomhadjárat megállíthat engem, aki életemet adnám népemért?* Talam annak idején, ami­kor ez a nyilatkozat elhang­zott, ínég szokványos frázis­nak hatott ez az utolsó mon­dat. De azóta a történelem hitelesítette ennek a gerin­ces, fiatal néger politikusnak és költőnek hitvallását. Pró­féciája tragikusan valóra vált. Azt reméltük már, I; hogy a XX. század máso-' dik felében az emberiség fejlődése olyan fokra emel­kedett, amely fölöslegessé te­szi az emberáldozatot, mártíromságot. Azt hittük, az emberi értelem és fölvi­lágosodottság mai fokán már nincs szükség vértanú­ságra ahhoz, hogy a világ a haladás útján mind előbbre léphessen. De Lumumba sor­sa figyelmeztet: a nagy ügy még mindig hősöket és vér­tanúkat kíván. Lumumba neve most, ami kor teste rút sebektől bori­tottan porladni kezd Afrika földjében, jelképpé nőtt: a négerek szabadságharcának halhatatlan — immár el nem pusztítható — jelképé­vé. „Szalmaszállal nem le­het elrekeszteni a folyót- — mondotta iménti nyilatkoza­tában — már pedig az im­perializmus egy szalmaszál­lal akarja meggátolni egy folyamként hömpölygő tör­ténelmi folyamat útját. Me­gint Juhászt kell idéznem: „Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tilta­koznak-. A költő Lumumbának Csordás Elemér átköltésében itt közölt verse először a Népszava 1960. július 24-i számában jelent meg. Péter László is része van abban, hogy az idén a tavalyihoz képest körülbelül 25 száza­lékkal felemelt tervet átla­gosan 100—105 százalékra teljesítik most a lemez­üzemben. Ezenfelül egyenletesebbé vált az utóbbi hónapokban a munka üteme is. Azelőtt nagyfokú egyenetlenség volt tapasztalható. Egy műszakon belül intenzívebb és lany­hább munkaszakaszok kö­vették egymást A dolgozók hol „rávertek* a munkára, hol egészen ellhanyhultak. Többek között azért is ká­ros volt ez, mert nagyon igénybe vette a gépeket, és rossz hatással volt tartóssá­gukra. A hibát nagyon egy­szerű és kézenfekvő intézke­déssel javították ki. A csi­szológép biztosítékát kicse­rélték, s ez az új, csak ki­sebb megterhelést biró bizto­síték megakadályozta a gép túlságos igénybevételét, meg­szüntette az intenzitás sza­kaszosságát, egyenletesebbé tette a termelést. További feladatok Az új normák bevezetése nem oldotta meg a lemez­üzem összes problémáit. Hátra van még a mun­kanap részletes elemzése a termelés számára el­veszett munkaidő szem­pontjából. Ez a munka a ter­melékenység növelésének újabb tartalékait tárhatja fel. A dolgozók eddigi nor­máit általában nem érinti, legfeljebb néhány kivételes esetben, hanem elsősorban az lesz a feladata, hogy . egyes munkafolyamatokat | vizsgáljon, azaz feleljen ar­ra a kérdésre, hogyan lehet a munkafolyamatokon belül a termelékenységet még to­vább növelni. S ha nem is követi ezt a munkát újabb normakiigazítás, világos, hogy nagy szerepe lesz az elve­szett munkaórák elleni harc­ban a veszteségidő csökken­tésében, a termelékenység növelésében. ö. t. Holnap tanácsülés a 11. kerületben A szegedi II. kerületi ta­nács hétfőn délelőtt 9 órai kezdettel tartja ülését a Postás Művelődési Otthon­ban, József Attila sugárút 43 szám alatt. Ez alkalom­mal megtárgyalják a kerü­let 1961. évi városfejlesztési tervjavaslatát, valamint meg­vitatják a Hazafias Népfront _ II. kerületi bizottságának ] tájékoztató jelentését a vég­rehajtó bizottság, az állandó bizottságok és a tanácstagok munkájáról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom