Délmagyarország, 1961. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-07 / 6. szám

5 Szombat, 1961. január 7. AMIKOR „LECSÖNGETNEK" r Ki hová indul munkaidő után? J Itt messze hallatszó szi­rénabúgás, amott lármás ko­lompszó jelzi a munkaidő végét. Vége a munkaidő­nek? A napnak azonban még nincs vége. Az most kezdődik el igazán. Hiszen a gyárban a gép mellett, a hivatalban az író­asztal mellett, az építkezé­sen az állványokon munka közben elfelejtődnek az egyéni gondok, elhalványod­nak az egyéni vágyak, ter­vezések, ott az egyén csu­pán egy kis rész a kollektív munka hatalmas gépezeté­ben. S aztán megnyílik a gyár kapuja és kitódul rajta a dolgavégzett munkástömeg, ís ez a bent annyira egy­séges kollektíva most egy­szerre apró részekre, előbb kis csoportokra, aztán ma­gánosan siető, hazafelé igyekvő emberekre, egyé­nekre oszlik, akik most már a maguk életének kis gond­jait kergetik, űzik ebben a második műszakban. MOvezetSbSI — egyetemi hallgató Berta Miklós a Csong­rád Megyei Építőipari Vál­lalat művezetője. Kőműves­ként kezdte évekkel ezelőtt Amikor még nem volt olyan könnyű tanulni, egyetemet végezni, mert nem volt rá pénz otthon, hogy ő tanul­hasson, mert a szegényem­ber gyerekét, ha lett volna is pénze, bizony csak kinéz­ték a gimnáziumból is, nem­csak az egyetemről. Berta Miklós elvégezte az építőipari technikumot és most a Műegyetem építész­mérnöki karának levelező hallgatója. Különös kettőség ez. Dél­után fél 5-ig mint művezető irányítja a hozzá beosztott munkásokat a megyeháza építkezésén. Jó kőműves, jó szakmunkás maga is. Tud­ják ezt a hozzá beosztottak, t tisztelik ls érte. Fél 5-kor aztán a munka­tdő végét jelzi a kőműves­szakmában hagyományossá vált kolompolás. Fél 5-kor Berta Miklós átvedlik egye­temi hallgatóvá és siet haza a könyvekhez. Elsőéves. Ez az első év a legnehezebb. Berta Miklós azonban itt is állja a sarat. „Zarándoklás" az Anna-kúthoz Csurgó Józsefné, ami­kor fél 4-kor véget ér a munkaideje, nem hazafelé indul, hanem a I.enin körút és a Kossuth Lajos sugárút sarki házhoz igyekszik, az Anna-kúthoz, ahol olyan lassan halad az az emelet­ráépítés. November 30-lg kellett volna elkészülnie, de még mindig sehol semmi. Pedig Csurgóéknak itt, en­nek a félig elkészült eme­letnek az egyik lakásában lesz igazi otthonuk. Évekig gyűjtötték lakásra a pénzt, s amikor volt már annyi, megragadták az első kínál­kozó alkalmat. És azt most már nem eresztik el többet. Hát ezért megy Csurgóné a Ruhagyárból az Anna­kúthoz. Hogy megnézze, mennyit haladt az alatt az idő alatt az építkezés, amíg ő a gyárban végezte mun­káját. Ugye, megértjük ezt a mindennapos zarándoklá­sát Csurgó Józsefnénak? Ugye, nem nevetjük ki érte? Aki a gyárban marad D r. N y i t r a i Mihályné, aki a Jutaárugyár adminiszt­ratív dolgozója, a gyárban marad a munkaidő befeje­zése után is. A hétnek há­rom napján: hétfőn, szerdán és pénteken. Nem túlórázik. Tanul. Ott tanul, benn a gyári irodában kettőtől 4 óráig. A Közgazdasági Tech­nikum esti tagozata első év­folyamának hallgatója Nyit­rainé. Ezeken a napokon fél 5-től este 9-ig vannak órái a technikumban. Ezért nem megy haza. S azért, mert mire hazaérne Béke­telepre a gyárból, már for­dulhatna is vissza, s talán így is elkésne az iskolából. Más férjek tafán nem ven­nék szívesen ezt Nyitrai Mihály, akit nemrégen ne­veztek ki bíróvá, az ügyész­ségen megértőbb férj ennél. Igyekszik segíteni a felesé­gének a tanulásban. S ő maga ls tanul ugyanakkor, a marxista esti egyetem hallgatója. S a többi tanulók S ugyanígy tanul Nyitrai­né kollégája, d r. Komá­romi Lászlóné is, aki szin­tén a Közgazdasági Techni­kum esti tagozatára jár, a második évfolyamra, fc mun­kaidő után ugyancsak a könyvekhez siet haza az üzemnek rajtuk kívül még sok-sok dolgozója. Bálint Dezső, az Űjsze­gedi Kender- Lenszövő Vál­lalat művezetője sem megy el szerdai és pénteki napo­kon munkaidő után a gyér­ből. Siet föl 25 munkatársá­val a KISZ-klubba, s álta­lános iskolai tanulóvá ved­lik át. Az üzemi általános iskola nyolcadik osztályába jár, a hetediket kitűnő ered­ménnyel végezte tavaly. Pe­dig neki sem könnyű a dolga. Csehszlovák-magyar tapasztalatcsere a politechnikai oktatásról A kitzes ékért Zalai Sándorné a Szőr­me- és Bőrruhakészítő Vál­lalat KISZ-szervezetének kultúrfelelőse. Az üzem tit­kárságán dolgozik, feleség és anya. Elsőosztályos kislánya van. Zalainé ennek ellenére kiveszi részét a KlSZ-mun­kából. Amikor megkérdez­tük, éppen első klubdélután­ját tartotta az újjászervezett üzemi KISZ. A klubdélutánt, természetesen ő rendezte. Aztán hazamegy, segít a kis­lánynak megcsinálni a lec­két és segít néhány kedves szóval a férjének is, aki szintén tanul: a marxista esti egyetemen, amellett, hogy a kábelgyárban elvégzi mindennap a maga 8 órai munkáját * S ilyen minden munkanap. Ki így, ki úgy tölti a sza­bad időt, s lát űjabb dolga után, amikor "lecsöngettek* Papp Lajos I U1111U1 Ha'ánk fennálló kulturális egyez­mény keretében a közel­múltban lehetővé vált szá­momra. hogy két hetet tölt­sek a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaságban. Az volt a célom, hogy tanulmányoz­zam a csehszlovákiai peda­gógiai institutok — a mi pedagógiai főiskoláinknak megfelelő intézmények — keretében a politechnikai tanárképzés helyzetét. Sok értékes tapasztalattal tér­tem vissza, ami eredménye­sebbé teszi a műszaki is­meretek és gyakorlatok sza­kos tanárképzésben végzett munkámat Csehszlovákiában a poli­technikai oktatás megvaló­sításának gondolata hosz­szabb időre tekint vissza, mint nálunk. Több éves ta­pasztalat áll mögöttük, ki­alakultabb elvi és gyakorla­ti módszerek az oktatásban az iskolatípusaik minden fo­kán, így a felsőoktatásban is. Ez több összetevő ered­ményeként alakult így. Ilyen pl. Csehszlovákia év­tizedekre visszanyúló ipari fejlettsége, valamint az el­ső köztársaság alatt — ha elnyomottan is. de — éb­redező progresszív törek­vések az oktatásügy korsze­rűbbé tétele érdekében. A csehszlovák állam ma a szocializmus építése közben — hazánkhoz hasonlóan — rendkívül nagy erővel segí­ti a minél eredményesebb és szélesebb körben megva­lósítható politechnikai okta­tást. a nrá.rai pedagógia' prasai institut igazgatásának és lelkes ta­nárainak segítségével mó­domban volt. hogy a rövid két hét alatt némi betekin­tést nyerhessek az ország pedagógiai institutjainak munkájába és még köze­lebbről az institutok műsza­ki kabinettjeinek tevékeny­ségébe. Egyik leglényegesebb fel­ismerésem az volt. hogy a tanárképzési formájuk adta lehetőségeken belül minden tanárjelölt — aki az alsó­(33. folytatás.) Az egész élet egy merő szerencsétlenség. A papának van egy remek gyára, csak éppen államosították. De hi­szen ez az arany... Szakasztott ugyanaz az állapot. Az állam birtokába vette, anélkül, hogy tudta volna. Ám, ha így van, ez az arany mégiscsak az övék, amint a rum- és likőrgyár ls az övék, noha átmenetileg nem férkőzhetnek hozzá. Mi lenne, ha szólna a papának? Itt csak ő segíthet. Elvégre most ugyanabban a pácban ülnek, a papa is, ők is. A papa majd csak kitalál valamit. A vonat már délután befutott a Keleti-pályaudvarra, de Júlia nem akart sötétedés előtt hazatérni, nehogy va­lakivel találkozzék ebben az öltözékben. Csak hét őra tájban nyitott be a lakásukba. Gyorsan átöltözött és Bott­lik papához sietett. Az öregúr és a mama vacsoránál ült. Júlia csak most érezte, hogy milyen éhes. Magába tömött néhány falatot. Hogyan tudna négyszemközt maradni a papával? A mamát egyelőre nem szabad beavatni. Bottlik mama vacsora után leszedte az asztalt és ki­ment a konyhába. Júlia halkra fogta a hangját: — Papa, kérlek, azonnal beszélnem kell veled. De ez az egész csak kettőnkre tartozik. Ez titok — emelte mu­tatóujját az ajkához. — A férjem sem tudja, hogy eljöt­tem hozzád. — Hol van a férjed? — kérdezte gyanakodva Bottlik, s már-már az sajdult fel benne, hogy Júlia és Szerencsés között történt Valami. — Szanatóriumban. Rosszak az Idegei. De ezt mind­Járt meg fogod érteni. Képzeld — mondta suttogva —, a férjemnek hatalmas vagyona van. És ez csak most derült ki, tegnapelőtt. — Örökség? — vonta összébb a szemöldökét az öreg­úr. — Dehogy. Körülbelül tíz kiló színarany. Bottlik Jenő hátrahőkölt a fotelben. Megőrült ez a lány? Vagy ízetlenkedik vele? Megvan: pénzt akar kicsi­kami tőle, ezért állt elő ezzel az ostoba mesével. — Ugyan, Júlia, micsoda zagyvaság ez? — nézett rá szigorúan. — Papa, csendesen! Ez nem zagyvaság. Hallgasd végig. Tömören és világosan előadta. Szerencsés János tör­ténetét. Bottlik egyik ámulatból a másikba zuhant. Bottlik mama néhányszor becsörtetett a szobába, ilyenkor abbama­radt az érdekfeszítő elbeszélés és Bottlik nyugtalanul vár­ta, bárcsak kimenne a mama. Amint a mama mögött becsukódott az ajtó, sürgetően nézett Júliára. Amit ez a lány elmond, hitelesnek látszik. Az öregúr képzelete meg­lódult. Tíz kiló arany! Hatalmas vagyon. Méghozzá a csa­ládi vagyon része... Remekül lehetne hasznosítani. Ha csak egy harmadát számltja, akkor is elegendő volna., i Igen, abból megoldhatná a szeszfőzde kibővítését. A be-» fektetés hamar visszatérülne, ennél hasznosabban a veje J sem forgathatná a pénzét Igen, az lenne a legjobb, haj társulnának. Bottlik és Társa... Néhány esztendő múltání uralkodhatnának a piacon. Remek perspektívák! t Amint Júlia befejezte elbeszélését, Bottlik Izgatottan * járkált a szobában. C — De bizonyos vagy benne, hqgy a rejtekhelyen ott J van az arany? — kérdezte, miközben a lánya arcát fiir-í k észté. f — Halál biztos, papa. A vázlat szerint minden stim-J meL • — Hm.:. azért mégis az lenne az igazi, ha a férjed ­maga is körülnézne és teljes bizonyosságot szerezne. Azaz szereznénk. Júlia egy pillanatra maga is bizonytalanná vált — Te kételkedsz, papa? Botlik révetegen bámészkodott. Most már ő maga ls? belekapaszkodott az elrejtett aranyba, dehogy is rugasz- • kodik el ábrándjától! J — Kislányom, adja isten, hogy minden igaz legyen. De» az üzlet — üzlet, és az üzlet törvénye a feltétlen bizo- j nyosság. Ha én a férjeddel együtt meggyőződhetnék arról, j hogy a rejtekhely csakugyan megvan, akkor én nem ha­boznék. — De hát a férjem nem mehet Csőkavárra. Azonnal felismernék. — Majd kitalálunk valamit. Ez részletkérdés. Júlia előrukkolt a nagy kérdéssel: • — Tegyük fel, papa, hogy az arany de facto megvan, J de átmenetileg teljesen hozzáférhetetlen. Ugy tekinthe- \ tünk-e arra, mint saját tulajdonunkra? f Bottlik papa idegesen dobolt az ujjával. Olyan pózba £ vágta magát, mint valaha az üzleti tárgyalásokon, ahol azt okosság, óvatosság és csalhatatlan üzleti érzék egyaránt t eldöntheti a tárgyalás eredményét. Tagoltan, minden' szótf megrágva beszélt: £ — Nézd, szívecském, az arany tulajdonjoga vitatha- j tatlan. Az, hogy átmenetileg hozzáférhetetlen, ezen mit sem J változtat. Azzal számolni lehet, arra terveket lehet felép'te- • ni. Természetesen valamicskét levon az értékéből az aj tény, hogy nincs száz százalékos biztonságban. Gondoldd • csak el, ha egyszer eszükbe jut kivágni azt a fát. Ez rizikó, t De azért erre kevés az esély, ha a rejtekhely fekvése í olyan, mint ahogyan elmondottad. Ez az eszmei értékcsök- • kenés legfeljebb tizenöt-húsz százalékos. t Júlia elégedett volt. Hiszen ha az aranyvagyont dej facto elismeri a papa, ez azt jelenti... C — Azt jelenti ez — fűzte most már hangosan gondo-j latalt —, hogy vagyonunk, legalábbis részben már mostj hasznosítható? — Miért ne? — tűnődött Bottlik papa. — Hát persze, arról szó sem lehet, hogy valaki egy tételben megvásá-1 rolja. Ez nem is volna kifizetődő. De valamit azért í pénzzé lehet tenni. j — Igenám — vetette ellene Júlia —. de én nem j egyezem bele, hogy a vevő, vagy a vevők búcsú járást j rendezzenek Csókavárra. Az rendkívül kockázatos lenne. J (Folyt köv.) középnek nevezett 6—9 osz­tályos gyermekeket fogja tanítani, bármilyen szakra is készül — részesül poli­technikai jellegű alapkép­zésben a felsőoktatásban. Szervezeti oldalát tekintve náluk a tanító- és tanár­képzés együtt kezdi meg munkáját. Mindazok, akik 1—9 osztályos gyermekeket tanítanak majd. együtt ta­nulnak két éven keresztül. Általános tanulmányaik so­rán — e két év alatt — megismerkednek az alapve­tő politechnikai oktatási feladatokkal is. Ez rendkí­vül nagy előny. A fiatal ta­nárjelölt saját szemléleté­nek kialakításához, valamint tanári munkájához jelentős segítséget kap ennek az ál­talános politechnikai tudás­nak birtokában. Azok a hallgatók pedig, akik hi­vatásuknak választják a po­litechnika ipari, vagy me­zőgazdasági ágának tanítá­sát. a tanulmányi idejük hátralevő két éve alatt el­mélyítik tudásukat a tárgy­ban, A mi viszonyainkat tekintve határozott ered­mény — ezt a csehszlovák elvtársak is kiemelték —, hogy magasabb szaktudású politechnika-szakos tanáro­kat bocsátunk ki a műsza­ki ismeretek és gyakorlatok, valamint a mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakokról, mint ők. Ez azért van így, mert nálunk négy éven keresztül készül a szak oktatására a hallga­tó, a tárgyak rendszeres egymásnaépülésével. Nálunk azonban a hallgatóságnak csak kb. 25 százaléka ré­szesül csupán a politechni­kai képzésben az említett kéft szaknak jelenlegi szer­vezeti formájával. Ez az arány számszerűen igen ke­vés, így távolról sem bizto­sítja a szükséges tanári el­látottságot* az általános is­kolák számára. A felsőokta­tási reform során érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan lehetne minden sza­kon megismertetni a főisko­la hallgatóit politechnikai jellegű alapismeretekkel. Több nehézsége látszik, de érdemes lenne felmérni an­nak a lehetőségét, hogy minden tanárjelölt számára — bármilyen szakos is — legyen két féléven át heti két-három órát betöltő ilyen irányú képzés is. Ez kétféle célt szolgálna. Rész­ben közelebb vinné hallga­tóinkat a politechnika való­ságához és másrészt — ha nem is megfelelő szinten, de szolgálná az általános iskolák nagyfokú tanárhiá­nyának enyhítését az ipari és mezőgazdasági politechni­ka tanításában. A prágai Pedagógiai Ins­titut politechnikai-műszaki oktatásban részesülő hall­gatói több irányú gyakorla­tot végeznek, mint a mi műszaki ismeretek és gya­korlatok-szakos hallgatóink. Ezek között iparművészeti jellegű gyakorlatot is lát­tunk. Ezeknek a gyakorla­toknak nevelési értékét ne­künk is hasznosítanunk kell pedagógusképző munkánk­ban. Elgondolkoztató a csehszlovákiai általános kötelezettségű 9 éves iskolá­nak az a gyakorlata, hogy az ország minden általános iskolájában — falun és vá­roson egyaránt — részesül­nek a gyerekek ipari és mezőgazdasági politechnikai oktatásban. Dr. Trajer elv­társ, a prágai Pedagógiai Tudományos Intézet igazga­tója elmondta, hogy a poli­technikai oktatás alapelvé­nek megtörését látja abban, ha a gyerekek nem része­sülnek mindkét irányú kép­zésben. Feltétlenül érdemes vi­tatkozni azon. most az ok­tatásügyünk reformja során, hogy nem vezet-e hibás eredményekhez, ha a 10—14 éves gyermekben nem nyitjuk ki a teljes lehetősé­geket, mintegy lezárjuk, mi­előtt kibontakozhatott volna. Ellátogattunk a tanul­mányút során Karlovy-Va­ryba és Pozsonyba is. Kar­lovy-Varyban jelenleg is értékes munkát végző Pe­dagógiai Institutot láttunk. A következő években épül itt fel Csehszlovákia egyik legmodernebb főiskolája, ahol a politechnika-szakos tanárképzés legkorszerűbb feltételeit teremtik meg. Sok szakmai-neve­lési kérdésben mondták el véleményüket a csehszlovák éh-társak éti kartársak, az előbbi széle­sebb területet felölelő prob­lémák felvetése mellett Szívesen adták át a tárgyak tanításában szerzett tapasz­talataikat jegyzeteiket könyveiket. Az a tervünk, hogy kialakult kapcsolata­inkat egyre inkább felhasz­náljuk a továbbiakban munkánk eredményesebbé tételére. Szeretnénk hallga­tóinkat a kötelező termelési gyakorlatok elvégzésére köl­csönösen kiküldeni, hogy tu­dásuk még alaposabb és szemléletük szélesebbkörű legyen a szomszédos népek eredményeinek helyszíni megismerésével. TÍMÁR ANDRÁS, a Szegedi Pedagógiai Főiskola műszaki ismeretek és gyakorlatok tanszékvezető adjunktusa Színes programot készítenek elő a várhatóan növekvő szegedi idegenforgalomra A Szegedi Idegenforgalmi Hivatal idén ugyancsak gaz­dag programmal készül az itt megforduló kül- és bel­földi vendégek fogadtatá­sára. Programjában tovább­ra is elsősorban a városis­mertetés szerepel, különös tekintettel Szegednek az utóbbi másfél évtizedben megtett fejlődésére. Ez,t az ismertető munkát diavetítés­sel kisért előadásokkal is ér­dekesebbé teszik. Hasonló ve­títettképes ankétokat ren­deznek az idegenvezetőknek, továbbképzés céljából. A ti­zenegy nyelvet képviselő idegenvezetők ankétjain új témaként szerepel majd a szegedi munkásmozgalom történetének tárgyalása, s a város legújabb történetének bemutatása. Keskenyfilmes kópiákat készítenek idegennyelvű fel­írásokkal a "Viszontlátásra, Szeged* című filmből, s a kópiákat megküldik a kül­földi magyar követségek­nek is. Szegedet ismertető új ki­adványok 1961-ben nem je­lennek meg, tekintve, hogy az elmúlt évben a kiadvá­nyok egész sorával biztosí­tották a várható idei igények kielégítését Hódmezővásár­helyről, Makóról, Csongrád­ról és Szentesről azonban kü­lön-külön városismertető pros­pektus jelenik meg, ugyan­akkor ebben az évben meg­kezdik egy Szegedről szóló, 1962-ben megjelenő képes riportkönyv anyagának elő­készítését. A Szegedi Idegenforgalmi Hivatalhoz nemrégen levél­ben fordult a Magyarok Vi­lágszövetsége, hogy a jövő­ben több ismertető anyagot kapjon a városról, egyrészt szöveges feldolgozásban, másrészt képanyagban. A szegedi látnivalók bő­vítésére különféle javaslatot tett az Idegenforgalmi Hi­vatal. Javasolta, hogy Fe­hértón hozzanak létre ven­dégfogadó egységet, létesít­senek Szeged mellett hor­gásztanyát, s a céhemlékek­ből alakítsanak ki állandó jellegű múzeumot, például az úgynevezett Timár-ház­ban, Felsővároson. Hasonló céllal sajátos múzeumot le­hetne létrehozni egy napsu­gárdíszes kiképzésű házban, annak teljes berendezéséveL

Next

/
Oldalképek
Tartalom