Délmagyarország, 1961. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-11 / 9. szám

3 Szerda. 1961. Január 11. Pusztamérges termelőszövetkezeti község Tegnap a híres bortermő vidék gazdái két termelőszövetkezetet alakítottak A híres és zamatos borokat termő Pusztamérges homokján a dolgozó parasztok elhatározásából átalakult a mezőgazdaság arculata. Az egyéni gazdák sok vajúdás után döntöttek. Hittel, bizalommal tértek az új útra és Pusztamérges termelőszövetkezeti községgé vált. Történelmi percek A forradalmi átalakulás újabb állomása tegnap, kedden volt A pusztamérgesi gazdák, immár új szövetkezeti tagok, szőlős vidékükön két új termelőszövetkezetet alakítottak a művelődési otthonban. Délelőtt a község északi és keleti • részének gazdái gyűltek össze. Sokan a távoli tanyákról jöttek el és zsúfolásig megtelt a nagy terem férfiakkal, asszonyokkid. Valami leírhatatlan figyelem, felelősség járta át a levegőt, hiszen a falu történelmét írták. Az új szövetkezet nevének megválasztásával kezdődött a közgyűlés. Több javaslat után úgy döntöttek: termelőszövetkezetünk neve Csabagyöngye lesz. Az "újszülöttnek** egy korán érő, jó bort adó szőlőfajtájáról adtak nevet, híven a táj aranyához, a szőlőhöz. Szívük szerint Aztán megteremtették az induló közös alapot. Egymásután szólaltak fel az új szövetkezeti gazdák és mondataik a munka jó megkezdését szolgálták. Megállapították: meglévő szőlősük, gyümölcsösük is kincs, gonddal törődnek vele, de okos gazda módján a jövőbe is tekintenek és új szőlőskertet telepítenek. Gondoskodtak az öregekről, örömmel fogadták az ingyenes orvosi ellátást, meg a többi szociális juttatást. Kimondották, hogy a férfiaknak évenként 120, a nőknek 80, az öreg és beteges, de még munkát végezni képes embereknek, valamint a kisgyermekes anyáknak 60 munkaegységet kell teljesíteniök. Az alapszabálynak megfelelően határozták meg a háztáji gazdaság területét, kimondották a földjáradék fizetését A szivük szerint választották meg a héttagú vezetőséget. Elnöknek a 45 éves Balla Vincét, az egyik kiváló szőlőtermelőt tették meg. A közgyűlés után sokan személyesen is köszöntötték a vezetőség tagjait, özvegy Tóth Istvánné, Mari néni is odalépett az elnökhöz, a vezetőség többi tagjához és szíves szavakkal jó egészséget, jó munkát kívánt neki. Névadás — a márkás borról Délután 3 órakor ismét ••telt ház* volt a művelődési otthon nagytermében. Ekkor Pusztamérges déli és nyugati részének gazdái alakították meg közös gazdaságukat. Ott volt sok más társával együtt a híres bortermelő, Takács Ferenc bácsi és a felesége. A közgyűlésen felelősséggel, körültekintéssel döntöttek minden dologban: a közös alap, a közös munka, a szociális ellátás, a háztáji föld stb. kérdéseiben. Sokan szólaltak fel, hogy észrevételükkel, javaslatukkal segítsék az indulást. A szövetkezetnek a híres, márkás borfajtáról adtak ne vet: Rizling Tsz. Az új tsz tagjai hittel hiszik, hogy a jó munka, szorgalom és szakértelem nyomán leküzdik a kezdéssel járó nehézségeket, megteremtik emberibb éle tűket. Ezért fáradozik a tagsággal együtt a gazdák által megválasztott héttagú vezetőség, élén a tsz-elnökkel, a közmegbecsülésben álló Tég lás Mihállyal. A közgyűlésen többen igen szépen fejezték ki: ha a tagok és a vezetőség jól dolgozik, akkor nyomában szép sikerek járnak. M. S. Nemcsak a munkanormák kiigazításáról van szó 227 lakást újítottak fel az elmúlt évben ülésezett a városi tanács végrehajtó bizottsága A Szeged városi tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtt ülést tartott. A v. b. ülésén több napirendi pont szerepelt, így többek között megtárgyalták a Közületi Ingatlankezelő Vállalat saját rezsiben végzett felújítási tevékenységét és a felújító részleg munkáját. A tárgyalás alapját az építési állandó bizottság által kiküldött külön bizottság jelentése képezte. A jelentésből kitűnt, hogy az első kerületben előirányzott összegből felújítottak 9 lakóépületet, 126 lakással, a második kerületben 5 lakóépületet 64 bérleménnyel és a harmadik kerületben 4 lakóépület 37 bérleményét. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a felújítási keretek felhasználása saját rezsiben eredményesen sikerült. A v. b.-ülés ezután egyéb tanácsi ügyekről tárgyalt. Idén tovább folytatódik Csongrád megye korszerű villamosítása A MEGYEVILL 1961. évi terveiből Számtalan helyen végez különböző szerelési munkát az idei évben is a Csongrád megyei Villanyszerelő A városban tovább folyik a 110 voltos áramkörrel ellátott lakások átalakítása 220 voltra. MINTHA PÁHOLYBAN ÜLNE valóban szinte olyan, majdnem kényelmes biztonsággal irányítja gépet a képünkön látható két NDK-beli termelőszövetkezeti gazda, Franz VVinkler és Ilermann Haliisch. Szövetkezetüket nem régen gazdagították ezzel a nagy teljesítményű eukorré pakombájnnal, amely nemcsak kiszedi a földből a répát, de le is fejeli, leveleitől megtisztítja és még csomóba is rakja. A cukorrépa így mindjárt szállításra kerülhet anélkül, hogy kéz érintetté volna Vállalat, s nemcsak azért A MEGYEVILL mintegy 1,2 érdemes felsorakoztatni fel- millió forint értékben váladatait, hogy a vállalat te- )ai részt ebből a munkávékenységérői képet kap- ból. Szeged környékén, Kisjunk, hanem mert egyúttal teleken két utcában —ahol a felsorolás bemutatja Sze- újonnan épültek házak — ged és a megye néhány je- hálózatbővítésre került sor, lentősebb építkezését. hasonlóképpen KiszomboKezdjük tehát Szegeddel, ron is, 6—12 oszlopközű vezetékeket építenek fel. A MAHART tápéi hajójavítójánál nemrég fejeződött be a műhelyek elektromos rekonstrukciója, a fehértói halgazdaságban pedig rövid idő múlva véglegesen üzembe helyezik az új szivattyútelepeket. Több villanyszerelési munkára kerül sor Szentesen. A televíziórelé földvezeték-rendszerének kiépítése mellett a Szegedi Ruhagyár szentesi telepének lenycsovilágítását és a villamoserőátviteli berendezéseit még ebben az első fél évben felszerelik. Az erőtakarmánygyár transzformátorállomást. valamint bekötő vezetéket kap. Hódmezővásárhelyen a napokban adták át műszakilag az új szennyvízszivattyútelepet, ahol a szivattyúk, kompresszorok és egyéb villamos berendezések építését végezte a MEGYEVILL. Makón a kórház villanyhálózatának tavaly elkezdett korszerűsítését és a feszüttségátalakitási munkálatokat még az első fél évben befejezik. Nagylakon a kendergyárban szerelnek fel új porelszívókat. Az ásotthalmi erdőgazdaság részére a famegmunkáló üzemegység villanyhálózatát bővítik. A felsoroltakon kívül még több helyen is lesz munkája a MEGYEVILL-nek, de ezek szerződéseit még nem kötötték meg. F

olyik az ipari termelési kérdések vizsgálata minisztériumokban, üzemekben, műhelyekben és a gépek mellett. Az ipari termelés mennyiségi és minőségi fejlesztése szerteágazó, sokszálú kérdés megoldását tűzi napirendre. S aki a jelenlegi helyzetben csak a munkanormák rendezésében látja a jövő megváltását, az elfelejtkezik esetleg olyan tényezőkről, amelyek jelenléte megnehezíti a legjobb szándékú normarendezési elgondolásokat is. A kormányszervek világosan kifejtették, hogy a munkanormák kiigazítása nem kampányfeladat, nem "rohammunka*. S ha ennek a kijelentésnek a végére akarunk járni, néhány érdekes műszaki kérdéssel találkozunk. Elsőrendű jelentőségű az a megállapítás, hogy a munkanormák kiigazításának ott van létjogosultsága, ahol a műszaki, technológiai és egyéb termelési feltételek kedvező irányba változtak. Vegyük például a megalapozott műszaki normák bevezetésének, alkalmazásának néhány előfeltételét. Iparszervezéssel foglalkozó emberek jól tudják, hogy a műszaki normák bevezetése, illetve azok kiigazítása feltételezi adott üzemben a gépek hatásfokának tudományos ismeretét, helyesebben a hatásfok növelésének lehetőségeit. A megalapozott műszaki munkanormák előfeltétele a gyártmányok technológiai eljárásainak szakszerű kidolgozása, mert e műveleti eljárások kidolgozatlansága lehetetlenné teszi a munkanormák tudományos megállapítását. S a gyártmány-technológia mellett a munkaszervezés is elsőrangú szerepet játszik: nyersanyag, félkésztermék, szakrajz, szerszám stb. folyamatos — idővel mért és rögzített — biztosítása. Mert hiába jó a technológia, ha az üzemszervezés rossz, gyenge, vagy szakszerűtlen. És megfordítva: hiába pontos, tudományosan megalapozott az üzemszervezés, ha a technológiai osztályok gyengék, emiatt nem tudják megoldani szakszerűen a gyártmányoknál a műszaki kérdéseket. A munkanormák kiigazítására szolgáló üzemi intézkedési tervekben —, a legtöbb helyen — nem kap jelentőségének és fontosságának megfelelő helyet a technológia és az üzemszervezés, holott az eddigi néhány megjegyzésből is érzékelhető, hogy e műszaki előfeltételek megteremtése nélkül nem lehet mást tenni, mint statisztikai, vagy más szóval, becsült normákat alkalmazni. Az ipari termelés továbbfejlesztése nem "fent*, hanem elsősorban "lent*, a gépeknél dől el. S a termelés folyamatában számolni kell olyan tényezőkkel, mint például a nyersanyagellátás biztosítása, a felvevő piac adottsága, a belső és a külső szükségletekhez való alkalmazkodás stb. Miután az élet nem áll meg a tegnapnál, a piac igényei változnak, s ezt az igényt gyártmánycserékkel kell követni, helyesebben új gyártmányokkal kielégíteni a belső- és az exportpiacot. A tegnapi gyártmányokra alkalmazott technológiai eljárások nem felelnek meg — változtatások nélkül — a holnapi gyártmányok elkészítéséhez, következésképpen az előző gyártmányok a műszaki munkanormákra sem alkalmazhatók. Ennek következtében világossá válik, hogy a termelés folyamatában, a technológia és az üzemszervezés, a tudományos műszaki normák alkalmazása permanens tényezőként játszik szerepet. Ezért is mondják párt- és kormányszervek, hogy az ipari munkanormák rendezése nem átmeneti feladat, hanem állandó szisztematikus tevékenység. Ezt a munkát nem lehet *elhirtelenkedni«. E

megállapításokból természetesen nem lehet levonni olyan következtetést, hogy ahol nincs lehetőség a műszaki normák kialakítására, ott nem is indokolt e kérdéssel való foglalkozás. (Van üzemrész, gyártmányféleség, olyan termelési feltétel, gyenge műszaki vezetés stb., amelynek következménye, hogy csak statisztikai munkanormák alkalmazásával lehet boldogulni). De ezeken a helyeken sem kampányfeladat a munkanormák kijavítása, a teljesítmények alakulásának figyelemmel k'sérése. Az utóbbi hetekben mozgalmi szervek vizsgálatot folytattak néhány üzemben és vizsgálataik alapján kialakult az a kép, miszerint iparunk — az állami és a helyiipar — műszaki gárdája nagyon komolyan és felelősségteljesen nyúl a termelés és a munka termelékenységét rontó tényezők kijavításához. Például megállapították, hogy a Nagylaki Kendergyár direktfonó berendezése 51 perces mellékidővel dolgozik, a Szegedi Kenderfonógyár 24 perces mellékidővel, a Szőrme- és Bőrruhában 23 százalékos az időkiesés stb. Ez a jelenség iparunk nagyobb hányadára vonatkozik. S az esetek egy részében lényeges szerepet játszott — és ma is ez a helyzet — az "üzemi lojalitás*. Értékes órák vesznek el részint csellengéssel (sok esetben üzemi szervezetlenség miatt tétlenkedik a munkás), megnyúlt reggeli és ebédidővel, tört és egésznapos hiányzásokkal stb. Ezek a kérdések fölvetik a gazdasági vezetők felelősségét, és nem kisebb mértékben az üzemi párt- és szakszervezetek politikai nevelő tevékenységének árnyoldalait is. Termelést rontó tényezőként jelentkezik az egyenetlen munkaerőgazdálkodás is. A Szegedi Fémfeldolgozó kislétszámú vállalat, de az elmúlt évben kb. 57 kilépőjük volt. A Szőrme- és Bőrruhakészítő Üzemnél 119 kilépő és 118 belépő volt egy év alatt. De ezekhez hasonló egészségtelen tünetek jelentkeztek és jelentkeznek most is ipari üzemeinkben általában. A munkaerő nagyarányú hullámzása megnehezíti a termelési helyzetet egy-egy üzemben, mert a munkakörülményekkel ismeretlen segédés szakmunkás hetekig, esetleg hónapokig nem jelent teljes értékű munkaerőt, textilipar üzemeiben erőteljes törekvés tapasztalható a szövő- és fonógépek fordulatszámának növelésére s ezzel egyidejűleg a dolgozók szakmai műveltségének gyarapítására. Ez utóbbi azonban nemcsak textilipari specialitás, hanem általános (országos és helyi) ipari kérdés. Ha a műszaki normákat alkalmazzuk —, de statisztikai normák esetében is — termelékenység és termelésserkentő tényezőként, akkor a dolgozók szakmai, műszaki ismereteit is növelnünk kell. Különböző munkamódszerbeli és műszaki tanfolyamok megszervezése, ipari ismeretek terjesztése a dolgozók között mindmind a termelés és termelékenység javításának nélkülözhetetlen kelléke. Ezért egész műszaki propagandánk, műszaki oktatásunk jelentősége különleges szerephez jut már az 1961-es évben és azt követően méginkább. Ez egész iparpolitikánknak egyik legjelentősebb kérdésévé válik, összefüggésben a műszaki munkanormák megteremtésével és ezért igazgatóink, műszaki vezetőink, mozgalmi szerveink sem hagyhatják figyelmen kívül. E néhány, vázlatosan említett jelenség már mutatja, hogy jelen esetben többről van szó, mint egyszerűen -normarendedezésről*. Általános ipari problémák megoldása került napirendre és ebben jelentős szerepet kap a normák kijavítása, észszerű, hasznos fejlesztése. De ebben is — mint minden fontos kérdésben — csak a munkások helyeslő támogatásával, aktiv közreműködésével lehet előrébb jutni. Általában erőteljes törekvés tapasztalható, hogy a munkásokkal közösen, a helysz'nen, a gépnél alakítsák ki az új munkanormát. De sajnos, ez a törekvés néhány esetben csak az erős elhatározásig jut, mert a kivitelezést gátolja helyenként a túltengő munkanorma-adminisztráció, a tengernyi papír (csak a szükségtelen menynyiségről van szó) és a párt- és szakszervezeti szervek munkájában jelentkező szakmai, műszaki ismeretek felületessége, vagy teljes hiánya. Az intézkedési terveket különböző fórumokon megbeszélték, termelési tanácskozásokon is, de a dolgozók körében még most sem jutottak túl általános elvek hangoztatásánál, tehát nem jutottak el addig, hogy mi a munkanormák kiigazításának konkrét üzemi, műhelyi, osztályi stb. terve le egészen az egyes gépig, az egyes munkásig. Pedig ez az utóbbi legalább olyan lényeges kérdés, mint a megalapozott technológia, mert a munkást érintő kérdés ha a munkás közreműködése nélkül nyer megoldást, több politikai kárral jár, mint amennyi hasznot jelent a legjobban előkészített műszaki norma. Ezt a kockázatot egyetlen igazgató, műszaki vezető, párt- és szakszervezeti vezető sem vállalhatja: csakis a munkással közösen, vele történő megbeszélés után lehet eredményes a munkanorma kiigazítása, továbbfejlesztése. Ebből a szempontból tehát a munkanormák kiigazítása, felülvizsgálata politikai kérdés és mozgalmi szerveink elsőrendű feladata, hogy a munkásokkal megértessék: az elavult munkanormák kijavítása és továbbfejlesztése természetes, szükségszerű, mert iparunk technikai, műszaki fejlődése nem rekedt meg egy bizonyos fokon, a termelékenység és a termelés sem reked meg, hanem szakadatlanul fejlődik. S ebben igen hatékony tényező a technikai, műszaki fejlődés. F

igyelmet érdemel, hogy miképpen alakul a munkások keresete. Ez sem olyan természetű kérdés, ami elől ki lehet térni. A munkások világos választ várnak és az üzemek vezetőinek őszintén kell beszélni. A munkanormák kiigazítása, helyenként átmenetileg keresetcsökkenést eredményez. De a helyenkénti átmeneti keresetcsökkenést a munkás "bepótolja*. Műszaki vezetők feladata, hogy megmondják, milyen módon tudja az új munkanorma alapján elérni, sőt túlhaladni előző keresetét a munkás. Ezesetben nem általános elvekről van szó, hanem konkrét feladatok, szakmai ismeretek, munkafogások, technológiai eljárások megmagyarázásáról. Ebben az üzemek műszaki vezetőinek igen nagy a szerepe és felelőssége. Az intézkedési tervek tárgyalásánál igazgatók, műszaki dolgozók, üzemi pártés szakszervezeti bizottságaink vegyék figyelembe e cikkben felvetett kérdéseket is. És a munkanormák kiigazítását műszakilag, technológiailag és politikailag megfelelően készítsék elö, mert ha egy, csak egy tényezőt is elhagynak ezekből, munkájuk nem jár megfelelő eredménnyel. A