Délmagyarország, 1961. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

%'Máraap, IMI. jaaaár 1. 6 CSÉPI JÓZSEF: Gergely szótlanul szuszogott az asztalszegletben, Többször is beszédre nyitotta a száját, de aztán csak leOViMeU bütykös nagy okié oel. Meghunyászkodva pislogott zsémbcló feleségére: isten őrizz minden anyaszültet ettiil a hárplától. Terka pedig mondta, esek mondta a magáét: kamra, tiszta az adó is, Gergő bácsi? — kérdésié megüt — Minek él a világon az ilyen vén senkiházi? Nem kőzve a tanácselnök. —. Csak nem tört magukra a tatár? szegyolli magát ? Még maga beszel ? Szegény jó Kertész Ga zsi bocsi kislánykoromban de sokszor elme telte, mit -m* szeretni a földet, ha eset érzi ámíl, hogy az nemcsak az övé, hanem a másé is. Mán pedig ez a főid olyan, mint a gyerók. Hamar ésereoOszi, ha nem nagyon szeretik, és akkor csak gazt ád. — Rendben van, Gergely bácsi, maga már nem mai __ HW gyerek, jól tudja, hogy abból kell élnünk, amurt beGa- -e Ertsön meg Pista, már mögbocsásson, hogy így mondom, csületesen megdolgozunk. Ugy gondolja, gazt termelnek esi- de neköm így jobban a számra gyün, nem bírom ezt mán majd? Nem hiszem. De ha mégis gaz lenne, ám legyen. Reggeli, ebéd, vacsora nolt kend az apósavai Még a lacikonyhában sem adott soká. Terka, a feleségöm, mög az anyósa, mármint az én Akkor pedig nyilván azt is eszik Gergely bátyám, a tenekt helyet, meg annyi időre s«, hogy meleg löttyel mög- anyám, örökké veszekszenek. Máma is mögverték egymást, remtésit! A gaz pedig nem valami jó eledel. A gyomrával enyhítse magát. A kazal tuviben a disznók találtak rá, de Most az öregasszony itt alear hagyni minket, azt mondja, meg miért nem megy az orvoshoz? ötven hektó bort jeakkor már hótt volt, össze is pocskolták a testit. Ugye ok- hogy elmén az öcsémhöz. Nem mondom, a Jani jobban löntett az ősszel is, aztán mégsem, telik rá? kor még nem gondolta, hogy egyszer majd kend H megvé- is el bírná tartani, mert hogy művezető, vagy miféle egy — Szó sincs arrul kérőm, csakhát úgy van az embör, nül? pesti vasgyárban. Deháténmög mégis azt szeretném, ha itt hogy mindig gyűjtöget, mert sose tudja, hogy mi követEmlékszám én ^nyom, nagyonis emlékszöm — maradna nálunk. Akkorra daganat van a hasamban, mint kőzhet. Hála istennek, hogy most ilyen világ van, lőhet • szólalt meg a kemencepadkán a egy lúdtojás, lőhet hogy mán nem is birok dolgozni a nyá- gyűjteni is. No, de ne haragudjon az elnök elvtárs. Töhekucko szájában gubbasztó öregasszony. Meggyóntam a ron. Akkor pedig mögöszi a fejünket a napszám. A mama, tök én arrul, a mindenségit a világnak, hogy ilyen vagyok, papnak azuta százszor, ezörször is, mőgbocsátott már érte az még tudna dolgozni egy keveset, 6 még ótófűt se látott hogy ilyenök mások is? a jó isten. Dehat mér is csináltam én azt? Tudod te azt életibe' se, en mög mán roncs vagyok. Nem várok én tülle A tanácselnök felállt, „-„. _ „ .„„ nagyon jól. A Sándornak akarta a fődet, mindent a mus- annyi munkát se, mint amennyi a kosztjára, mög a ruháza- szan nézte a havas, sáros főutcát. uáXla, mint kushadnak odaballagott az ablakhoz, hosztohának. Azt a fődet, értöd-é, Terka, amibe most a te tára rámán. feneked, a te két. hold jó szólód van. Azért csináltam, hogy nektök lögyön. Amikor elmúlt, nem hagyott végröndöletöt, hát így van nektök most házatok, szőlőtök és így halaijá- tanácselnök. egyre lejjebb, folynak szanaszéjjel a park gyepszönyegére No, no, mondja már ki Gergely bácsi, mit is sikár, rakott hokupacok, mint engedelmeskednek az élet, a terkeriilgeste olyog soká a kását — türelmetlenkedett a mészét kemény akaratának. Olvadnak, de nem tűnnek el egyszerre. Így engedelmeskednek az élet, a természet ketok mög a jóságomat? Adja a jóisten, hogy szövetkezet — Mondom én, azt szeretném, ha a tanács tönne vala- mény akaratának. A melegítő nap sugarai meglágyítják a kemény jeget, a helyén azután zöldebb lesz a fú, mint lögyön, hogy te mán ne éljél mog ilyen szomorú öregna- mit annak érdekibe, hogy az öcsém, a Jani is belesegítene Pokat. a. mama. eltartásába. Tíz éve mán, hogy én tartom a ma- máshol Csodálatos hasonlatosságot látott most e külső vi— Hallod, hallod Gergó? — sivalkodott Terka, most mát. Hát mán igazán illenék, hogy egyször-másszor küld- lóg és Marcis Gergely élete között. Magáról megfeledkezmég vadabbul lobogott a gyűlölet szemében. — A drága jön egy kis ruháravalót. Utóvégre neki is az anyja, vagy ve félhangosan dünnyögte: igen a fagyos jég helyén zöljó anyád mán a nyakadra hozná a csoportot is, de te nem mifene, szólsz semmit, te, te bélefájós szarnadrag. — Gergő csak tovább pislogott, néha megsimította az A tanácselnök debb, nagyobb lesz a fú is. Restellte már, hogy ilyen govirágos jó hangulata befelhösö- rombán beszélt az imént ezzel a jobb sorsra érdemes padött. mint odakint a Vince-napi raszttal. Hiszen az ő befagyott lelkében is megolvad a jég ötvenedik téltől deresedő bajuszát. Gyomorfájását most ég. Lesütötte szemét, íróasztala fényes üveglapjára, s lát- egyszer. — No mindegy — fordult a már cihelődó ügyfélduplán érezte, a daganat ide-oda ugrándozott a hasaban. hatóan szégyellte magát. " ~~ -----Nem tudta hirtelen melyiknek állja a pártját, a feleségi- — Hát így állunk Gergely bátyám? Ez már nehéz eset. nek-e, vagy az anyjának. Nincs az ilyesmire igazi paragrafus a rendelettárban. Ideghez —, erről majd beszélgetünk még. GeroK kábultan, szélütötten tántorgott ki a tanács6 elnöktől. Az utcán kerülgette jobbra-balra a — Ide figyeljön mama, maga csak hallgasson azzal a tehetem éppen, dmit tudok, de én a maga helyében nagyon frissen született csintalan kis tócsákat. Gondolatai teljesen csoporttal. Én urat, tanítókisasszonyt neveltem a lányom- restellném a dolgot. — Fehér papírlapot vett elő a fiók- kifogytak, nem is tudta mitévő legyen. Hazamenni egybuL De maga? Maga csak ezt a négy hold rossz homokot bél, lassan gondolkodva írni kezdte Marcis János gépgyári általán nem volt kedve. Olyan érzései támadtak, mintha adta, amibe beleszakadtam. Irigyli, ami benne oan? En művezető budapesti címét, Marcis Gergely pedig diktálta, az agyába csúszott volna fel a daganat a hasából, s most szét csináltam azt, nem maga, a hasamtul vontam el a ráva- Később letette ceruzáját az elnök, de nem szólt. Még mé- akarja repeszteni a koponyáját. Maga sem tudta volna meglát! — förmedt az anyjára, de a mama se hagyta sokáig, lyebbre ereszkedett gondolatai, vagy inkább tépelődése kút- mondani, hogyan ténfergett el Máli néni trafikjáig. Tény — Te, Gergő, te, nem félöd az istent ilyen nagyot ha- jába. Jól ismerte a Marcis-családot, hát éppen ezért nem az, hogy most itt van. Nem tudta, hogy mit, de érezte, zudni? Hát, hogy is volt a Joli kitanittatása? Meddig járt jutott eszébe semmi olyasmi, amit érdemes lett volna ki- hogy akar & itt valamit. Valami ismeretlen szellem, lélek tde a nyakadra a Kállai tanító úr, hogy méa ösztönző dí- mondani. vezérelte, elhozta most ót ide. Hogy miért? Nem fogalmaztat, vagy mifenét is kap a lányod, csak engedjed. Hány- — Hit ezt akartam vóna, Pistám — szakította meg a ta meg pontosan fájós fejében ezeket a kusza gondolataszor volt az ugy is, hogy a szögény még neköd is adott az süket csendet Marcis Gergely. kot, hisz a szellem, az úr, nem túri azt, hogy szolgálja, ösztönző dijabul adóra, mög erre-arra. Hát emléközz csak, — Ertem, írjak levelet Pestre, invitáljam meg Marcis bírálja az 6 akaratát. Lenyomta a kilincset, s beköszönt, most mög azt mondod, hogy te neveltél tanárt a lányod- János művezetőt, hogy küldjön 100 vagy 200 forintot az Aztán zsebre tette a hatvan filléres bélyeget, a borítékot, buL Köszönd a demokráciának... Másképp volna itt min- édesanyjának. Ha nem teszi meg, feljelenthetem a gyám,- meg a levélpapírt, a-.<t vásárolt. Ez kissé megnyugtatta dön, csak a Joli.., hatósághoz. De elintézhetek-e ezzel mindent, Gergő bá- fölzaklatott lelkét. Tuula már, nagyonis jól tudta hazafeli Gergó fulladt, kapkodott a levegő után, mint a vizbe- esi, a teremtésit a világnak! Hisz a juss mind a magáé, indulóban, hogy mit tesz. Dünnyögött a bajusza alatt: — haló. Terka meg még szörnyűbb haragra lobbant. kisemmizte a Janit? — Ki ruházta azt a lányt, ki járt a kórházba, amikor — Hát nem tudom tüdőgyulladásban volt? Nálam nélkül mög halt volna tán? gondol még az elnök elvtárs? Takarodjon! Takarodjon! Ki innen, ki innen — sikoltozott. Ah, marhaság, ökörség, én vén szamár, ide gyüttem, hogy szeppent meg az ügyfél —, mire eggyel több okot adjak nekik a szövetkezethez. Másképpen lesz ez. Én magam írok a Janinak. Ha mán csak száz Csak egyre. Arra, hogy meglátja, kimozdítjuk ezt forintot is küldene a mamának, az már ölég tón ne neki Két kézre kapta a kilincset, sarkig kicsapta a konyhaajtót, a gonosz, kíméletlen világot a fundamentumából. Nem ti- a röggelire. Az ebédöt azt adnánk mi továbbra is. Majd mutatta az utat ki a sáros udvar felé az anyósának- tok ha nem most, de jövőre termelőszövetkezeti falut mögpróbalom, kibékitöm a Terkát. Dehát még mindig — Elmék én Terka, de mögsiratsz te még engöm Jő csinálunk a mérgesi tájból. És akkor a mamának se. Ger- .nincs mög a vacsora. Ettől á gondolattól, hogy mi legyen lönne neköd még az a vén bolond szólót kötni, kocskazni, gö bátyámnak se lehet panasza. Mind a ketten megélhet" a rryimq* vacsorájával, nem £f tudott megszabadulni kapálni. Ugy mint tavaly nyáron is. Mint * swikra felpattant a padkáréi áre^-Matwísná, — Hát en ezzel a gyomorral oda mán csálé nem Upi. Asszonyát a kiikpnyhában ígialtá, Áz.őrpg, tenyérrel 79 esztendejét meghazudtoló lendülettel indult el a meg- hetőkWmőff ^táTt möghondom én, attul félők, nem lössz (apasztott, rakott tűzhely tövében Kukoricát morzsolt a mutatott úton. mit önni -* vált egyre dnikusabbá a panaszos ügyfél hízóknak vacsorára. Mintha nem is vette volna észre Ger— De az udvarhul «... Az én főnömbe nem vássa hangja. A tanácselnök arcába felszökött a vér e kihivő gót, csak morzsolt tovább. Csíkos, koszos kötényéből apró bele a fogát többet. Mönjön a pesti fiához, a föpallérhoz. szavak hallatán. gyöngyök módjára potyogtak bele a kukoricaszemek, a kis— Elmögyök én lányom, de tégöd mög fogjon mög ez — Igenis lesz, ha nem lesz, akkor nyilván most wn, kasba. Arca, szája szegletei szüntelenül vonaglottak az aszátkom. Ne lögyön még a sírba se nyugtod, járjál vissza azért ragaszkodik Marcis bácsi a régihez. Akkor miért nem szonynak. Talán egy halálra gyötört, büszke sólyommá.. onnan is, az lögyön a kosztod, amit a malacok • vályúban ad enni, miért sajnálja a falatot is a tulajdon édesanyji- dóréhoz lehetett volna hasonlítani arcát. A lágyságot, hagynak, tói, jó ember.'? megadás jelét mutató vonások újra meg újra megkeF Hillnnnthnn ® legtudósabb orvos se tudta volna — Dehát elnök elvtárs —> fogta a szót ismét amolyan ménykedtek, aztán megint meglágyultak, úgy tettek, mint t r'"onolDan megállapítani, hogy Terka őrült-e félkönyörgőre — nem tudja a magamfajta paraszt úgy a tiszta viz tükrében a bárányfelhők, amikor kiszámíttnár, vagy csak mindjárt az lesz. Marokra kapta a kopott cirokseprüt, agyba-főbe püfölte, verte a küszöbön túl az ereszet méteres jégcsapjairól lecsurgó latyakban fetrengő anyósát. Belemarkolt az öregasszony folt hátán folt pruszlikjába, s húzta, nyújtotta a kút irányába lei, a kertkapu felé. öreg Marcisnf minden ízében reszketett. A kútig csak engedte, hogy cipelje a menye, ott azonban minden erejével megkapaszkodott a rozoga jeges káva deszkájába. Felemelte gyötrött, ráncos, sáros ábrázatát, $ a bosszútól, dühtói lihegő menye arcába tekintett. — Drága kislányom, ha félöd az istent, ne vigyil tovább, — Méghogy né vigyem? »Drága kislányomé vagyok? Aztán miért, te vén csoroszlya? Elviszlek én, kiverlek én még a határbul is, he. — Ne vigyél tovább, hagyjál itt a kútnál. Valamikor én is csak idáig húztam az anyámat. A hízásba hajló, csupa erő, izom asszony tekintete e pillanatban összeütközött az anyósáéval. A könyörgő, nagy, vizenyős kék szemekből úgy látta, maga a kérlelhetetlen öreg sors vigyorog rá: vigyed csak, vigyed, vonszoljad, nyújtsad, ne sajnáld. Téged is elvisznek, nemcsak a kapuig, hanem tovább is. — Csak engedd mög. hogy magamtul mönjefc el, nem vagyok én még olyan eldobni való. János Pestön biztos befogad, neki se kerülök én sokba. Nem volt énnálam még orvos sohase. Az összes béröm nem lösz több mint a reggeli, ebéd, mög a vacsora. » i megkövülten hallgatta az anyósát, rettenetesI erna ne(C| borzasztónak találta az iménti pillanatokat, tan még az ütő is megállt benne. Kiesett a kezéből a girbe-gurba seprünyél, keservesen zokogni kezdett. Ekkor már az ura, Gergely is ott állt mellette, ő is hallotta, mit mondott az elébb az anyja. Szuszogott most is, kapkodott a levegő után s nagy erőltetett hangon belekurjantott a sáros-havas csend levegőjébe. — Hogyisne, tudná azt maga ugye? Nem, egyáltalán nem úgy lösz az, anyám. Edösanyám, a jóistenit magának! Most csak úgy összekötné a motyóját és elmönne Pestre a Jancsihoz? Hát én mög azt mondom, ha zabált kend a télön, akkor dolgozzon a nyáron. Majd én igazságot tötetök, a fene önné mog a Jancsit is apróra, mint a hétszór szitált makszöm. Bemögyök a tanácshoz, be én, utóvégre azért ülnek azok ott a hivatalban, hogy igazságot tő gyének, ha kölL ...Adjon hát... Gergely bátyám. —' Viszonozta a köszönést az örökké mosolygós, lányos képű tanácselnökNo tudja-e Marcis bácsi, hogy milyen nap van máma? — Mi. mi, mi is? Hát péntök — dörmögött a szikár, zslrosszélü kucsmáját gyűrögető paraszt. — A fenét, azt gondoltam, ezt már minden bortermelo gazda tudja: máma van Vince és a régi öregek azt tartják, ha máma megcsurran az eresz, olyan jó szőlőtermés lesz, hogy még a békák is édes mustot isznak a tóban. Most szépen süt a nap, nem is csurog, csak úgy folyik az eresz, mintha öntenék. Hát ez már igy van elnök eíutárs, de in most nem is az időjárás miatt, egészen másért gyüttem. Otthon nagy ANDRÁSSY LAJOS: Most és örökké! Lángok, lángok, pusztító szörnyű átkok, mardosva vérző kontinenseket, most Afrikát, majd Ázsiát, hörögve balálba-hulló nemzedékeket még meddig űzhet gyilkolni az ármány, idegeinkben meddig ráng a gyásszal a félelem, az őrlő rettegés, hogy holnap felszakad az aszfalt, a szántóföld és tűz emészti el mindazt, amiért életűnk elégett, s mindazt, amiért élni érdemes, mindazt, amiért dúsan megfizettünk, a kacagással, nótával, a tánccal ée őseink a boldogsággal is?! Egy patkányarcú őrült, whisky mellől röhögve int: "Gyerünk! I'okolra mind!* ma házat raksz magadnak, s mire virrad e döghalál üszkös gödőrben elnyel?! Hát nem! Én nem hagyom magam! S te sem, te sem! £s Délen, Északon is egy a vágya annak, ki épit, sző s munkál vasat, vagy feltörve a szűzföldet Keletnek áldást ígérő, kérges, sík vidékén holnapra vet belé magot! S Nyugat konszernjeiben, trösztök dzsungelében sem másról tervez, álmodik a munkás, minthogy békében önmagának rakjon nyugalmas otthont s rettenő ideggel ne kelljen félni hidrogén-halált már! S ne kufárok latolják használt erejét, míg centekből él, hogy dollármilliókat préseljenek ki húsából — ököltel, és gumicsőkkel, hogyha szépszerével el önmaga nem adná — s gyarmatokne' véréből lopva új transfúzióhoz még hitegessék... Nem! A béke kell! Most és örökké, minden nemzedéknek, dúlt Kongónak, a perzselt Afrikának és Ázsiának s minden kontinensnek ahol ma vérző tűzvirágok nyílnak 9 ítélni kész akit a Tőke megfeszített mert kínok közt döbbent rá: Istenét önönmaeában feltalálni végre! Nincs vége még! De egyszer csak e lángok, r ránk nszított szörnyű, szörnyű átkok mint lázadó rabszolgák egyesülnek eltépve pórázuknak láncait s majd azok pusztulnak kik ma istenUInek! Emeld fejed az emberig fel: ember! És áldassék a te szent neved: Béke! hatatlan pajkos szellőpulik kergelészik őket. Gergő esetlenül, tétován állt egy darabig az ajtóban, várta, hogy szólnak hozzá, de hiába. Végül mégiscsak ö kérdezett: —i A mama merre van? — Merre? Semerre! Kiadtam az útját — mondta Terka anélkül, hogy rátekintett volna az urára. — Ugy láttam, a Rívó felé vptte az útját, egész az erdőig figyeltem. Eridj utána, ha látni akarod. Gergő szótlanul lehajtotta a fejét, kiment a konyhábóL Ment, csoszogott a sáros, a hótól itt-ott már kikandikáló vetésen. Leballagott a Rívó alá, közben zsebében simogatta a maszatos kupertát, mintha csak ebben lett volna reménysége. Megállt egy bemohosodott vén rözserakás mellett. Felnézett a zúgó fenyőkre. Odafönn az elszáradt faágak ropogtak, nyiszorogtak, amikor összeakasztotta őket a fagyos délutáni szél. Hajladoztak jobbra-balra a sudár fenyők, ingatták büszke zöld koronájukat, mintha csak mondani akarnák: — Nem, Gergő, nem láttuk az anyád. Aztán egy fehéren mosolygó, szárazon zizegő nyírfácska mintha azt súgta volna: — JVfenj haza, jóember, láttam jött egy darabig, de aztán visszafordult az anyád. Nagy tanácstalanságában állt még Gergő valameddig, nézte a kis fát, néha felpislantott a nagyokra is. Egy öreg, délre hajló, repedezett fenyő csonka ágkarját kínálta neki: — Akaszd fel magad, Gergő! A letörött ág szilánkos végéből mintha maga a halál vigyorgott volna kifelé. Gergő beleborzongott, sebesen megfordult a tanyája felé. Kapkodta szaporán a lábát, rémes volt neki hallani: zúgnak a Rívó fenyői. Akkor szoktak ilyen fájdalmasan zúgni, amikor valaki szerencsétlen, ha már senkinek sem kell, nekik hozza el életét. Csizmája cubbogott a sárban, s közben mindig csak a kis nyírfát képzelte maga elé. Ha egy pillanatra is kiejtette fejéből, olyankor egyre hangosabban hallotta a Rívó fenyőinek zokogását. Belépett az udvarra, s mintha valaki megsúgta volna, hová menjen, hol találja meg az anyját, a görcsös deszkákból összerótt szénapajtában nekitámaszkodott a rozoga szecskavágó kerekének, s halkan szólogatni kezdett: — Anyám, Ut van? Anyám, csak egy szót szóljon mán! Megmozdultak a fázósan egymásra tapadó lucernakévék, s alóluk kihallatszott egy reszkető hang: —> itt <f vagyok, fiam. Csak Terka meg ne tudja. — Gergő nyelt > <T a nyálán, szemmel láthatóan habozott, aztán 6 is újra C megszólalt. C — Nohát, figyeljen ide, anyám — keményedett meg p az imént még kétségbeesett ember hangja. — Nem rnu> száj itt hálnia. írok levelet Jancsinak, megírom, hogy y szükségbe' vagyunk, kérők tülle százötven forintot egy > hónapra magának. Ha százat ad, az is jó lösz. Az mán y magának elég lösz arra, hogy a früstökjeit addig kiállítsa > belüle, míg a másik pénz möggyün. Az ebédet azt mi ady juk továbbra is. A vacsorával mög majd lösz valami. — A vacsorával? — szólt az öregasszony. — Ilyenkor, y.. amikor nem nagyon köll dolgozni, mögvagyok én anélkül P is. Nyáron mög, ha eljárhatok néha kocskázni, meg kö* tözni a nyakszl Magyarékhoz, kiállítom én magamnak a y vacsorát abbul is. y A néni közben kibújt a szénából, fagyos testét jólC " nen' eső meleg borzongás járta át, örült is. Mármár átadta magát az éjszakával érkező csendes fagyha^' 11' ho^mi'az, hát mi lehet a baj akkor, amikor tele a pince, -sOlf^OyCT^^ Iáinak, és most: élhet még, kegyelmet kapott!