Délmagyarország, 1961. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 7. szám

3 Vasárnap, 1901. január 8. Ás előzetes terv szerint Húsz termelőszövetkezetei villamosít idén a MEGYEVILL Éppen telefonált a Csong­rád Megyei Villanyszerelő Vállalat műszaki vezetője. A vonal túlsó végén arról érdeklődtek, hogy hány tsz villamosítása maradt el 1960­ban. — Egy sem — válaszolta Ladányi elvtárs —, vala­mennyiben elvégeztük a munkát, fcőt — tette hozzá, miután a hallgatót vissza­helyezte —, terven felül villamosítot­tunk hármat, amiért a Termelőszövetke­zeti Beruházási Iroda külön elismerésben is részesített bennünket Tehát a tavalyi feladato­kat becsületesen elvégezte a MEGYEVILL. Az ideiekkel sem lenne különsebb gond, ha már megköthették volna a szerződéseket. Az előzetes tervek szerint ugyanis mint­egy húsz termelőszövetkezet villamosítására kerülhet sor Csongrád megyében. Háromra az első, nyolcra a második, hatra a harmadik és ismét háromra az utolsó ngyedévben. A kisfeszült­ségű vezetékek terveit az ÉVITERV-nek január 5-ig kell elkészítenie, s csak az­után köthetők meg a szer­ződések a Termelőszövetke­zeti Beruházási Irodával. Ez, majd pedig az MNB-fedezet visszaigazolása a tapasztalat szerint azonban hetekig is elhúzódhat — pedig a MEGYEVILL a jelenleg még tartó kedvező Időjá­rás előnyeit jól kl tudná használni. Annál is inkább lényeges volna az első évnegyedre ütemezett három tsz, a szeg­vári Hunyadi, a rákosi Üj Élet, valamint a nagymágo­csi Viharsarok villamosítása, mert az anyagszállítási terv­szerűtlenségek és az év köz­ben jelentkező újabb igé­nyek tavaly is szinte év­végi hajrára kényszerítették a vállalatot, ami 1961-ben elkerülhető lenne. Ha a MEGYEVILL időben meg­kötheti a szerződéseket a termelőszövetkezetek villa­mosítására, akkor késedelem nélkül, határidőre befejezi mind a húsz idei villamosí­tást. t. Közérdekű t anácskozás A bírálatról, az őszinteségről A Dél-Magyarország szerkesztősége az Üjságiró­MSZBT Klubban a Közérdekű tanácskozások keretében a bírálatról, az őszinteségről tartott megbeszélést az Üzemek, hivatalok és intézmények képviselőivel. A ta­nácskozás résztvevői között ott volt Lacsán Mlhályné cipőgyári munkásnő. szegedi országgyűlési képviselő to. őszintén minden kérdésben A tanácskozás megállapí­totta, hogy a párt őszintén, nyű tan beszélt minden kér­désről és bátran bírálja azo­kat a fogyatékosságokat, amelyek akadályozzák a dol­gozó nép előrehaladását A nyílt és őszinte szó tetszik a dolgozó tömegeknek és az irántuk megnyilvánuló biza­lom egyik kifejezését látják benne. A bizalomra a dolgo­zó emberek minden munka­helyen bizalommal válaszol­nak. A párt helyes, nyílt, az emberek érdekeit kifejező politikája áthatja orszá­gunkat s ez a légkör ked­vezően hat olyan vonatko­zásban is, hogy az emberek szintén őszintén, gerincesen beszéljenek. A segítőszándé­kú bírálatra, a nyílt szavak­ra szükség van, mert ez for­málja az egyes ember jel­lemét, ez segít ahhoz, hogy a fogyatékosságokat meg­szüntessük. A bírálattal együtt kell járnia az önbírálatnak is. Nemcsak helyes, hanem szükséges is, hogy az embe­rek — éppen saját fejlődé­sük érdekében — időnként, önkritikusan vizsgálják munkájukat magatartásu­kat A példamutatásnak a vezetők részérő! itt is sze­repe van. A bírálatnak és az önbírálatnak az a szere­pe, hogy igazabbá, nemeseb­bé teszi az embert Helyte­len és elítélendő, amikor a bírálat nem felemeli, hanem ••lebunkózza* az embert. Az önbírálatnak, a bírá­latnak többféle megnyilvá­nulása van — állapította meg a tanácskozás. Például amikor az üzemekben a technikai előrehaladáshoz és fejlettséghez igazítják a tel­jesítményeket — ebben a termelés bírálata mutatko­zik meg. Az egyéni gazdák mind nagyobb tömegei • szegedi járásban is szakíta­nak a maradi, kteparcellás gazdálkodással, s a közös, nagyüzemi gazdálkodást vá­lasztják. Ez a tény is bírála­ta a kteparcellás földműve­lésnek, egyben pedig az egyéni gazdák forradalmi önkritikája is. Arról is szólottak a ta­nácskozáson résztvevők, elő­fordul még, hogy az őszin­tén, nyíltan, segitőszándék­kal szóló dolgozót felettesei felelősségre vonják, illetve bizonyos idő eltelte után ••okot* találnak arra, hogy a bírálót kellemetlen helyzet­be hozzák. Ez ellentétes a párt politikájával, megen­gedhetetlen és elsősorban a kommunisták kötelessége, hogy fellépjenek az előfor­duló ilyen és hasonló jelen­ségek ellen. Előfordul még intrika, vádaskodás és ez ellen is a társadalom összes­ségének kell fellépnie. Az őszinteség kapcsán ke­rült szoba a gyermekek éle­tében az úgynevezett kettős nevelés. Ez abban mutatko­zik, hogy a pedagógusok ál­tal tanított helyes nézeteket némelyik szülő gyermekének másként magyarázza. Ez az­után ahhoz vezet, hogy a gyermek kétszínűvé válik, vagy meghasonlik önmagá­val, éppen azért, mert a szülők helytelen irányban nevelik gyermekeiket világ­nézeti és más kérdésekben. Helyes tehát, ha a pedagó­gusok minél gyakrabban lá­togatják tanulóik családját, vagy rendeznek tanácskozá­sokat a szülőkkel a nevelés kérdéseiről. Az élet minden területéről Sziládi Sándor, a MAV fordul — helytelenül —, Igazgatóság dolgozója a töb- hogy lezárt ügyeket újból bi között arról szólott: elö- elővesznek. Megtörténik, Országszerte megélénkült a szerződéses sertéshizlalás A háztáji gazdaságok és az egyéni termelők körében az utóbbi hetekben meg­nőtt az érdeklődés a szer­ződéses sertéshizlalás iránt. A megélénkülés elsősorban a novemberben elkezdődött takarmányjuttatási akció­nak köszönhető. 1960 novemberétől kezdve ugyanis az állatforgalml vállalatok takarmányjut­tatás&a] kötik egybe a hizlalás! szerződéseket: az 1961. évi átadásra lekö­tött minden hízósertés után 1,5—2,5 mázsa szeméstakar­mányt (kukoricát, vagy ár­pát) kapnak a háztáji gaz­daságok és az egyéni te­nyésztők állami áron. Az akció serkentő hatására jel­lemző például, hogy míg a júliustól novemberig terje­dő időszak alatt az elő­irányzott mennyiségnek 24 százalékát kötötték le or­szágosan. ez az arány a takarmány­juttatási akció megindu­lása után hat hét alatt harmincnyolc százalékra emelkedett. Különösen jól halad a ta­karmányjuttatással kapcso­latos hizlalás! szerződéskö­tés Bács-Kiskun. Békés, to­vábbá Csongrád. Fejér, Haj­dú-Bihar. Somogy és Tolna megyében. (MTI) hogy összegyűjtik a hibákat és egyszerre zúdítják az em­ber fejére. Nyilvánvalóan az a helyes, ha ezt elkerüljük és az adott esetben segítünk az illető embernek fogyaté­kossága megszüntetésében. Helyesnek és jónak ítélte, hogy a párt és a kormánya lakáskérdés ben to őszintén, a valóságnak megfelelően tárta fel a helyzetet. Kérte, hogy a szegedi lakáskérdé­sekről többször írjon a Dél­Magyarország. Hódi Győző, a béketelepi általános tokola igazgatója elmondotta azt is. ha az ember beteg és elmegy az orvoshoz, hálás azért, ha az orvos megállapítja a beteg­séget és kigyógyítja belőla. Vannak emberek azonban, akik amikor jellembeli, ma­gatartásbeli fogyatékossága­ik gyógyításáról van szó, s ebben embertársaik segíteni kívánnak, megharagszanak érte. Pedig ezért is köszönet járna, mert az igaz és őszin­te, sogítőszándékú kritika szükséges. Berzsenyi Lajos, a Szegődi Ruhagyár dolgozója, a gyári pártbizottság titkára megál­lapította, hogy éppen a párt őszinte politikája alapján az emberek körében is erősö­dött a nyíltság, az őszinte­ség. Ennek egyik jelzője az is, hogy igen lényegesen ke­vesebb a névtelen levelek száma. A dolgozók őszintén nyilvánítanak véleményt, úgy, ahogyan kell. Hangoz­tatta, a pártszervezeteknek, a kommunistáknak a feladata őrködni azon, hogy a segító­szántiékú, jogosan bíráló em­bert semmiféle bánt ódás ne érje. Varró György, a Szegedi Kábelgyár dolgozója arról szólott, hogy üzemében to nyílt és őszinte a légkör. Sa­jó Gyula, munkásmozgalmi veterán, a Pincegazdaság igazgatója a többi között ar­ról to beszélt, igen fontos, hogy az üzemekben, hivata­lokban és intézményekben a vezetők nyíltan, őszintén be­széljenek a dolgozókkal min­den kérdésről, kérjék segít­ségüket a feladatok végre­hajtásához. Dobó János, a Szegedi Kenderfonógyár munkása éppen a nyíltság, őszinteség kapcsán a munkások terme­lését segítő észrevételcinek, javaslatainak jelentőségéről szólt. Megállapította, hogy a munkások kritikai megjegy­zései sok segítséget adnak a műszaki vezetésnek. Németh Kálmán, az Autójavító Vál­lalat dolgozója, a vállalat párttitkára egyebek mellett arról szólott, társadalmunk ereje szükséges ahhoz, hogy minden fiatal nyflt, őszinte és gerinces emberré váljék. Babjak László, a Ruházati Bolt dolgozója, a Dél-Ma­gyarország -Segítsünk egy­máson* című rovatáról is beszélt, amely nyilvános fó­rum arra, hogy az emberek elmondják észrevételeiket, bírálataikat. A társadalomtudományok fejlődése a Szovjetunióban az SZKP XX. kongresszusa óta Mint már lapunk tegnapi számában írtuk, P. Ny. Fedoszejev akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnökségi tagja és a közgazdasagi, filozó­fiai, jogtudományi osztályának titkára nagy érdeklődéssel kisért előadást tartott a Szegedi Tudományegyetem Aulájában, »A társadalomtudományok fejlődése a Szov­jetynióban az SZKP XX. kongresszusa óta* címmel. Az alábbiakban rövid kivonatát adjuk Fedoszejev akadémikus nagy érdeklődéssel kísért előadásának. Korunkban új társadalmi rendszer, a kommunizmus specifikus kérdéseit vizs­gáljuk. E kérdésekkel a tudományok min­den ága foglalkozik, s még a művészetek sem tudják elkerülni őket. Azt tartjuk, hogy a Szovjetunió győzelmével új tár­sadalmi rendszer született. Amíg a szo­cializmus csak egy országban győzött, addig hallottunk olyasmit, hogy a szocia­lista társadalom véletlen jelenség. Nem lehetett azonban véletlennek nyilvánítani, amikor létrejött a Szovjetuniót követő or­szágok csoportja, mert általános törvényszerűség a szocializ­musba való átmenet. A polgári szociológusok, filozófusok, poli­tikusok egészen a hivatalnokokig arra tö­rekszenek, hogy a szocializmus útjának ezt a fejlődését elködösítsék. Az utolsó évtizedekig elismerték, hogy a társadalom bizonyos fejlődésen megy keresztül. A történelmet korszakokra osztották és el­ismerték, hogy a rabszolgatársadalmat fel­váltotta a feudalizmus, a középkort az új­kor, a feudalizmust a kapitalizmus. A burzsoá szociológusok és történettudósok azonban el akarják ködösíteni a törvény­szerűséget és lépcsőzetes fejlődésről be­szélnek. A burzsoá tudósok számára nem létezik egyenesvonalú fejlődés a történe­lemben. A történelmi fejlődés, a haladás prob­lémája nagyon fontos kérdéssé vált nap­jainkban. Az emberiség előtt ott áll: hogyan éa hova megyünk tovább a fejlődés útján? A szocializmus felé halad az emberiség. Ennek bekövetkezését, a történelmi fej­lődést tagadják a burzsoá szociológusok. Ez a tagadás azonban még a burzsoá szo­ciológusok egy részét sem elégíti ki. A Hollandiában és Olaszországban megtar­tottszociológiai kongresszusokon a burzsoá ideológusok kijelentették: a szociológiá­nak, mint tudománynak, az a feladata, hogy a meglévő tényeket rögaítoe. A té­nyeket kell regisztrálni, mondják Ők, s hogy hova fejlődik a társadalom, az a számukra utópia. Japán polgári szociológusokkal beszél­getve elmondották az ezzel kapcsolatos véleményüket. Elismerik, hogy a japán szociológiára nagy hatássa! van az ame­rikai. de érzik az ezzel kapcsolatos elé­gedetlenséget. Miben látják Ők az ame­rikai szociológia pozitív oldalát? Abban, hogy leírja a tényeket, negatívumát pe­dig, hogy nem ad feleletet arra: hova, mi felé fejlődik a társadalom és milyen változások állnak be. Elmondották, érák, hogy a kapitalizmusnak nincs alapja és perspektívája Jspánban. A burzsoá tudó­sok akármennyit kárognak is a marxiz­musra, nem tudják megakadályozni hatá­sát az emberiségre. A marxizmus azzal nyűgöz te, hogy megmutatja: merre tart a fejlődés. A marxista tanítás a társadalmi rend­szerek változását világosan megmutatja. Pontosan tudjuk, hogy a kapitalizmust felváltja a szocializmus. A marxista—le­ninista elemzés kimutatta, hogy a szocia­lizmus fejlődésének két szakasza van, alsó és felső. A szocialista társadalom tu­dósainak feladata arra adni feleletet, hogy az alsó szakaszt hogyan váltja fel a felső szakasz. A szocialista társadalom tudósai­nak tanulmányozni kell a túlélt társadal­mat. E kérdéseknek a tanulmányozására a XX. kongresszus fontos határvonalat adott. A személyi kultusz káros volt a társada­lomra. s károsan hatott a dogmatizmus, amelyből az eredt, hogy nem tanulmá­nyozták az élet új jelenségeit. A személyi kultusz felszámolása óta a társadalom­tudomány nyílt, nagy fejlődést kapott. Azóta hatalmas tudományos anyag jelent meg az új jelenségek és törvényszerűsé­gek tanulmányozásáról. Komoly és bo­nyolult kérdésekkel foglalkoznak a Szov­jetunióban a filozófusok, a közgazdászok és más tudományok művelői. E munkák­ból máris nagy eredményekre lehet kö­vetkeztetni, arra, hogyan megy át a szo­cializmus a kommunizmusba. Közgazdá­szaink. filozófusaink és más tudományok művelői most a szocializmus és a kommunizmus mo­nográfiáján dolgoznak. Sokkötetes munka lesz ez, felölelve a tár­sadalom gazdasági szerkezetét, a társa­dalom szocialista összetétele fejlődésének törvényszerűségeit, a politikai rendszer fejlődését egészen addig, hogy a szocia­lista államiság hogyan megy át a kom­munizmusba. A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet a kommunizmus anyagi, technikai bázisán nyugszik. Milyen megfigyeléseink vannak ezen a területen? A tudományos munkában két egyoldalú nézet, irányzat volt. Az egyik utópisztikus nézet, amely abban nyilvánult meg, hogy a kom­munizmushoz az ipart a magfizika alapján alakítjuk át. Egyesek úgy gondolták, hogy az embert emancipáljuk a termácT.eti kincsekkel, olajjal, vassal stb.-vei. Ezek az elképze­lések helytelenek. Ha a kommunizmus alapfeltételeit az atomra építjük, akkor a kommunizmus építését ki kell tolnunk még jo néhány évre. A kommunizmus anyagi, technikai bázisa meg fog változni, de most kell létrehoznunk a kommuniz­mus any3gi, technikai alapját. Fel kell használnunk az összes energiaforrást és műanyagokat. Az atomot békés célra fel­használni az ember hatalmas győzelme lesz majd, de most a meglévő alapokon (víz, szén stb.) kell a gazdaságot villa­mosítani. Egyoldalú felfogás a másik nczrt is, amely ncip látja üj technikai fórra- .. dalom szükségességét. Az anyagi javak elosztási formájának megváltoztatásában keresik a kommuniz­mushoz vezető utat. A kommunizmushoz viszont nem elegendő az elosztási forma megváltozása. Ami az anyagi, a technikai bázis megteremtését illeti: gépesíteni kell mindazt, ami eddig nem volt gépesítve. De nem a régi alapon kell gépesíteni, ha­nem a legújabb technikával. Anélkül nem érjük el azt az alapot, fokot, amely szük­séges a kommunizmushoz. A kommuniz­mus anyagi létrehozásához nem elegendő csak a gépesítés, hanem automatizálni kelL A bázis létrehozása minden szocialista or­szág, a szocialista világrendszer fontos fel­adata. A XXI. kongresszus azt a kérdést is felvetette, hogy a szocialista országok többsége egy­időben megy át a kommunizmusba. Tehát egyidőben kell létrehozni ezekben az országokban a kommunizmus anyagi, technikai alapjait. Hogyan lehetséges ez, amikor a különböző országok fejlettségi foka különböző? Hogyan lehet a különb­ségeket gazdaságilag kiegyensúlyozni? Mint ahogy a természetben, aképpen a társadalomben sem lehetnek csodák. De van reális elképzelés erről a folyamatról, mart a gyakorlat és a társadalomtudo­mány már bebizonyította. Ez a kölcsönős együttműködés, a tervszerűség és a mun­kamegosztás, a szocialista országok közt. A szocialista országok iparosítása, az anya­gi, a technikai bázis. Fedoszejev elvtárs a továbbiakban az anyagi beruházások takarékosságá­nak problémájáról szólt. — A szocialista közgazdászok kö­rében ez az egyik nagy probléma. Amikor új termelési viszony született, akkor még új technika nem volt, A kapitalizmustól nem várhattunk segítséget, Az új techni­ka viszont már megvan, csak az a lénye­ges, hogy az anyagi beruházások hogyan legyenek a leghatékonyabbak, hogy milyen termelési ágban vezessük be elószörazúj technikát, amely gyorsan eredményes lesz. A termelékenység és beruházás hatékonysá­gának fokozására egyre jobban használjuk a matematikát, s különösen megnőtt eb­ben a vonatkozásban is a számológépek szerepe Fedoszejev elvtárs a természettudomá­nyok és a filozófia megszilárdult kapcso­latáról to beszélt, arról, hogy a jelenkort természettudomány sok ni ismeretelméletet állított a filozófusok elé. S ezekkel az új természettudományos is­meretelméletekkel a filozófusoknak is fog­lalkozatok kell. Az atomfizika oksági viszonyára utalva mondotta, hogy a materializmus meg tud­ja magvarázni itt is az okság problemati­káját. A mai fizika nemcsak azt mutatta meg, hogy az elemi részecskék sokféléi:. Azt to megmutatta, hogy egymáshoz való kapcsolatuk to sokféle. A lényeg az, hogy az új viszonyokat hogyan egyeztetjük ösz­sze az egész világképpel, hogy az atom­energia felhasználása hogyan hat ki a koz­mosz meghódítására, az atommagon belüli viszonyok hogyan egyeztethetők össze az egész kozmosszal való viszonnyal. A pszi­chológia új kérdéseinek kidolgozásáról szólva kijelentette, hogy a fiziológia még kevés magyarázatot adott az emberi lélek teljesebb megismerésére. A pszichológiá­ban nagy területek vannak még nyitva. A tudományos megismerés és a tudományos kutatás logikájáról szólva pedig hangsú­lyozta, hogy az űj munkafolyamatokban új létt a forma ,s a szocialista tudatosság kialakulásá­nak folyamatait a Szovjetunió tudó­sai most Üzemek és gyárak adatai alapján tanulmányozzák. Fedoszejev akadémikus a továbbiakban foglalkozott a szovjet történészek jelen­kori munkájának kérdésével. A Szovjet­unióban tízkötetes mű készül, amely az összes korok és a világ legfontosabb kér­désednek elemzését adja a materialista szemlélet alapján. A szovjet történészek , befejezték a polgárháború történetének feldolgozását, most pedig a második világ­háború történetének meg'rása van soron. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára vállalták a szovjet tör­ténészek, hogy feldolgozzák a Szovjetunió szocialista köztársaságainak történetét. Az elóadás vegén az archeológusok és a nyel­vészek ietontegi munkáit ismertette Fedo­szejev elvtárs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom