Délmagyarország, 1961. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

9 Vasárnap, 1961. január 29. Andrist otthon megidöbbentő kép fogadta. Nagyanyja a sífástól fuldokolva mesélte el a tragédiát: a legöregebb Bánszky egy két'sopronyi tanyán 2sup tetőt készített. Egyszerre elsötétült a világ körülötte, s csaknem lefordult a tetőről. Szivtrombózissal szállították a kórházba, de másnap, amikor Andris és Laji meglátogatta, valamivel tűrhetőbben lett Lajit Magdus is elkíséi te a beteglátogatásra, s az "öreg Bánszky, meglátva a kislányt, tréfásan szólt oda Ahdrisnak: ' — Adj egy fésűt, fiam... Hanem a hangja bágyadton rezgett, s a szeme furcsán és megtörten révedezett. Mintha valahová máshova nézne, a falakon túlra, a ködlő és bizonytalan meszszeségbe. DÉR ENDRE A TEMETÉS (RÉSZLET) ték a koporsót, s egy feketeruhás, barna szemű asszonyt vettek körül: Bódinét, a textilmunkások szakszervezetének titkárát. Andris tisztán látta, hogy az udvarban történt szertartás alatt fekete szalag csüngött a koszorúról, de mihelyst a menet megindult, titokzatos kezek bíborpirosra cserélték a sötét szalagot. A menetben, s az útkereszteződéseknél Kelen Gyuszi szerint — aki közvetlenül Andrisék háta mögött lépkedett Pali bácsival — detektívek raja nyüzsgött. Mégse vették észre jóidéig a Andrist ncm értc várat" szorosan körülfogott, vöröslanul nagyapja szniag0s koszorút. Hanem az halála, de annál jobban lesújtotta. Két napig igyekezett felkészülni rá lélekben, mégis majdnem beteggé roskadt a fájdalomtól. Gyerekkorában csak a gondtalanság kötetlenségét, a szabadsag örömét, egy aprótornáegvik útkereszteződésnél nagyobb csoport rendőr bukott elő valahonnan és sodródott a munkások menetéhez. A járda szélén egykedvűen mozgó, s részvétlenségét cigarettára gyújtással kifejező fiatal rendőrtiszt felé cos, nádtetős, de biztonságos sandítgattak a közrendőrök. menedéket jelentett számára a nagyapai ház. Most már sokkal-sokkal többet: az emberré-válás egyik jelentős műhelyét is. Csendes, megfontolt nagyapja puszta jelenléte formálóan hatott rá: törhetetlen kitartásra, a kitűzött célért való állhatatosságra ösztönzött, a szegénység, az osztólyostársak iránti hűségre sugallt. Hiszen, ha sok mindenről nem is tudott Andris, az olykorolykor betoppanó, titokzatos Kardjuk meg-megzörrent a csendes menetben. — Micsoda szégyen ... — sírt fel a rendőrök láttán a nagymama. — Semmi szégyen, anyám! — ölette át Andris édes-, anyját szeretettel. — En büszke vagyok apánkra! A koszorút ^ Bódl" net egyre szorosabb gyűrű vette körül, de a tiszt a járda magasságáról mégis rálátott a le-pestl vendégek*, nagyapa jebb húzódó kocsiútra. Alig "vasárnapi körútjai*, s né- észrevehetően Intett a törzshány véletlenül meghallott őrmesternek, s az két segédszó arról tanúskodott, hogy rendőrrel kiráncigáltatta a nagyapa nem akárki, fon- sorból Bódinét. Egy kaputos megbízatásokkal ellá- aljba vonszolták az asszonyi, tott, vezető harcosa mun- majd amikor nem volt haj kástársainak. Azt ls jól tudta Andris- csaknem minden május elseje előtt rendőrt küldenek nagyapjáért Hogy Igazából ki volt az öreg Bánszky, s halála miiven érzékeny veszteséget jelentett a viharsarki munkástársadalomnak. az csak halálával vált egészen világossá Andris számára. Kétkeziek százai keresték fel a landó a vörös szalag levételére, b'ecipették az idegen ház udvarába, ütlegelni kezdték, leverték a lábáról, s le a szalagot a koszorúról. Andris mellől Kelen Gyuszi pár ugrással Bódiné utár. futott. Andris szívszorongva várta vissza őket, de azok nem kerültek elő. Gyuszi és Bódiné nélkül állták körül a sfrvermet a búcsúzkodó nádtetős gvászház ravatalát, munkások. A rendörök ttinhogy búcsút vehessenek har- tetöen vonták gyűrűbe a töcostársuktól, s utoljára lát- meget. hassák idős Bánszky András A sírnál szokásos papi cenádverőmunkás Ismerősen- remónia után "Janota Pali nyugodt, mégis ismeretlenül- bácsi lépett előre. A rendsápadt, mozdulatlan arcát, őrtiszt intésére szorosan Megvigasztalni nvilvén sem mögé állt a törzsőrmester, s a családot, sem saját magu- kardját fenyegetően helyezte kat nem tudták, mert idős a kezeügyébe. Bánszkynénak igaza volt, — Gyászoló barátaim, amikor az emberek nyűg- szeretett elvtársak! — zentatgató szavaira egyre csak gett messzire Pali bácsi szafgy válaszolt: va. — Olyan vezetőtöktől — Erre nincs vigasz. kell megrendült szívvel buA súlyos gvász együvé- csút vennetek, aki egész élegyüjtötte Andris szeretteit, tében egy igazságos társakatonáskodó bátyja kivéte- dalmi rend megvalósításáért lével. Gyermekkorának leg- küzdött. Tevékeny életének kedvesebbjel osztoztak a minden percét a munkások fájdalomban: Janota Pali világának eljöveteléért álbácsi és Kelen Gyuszi is a dozta. gyászolók közt volt. Pali bá- A rendőrtiszt merev képcsi mintegy Andris beteg p^ állt néhány alárendeltje édesapját helyettesítette. dlén, s fejének alig észreveGyuszi Pestről biciklizett le beyj intése nyomán a törzsa szomorú hírre; ott a VII!. őrmester megrántotta Pali kerület munkásifjúságának bácsi kabátjaujját. Fojtott tanítójaként ügyködött vagy fél esztendeje. Janota Pali bácsi, a szikár, kissé hajlott hátú kőműves, Andris édesapjának legjobb barátja készült a sírnál tartandó búcsúztató elmondására Gyuszi és a Munkásotthon fiataljai valami másra készültek. Gyuszi a temetés reggelén papírba tekert, hosszúkás csomagot adott át a fiúnak. Ezt a temetés kezdetéig n gyászházban kellett elrejtenie. Délután ™dő%rk0ra hangon figyelmeztette valamire. Pali bácsi nem sokat hederített rá. Tudta, hogy a temetés botrányba fullasztására csak a legvégső esetben szánják rá magukat a pribékek. — Idős Bánszky Andrásban olyan szakszervezeti vezetőt vesztettek el, aki elöljárt nemcsak a sztrájkok szervezésében és gazdasági követeléseink érvényesítésében, hanem aki jól tudta, hogy szervezettség nélkül, a politikai Jogokért való harc gyászszertartás a tujafenyő- nélkül csak féleredményeket tel körülvett udvarrészen, vívhatunk ki. Bánszky elvEleinte, mikor az ezüsthajú- társ tántoríthatatlan, bátor szps, hatvanas protestáns harcos vott, olvasott fő és mindnyájan Bászky Andrások leszünk, megvalósítjuk... w I,megint beleszi* vaiamit szegett Pali bácsi fülébe a dühtől vörösödő törzsőrmester, de az idős kőműves, mintha nem is hallotta volna a gyűlölködő fenyegetést, tzokott megfontoltságát teljesen levetkezte a nekikeseredés. Emelt hangon figyelmeztette a jelenlévő háromszáz szervezett munkást: — ,. akkor lesznek méltó követői idős Bánszky Andrásnak, ha ők is keményen harcolnak a munkásság szervezkedési szabadságáért, a munkáért, az emberi bérekért... Andris a beszéd elején fokozódó nyugtalansággal tapasztatta, hogy Gyuszi még mindig nem került elő, s ennélfogva nem tudja néki átadni a kabát alá rejtett csomagot. Tudta, mit tekert Gyuszi a papírba még a Munkásotthonban. Egyre félőbb vott, hogy Gyuszi nem kerül vissza idejében, Pali bácsi befejezi a búcsúbeszédet, s a papírba tekert gyönyörű szimbólumot senki nem fogja kibontani nagyapa felett. A fiú fejében végigfutott tettének minden várható következménye. S erősen tusakodott, mitévő legyen. Hiszen már az eddig történtek sem vetnek bíztató fényt közeli sorsára, hátha még ő is cselekszik valamit, olyat, amit ennek a viharos temetésnek a kiegészítéseként fognak elkönyvelni ... Nem tagadhatta önmaga előtt: félelem szorongatta kiszáradó torkát, érezte, hogy egész életére sorsdöntő pillanatok következnek. De mikor Pali bácsi arról beszélt, hogy mindnyájunknak Bánszky Andrásokká kell válnunk, belehasitott a tudatába, hogy Bánszky András unokája most csak egyféleképp cselekedhet, bármi történjék is. Egész testében remegve, de kigyúlt szemmel és kifejezhetetlen rajongással keveredő büszkeséggel bontotta ki az építőmunkások szakszervezetének rejtegetett zászlaját, s eleven zászlórúdként tartotta maga elé, ügyelve, hogy a csípős szél össze ne kuszálja selymét. A meggypiros keretből messzire világítottak az aranyszínű betűk: -Világ munkásai, egyesüljetek!* Alulra az összekulcsolódó két két alá is felkiáltójeles mondatot hímeztek a munkásasszonyok: -Jogot a népnek!* Jogos, legális zászló vott, de egy idő óta — óvatosságból — mégis rejtegették az építőmunkások ... Csapkodott, rtbo" zászló a szélben, s Andris szeme is könnybelábadt, a gyász óta először. A napokig visszafojtott fájdalom, a dac és félelem, a félelmen úrrá lenni tudás büszkesége, s a veszély előrevetülő árnyéka elemezhetetlenül gubancolódott össze benne, s hangtalanul sírt. Mégsem vakították el annyira könnyei, hogy ne látta volna a feléje mozduló közrendőrt. Lehet, hogy a rendőrnek nem vott különösebb szándéka, de Andris ösztönösen vetette magát a körülállók sűrűjébe. A zászló pillanatok alatt göngyölödött össze és tűnt el nyorntalanul a tömegben. Frledmann E ndre felvétele: A MÁRTÍR TEMETÉSE lelkész a búcsúztatóba kezdett, a szűk kis udvaron is elférlek a gyászolók, ám tíz perc múlva ki kellett nyitni a nagykaout is: háromszáz szervezett munkás sorakozott fel tömött sorokban, a kocsiút szélét, s a gyalogjárót is jókora területen elfoglalva Ok szorosan a gyászoló család mögött kísérMEGVAN »A DOKTOR Kiről irta Juhász Gyula 1919-ben „A doktor" című szonettjét... « II uszonharmadik esztende- séget. A megállapítást Juje immár, hogy Juhász hósz Gyula Szegeden élő alakja "ffliS^ÉaSffi hársai * elfogadták, sót ám nagyszerű költői zsenije Szegeden élő családja is. az idő távlatában, mind ma- A gasabb csúcsokra ível. Mű- \ hitelességet alátámasztvészi ötvözetű verseinek ia Juhász Gyula prózai szépsége, mély szociális ko- írása ís, egy régi szegedi loritja mind inkább nagyobb folyóiratban a Magyar tért hódít a magyar olvasóközönség érdeklődési körében. Nemcsak klasszikus költészetének fénye nő, hatanitvány, akinek az élet zavarában tisztán megmutatta az utat Damaskus felé*. F1 sery doktor rajongott a művészetekért, elsősorban a muzsikáért. Maga ls szenvedélyesen zongorázott, de mert nagy elfoglaltságé orvos vott, csak a késő éjjelent meg a költő -Szegedi újságíró kollegái szorgalommal hangyakutatnak, László szerkesztette -Homofcóní«-ban 1928. október 27-én szakában ülhetett le kedvelt hangszeréhez. Ám ez a bölcs tudós tapintatos ember is vott, hogy családját ne zavarja, húrtalan zongorán játszott a csendes éjszakában. Sápadt ujjai virágsziromként érintették a csontnem rajongóinak tábora is. őskert* című irodalmi cikluEgykori barátai, kortársai, sában „S2inéri„ címmel. Ju_ orrú szokreteszi alakja örök- irodalom- Ennek a kapujára eltűnt a szegedi tekinte- nál á,lt vágyakozó szemmel tek elől. de néhány igazsá- egy életen 4t gát hálásan fogja őrizni a Vásárhelyi Júlia forró szív a javából, az ifjúmunkások előtt örök példa lesz az ő küzdelmes élete. Ö nem érheti meg a munkásság felszabadulásának napját, a puszta létért való robot elszakította tőlünk és családja kenyér és munka nélkül maradt. De egyre több -Bánszkv András- nő ki a mi sorainkból, s ha majd leskörü irodalmi tevékenyhász Gyula prózai szövegégyűjtenek mindent, ami a ben is művészi portrét fest nagy Tisza-parti poéta em- Cserey doktorról. írását így lékezetét szolgálja aki any- vé .. Nem akart soha nyira benne él egész nepunk használni billentyűket, messzenéző teszívében is. Az elmúlt nya- tetizem, mmaig nasznaim • ron is nagyérdekességű iro- akart. Igaz ember volt, jó kintete ilyenkor a távlatokdalmi vita alakult ki Juhász ,orvos, hü magyar, akinek az ba siklot|t' azokra a cf_odála; Gyulának A doktor című emlékét, kár lenne végkép- 406 tajakra- amelyekre 6 1919-ben írt verse körül, pen elfelejteni és példáját jó soha sem ^hatott e1' abba amelyet Péter László, az is- lenne megszívlelni. Alacsony a részére mesebeli világba, mert szegedi tudományos termetű, szemüveges, tömpe am^ynak aw_n_ey*..K'V^' kutató adott át a nyilvánosságnak. A parázs vita középpontjában az a kérdés állt, hogy kl vott az a szegedi régi orvos, akiről a költő nemesveretű szonettjét mintázta?... A verset kapcsolatba hozták Tardos-Taussig Ármin egykori szegedi grafikus-művész egyik linóleummetszetével, olyanformán, hogy a kép és vers egyazon orvosról szól. Ám erre semmi bizonyosság nem volt. S miután a vitát Juhász Gyula szegedi kortársai eldönteni nem tudták teljes bizonyossággal, Péter László a verset és a képet felküldte e sorok írójának. A képet és a verset nyomban elválasztottam egymástól. Viszont a versről megállapítottam, hogy a Cserey Zsigmond doktorról, egykori szegedi tisztiorvosról szól, aki Szinéri György álnév alatt fejtett ki Szegeden széLáttam.. • (A televízió képernyőjén Nyugat-Berlin, fasiszta hadgyakorlat, egy katonát hordágyon visznek. . .) -Gépeket ordít ránk — 6, reggel még csodakék vott — gépeket ordít ránk ez a felhős-szájú vak égbolt! Tornyosuló tankok, füstölgő tornyok az útban! Villámló ütegek vágtatnak harcravadultan! Nem csoda, nem végzés — vasrendű, harci gyakorlat (» mely minden szíveket százfele, egyfele forgat, t — mintha szurony volnánk, mind éles ölésre teremtve oldja a kint, ringó szurkés-kék szemű tiszt visz a füstbe, a kénvbe * (a szennybe' f friss aranycsülag a s mert a parancs így szóit, és szóra-hajlanl kellett-{ visznek a hordágyon, mint a halottat, emelnek. Gépeket ordít ránk: lángot vet a föld is, az ég is« * ....tudom en... játék csak... rettentő... vérízfi [mégis. .,* GÖNCZI KLÁRA: IFJÚSÁG Szellemed árnyas szerpentinrejtett lombos ligetében I"®' szárnyas tudásod szorgosan rakja le fészkét. Szomjas tavaszok boltive hordozza fürtjeid aranyát zsenge szellő birizgálja játszi kedélyed. Azúron elsuhanó sűrű gondborulás felhőzi libegő lengén kacarászó kristály mosolyod. Színek tobzódó özöne és hangok áradata tarkázza útkeresésed lelked örvényén. Szived pirosan fütyörészve bogozza élménykoszorúd, integető szirmok lesnek pille öröm után. Vágy horizontod opálján könnyel és verejtékkel és szived melegével villózó fény leng. Kísérőid hajladozó jegenyék, hajbókoló őzek, merész sasmadarak és szelíd gerlék. Jöttöd felszítja a pörnyit surranó porban. •WWWV Köszönnek feléd fehér galambok, csókolják szép orcádat testvéreid a hajnali rózsák.