Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-30 / 307. szám

3 Péntek, 1980. december 30. Tcljesítelte évi tervét a villamosenergiaipar A villamosenergia-ipar december 28-án, az éjszakai órákban teljesítette 1960. évi 6450 millió kilowattóra villamosenergia fejlesztési tervét. Az erőművek decemberi 31-ig várható teljesítése 6520 millió kilowattóra. Ez « múlt évihez viszonyítva 9,4 százalékos fejlődést jelent. A tervteljesítés gazdasá gosságára jellemző, hogy az erőművek egy kilowattórára jutó fajlagos höíogyasztása a tavalyihoz képest 73 kilókalóriával csökkent, 1961 első negyedében számos közérdekű kérdést megtárgyal a II. kerületi tanács Elkészült a második kerületi tanács jövő negyedévi munkaterve. Eszerint a végrehajtó bizottság januárban vizsgálatot tart: milyen a külterületi üzletek állapota, áruellátása, ki tudják-e elégíteni megfelelően a lakosságot. Ezt követően a társadalmi szervekkel együtt felmérik, mit tettek a kerületben az ifjúság védelmére, nevelésére, hogyan foglalkoztak a különböző szervezetek, intézmények a fiatalkorúakkal, különös tekintettel azokra, akik az általános iskolából nár kikerültek ugyan, de még nem helyezkedtek el. Februárban a kisipari szövetkezetek és a magánkisiparosok munkájával foglalkozik a végrehajtó bizottság. Brigádokkal ellenőrizteti például, hogy miképpen látják el a lakosság szükségleteit, hogyan nevelik és tanítják az ipari tanulókat. Ugyancsak erre a hónapra készítik el a II. kerület jövő évi városfejlesztési tervjavaslatát. Ezzel egyidejűleg a kerületi népfrontbizottsággal együtt megindítják az idén is nagy eredményeket hozó társadalmi munka szervezését, a költségvetési és a községfejlesztési feladatok minél jobb, gyorsabb végrehajtása érdekében. Márciusban a művelődési otthonok tevékenységét, a kerület egészségügyi helyzetét vizsgálják meg, s előkészítik a tisztasági hónapot. A jövő negyedévben új módszert vezetnek be a szakigazgatási szervekhez érkező panaszok, kérelmek intézésében. Ezekről minden esetben tájékoztatják az illető körzet tanácstagiát, s a panaszok orvoslásában azok segítségét is kérik. Végül elhatározta a végrehajtó bizottság, hogy tájékoztató megbeszéléseket, előadasokat tartanak a lakóbizottságok részére az első negyedévben. Az oktatási reformtervezet széleskörű vitájának tapasztalatai Ezerkilencszázhatvan szeptember 4-én kormányunk vitára bocsátotta az oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére vonatkozó irányelveket. A több hónapig tartó vitában Szegeden szinte az egész lakosság részt vett. A városi pártbizottság és a városi tanács vezetői, üzemek pártés gazdaságvezetői és a munkásemberek százai mondták el véleményüket. Az irányelvek megvitatása bizonyítja: a társadalmunk egésze várta már, hogy kormányunk mutassa meg, mit tervez a problémák megoldására. Sokszor hallottuk az ankétokon, hogy már korábban kellett volna, hogy gyorsabban kellene megvalósítani a tennivalókat. E vitaösszefoglaló cikkben éppen ezért egynéhány, de különösen sokat vitatott "kérdésre választ kívánunk adni. Szükségszerűen nem kerüljük el azt sem, hogy bíráljuk a rosszul értelmezett, vagy az irányelvek lantosabb pontjait ellenséges nézőpontból támadó, továbbá a kényelemből a régi oktatási rendszerhez makacsul ragaszkodó, más esetben az előnyöket féltő nézeteket. Egyik leginkább vitatott kérdés az, hogy az iskola meg tudja-e oldani azt a köHATALMAS TURBINASOR A Román Népköztársaságban, Stejárul városban nagy teljesítményű áramfejlesztő épült fel. A Leninről elnevezett új centrálé hatalmas turbinasorát ábrázolja képünk Kedvezményesebb betegbiztosítás a kiskereskedők részére Sok szegedi magánkiskereskedő veszi a kedvezmény t igénybe A kiskereskedők részére újabb kedvezményeket biztosított a kormány. így például most, január végéig, újfajta, előnyösebb betegbiztosítást köthetnek, melynek alapján már az első naptól kezdve igénybe vehetnek költségesebb kórházi, s egyéb gyógyintézeti kezelést. Korábban csak három hónap elteltével volt ez lehetséges. A KISOSZ-ban meg is kezdődött a jelentkezés, s már eddig a tagság 30 százaléka közölte, hogy élni akar ezzel a lehetőséggel. Most folyik a KISOSZ szegedi szervezetében az adókedvezményt igénybevehető kiskereskedők jelentkezése is. A legújabb rendeletek szerint a 60 évet betöltő nő és a 65 éves kort meghaladó férfikereskedő jövedelem adó-mentes. (Abban az esetben, ha nem tart alkalmazottat, vagy a segítő családtag ugyancsak hasonló korú.) Ez a rendelkezés január elsejével lép életbe, s már folyik a kedvezményt igénylők jelentkezése, kiknek száma igen magas, hiszen a kiskereskedőknek jó részié idős. A KISOSZ szegedi szervezete gondoskodik tagságának rendszeres tájékoztatásáról. Időnként, mint például e héten, előadást rendez a Széchenyi téri székházban a közvéleményt legjobban foglalkoztató kérdésekről. vetelményt, amellyel a vita résztvevőinek nagy többsége egyetért és amely úgy hangzik, hogy közelebb kell vinni az oktatást az élethez. A Szegedi Tudományegyetem az Ujszegedi Kender- Lenszövő Vállalat munkásaival. műszaki vezetőivel együtt vitatta meg a felsőoktatás problémáit, melynek során Koch Sándor professzor, az említett kérdésről szólva igen helyesen állapította meg: az a szakadék, amely szellemi és a fizikai munka embere között megtalálható, a régi iskolarendszer hagyatéka. Nyiri Antal egyetemi tanár is annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a tudományokat nem önmagukért kell oktatni, hanem a kor követelményeinek megfelelően. A gyár dolgozói is hangsúlyozták ezt. Kétségtelen, hogy a Tudományegyetem tanárai már több javaslatot dolgoztak ki annak érdekében, hogy a tanárjelöltek meg tudják állni a helyüket az életben. Az eddigi tanárképzés bizony nem volt kifogástalan. A felszabadulás előtt pedig nemigen neveltek hivatásszeretetre, hiszen a diplomát pénzzel is meg lehetett szerezni. Sajnos, a felszabadulás után sokáig nem történt gyökeres változás annak a hibás szemléletnek a változtatásában, mely szerint az egyetemek csak tudósképző intézmények. Előre kijelentjük, hogy az egyetemeket továbbra is a tudományos szakképzés műhelyének tekintjük, de csak másodsorban. Az egyetemek elsőrangú feladata a marxista szellemű orvos-, jogász- és tanárképzés. De némelyik egyetemi oktató ezt nem tette még magáévá. Pedig az élethez nem tudja közelebb vinni az oktatást az a tanár, aki maga sem ismeri az életet. Vannak olyanok, akik önmagukban még ma sem döntöttek amellett, hogy a szocialista nevelésünk számára képezzenek tanárokat. Szocialista szemléletű tanárokat, akik a tudomány legújabb eredményeinek birtokában tudják azt is. hogy mi is az ismeretterjesztő munka, vagy, hogy a könyvtárosnak milyen feladatai vannak, továbbá hogy egy-egy kultúrotthon tevékenységét hogyan kell vezetni stb. Ilyen tanárt képezni csak úgy lehet, ha maguk az egyetemi tanárok nem zárják be diákjaikat a tudományágak bűvös körébe. Évek óta hallhatta minden egyetemi tanár, hogy az egyetemén végzett középiskolai tanárok nehezen tudnak beilleszkedni a tanításba és a tantestületekbe. Nem tanították meg őket tanítani. Vajon kik hibásak ebben? Természetesen mindenki, akinek köze volt, vagy van a tanárképzéshez. Köztük elsősorban az egyetem oktatói. Meg kell érteni egyes idősebb korú tanárainknak is, hogy nem elég a tudományt oktatni, hanem meg kell tanítani a tan árszakos diákokat arra is, hogyan tanítsák majd az elsajátított tudományágat. Ennél is tovább kell mennünk e kérdésben: új arculatú és jellemvonású tanárt kell nevelni. Olyan új nevelőket kell kiformálni, akik a nehézségektől nem telve tudnak és szeretnek dolgozni, akik büszkék szocialista rendszerünkre és marxista világszemléletre tudnak nevelni. Ezt azonban nem elég csak tudni, ennek megvalósulásáért tenni is kell. Erről ilyen módon beszéltek a vitában felszólalók. Es ezt minden egyetemi oktatónak, tanársegédtől professzorig bezáróan meg kell szívlelnie. Erről a feladatról sokat beszéltek a közép- és általános iskolákban is. A tanítás és az élet közelitésérői szólva egyesek mai oktatási rendszerünk -csődjét« emlegetik. így többek között nem érthetünk egyet Honti Ottokár igazgató-helyettessel, aki a Dél-Magyarországban írt hozzászólásában elkövetett pontatlan megfogalmazással is igen sok olvasó részéről jogos bírálatot váltott ki. Ha ő valóban úgy is gondolta, ahogyan írta cikkében, akkor igen ellentmondásos az ő következtetése. Megemlítem, hogy írására többen is reagáltak. Érdékes két névtelen levélíró véleménye. Az egyik felháborodik azon, hogy Honti csődnek minősiti oktatási rendszerünk mai helyzetét, míg a másik — a szocialista rendszerünk ellen ármánykodó — dicséri őt, mondván, hogy ki merte mondani, högy csődbe jutottunk. Az utóbbival nem kívánok vitatkozni, mivel nem mond igazat. De nem hagyható szó nélkül Honti igazgató-helyettes véleménye. Itt nyoma sincs a csődnek. Egyszerűen arról van szó, hogy gimnáziumainkban is. másutt is a nevelés lemaradt a gazdasági és az általános politikai fejlődésünk mögött. Ezért már most hozzá kell látnunk a hiányosságok kiküszöböléséhez. A technika és a tudomány legnagyobb eredményeinek tanításában gimnáziumaink valóban lemaradtak s ugyanakkor nagy mennyiségben tanítanak olyan anyagokat, melyek már elavultak. Nem vették észre, hogy a középfokú általános műveltség régi fogalma is elavult. De különösen a munkára neveléssel maradtak adósak a gimnáziumok. A mai középiskolások — mire felnőtt emberré válnak — már a szocializmusban találják magukat. Ha tehát a gimnáziumok jelenlegi képzése mellett maradnánk, a mostani tanulók tíz-tizenöt év múlva nem tudnák megérteni az összefüggést a szocialista építés feladatai és az általuk szerzett ismeretek között. Más szóval, felkészületlenek lennének a szocializmus építésének feladataival szemben. Visszatérve Honti elvtárs cikkére, meg kell mondani, hogy a probléma megoldását és a sürgető feladatok elvégzésének szükségességét pártunk és kormányunk vezetői már 1956 óta látják. j A vita során többször szó2 ba került a jelenlegi techniI kumok sorsa. Igen örvendetes, hogy a technikumok tanárainak nagy többsége éppúgy, mint sokan mások, egyetértenek az irányelvekkel abban, hogy a technikumi képzést magasabb fokra kell emelni. A szakemberek is elmondották, hogy kvalifikáltabb technikusokra van szükség. De vannak ellentétes elképzelések is. Ezek a nézetek elsősorban a technikumokban találhatók. Egyes technikumi tanárok azt állítják, hogy a jelenlegi technikumi képzés teljesen kielégíti az ipar és a népgazdaság igényeit. Meglepő a Vasútforgalmi Technikum tanárai, különösen Szolősi szaktanár véleménye, aki a Dél-Magyarországban írt cikkében azt állítja, hogy a technikumok többsége "-beváltotta a hozzáfűzött reményeket; hogy a gyakorlati élet minden ágában otthonosan mozgó szakembereket képeztek ki ezek az iskolák.* Attól sem tartózkodott, hogy alaptalanul olyat állítson, miszerint az oktatási reform megjelenése előtt kedvező nyilatkozatok hangzottak el a technikumokról, de a megjelenés után egyre kedvezőtlenebb véleményeket lehet hallani azokról. Bátran állíthatom, Szőlősielvtárs és néhány technikumi szakember nézetével szemben, hogy egyetlen felelős beosztású vezetésem tanúsított ilyen elvtelen magatartást. 1957-től kezdve Szegeden is többször megállapították a szakemberek, hogy a technikumok maximális túlterhelést rónak a tanulókra, mivel általános képzésre, szakképzésre és szakmunkás-képzésre törekszenek. A szakemberek véleménye szerint a technikumok által kibocsátott technikusok elhelyezése problematikus, mivelhogy szakmunkásnak kevés gyakorlattal rendelkeznek, ugyanakkor technikus ós művezetői posztok betöltéséhez kevés a szakismeretük és készségük. Ezt az oktatási formát nem lehet fenntartani, mert jövő szocialista népgazdaságunk olyan szakembereket igényel, akik a korszerű termelési eljárásokat és korszerű gépeket hozzáértőén tudják alkalmazni. i A vita során egyes szülők 3 I helytelenül értelmezve az I irányelveknek azt a pontját, amelyik az 5 +l-es gimnáziumokról szól, annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy igen helyes, ha a gimnázium az érettségivel egy időben szakmunkás-bizonyítványt is ad. Továbbá úgy értelmezték ezt a pontot, hogy az irányelvek megkívánják oldani a munkában való elhelyezkedés problémáját. Ebben van is valami, de nem ez az elsőrendű feladata az oktatási reformnak. Lehetséges ugyan, hogy néhány szakmán belül a tanulmányi idő végére szakmunkás-bizonyítványt is szerezhetnek a tanulók. De az nem valósítható meg minden szakmában. Az irányelvek pedig világosan kimondják, hogy a gimnáziumok az elméleti képzés mellett szakmai előképzést adnak és csak az érettségi után egy év múlva, szakmában dolgozva szerezhetik meg a szakmunkás-bizonyítványt Az 5 + 1-és gimnázium tehát nem feltéllen ad szakképesítést, hanem lerövidíti a szakmunkássá válás időtartamát, felkészít az életre, megkönnyíti a pályaválasztást. Nem kevesebben szóltak M hozzá az általános műveltség ~ kérdéseihez. Elsősorban a humán tárgyakat féltő tanárok, de egyes szülők részéről is találkoztunk e kérdés felvetésével. Valóban, mit kell félteni azon, ha a gyerek ezután nem tanulja majd azt, aminek semmi hasznát, sem veszi, sem ő, sem a társadalom. Higgyék el a kételkedők, hogy nem lesznek műveletlenek a gyerekek. ha nem pazarolnak felesleges időt ós energiát beporosodott és idejét múlt tételek bemagolására. Mi ugyanakkor meg vagyunk győződve arról, hogy az általános alapfokú, általános középfokú és felsőfokú műveltség magasabb színvonalú lesz, mint ma. Szükséges-e bizonyítani, hogy mennyire hiányzik az általános műveltségből ma, • a szputnyikok és űrhajók korszakában legalább a diesel-motorok, a sugármeghajtású motorok és más korszerű technikai vívmányok elméleti é» gyakorlati ismerete. Ugyanakkor ma még a divatból kimenő gőzmozdonyok alapos ismertetése foglalja el azok helyét az oktatásban. Vajon nem tudnak-e kevesebbet a tanulók most, mint amennyire máris szükség lenne? A szocializmus győzelme kapcsán a tudományok és a technika fejlődése még jobban meggyorsul. A tudományok még eddig ismeretlen új titkokat tárnak fel előttünk. Erre kell felkészíteni a mai ifjúságot. Még egy vitatott kérdésre kell válaszolni. Néhány ankéton felvetették az oktatás és az irányítás egységének kérdését Kevés kivételtől eltekintve, elismerik a jelenlegi sokirányú vezetés tarthatatlanságát. De vannak olyanok, akik vagy tévedésből, vagy tudatosan ellenzik az irányelvek erre vonatkozó pontjában megjelölt feladatokat. Mit hoznak fel ellene? Azt, hogy nem lesz jó! Hogy miért, nem tudják megmagyarázni. Ezzel kapcsolatban igen eredményes volt a Dél-Magyarország eljárása, amikor helyt adott a Vasútforgalmi Technikum egyik tanára nyilatkozatának. Szőlősi kartárs úgy véli. hogy helytelen a Művelődésügyi Minisztérium hatásköre alá rendelni az ő technikumukat. Korábban majdnem sző szerint ugyanezt hallottuk más technikumok tanárai részéről is/ De a többségük ma már megváltoztatta véleményét. A Vasútforgalmi Technikumban akadt olyan tanár is, aki kijelentette, hogy otthagyja a technikumot, ha a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe kerül a technikum. Itt valójában a helyzeti előnyök jutnak kifejezésre. Az a véleményünk, ha nevezett elvtárs csak az előnyökért nevelő és ennyire hiányzik belőle a hivatásszeretet, akkor valójában előnyére válik a mi szocialista nevelésügyünknek, ha e pályától megválik. Most jönnek létre olyan szakközépiskolák, mint például a Radnóti Gimnázium autószerelő tagozata. Ezek szerint az iskola új részét egy újabb minisztériumhoz kellene csatolni? Vagy tegyük fel, a Ságvári Endre Gimnázium elhatározná, hogy létrehoz egy közgazdaságtani tagozatot, « ezzel kapcsolatban is felvetődik a kérdés, hogy az ugyanezen iskolán belül létrejövő új tagozatot ismét egy másik minisztérium irányítsa? Vajon kinek jó ez a bábeli zűrzavar? A mi szocialista rendszerünknek ez nem felel meg. Tehát kell lennie egy központi minisztériumnak, amely a szakminisztériumok felügyeleti szerveivel koordinálva irányítja egész közoktatási rendszerünket. Erre pedig legalkalmasabb a Művelődésügyi Minisztérium. E vita összefoglalása keretében nem tudunk kitérni a vita során említett minden kérdésre. A vitatkozók, akik szívügyüknek tekintik a magyar közoktatás ügyét, több javaslatot tettek a fejlődés gyorsítására. Ezeket a javaslatokat az illetékesek öszszegezik és eljuttatják a Művelődésügyi Minisztériumhoz. A vitákban elhangzott észrevételek és javaslatok tanulmányozásával, valamint felhasználásával közelebb jutunk közoktatásügyi feladataink megvalósításához. Ebben pártunk és kormányunk támaszkodhat társadalmunk összes egészséges erőire. Sárközi István, az MSZMP Szeged városi bizottságának tagja