Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-20 / 299. szám

s Kedd, 1960. december 20. Városi és falusi népi tánccsoportok hasznos tapasztalatcseréje Szegeden A KPVDSZ Szegedi Műve­lődési Otthona kezdeménye­zésére és rendezésében szom­baton este három község, Kiszombor, Mórahalom és Deszk földművesszövetkeze­teinek műkedvelő tánccso­portjai találkoztak közös sze­replésben. Ez volt az első alkalom, hogy úgynevezett szűkebb baráti körben, a nagy nyil­vánosság kikapcsolásával falusi és városi tánccso­portok közös bemutatót tartsanak a kölcsönös ta­nulás, a tapasztalatok kl­rserélése jegyében. A falu megváltozott arcu­lata, a kulturálódásra most már több időt fordítani tu­dó parasztság igénye, hogy a fiatal nemzedékek elődeik­től átvegyék és megőrizzék a sajátos népi kultúra gaz­dag hagyományait. A föld­művesszövetkezetek nyújtot­ta keret, kulturális lehető­ség a legalkalmasabb arra, hogy a falusi KISZ-fiatalok munkájuk végeztével estén­ként a népi kultúra hagyo­mányaival foglalkozzanak. Nemcsak a népi tánc és da­lok átvételéről, megőrzéséről van azcnban itt szó, hanem * népi kultúra újabb, ed­dig még nem ismert kin­cseinek a feltárásáról, gyűjtéséről is. A MÉSZÖV Csongrád me­gyében ebbon az évben 150 ezer forint anyagi támoga­tást nyújtott műkedvelő kul­turális csoportjainak a mun­kájához S már ebben az év­ben lehetőségeket teremtet­tek a népi kultúrák eredmé­nyesebb felgyújtésére, jövő­re azonban külön pályázatot hirdet a MÉSZÖV eredeti táncjá­tékok. népi Játékok, lako­dalmi szokások és népda­lok eddig nem ismert kin­cseinek gyűjtésére. A mostani, szombat esti ta­lálkozót is már ennek a je­gyében rendezték meg, hogy felmérjék a falusi tánccso­portok felkészültségét, s Váz­latosan azt a táncanyágot. amely a tánccsoportok bir­tokában van. Osváth László, a Népmű­velési intézet munkatársa és Mezey Károly koreográfus, a Szegedi Nemzeti Színház tagja értékelte a bemutató­kat. A vendéglátó KPVDSZ és a földroűvesszővétkezfct közös tánccsoportja két szá­mot, tápéi párost és somo­gyi táncokat mutatott be, a kiszömboriak pedig székely dallamkísérettel kalocsai táncókkal kedveskedtek. A deszki délszláv táficcsöpóft bolgár kólóval és szláv fér­fitánccal, a mórahalmiak pe­dig az úgynevezett sarkan­tyús tánccal szerepeltek. A közös bemutató s az ezt követő megbeszélés, tapasz­talatcsere és kölcsönös ba­rátkozás jó példa volt arra, hogy sok mondanivalójuk van egymásnak a városi és a falusi műkedvelő csopor­tok tagjainak. El is határozták, hogy a jö­vőben hasonló találkozókat rendeznek majd Mórahal­mon, Deszken és K iszom bo­ron. A népi kulturális kin­csek ápolásában közösen ki­veszik részüket, s a kölcsö­nös meghívásokat, találkozó­kat arra is felhasználják, hogy az idősebb nemzedék­től eltanulják a még ál­taluk nem ismert népiténc­és népdalkultúra egy-egy gyöngyszemét. öt év alatt 250 ezer köbcentiméter életet adó vér Jól sikerült vezetőséget új­raválasztó taggyűlést tartot­tak a Cipőkészítő Ksz vörös­keresztes szervezetének tag­jai. Ezen a vezetőség igen szép eredményekről számolt be. A legkiemelkedőbb munkát á véradók Szervezésében végez­ték. A ksz dolgozói közül rendszeresen negyvenen ad­nak vért. Közülük Tasi Já­nos vöröskeresztes titkár — jó példával jár elöl — már megkapta a kiváló véradó kitüntető címet Ezenkívül a ksz-ben 16 érdemes és 17 többszőrös véradó jelvénytu­lajdonos Van. A ksz 40 vér­adója az elmúlt öt évben 755 esetben adott vért, ösz­szesen 250 ezer köbcentimé­tert. Az ünnépélyes taggyűlésen a véradók közül többen ta­lálkoztak azokkal a dolgo­zókkal, akik egészségüket felgyógyulásukat e vér­adóknak köszönhetik. Igy például Kovács Antalt ezen a taggyűlésen köszön­tötte Bálint József, aki je­lenleg is az l-es számú Se­bészeti Klinikán fekszik. Fel­gyógyulását a lelkiismeretes orvosi kezeiésert kívül a vért adó Kovács Antalnak kö­szönheti. Ezután a vöröskeresztes alapszervezet megjutalmazta a többszörös véradókat és a jól dolgozó aktivistákat, majd megválasztották a 9 tagú új vezetőséget. — MAGYAR segítséggel, magyar gyártmányú beren­dezésekkel három üzem épült a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságban. Egy mérleggyár és egy szerszám­gépgyár már működik. Az idén befejezték a festékgyár építkezesét is. Ünnepélyes átadására vasárnap került sor. A gyár évente 3000 ton­na festéket készít Irkutszki történet Arbuzov drámája a Szegedi Nemzeti Színházba n Az olyan drámák so­rá­ba tartozik az Irkutszki tör­ténet, amelyeknek nincs Vé­gük a függöny összecsapódd­sakor. A néző Sokat, nagyon sokat visz magával a szín­házbői: gondolatokat, érzése­ket, s természetesen élénk Vitakedvet. Mindezt együttc­sen pedig csak olyan mű tudja kiváltani az emberből, amely bővelkedik eszmei kincsekben, mondanivalóban, valós érzelmekben és szín­padi újszerűségben. Sommá­san: ez az Irkutszki történát Ez az a mű, amely moszkvai bemutatója óta oly rövid idő alatt megjárt több európai színpadot, s mindenütt élénk Visszhangot keltett. Ez az á mű, amellyel az új szóvjet dráfnávál szemben sokáig el­hanyagolt adósságából nagy tételt törlesztett most a Sze­gedi Nemzeti Színház is. A téma végtelenül izgal­mas. Hatalmas erőmű épül Szibériában, az Angarán. A nagy szovjetország minden mint a munka, a társadalom, dráma meleg liraiságának részéből, mindenfajta ember a közösségi élet megtisztító sem lenne rovására, összésereglik itt, az ember- és felemelő kohójából. Köz­formáló munka óriás kohó- ben barátságok inognak meg, Színházunk prÓZOl meggyőződések változnak, együttese nagy fclelőssé l mederbe. és ihtetettséggej nyúlt ehhez Jelenet az első részből: Kaló Flórián, Dómján Edit, Mar. kovits Bori, Kovács János. \kkkkkkkkkkkkkkkkkkkAkkkk kkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkl kkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk kkkkkkkk kkkkkkkkkkkkkkkkkkAk* jában. ttt van Válja, a korty nyűvérü kis pénztároslány; sorsok térnek új Viktor, a munkában derék, De az ember és a közösség a drámához_ Az lrkuUzki de a maganeletben, a szere- egy lépcsővel magasabbra történetet máris ol elő. „ - .adásai közé sorolhatjuk, Szergyuk, az oszulo, kuzdel- Meresz vállalkozom ennyi am(,/yekre £rek múltán is mes életű, melegszívű mun- mindent egy műben sűríte- mint nagyszerűre emléke­kavezető, aki mindig zsörtö- ni, hiszen a dráma egy-egy zünk vissza_ Arbuzov drá_ lodik, de belül csupa szere- fontosabb epizódjából is ki- mája egyszerre felsorakozott tet csupa érzés; Szergej, a kerekedhetne három felvo- az emlékezetes Stuart Mária, talpig ember, a brigád lelke nás, mégsem sok ez így — aki beleszeret az olcsócska együtt, mert természetes és igaz. Hiteles és emberi az a változás, amin a szereplök keresztülmennek; soha, és se­hol nem érzünk erőltetést; lemezte az előadást, hanem soha és sehol nem kísért se- az eszmei céltudatosság, a matizmus, olcsó »kincstári* nagyszerű mondanivaló ma­megoldás. A szocialista em- radéktalan érvényesítése és Váljába; Lapcsenko, a kö­zömbös, érdektelen fiatal munkás ... Így indulnak, ilyen »bizonyítvánnyal*, s a drámából úgy lépnek ki, a Lear király és az Opti­mista tragédia mellé. K o­mo r István rendező nagy érdeme, hogy nem a formai érdekességek kiaknázása jel­(19. folytatás.) Matejkának össze kellett szednie maradék erejét, hogy fel tudjon botorkálni a lépcsőin. Perlaky zászlós türelmet­lenül sürgette. A pallér nem értette, mi történik vele és körülötte. Annyit látott hogy pánikszerű sürgés-forgás van az épületben. Mindenki futólépésben közlekedik, irományo­kat és súlyos csomagokat cipel. Már az épület előtt meg­figyelte, hogy a csomagokat felhajítják a teherautókra. Most forró füst csípte meg az orrát. A folyosó végén, az egyik helyiségből kékes füstfelhő gomolygott elő. Perlaky benyitott Borsiczky szobájába. Szemvillanással jelezte, hogy elhozta a pallért. Borsiczky az ablaknál állt, s most előre sietett. Matejka belépett az ajtón. — Köszönöm. Most hagyj magunkra. Készítsd elő a nagy parancsnoki kocsit. A zászlós betette maga mögött az ajtót. Matejka And­rás megroggyant térddel állt Borsiczky előtt. Amikor tisz­telgésre emelte jobb karját, úgy érezte, mintha ólomból volna. A főhadnagy szótlanul bámulta a pallért. Elképesz­tően megviselt, elnyűtt volt. Mintha minden ízében össze­zsugorodott volna. Arca csupa csont és bőr. A főhadnagy szava úgy csattant végig Matejkán, mint­ha kutyakorbáccsal sújtott volna a meztelen bőrére: — Itt az utolsó pillanat, Matejka. Maga nem hülye, láthatja, hogy a várost kiürítjük. Megértheti, hogy nekem mér nincs veszteni valóm. Ajánlatom a következő: Maga most, azonnal megmondja, hová dugta az aranyat. Aztán velem jön, s előadja. Mármint a felét, természetesen. Az­tán azt csinál, amit akar. Ha tetszik, felőlem haza is me­het, itt maradhat a városban. Borsiczky hirtelen szünetet tartott. Aztán eltorzult han­gon folytatta: — Ha pedig nem, akkor... nézzen ide. Ebben a pohár­ban halálos méreg van. Megfogja a poharat, és felhajtja a mérget. Hát tessék, válasszon. Matejka András üres tekintettel bámult a semmibe. Jól ismert arcok suhantak el előtte. Mária arca mindenek­előtt. Szép volt, fiatal és szelíd. Készséges és béketűrő. Érezte, hogy megremeg. Aztán Bartalis építész nagy, ke­rek fejét látta, öntelt, magabiztos volt az arca, enyhe mo­sollyal fürkészte őt. Aztán az emberei jöttek, az öreg Bog­dán, a tudálékos Molnár, meg a fiatal Kónya... Milyen huncutul néz, milyen okosan pislog most is. Váratlanul egy félig-meddig megőrzött kép libbent meg előtte. Ott ült a Körúton, a Nyalka Huszár vendéglőben, s vele szemben egy barátságos, finom úr. Derék ember ez az úr, még azt is megmondta figyelmeztetőn, hogy az aranyat nem szabad am mutogatni... Az arany! Tíz rudacska a ládikó mélyén, áj övé volt. az övé marad! Igen, az erdei tisztáson, az óriás tölgyfa mohos oldalán ... Milyen szép lett volna, milyen nagyszerű ... — Matejka, nincs idő! — hallotta Borsiczky izgalomba fúló sürgetését. Ez a türelmetlen hang visszazökkentette a valóságba. Az asztalra tévedt tekintete. Egy pohár, benne sűrű, fehér folyadék. Csak lassan hatolt a tudatába, hogy ő most itt áll, élet és halál mezsgyéjén. Nézte, nézte a fe­hér folyadékkal telt poharat, érdekes, mintha hívogatná, csa­logatná ez a pohár. Hirtelen megsuhintotta a halál szele. Hát itt kell el­pusztulnia, gyűlölt ellenségének lábai előtt! Legyőzte öt ez a gazember. Legyőzte? Nem! Diadalmas érzés lobbant fel Matejkában. — Nem tu­dott legyőzni, sohasem lesz övé az arany! Pe megint visszazuhant a halál közelségébe. Kétségibe­ss sri1;: aríssa?4 M « ÍHSTK ~ vei, reményvesztetten. Mária nélkül? És ha most... há l l^ílJe^^embZ " ® °V most kiadja titkát ennek a vadállatnak, vajon megtartja-e, t ° lÍT*/, teszít hamvasságából ésme­SÜEKitS^JSJS^"^ ^ ^ ^^ sfer^lTen^T A törekvés ­Nem, ezt nem engedi.' Az ő aranyán nem lesz boldog l ta\ elis™art f™be" n^á- " " Borsiczky főhadnagy úr. Akkor inkább jöjjto a halE E JpaíCS2,!t T^^-MÍJ? Ie"em*' lesz a bosszúja' í az "olcsócska* Valjabol ma- munháját jellemzi — feltét­Matejka lába megmozdult. Nem vette le a szemét a> ^ becsitl?. munkást ét u,nül az eiÓQ{idí megfeielő pohárról. Tétova léptekkel közeledett az asztalhoz. Egy lé-tgn]at'ez ha^a le .Vlkt°r pés, kettő, még egy... S az asztal közelében lassan von-* Wke,r°!. ® ^mzmus kerget; tatottan kinyújtotta karját a méregpohár után. f ez ól! kl. Bapcsenkobol a tu­Borsiczky élesen felszisszent. A pallér elé ugrott, * nyasa90t. megragadta a karját. > Ah I ' értelmi fe­- Ember! — ordította fájdalmasan. Már tudta, hogy£ fln°' €nnY' szültségvan vesztett t jelen, ott már sejthetjük az Matejka meg egyet lepett, már egeszen közel volt azt igazi drámát. S meg is lel- 0(,n sainn, , mm asztalhoz. Nem volt ereje, hogy jobb karját kihúzza Bor-t jük jóllehet a líra a noéris „ÍM J?- i'• , e°ye' siczky szorításából. Ehelyett bal kezével nyúlt a méregpo* ItoéMe, ^aaltoú s^rtt J kipme,kedd hár után. Borsiczky vad izgalommal figyelte. Male ka * U er^LT^TTMzki tT- Í I meí!c(t ***** a ujjai begörbültek a pohár körök A főhadnagy torkát * ténTíTa UrltíLméosTm rZ .Dom>án sírás fojtogatta, őrjöngő tehetetlenségében ellökte a pal-£ olvad szenüZntalizmZ- U C', Ja"°S lér karját, s hátralépett. Matejka szájához emelte a po-í Z inkább ?™ Zt m?ntha ZZ ^lüdtes,enpk harat. A szemét sem hunyta le. amikor kortyolni kezdted ha\k aláfesti í f, és.^telten figye­a sűrű folyadékot. Egy korty, kettő, három.:. Borsiczky* S ttlkmLv^k ° f'ÍT^ J^i® megbűvölten nézte a jelenetet. A pallér fenékig ürítette t MenmdíZZa Zn ohh.r, alakltasa­a poharat. Aztán leengedte a karját, a pohár csörömpöl-t „ Stó lZrfS níl atla i'' 1 iökéletes: ve hullott az asztalra Kifejezéstelen nézésében valami t MenZá m a r n d Z Za Z hez k°zelal ° emberi, erzel­^^^ *iga:i modem » rendező és a dísz­lettervező Sándor Lajos ritmusának biztosítását szol­gálná, de az elvi elgondolás nem párosul technikai adott­ságokkal. A művészi munka ben, sajnos. kissé ege­Szé­Borsiczky melléből sípolva tört elő a levegő. Moc-£ drámává, s tékét növeli, hogy mai sze­canni sem tudott. Az riasztotta fel önkívületéből, hogyí^z® ZJZLlZ .ZZZ" Tepkörbe" Produkálták ezt, Perlaky zászlós felrántotta az ajtót. iZZ Z ZőhZl LiZZ Z köztudottan nehezebb, _ riuoro d a fi'írinri'il I Rnlionniinl- Iroll no ufrto irórtón t " y eiuouieK osziaiían el- mint a klasszikus szerenkör. klasszikus szerepkör, ki, az melyhez példák serege segíti a nézőben a színészt. Különösen a má­De csak egy pillanatig habozott, megragadta Borsiczky —" S iH fermé" sodik felvonásban forróso­karját és kifelé húzta a szobából. • szetesen nem színésszel és aott at játékuk. Ennek ellc­— Várj még! — eszmélt fel Borsiczky. — Hátha ci- J rendezővel időszerű a vita, "ere csak hasznára lenne vllbe kell öltöznünk... Gyorsan a zsebeit! • hanem magával a szerzővel DomJan Jatekanak az első Matejka úgy állt ott mint egy élő halott. Borsiczky?^ ^ ér2elmek S0(J_ odaugrott melle, es izgatottan beletúrt a pallér zsebeibe.* . . .... , perumemum. *romlottság«, Minden iratát kiszedte és zsebrevágta. Átfutott az agyán,£rasi! drámáját helyenkent Kovács alakításának pedig hogy a pallérnak úgyis vége, s az irataival bármikor me-* kifejezetten lefékezi a kar- eyV ,ds talpraesettség. nekülhet, talán új életet kezdhet. A két tiszt vad futás-£ nak írt kerettel. Gyakran . "edés' átgondoltság é nak eredt. Amikor bevágódott mögöttük áz ajtó, Matejka? ... A árnyaltság jellemzi Kai. - Gyere, de azonnal! Rohannunk kell, az utca végén j; ehsmerést váUanak lövöldöznek! icÁ utóbbiak élesztik A zászlós is megdöbbent azon, amit odabent látott.* a vitakedvpf , — " w Borsiczky* HpBHBMHHm András összerogyott a kimerültségtől. Végignyúlt a fől-»'r"":»'° , Flórián Viktorét; Kiss Fe­jt erezzük a kar szöveget, s renc igen szemléletesen ár­nak eredt. Amikor bevágódott mögöttük az ajtó, Matejka*/ö,ösZ s "kommentárnak* AnHrác Ktc.omovntt a V i meriiliseatol Veeienvult, a tol-* dön és mély álomba zuhant. Borsiczky és Perlaky egyetlen ugrással felkapaszko-J teljesen mellőzhetőnek dott a lent várakozó parancsnoki gépkocsira. t író megjelenését a az zókelteti Szergyuk jóindula­második ít m0JC0SSagral \ ^szegsé­- Mi vagyunk a legutolsók... — jegyezte meg árrészben. Ez esetben a keve- ny ász lloZ. Leh'ocfky zaszlos- ,.tsebb több *etí vol™- la0* Zsuzsa, Pagonyi Nándor. A sofőr gázt adott a motornak. A kocsi meglódult.,, ugyan, hogy Arbuzov szer- Mentes József, Üjréti Köröskörül gyalogsági fegyverek lövedékei Pattogtak.J László és Zádori István Borsiczky hátranézett. Negyszazmeternyire idegen kato-* " { epizódszerepekben nuúitot­nákat látott, amint derékban meghajolva futottak ÚX* szereplő, amennyiben a tár- tflPfc ^ PlgZ7n Zlemző egyik oldalról a marikra. Valahol kézigránátok is rob-f sadalmat kepviseli és jelké- erejű alakítást. Szép szöveg­bantak, s egy géppuska eszeveszetten kelepelt. * pezi, a társadalmi hátteret mondásával Radnóthy Az emberek behúzódtak a házak mélyére, a pincékbe,*ad^ de szerepeltetése oly- Eva és Bordás Dezső tűnt és a hevenyészett óvó bunkerekbe. * kor öncélú> csupán formai kj a karból. A többi szerep­A két tiszt felszisszent. Hátulról géppisztolysoroza-• mlentd^nü Kr,n„„hh lok messze alatta maradtak tok kopogtak, s néhány lövedék - ezt iól érezhették í " í! j az elöadás átlag°s bűvészi a parancsnoki gépkocsi hátsó csomagtartóján csattant. •zoí oatorsaggal. a kar sze- szintjenek. A két gyereksze­mben a pillanatban Perlaky megragadta Borsiczky íTepének meghúzásával élén- replo a bájos kis Mar ko­főhadnagy karját: í kebbé lehetne tenni az elő- llis Bo™.es "talpraesett „„ » ,. . .. ,, . Racz Tibi kedves szint - Odanézz! t aáast' erőteljesebbé a fe- hozott az eioadásba. (Folyt, kövj szültséget. S ez ínég csak a Simon Utvin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom