Délmagyarország, 1960. november (50. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-13 / 268. szám

Vasárnap, 1960. november 13. 6 FÜSSY LÁSZLÓ: Kép ötös szerkezetben ,-•••' , ajánlás Már rég kimondtam, hogy semmit se várok, Es minden vonz még, s minden Jó nekem; Egy halhatatlan dallamot kívánok, S megalkuvás lett mégis életem... ' I. MUNKA Dicsérni öt, a legnagyobb javunkat, S hű balzsamunkat, mily szó nem kevés? Ha tér s idő csak sújt reánk, vagy untat: Miénk a szerszám, s mámort küld az ész. 2. GONDOLAT Vad csermely fut rám, buggyan itt elébem, Még vonz a gleccser, hív e fönti lét; Kis, törpe-fenyvek sóhaját is értem, Boróka néz rám, s kék havas-vidék! S. KÖLTÉSZET . A vers csak pám — s minden lett bizonnyal! Csak percnyi mámor — s gránittömb a Bal; Egy lettem én az éjszakán a gonddal A ritmusért, s föl délszakom rivall... 4. MÜLAS / Már őszi táj int fátyolos reménnyel, Halk, tiszta pára, könnyű, furcsa fény; S ott lent. folyón a loMbok énekével A táj ha szólal: testvér-hang felém. 5. ESZME I Te delta-mélyben meghitt, barna csónakCsak száll); ma újra kettéHyílt a nád; Vén sátorukkal füzek rádhajolnak, S vedd végűt aztán Óceán szavát! UTÓHANG Tengermorajt, ha csúccsal egyesítek, Es ez se véd meg. s nem vigasz: halál; E bújdosásban hozzám mégis hívek '" Vagytok tt versek! — s csönd majd megtalál.., L ADÁNYI MIHÁLY: TELIHOLD A szop leányokat; kik alig hogy megért rőJSAlló testük, a május éje alatt ugy mondják, mint imát, a szerelem nevét, ledobják illatos, forró paplanukat. mellük réz-bimbaja megduzzad és a két kezüket széttárják, a teliholdra vad ógó macskaszemük könyörgöm rátapad — immár búcsúztatom a szép leányokat. Kik kölyök-álmaim tiporták meztelen. '•-'•. harsany rézbőrű nép, sok formás, friss Idom, lebegnek az úton, diáksapkájuk im reszeg lepke sötét, fürtös virágokon. Csavargó életem fölvert csapásain testük szappan-szaga, távozó zene, száll. Most asszony Jön velem, aztán gyermekeim, azután a halál. Juhász Gyula szocialista volt! A Társadalmi Szemle ok. tóberi számában L. M. az Olcsó Könyvtár 300. kötetét, Juhász Gyula válogatott verseinek gyűjteményét méltatja. Értékes, szép kritikájában megütötte a szemem egy megengedő mellékmondat: -noha Juhász Gyula nem volt szocialista...*! Nem egyedülálló vélemeny ez, s nem L. M. tehet róla, hogy a váló igazság még mindig' nem vált közvéleménnyé, általánosan ismertté. Hiszen még irodalomtudományunkban is él olyan fölfogás, mely szerint Juhász Gyula költészetét 1919 után visszaesés, megtorpanás jellemzi. Nem itt a helye annak, hogy .ez utóbbit részletesen cáfoljuk, azt azonban ezúttal is le kell szögeznünk, hogy Juhász Gyula — szocialista volt, az első igazán nagy szocialista költő-klasszikusunk, József Attila előtt. Juhász Gyula 1919 áprilisában. a Tanácsköztársaság forradalmas, lelkes Szegedi napjaiban jutott el a munT kásosziály történelmi szerepének fölismeréséig, a vele való szolidaritás vállalásáig. S a hamarosan bekövetkező elbukás, a május elején fölülkerekedő ellenforradalom szorítása még csak elmélyítette ezt az -új szövetséget*; az útitársból harcostárs lett; a költó, aki eddig rokonszenvével követte a munkásság küzdelmeit, ettől az időtől kezdve tevékeny szerepet játszott a szegedi munkásmozgalomban. O indította meg a Munkásotthonban a munkásszínjátszók nagyszerű munkáját, elnöke volt a Munkás Kultúrszövetségnek. rendszeres előadója a Munkásotthon előadói emelvényének, ő írta a Munkásdalegylet jeligéit, belső dolgozótársa volt az 1919-21ben meglelenö szegedi munkáslapnak, Á'iWwnknnak/ Itt dolgozó újságirótársa, Gács Demeter ' a Népszava 1941. augusztus -45-i számában mái- megírta: -Semmi hamis tekintet nem tarthat vissza annak megállapításától, amidnek! dicsősége, a magyar "munkásságnak pedig megbecsülhetetlen gazdagodása, hogy „fenntartás nélkül, teljesen az ügyé, a mozgalomé volt... Ez időben Juhász Gyula a szegedi pártvezetöség ülésem is részt vett. Szegeden közismert volt . e tevékenysége...- Többen tanúsítják a kortársak közül — egyebek között Dobó Miklós, akit 1958-ban Somogyi György egyetemi hallgató, most kecskeméti tanár, a -Juhász Gyula és a munkásmozgalom* című szakdolgozat szerzője {aggatott ki —, hogy Juhász . Gyula ekkoriban tagja volt a Szociáldemokrata Párt szegedi szervezetének. S hogy ez nem legenda, azt jól mutatja, hogy A Munka, valahányszor a költőt említi, mindig gondosan hozzáteszi az -elvtárs* szót. S véletlen-e, hogy a költő 1919. október 31-én, a polgári forradalom első évfordulóján a Munkásotthon ünnepi szónoíca volt? S lehet-e véletlen, hogy a Délmagyarország 1919. október 17-i számában Juhász Anatole Francé példájára hivatkozik, a nagy francia íróra, aki vállalta, a szocialista munkásság fölajánlotta parlaménti képviselőséget? S ném perdöntő-e, hogy a költő A Munka 1921. március 27-i számának vezércikkében meggyőződéssel írta le: -A ml új társadalmi hitünk és reménységünk, a szocializmus.. .* luhász Gyula a húszas ** évek elején tevékenyen és termékenyen élt benne a munkásmozgalom eleven sodrásában. Nemcsak publicisztikája, de lírája is gazdagodott ettől: ennek a testvéri szolidaritásnak termékei a szaporodó versek, a magyar líra József Attila előtti korszakának legigazibb munkásversei: A Munkásotthon homlokára, a Prológus a Munkás Esperanto estélyére (1919), A munka. Hegedűszó, Örök harc, Gazdag szegénység (1920), Morus Tamás, Hiszek, (A magyar múltnak...), Középkor, A ,»győzteseknek*, (1921), Uj vallomás (1923), Mit akar-' tam?, Rabság, Május, Munkások a hídon (1924). A dolgozókhoz. Virágos barrikádon, Emberi hitvallás (1925), Martinovicsék (1926), Május ünnepe (1928) s. í. t S a munkások is magukénak vallották a költőt: 1923-ban, költői jubileuma alkalmából, s 1926-bán, a Juhász-matiné kapcsán, s többször is Gyula-nap előestéjén szerenáddal köszöntötték költőjüket, tlemcsak a szegedi, hanem még a makói munkások is! Í926-ban a Munkásdalegylet díszes oklevelet adott át a munkáskultúra magvetőjének; ma' is kegyelettel őrzi a szegedi múzeum. emcsak Juhász Gyula vallotta magát szocialistának, nemcsak a munkások tartották magukénak, tudták róla ellenségei is, hogy az. Nem véletlen, hogy úton-útfélen támadták, -rörös költőnek* titulálták, bíróság elé citálták: forradalmi múltja mellett azt is fejére olvasták, hogy »föUratokat ír a Munkásotthon fölé* (a kurzus tollforgatójának ennyit jelentettek A Munkásotthon homlokára nagyszerű stanzái!), s hogy nem tagadta meg a munkásságot. Ezért írta joggal 1925. szeptember 1-én a Délmagyarország hasábjain a költő a már-sokat, de még mindig nem elégszer idézett vallomásos szavakkal; -Egy nagy bűnöm van, hogy Petőfi eljövendő országáról álmodom. Hogy szeretem a magyar dolgozókat, hogy szolidaritást váUaltam a munkássággal, és a szolidaritást állottam ls azóta mindig az üldözés és szenvedés, a megalázás és bántalmazás napjaiban is. ,Futni hagytak' és én nem futottam, hanem tovább hirdettem igazaimat. É«" hirdetni fogotn, amíg éleik 1* * Juhász Gyulának a szegedi munkásmozgalomban kifejtett tevékenységét kutatóink még ezután fogják részletesen kidolgozni, s ehhez sok segítséget kaphatnának azoktól a veteránoktól, akik még emlékeznek a költőre, s szerepére a munkásság szervezeteinek életében. De ez a vázlatos áttekintés addig is meggyőzhet mindenkit, . aki eddig ném tudta volna, hogy Juhász Gyula költészete 1919 után a szocializmus ihletésétől is gazdagodott; hogy Juhász Gyula a húszas éltekben szocialista költőként élt és alkotott. Péter László S1MAI MIHÁLY: Virágzó vér s a győzelem zászlót növeszt, vörös zászlókat bont a lángból... s a bánat, néma, halk utász, szivekre mély árnyékot árkol. mert jaj, virágzó véretek a földé már... szegény AlekszeJ, szerelmen többé nem tűnödszl s Szerjózsat többé nem nevetsz fel. de telketektől boldogat lélegzik lenn a pince mélye: arcélek bronz pengője vág a feltárt, hosszúszálú fénybe. ernyedt kezek rázzák le, im. megrothadt fekhelyek fekélyét, s egyenruhák szép csillagán felcsillan a hites reménység... Szabadság perce be szép ls vagy te, virradat szabad mellű, tárt fényű égen! be szép ts vagy te, virradat, egy ország ébredő szemében! füstök kígyóit bűvölöd, a vad romokat szelídíted, a pincelépcsőn lépkedők halott színét éleszti szined ... kenyérkérő kezekre szállj! kenyérszegő kezekre táncolj! szelek szabad lélegzetét dalold a felsejlő világról! szabadság perce! drága pere! öröklét lettél, s mint a népem tebenned él, úgy élsz te Is, örökkön élsz a nép szívében! Sándor unokái Magyarország a vadászok Eldorádója - fr.la at Evenlng News 1-ímü londoni lap. Jelentést kóziilve arrOl, hogv a nyugateurópal országokból Igen sok látogató érkezik Magyarországra, vadászsxeuvedélyéuek hódolni. Az erdőlgazgatő görcsösen kapaszkodva vaskos székének karfájába, még egyszer összegezte a dolog lényegét. — Arra vigyázzatok gyerekek, hogy a külföldi vendegek minden vonatkozásban jól érezzék magukat. Különleges intézkedéseket nem kell tennünk. Az erdész-házak tiszták legyenek., általában a szokásos rendet várom el tőletek. Hajtókról nekünk kell gondoskodnunk. Az egész vadászat időtartamának, zavartalanságáért Galiba Szilveszter n\érnököt teszem felelőssé. Ha akarod Veszter, Tanács Tónivel, a védkerület .vezetőjével beszéld meg a dolgakor; Más mondani valón' ninés. Veszter ágyában ettől a. pillanattól kezdve- rég kialudt mécsek lángjai gyulladtak' fel. Most találkozni fog igazi angolok/cál. Be kell mutatkozzon, mint mérnök, aztán csak nagynehezen fog nekik néhány, mucsai dialektusban reccsenő szót klhyefegni. Pedig tanult ő angolt. Dehát. ha akkor tudta ts, idestova 4-ik éve nem forgatja a nyelvén. Előszedte szépen félrerakott könyvet közül a. nyelvtant, a vaskos szótárat, s esténként, mikor csönd ül ,áe erdőre, nekidőlt a könyveknek a sárgán világító lámpa mellett. Mlndeneste kiporclózta magának a tanulni valót. Aztán, mikor őszülni kezdett a sejtelmesen susogó erdők lombja s a fenyőrigók is csak sóhajtva fütyülték a hajnali trillát, távirat érkezett a vendégek jöttéről. r Ropogó kerekű homokfutókkal várta Veszter a vendégeket. Kicsit meg is lepődött. Ugyan nem volt meghatározva hányan jönnek, de mindenesetre többet várt kettőnél. Egy fiatal nő, t egy öregedő férfi szállt ki az estéli vonatból, hátuk megett egy diákosan keszeg tolmáccsal. Szó nélkül Indultak az erdők sötétjében mélyen ülő erdészház felé Mit beszéljenek? Csak éppen bemutatkoztak. Fáradtak is lehetnek. Szegedig repülővel jöttek. Onnét vonaton. Hangtalanul zizegett a homokkása a kerekek ráfjal alatt. A hold lassan kikukucskált a fák sűrűje közül. A lány felállt a kocsiban. Kezet a holdkórosok moxdutatával tárta az *jszakai napra. — öh Daddy, nézd, ml istent táj! Ilyet csak regényben olvas .qz ember! Megrázkódva ült le. De talán itt még betyárok, is lehetnek!? Szeretnék betyárral találkozni, Veszter nevetgélni kezdett magában. Csak ilyen szép kis angol leánykák tudnak ennyire naivak lenni. Holdvilág és betyár! A Daddy térdeit csapkodva derült lánya gyerekségén. Azért nehezen aludt el Veszter, miután a vendégeket magukra hagyta. Mindig csak a betyár, meg a lány járt az eszében. Végül, amikor igaziból hunyadnak indult vele az úgy, úgy szunnyadt el, hogy holnap megvicceli a piszeorrú mlsziszt. Másnap reggel, ahogy a hajtók összesereglettek, az angólok friss erővel indultak bél'e a sűrűségbe. Meg kell hagyni, potyára nem pufogtatták a puskát.. Az öreg htdegszemü angol büszkén számolgatta a nyulakat, fácánokat egy tisztás közepén, ahol szándékuk volt reggeUjülfet elkölteni. ..... Á kisasszonyt erősen izgatta a betyár-kérdés. Odaintett egy harcsabajuszú magyart, s kbe kacsáját vállára' léve kérdezte: — De igaz lelkére mondjat vannak-e még errejelé betyárok? Az öreg kézzel-lábbal tiltakozva magyarázta: — Dehogy vannak, dehogy vannak! Száz év előtt itt volt a fészke Rúzsa Sándornak. De azutatul kezdve csak betyárkodó emberek vannak! Megbizonyítja azt mindenki, hogy nincsenek. Hiszen egy nóta is jár tulla —, hogy vége van már reges-régen a be,tyarvilagnak! Hanem ahogy az utolsó szó kibuggyant az öreg száján, szilaj betyár ugratott a tisztásra, egyenesen az angoloknak, i hatalmasan dörgő hangon kiáltott, mint pré'ri-fllmekben a cowboyok— Hands up/ Ennek már fele sem tréfál A haragosan toporzékoló lovon délceg betyár ül. fehér gyócsgatya rezeg rajta, kezében nágylukú forgópisztolyt markolasz. Mindenkiben elhűl a vér, az angolok égre emelt kézzel várják sorsuk fordulását. De már erre megharagszik az öreg paraszt. .Nézd már, valamelyik tekergőinek nincs jobb*dolga! Még betyárosat akar itten játszani! Hajtóbotiával orron teremti az ártatlan lovat, hogy at olyat fordul nagyhirtelen; majd lehuppan a legény róla. Aztán neki a vadonnak, A kisasszonynak se kell több: Kisportolt rutinnal ugrik fel lovára, puskáját futás közben kópja élő a nyeregkápából. Aztán elhalkul a rohanó lovák patazaja. Az emberek értetlenül néznek egymásra. Ci'ak a vén paraszt morgolódik. — Melyiket reszeli az • ördög? Távolból pyskaddörrenés hallik. — Kl lőhetett, s kire? A Daddy hidtgvérrel puskájára támaszkodva vár, maga elé bámulva. A lány csapzottan, gallytól verten tér vissza. Lováról szakad a víz. Nem szól. Apjának sem magyaráz. Csak a vén parasztra néz, valami olyannal a szemében, amiből az következik, hogy nem mondott neki igazat. Tagadják ezek, hogy még vannak betyárok. Szégyellik. Pedig azok sem az útjukból szopták, akik leírták a könyvekben! Bántja ez rettentő az öreget. Ez most azt hiszi, hogy ó hazudozik. Estei mikor kléftek az crdöszélre, a kisasszony fáradtan dől apja vállára. — Azért szeretnék szembenézni egy betyárral! " — Szamárság — nevetett az öreg angól. Majd mutatok neked képeket,, jó? Elindultak vissza' pár kilométerre levő szállásukra. A hajtók szétszéledtek, csak azok tartottak az áfigolokkál; akiknek arra vitt az útjuk. Az öreg paraszt is arra. ment. Vérzett a szíve, mintha belelőttek volna. Még hogy őneki úgy kell lefeküdni, mint aki hazudott volna. Odaballag a tolmácshoz. — Mondja már mag a gazdáinak, hogy szívesen vendégül látnám lüket egy szögenyös vacsorára, ha nem vetik mög a kínomat. Hagy lássák, hogy él egy magyar paraszt. A vadaszok kedvesen fogadják a meghívást. Letérnék a. falu felé vezető útra, be egy lécrácsos kerítéskapun. Fehérre meszelt ház. Jámboran bődül egy tehén. Oreg kutya csahint: A konyhában fiatalasszony hajlong, vendéget nem várva egy mosógép fölött. 2Iai>artan törli a kezét, nyitja az elsószobaajtót. Benn félhomályban ül televíziót nézve egy szerelmes pór. Olasz műsor pereg az ernyőn. Jóillatú vacsora kerül az asztalra. Fehér bor csillog a poharakban. De betyár sehol. Másnap sem. A kisasszony mintha Ibtörtebb lenne. Vagy csak a fáradságtól? Alig figyel a vadakra. Többször is elszalasztja a csöve elé futó nyulakat. Betyár sehol. Alkonyatig semmi azon túl, hogy a lőtt vad megszaporodott a szekérderékban. Egyszerre csak előbukkant, horkantó lován a betyár, de mielőtt szólni tudna, lova kantárát kézbekaoják a hajtók, az embert, mint zsákot lerán'ják a lóról A kisaszszony repül a földönfekvő betyárhoz. Mire elébe állna, hogy közelről szemügyre .ve, ;•>/", leütik a betyár kalanját parókás'ól. És mit kell látele a ml$*me'- ott csücsül előtte a mérnök, a pagony .gazdi'a. . . Csalódó'tan néz 1el a lány. Kicsi' há'ra lép i oda sem fótdulvtl apjához, szó! — Kár. kár. hogy csak játék volt. Milyen keveset és ferdét tudtunk róluk. De azért kedvesek. Isten bizony! Tóth Béla /