Délmagyarország, 1960. november (50. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-05 / 262. szám

5 Szombat, 1980. november 5. Rossz 1 ervek —magas többletköltség Sok Idö és energia veszett kárba a Rerrich tér rendezésénél A Rerrich Béla téren — módosítást meg lehet előzni, mely az egyetemi épületek A talaj mikéntjére például között terül el — már ho6z- nagyszerűen lehetett volna szabb idö óta nagyszabású következtetni a Béke-épület földépítési munkákat végez építésének tapasztalataiból, a Vízműépítő Vállalat sze- Ezt az épületet is a parkot gedi kirendeltsége. Mintegy tervező Szegedi Tervező 12«o négyzetméternyi terüle- Vállalat tervezte. A Víz- és ten süllyesztett, szépen ren- Csatornaművek szakemberei dezett parkot készíttet itt a is adhattak volna felvilágo­Szegedi Tudományegyetem, sítást a földalatti "helyzet­Az elgondolások szerint ez a ről* Ha több időt szakítot­parktükör üdezöld gyepsző- tak volna az előzetes hely­nyegével, kerti útjaival, pi- színelésre, egyszerűen meg­henőpadjaival, esténként hangulatos fényt árasztó kandelábereivel egyik ked­ves helye lesz a városnak. A HATÁRIDŐT SEM TARTOTTAK BE győződhettek volna a szo­bor alapjának, s egyéb, fen­tebb említett sajátosságok­nak állapotáról, jelenlétéről Nem kellett volna csak egy segédmunkás, aki itt is, ott is, 60—70 centimértert leás a földbe a tervet készítő mér­nök előtt. Régi állapotokat tükröző műszaki leírások, rajzok is szép számmal ta­lálhatók a városi levéltár­ban. A MUNKA ELHÚZÓDÁSÁNAK Mégis... az eddigi mun­kálatok már a hétszázezer forint felé közelednek, eny­nviről tanúskodnak a szám­lák. A határidőt sem tartot­ták be, mert november el­sején a Vízműépítő Válla­latnak át kellett volna ad­nia a parkot (Az utolsó si­nútásokat már a Tudomány. KÖVETKEZMÉNYE egyetem végzi, illetve végez- ——————— teti kertészeivel.) -Most úgy És lehetne még sorolni fest a helyzet, hogy az át- több példát arra. hogy mi­adásra körülbelül november képpen kerülhetők el a pót­10—15-én kerülhet sor. E kiadások. Ha néhány ezer késedelemről, s a parképi- forintról lenne szó, meg sem lés közel másfélszázezer fo- említenénk. De a 100—150 rintos drágulásáról beszél- ezer forint már vaskosabb gettünk illetékesekkel: ter- összeg. Sok embernek pko­vezővel, kivitelezővel, meg- zott többletmunkát, levele? rendelővel, illetve képvise­lőivel. EI-ÖRE NEM LÁTOTT MUNKÁK Jól indulj minden. A ter­vezők megtekintették a hely­színt. Elkészült a rajz és a költségvetés. A tervbírálat­nál mindezt jóváhagyták az illetékesek. S ahogyan, meg­kezdték a park építését, újabb és újabb költségek merültek fel. De vegyük talán sorra a pótkiadásokat. Hatvan-hat­vanöt centiméter vastagságú talajréteget kellett kibá­nyászni a süllyesztett park területéről. Kiderült, hogy nem az a minőségű talaj van; a helyszínen, mint amire** számítottak. Tengernyi tör-§ zést. vitákat, fölösleges tár­gyalásokat a hirtelen ké­szült, nem eléggé körülte­kintő tervezés. Az igazság­hoz tartozik, hogy a terv el­készítésére igen rövid idő jutott, már kötbér alatt állt a munka, ahogyan mondani szokás — mert lekésett a tervező vállalat a tervezés­sel. A pótmunkák miatti ké­sedelem következménye, hogy nem készült el határ­időre a munka, a Vízműépí­tő Vállalat nem tudott az ígért időre átállni a szegedi villamosvasút pályájának rendezésére — röviden: sok idő, energia veszett kárba. K. B. Novemberben tartják meg a KISZ járási és megyei küldöttértekezletét Csongrád megyében az el­múlt héten befejeződtek a KISZ-alapszerVezetekben a vezetőséget újra választó taggyűlések. Mintegy 600 KISZ-szervezetben választot­tak új vezetőséget, vagy sza­vaztak bizalmat a régi veze­tőségi tagoknak. Ebben a hónapban kerülsor a váro­si, a járási, valamint a me­gyei küldöttértekezletekre. November 16-án a szege­di járás, 19-én pedig Szeged város KISZ-szervezeteinek küldöttértekezletét tartják meg. November 27-én Hód­mezővásárhelyen, a Béke Szálló nagytermében kerül sor a KISZ Csongrád megyei küldöttértekezletére.. Ezen a megye KISZ-fiataljainak 250 képviselője -vesz részt. Ezen a küldöttértekezleten vá­lasztják meg a KISZ decem­berbein összeülő országos kongresszusára a küldötte­ket. A haza igaz ügyéért áldozták életüket Leleplezték Gyapjas Pál emléktábláját — Sziklai Sándorról nevezték d a Vasútforgalmi Technikum kollégiumát A feltámadó szél meg- harc közben hősi halált a mártírhalált halt Sziklai meglibbenti a táblát borító halt. Sándor özvegye is. piros takarót, s kicsit talán Az emlékbeszéd fiyomán _ Zoltánnak a kollé­felszárítja a lassan patakzó lassan azok előtt is kiforrná- siu^diákönko^anvzata eb könnyeket is. Mert hiába az lódik Gyapjas Pal alakja, SLM „S«avai eltelt hosszú négy év. a hű- akik nem ismfirték. S máris |rabó F^enc a KISZ ntmS a eitóloiLr' ^ val?me™ aggódva Kö^tí Bizoíteágának ki­nem lehet elfelejteni... nezik ^ özvegyet es a szép- . közéniskolai osz­Gyapjas Pál, akinek emlé- növésű kisfiút, aki mosolya- tóiv^nf-ató^adtT a^a kezeiére gyűltek essze teg- val, kedves szavaival segíti IsZKoro^U BirotteaM nap délután 3 órakor az új- elfeledtetni édesanyjával a KISZ Kozp0nU Hlzott8a.®a szegedi volt Rádai utcában, tragédia szomorú emlékét­nemcsak mint férj és mint Gyapjas Pálné nem volt és apa volt hűséges és szerető, most sincs egyedül. Bárhová hanem mint katona is. megy, mindenütt egyengetik "ÍV H"k. t" Lelkes szívvel harcoltak a életútját. Nem feledkeznek J haza igaz ügyéért. műg sem róla, sem férje em­Az 1956-os ellenforradalom lékéről. Ezt bizonyítja ez a első napján, október 23-án meghajó szép ünnepség is, üdvözletét, s az új kollé­gium KISZ-szervezete számá­ra küldött vörös selyem zász­lót, a Központi Bizottság A zászló átadása után Ban­gó Sándor, a MÁV vezér­igazgató helyettese emelke­dett szólásra. Ünnepi beszé­szólította a kötelesség a kar- amelyet a szegedi karhatal- „ . Wdmi t.'crtof a fővárosba, mi alakulat, az első kerületi deben. az tíJu»ae föladatairól hatalmi tisztet hogy oltalmazza a népet, _ „„„„ „ néphatalmat, s még aznap front rendezett. Ebből az al- r.ól> .amelyek a szocializmus a tanács és a Hazafias Nép- szólott, azokról a föladatok­este a rádió ostrománál a lakomból az eddigi Rádai védők között több súlyos utcát, amely a rosszhírű, nép­sebből vérezve, ERKEL FERENG születésének 150. évfordulójára című az új a magyar opera lánglel- Brankovics György kü reformátora 1810 novem- operával együtt már ber 7-én született Gyulán, énekszavalat magyarabb Aki szülővárosába látogat, megoldására törekszik ben­ma is Láthatja a fát, amely- n ük. A Brankovics a népze­nek lombkoronája alatt a nei elemek érdekes vegyíté­Bánk bán dallamait papírra sét is mutatja. A Névtelen vetette. A reform-évek nagy hősök című vígopera után az nemzeti felbuzdulása ihlette Operaház megnyitására ké­első műveit. A Báthory Má- szült István király zárja be ria után már 1844-ben mu- az operák sorát. Erkel Fe­tatják be Egressy Béni szö- renc a múlt század minden vegére készült Hunyadi zenei mozgalmában részt Lászlóját, amely első opera- vesz. A Budapesti Filhar­sikere. Ebben az évben írja mániái Társulat egyik alapi­ti magyar Himnuszt Kölcsey lója és karmestere• A magas versére, s a pályadíjat -a színvonalú zeneoktatást sri­közönség ítélete alapján« vin viseli és így vállalja nyerte el. Népszerűsége egy- Zeneakadémiánk igazgatósá­re nő. Az ötvenes években Bút. Közel ötven éven át komponált Bánk bánt- csak volt a Nemzeti Színház ve­1861-ben hozzák színre, a zet° karmestere, operai kül­politikai elnyomás enyhülé- túránk kiépítője. Hasonlóan sével. Ez a müve máig leg- őrködött a magyar énekes­magasabb színvonalú törté- színpad munkája felett, ami­neti operánk, amely az olasz kor az Operaházban új haj­operai formákba építi be a lékhoz jutott. 1893 június 15­verbunkos nemzeti h&Kgját. • _ , _ , . . . , A soron következik a Dózsa en ,anemzet gyasza kiserte György, amelynek méltó sirjaba. előadása még késik, bár a sz. g. elnyomó Rádai gróf nevét viselte, mo6t Gyapjas Pálról, a hősi ha­lált halt karhatalmistárol nevezték el, a szegediek nagy megelége­désére. Az immár Gyapjas Pál ne­vét viselő utca 2. számú há­za előtt (az Erdőgazdaság építésében a fiatalokra vár­nak. — Ne feledjétek el, hogy kiváló szakemberekké, a MÁV fegyelmezett, becsüle­tes dolgozóivá, egyenes jel-, lamű emberekke kell válno­tok. Erre kötelez benneteket Sziklai Sándor neve — mondotta, amikor átadta a kollégium igazgatójának, épülete) rendezték meg az Kálmán "Mihálynak a "kollé­unnepseget, s itt lepleztek le gimnma avatásról szóló okle­a Gyapjas Pál emlékezetét hirdető táblát Soltész Mihály főhadnagy. Az ünnepi beszéd velet. Az ünnepi beszédet kdre­után az újszegedj iskolások j^ndomé lépCtt műsort adtak. Utana a hála J "" kegyelet jeleként az első a mikrofonhoz. — Nagyon nehéz ilyenkor kerületi tanács végrehajtó szavakat találni, arról be­bizottsága. a Hazafias Nép- szólni — mondta —, aki szá­front. valamint a szegedi kar- munkra a legtöbbet jelenlet­hatalmisták nevében helyez- £e, s akinek elvesztése ki­tek el koszorút az emléktáb- mondhatatlanul faj De be­Ián. szélni kell róla, hogy soha » többet ne legyen ebben az * országban 1956, beszélni kell, Tegnap délután bensőséges mert az emberek felejtenek, ünnepség színhelye volt a Sziklai Sándorné ezután szegedi Vasútforgalmi Tech- martirhalaIt haIt férje éle_ nikum kulturterme. Itt tar­tották meg a technikum diák- teről, harcairól beszelt, otthonának kollégiumavató majd így fejezte be vissza­ünnepségét. A kollégiumot emlékezését­Sziklai Sándor ezredesről, az _ „ éí'jetek ahogyan 6 1956-os ellenforradalom mar- -u .u^.,.. tírjáról neveztek el. Ebből az ugy tanuljat°k' ahogyan alkalomból megjelent az ünnepségen számotokra o tanult, dolgozott, legyen az ő élete mindenben példa a melékre, kerítésmaradvány­ra, feltöltésből származód anyagokra bukkantak. Ezek eltávolítása természetesen munkaigényesebb, drágább. A feltárásnál régi makadám­úira akadtak, melyen ké­sőbbi ráépítést is találtak Kábelek húzódtak a földben melyekről senki nem tudott. AMIT KÉTSZER KELLETT MEGCSINÁLNI Ugy vélték az első szem revételezésnél, hogy mélyeb­ben fekvő szintje lesz ugyan a parknak, de van vízelve zető csatorna. Ezzel szemben kiderült, hogy ilyen nincs. Három méter belvilágú kút is volt a parkterületen, me­lyet újabb költség beállítá­sával kellett süllyeszteni. Találtak még alagútrészt, a korábban itt húzódó utca alatti, megmaradt közcsa torna-hálózatot stb. Külön említést érdemel a téren emelkedő — prágai minta után készült — Szent György-szobor. Azt vélték, alapja elég mélyen fekszik a földben. Kitűnt, ez sem így áll, azonkívül vasbeton­alappal bír, melyet újabb munkatöbblettel lehet csak eltávolítani. A . DÁV-nak kétszer kell áthelyeznie a világító lámpákat, hiszen a szabadtéri játékok gyors munkája idején nem vette tüzetesen figyelembe a park építéshez tervezett utakat, általában a tervet. íme egy csokor, mely szé­pen illusztrálja, hogy meny­nyire fontos is volna min denkor a körültekintő, ala­pos tervezés. A példák egy­némelyike talán nem is gon­datlanságot hirdet — hiszen építkezés közbein adódnak^ meglepetések, különösen Szegeden. Városunk régi feltöltötték, régi épületekre ráépítettek stb. De ilyen meglepetések ellen lehet vé­dekezni. s a kezdet ke/.de ten sok kellemetlenséget, Darasztból munkássá cseperedett írogató ember, aki új élményeit, a munkássorban tanúltakat két kéz­zel öntené a mögötte kaptatok elé, hogy ahol csúszósak az utak. vidá­mabb legyen az előrejutás. Es írni kezd, mert hiszi, hogy segít vele. S egyszercsak észreveszi, hogy nem ér­tik. Csalódottan, csigaházába vonulva kiáltja százszor is feljajdulva: miért, miért Aztán letörik írogató kedve. Aztán mégis elölről kezdi. És ismét vannak, akik nem értik. Mit csinál­jon? Kérdezgesse az illetékeseket, akikről jó kedvvel kezdett dalolgat­ni? Dicséretet csikarni ki? És egy­szer mégiscsak melléje ül valaki. Százráncú arccal egy kipróbált vasas. Irodalmi műveltsége alig valami. So­sem hallott Szerb Antalról, nem tud­ja melyik író született Csecsén, meg­vallja "bűnét* szánandóan. i — Fiam, míg bírta volna agyam, nekem nem nyílhatott ki iskolakapu. öreg vagyok már ülni tantermekben, öreg vagyok már. hatvanon felül. De fülem még jó. jajt és muzsikát egy­szerre meghallok és olvasok. Téged is sűrűn előveszlek, hiszen azt mond­ják engem is lepingáltál már egyné­hányszor. Eszem meg is fogja a va­lót, de szívem nem mindig dobban vele. Pedig nem vetem meg a szívet­dobog tatot. És felsóhajt. Igaz lenne, hogy csak nemes arak­ról, hajdani valakikről lehetett szé­pen megírni a jót? Agyam boronája lázasan hasogatja fel a választ. * öztudomású, hogy a magyar iro­dalomban a paraszti figurák áb­rázolásának évszázados hagyományai vannak. Ebből következik az egysze­rű tény, hogy összehasonlíthatatlanul, könnyebb a hagyományok ismereté­ben egy ma élő írónak paraszti jel­lemeket ábrázolnia, mint például munkásfigurákat rajzolni. Felvetődik a kérdés, hogy vannak-e a munkás­ábrázolásnak a magyar irodalomban hagyományai. Ha a Csizmadia-féle Népszava tárcák íróasztalnál kifun­dált munkásalakjait annak veszem, akkor vannak. Jókainál,? Igen. Ott is előfordulnak, mint epizódfigurák. De | mutassatok csak egyetlen egy olyan markáns munkásporti et, mint Móricz Joó Györgye, vagy Tömörkény Ra­Utak keresése vasz Kabókja. Sajnos, hasonlót nem tudna hamarjában senki sem felmu­tatni. A felszabadulás után rajzolt mun­kásábrázolások sem olyan hatásosak még, hogy azok mint szilárd, időtálló útjelzők, a parasztiakhoz hasonlóan eligazítsák az új irányban járni ta­nulót. Ha nem akarunk igazságtala­nok lenni, meg kell említenünk Kas­sák és Kovai eredményeit az említett kérdésben. Ök valóban bátor útkere­sői a prózában a munkásábrázolás­nak. Hol a bizonyítéka azonban (hfc: szen ezt ők sem állították soha), hogy az általuk kezdett és talált út az egyedül járható és üdvözítő? Minder­ről azért is beszélni kell, mert bizo­nyos értelemben akarva-akaratlanul érinti ezeket a problémákat az a cikk, amelyet az októberi Kortárs Szemle rovatában Kis Tamás ír a Tiszatáj Kiskönyvtár sorozatáról. A cikk né­zetem szerint alapjában helyesen, se­gítőszándékkal nyúl ahhoz a túlon­túl fiatal hajtáshoz, amit ma szegedi irodalomnak nevezünk. összképe mégis némi fájdalmat fakaszt. IVf a a dolgozó munkásokat megraj­zolni szándékozó író csaknem egyedül áll problémáival. Azzal ugyanis, hogy nincsenek • előtte bő­vécű, élettel teli munkásábrázolások. Mondhatják a tisztelt olvasók, hogy éppen ezért, nosza rajta, meg kell teremteni. Ezt teszi Szegeden Siklós János, akinek Megtalált út c. elbeszé­léskötetével is foglalkozik Kis Tamás cikke. Cikke olvasásával viszont fel­vetődik a kérdés, hogy ha néha az említett hagyományok híján Siklós Jánog fiatal író létére eltéveszti a jár­ható utat, komoly szandékkal vele foglalkozó bíráló elmarasztalhatja-e ezért. Siklós János megjelent köte­tében ugyanis teljesen szűz talajról próbálkozik a termést betakarítani. Ez ugyan még önmagában nem len­ne érdem, hiszen számtalan munkást találhatunk, aki Siklóséhoz hasonló élményanyagot hurcol magában. Észre kellett volna azonban venni Kis Taniásnak, hogy Siklós a témák meséjén túlmenően teljesen új, szá­munkra még ismeretlen munkás nyelvi kultúrával dolgozik. Sallangok és könnyen felfedhető ciradák nél­küli nyelv ez. Teljesen elüt attól a hagyományos, mindenki által köny nyen felismerhető, természeti képek­kel és fordulatokkal ékeskedő pa raszti nyelvtől, amit egyébként még amikor Petőfi használni kezdett, iro­dalmi szalonokban nevelkedett kriti kusok parlaginak tituláltak. Siklós nem túlságosan megszokott úton jár. Sőt, teljesen új utat válasz­tott. Akár a nyelvét, akár meseszö vését tekintem. Ezért nehéz őt mére­getni, mert azon az úton még nin csenek meg a 'kilométerkarók. A hagyományos centiméter sem jó hoz zá. Ezért kár Kis Tamásnak a Szem­lében szám szerint négy mondattal elmarasztalni. A marxista jelzőre igényt tartó kritikustól manapság az új tarisznyákkal, új utaknak induló írók több türelmet, elemző, segítő^ készséget várnak, mint amit Siklós János méltatlanul kapott tőle. Mi, akik dicséretet nyertünk Kis Tamás­tól (csak a prózaírók többségére gon dolok), talán a véletlennek, illetve annak köszönhetjük, hogy sokkal in kább két lábbal álltunk a hagyomá­nyok talaján. Siklós ezen nem is állhatott, mert ilyen számára még nincs. Siklós János a maga erejében bíz­va vágott az ismeretlennek, s ha írá­saiban művi fogyatékosságok is fel­lelhetők (ahogy mindannyiunkéban legalább Szegeden), szerintem, ha nem is glóriát, de egy csöpp kis meg­értést, egy picinyke elemzésre tá­maszkodó elvtársi segítőszándékot megérdemelt volna. V égül még egy gondolat. Nem kel­lene-e a világirodalom munkás ábrázolásának hagyományait figyc lembe venni? Feltétlenül. Figyelembe is vesszük. Azt hiszem azonban, an­nak ellenére, hogy a nemzetközi munkásság jellemvonásaiban sokkal több az azonosság, mint a különbség, nekünk ma élő íróknak mégis az újat, a magyart, a velünk egy hazá­ban dolgozót, a mi gondjainkkal élők figuráját kell a világra dajkálnunk. És ebben a kérdésben nagyon-na­gyon sokan vagyunk még keresői az igazi művészethez vezető utaknak. Tóth Béla Sziklai Sándorné fájdalma­san szép visszaemlékezése után 400 kollégista fogada­lomtétele következett, maid Krapecz Piroska II, osztá­lyos tanuló szavalt. Az In­ternacionálé hangjaival ért véget a Sziklai Sándor MÁV kollégium névadó és kollé­giumavató ünnepsége. Fiatal festőművész kiállítása a Képcsarnokban Vasárnap, november 6-án, délelőtt 11 órakor nyílik meg a Klauzál téri Képcsarnok­ban Fontos Sándor festőmű­vész képeinek kiállítása. A fiatal művész — aki egyébként pedagógus és az üllési általános iskolában ta­nít — neve nem ismeretlen műértő közönségünk előtt Több alkalommal is kiállí­totta egyes képeit a szom­szédos városokban rende­zett tárlatokon. Az idei vá­sárhelyi őszi tárlaton is lát­tuk "Tarlók* című érdeklő­dést kiváltó alkotását. Részt vett a legutóbbi, Békéscsa­bán rendezett alföldi tárla­ton is, ahol egyik kiállított képét a Művelődésügyi Mi­nisztérium vásárolta meg. A vasárnap megnyíló ki­állításán Fontos Sándor 45 képét mutatja be. Ezek az alkotások a magyar alföl­det, a magyar dolgozó pa­rasztok munkáját, életét mu­tatják be. A fiatal, tehetséges festő­művész első ízben rendez műveiből önálló kiállítást, amely városunk kulturális élete fontos eseményének ígérkezik és nagy érdeklő­désre tarthat számot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom