Délmagyarország, 1960. november (50. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-02 / 259. szám

5 Szerda, 1960. november l. 5 53E00OC3 cvz luan Holnap mutálják be Szegeden Glinka operáját Színházi bemutatót mosta- szerelt harcosokat. Kevesen régi népszokás szerint előre naban nem előzött meg ak- vannak, de a haza súlyos bejelentik, hogy este eljönkora érdeklődés az ország- sorsa elszánttá teszi őket: a nek. Közben Szobinyin is ban, mint a Szegedi Nemzeti nép halált esküszik az idegen megérkezik, majd az apa Szihhazban e hét csütörtó- hódítókra megáldja az ifjú párt, könykén, holnap színre kerülő Antonyida egyedül marad, nyes • boldogsággal búcsúzva Glinka-opera, az Ivan Szu- s a távoli „utakra néz, amer- lányától. Hirtelen lengyelek szanyin bemutatóját. Glinká- re vőlegényét, Bogdán Szo- jelennek meg a házban, akik nak, az orosz zenei klasszi- binyint véli. A házból kilépő utat tévesztettek és követecizmus megteremtőjének ha- Szuszanyin kedvesen leinti lik, hogy Szuszanyin mindenzúnkban először szerepel mü- lányát, mondván: — -Nászra képpen vezesse őket Moszk\e színpadon, s e színházi még ne gondolj, gyászban vához. Az orosz paraszt előeseménynek méltó fogadtatá- van a hon.* A távolból eve- ször ravaszkodik velük, majd BJ ez alkalomból számos ven- zösök dala hallatszik hozzá- az arcukba vágja: "Idegendéget vonz Szegedre. juk. Bogdán Szobinyin és nek Moszkvába nem visz pt!« * harcostársai térnek vissza s Szuszanyin közben fiát elAz utolso probak egyikép a íalu lakói nagy örömmel kü!dl \érm&/.za fe] a megjelent a Filmhíradó is a fogadják a régvart katona- népfelkelőket, maga pedig a Szegedi Nemzeti Színházban, kat. Bogdán boldog hírt lengyelek pénzajánlaíára hogy a héten bemutatandó mond menyasszonyának és a .sz(nle" elvállalja ho«y elvehiradófilmben mar frissen falu népének. Kis csapata- 7Mi 5ket. Elhatározza hogv tudósítsanak a fontos sznv- val szelvert egy lengyel se- a legsűrűbb erdőben 'önmahazi eseményről. reget, E hír sokat sejtető és gával együtt elveszejti a beA Magyar Radio is beje- Oroszország csillaga is felra- tolakodókat. Ettől a szándéIcntette mar igenvet az ope- gyog: hatalmas tömegek all- kálól kétségbeesett lánya zora teljes telvetelere, illetve nak a zászlók ala, valosagos Uogósa sem tudja visszatánegjenes adasban közvetíti nepfelkeles támad a lengye- torítani s mire' a vendégek majd a Szegedi Nemzeti Szín- lek ellen. A népfelkelők élé- megérkeznek s a harcosok ház december 3-i előadását, le a hős Pozszrszklj herceg élérn Szobinyin már esak Érthető az országos érdek- áll, s a lengyel hadat Moszk- megdöbbenve értesülnek a lödés, hiszen Glinka — az va alatt köx-ülzárják. történtekről. A férfinép boszlvan Szuszanyin, a Ruszlán II. Felvonás Zsigmond len- szdt esküdve a lengyelek és Ljudmila, a Kamai-insz- gyei király udvarában nagy után veti magát, kaja és hasonló nagy zene- mulatság áll. Az udvar tag- s müvek szerzője — ugyanúgy, jal lenézően beszélnek a le- 'v- Felvonás \Az éjszakámint hazánkban koitársa, Igázott orosz földről, amely- ba« Szuszanyin fia kétségíbeErkel Ferenc, új korszakot röl azt hiszik, hogy végtelen esetten dörömböl a monosnyitott az oi-osz zenében. gazdaságával majd a lengye- top kapuján, ahol a felkelők • leket szolgálja. Mámorukból tábort ütöttek. Csak lassan Miről is szól Ivan Szusza- azonban hamarosan észhez ébredeznek, majd a fiú elgin? Az orosz nép tőrténe- térnek, mert egy szakadt ru- heszélése után ők is a lentébol ismeretes, hogy a XVII. hájú hírnök jelenti nekik az gyelek után mennek, század eleje az ál-Dimitríjek, orosz népfelkelés kitörését, s Változás. Dühöngő hóviharjobbágyfelkelések, bojárke- a súlyos lengyel csatavesz- ban a sűrű erdőben teljesen gyellenkedések, német—sVéd, lést. A hír hallatára Z-sig- összetörve pihen a lengyel lengyal betörések állandóan mond királyt legjobbnak hitt csapat. Szuszanyin tudja, változó, véres, szomorú kor- párthívei is elhagynák, de a hogy a végtelen orosz erdő s aka. A trónviszályokat ma- lovagok egy csoportja harc- ,esz a S!'rja neki ls, de a gának kihasználva. Zsigmond . ... ^ megfordítsa betolakodóknak is. Szépsélengyel király meg széretné ba ulduI' mgy "leS1°!dI,J5d ges áriájában az élettől búkaparintani a cári trónt s el vesztesre allo haboru csúzik, fohásza az orosz anyavele az orosz föld mérhetet- sorsát. földhöz szól, amelyéx-t gyerlen gazdagságát. „,. Szuszanyin ^ITlSS*laFSSTb AZ OPERA TARTALMA bázáf " J™*1' világossá yáük a reményteVanyka van otthon, aki da- len helyzet, s tehetetlen duSIKLÓS JÁNOS: I. Felvonás. A mesés szép- lolgatva lándzsát farag, hogy bükben megölik Szuszanyint. ségü orosz erdők táján Do- ő is részt vegyen a nagy Változás. A harcnak vége. minyin faluban él Ivan Szu- küzdelemben. Szuszanyin és a moszkvai Vörös téren az szanyin leányával, Antonyi- . _ dával és Ványkával, nevelt Antonyida a mennyegzore ujjongó nép ünnepli a gyofiával. Egy őszi nupon fel- vásárolt holmikkal érkeznek zelmet- Hálatelt szívvel örök kelő csapatok érkeznek haza haza, majd utána Ismerősök dicsőségét zengik a hazafiaka faluba, s az otthoniak ha- nyitnak be a lakodalmas nak, Szuszanyinnak és sok tártalan szeretettel fogadják házba és boldogságot kíván- társának, akik a hazáért ála fáradt, megtört, rosszul fel- nak a menyasszonynak. A dozták életüket. (Séta a hőHiúkőn v. A ti piros kis szivetek Ti irinm a cfmen moso- saját kis földjén dolgozik, ne lássék meg múltba nyúlt, I UUUÍ11, lyog az orvos és Az apjuk, aki ilyen korban pityergő gondolatom... Szeha anatómiából vizsgáztat- mezítláb járt a bokáig érő rencsére Dancsék átsegitetna, kíméletlenül megbuktat- porban és élénk »dicsértes- tek az emlékezés nehezen, na, mert hiszen a szív lilás- sék«-kel köszönt á tanító mert mutatták kicsit büszvörös hús, nem pipacsszí- úrnak és természetesnek ta- kén a szerszámokat, faíaranű. De nem baj, nem jelent- lálta, hogy az iskola udva- gásos díszeket, lámpatartókezem vizsgára és ezért rán csirkeól meg kacsaud- kat, melyek közül egyikmertem eltérni . 8Z anatómia var álljon. És akinek e kór- másik díszére válna bármiszíneitől, na meg csábított ban egyetlen gondolata volt: lyen ügyes kezű felnőttis a helyzet a hevülő, tüzelő a tehén duzzadt tőgye. ahon- nek is. szívű homoki gyerekek között nan az esteli tejet várta. — Nézze csak... külföldi Mórahalmon, az úttörők há- A szökőkút medencéjét szövetségek jelvényei, kenzában. Copfos kislányok és nézegettem, hínáros vizében döi — mutattak a falra, csikófrizurás fiúk a meg- apró haluk evickéltek az /)(, össze, a roggyant csirkeól és kacsa- októberi hűvös alkonyatban. UK. IlUZL LUI\ gyerekek udvar helyén szép. tiszta Az épület felé haladtunk és személyesen vagy levél út»kultúrpalotában* készülnek a bejáratnál újra találkoz- ján. Az első pillanatra nem itt a holnapra, a mórahal- tam az "Előre* szóval. A kelt érzéseket ez a gyűjtetni homokon. komor ősz sötét felhői elta- mény, ilyesmi ezerszámra A központi iskola kapuié- karták az alkonyati napot látható iskolások körében... tel beljebb sportnadrágos, és én mégis olyan büszké- de ez csak felszínes megálatlétatrikós fiúk állnas rajt- nek, napfényesen tisztának lapítós. hoz. izgalommal figyelik a láttam ezt a feliratot, hogy A külföldi jelvények, ken— tanár intését és mini a nyíl- az én gyerekkori Előrémmel dók mögött egy-egy viiágveasző, iramodnak a célig, egészen elszomorodva érkéz- járás, világlevelezés húzó— Jó eredmény — nézi tem a ház ajtajához. dik. Világranyíló gyerekérstopperóráját a mosolygó Pedig sokáig büszke vol- telem jelentkezik. Az apu arcú tanár. tam én is az Elörére, mert talán még nem fordult meg Figyelem őket, hogy mi- egy melegszívű, -homokpár- sehol, legjobb esetben a nialyen komolyan veszik a hi- toló« ember előtt mondtam gyár fővárosban, de a fia, vatást (bár minden felnőtt el, olyan izgalommal, csil- lanva már Moszkvából, vagy így venné az életet). Milyen logó szemmel, hogy édes- Berlinből érkezett vissza a boldogok, hogy -jó az ered- anyám meg is könnyezte. homokra. És az apa a maga mény«. í_//,.£+ s-JZ:-í — eav- gyerekkorában talán SzegeA beiárat melle,t Y Husvet tajan ejfar díg jutott, de. fla mar I . ., ,.uto" ff*" azt mondta az anyám, hogy most tudja, hogy rajtunk kíszen a tóepuietig, tenyoíax >>f(am gyere veicm, ^vald vül százmilliók élnek a vitainak a gondozott kert sze- e] az isazgató ürnak az Elő- lúgban, akik éppen úgy szélén. Ezüstfenyő, friss zula- rét amelylkre apád tanított, rétik hazájukat, földjüket, del az Ismert "karacsonyl De olyan saépen mondjadi családjukat, mint ahogyan fenyő*. mint otthon> m<(rt akkor mi szeretjük. A fiúk és leá— Karácsony tajaa azért biztosan megdicsér az igaz- nyok előtt már ismeretlen a jobban ügyelünk - mondja tó ül.„ j y mor)dta: betegszellemű -Nem, nem, az igazgatóhelyettes, nukoz- >>megdicsér« |s magában soha*, a futóhomokos árenben a fakat nézegetjük a egészen mást gondolt dás föld kínjával együtt, keríles meiiett. Vasárnap volt, bemen- A csapatnaplót nyújtja a A főépület mogott eie.ans t-nk ^ny^mjj a városba a kellemes arcú, szemüveges ívyel keszített bejaxat to- Rölcsev utca 11 számú ház- tanár. Lapozgatom, nézegelott az úttörők mozgalmá- ba_ a masodik emeletre. A tem és olvasom belőle az új nak tartalmat kifejező szó: konyhában megálltunk, kor ÚJ szellemét, amit pici -Előre* Csapatosan jönnek ám a cselfkiszobába iskolás kezek vetettek a fekl az epületei komolyarcu lepc;t a takarító-szerszá- hér lapokra... Következik lányok es fiuk kézitáskával. moIcért azutan eltűnt a a nyomolvasús eredménye. Az úttörők udvaranak be.a- Rmhikhnn if^AhK Nevek, fénykének... niearatánál találkozunk szobákban. Később vissza- Nevek, fényképek... meg,.., , „ ,, . ... jött, hogy menjek utána, tőrt arcú, idős emberek éleveluk es ok nyugodt, háta- Fálénken lépegettem a háta te, gondosan rajzolt betűkrozott hangon köszönnek a mögött a finom helyen és az kel írva. tunaroknak . .. egyik tágas szobában, az A Álpf'AAZ homok lá~í° SLmln t aJtó mellett, a széken ült r\Z ^1^10(10 eadóinak Azok hasonlokeppen to- egy félrefésült; 6sz hajű em-. „eveit órzi a könyv és ezeKikeVek a sverekek homoki ber' "jságot olvasott... ket a neveket Iskolások szülők averSi aDiuk ta- Anyám eléje Vezetett' én ®'üjtötték egybe. Szegény ffNépszó,u!Tten' ÍdegCnUl P"Pd' í^ fTt tanácsnál, vasútnál, vagy a ^ szépen - in- ^kép^flatef^lrme^ tett anyám. szívek hordozzák életükkel, logy inasnak szegődjön. Ahhoz le kellett volna mondani arról a pár fillérről, amit hetenként az asztalra. olvasott. Nem folt ugyan sok, de a kenyerét megkereste. Akkor ez. nagyon sokat számitolt. Ö azonban hajthatatlan maradt. Folyton maga előtt látta a szép cipőket, s ez nem hagyta nyugodni. Végül is engedett a család, hoszszas zsörtölődős után Laci inasnak szegődött. Cipőt ugyan még nagyon sokáig nem csinálhatott magának. Ahhoz kevés volt a mesterség egymagában. De leésöbb, vasárnaponként, amikor hazalátogatott, megjavitgatta a család lábbelijét, s így lassan megbékéltek vele. Azután pár fillérért végiggörnyedte a vasárnapokat; megcsinálhatta a szomszédokét és ismerősökét is. A filléreket összekuporgatta, és következő nyáron vetf egy bordó, habselyem inget. Ujatl Esténként, munka után azzal szórakozott hogy felvette az új inget, s elgyönyörködött benne. Eletében ez volt az első új holmija, amit előtte még senki sem viselt... Becsülte is mindig a holmiját! De leginkább a tiszta, jól ápolt cipőre adott... Egyszer vele laktam egy évig. Sokszor az én cipőmet is megtisztította, csak úgy, szórakozásból. Szerinte én nem tudtam rendesen ápolni a cipőmet, s azért ment tönkre idő előtt. A szép cipő mindig gyengéje volt... No, szóval akkor este mégis rá sem. hederített, hogy felkarcolta a kő az tijt cipőjét. Mókázott tovább, énekelt, mintha észre sem vette volna és végigkacagta az utat Tokaj legtetejétől az Avasig ... Este lett, mire visszaértünk a laktanyába. Az ügyeletes tiszt izgatottan közölte, hogy Pestről már többször keresték telefonon a szemlebizottság tagjait. Alig hallgatott el, már szólt is a telefon. Laci vette frl a kagylót. Ugy látszott, nagyon méltatlankodtak «• kirándulás miatt. Azonnal visszarendelték valamennyiüket. Laci még mindig jó hangulatban volt, bár kissé kedvéi szegte c váratlan parancs. — ~Pesten még mindig tart a felfordulás — magyarázta. — Különben nem lenne ennyire sürgős a visszautazás. De, reméljük, hamarosan vége lesz ennek is. Akkor okvetlen megismételjük ezt a mai kirándulást. Talán már most vasárnap. Eljövök a családdal... — Ezzel búcsúzott. Azután kigördült a kocsi a laktanyaudvarból, elindult velük Pestre. S nem lett többé tokaji kirándulás. Másnap este már halott volt. Amikor Pestre értek, azonnal « stiidióhoz küldték Lacit. Egy ideig ott csak unatkoztak a fiúk, s remélték, hogy estére rend lesz talán. Azután minden másként történt. Még be sem állt az. este, felizgatott tömeg vette körül a stúdiót, tolongott, üvöltözött, • szitkozódott. A szomszédos házak padlásán lövések dörögtek. Odabenn türelmetlenkedtek az emberek. Olyan is akadt, aki azt indítványozta, hogy a parancs ellenére is vissza kellene lönt Laci igyekezett csillapítani őket. Tudjátok, mire gondoltam? — mondta hirtelen. — Menjünk ki é.s beszéljünk velük. Esküszöm', eszét vesztette ez a nép, nem tudja, mit csinál! Meg kellene nekik magyarázni!... Akár én is kimegyek... — Megőrültél? — kiáltozták feli. —- Ezekkel nem beszélni kell! — Mit akarsz nekik megmagyarázni? — Minden emberrel lehet értelmesen beszélni! — ellenkezett Laci. — Megmondom nekik, mit lövöldöznek ránk! Dolgozók vagyunk mi is. Cipőgyári munlcás voltam, mielőtt tiszt lettem. Gyerekkoromban rongyokban jártam, a pusztán nőttem fel, akár a többi munltásember. Ezt csak megértik? Laci különben ismerősei körében arró' volt hires, hogy sokszor olyasmit• is el tudott intézni, ami már senkinek sem sikerült. Ha valami ne. héz dolog adódott, azt mondták: <*Ezt már csak Magyar Laci tudná elintézni*. Es 6 valóban mindig, mindent elintézett, méghozzá gyorsan. Olyan őszintén és meggyőzőn tudott beszélni, hogy pillanatok alatt meghódította az embereket. S ez az őszinte, okos fiú akkor este egyszerre olyan naivnak tűnt. Társai hiába igyekeztek meggyőzni, hogy itt most nem azokkal az egyszerű, hozzá hasonló emberekkel állnak szemközti, akik valamikor vele együtt éheztek és fáztak. Ezeknek hiába beszél, sohasem fogják öt megérteni. Minden hiába volt. Géppisztolyát a falhoz támasztotta, a fiúkra mosolyj gott, mintha őket akarta volna biztatni. Azután kiment. Odakinn egy pillanatra megenyhült • féktelen ordítozás. Ugy tetszett, a lövöldözés is megszűnt. Talán a meglepetés okozta, vagy a kíváncsiság? Ki tudhatja? Még mielőtt azonban Laci szóhoz jutott volna, újabb, hatalmas orkánként söpört végig a gyűlölet hangja. Szitkok áradata és kőzápor zúdult feléje, ö pedig még mindig beszélni próbált. Ekkor egy szomszédos házból géppisztolysorozat kelepelt bele a kivehetetlen hangzavarba. Laci megtántorodott, kezével vakon botorkált végig a falon, állva próbált maradni. Talán még akkor is beszélni akart hozzájuk. Ki tudja, rögtön meghalt-e, vagy még percekig vívta haláltusáját. Nem mertem kezdeni • a század végéig. De Guczi verset. Ferenc, meg a többiek meg— Na — nézett rám az érték... Ok már úgy keriilújságlapokból az ősz ember. nek a homoki élet megiranMegbátorodtam és tiszta, dó monográfiájába, hogy csengő hangon mondtam, életükben ts megtudták: az hogy "A francia gárda meg- unokák szívében vált marahal, hanem magát meg nem dandóvá életük, melyet a adja*. Szépen han^úlyoztam homokkal kínlódó paraszlsáa harcban elesett apa halá- gért áldoztak az úri MaIát, hogy: »A fiú ráborulta gyarország kis — de nagyon vérző főre... a haldokló fel- gonosz — helytartói ellen, nézett rá és azt mondta: _ Lehetne több ls a kisElőre*. A vers végén illó dobosok meg az úttörők tádelmesen meghajoltam, né- bora nálunk, Mórahalmon hány pillanatig néztem az _ mondja az ifjú tanár. ősz embert, az meg szomorú EZ igaz — nyugtázza szemekkel vizsgálta ijedt helyesléssel az igazgató, arcomat. Nem szóltam, csak mn— Gyere kisfiam — szólt gamban gondoltam, hogy ^yá™- majd több lesz ... MindenAz ajtó fele indultunk és „ap több és több lesz, mert mielőtt a kilincset megfog- kinyílik itt is a kisparcella tuk volna, szólt az Igaz- jelket nyomorgató lakatja ós gato ur: a kitárult homoki ajtón úgy — Varjai fiam... nagyon árad majd az üj életf szép volt — es ot pengőt mint a friss levegő az egésztett izgalomtól vizes tenye- ^g^ tüdőbe, rembe. _ Nem masas a felvételi A konyhába mentünk es mérCe? — kérdeztem, ott láttam, hogy edesanyam Nem válaszoltak, sír. Átnyújtottam neki az ot Villanygyújtá* után inpopglá .... , dúltam tovább, hogy eljusKüldetésem lejárt a fo- mC a tanyák közé is. lyosoajtó felé topogtam es Kinn ^ udvaron a &zürkd. ott megalltam, felszogen to- ,etben mégogySZor megnézjet hajtottam es -kezitcso- tem a . betűkkel elköszöntem M köflziint3 ^ E16re! M1_ Móra nénitől is. közben lépegettünk hárTns&. Attól kezdve szüntelenül lőttek. Ki^ii tf az én Elő- hiíT a" kioűhol 'úira' csak sem l^eteU menni éne. Meghalt...:!lyen VOlt tem. ötpen- feörnyéÖ ^ermfkOktober huszonhármad,kan. este. ágóért mondtam a hímes korom Előréjének emléke... Nehany ora múlva a csőcselek be-í versszakok végén meggyőző- & mt mar világosan fotort a stúdióba, s lemészároltak, akit é déssel, fennhangon az Elő- aalmaztam- az én Elnrém ott találtak. Ucí csak az első hatott) rét. Nem tudtom, hogy a hantf felfí^S volt. A legeslegelso a nagy tragédia- é "dicséretből* sütünk húsvéti egy régj n" forrada]om ban' . \ kalácsot. És akkor még nem emlékéről', örülhettem hogy , * Jértettem, hogy a negyven- Volt aki meghallgatta Raratom elhallgatott. f nyolcas nagy forradalom De a ti Előrétek a nia fnr Tokajig egy szót sem szóltunk töb-t buzgó líráját silányítottam radalmának büszke üdvözlé. , „ \le magyar királyi öt pengőre, se A ti Diros kis srfveteirA szépséges hegyoldal húst Ígért » Ez az Előre elkísért ide ben már é^zST úi toíá* tikkasztó forróságban. A venyigék* és amikor beléptünk Dancs éled a ti stenfelnőtt vilá kincstől roskadoztak. Gyönyörű voll! * László igazgatóval, az üttö- goto'k ott az aranvsárea hoMiert is nem lathat ja Magyar Laci Ivók fiatal tanárával a mai mokon, nmrivnek meíszesémmdezt: J-Elötesek* palotájába, erő- gébe és magasságába én már f. ballai Júlia a-ses tartottam magam, hogy nem jutok el veletek.